Sorozatunk korábbi részei: 2017 nyár, 2018 tél, 2018 nyár 

Idén újra a vezetőség helyébe képzeljük magunkat, és felállítjuk a jövő évi keretet saját ízlésünk szerint. Fontos, hogy a cikk teljesen szubjektív, csak a mi véleményünket tartalmazza és semmilyen módon nem iránymutatásként szolgál.

Ismerjük meg a szabályokat: bárkit lehet igazolnunk, és akár Messit is elküldhetjük a csapattól.  A kerettagok száma nem lehet több, mint 23 fő. Pénzügyi keretként a gazdasági helyzetet nézve és a realitásnál maradva 25 millió eurót határoztunk meg. Ennél az összegnél nem költhetünk többet, maximum ha azt fedezte a kimenő igazolásokból bejött pénz. Bárkit kölcsönadhatunk vagy felhozhatunk a B csapatból. (A cikk születésekor a Trincao- és a Matheus Fernandes üzlet már be volt jelentve, de Arthur és Pjanic igazolása még nem, utóbbit már csak egyik adminunk tudta figyelembe venni.) 

A következő játékosok helyzetét kellett kötelezően figyelembe venni:

• Alena: visszatér kölcsönből

• Todibo: a Schalke nem él a vásárlási opciójával

• Wagué: visszatér kölcsönből

• Coutinho: a Bayern nem él a vásárlási opciójával

• Rafinha: visszatér kölcsönből

• Oriol Busquets: visszatér kölcsönből

• Emerson: még egy évig kölcsönben van, de igény szerint visszahívható 

• Miranda: még egy évig kölcsönben van, de igény szerint visszahívható 

Lássuk, kinek hogy néz ki az álomcsapata jövőre! (Zárójelben az igazolási/eladási összeg. M=millió euró, B=Barca B, K=kölcsön, VK= vissza kölcsönből, VO=visszavásárlási opció)

PT10

Érkezők: Todibo (VK), Puig (B), Kimmich (80M), Alena (VK), Coutinho (VK)

Távozók: Araujo (K), M. Fernandes  (K), Fati (K), Wagué (VO), O. Busquets (5M), Rakitic (20M), Vidal (15M), Rafinha (15M), Dembele (70M)

Büdzsé: Eladásokból 125M bevétel, kiadásokra 80M megy el, a kasszában marad 70M.

Mielőtt belemennék a részletekbe, szeretném tisztázni az okokat a döntéseim mögött. Az elmúlt hónapok jelentősen megingatták a csapat gazdasági helyzetét, a szokásosnál jelentősen kevesebb pénz áll rendelkezésre, így teljesen felesleges legális (=Bartoék nem trükköznek valamit, mint Neymarnál) százmillás üzleteket várni addig, amíg az eladásokból befolyó pénz nem elegendő ezek fedezéséhez. Én szentül hiszem, hogy jó kerete van a Barcának remek játékosokkal, csak a menedzsment és az edzői stáb képtelen megfelelően használni őket. Ezért az én képzelt nyaram egy edzőcserével és észhez tért vezetéssel kezdődik, ezután pedig meg lehet próbálni a lehető legtöbbet kihozni ebből a keretből kevés pénz elköltése mellett. Lássuk hát.

Kapusok - ter Stegen, Neto

Mindig is ez volt a legegyszerűbb poszt, ter Stegen berobbanása óta pedig különösen egyértelmű. A német mára a világ egyik legjobbja a posztján, helye megkérdőjelezhetetlen. Tavaly mögé igazolták Netot, akiből egy év alatt sem sikerült semmit megismerni, de annyi azért érezhető, hogy tökéletes backup a brazil.

Védelem - Alba, Firpo, Pique, Lenglet, Umtiti, Todibo, Roberto, Semedo

Talán bátor, de a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem a védelmet érzem problémásnak. Ha valami javult ebben a szezonban, akkor az ez a része a csapatnak. Egy kicsit szervezettebb középpályával és jobban erőltetett széljátékkal teljesen rendben lenne ez a hátsó alakzata a csapatnak. Alba egyértelműen a kezdőben szerepel annak ellenére, hogy mostanában nagyon keresi önmagát. Firpo semmit sem mutatott egy év alatt, de egyrészt nem is kapott sok lehetőséget, másrészt egy év után sosem szoktam elküldeni egy játékost, szóval mindenképp adnék neki még egy esélyt. Jobb oldalt Semedo egyre jobban fejlődik, de ahhoz nem kap elég lehetőséget, hogy ténylegesen beteljesítse a potenciálját. Az új szezonban ő lenne nálam a stabil kezdő, Roberto pedig az a játékos, aki csereként kb. bárhova be tud állni. Középen Pique öregszik, de még mindig nagyon megbízható, Lenglet egyre jobb, mögöttük pedig Umtiti tökéletes csere és rotációs alapanyag. Az se baj, ha sérült, mert Todibo fiatal létére is remekül szokott szerepelni, nálam egyértelmű helye van a csapatban. Piquenek nem kötelező minden meccsen játszania, és máris jut neki hely. Araujo szépen fejlődik, a B csapatot már kinőtte szerintem, őt kölcsönbe küldeném valahova a ligába, Waguénak pedig egyszerűen így nincs hely, ő neki is több tapasztalatot kell szereznie, visszavásárlási opcióval.

Középpálya - S. Busquets, de Jong, Arthur, Kimmich, Alena, Puig

Egyértelműen a középpálya van a legsiralmasabb állapotban a csapatban, és ennek a zötykölődése okozza a fő problémákat. Túl öreg a csapat, ezen változtatni kell; én pedig a középpályán kezdeném el ezt, elég látványosan. Busquets egy zseni, idős, de ha fiatalok veszik körül, akkor könnyebb kompenzálni. De Jong nem játszik rosszul posztidegen helyen akkor se, ha Busquets is a pályán van, úgyhogy még egy szezonig a posztján kívül tartanám a spanyol érdekében. Mellettük csak Arthurt tartanám meg a jelenlegiek közül, taktikától függően a kezdőben vagy a padon. Mindenki más új. Rakiticet imádom, de egyszerűen lejárt az ideje. Nem azzal van a bajom, hogy idősödik, hanem hogy 2 éve már alibi amit nyújt és ez ilyen szinten luxus. Nem álltatom magam, nem belőle fog meggazdagodni a klub, de 20 millió eurót még a Sevilla is ki tudna fizetni érte. Vidal egy nagyon szerethető figura, de szerencsejáték a pályára rakni. Hiába jó statisztikailag és viszonylag sok gólt lő, ha minden második meccsen elképesztően gyengén játszik. Hiányzik a kiegyensúlyozottság és amúgy is szakítanék végre az Ernő-féle középpályásoktól, úgyhogy Vidal mehet 15 millióért akárhova pár kellemes emlékért cserében.

Helyükre az idei sztárigazolásom Joshua Kimmich lenne. Ha feltesszük, hogy normálisan tud tárgyalni a vezetőség, akkor 80 millióért el lehet hozni, de a büdzsébe 100 is belefér. Kimmich egy zseni, egy tipikus Sergi Roberto jolly joker azzal a különbséggel, hogy még focizni is tud. Remek pontrúgáslövő, fantasztikus középpályás, belső védő és szélső is akár. Taktikailag és tudásilag is sokat nyerne vele a csapat, Robertoval folyamatosan lehetne cserélgetni a pozíciójukat, tényleg mindenhol tudnak játszani. A további fiatalítás keretében kiegészítő emberként hoznám vissza Alenat, illetve Puig-t, akiket szép folyamatosan kell beépíteni a csapatba, nem kell minden meccsen játszaniuk. Remek labdarúgók, és ingyen vannak, ami ezen a nyáron nagyon fontos. Matheus Fernandesről semmit nem tudok, de nem hiszem, hogy beférne jelenleg ebbe a keretbe, őt azonnal lepasszolnám egy középszintű csapatnak, ahol aktív kezdőként próbálhatja ki magát. Rafinha már évek óta szenved, nyilvánvaló, hogy a való életben sem lesz már soha a keret tagja. Én kölcsönadogatni nem szeretek, 15 millióért bárki viheti. Oriol Busquets a soha be nem váltott ígéret, neve évek óta kering, mégis alig kapott lehetőséget, és ez nem véletlenül történt. 5 millió euró reális ár érte.

Támadósor - Messi, Suarez, Griezmann, Coutinho, Trincao, Braithwaite

Messi helyzete egyértelmű, ezt teljesen felesleges is részletezni. Egyszerűen annyi a kérdés, hogy kik a játszótársai. A legnagyobb probléma a csatár pozícióban van. Adott egy egyszerre zseni és halálbéna Suarez, illetve egy posztján kívül, gyengén teljesítő Griezmann. Korábban is említettem, hogy a probléma szerintem nem a játékosokkal van, hanem a szörnyű menedzselésükkel. Griezmann egy remek játékos, menjen szépen csak be középre, ahová való; Suareznek pedig nem lehet szava, hogyha 33 évesen második számú játékos lesz a poszton. Innentől már csak a bal oldal a kérdés, én pedig adnék még egy esélyt Coutinhonak. Lehet, hogy a középpályán biztosabbnak tűnik, de egyrészt oda sehogy sem férne be, másrészt voltak neki remek meccsei szélsőként is. Gazdaságilag sem érné most meg eladni, csak óriási bukás lenne. Ha előbb-utóbb muszáj eladni, akkor talán most lesz egy jobb éve, és kisebb veszteséggel lehet túladni rajta. Ha meg megint besül, akkor már úgyse tud ennél nagyobbat bukni rajta a klub. Nálam még a Bayernes kölcsönadással is ő nyeri a versenyt Dembelével szemben, hiszen nincs szükség folyamatosan sérült játékosokra. Komolyan, ez a srác mintha nem is lenne a csapat tagja, annyira nem tud játszani a sorozatos sérülések miatt. Pénzt kell valakiből termelni idén, ez pedig ő lesz: 70 milliót még mindig kifizetne érte akár egy PSG.

Felesleges túltolni a keretlétszámot, én minden posztra egy cserével számoltam. Trincao nagy ígéret, szimpatikus srácnak tűnik, azonnal megadnám neki a lehetőséget a kiöregedő Messi rotációjaként (csak képeljünk el egy olyan edzőt, aki nem játszatja a 33 éves játékost egy Mallorca elleni meccsen...) Bal oldalra pedig maradhat Braithwaite, aki lelkesedésével belopta magát szívembe. Fati fantasztikus focista lesz, de nem hinném, hogy egy 17 éves játékosnak annyira fontos szerepet kellene adni egy Barcelonában, mint ahogy idén többször előfordult. Fokozatos beépítés és játéklehetőség kell, a Realnál Kubonak bejött a Mallorca, én is egy kiesőjelölt, de ambiciózus csapatba küldeném Fatit, ott minden héten játszhatna, de nem lennének feleslegesen nagyok a tétek.

mb22

Érkezők: Emerson (VK), Todibo (VK), Araujo (B), Miranda (VK), Puig (B), Alena (VK), Sancho (100M) 

Távozók: Inaki Pena (K), Umtiti (40M), Roberto (40M), Firpo (35M), Rakitic (30M), Rafinha (15M), Coutinho (100M), Dembelé (100M), Braithwaite  (25M)

Büdzsé: Eladásokból 385M bevétel, kiadásokra 100M megy el, a kasszában marad 210M.

Kapusok – Ter Stegen, Neto

Ez az a poszt, ahol a jelenlegi állás szerint évekig megvagyunk. Ter Stegen helye biztos a keretben, gyakorlatilag mozdíthatatlan, Neto megfelelő cserének minősül, aki bár eddig nem jutott sok szerephez, amikor kellett, képes volt helytállni. Inaki Pena nyilvánvalóan nem fog játéklehetőséget kapni, amíg az előtte álló két játékos egyike kész a játékra, így 1-2 év kölcsönnel sokkal jobban járna, lenne lehetősége fejlődni, aztán meg majd meglátjuk, hogyan tovább.


Védelem – Semedo, Emerson, Todibo, Lenglet, Piqué, Araujo, Jordi Alba, Miranda

Sokáig nem így gondoltam, de Samuel Umtitinek lassacskán új klubot kellene keresni. Lenglet elképesztő formát tart fenn másfél éve, rendkívül kevés hibával játszik gyakorlatilag folyamatosan, mellette pedig a Csokiszörnynek nem lesz sok esélye. 40-50 millió reális ár. Roland Araujo bár eddig sokat nem szerepelt, amikor megkapta a lehetőséget, akkor látszott, hogy van érzéke a játékhoz. Hihetetlen magassága a fejpárbajoknál jól fog jönni. Egy kis csiszolással még akár egy jó belső védő is lehet. Piquének lassacskán be kéne jelentenie utolsó profi idényét, így őt Araujo válthatná a felnőttben. Jean-Clair Todibot egészen biztosan nem fogja megvásárolni a Schalke, ami azt jelenti, hogy minden adott, hogy visszatérjen. Egy rendkívül sokoldalú játékosról van szó, aki fiatal korára tekintettel még sokáig erősítheti fiatal társaival párban a csapat védelmét. Pont az ilyen emberekre lenne szükség, nálam egyértelmű, hogy maradnia kell.

Emerson egy olyan érdekes eset, akinek jelen pillanatban 50-50 százalékban birtokolja a Barca és a Betis a játékjogát, a Barcának pedig opciója van “visszahívni”. Mivel évek óta keresik Dani Alves utódját, és aki ismeri Emerson játékát, annak nem kell részletezni a képességeit, ezért egyértelmű, hogy ő lehet az, aki hosszútávon is megoldást jelenthet. Ugyanezen a poszton Sergi Robertoért állítólag 40-50 milliót sem sajnálna a Manchester City, amit tekintettel arra, hogy évek óta egy-egy villanásból él meg, nem utasítanék vissza. A másik szélen Junior Firpo eddig gyakorlatilag semmit nem tudott mutatni, pedig lehetősége volt rá, ezekkel azonban nem élt. Teljesen átlagos, a Barca szintjét alulmúló, így ami nem megy, azt ne erőltessük. Egy 35 millió euró körüli összegért én boldogan megválnék tőle. Helyére pedig visszahoznám a szintén Gelsenkirchenben kölcsönben játszó Juan Mirandát. A fiatal spanyolról lehetett jókat olvasni, ezeket élesben azonban ezidáig nem láthattuk, de talán épp ideje lenne megpróbálni. Az utolsó nagy megválaszolatlan kérdés Moussa Wagué. Amíg a Semedo-Emerson páros működik, addig nem lesz itt sok keresni valója. Viszont, mivel Semedonak rezeg a léc, így Waguét csak kölcsönben engedném el, és egy év múlva újraértékelném a helyzetet.


Középpálya – S. Busquets, De Jong, Puig, Alena, Matheus Fernandes, Pjanic, Vidal

Ez a felállás valamelyest balanszot teremtene a fiatalok és a tapasztalt vén rókák között. Most azt engedjük egyelőre el, hogy Arthurra szükségünk lenne, mert Arthur már nincs. Helyette viszont van Puig, és lesz Alena, aki fél éves kölcsöne után biztosan vissza fog térni a Barcához. A Betisben is bebizonyította, hogy olyan játékos, akivel számolni kell, aki igenis karriert szeretne magának az élvonalban. Megvan hozzá minden adottsága, hogy befusson, és a megfelelő játékmennyiséggel a fejlődése is garantált. Ezzel azért nem lehet probléma, mert a vérében van a rövidpasszos gyors játék, támadó felfogású, vagyis leginkább előre szeret játszani, az ilyen játékos pedig szeretve van. Riqui Puignak teljesen egyértelműen a felnőtt csapatban a helye, aki ezzel nem ért egyet, az valószínűleg nem látott még életében Barca meccset, javaslom, pótolja. Matheus Fernandes még egy téli üzlet, akiről tulajdonképpen semmit nem lehet tudni, azon túl, hogy van ilyen futballista, teljesen zsákbamacska. De ha visszaemlékezünk, Arthur is ilyen volt, aztán milyen jó játékos lett belőle.

Oriol Busquets már nem fért fel a képre, de ő is távozik

Pjanicról sok szót nem nagyon akarok ejteni, nyilván nem tehet az egész balhéról, de valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki nem ért egyet azzal, hogy van itt helye. Arturo Vidal egy érdekes választás lehet, de az igazság az, hogy ez az ember egy elképesztő állat. Győztes mentalitása ötvöződik keménységével és állatiasságával, ezen felül a labdával sem nevezhető ügyetlennek. A kapu előtt akármilyen pozícióban életveszélyes tud lenni, ezt bizonyítja a 7 gólja, amivel 4. a házi góllövőn. Tőle valahogy azt súgják az ösztöneim, hogy nem kéne megválni. Még. Nem ugyanez a helyzet Ivan Rakiticcel. Nem először téma, hogy talán itt kéne ezt abbahagyni, és persze, vannak fejlődésre utaló jelek, de akkor is talán be kellene látni, hogy ez a románc nem fial sokat már. Most még egy 30 milliós összeg egyáltalán nem lenne elképzelhetetlen, ez viszont feljebb már nem fog menni. Ugyanez a helyzet Rafinhával. Sokszor próbáltuk már meg, nem ment, akkor itt az idő könnyes búcsút venni. A Celtánál mintha megtalálta volna magát, 15 millió körül pedig maradhat is ott, ha szeretne. Philippe Coutinho sagaja már tartott egy ideje, mire a kölcsön el lett határozva, de ott se nyújtott sokat, nem sikerült alapemberré válnia a Bayernben. Mindazonáltal kérők továbbra is akadnak. Bukni úgyis fogunk rajta, de egy 100 millió körüli összeget még ki lehetne sírni, amiből a támadósort meg tudnánk erősíteni. Értelmesebb, mint szenvedni további hónapokat. Ami a védelemben Wagué, az a középpályán Oriol Busquets. Három ember is van a posztjára, ebből ketten azonban már megélték a harmadik X-et. Ily módon Sergio névrokonát továbbra is talonban tartanám. Egy LaLiga csapatnál felvehetné az első vonal ritmusát, és jövő ilyenkor újra lehetne értékelni a helyzetét, vagyis, hogy ha visszajön, akkor azt ki helyére teszi.

Támadósor – Messi, Suárez, Sancho, Fati, Trincao, Griezmann

Valójában itt van szükség a leggyökeresebb átalakításra, mert a mostani helyzet botrányos. Trincao biztos érkezésével lesz még egy szélsőnk, és aki néz néha Liga NOS összefoglalót, az tudja, nem is akármilyen szélsőnk lesz. És akkor, hogy legyen egy angolunk is, Jadon Sancho. Persze Dortmundban most biztosan utálnak emiatt, mert hogy Dembelét is onnan halásztuk el, de majd kiheverik. Sanchot egy olyan 100 millió körüli összegért el lehetne mozdítani a helyéről, amit csak a támadósorban be nem váló játékosok árából már röhögve lehetne kifizetni. Mindemellett pedig ideje volna megunni fentebb is Dembelé szerencsétlenkedését és belátni, hogy ennek így semmi értelme nincs. 150+X millióért idejött, hogy aztán a meccsek 50%-án se játsszon. Mert senki nincs aki odacsapjon egyet, hogy "fiam ne fifázzál már hajnali 4-ig mert profi labdarúgó vagy és 8-kor edzésed van!" Vagy hogy "fiam ne sprintelgessél már felvezetés nélkül a semmiből mert rohadtul elszakad minden létező izmod!" Ennek az egésznek semmi értelme. 100 milliót se nagyon fogunk már érte kapni, szóval amennyiért csak lehet, menjen. Mondjuk 80 milláért. Braithwaite pedig jófej, szimpatikus, de nem ez a szint: 25 milka és mehet. Legvégül Griezmannról ejtenék egykét szót. Nagyon nehezen vergődtem zöldágra a tekintetben, hogy az ő sorsa mi legyen. Keményen dolgozik, mindegy, mi is van, rá mindig lehet számítani, ezen felül egy igazi klasszis. Még egy kis időt mindenképp adnék neki.

Köszönjük, hogy elolvastad cikkünket! Te kiket igazolnál idén a vezetőség helyében? 

Közreműködő adminok:

Saját képek: Isti

Szerkesztő: PT10

World of FCB, 2020.

Valahogy az egész nevetséges. Minden, amit a Barcelona jelent 2020-ban. A fotelből okoskodunk, hogy minden szar, de közben tényleg minden szar. Visszaemlékszek, hogy miért szerettem meg ezt a klubot 10 éve, és megfájdul a szívem. A mutatott játék ha nem lett volna elég, ott voltak mögötte a karakterek, akikkel nem lehetett nem szimpatizálni, ott volt a lelkesedés, ott volt az ÉLET. Egy évtizeddel később pedig semmi nyomát nem látni ennek: a klubot nyakkendős bűnözők vezetik, a játékosállomány kiöregedett és motiválatlan, az edzői stáb képtelen értelmesen felhasználni a világ egyik legdrágább keretét, a csapatkapitány egyáltalán nem viselkedik kapitányként, a régi igazi karakterek pedig nem hajlandóak visszajönni a klubhoz, mert nem tudnak azonosulni a jelenlegi működésével. Nem csoda, ha őszinték vagyunk magunkkal, jól tudjuk, hogy 10 évvel ezelőtti énünk jelenleg nem a Barcelonának kezdene el szurkolni, mert ezen nincs mit szeretni. 

Sajnálom, de én tényleg így érzem. A topfoci ma már színtiszta gazdaság, hatalmas a körítés a médiában, de a szurkoló ugyanúgy a legőszintébb fociélményért; a játékért ül le a székre/fotelbe, mint 30-50 évvel ezelőtt. Jelenleg pedig már nagyon régi emlék az az érzés, amikor azért ülök le a TV elé meccset nézni, hogy élvezzem a Barcelona játékát. Ne hazudjunk magunknak: 2020-ban ha leülünk nézni ezt a csapatot, akkor nem arra számítunk, hogy felhőtlenül élvezni fogjuk a meccset: az esetek felében inkább szenvedés, mint öröm. És mégis megnézzük, mert a kedvenc csapatunk. Azt hiszem, ezt hívják fanatizmusnak. 

Ez a meccs tényleg bűnrossz volt, egyszerűen nem akarom és nem is fogom szépíteni. Aki látott idén Espanyol-meccset vagy csak követte az eseményeket, az pontosan tudta, hogy mennyire gyengék. Ezek a szerencsétlenek a Fradit nem voltak képesek megverni idén két meccsen, szerintem ez mindent elmond róluk. Simán kizúgtak már a ligából ez a találkozó előtt, teljesen mindegy, hogy hivatalosan a Barca ellen estek ki. A másik oldalon egy baromi motivált csapatra számítottam, hiszen a Barcelona versenyben van a bajnoki címért. Papír-sima meccsnek kellett volna lennie, de ehelyett egy szörnyen nagy szenvedést láthattak a nézők.

 "Öt védővel álltak fel"- nyilatkozta kurva értelmesen a meccs után Luis Suarez, mintha ez bármi mentség lenne az ötlettelen, fos játékra. Igen, tényleg nem rajtad múlott a védők átjátszása, mert nem ez a feladatod befejező csatárként, de baszki, mire számítottatok csapatszinten? Majd a tökutolsó helyezett 3-4-3-ban rohamozik a Camp Nouban? Egyébként meg elég ironikus, hogy ők öt védővel is kétszer annyi veszélyes helyzetet dolgoztak ki, mint a Barcelona. 

Volt egy jó meccse a csapatnak a Villarreal ellen, és működött is a formáció, melyben Messi támadó középpályást játszik a Suarez-Griezmann páros mögött, ezért Setién újra így küldte fel a csapatot és megint Roberto volt az egyik középpályás. Ez az Espanyol sűrű védelme ellen ez tényleg nem működött, ezért 30 perc után feladta ezt a felállást. (Ezután Griezmann természetesen el is tűnt, többet a meccsen már nem lehetett felfedezni őt.) Kezdetben még látszott a széljáték, Semedoval sokkal veszélyesebb volt a jobb oldal, de sajnos a második félidőben már nem nagyon lehetett látni semmilyen értelmes, átgondolt próbálkozást. 

Setién feltolta mindkét szélső hátvédet, mert kellettek a pluszemberek a buszfoci megbontásához, de ezáltal olyan üres területek maradtak a szélen, amit még az Espanyol is könnyedén lekontrázott, ebből születtek a legveszélyesebb helyzeteik. El sem tudom képzelni, mi történne, ha a Bayern ellen játszana a csapat és Roca helyett Gnabry vezetné a kontrát... Az első félidő el is telt így, az Espanyol-kapufa volt a legveszélyesebb helyzet, a túloldalon Suarez szórakozott el egy lehetőséget.

A félidőben Setién behozta Fatit, ebből látszott, hogy a széleken szeretné megbontani a vendég védelmet. Arra nyilván nem számított, hogy milyen mókás fordulatot vesz a találkozó, Fatira már nem lehetett számítani, széljáték  ilyen formában kilőve. De ez nem jelentette volna azt, hogy ennyi, kész, nincs több opció. Már nagyon alacsony szinten is tanítják, hogy bunkerező védelem ellen tessék átlövésekkel próbálkozni. Na én ebből egyet sem láttam, pedig ott volt a pályán Rakitic, aki pont ezekben elég jó. Az ilyen meccsek azok, amikor próbálkozni kell, mert előbb-utóbb valami át fog menni, meg fog pattanni és be fog menni. Ez történt végül Suarez góljánál is, az uruguayié a gólszerzés érdeme, de ezt leszámítva a legkevésbé sem az ő dicsősége ez a győzelem. 

Sikerült a tökutolsó, szinte biztosan kieső ellen két (2!!!) kaput eltaláló lövéssel lehozni a meccset, amin az ellenfélnek csak azért nem volt statisztikailag több veszélyes próbálkozása, mert a kapufa nem számít kaput eltaláló lövésnek. Tényleg tök jó, hogy van nyári foci, heti két meccs, igyekszünk is lépést tartani, de iszonyat elkeserítő, hogy a három hónapos pihenő alatt nemhogy javult volna taktikailag a csapat, hanem még el is bukta a bajnoki esélyeit. És az, hogy a 2019/20-as Barcelonánál egyáltalán bajnoki esélyekről lehet beszélni, az tökéletesen leírja, mennyire gyenge idén ez a LaLiga.

Barcelona - Espanyol 1-0

Stegen - Tényleg, ha egy pozitívumot kell keresnem, akkor ez a srác az. Tessék szépen hosszabbítani vele!! 8

Semedo & Alba - Előbbi lejött a félidőben, mert valamiért Valverde és Setién is inkább őt szereti leszedni Roberto helyett, de igazából semmivel nem volt rosszabb, mint bárki más a pályán. Csapatszinten voltak komoly gondok, mindkét szélső sorozatban lemaradt labdavesztéseknél, ezért lehetett ennyi kontrája az Espanyolnak. 5

Pique & Lenglet - Nem hálás az a szituáció, amikor  megbomlik a védelem, a szélsők lemaradnak, és a hátvédeknek kell valahogy kompenzálni a lendületből hozott kontrákkal szemben. Nehéz eldönteni, hogy ők oldották meg szépen a feladatot, vagy az Espanyol egyszerűen elbénázta. Talán mindkettő. 7, illetve 6

Busquets - Talán a legjobb szezonja az elmúlt háromból, legalábbis én így érzem. Benne van a potenciál, hogy még 2-3 évig a kezdő tagja legyen, csak kell mellé valaki kiegészítő ember, aki pótolja a fizikai hiányosságokat. 7

Roberto & Rakitic - Egy ilyen helyzetben a középpálya felelőssége, hogy át tudja-e játszani a betonvédelmet és kiszolgálni valahogy a csatárokat, akik megnyerik a meccset a csapatnak. Na hát ez egyszer sem sikerült, mert a gól előtt a szélen kevergetett Alba és Griezmann. Emellett az átlövéseket is nagyon hiányoltam. Gyenge. 5

Griezmann - Én egyszerűen nem fogom hibáztatni  őt ezért a szezonért. Ez olyan, mintha Pique lenne a jobbhátvéd. Csak képzeljük el. Ha képtelenek ott játszatni, ahol tud, akkor nem is fog jól teljesíteni. 5.5

Messi - Korábban utaltam rá, hogy egyáltalán nem tartom jó és alkalmas csapatkapitánynak. Azokat a játékosokat szokták legendás csk-ként emlegetni, akikben volt valamennyi őrültség és erő: hajlandóak voltak üvöltözni, hevesen gesztikulálni és motiválni a többieket. Ehhez egyszerűen egy megfelelő személyiség kell, Messi pedig nagyon nem ilyen. Pont az ilyen meccseken kéne valaki, aki leüvölti a többieket, nem pedig csendben sétálgat ide-oda. Hiányzik Puyol. 5.5

Suarez - Csak azért nem adok négy pontot, mert ő lőtte a gólt. Egyszerűen nevetséges, hogy nyíltan Setién által is ki van mondva, hogy őt márpedig nem lehet lecserélni, egyszerűen mindig pályán van a helye. De könyörgöm, miért? Mondja már meg valaki, hogy miért van pályán a helye egy olyan játékosnak, aki nyilván szarul játszik az adott meccsen? Egyszerűen nem bírom felfogni. 5

Fati - Megadható piros volt, de azért kicsit túlzás. Legalább tanul belőle. 1

Ugye abban mind egyet érthetünk, hogy a Camp Nouba még a legnagyobb csapatok se nyerni szoktak járni. Ez egy elég nehéz terep, ahol általában 70-80 ezer Barca szurkoló bíztatja a katalánokat, akik felbőszült oroszlán módjára marcangolnak szét szinte akárkit, emlékezzünk csak vissza arra, hogy még a legnagyobb csapatok is micsoda verésekbe szaladtak bele. Na most ezt a 70-80 ezer teli torokból üvöltő, sörmámoros fanatikust vegyük ki, adjunk hozzá az egészhez némi öltözői feszültséget, és szorozzuk meg mindezt azzal, hogy az egyik legnagyobb ígéretet, Arthur Melot a meccset megelőzően gyakorlatilag kivágták, mint macskát szarni. Így világos is, hogy mi lett az eredmény. A focizni igazán soha nem tudó, gyakorlatilag egész végig - világszinten talán a legjobban - védekező, és mindemellett favágó Atletico Madrid azzal az intencióval érkezett, hogy megnyeri a meccset. 

Már az elejétől tudni lehetett, hogy mivel szélsők nem voltak a Barca kezdőcsapatában, a széljátékot a két felfutó szélsőbunkó viszi majd, ami iszonyat kockázatos. Ehhez mérten Carrasco és Marcos Llorente feladata az lett, hogy az Alba illetve Semedo mögött megnyíló területeken kavarják a szart, amit kifogástalanul végeztek el, nem kevés gondot okozva ezzel Setiénnek. Akinek erre látszólag nem nagyon volt terve, vagyis a lehető legtovább kivárt azzal, hogy harmadik támadót is bedobjon a mélyvízbe, amivel gyakorlatilag kinyírta a saját, amúgy is szarul focizó csapatát. Ez speciel az ő hibája volt. Aztán az ő hibája volt az is, hogy nem rántotta össze a fiúkat az ivószünetekben, hogy elmagyarázza nekik, nem mozgás az, ha sétálsz jobbra-balra 2 métereket, majd aztán oldalra/hátra passzolsz, így nem lehet fotballozni. Előrefele, mélységbe kell mozogni, és akkor meg lehet kicsit kavarni az álló vizet, vagy esetleg ki lehet alakítani helyzeteket is. Hogy ezekről a félidőben ejtett-e szót, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de az világos volt, hogy gyakorlatilag semmi nem változott a fordulás után. 

Az pedig, hogy milyen a hangulat a klubnál jelenleg, tovább rontja az esélyeket. Egyébként is pengeélen táncoltunk ami a bajnoki versenyfutást illeti, de a belső széthúzásokkal, a folyamatos egymás elleni lejáratókampányokkal, a sportszakmailag és emberileg is megmagyarázhatatlan döntésekkel és a folyamatos külső szardobálást megalapozó tettekkel Bartomeuék gyakorlatilag letaszították erről a vékony kis pengeélről a csapatot, ezzel jól lehet, veszélybe sodorva Quique Setién állását. De ami még súlyosabb, a saját pozíciójukat is. És most rohadtul nincs kedvem arra kitérni, hogy az első büntetőt miért fújta vissza az a fasz, amikor százból kilencvenkilenc esetben elnézik a kapus előremozdulását, hogy a második büntetőt minimum vissza kellett volna nézze, mert ez most nem lényeg. A lényeg, hogy pontosan azt, sőt talán egy kicsit többet kap jelenleg a csapat, mint amit megérdemel. Mentalitás tekintetében már rég nem vagyunk topcsapat szinten, 2-3 ember kivételével nem nagyon látszik, hogy bárki is bajnok akarna lenni. Ez van. 

Barcelona 2:2 Atletico Madrid (Costa og., Messi p. illetve Saul 2x p)

Ter Stegen - az utolsó bekezdés végén kitértem már az újrarúgatott büntetőre, de akkor most itt más aspektusból nézzük meg. Rohadtul nem az ő hibája. Volt egy tweet a félidőben, amely azt hangoztatta, a kapusokra nézve unfair ez a legalább egyik láb a vonalon szabály, amit félamatőr szinten focizó kapusként meg is tudok erősíteni. Amikor ugyanis a büntető kivédésére koncentrál a kapus, nem tud arra is teljes koncentrációval figyelni, hogy mindkét patája, vagy legalább az egyik a vonalon maradjon. Az elsőt mindazonáltal elég szépen megfogta. 6

Semedo/Alba - a rendszeres felfutásaikról már írtam volt, de akkor mégegyszer: nagyon veszélyes játékba mentek bele, hiszen a mögöttük nyíló több hektárnyi területen két dinamikus játékos is zavart okozott, ezáltal nekik hatványozott munkát kellett a meccsbe lőcsölni. Alba elég jól semlegesítve lett, gyakorlatilag semmit nem jegyezhetünk fel a neve mellett. Semedo azonban többször is hátráltatóan avatkozott játékba, amivel újfent bizonyította, hogy nem igazán sikerült elsajátítania azokat a játékelemeket, amelyek egy Barcánál elvártak. Rendre oldal irányba vette át a labdákat, amiből aztán már ütemet veszítve tudott, vagy egyáltalán nem is tudott megindulni előre. Persze a büntető nem az ő sara, és ki is harcolt egyet, de akkor sem játszott jól. Sajnos ez nem ritka. 5-5

Piqué/Lenglet - mondjuk az ő lelkükön éppen nem száradhat sokminden, Lenglet pedig gyakorlatilag megváltotta Umtiti jegyét egy másik városba. 6-6

Vidal - 4

Rakitic - 4

Busquets - 4

Puig - talán hibáztam, amikor Messit tettem meg a meccs emberének. Ez a kis csöppség azzal a gyönge testalkatával, azzal a maga 50 kilójával és 150 centijével képes 90 percen keresztül a pályát felszántani, beleállni a legnagyobb tahókba, pimaszkodni a legnagyobb köcsögökkel, és gyakorlatilag lelőhetetlen. Az az ember érzése, mintha egy hiperaktív 5. osztályost látna aki élete alig 3. fociedzésén máris be akarja bizonyítani: ő nagy dolgokra született. Puig pedig nagy dolgokra született!! 7

Suárez/Messi - erről már korábban is szólni akartam, de valahogy elmaradt, pedig a Bilbao ellen aktuálisabb lett volna, de inkább később, mint soha. Az ő kettejük barátsága kezd mérgező lenni. Amíg Neymarral kellett játszaniuk, addig megállíthatatlan hármast alkottak, ennek kulcsa pedig a pályán és azon kívül lévő kapcsolatuk. Nyilván ez az alapja mindennek, nézzük csak meg a Xavi-Iniesta párost, vagy a futballtörténelemben oly sok legendás duót. Viszont amit ezek ketten képesek a pályán művelni, az nem egyszer röhejes. Messi gyakorlatilag levegőnek nézi Griezmannt, és akármilyen helyzetben is van a francia, Suáreznek passzol. Ugyanez pedig nem csak Grizievel van így, többek helyett is szereti Suárezt választani, de a franciával való súrlódásuk a legszembetűnőbb. Ilyen infantilis viselkedést pedig ezen a szinten már nem nagyon szeret a publikum, de senki nem szólhat, mert Messi az isten. Valóban nem evilági játékos, de nem illetheti őt minden döntés joga és a korlátlan hatalom, mert az mérgezően fog hatni. 3-6

Először is szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a szokásos játékosértékelő ezúttal csak pontozásból fog állni. Egy ilyen 0:0 után sok jót senkiről nem tudnék írni, mocskolódni pedig éppen nincs kedvem, szóval csak egy pontszámot fog mindenki kapni. És akkor az értékelő. Hogyaszongya...

Amikor egy új edző érkezik a csapathoz, az általában olyan, mint egy új szerelem kezdete. Eleinte a rózsaszín ködben az illető akármit tesz/mond, tökéletesnek fogja gondolni az ember (akinek nem inge, az...ugyebár). De aztán ahogy telik az idő, emelkedik fel ez a köd, oszlik szerteszét, és rájövünk, hogy az a bizonyos mégsem tökéletes. Na valami ilyesmi van velem, és Q mesterrel. Személyében egy olyan edző érkezett a csapathoz, akinek a játéka már a Betisnél eltöltött évei alatt is igen megtetszett, és akit 1,5 évig minden nap a Barca padjára rángattam volna Ernő helyére. Azonban most, hogy a kinevezésétől már kb 5 hónap is eltelt, vannak bizonyos dolgok, amelyek nem tudják elkerülni a figyelmem, és a Sevilla meccs ezekre világított pompásan rá. 

1) A labdabirtoklás ugyan gyorsult, de hatékonyabb aligha lett. Továbbra is igen nyögvenyelős az előrejutás, ezt tükrözi az is, hogy a tegnap megejtett passzaink úgy durván harmada, vagy annál is kevesebb ment előre. Na most ugye a kapu legtöbbször előrefele van. A foci lényege, hogy abba a kapuba, amit nem az a kapus őriz, aki a kedvenc csapatunkban játszik, bejuttassák a játékosok a labdát. Az egy gól. Asszem annyira nem nehéz kilogikázni, hogy ha nem visszük a labdát a kapu fele, akkor nem születik ez az úgynevezett gól. Na most a foci egy másik lényege, hogy aki ebből a bizonyos gólból többet szerez, az "megnyeri" a meccset. De ha ebből a "gólból" egyet se szerez a csapat, akkor nem nyeri meg a meccset. Pofon egyszerűnek tűnik, igaz? Na, hát lehet, hogy mégsem annyira egyszerű. De ne bagatellizáljuk ennyire el a dolgot, lássuk, mik voltak ennek az okai. Tulajdonképpen ez is egyszerű. Nem nagyon voltak meg azok az emberek, akik előre-hátra mozgásukkal meg tudnák teremteni a kapcsolatot a védelem és a támadósor között, így pedig ha csak nem Messi lépkedett vissza félpályáig, ugyanott voltunk, mint az elmúlt években elég sokszor: cirkulált jobbról balra a labda, szép ütemes tempóban, de igazán semmi nem történt. Belátható, így elég nehéz megnyerni a meccset. 

2) Az előzőből jön a következő, amiről beszélni szeretnék, ez pedig nem más, mint a mozgások. Többször észrevettem, hogy nézelődik egy-egy ember, és azon kapja magát, hogy bár ukázba az volt kiadva, hogy én a vonalak között mászkáljak, mégsem ezt teszem. Magyarán egyáltalán nem tűnik automatikusnak bizonyos embereknél, hogy akkor most ha ő ott van, akkor nekem itt kell lennem, mert a mester azt mondta, és ő tudja. Ez pedig megint csak azzá szokott fajulni, hogy előrefele nem nagyon lehet passzolni, így marad az oldalra/hátra kombó valamelyike. A támadó harmadba érve valahogy nem látja azt az ember, hogy akkor most ő meg ő elvisz két-három védőt, ő összerántja a védelmet hogy a másik megindulhasson, vagy éppen ő célba veszi a kaput, hogy jó labdát kapva gólt szerezzen. Megy a tökölés, a tétlenkedés addig, amíg el nem veszítjük a labdát. Csak sajnos ez egy idő után azt fogja eredményezni, hogy nem csak a labdát, a bajnokságot is elveszítjük. 

3) Az az egyik legnagyobb gondunk, hogy a keret iszonyú rövid. Első blikkre a szünet utáni első keret láttán megörültem, hogy "jé, mennyi akademista", majd sikerült rájönnöm (kis segítséggel), hogy valójában a helyes megállapítás úgy szól: "basszus, de kevés felnőtt kerettag". És ez leginkább a támadósort sújtja bizonyos posztokon. Klasszikus szélsőből például akad mindösszesen fél darab, hiszen a kis Ansu még mindig nem kész arra, hogy egy egész szezont lenyomjon a nagyok között. Csatárból ellenben három is van. Ugyanez igaz a középpályára, ahol 3 posztra van 5 játékos, akiket ugyan lehet rotálni, de az ilyen ütemű szezonban 2 hét után már járni nem fog bízni ebből minimum kettő. Így tehát nincs más választás, fel kell tölteni a 23 fős keretet a fiatalokkal, ami már csak azért is kockázatos, mert pengeélen verekszünk a Reallal a bajnoki címért, és a dolgok jelenlegi állása szerint könnyen lezúghatunk az eddig is instabil pozíciónkból. Na most ezért persze aligha lehet elővenni Setiént, aki átigazolási szezonon kívül érkezett, kész keret és kész tények elé állítva kellene most mégis csodát véghez vinnie. 

4) De hogy ne csak a szarról beszéljünk, kiemelném a védekezést. A Lega meccs után is írtam, de azóta ez volt az első igazi erőpróba: szemlátomást stabilabb, koncentráltabb és összeszedettebb a védekezés. Hangsúlyozom, nem csak a védelem, a védekezés. És elég bokalefosós jelenet volt az, amikor megláttam, hogy egy adott pillanatban Luis Suárez (!) a saját (!!) tizenhatosánál (!!!) állva várja a labdát, ami szükségszerűen egyet jelentett: visszament védekezni. Nem is teljesen értettem. De ezen túl többször lehet látni, hogy egy labdavesztés esetén legalább 6-7 ember elindul hátrafelé, ezzel gyakorlatilag a minimálisra redukálva annak a lehetőségét, hogy az ellenfél meginduló 2-3 játékosa olyan helyzetet teremtsen, hogy abból jó eséllyel lesz gól. És ezúttal az a védjeggyé vált meccsenkénti minimum egy balfaszkodás is elmaradt, amit az ember már szinte várt a Barca meccseken. 

Ja, szóval sajnos itt tartunk jelenleg. Javult a védekezés, ez elvitathatatlan. De támadásban továbbra is megakad a tudomány, akárhányszor egy szervezett védelem ellen kell mindezt tenni. Ennek tükrében aggasztó, hogy még hátravan az Atleti zárt kapukkal, szóval még csak a hazai publikum gólt érő buzdítására se lehet majd építeni. Az lesz még egy kemény menet. Ami viszont most van, az az, hogy nem a mi kezünkben van a sorsunk, volt egy nagy lehetőségünk, ezt sajnos nem sikerült megragadni. Bár szűkösek lesznek a keretek, de nyáron nagy változásokra lenne szükség. 

Sevilla FC 0:0 FC Barcelona

Ter Stegen - 9

Semedo - 6

Piqué/Lenglet - 7,5

Jordi Alba - 6

Busi - 6

Rakitic - 6

Vidal - 6

Braithwaite - 6

Suárez - 6

Messi - 6

Sajnos ez egy olyan helyzet jelenleg, hogy a csapatok kényszerűen megpróbálják a legkevesebb belefektetett energiával lehozni a meccseiket, igyekezvén elérni az ezzel lehető legjobb eredményt. Itt most nem fog lejteni a hazai pálya, nem fognak a szurkolók buzdítására körmük szakadtáig bekkelni (vagy éppen támadni). Ezzel mindenki tisztában lehetett akkor is, amikor úgy határoztak, folytatódjon a bajnokság, és most is tisztában lehetnek vele. Ez egy ilyen helyzet, el kell fogadni. 

Magáról a meccsről a fentiek értelmében igazán nagy szentenciákban nem érdemes beszélni, következtetések egyáltalán nem vonhatók le. Nem lettünk beljebb a tekintetben, kik a fontos emberek és kiktől válhatunk meg, vagy miben fejlődött a csapat. Vannak azonban tanulságok a keddiben.

Egyfelől sokkal koncentráltabbak a fiúk. És ennek egészen biztosan a kényszerszünet lesz az oka. Az addigi heti 2 meccs eltűnt, az edzések eltűntek, és bár fizikailag ez negatívan hatott a csapatra, mentálisan mégis jól. Kicsit mindenki le tudott állni, ki tudott kapcsolni, fel tudott töltődni, eltűnt a média az életükből egy pár hétre, és ennek most lehet érezni a hatásait. Kiváltképp látszik ez Piquén, aki a szünet előtt olyan hajmeresztő dolgokra volt időnként képes, hogy az ember sírni tudott volna - én legalábbis. 

Másfelől javult a labdabirtoklásunk is, már persze nem százalékban, hanem minőségben. Sokkal többet mozognak egyes emberek a vonalak között, ami nagyban előmozdítja azt, hogy nem csak oldalra, és a szélen fel, hanem középen fel is tudunk játszani, a passzadó pedig nem áll meg mint jó magyar melós, miután egy kapavonást ejtett, és gyújt rá egy cigarettára, hanem mozog, lesi az üres területeket, azokat igyekszik bejátszani. Ebből az következik, hogy a labdabirtoklás gyorsul, a játék dinamikusabb lesz, és élvezhetőbb. Hadd korrigáljam ezt az állítást, és igazítsam hozzá a fentiekhez: a játék nem dinamikus jelenleg, és nem is élvezhető. Mindezt a fiúk koncepciózusan a lehető legkevesebb belefektetett energiával teszik. Mégis az egész valahogy egybefüggőbb, folyamatosabb, mint amikor a kisgyerek a zongorát már nem csak csapkodja darabosan, hanem elkezd egybefüggő dallamokat játszani. 

Harmadrészt egész meccs alatt egy gondolat bántott engemet: mi a tökömet keres a Leganés ilyen focival az első osztályban, és aki ezt látja, miért nem zárja ki azonnal? Egész egyszerűen olyan nevetségesen impotensek voltak, hogy amikor konkrétan hárman vitték rá a szerencsétlen Herr Stegenre, még akkor se sikerült gólt lőniük. Eraso már bilbaoi színekben is bizonyította, hogy soha, semmi pénzért meg nem tanulna élvonal-szinten focizni, de a keddi teljesítménye - az egész csapatéval együtt - megváltott jegy a Segundába. Adios, szerintem ez senkinek se fog hiányozni.

FC Barcelona 2:0 Leganés (Fati, Messi)

Ter Stegen - ha már behoztam ezt a jó magyar melós metaforát, akkor tovább is vinném. Stegen volt az építésvezető, aki néha odaordít a fiataloknak, hogy "Jóvan Rikárdó nyomjad fasza lesz az", amúgy meg semmit nem csinál. Mert ez a dolga. 6

Roberto - nekem azért furcsa, hogy Semedo, aki meg volt dorgálva mert szülinapozott egyet, mindkét alkalommal Roberto cseréjeként lépett pályára, és nem is 2 percekre a végén. Elvileg a City adna érte 40 millát, hát, én személy szerint elgondolkodnék a dolgon. 5

Piqué/Lenglet - azt már eddig is tudtuk, hogy ha akarnak, akkor tudnak jól focizni. De hogy Piqué ilyen koncentrált is tud lenni, azt kezdtem elfelejteni. Persze mindketten bőven benne voltak abban a kifutós történetben, amikor a Lega három v egy vitte kapura a labdát, de visszazártak, és Lenglet javított is. Ja, és a franciáról még annyit, hogy ezek a szöglet utáni berobbanásai kezdenek egyre szebben lenni. Meg az is, hogy ő passzolt a legtöbbet. 7-7

Firpo - Ansuval egész jól kijöttek a balon, néha még 1-1 szép összjátékot is fel tudtak mutatni, plusz azt se felejtsük el, hogy ő adta a gólpasszt. Ez most nem volt rossz. Noha arról még mindig nem vagyok megbizonyosodva, hogy hosszú távon is érdemes lesz vele számolni, most azért szerzett egy jó pontot. 7

Rakitic/Busi/Arthur - az ok, amiért egybe vettem őket, egyszerű, és ezzel Rakitic érdemeit egy kicsit emelni is fogom. Most először játszott úgy ebben a felállásban a középpálya, hogy nem érezte azt az ember - legalábbis én - hogy szintek vannak a játékosok között. Rakitic játéka sokkal kifinomultabb lett, sokkal vevőbb volt a kis passzokra, és ritkán hibázott vagy hozott rossz döntést. A többiektől ezt már majdnem meg is szoktuk. Ennek köszönhetően a középpálya élénk szerepet vállalt abban, hogy a játék nem volt még ennél is rosszabb, ugyanis ha ezen a poszton nem megy a játék, itt elakadnak a labdák, na akkor tényleg katasztrofális az összhatás. Ez így viszont még nézhető volt. 8-7-7

Ansu Fati - úgy tűnik, a kis Ansu komolyan gondolja ezt a "helyet akarok magamnak a felnőttben" dolgot, legalábbis minden jel erre utal. Nem csak a robbanékonysága, nem csak a laza mozdulatai, de az egyre fejlődő játékintelligenciája is igen bíztató. Mindösszesen 17 évesen 5 gólt szerzett az első ligaszezonjában, amivel egyébként nem kevés, 10 pontot szerzett meg a csapatnak. Na ez a nem semmi. 7,5

Messi - ő meg - akárhogy is öregszik - mindig is Messi marad. Még mindig végigviszi a félpályán a labdát úgy, hogy közben többször is lefaultolják, ebből összeszed egy büntetőt amit tanárian be is rúg, és még mindig ugyanolyan lazán osztogat 20 méteres csodapasszokat. 8

Griezmann - ő pedig még mindig a kemény melós, aki gürcöl, sokszor nem látványos, amit csinál, és a számadatai rendben vannak, a játéka néha hagy kívánnivalót maga után, sajnos így volt ez most is. 6