Egy ilyen győzelem olyan, mint egy alapozó krém. Ideig-óráig el tudja fedni a bőr kidebb-nagyobb hibáit, de azok attól még a felszín alatt ugyanúgy bőrhibák maradnak, amelyek kezelés hiányában nem múlnak el. A felvezetés után kezdeném rögtön azzal, hogy akármennyire is szép győzelmet arattunk, sajnos ezúttal kibuktak azok a hibák, amelyekre tavasszal akár az eredményes szezon is rámehet, és amelyeken gyakorlatilag azonnal változtatni kell. Ezek a hibák pedig a védelemben vannak jelen, de ha tágítom a kört, azt mondom, a védekezésben. Valahogy nem sikerül kialakítani emberfölényt a védekező harmadban, és ezzel együtt mondjuk egy, vagy neadjisten több passzsávot lezárni, ezek pedig olyan hibák, amelyeket a legamatőrebb csapatok is gyakorlatilag azonnal felismernek, és a legügyetlenebb játékosok is kihasználnak (elég csak az első gólra gondolni, ahol egy rosszul lezárt passzsávban az addig 10-ből 9 passzát elrontó Salva Sevilla adott gólpasszt). 

Ez után a kis kijózanító pofon után pedig a pozitívumok fognak következni, mert abból is volt bőven. A meccs első pillanatától kezdve látszott, hogy a csapat mindennél jobban ki akarja tömni a Mallorcát. Ez alapvetően a helyes felfogás, nem csak akkor, ha hazai környezetben játszunk, és ha egy kiscsapat ellen, hanem mindig, minden egyes meccsen. Mert ha ez a csapat akar valamit, akkor az ehhez szükséges munkamennyiséget fogja a pályára vinni, az pedig egykét ritka kivételtől eltekintve mindig meghozza a gyümölcsét. 

Eddig alapvetően az üdítő kivételektől eltekintve azt láthattuk, hogy egy minimalista, helyenként egykét szép megmozdulással némileg kiszinezett meccsen vagy sikerült nyerni, vagy nem. És mintha ez lenne az, amin az elmúlt hetekben egy kicsit változtatott volna Valverde. Persze nem fogom az egekig magasztalni, mert még mindig tartom, hogy ebben a szezonban mindent kétszer kéne megnyernie, hogy erre érdemesnek bizonyuljon, de a tényekkel szembe kell nézni, azok pedig egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy kicsit mintha felpaprikázta volna a fiúkat, varázsbabszemet dugott volna a seggükbe, amitől meg egyszerre elkezdték akarni a győzelmet. 

És hogy ez miben nyilvánult meg? Nagyon jó kérdés. Alapvetően az volt a felállás, hogy a Barcánál volt a labda. Ezekkel a labdákkal viszont a lehető leggyorsabban akart a csapat a kapuig jutni, ott pedig hamar, gyorsan, és szépen befejezni az akciókat. Ennek a gyors, és direkt játéknak volt az egyik legfontosabb eleme az, hogy a középpálya gyakorlatilag megállás nélkül mozgott, mint az őrültek, Sergi Roberto fáradhatatlanul futkosott fel s alá a vonal mellett, Lionel Messi mindig, mindenhol mozgott, Suárez pedig hol Griezmann-nal, hol Messivel váltva a széleken is jelen volt, visszább is lépdelt, egy szóval: focizott. 

Viszont voltak olyan pillanatok is, amikor a Barca - akárhogy is igyekezett, 3 négyzetméteren 150 ember között - nem tudta megtartani a labdát, és itt jött az, ami megintcsak kulcsfontosságú volt. A labdavesztés helye környékén lévő összes ember egyként rohant rá a vendég játékosra, ezzel elzárva a lehetőségeit, vagy mondjuk kiterelve a játékot a vonal felé, ahol megint sikerült létszámfölénybe kerülni, és labdát szerezni. A megszerzett labdákkal az elől lévő játékosok azonnal kapu felé fordultak, vagy esetenként egy-két társat bevárandó egyel hátrébb tették a labdát, ahonnan második szándékból indult meg a gyors, pontos, és mindenek felett effektív támadásépítés. 

Természetesen egy ilyen győzelemhez, egy ilyeg parádéhoz mindig kell egy ellenfél, aki gyakorlatilag azt hagy magával megcsinálni, amit a másik csapat akar. Volt abban valami megkapó, hogy a Mallorca - bár az első pillanattól fogva látszott, hogy sem nem elsőosztály színvonal, és végképp nem lesz ellenfél a Camp Nouban - nem vágta fel a labdákat, megpróbálta kihozni őket a földön. Ezzel azonban megfosztották magukat a lehetőségtől, hogy a Barca legérzékenyebb pontján, a rendezetlen védelem elleni kontratámadásokon valahogy ellavírozzanak, és mondjuk a látszatot fenntartsák, hogy ők bizony szeretnének egy, vagy három pontot szerezni. És akkor a slusszpoén: mindenki döntse el, sír-e, vagy nevet azon, hogy egy ilyen, érezhetően szintekkel gyengébb csapat KÉT gólt szerzett a Camp Nou gyepén. Szerintem ez rettenetesen gáz. 

Barcelona - Mallorca 5:2 (Griezmann, Messi 2x, Suárez, Messi)

Ter Stegen - pontosan az ilyen meccsek miatt nem volt eddig, és nem lesz idén sem fő várományosa a Zamora díjnak. Akárhányszor mentheti meg a csapat seggét, valamilyen - általában nem általa előidézett - okból mindig fog gólt kapni. Egész egyszerűen ez a futball egyik legnagyobb igazságtalansága. És én most megtenném mindenki szíves engedelmével azt, hogy szemet hunyok az elrontott kifutása felett a második gól előtti beadásnál. Szökőévente félszer követ el olyan hibát, amelyből aztán gólt kapunk, ezeket soha nem kulcspillanatokban, kulcsfontosságú meccseken követi el, és ennek a legutóbbinak lényegében semmi jelentősége nem volt. Végezetül pedig halkan megemlítem azt, amit már az oldalon is olvashattatok, hogy ugyanannyi gólpassza van idén, mint egy bizonyos Cristiano Ronaldonak. 8

Sergi Roberto - innentől kezdve nem fogok többet azzal foglalkozni, hogy szélső védőt, vagy középpályást játszik. Mert ez az egész nem érdemel ennyi szót, és látszólag őt magát sem érdekli, most éppen hol kell helyt állnia. Tegnap is, és már nagyon nem először ő volt a csapat egyik, ha nem a legtöbbet dolgozó játékosa. Ahol éppen kellett, ott segített létszámfölényt kialakítani. Lényegében folyamatosan passzopció volt, folyamatosan megjátszható volt, és nem emlékszem olyanra, hogy mondjuk nem tudta, hova és mikor kell érkeznie, hova mozogjon, hol kérje a labdát, vagy kinek passzoljon, hogy a játék folyamatos maradjon. Lenyűgöző, és Jordi Alba kiváltával látszik lényegében a legjobban, mekkora teherbírása van ennek a srácnak. Módfelett intelligensen játssza a futballt, és bár középszerűnek van beskatulyázva, aki minden meccsét látja, az láthatja azt is, hogy olykor - még ha nem is úgy, mint mondjuk Messi - ő is meg tudja mutatni azt, miért nem középszerű. 8,5

Piqué/Lenglet - hát, uraim, össze lehet szégyellni magunkat. Ter Stegen a legjobbját nyújtva menti meg a csapatot nem egyszer az elmúlt időszakban, és akkor a Mallorca(!!) ellen, hazai pályán(!!!) nem vagyunk képesek ezt megköszönni neki egy kapott gól nélküli meccsel. Az első gólért nem hibáztatom Lengletet, időben észlelte Budimir elfutását, és ment is vele, szerencsétlenül pattant meg a lábán a labda, ez sajnos a legjobbakkal is megesik. De a második gól előtt álltak, néztek, aztán amikor Budimir már a levegőben volt, akkor sikerült kapcsolni, hogy ja, baszki, ugrani kellett volna. Mindig hangsúlyozom az ilyenek után, hogy ez itt belefér, meg hogy itt nem faragunk rá. De 1) basszus, attól még, hogy belefér, minden ilyen alkalommal el kell ezt követni? 2) még ha mondjuk itt bele is fér, ha nem kapnak két jókora pofont az edzői stábtól, akkor majd ugyanezt megcsinálják akkor is, amikor ez már nem fér bele, és akkor megint ugyanott leszünk, mint voltunk Róma és Liverpool után. Ezt pedig ilyen formában mégegyszer nem igazán kellene megcsinálni. A pontszámukba viszont beleveszem azt is, hogy a támadásépítésben azért nyújtottak némi segítséget. 7-7 

Junior Firpo - egész egyszerűen ha fegyvert fognak a fejemhez, se tudnám megmondani, a játék milyen elemében, vagy elemeiben fedi el Jordi Alba hiányát. Amennyire a balon mennek a támadások, ha Alba ott van, kiesése óta annyira tevődött át minden a jobb oldalra. Firpo néha tud valamit mutatni a támadásépítésben, de tegnap ebből speciel semmit nem láttunk meg. És ezzel nem is lenne gond, ha mondjuk a védőmunkája hibátlan lett volna, de nem volt az. 6

Rakitic - van neki egy óriási erénye, ami tökéletesen kijött tegnap. Akármilyen helyzetben is van, akármennyire is nélkülözöttnek érezheti magát, amikor megkapja a lehetőséget, csak, és kizárólag arra tud koncentrálni, hogy a lehető legmagasabb fordulatszámon nyújtsa a legjobbját. Mindenhol ott volt, ahol éppen kellett, és második hullámban mindig felért a támadók mögé, hogy a lecsorgó labdákat osztogathassa. Bevallom, nekem hiányozna, ha télen, pont a legnagyobb hajtás előtt válna ki egy ilyen értékes játékos a keretből. 8

Busquets - még mindig tapintható a különbség a játékban aközött, ha ő ottvan, és ha nincs. Vele sokkal folyamatosabb, szervezettebb és irányítottabb a játék, ugyanis Frenkie még nincs itt annyi ideje, hogy át tudja venni a szerepét. Fontos, már-már létfontosságú szerepe van a letámadás, és a labdavesztés utáni pillanatok megszervezésében, amelyeket hibátlanul megcsinált tegnap. Frenkienek el kell kezdenie idővel ebben a szerepben játszania, hiszen máshogy lehetetlen lesz ezt megtanulni. 8

De Jong - lassan a szó legszorosabb értelmében kifogyok a jelzőkből, ami őt illeti. Az a végtelen intelligencia, akarás, teherbírás, és tehetség, ami őt jellemzi, páratlan kinccsé teszi, és méltán igazolja az eddigi teljesítménye alapján, hogy bőven megérte az érte kiadott pénz. 8,5

Griezmann - egyre jobban beilleszkedik a csapatba, egyre jobban elnyeri a társak bizalmát, és ezzel együtt egyre jobb teljesítményekre lesz képes. Egyetlen dolog nem változott csak, és az az elszántsága. Akármit rá lehetett eddig is bízni, azt ellátta. És külön nehéz a helyzet úgy, hogy Firpo nem sokat segít be neki. És a végén: tökéltetesen ismerte fel a pillanatot, amikor előre kell futnia üresen, hogy aztán Ter Stegen odarajzolja a lábára a labdát, ő pedig gólt lőjön. 8

Suárez - egyre többet javult a mezőnymunkája. Egyre jobb az összjátékokban, a finom passzai is jobban mennek, azt is érzi, hogy mikor mozogjon ki, és melyik szélre. Egy szóval a játéka minden elemében kezd egy csapatjátékoséra hasonlítani. A gólja pedig...na arra még mindig nem találtam meg a jó jelzőt, de szerintem a földönkívüli a legjobb. 8,5

Messi - az egészen elképesztő az volt, hogy bár tegnap majdnem az egész csapat a legjobbját nyújtotta, ő mégis fogta, és a többiek fölé emelkedett. Annak ellenére, hogy szerinte fog rajta az idő, és ő magát egy előkészítőnek, nem egy góllövőnek tartja, még mindig fogja, húz egyet, és rúg egy mesterhármast. Egyszerűen az embernek az az érzése, csináljon akárki akármit, játsszon akárki akárhogy, soha, de soha nem fog Lionel Messi fölé nőni. 10

Az előző cikket azzal vezettem fel, hogy végre van egy kis okunk örömködni, ugyanis a csapatnak volt egy jó meccse. Most engedelmetekkel ugyanígy indítanék. És ezt alá is támasztom pár ténnyel. Tény: az Atletico Madrid idén ugyan nem acélos, de a Wanda Metropolitano még így is Európa egyik legnehezebb terepe, bárkinek. Tény: a Barcelona idegenbeli formája nem feltétlen volt bíztató a meccs előtt. Tény: az Atletico erőssége a védelem, gyengesége a támadás, a Barca esetében pedig ez pont fordítva van. Így tehát a legvalószínűbb az X volt.

Valószínűleg Sergio hiánya okozta azt, hogy Valverde felküldte helyette a rengeteget brusztoló, kemény Ivan Rakiticet. Megvallom, és Vidalt vártam, de így sem volt elkeserítő. Geri a visszatérése örömére egyből kezdő is lett, így igazából Alba volt egyedül, akit pótolni kellett. Nagy kérdés a támadó szekcióban nem volt, a Messi-Griezmann-Suárez hármas evidens módon pályára lépett. A csapatról durván ennyit.

A meccs elejétől - némileg mindenkit meglepve - támadásra rendezkedett be Simeone. Ebben a rendszerben biztosabbnak érezte Saúl bevetését a védelem balján, így ők ketten Trippierrel folyamatosan nyomás alá helyezték a Barca széleit. Valverde erre reagálandó visszaállt, és a jól bevált 442-s struktúrában, a lehető megmagasabban támadott vissza. Ez annál is inkább nekünk volt kedvező, mivel az Atletico nem a labdatartásra van berendezkedve, és nem meglepő módon felállt védelemmel szemben nem hatékonyak. Így, amig ebben a mederben folyt a meccs, veszélyt nem igazán érezhettünk. Viszont amikor megvolt a labda, és megindult a csapat, akkortól vált a dolog izgalmassá. Amikor kapuig jutottunk, nem volt baj, viszont nem egyszer ez nem sikerült. Itt ugye alapvetően igaz, hogy a védelem egy adott pillanatban rendezetlen, és az ebben a pillanatban megindított kontrákkal bizony komoly lehetőség adódik az ember előtt. Lényegében ez is volt az első félidő menete. A Barca próbált bejutni az Atleti védelmébe, néha több, néha kevesebb sikerrel, igazán komoly helyzete azonban nem adódott. A matracosok ezzel ellenben az épp újrarendeződő védelmi vonalak közt megindulva nem egyszer, nem kétszer, de háromszor is nagy helyzetekig jutottak, ahol már csak Ter Stegen szakértelmére hagyatkozhattunk. A német természetesen nem hagyott minket cserben. Összességében elég szenvedősnek tűnt az első félidő, de ha a dolgok mögé nézünk, láthatjuk, hogy ebben volt taktika, némi tervszerűség, és a Valverde-érában már oly sokszor, szívesen látott vendég, a szerencse.

A dolgok ott váltak izgalmassá, amikor a második félidőben Ernő rávezényelte a csapatot az Atleticora. A papíron ekkorra úgy kb 62%-os labdabirtoklásnak innentől kezdve volt értelme is, nem csak az ellenfél térfelén passzolgattunk, hanem konkrétan az volt a cél, hogy egy védelmi lyukon keresztül gólhelyzetig jussunk. Mentálisan az Atletico érezhetően nekilátott fáradni, a Barca pedig ekkortól ténylegesen átvette a meccs felett az uralmat. Innentől jöttek a nagyobb helyzetek, és innentől már látni lehetett, hogy a csapat meg akarja nyerni a meccset. Természetesen ehhez kellett az is, hogy a saját tizenhatosunkon belül durván 1 perc alatt 3 óriási mentést is bemutasson a helyezkedési hibáját korrigáló védelem, de itt most nem fogok leállni fröcsögni. Megoldották, kész, ez a lényeg. Ráadásnak a végén még Lionel Messi húzott egy finomat, tanári módon játszott össze Suárezzel, majd lőtte ki Oblak mellett az alsót.

Azt hiszem, okkal joggal mondhatjuk, ez egy megérdemelt győzelem volt. A játék néhol nem volt a legszebb. Néha túl sokat foglalkoztunk a védekezéssel. De ezek arra mutattak rá, nem kell bepánikolni, ha egy csapat elkezdni nyomni a Barcát. Még van ebben hova fejlődni, de az már most látszik, hogy egyszer majd fog tudni ez a csapat rendezetten, labdabirtokló csapat ellen bekkelni.

És most kap egy külön bekezdést Valverde. Nagyszerűen reagálta le az Atletico némileg meglepő játékát. Rögtön tudta, a legjobb, ha most visszaáll, és amikor tud, a megszerzett labdákból megindul. Valószínűleg készültek erre, ugyanis nem ad-hoc, a semmiből kezdtünk el védekezni, szervezetten, rendszerszerűen ment minden. A megfelelő pillanatban pedig fordított egyet, és elkezdett támadni. Ritka pillanat az ilyen, de most van okunk dícsérni.

Atletico Madrid - FC Barcelona 0:1 (Messi)

Ter Stegen - lényegében rá is igaz minden, amit a Dortmund után leírtunk. Ismét óriási szerepet vállalt a győzelemben, és ha valaki még emlékszik, őt választottuk a meccs emberének. Kulcsmomentumokban voltak óriási védései, amelyek elmaradása esetén a csapat már a félidőben kettővel égett volna. 10

Sergi Roberto - megintcsak ugyanaz igaz, kényszerből került ki a szélre, de ha már ott volt, köszönte szépen, és lehozott egy remek meccset. Érezhetően jobban szerették kihozni a forgatásokat az ő oldalára. A beadásai annyira nem voltak jók, de a játék egyéb elemeiben messze hozta a tőle elvárt szintet. 8

Piqué/Lenglet - az az igazság, hogy annak ellenére, hogy időnként kicsit el lett tolva a helyezkedés, mégsem tudom azt mondani, hogy rosszul játszottak. Mégpedig azért nem, mert minden egyes elrontott helyezkedésre jutott egy korrigálás, két 1v1 elleni kivédekezés, két kifejelt labda, és egy nagy mentés. Már ha a puszta tényt nézzük, hogy az Atletico otthonában kapott gól nélkül zárták a meccset, érdemesek az elismerésre. Ha emellé hozzátesszük azt, hogy a mélységi átadásaikkal mennyit segítettek a csapatnak, akkor szerintem nyugodtan szemet lehet hunyni afölött a pár hibás helyezkedés fölött. Nem fáztunk rá, és ez a lényeg. 8

Firpo - még mindig érezhető, hogy kicsit idegen a csapatban. Persze, sokkal fényesebb a helyzet, mint mondjuk egy hónapja, de ez a megkövetelt szintet még nem ütötte meg. Jó úton halad efelé, egyre bátrabb, egyre pontosabb, de még mindig van hova fejlődnie. 7

Rakitic - mindig is szerettem azokat a játékosokat, akik akármennyi percet is kapnak, ugyanolyan eltökéltséggel, elszántsággal küzdenek minden egyes nap, és amikor szóhoz jutnak, megmutatják, miért érdemes nekik lehetőséget adni. Ivan Rakiticnek pedig érdemes lehetőséget adni! Ez a középpálya most vele volt teljes. Ő volt az erőember, a verőlegény, aki hátulról indulva segítette előrefele a csapatot. 8

Arthur - egy hosszas mellőzés után jó volt újra látni. Folyamatosan nyomás alatt volt, ugyanis azt tudni lehet, hogy ő egy fontos eleme a játéknak, és ha egy ilyet az ember kikapcsol, akkor minden akadozik. Ennek ellenére mégis bejárta a pálya nagy részét, ott volt mindig az események kellős közepén, rajta ment át minden támadás. Ő volt a zsugabubus, akinek, ha odaadtad a labdát, abban biztos lehettél, a játék jó irányba folytatódik. 8

De Jong - olyan könnyedséggel olvassa a játékot, mint a 80-as években a tinédzserkorba lépő fiúk apu nénis újságját. Mindig pontosan tudja, hova, mikor kell passzolni, és nem is véti el. Ha ez az ember még fejlődni akar, az nem lesz egyszerű, de állunk elébe. 8

Messi - van egy nagy hátránya annak, aki a Barcelona ellen játszik, méghozzá, hogy nincs egy Messije. Mert egy Messivel minden könnyebb. Egy Messit csak beengedsz a pályára, elfocizgat, és rúg egy mindent eldöntő gólt. Persze ezen kívül kiemelendő az egész mezőnymunkája, hogy annak ellenére, hogy egyesek szerint ő „nem védekezik”, majd’ a tizenhatosáig rohant vissza egy általa elvesztett labdáért. 8,5

Suárez - lényegében mindent megcsinált, ami rá volt bízva. Érezhető, hogy javul az összjátékokban. Természetesen vannak még hiányosságok, de az a finomra szabott kényszerítője Messivel, illetve úgy anblokk a finom összjátékok egyre látványosabban mentek. Ezen felül a gólban is főszerepet vállalt. Meg lehetünk elégedve a Dagival. 7,5

Griezmann - a fogadtatására természetesen lehetett számítani. Sosem közönségkedvenc egy rivális színeiben visszatérő játékos, de ez benne van a pakliban. Alapvetően neki is egyik fő feladata volt a védekezés, amikor a helyzet megkívánta, és ezt a tőle elvárt minőségben teljesítette is. A támadásokban is aktív volt, volt még gólhelyzete is, amit azonban sajnos nem sikerült kihasználnia. Rajta is érződik, hogy egyre jobban akklimatizálódik, és egyre aktívabb a csapatban. Nehéz a helyzete, de egyrészt ezt magának köszönheti, másrészt a teljesítményére nem panaszkodhatunk. 7

Vidal - amit kellett, megcsinált, de ennyi idő alatt sok feljegyezhetőt nem alkotott

Umtiti - vészcsere létére, alig bemelegítve igen stabilan szállt be, és elég bíztató, hogy zsinórban harmadszor is pályára tudott lépni 

Sajnos az tény, hogy a jó teljesítmény mostanában ritka vendég a Barcelona háza táján, ezért remélem megértitek, ha megragadva ezen igen ritka pillanatot, most áradozom egy kicsit. Végre van miről. 

Az alaphelyzet egyszerű: amelyik csapat nyer, az továbbjut. Csakhogy sem a Barca, sem a Dortmund nem tud magáénak egy fényes időszakot. Mi nyilván jobban látjuk a katalánok szenvedéseit, így inkább ez volt hangsúlyos. Azonban mint az a legtöbb ilyen történetben lenni szokott, a mesehős kritikus pillanatban megrázza magát, felkel hamvaiból, és mindent elsöpörve szerzi meg álmai királykisasszonyát. Nem pontos a metafora, mert mi mindösszesen egy vergődő Dortmundot söpörtünk el, de a mechanizmus lényegében ugyanaz. 

Mint az az utóbbi időben világossá vált, az egyre sokasodó problémák mellé társult az is, hogy lényegében a fél védelem harcképtelen volt. Ennek azonban megvolt a maga előnye, méghozzá, hogy láttuk élesben, nagy tétért játszani együtt a Lenglet-Umtiti párost, és jól vizsgáztak. A csapat többi részén nincsenek ilyen gondok, így ott lényegében akkora mozgástere volt az edzőnek, amekkorát akart, és élt is ezzel. Meglepő módon Ivan Rakitic 3 hónap után kezdő volt, Griezmann a padon kezdett Dembélé mögött, tehát lényegében - a maga egyszerű módján - meghúzta a váratlant Ernő. 

A meccs gyakorlatilag úgy indult, ahogy szokott. Volt pár hamar eladott labda, ezekből a Dortmund megpróbált építkezni, ámbátor cseppet sem segítette a helyzetüket, hogy a labdával a támadó harmadban inkompetensnek bizonyultak, a Barca védelme pedig stabil lábakon állt. A kezdeti megingást követően mintegy stabilizálódott a helyzet. A Dortmund labdával egyre nagyobb nyomás alá került, hosszasan mentek úgy a percek, hogy semmi mást nem csináltak a tanácstalan, "U" alakú passzolgatáson kívül. Figyelemre méltó volt, hogy bizonyos pillanatokban a Barca 7-8 emberrel az ellenfél térfelén támadott le, ez azonban sajnos olyan kezdetleges volt, hogy Jadon Sancho beszálltával, amint a Dortmund széljátéka némileg javult, már nem értünk el ezzel sokat, de erről majd lentebb. Már ekkor érződött, hogy a Barca jelentősen uralni tudja a meccset, és a hazaiak akarata érvényesül. Az előnyünk azonban még váratott magára. A Suárez góljától talán kissé megbolydult darazsak védelme mintegy 4 perccel később eladta a labdát, amit Messi csak a szokásos módon belőtt, itt pedig érdemben lezártnak tekinthettük a meccset. 

A Dortmund néhány léha próbálkozást leszámítva taktikailag mélyen alulmúlta a Barcát, ami talán egy kicsit az ego simogatására is jó volt. Valverde a meccs szintjéhez képest jól megszervezte a visszatámadást, ez azonban önmagában, Messi nélkül még mindig kevés lett volna. De most nem ezt nézzük. Végig irányítani tudtuk a meccset, és az embernek, még az utolsó 20 percben is, ahogy írd és mondd 25% körül birtokoltuk a labdát, az voot az érzése, hogy a Barca akarata érvényesül. Itt reflektálnék arra, amit az előző bekezdésben említettem, hogy Sancho beálltával mennyiben esett vissza a letámadás hatékonysága. Mivel a Dortmundnak innentől volt gyakorlatilag széljátéka, könnyebben húzták szét a katalánok szúk foci ellen hatásosnak bizonyuló letámadását. Nem véletlen, hogy innentől kivitte a vendég együttes a vonalak mellé a labdát, és onnan betörve próbált gólhelyzetet kialakítani. Ennek természetesen hátulütője volt az, hogy a széleken messzebb voltak a kaputól, a szögek sem voltak ideálisak, így Sancho lényegében semmiből jött gólján kívül a próbálkozásaik inkább a haldokló oroszlán utolsó karcsapásaira emlékeztettek, mint arra, hogy ezek itt tényleg pontot akarnak szerezni. 

Summa summarum tehát játszottak nekünk egy olyan meccset, amire már régóta vártunk. Megvolt a dominancia, megvolt a készség arra, hogy kézben tartsuk az eseményeket, hogy irányítsuk a meccset, és mindezt egy kellemesen üdítő focival tettük. Természetesen ezek után sem változik a vélemény Valverdéről, de amíg itt van, addig reménykedhetünk abban, hogy néha majd csurran-cseppen egy-egy ilyen üde színfoltnak számító meccs. 

FC Barcelona - Borussia Dortmund 3:1 (Suárez, Messi, Griezmann)

Ter Stegen - aránylag ritka az olyan meccs, amikor szép focival nyerni tudunk, és Stéga sem csak áll, mint fasz a lakodalomban, hanem valamiz hozzá is tud tenni. Sajnos az igaz, hogy a rövidre kapott gólokban a kapusnak nagyobb a felelőssége, mint normális esetben, viszont amellett unfair lenne elmenni, hogy kritikus helyzetekben milyen jól ott volt, és milyen szépeket védett. De, mint Knézy úrtól megtudhattuk, "a jó kapusnak szerencséje is van". Így egy 40 évvel ezelőtti mondás. 8

Sergi Roberto - most kár lenne azt boncolgatni, hogy már megint belekényszerül abbam hogy védőt játsszon, hiszen Wagué volt az egyetlen jobb bunkó a keretben rajta kívül, akit ilyen mély vízbe ilyen kevés tapasztalattal több, mint ostobaság lett volna bedobni. Mivel védőmunkája lényegében csak az utolsó 20 percben akadt, erről sokat nem lehet elmondani, viszont az kifejezetten jól nézett ki, ahogy a támadásokban kivette a részét. 7

Lenglet - úgy látszik, idén ő lesz a védelem tengelyében a biztos pont, az alfa, az omega, és minden. De azt hiszem, eki lőtja hétről hétre játszani, az tudja, erre rá is szolgál. Érti a Barca fociját, tud hátulról irányítani, a védő munkájára pedig nem lehet panasz. 8

Umtiti - ha csak azt nézzük, 14 hónapja, vagyis több, mint egy éve nem volt olyan, hogy egymás után két meccset is lejátszik, akkor önmagában értékelendő a szerdai produktuma. Viszont meglepő magabiztossággal, és határozottsággal állt bele a helyzetekbe, nem hibázott, okosan csak a legbiztosabbakat választotta, nem vállalta magát túl. Kár lenne a látottak alapján azon gondolkodni, eladjuk-e. 8

Junior Firpo - belőle azt hiányoltam, hogy a támadásokat nem tudja annyira segíteni, mint Jordi Alba. Természetesen "riválisa" szintjétől még mindig messze van, de a fejlődés megkérdőjelezhetetlen esetében. Az ilyen helyzetek neki is jók, amikor játszhat, és megmutathatja, miben javult. Aktívabb volt a támadásokban az eddigieknél, ez azonban betudható annak is, hogy a Dortmund az ő oldalán sem veszélyeztetett az első röpke 70 percben túl sokat, így minden energiáját az előrejátékba ölhette. 7,5

Rakitic - elkezdhetjük keresni a taktikai magyarázatokat a kezdőcsapatba nevezésére, de szerintem sokkal legitimebb a "véletlen művére" fogni azt. Emellett szól az is, hogy egy eddig igencsak mellőzött játékost az őszi szezon egyik legfontosabb meccsén hirtelen, egyszer csak a semmiből a kezdőbe rak Valverde. Ennek ellenére bebizonyította, akármikor, akármennyit játszik, még mindig lehet rá számítani. 7,5

Sergio - a középpálya magjaként természetesen elengedhetetlen szerepe volt abban, hogy megszervezze a letámadást. Egy ilyen meccsen pedig végső soron nem ártott, hogy volt mellette egy erős, és egy kreatív játékos is. 7,5

De Jong - az van, hogy ennyi idő alatt világossá vált, hogy a csapat egyik leginteligensebb játékosa. Elképesztő a labdaérzéke, rendre tudja, hova, mikor kell mozognia, és oda olyan pontosan érkezik, mint a német gyorsvonat. Nincsenek lemaradások, kényszerű faultok, ostoba hibák, dekoncentráltság. Az elején egy kis túltolásnak tűnhetett, hogy állandóan kezdő, de el kell szomorítsak mindenkit, aki ebben hitt. Nem volt túltolás. 8

Dembélé - összegezzük tehát. Minden második alkalommal, amikor egyáltalán pályára lép, megsérül. Emellé betársul a fegyelmezetlensége, a rendetlensége, az, hogy képes bepofázni spanyolul a Liga leggyökerebb bírójának, úgy, hogy mellé nem beszéli a nyelvet. Kíváncsi vagyok, legközelebb, amikor játékra kész lesz, játszik-e, vagy inkább letol még két Weekend League meccset FIFA-ban. Ezért 150 millió euró egy eddig meglehetősen hátrányos üzlet. 

Suárez - valahogy nagyon elkapta most. 20-30 méteres sávban mozgott a pálya jobbára közepén, de ott sokat. A csapatjátékhoz is hozzá tudott tenni, az eddigiekkel ellentétben. A gólja és az asszisztja már csak hab volt a tortán. A Leganes meccs után azt mondtuk, jó meccset játszik egy csatár, ha a legfontosabb pillanatban ott van, és gólt tud szerezni. De ha mindezt ilyen édes cukormázba csomagolja, azt úgy el tudjuk viselni, nemde? 9

Messi - 700. meccsét egy hozzá képest teljesen átlagos meccsel tette emlékezetessé. Nekünk. Neki ez csak rutin munka volt. Most őszintén. Van nála jobb? Aha, szerintem sincs. 10

Griezmann - lassan kezdtem azt hinni, hogy az a kezdeti lendület, aminek következtében olyan jó volt, alábbhagy. Ennek ellenére beszállt Dembélé helyett, és amint akklimatizálódott, életveszélyesen kezdett játszani. Ja, és csak jelzem...Messi adott neki egy gólpasszt. 8

Vidal - vélhetően stabilizálni szállt be, hiszen ekkorra a Dortmund elkezdett futballozni. 

Wagué - megint nem tudtuk meg, mit tud. 

Érdekes belegondolni, hogy vajon egy könnyed győzelemről, egy elégséges döntetlenről, esetleg egy vereséggel felérő győzelemről vagy egyszerűen egy vereségről nehezebb-e írni. Elnézést a bonyolult kezdés miatt, de nem véletlenül most kerül elő ez a kérdés. 

Én azt gondolom, hogy a válasz a könnyed győzelem. Ezek azok a meccsek, amikor szinte minden rendben van, a csapat simán beledöngöli az ellenfelet (általában a Camp Nou) gyep(é)be. Ilyenkor minden összejön, látványos a játék, sziporkáznak a sztárok. Ugyanakkor pont ennyit lehet leírni, viszont mást nem nagyon, arról meg nem kezd el az ember elemzést, hogy miért ütötte ki a tízszer nagyobb értékű csapat a kisebbet a világ legnagyobb és egyik legnehezebben bevehető stadionjában. 

Nem kell túlmagyaráznom, a Valladolid elleni találkozó pont egy ilyen meccs volt, papírforma szerint. Nyilván minden Barca-szurkolónak nagyon jól esett végre egy sima győzelmet és látványos játékot hozó meccset nézni, bár régen egyértelműen sokkal több ilyen találkozó volt. Ezzel már előrevetítem, hogy továbbra is körüllengi gondok tömkelege a csapatot, és nem tudok csak pozitívumokról írni. 

Az az igazság, hogy úgy kellett ez a meccs a szurkolóknak, mint egy falat kenyér. Hiába nyerte meg a csapat az elmúlt 6 meccsét, a Sevilla elleni találkozót leszámítva ezek mind szoros eredmények voltak, nem egyszer nem meggyőző, máskor egészen elkeserítő játék mellett. Ki voltunk éhezve egy nagyobb arányú győzelemre. Az elmúlt kb. 2 évben mindig nő-nő a feszültség az szurkolókban, majd mindig épp időben érkezik egy-egy nagyobb kiütéses siker, mely szőnyeg alá söpri a problémákat. Ilyenkor végre lehet örülni, csodálni Messi zsenialitását, és végre elfelejtheti a szurkoló pár napra, hogy már az argentin sem tud segíteni évek óta a BL-ben. 

De ennyit a negativitásból, hisz igenis megérdemeljük ezt a pár napot, hogy elégedettek legyünk! Ernő immáron hét meccse hibátlan a csapattal, mely a problémás szezonkezdet után azért bizakodásra ad okot. Messi hivatalosan is visszatért, ennek pedig a Valladolid itta meg a levét. 

A meccs elég érdekesen kezdődött, mert a 2 korai gól nagyon szerencsésen született. Lenglet labdája is mellément volna, ha nincs egy bevetődő védő, illetve Olivas találatához is erősen kellett Stegen hibája. Az első negyedóra után tehát bosszankodhattunk, hogy ezt a meccset se sikerül kapott gól nélkül lehozni, illetve hogy ez is egy szoros találkozó lesz, de a vendégeknek ez volt az egyetlen kaput eltaláló lövésük, és ezt is ter Stegen ütötte rá a gólt szerző játékosra.

A Valladolid önmagában sem képviselt nagy játéktudást, de végre a védelem is stabilabb lábakon állt. Őszintén szólva nem hinném, hogy az eredmény a jó öreg Sandro Ramirez barátunk sérülésén és hiányán múlott, aki el nem tudom képzelni, hogy játszhat 2019-ben a spanyol első osztályban. Kíváncsiságból utánanéztem, a srác 2017 novemberében rúgott utoljára gólt, még az Everton játékosaként. Csatárként. 

Hogy egy másik régi arcot említsünk, jó volt látni Masip mosolyát mikor kilépett a Camp Nou gyepére, de ezután sok örömben nem lehetett része. A Valladolid egyenlítő gólja után felkapcsoltak a srácok, és a maradék 70 percen keresztül teljesen kezükben tartották a meccset, és nagyon látványos játékkal verték meg az ellenfelet. 

Szembetűnő volt a sokkal jobban mozgó középpálya, a Slavia ellen nagyon hiányoltam a védelemhez való szoros helyezkedést, ebben most sokat segített Vidal, aki tényleg mindig mindenhol ott volt. Emellett a szezonban elég feltűnő még a bal oldalunk gyengülése, gyakorlatilag idén szerintem Semedoék többet adnak hozzá támadáshoz, erre pedig nemigen volt példa az elmúlt években. Összességében a következő 2-3 hét lehet azon időszaka a szezonnak, mikor önbizalmat szerezhet a csapat, mert elég könnyű meccsek következnek. Nem ártana elkezdeni rotálni, mert elnézve ezt a Valladolidot, semmi értelme nem volt ennyi sztárt bepakolni a kezdőbe.

Barcelona - Valladolid 5-1

Stegen - Sajnos ez most az ő gólja volt, talán a második potyája idén. Mondanám, hogy ez szokatlanul sok tőle, de amit a szezon többi meccsén művel, az meg elképesztő. Összességében tehát azt mondom inkább, hogy neki is lehet rosszabb napja. 5

Semedo - Engem megint meggyőzött, hogy Robertonál jobb jelenleg ezen a poszton. Bár ezen a meccsen nem a széljáték volt a meghatározó támadásban, a portugál mégis fel tudta magára hívni a figyelmet, talán ebben az is segített, hogy Messi az ő oldalán játszott. 7.5

Pique - Csendes, de magabiztos meccs. Akkor tudod, hogy biztos a győzelem, ha Pique a 60. perctől kezdve felrohangál befejező csatárt játszani. Ha a 80.-tól kezdi, akkor biztos vereség. 7

Lenglet - Most már egészt vicces belegondolni, hogy egy éve a padra igazoltuk. Váratlanul megkapta a lehetőséget, élt vele, de első évében azért a biztosra törekedett. Nyáron reméltem, hogy ebben a szezonban elkezd fejlődni és meghatározóbb játékossá válni, aki nemcsak amiatt van ott a kezdőben, mert nincs más. Mostanra kijelenthetem, hogy bár most sincs más, de Lenglet a vártnál sokkal gyorsabban fejlődik, magabiztossá vált, egyre jobban fedezi a labdát, jobban helyezkedik, és gyakran jobb Piquenél. Na meg Umtitinél. Mostanra elérte a másik francia csúcsszintjét, az a különbség, hogy ő még jobb is lehet. Az év kellemes csalódása eddig. 8.5

Alba - Sajnos most sem volt jó meccse, most már sokadszor. Ilyenkor jönne az szerintem egy normális helyen, hogy pár meccsre leültetik a padra: remek lehetőség lenne Firponak fejlődni, és Alba talán összeszedné magát. Az év csalódása eddig. 6.5

Busquets - Nem gyakran írhattuk le eddig, de a spanyol jól helyezkedett és teljesen elfogadható meccset játszott. Azt gondolom, kell mellé egy játékos, aki képes pótolni azt a futásmennyiséget, mely a spanyol lassúsága miatt hiányzik. ez de Jonggal és Arthurral látványosan nem működik, Vidal behozatala viszont ordító különbséget mutatott. Egyébként nem lenne muszáj mindig játszania Busquetsnek, és akkor nem létezne ez a probléma. Rakitic és de Jong is tud a helyén játszani, és Roberto is egy futóbolond, ha esetleg Vidal nem jó opció. Mindenesetre valakinek pótolnia kell területi védekezésben a futást, mert Busquets sosem lesz már gyorsabb. 7.5

de Jong - Ő sem az a látványos focista, de ha valaki csak őt nézi, könnyen észreveheti a brutál sprinteket és a meglepően jó fizikai adottságokat, mellyel a holland rendelkezik. Fantasztikus játékos lesz belőle. 8

Vidal - Hogy lesz valakiből fél év alatt közönségkedvenc, aki nagy BL-riválisoknál játszott korábban? Egyrészt nézzél ki így, vigyorogj sokat a fogkrémreklám-fogaiddal, másrészt légy egy hatalmas vadállat, aki felszántja a pályát minden egyes meccsen, mindezt nagyon boldogan téve. Az az igazság, hogy a csávó elsőre egy vadbaromnak néz ki, de amikor meglátod játszani, egyszerűen nem tudod nem imádni, annyira lelkes és jókedvű. És az utolsó elem a kedvenccé válás tökéletes receptéhez: légy eszméletlenül jó abban, ami a feladatod. Ennyi. Nem értem, miért nem kezdő. 8.5

Fati - Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy 16 éves srácról beszélünk, akinél az a csoda, hogy egyáltalán itt van, de ha már itt van, akkor úgy kell értékelnem, mint a többieket. És ha ezt teszem, akkor muszáj leírnom, hogy ez egy mennyire borzasztóan gyenge teljesítmény volt. Én valamiét allergiás vagyok rá, ha valaki folyamatosan elszórja a labdákat a felesleges cseleivel (ezért nem volt sose a kedvencem Neymar), de ha még a sima passzaiból is csak minden ötödik pontos, akkor a játékos teljesen feleslegesen van a pályán. Fatinál sajnos most ez volt a helyzet, minden elemében akadályozta a játékot. 4.5

Suarez - Suarez szerencsére nem akadályozta a játékot... hiszen ő benne sem volt. Az első félidőben nem kellett megemlíteni a nevét, aztán az utolsó 10 percre megérkezett a meccsre, de a gólja inkább Messi érdeme, mint az övé. De legalább nem hagyta ki. 5.5

Messi - Sokszor el lett mondva, de a csávóban az a félelmetes, hogy egy ilyen teljesítmény ugyan kiemelkedőnek számít nála is, de közben mégsem annyira. Az emberek megemlítik, hogy "nézd, ma ezt csinálta Messi, tényleg zseni az öreg!", de aztán 2 nap múlva már nem emlékeznek rá, mert tudják, hogy a következő 3 meccséből egyen megint letesz majd egy ilyen teljesítményt az asztalra pályára. Félelmetes. 10

Rakitic - Megérdemelte ezt  a gólpasszt, bár nem volt jó látni azt a mérhetetlenül szomorú ünneplést. Remélem azért, hogy jót fog ez tenni neki, mert nagyon rossz, ha egy kedvenc így vergődik. Nem véletlenül kapott nagy tapsot beérkezésekor. 7

Griezmann - Ezért a semmiért teljesen felesleges volt beállnia, és őszintén nem értem, hogy 3-1-es állásnál miért nem Alena, Todibo vagy Perez jött. Ezek ilyen Valverde-dolgok, már nem próbálom megmagyarázni őket. 6

Ironikus dolog ez a futballnak nevezett valami. Adott egy mérkőzés, 2 csapat, 22 játékos, 1 bíró. Különböző erőfölények, más háttér, merőben más történetek, de a végén mindig születik egy eredmény. És bármelyik helyzetben, teljesen mindegy hogy mik az előbb felsorolt tényezők, egy valami közös: győzelemnek nem lehet nem örülni. És mégis a futball az a dolog, ahol egyszerre történhet meg hogy a vesztes csapatot hősként, a győztest viccként kezeli mindenki. Ez történt kedd este is a Bajnokok Ligája harmadik csoportkörében a Slavia Praha - Barcelona összecsapás után. 

A meccs szerkezete nem igazán bonyolult, menjünk gyorsan át rajta:

Mit láttunk tulajdonképp? Láttunk egy klasszikus Ernesto Valverde-féle Barcelonát eredmény-centrikus játékkal. Amint megvan a vezetés, szépen visszaáll mindenki, ha elég ügyesek, akkor csak védekezni, hiszen ilyenkor támadással sem kell fáradozni. Messi és Suarez nyugodtan megsétáltatják a kutyuskáikat elöl, Busquets grillpartizik egyet, de Jong és Arthur esetleg megpróbálnak valami játékhoz hasonló dolgot, Griezmannt meg a rendőrök keresik, annyira eltűnt. És közben a hátsó ötös dolgozik, ki szarul, ki jobban, ahogy a nap hozza. Ha minden jól alakul, akkor az ellenfél van olyan kedves és nem zavarja meg a társaságot nyári vakációjuk során és a meccs után Ernő szépen a kamerába grimaszolva elmondja, hogy pontosan ilyen kemény ellenfélre számítottak, ha pedig éppen vajas felére esik a kenyér és kiszopik a csapat, akkor pedig Ernő szépen a kamerába grimaszolva elmondja, hogy pontosan ilyen kemény ellenfélre számítottak. 

Igen, győzött a csapat. Igen, 3 ponttal vezetik a csoportot. Igen, tovább fognak jutni. Itt nem emiatt megy a sírás. Ezek mind szép és jó dolgok, csak éppen senkit se érdekelnek. Mi érdekli az embereket? Hogy meglesz-e a BL-cím. Miért ez érdekli őket? Mert ez lett megmondva. Ki mondta meg? Mindenki ezen a kibaszott klubon belül. Meg lett mondva hogy ez a cél, akkor pedig a szurkolónak is ez a cél. És a célhoz mérten kell értékelni a csapatot, nem pedig az a logika mentén, hogy "lehetett volna rosszabb is, pl. nem nyerünk".

Itt az a nagy probléma, hogy nem fog BL-t nyerni a csapat idén sem. Ehhez nem kell zseninek lenni, a sokévi tapasztalat a bizonyíték. Olyan még az életben nem volt, hogy egy későbbi, májusi-júniusi győztesnek az októberi, Slavia Praha elleni játéka és MENTALITÁSA így nézett volna ki. Egyszerűen nem. Szarból nehéz várat építeni, főleg pár hónap alatt, szezon közben. A Bajnokok Ligája nem az a játszótér, ahol ezt még meg lehet csinálni. Itt nem a Ludogorets meg Azerbajdzsán az ellenfelek, akik ellen bármi megtörténhet. Itt a teljesen kész csapat benyomását keltő Liverpool, Manchester City, szerencsésebb esetben a "csak" kiemelkedő Juventus vagy Bayern München lehetnek a vetélytársak. 

A játékról még el lehet azt mondani, hogy éppen rosszabbul ment vagy majd feljavul következő meccsre, de a mentalitás egy konstans, a szezont alapjaiban meghatározó dolog, melyet nem lehet ugyanazzal az edzővel egyik napról a másikra megváltoztatni. És ha a csapatba az van évek óta belenevelve, hogy márpedig idegenben a Kiskunhalasi Általános Iskola 3/B csapata ellen is bekkelni fogunk, akkor azok a játékosok kurvára nem fognak abban az évben BL-t nyerni. Ennyi. Majd jön a következő Róma vagy Liverpool, maximum ezúttal máshogy fogjuk majd hívni. Lehet fogadásokat kötni, hogy ezúttal melyik városban fog megtörténni. 

Lehetne még beszélni Cruyffről, Guardioláról vagy Xaviról de igazság szerint én már baromira unom. Igen, elfogadtuk és megértettük hogy más idők vannak, át is lehet szokni és a szurkolónak már nem az az elvárása hogy a totális futballt vagy a tiki-takát játsszátok. Annyi lenne az elvárás, hogy viselkedjetek úgy, mint egy rohadt 810 milliót érő csapatnak kéne egy 28 milliós ellen.

Slavia Praha - Barcelona 1-2

ter Stegen - Eleve nincsenek rossz képességei, de a csapat előszeretettel emeli ki azokat mostanában. Nyolc védéséből kettő volt nagyobbnak mondható, egy pedig hatalmas bravúr, de ezek nagyon kellettek a győzelemhez.  Jó lenne, ha nem neki kéne megint az egyik legjobbnak lennie a szezonban. 9

Alba - Nagyon szeretném látni az idei első kimagasló teljesítményét, de ha azt nem is, akkor valami olyat ami nem ennyire bántóan rossz. Még mindig nem régen tért vissza a sérüléséből, ez a mentsége, mert amúgy csak a magyar szurkolók közkedvelt mondását tudom említeni: kurva gyenge! 5

Pique & Lenglet - Én őszintén nem tudom hogy a gólnál mit csináltak, meg úgy az egész védelem borzasztóan esetlen volt, de a meccs végi sok mentésük feltornássza az egyébként meglehetősen gyenge pontokat, amiket adtam volna. Mindenesetre érdemes elgondolkodni, hogy ez az ő hibájuk, vagy a középpályáé, aminek a védelem issza meg a levét. 5.5

Busquets - Grillparti. Méltatlanul alakul Busquets utolsó pár szezonja a Barcával. Nagyon régen nem lájuk már azt a legendás védekező középpályást a hatalmas játékintelligenciájával és pontosságával, de az utolsó másfél évben ez már valami teljesen más a fakuló Busquetshez képest is. Lassú, körülményes, átjáróház. Nem értem, miért a kezdő tagja, szerintem Valverde maga se tudja. 5

de Jong & Arthur - Itt jön be a védőknél feltett kérdés, hogy vajon mennyire nem a védelem, hanem a középpályások felelőssége a csapat átjáróház-szerű védelme? Nekik kéne felvenniük a területet, összezárniuk, és ami a legjobban hiányzott; viszonylag közel helyezkedni a védelmi vonalhoz. Utóbbi fájóan nem történt meg a tegnapi nap folyamán, a srácok össze-vissza rohangáltak, és a támadójátékot sem tudták megfelelően megalapozni. Gyenge. 6.5

Griezmann - Én tényleg sajnálom már a srácot, hogy ő a következő megszenvedője az edző alkalmatlanságának és fafejűségének, ő a legújabb méregdrágán vásárolt sztár, aki nem a posztján játszik, és baromira nem azt kell csinálnia, amihez igazán értene. És talán mégis ő az első, akin azt látom, hogy tényleg nem foglalkozik ezzel, hanem addig dolgozik, amíg el nem végzi amit kértek tőle. Griezmann védekezőmunkája dicsérendő, tegnap ugye látványos volt, amikor a saját tizenhatoson belül szerelte a kilépő ellenfelet. Nagy kár, hogy az energiája elmegy erre, mert így a támadásban nem nagyon lehet hasznát venni. Persze nem az ő hibája. 6.5

Messi - Az argentin jelentette a csapat egyfős támadósorát a tegnapi nap, gyakorlatilag egyedüliként volt veszélyes az ellenfél kapujára, a gólt is ő szerezte természetesen. Nem azt mondom, hogy élete meccsét játszotta, ő is részt vett a tömérdek kimaradt helyzetben, de tisztelem, hogy egyedüliként képes volt megverni a Slaviát. 8

Suarez - Ha ő nem érzi ezt kínosnak, én már tényleg nem fogom. Elengedtem már jó ideje ezt a dolgot. Majd látunk egy új csatárt, hogyha az uruguayi eligazol vagy visszavonul innen, addig nézegetjük a Camp Nou-s félollók és idegenbeli lófaszok váltakozását. 6

Dembele - De most komolyan, feltűnt valakinek egyáltalán, hogy pályán van? 5

Vidal - Az idei (és Busquets) teljesítményével nálam kiérdemelte, hogy a kezdő tagja legyen. Ha Paulinhoval működött, vele is menne.

Rakitic - Bármennyire is szeretem, megérdemli jelenlegi helyét, egyben nagyon tisztelem, hogy utolsó, szinte már időhúzó csereként beállva egy hatalmasat vetődött, és jó eséllyel góltól mentette meg a csapatot.