Aki kicsit is tud latinul, valószínűleg találkozott már a vis maior kifejezéssel, aki viszont nem, annak hadd magyarázzam el. A vis maior olyan káreset, vagy károkozás, amelynek az ember alapvető gyengesége folyamán nem tud ellenállni. És akkor nézzük, hogy is jön ez ide. 

Lassan két hete, hogy Quique Setiént kinevezték. Mindez történt a szezon legnehezebb időszaka előtt, így nyilván befolyással bírt a csapatra is. Tehát mindent egybevéve volt 12 napja felkészíteni Valenciára a csapatot, amely idő alatt - legyen az akárki - fizikai lehetetlenség egy teljesen új koncepció működőképes leoktatása. Nem mondom, már van 1-2 dolog, amiben mintha változott volna a csapat, de ez akkor is egy igen hosszú és kemény munka lesz, továbbá nem könnyíti meg a dolgot a heti 2 meccs, ami innentől majdhogynem állandó lesz. 

A másik, és talán ez a legnagyobb probléma, az, hogy a keret jelenleg minden, csak nem alkalmas arra, hogy 3 fronton is helytálljunk. A támadósorból kiesett Suárez, Dembélé pedig állítólag a visszatérés küszöbén, de az eddigi tapasztalatok alapján 2 hét múlva megint megrándul valamije a hajnali 4-ig tartó fifázásban, így rá nem lehet építeni. Marad tehát Messi és Griezmann, akik mellé ha tetszik, ha nem, kényszerből mindig be kell tenni Ansu Fatit. A középpályán FdJ és Busi helye állandó, Arthur viszont még csak most tért vissza, a teljesítménye igen sok kívánnivalót hagyott maga után, Rakitic alkalmatlan erre a játékra mind fejben, mind fizikálisan, Vidal pedig eddig inkább csak csere, és állítólag nincs is minden rendben vele. Jobb bekkünk csak papíron van, 3 belső védő jut a 2 helyre, ami megintcsak kevés, Jordi Alba - mint a szezonban mindezidáig - keresi a formáját, Firpot nem nagyon láthattuk szóhoz jutni, így tehát az egyetlen poszt, ahol az állandó ember megvan, az a kapusposzt. Persze, mindig lehet ennél rosszabb, de jelen pillanatban éppen elég, hogy ennyire rossz a helyzet. Erre van is egy mondás: ha nem megy a kupi, nem a madamot, a kurvákat kell lecserélni. Ami itt részben igaz is. 

És akkor ezen a ponton szeretném felmenteni a teljes felelősség alól Setién mestert. Ugyanis az világos, hogy min dolgozik. Az is világos, hogy 2 hét nem elegendő idő arra, hogy a dolgokat alapjaiban véve megváltoztassa a klub körül, és világverő Barcát faragjon ebből a mostaniból. Világos, hogy a mozgások ennyi idő alatt nem lettek automatikusak, hiszen ha ez így lenne, nem kellene a meccs 2/3-ában oldalfaszokkal húzni az időt, és talán nem telne el úgy egy félidő, hogy kapura ugyan lövünk egyszer, de helyzetünk nincs, és az xG konvergál a nullához. 

És akkor térjünk rá a védekezésre, már, ha ezt lehetett annak nevezni. Na most a letámadás eddig sikerült hellyel közzel, de világos, hogy ami a Granada szintű játékosok ellen elég, az a Valencia szintűek ellen nem. Amikor tempótámadással próbálkoztak, és volt idő átrendezkedni védekezésre, akkor hellyel közzel egészen kivehető volt, hogy akkor végülis mi le akarunk támadni. Ez azonban csak a lassú, pöcsölős támadásépítések ellen volt hatékony (hát, mondjuk ez igen erős kifejezés), amikor a Valencia lendületből próbálta meg rávinni a csapatra a labdát, akkor újra előjött, fejben mennyire le van lassulva pár játékos - jó, nagyjából mind. Az átmenetek lassúak, döcögősek voltak, a játékosok egyéni hibákat vétettek, és lényegében mind a nyolc két gólt orbitális védelmi hibákból kaptuk. Nézzük is őket:

1. Első gól

A tizenhatoson belül áll kb 7 Barcás, valahogy mégsem sikerül kitenni onnan a labdát. A játékszer így eljut Maxi Gómezhez, aki nyilvánvalóan Jordi Alba embere volt. Ő ahelyett, hogy mondjuk megpróbálná a védőmunka látszatát kelteni, jó 5 méterre az emberétől figyeli az eseményeket. Mivel Gómez előtt volt terület, átvehette kényelmesen a labdát. Majd ellövi, Alba ekkor már látja, hogy ezt elkúrta, viszont minden, amit tenni tud, az az, hogy megpróbál blokkolni. De ez természetesen nem úgy sikerül, ahogy kellene, így az alapvetően mellémenő lövés egyenesen az akkor már vert helyzetben lévő ter Stegen mellett a kapuba pattan. 

2. Második gól

Bedobás után Rodrigohoz kerül a labda, akit a védelemből kilépve Umtiti próbál meg hatástalanítani. A spanyol átesernyőzi Umtitit, aki a nyomába ered, mindeközben Jordi Alba megint lemarad, Sergi Robertot egy teljesen alap mozgással elviszi Soler, így - mit ad isten - Maxi Gomez előtt megint kiürül a terület, természetesen meg is kapja a labdát, majd az átvétel és az igazítás ütemeiben Robertonak épp sikerül megfordulnia, de már csak a lövés pillanata után tud reagálni, így gyakorlatilag biztos a gól. 

És akkor ezeken túl már ne is említsük az első félidő számos védelmi megingását, a bakikat, és a támadójáték gyakorlatilag teljes hiányát. Viszont ami figyelemre méltó, hogy olyan történt a meccsen, amitől Valverde alatt kissé elszoktunk. Az edző a félidőben az addigi, siralmas teljesítményt látva utasításokat adott, majd ezeket betartatta a játékosokkal, és a játék képe is változott. Ezek pedig a következők voltak. Vidalt és FdJ-t egy kicsivel feljebb vezényelte, az ellenfél vonalai közé. Vidalnak és Griezmannak pedig az volt a feladata, hogy amikor a szélre kerül a labda, a védelem mögé fussanak, ezzel megpróbálták kicsit megnyitni azt, plusz területeket nyitottak meg. Ebből aztán született is néhány helyzet, de sajnos annyira volt ez elég, hogy azt mondhassuk, a második félidőben kicsit mi is fociztunk. 

Valencia 2:0 Barcelona (Alba og., Maxi Gomez)

Ter Stegen - az ilyen meccseken mérettetik meg, milyen kapusa van az adott csapatnak. És nekünk kérem szépen, világklasszis kapusunk van, aki egymaga képes meccsben tartani az egész csapatot, aki szilárdan áll, és biztos kezekkel őrzi a kaput. Persze, lehet úgy nézni, hogy Maxi Gomez belerúgta a büntetőt, de talán megérdemli, hogy azt mondjuk, akármilyen pocsék tizenegyes is volt az, kivédte. 9

Sergi Roberto - hiba, hiba, majd megint egy kis hiba, és hibával zárt. Világos, hogy ő nem képes erre a szerepre, és lassan már nem is tudjuk, mit tudna játszani. De ezt biztosan nem. 1

Piqué/Umtiti - édes istenem, ez mégis mi a halál volt? 1

Jordi Alba - világos, hogy nem találja a régi önmagát, pedig lassan ráfordulunk arra az időszakra, amikor mondjuk rohadtul kellene. 1

Sergio - ha a csapat szenved, akkor ő is. Bár az látványos volt, hogy lényegében a mezőnymunka jó a felét ő végezte el, minden labdakihozatalt ő vezetett, minden támadást ő indított meg érdemben, és ő volt az egyetlen, akin végig azt éreztem, hogy előre is akar játszani, nem csak oldalra, vagy hátra. 7

Arthur - amennyire istenítettük az előző szezonban, most pont annyira nehezíti ezt meg. Tesze-tosza, szétszórt, rossz döntéseket hoz, pontatlan, és kezd kicsit megbízhatatlannak tűnni. Tőle is nagyon nagyon sokkal több kell. 2

FdJ - próbálkozott, és ő is igyekezett előre játszani, de 1) azért ne legyünk elájulva tőle, 2) egy ilyen meccsen nem könnyű teljesíteni. Láttunk már tőle jó produkciókat, viszont az utóbbi időben ő sem az igazi önmaga. Ennél sokkal több kell. 4,5

Messi - bevallom, aggasztó volt látni azt a hitehagyott arckifejezését a közeli képeken, ami úgy a 60. perc környékétől kezdve kiült az arcára. Amikor a csapatkapitányból is elvész a győzni akarás, akkor ott el is lehet temetni a dolgot. Ő sem volt önmaga, bár még így is kiemelkedett a mezőnyből, ami egyrészt lehet az ő érdeme, másrészt mindenki más szégyene, de inkább ez utóbbi. 5

Griezmann - nehéz úgy, ha kevés labdát kapsz, de úgy meg nem fogsz labdát kapni, ha alapvetően nem nagyon sikerült jó helyre mozogni. 1

"Felháborító, hogy műfüvön kellett játszanunk, ráadásul a Nap reflektor is pont szemből sütött, de így belegondolva nem is láttak jól a játékosaim a pályán, mert nem volt elég fény. A bíró sajnos nem nekünk kedvezett, az ellenféltől több játékost is ki kellett volna állítani." - nyilatkozta Quique Setién, bármelyik magyar NB1-es  futballcsapat megbízott vezetőedzője.

Nagy kár, hogy a Setién a Barca edzője, nem egy magyar futballcsapaté, de előny, hogy legalább ilyen kifogásokat nem kellett hallgatni. Ez a meccs után ugyanis vagy kifogásokat keresel vagy elismered hogy egy kupac szart sikerült a pályára tojni a csapatodnak. Utóbbi meg is történt, lássuk akkor, hogy mit lehet ebből kiemelni.

Kezdjük azzal, hogy emeljük kalapunkat az Ibiza előtt, tökéletes meccs volt hogy megismerjük és feltegyük őket a futballtérképre. Eggyel több harmadosztályú csapat nevét ismerjük most már, és szívből kívánom nekik, hogy jussanak fel a LaLiga 2-be. Barcelonai oldalon értelemszerűen már kevésbé vagyok elégedett, és tényleg rosszak voltak a körülmények: a műfüvet semmilyen profi játékos nem szereti, és a TV-közvetítésen a saját játékosokat alig ismertem fel, annyira sötét volt.

Azonban ha egy Barcelona két osztállyal lejjebb játszó csapathoz látogat félig gálakezdővel, akkor engem semmilyen körülmény nem érdekel, mert elvárás a sima győzelem, akkora a szintkülönbség papíron. Papíron. Igen, az Ibiza természetesen beállt sok emberrel védekezni, és átadta a labdabirtoklás lehetőségét a katalánoknak, de ez semmilyen szinten nem lehetett meglepetés, hiszen a LaLiga csapatok fele is ezt csinálja bármelyik bajnokin. Griezmannék ehhez hozzá vannak szokva, de ebben az esetben elvileg sokkal gyengébb képességű játékosok próbáltak meg feltörhetetlen bástyát állítani, és mégis sokkal sikeresebbek voltak, mint az elsőosztályú csapatok.  

És ezen a ponton gondolkodik el az ember, hogy mit is érnek valójában ezek a játékosok. Ha valaki először látta ezeket a csapatokat játszani, akkor az első félidő után simán hihette azt, hogy a Barcelona a harmadosztályú és az Ibiza a világ egyik legjobb csapata. Egyszerűen nem létezik igazán értelmes válasz arra, hogy miért játszott úgy a Barcelona ahogy, egyúttal megkérdőjelezhetővé válik pár játékos szerepe és létjogosultsága a csapaton belül, de erről bővebben a játékosértékelőben.

Nyilvánvalóan időt kell adnunk Setiénnek, ahogy időt adtunk Valverdének is, azonban muszáj feltennünk a kérdést, hogy vajon mennyire előnyös szezon közben egyik napról a másikra egy hosszú évek óta négyvédős csapatból háromvédőset csinálni, főleg úgy, hogy most adta el a csapat az egyik belső védőjét? Ennek eredménye lesz az, hogy a 3 belső védő posztján 2 szélső (Roberto és Firpo) játszik, nyilván erősen visszafogott teljesítménnyel.

Két meccse volt eddig Setiénnek, Roberto mindkettőn hátvédet játszott. Sok pozícióban láttuk már, de itt még csak kényszerből. Őszintén nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet, és 5 szélső védővel a keretben (Alba, Roberto, Semedo, Firpo és Wagué), illetve 3 belső védővel (Pique, Lenglet és Umtiti) határozottan azt gondolom, hogy ez a keret jelenleg nem áll készen erre a játékformára. 

Persze a védekezésnél csak a támadás volt kiábrándítóbb, annak is inkább a hiánya. Ezért leginkább a középpályát okolom, mert képtelenek voltak eljuttatni a labdát akár már az ellenfél tizenhatosáig is. A meccs túlnyomó részében 3-5-2-tes felállásról beszélhetünk, azaz Semedo és Fati legalább annyira felelősek a pocsék játékért, mint amennyire de Jong, Puig vagy Rakitic. Ha valamelyik oldalt muszáj kiemelnem, akkor az a bal, Fati az utolsó 20 percben érzett rá a meccsre. Az első próbálkozásig a 62. percig (!!!) kellett várni, az első kaput eltaláló a 68.-ban született. Ha megnézitek mellékelt képünket a statisztikákról, akkor látható, hogy 3 kaput eltaláló lövése volt a csapatnak, ebből nem nehéz kitalálni, hogy a másik kettő bement, azok voltak egyedül az értékelhető helyzetek. Remek helyzetkihasználás, csak hogy valami pozitívat is említsek. Setién első két meccsével abszolút nem vagyok megelégedve, de az igazi mérföldkő úgyis a Valencia lesz hétvégén. 

Ibiza - Barcelona 1-2

Pusztítóan rossz volt az egész csapat, úgyhogy csak azokhoz írok külön valamit, ahol feltétlenül szükségesnek tartom. 

Neto - 5

Lenglet - 4

Roberto - 2,5

Firpo - 3

Semedo - Valverdénél újra Roberto volt az első számú jobbhátvéd, ezt a teljesítményt elnézve nem véletlenül. Teljesen fogalmatlan volt a portugál, már-már Aleix Vidalos időket idézve. Persze most előrébb kellett játszania, de így, hogy kevesebb a védekezőmunka, még kevésbé hasznos. Nem látom sajnos a fejlődést, pedig már két és fél éve itt van. Nyáron elgondolkodnék egy váltáson. 1.5

de Jong - 5

Rakitic - Óriási fanjaként sem látom értelmét Rakitic további megtartásának, még addig kell eladni, amíg pénzt lát belőle a csapat. 2.5

Puig - 3

Fati - 4.5

Perez - 2

Griezmann - Ilyen egy profi csatár. Egész meccsen semmit nem csinál, majd két helyzetből eldönti a meccset. 6

Alba - 6

Olyan helyzet állt elő a klubnál, amely végett fontos, hogy kontextusban tudjuk értelmezni a Granada elleni meccset. Kedden ugyanis menesztették Valverdét, és némileg a légből kapott ötletként aláírtak Quique Setiénnel. Nem nehéz kimatekozni, hogy 5 napja volt felkészíteni a csapatot, és elkezdeni leoktatni a taktikájának az alapjait. Természetesen ezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy nem a legjobb meccset láttuk az idén, az azonban sajnos sokat elmond, hogy még így is messze élvezhetőbb volt az eddigieknél. Jelen cikkben pedig a meccsen látott változtatásokra szeretnék egy kicsit kitérni. 

1. A labdabirtoklás

82,7%. Egészen pontosan ennyit volt a Barcánál a labda, ami ha időben nézzük, több, mint 75 perc. Idejét nem tudom, utoljára mikor volt ennyit a labda nálunk, de talán nem is ez a leglényegesebb. Újfent az volt az érzésem, hogy az, hogy most éppen nálunk van a játékszer, pusztán egy eszköz arra, hogy az ellenfél védelme meg legyen bontva. Erre szolgáltak a sok idő után újra visszatérő háromszög-játékok, amikhez viszont egészen sok mozgásra volt szükség. Meglepett, hogy a játékosok milyen jól beleálltak ebbe, és milyen hamar szignifikáns változás mutatkozott a labdabirtoklást illetően. Mondanom sem kell, nem véletlen, hogy a Granada tökig feltolt letámadása lényegében semmit nem ért. 

2. A letámadás

Az elmúlt évek egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a Barca egyszerűen képtelen eredményesen, agresszívan és kompaktan letámadni az ellenfelét. Ez Spanyolországban a keretek közötti óriási különbségek miatt nem jelentett gondot, Európában azonban nem egyszer szaladtunk bele csúnya pofonokba, amelyeknek részben a játék ezen elemének hiánya is okozója volt. Setién mester megköveteli a játékosaitól, hogy a belüket kifutva a lehető legmagasabban, és a lehető legtöbb emberrel támadjanak le, és ennek az első jeleit láthattuk vasárnap. Labdavesztések után a környéken lévő összes játékos a labdást, vagy a potenciális passzsávokat kereste, és támadta meg nem is akármilyen agresszivitással, és ez alól nem volt kivétel. Mindegy, hogy a mez hátuljára Messi, vagy Ansu Fati neve volt írva, ez mindenkire vonatkozott. Elvégre a letámadás csak úgy működhet, ha mindenki csinálja. Ez pedig egyenesen vezet a következő változáshoz, ami nem más, mint 

3. A védekezés

Már a letámadás is önmagában egy iszonyat fontos, ha nem a legfontosabb eleme a védekezésnek, de van, hogy azt átjátsszák, ilyenkor pedig a csapat megindul hátra. A szezon eddigi részében egy-egy kontratámadással visszament a 2 belső védő, általában 1 vagy 2 szélső, és mondjuk Busquets. A többiek tisztes távolból figyelték az események alakulását, ami gyakorlatilag instant életveszély. Vasárnap ezzel ellenben nem egy labdavesztésnél több, mint a fél csapat spurizott vissza, ment Fati, ment Griezmann, ment Sergio, mindenki ment, Messi maradt fent, és még valaki. Ez az, amivel hátul stabilizálni lehet a csapatot. Az, hogy mindenki kiveszi a részét a védekezésből is, ha arra kerül a sor. Nem véletlen, hogy a Granada legközelebb kapufáig jutott, és helyzetük egyáltalán nem volt. 

4. Meccsközbeni változtatások

Azt egyelőre nem tudjuk, mik a Míster tervei, ha nem a Barca rúgja az első gólt, de sokmindent viszont már tudunk. Igen bátran váltogatta a formációkat, hol 4-3-3-ban, hol 3-5-2-ben, hol pedig akár 3-3-4-ben is láthattuk a csapatot. Már önmagában ez is jelentős különbség, ha pedig hozzátesszük azt, hogy 0:0-nál olyan játékost cserélt be, mint a kis Riqui Puig, akkor látjuk igazán, mit jelent az, amikor az edző meccs közben is edző, és belenyúl bátran a csapatába. 

Természetesen fontos kihangsúlyozni, hogy ez még a munka eleje. 5 nap alatt kellett ezeknek a dolgoknak az alapjait lefektetni, így nem volt idő a legaprólékosabban, a legrészletesebben leoktatni mindent, éppen ezért nem szabad az eredményt nézni. Most talán tényleg elindul valami olyan a csapatnál, ami a legjobb időket lesz képes valamilyen szinten felidézni. 

FC Barcelona - Granada 1:0 (Messi)

Ter Stegen - gyakorlatilag semmi, de tényleg semmi dolga nem volt. Lábbal játszott, a kezei meg elzsibbadtak szerencsétlennek. 6

Sergi Roberto - na most tart ott a dolog, hogy Roberto nem hogy védő, egyenesen középső védő pozícióban játszik, ami már tényleg eltávolodott a realitástól. Ezzel együtt ha a képességeit, és a meccsen nyújtott teljesítményét alapul vesszük, ez egy jó döntés volt. Megvannak a képességei a védekezéshez, ez minden kétséget kizáróan látszott már eddig is. A játékba belépő labdabiztos védő sok gondot okozhat az ellenfél védekezésében, hiszen plusz egy emberre kell figyelni, és ha arról van szó, akkor a harmadik belső védő pozícióból kihúzódva oldalra ismét a régi szerepében játszik. Taktikailag okosnak tűnő lépés, amit a teljesítményével koronázott meg. 8

Piqué - róla mindig is tudtuk, hogy előszeretettel mászkál feljebb labdával, amit Setién minden bizonnyal ki is fog használni. De nem emiatt volt meglepő tőle ez a meccs. Már egy ideje érződik, hogy kopott kicsit, rajta is fogott az idő vasfoga, és ez gyakran balul sül el. Most azonban sokkal koncentráltabbnak, összeszedettebbnek és pontosabbnak tűnt, a szerelései jókor és jó ütemben érkeztek, ő pedig végre egy értékelhető, hiba nélküli meccset tudott a háta mögött. 8

Umtiti - kérdéses volt, hogy a Csokiszörnyet meg akarja-e nézni magának Setién, de úgy tűnik, igen. Azért is lehetett erre szükség, mert rengeteg ideje nem számít alapembernek a csapatban, és tudni kell, lehet-e rá számítani. Nos, lehet. Ő is szívesen mászkált feljebb, de nem is csak labdákért, hanem megelőző szereléseket bemutatni, amik egészen pompásak voltak. Világos, hogy még mindig tudja hozni az elvárt szintet, kérdés azonban, hogy fogja-e bírni a térdecskéje, vagy megint bibis lesz, mert nem megy el a doktorbácsihoz. 8

Jordi Alba - na EZ az a Jordi Alba, akit mi szeretünk. Az a Jordi Alba, aki megállás nélkül dolgozik, fut, passzol, játszik, védekezik, és van benne egy tűz, nem ismer elvesztett labdát, és bármilyen helyzetben higgadtan, és jól dönt. Élesen kijött, hogy fontos szerepet fognak kapni a támadó erényei, ami 1) Setiénnél egy szélső védő esetében nem meglepő, 2) nekünk csak jó, mert mindig benne van egy robbanás, és onnantól megállíthatatlan. 8

Rakitic - az egyetlen csalódás ő volt. Neki nincsenek meg a skilljei az ilyen finom játékhoz. Nem egyszer akadoztak a kis passzok, a finom játékok. Ő egyszerűen nem erre lett kalibrálva. 6

Vidal - amennyire nem lepett meg Rakitic teljesítménye, annyira meglepett Vidalé. Nem csak elképesztő mennyiségű 1v1 vállalására képes, de remek érzékkel játszik kicsiben, háromszögel. A támadásokkal mindig jól lépett fel, nem akadoztak a passzok, tudta olvasni a játékot. Ha most kellene közte és Rakitic között választani, ő lenne a befutó. 8,5

Sergio - nem hiába lett ő az MVP. Egy kicsit más szerepkörben kellett játszania, ami viszont a jelek alapján fekszik neki. Egy sorral feljebblépett, amikor le kellett támadni, és a magas presszió eredményeképp megszerzett labdákkal rögtön indította meg a támadást. Lényegében ugyanaz, mint ami eddig volt, csak egyel magasabban, ezzel hatékonyabbá téve a letámadást. 9

Messi - nyilván a Messi-centrikusság felszámolása időigényes projekt lesz, de jelei már mutatkoztak annak, hogy ha mindenkinek megvannak a feladatai, mindenki megfelelő utasításokkal van ellátva, akkor nem kell mindenhol Messi a gördülékeny játékhoz, ő csak ott van, és besegít. Lényegében pedig ezt is csinálta. Ott volt, ahol kellett, és segített abban, amiben kellett. Persze, a gól sokat dob a teljesítményének az összképén, de valahogy az volt az érzésem, hogy ez most nem róla szólt. 8

Griezmann - a Míster külön is kitért rá, hogy óriási a teherbírási képessége, de ezt talán nem is kell mondani. Elég ránézni a meccs azon jeleneteire, amelyekben az egyik pillanatban még RB pozícióban szerzett labdát, a másikban pedig már a támadást építette, és folytatta. Óriási kincs egy ilyen játékos, és végre talán ki is lehet belőle hozni a maximumot. Valamint segített kitalálni egy új kifejezést: box-to-box kilences. 8

Ansu Fati - volt egy olyan érzésem, hogy ennek a srácnak is nagyobb lesz a füstje, mint a lángja az elmúlt időben hanyatló teljesítménye miatt. Persze nem is könnyű úgy, hogy szökőévente kap egy kevés lehetőséget, de most megmutatta, hogy benne igenis van kurázsi, és igenis számolni kell ezzel a kis emberrel, mert ő igenis szeretne helyet magának a csapatban, és ezért harcolni is fog. Alázattal, elszántsággal. Profi módon. 7

Riqui Puig - sok lehetőség nem jutott neki, de egyből sikerült beleszeressek a játékába. Rettenetesen elszánt, és olyan, mint a GTA 5-ben a vonat. Senki semmivel nem tudja megállítani. A labdát nem, vagy szabálytalanul lehet elvenni tőle, a játékot zsenge kora ellenére klasszisok módjára olvassa, nem mellesleg pedig a szerelése vezetett aztán a gólhoz. 

Ernő!

Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod, noha nem kelt fel másként reggel a nap, és nem jár másként a Hold. Nem köszöntünk, hanem búcsúztatunk, ha már így együtt vagyunk. Ajándékul fogadd el ezt a kis blogposztunk. 

Rengeteg gondolat kavarog bennem most is, és nem is tudom, hol kezdjem. Azt mindenesetre leszögezném az elején, ez a búcsúposzt nem a gyalázkodásról fog szólni, hiszen kultúrált emberként úgy gondolom, adjuk meg az elköszönésnek a módját. Amiket leírok, azok pusztán érzelmi alapon, vagy tényszerűen fogalmazódtak meg, nem szitkokként. 

Nem titok, hogy az elejétől fogva látszott, ez az együttműködés hosszú távon egyik fél számára sem lesz előnyös. És ez be is jött sajnos. Természetesen az eredmények ettől még elismerendőek, mint például a két bajnoki cím, és az egy-egy kupa illetve szuperkupa. De mint azt bizonyára saját bőrödön - ha máskor nem, hát most - megtapasztalhattad, az FC Barcelonánál nem minden az eredményekről szól. Itt szép játékkal kell őket elérni. És ezen a téren sajnos nem látszott, hogy a hibákból tanultál volna. Már Rómában élesen kijött, mi történik, ha magunkra eresztjük az ellenfelet, viszont ezek a hibák újra, és újra előjöttek, míg aztán lett belőle Liverpool. 

És ez volt az a pont, ahol - talán utolsóként az utolsók közt - bennem is megfogalmazódott, hogy ennek minél hamarabb véget kell vetni. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, így a mondás, és ez pontosan ráillett a Barcánál töltött éveidre. Te egy egészen más stílusban játszó edző vagy, és nyilván nem könnyű csettintésre máshogy gondolkodni a futballról, főleg nem ennyi év edzői tapasztalattal a hátad mögött. Éppen ezért gondolom azt, hogy ennek az időszaknak nem te vagy az egyetlen felelőse. Bartomeuék pontosan tudták, mit vesznek, amikor leigazoltak, és talán ez volt az a mozzanat, amit ha nem tesznek meg, az neked sem, és nekünk sem lett volna hátrányos. Rá voltál kényszerítve egy olyan rendszer továbbvitelére, amely kívül esik a komfortzónádon, és ennek sajnos nem lett jó vége. 

Nyilván voltak szép pillanatok is, amelyek fölött talán bűn lenne elsiklani. 2015 után először tavaly elődöntőig vitted a csapatot, ahol aztán a Camp Nouban kapott egy hármast az akkor elképesztő erőt képviselő Liverpool. Még ugyanebben a szezonban 4 el Clásicó utána 3 győzelem és 1 döntetlen volt a mérleg, ami mondanom sem kell, a Barca szurkolók szemében egy igazi pirospont. De nem csak a Realnak jutott a jóból, a Sevillát például nem egyszer, de háromszor szórtuk meg 4, és egyszer 6 góllal. Az első szezonban a remek védelemnek, ter Stegennek és Messinek köszönhetően egy hajszálon múlott, hogy nem veretlenül lettünk bajnokok, ami történelmi sikernek számított volna, és így is igen impozáns az a pusztán egyetlen elszenvedett vereség. 

Egy dologban biztos vagyok, az pedig az, hogy nem itt mutathattad meg, milyen edző is vagy valójában. Ez egyszerűen nem egy olyan csapat, ami a te játékodra lett kitalálva, és itt nem is lehet azt játszatni, amivel pl. a Bilbaonál sikereket tudtál elérni. 

Azt gondoltam, hogy valamikor el fog jönni a búcsú ideje, de abban nem voltam biztos, hogy ez idő előtt fog megtörténni. Most viszont itt vagyunk, és ennek a két és fél évnek a lezárásaképp annyit mondok, még utoljára: köszönünk mindent, Ernő, és sok sikert a továbbiakban!

Viszlát, Ernesto!

Hiszem, hogy a körülmények ellenére a szezon egyik legjobb meccsét láttuk. Itt gyakorlatilag az első 20 percet leszámítva nem volt üresjárat, és tipikusan ezek szoktak lenni a legszórakoztatóbb futballmeccsek. Ez is az volt, kár, hogy mi nem tudtuk élvezni a végét.

Normális esetben a szuperkupa egy nyár végi nem hivatalos felkészülési torna, ahol egy meccsen ki lehet próbálni a fiatalokat vagy egy új taktikát közvetlenül a szezon kezdete előtt. Remek alkalom ez a tesztelgetésre, próbálgatásra. Most hogy áttették egy másik országba, télre 4 csapattal, nyilvánvalóan ez a felkészülési-próbálgatós jelleg odaveszett. De akkor mi értelme van az egésznek? Szezon közepén edzőként el kell dönteni, hogy leszarod az egészet, kiutazol B csapattal majd kiesel első meccsen, vagy feltolod a legjobbakat és megpróbálod megnyerni a sorozatot. 

Nem tudom, hogy állhat-e kötelesség (esetleg szerződésbeli pont) a háttérben, de mindegyik csapat a legjobbjait küldte ki, hogy legalább a kilátogató szaúdiak jól szórakozzanak. A Real-meccs pocsék volt, de legalább a Barca-Atletico tartogatott izgalmakat. 

Kezdetben nem találta magát a csapat, de aztán a 20. perc környékére sikerült a jól megszokott mezőnyfölényt kialakítani, amelyben az Atletico alig tudott kontrákat vezetni. Több veszélyes helyzet is sikerült kidolgozni, összességében abszolút megnyugtató játékot bemutatva mehettek pihenni a srácok. Aztán a második félidőben jött az első intő jel: 18 másodperc alatt gólt kapni normális körülmények között nem lehet. Egyszerűen ilyen szinten egy másodpercre sem szabad az öltözőben maradni, mert közvetlenül és gyorsan érkezhet a büntetés. Egy fejben rendben levő csapat nem kap 18 másodperc alatt gólt. 

Szerencsére sikerült ezen túltenni magát a csapatnak, és négy két góllal válaszolva megfordították a meccset. Ekkor már tényleg csak Oblak zsenialitása tartotta a meccsen a matracosokat, egy abszolút nyert meccs volt. De csak volt. Mindannyian tudjuk, mi történt, de nagyon nehéz megtalálni a miérteket, mert annyira gyorsan történtek az események. Nagyon nehéz nem hasonlítani a római vagy liverpooli estéhez a hasonló szerkezet miatt. Ez is egy nyert párharc volt, és itt is a legvégén esett szét a csapat. Muszáj megtalálni az okokat, mert ez már nem véletlenek sokasága. 

Nem mondok újat akkor, amikor azt írom: a csapat mentálisan fos állapotban van. Akkor sem, amikor azt írom, az edző nem képes kellően feltüzelni a társaságot, vagy akkor se, ha a taktikai felkészültségéről értekezek, elég arra gondolni, hogy a 85. percben cserélt először. Bármennyire is jól játszottak addig, 5 perc alatt elvesztették a meccset, és én igenis hiszem, hogy ennek pszichikai, és nem fizikai vagy taktikai okai vannak. Azt gondolom, hogy egy kieséses párharcban ha megnyugtató előnyben van a csapat, akkor már automatikusan leblokkol, ezzel pedig nagyon sürgősen kezdeni kell valamit. Íme három ötlet, melynek lehet értelme:

1. Komoly pszichológiai beavatkozás a csapat életében. Nem tudom, nem látom át, hogy mennyire van jelen ez a dolog egy profi futballcsapat játékosainak életében, de úgy képzelem, hogy normális helyzetben nem látogatják őket ilyen szakemberek. Ha ez igaz, esetleg érdemes lehet elgondolkodni egy rendszeres, 1-2 hetente történő egyéni elbeszélgetésen, mert a mentális problémák már hossztávúak, ezért a pszichológus-foglalkozásoknak is hosszútávúaknak kéne lenniük.

2. Egy új edző jelenléte, aki motiválni tudja a csapatot. A három lehetőség közül talán ezt a legnehezebb megtalálni, ugyanakkor ez lehet hosszútávon a legkifizetődőbb. Gyakran az edző egy olyan személyiség, aki már önmagában annyira motiválja a játékosait, hogy azok élnek-halnak érte, roskadnak az önbizalomtól, és az edző ennek az egyik fő okozója. Nyilván Klopp jó példa, de bizonyos csapatainál Guardiola is ilyen személyiség volt. Na most amikor azt olvasom, hogy Messi huszadszorra védte meg Valverdét, akkor sem hiszem el, hogy ő egy ilyen személyiség, és elég nézni a meccseket, hogy látsszon; nem az. Egy új, megfelelőn motiváló edző jelenléte mellett a csapat át tudna lendülni ezeken a nehézségeken.

3. Radikális csapatátalakítás az öregek kidobásával. Ezeket a brutális kieséseket mindig ugyanazok élik át a legjobban, mert hiába van minden évben nagy mozgás, az mindig a padon történik, a vereségeket pedig szinte pontosan ugyanaz a 11 pályán lévő játékos szenvedi el. Ha ezek a játékosok ennyire megtörtek és már nem tudnak motiváltak lenni, akkor szép sorban meg kell válni tőlük. Egyszerűen nem egészséges állapot, hogy a csapat magját, a hangadókat ezek a vereségek kísértik évek óta, és így az újak sem tudnak kibontakozni, akikben amúgy nincsenek meg ezek a kudarcok. Értelemszerűen az idősebbekre gondolok hangadóként és magként, ilyen Messi, Suarez, Alba, Busquets vagy Pique. Ha vérfrissítést akarunk, akkor azt az öregekkel kell kezdeni.

Ezek a lehetséges megoldások, de abban legyünk biztosak, hogy nyár előtt nem sok minden fog történni. 

Barcelona - Atletico Madrid 2-3

Neto - Nyilván az összehozott tizenegyesért nem lesz megdicsérve, de összességében nem védett rosszul, a másik 2 kapott gólról nem tehetett. Volt egy hatalmas védése, ami aztán nem került be a jegyzőkönyvbe, mert lesről ugrott ki az ellenfél. Összességében azért még több kell, Cillessen megbízhatóbbnak tűnt. 5.5

Roberto - Ohh shit, here we go again. Megint ott tartunk, hogy a kezdeti középpályás poszt után a szezon felénél Sergi Roberto védőt játszik, még pedig alapjogon a kezdőben. Eddig az volt a különbség, hogy "csak" Semedo volt a vetélytárs, de ez most már annyira röhejes, hogy 2 jobbhátvéd is van a csapatban Roberto mellett. Ha még annyira jól szerepelt volna, akkor most nem írnék erről, de nyilvánvalóan semmi keresnivalója nincs azon a poszton. Ha Semedo tényleg ennyire megbízhatatlan hosszútávon, mint ahogy Ernő gondolja, akkor nyáron tessék egy normális jobbhátvédet találni a piacon! 5.5

Pique - Azt hiszem, ezen nem kell sokat kommentálni. 2

Umtiti - Az már örvendetes, hogy több meccset le tud játszani egyhuzamban sérülés nélkül, már csak a minőségen kéne emelni egy csöppet. Vagy inkább több csöppöt. Az a baj, hogy nem látom a reményt, hogy valaha is viszontlátjuk a régi Umtitit, anélkül pedig nincs igazán helye a csapatban. 3.5

Alba - Jordi Albának pár kurva nagy pofon hiányzott kiskorában, azokkal lehet, hogy normálisan viselkedne ezeken a meccseken. Az egy dolog, hogy milyen a teljesítményed, de ha az éppen a béka segge alatt van, akkor nem biztos, hogy neked kéne a leghangosabbnak lenned. Értem én, hogy feszült és nem szeret veszíteni, de ha a Sergi Robertos jobb oldal most már hónapok óta sokkal veszélyesebb lenne nálam, akkor én szép csöndben befognám a pofámat, és örülnék hogy ebben a csapatban igazából kurvára nem a teljesítmény, hanem a név számít a kezdő kijelölésénél. 5

Középpálya - Nagyon nehéz őket pontozni, mert teljesen jól játszottak mindannyian 80 percen keresztül, de aztán ők is kiengedtek/leblokkoltak, és nagyon könnyen átgázolt rajtuk az Atletico. Nehéz megmondani, hogy kin ment el ez a meccs, de talán nem rajtuk. Itt szeretném még megjegyezni, hogyha szarban van a csapat, akkor arra nem a 85. percben történő Busquets - Rakitic csere jelenti a megoldást. 7

Griezmann - Gyorsan megszerettette magát a szurkolókkal, de most jön az igazán számító rész, ugyanis Suarez hetekre ki fog dőlni operáció miatt, és ekkor az egyetlen befejező csatár Griezmann lesz a keretben. Ugyanitt megjegyezném, hogy aktív még a téli átigazolási piac, érdemes lenne hozni valakit, mert nem hinném, hogy heteken keresztül Fatinak és Pereznek kéne a kezdőben szerepelniük. 7.5

Messi - Nem rajta múlt, ez biztos. Lehet vitatkozni, hogy ért-e a gólja vagy nem, de így is messze ő volt a csapat legveszélyesebb játékosa. Ugyanakkor újra szeretném megkérdőjelezni, hogy mennyire jó csapatkapitány az alkatával, mert a pályán sosem látom, hogy kommunikálna a többiekkel vagy motiválná őket. Pedig a kapitánynak ez is a dolga lenne. 8.5

Suarez - Nem az ő napja volt, de ezt abszolút meg tudom bocsátani neki, hiszen sérülten játszva ő a csapat legjobbja hetek óta. Jól fog jönni most egy kis szünet, és a pörgős részre pont visszatér. 6.5