Letudta sikeresen az első három meccsét Valverde a csapat élén, és vannak dolgok, amik már most kirajzolódnak. Személyesen nekem nagyon tetszett a játék. A helyzeteink még mindig tucatjával maradnak ki, de a kidolgozásuk olajozottabb, mint az elmúlt 3 évben bármikor is. A játék már most tetszetős, vannak olyan elemek, amelyek Luchonál hiányoztak, erre lentebb bővebben kitérek majd. Az egészre felhőt csupán a Neymar körül kialakult hiszti vet. Talán ez a Nelsinhoval való összetűzésben csúcsosodott ki, és jól lehet, ezzel vége a Barca-éveknek. Ugyan a csapat maradásra bírná a brazilt, a sajtó tudni véli, hogy ő nem akar maradni (ami teljesen érthetetlen, hisz a világ (egyik) legjobbjától menne egy...hát szóval...PSG-be...), de ez ügyben annyi mindenki mikrofont, és/vagy tollat ragadott, hogy csak ismételni tudnék álláspontokat, azt meg minek.

Sokkal érdekesebbek viszont a pályán mutatottak. Nagy hiánya volt Lucho Barcájának az agresszív, koncentrált letámadás. Ő többnyire abban bízott, hogy a védelem és Busi megszűrik az offenzívákat, majd megjátsszák a támadókat. Többet erről inkább ne. Azonban Ernő bácsi már a meccs elejétől letámad, koncentráltan, passzsáv-orientáltan. Mind a Juve mind a Manchester csupán előrelőtt labdákkal tudta átmenetileg megszüntetni az idegörlő katalán nyomást, ez azonban a gólszerzés szempontjából igencsak gyatra, ötlettelen eszköz, valamint halál gázul néz ki.

A labdatartás visszanyerte a legutóbb Guardiola által ráruházott szerepét: eszköz. Az elmúlt évek nagy, illetve kevésbé nagy koponyái kicsit félreértették a témát. A Barca játékának nem az a célja, hogy 99,9999%ban birtokolja a csapat a labdát, és ehhez foggal-körömmel ragaszkodni kell. A cruyffi labdatartás nem erről szól. Hanem arról, hogy a kapuhoz közel, okos, pontos, gyors, rövid passzokkal megbontsa a csapat az ellenfél védelmét, vagy beevickéljen mögé. Nem az volt az elképzelés, hogy agysejtromboló módon ideoda járassa a védelem a labdát, oldalfaszokkal, amelyekről lerítt a kreativitás mintegy teljes hiánya, és a tanácstalanság. Azért nehéz ezt megoldani egyik percről a másikra, mert a jelen keret nagy része nem volt ott, amikor ez volt a játék, így nincs DNS-ükbe írva, az agyukba és a lábukba kódolva. Éppen ezért olykor feltűnnek üres, be nem töltött posztok a pályán, de idővel ez vélhetően elsimul majd, zökkenőmentes lesz a játék.

Sokkal kisebb mértékben határozza meg a csapatot Messi, vagy Busi formája. A "CSAPAT", mint olyan került reflektorfénybe, nem az "EGYÉN". Ismét egy guardiolai vonás, amelynek igencsak sok hasznát vehetjük majd akkor, amikor Messi vagy Suárez vagy valaki kidől, mert nem lesz olyan herkulesi feladat a pótlása. Valamint ez egy csapatsport, nem egyéni. Persze senki nem haragszik meg, ha egyszer-egyszer Messi vagy Suárez dönt el egy meccset, de tavaly jobbára az argentintól függött minden.

Okosan építgette be azokat, akikkel komolyabban számolni fog. Gondolok itt most Alenára, vagy Samperre. Mindketten klasszisok közt kaptak lehetőséget, és bizonyítottak, eleget. Okosan cserélt - amikor módjában állt - márpedig a megfelelő rotálás kulcsfontosságú.

Az előszezon alapján bátorkodtam összerakni a saját elképzelésemnek megfelelő keretet a jövő évre:
Kapusok: Ter Stegen, Cillessen
Védők: Semedo, Vidal, Digne, Jordi Alba, Mascherano, Piqué, Umtiti, Marlon
Középpályások: Iniesta, Rakitic, Busquets, Roberto, Denis, Alena, Samper, Rafinha, Gomes, Arda
Támadók: Messi, Suárez, Neymar, Deulofeu, Paco Alcacer, Munir