Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20, 2020/21, 2021/22

Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk: az első részben egymástól kérdezgetve összefoglaljuk a szezon történéseit: a kérdéseket igyekeztünk úgy válogatni, hogy a lehetséges válaszok teljes képet adjanak a csapat elmúlt szezonjáról. A második részben a játékosok teljesítményét értékeltük. 

1. A csapat 2019 óta először volt képes megnyerni a La Ligát. Miért pont most sikerült és mik a fő okai a győzelemnek?

PT10: A legutolsó győzelem annyira rég volt, hogy érdemes leírni pár jellemzőt róla. Az edzőt Ernesto Valverdének hívták, akivel agyonnyerte magát a csapat Spanyolországban, majdnem veretlenül hozták a szezont. Elöl Messi, Suarez és Dembele rohamozott, középen egy még viszonylag éles Rakitic, hátul pedig egy épp jó szezont futó Pique, és első szezonjában remekül játszó Lenglet jeleskedtek. Ez 4 éve volt, azóta pedig a csapatnak köze nem volt a ligához. Ahhoz, hogy megértsük, miért nyertek megint, először meg kell vizsgálni, hogy miért nem tudtak sorozatban három évig győzedelmeskedni.

Az első covid-idényben, 19/20-ban 5 pont hátránnyal végeztek a Madrid mögött, ami még nem tragikus. Gyakorlatilag végig versenyben voltak, a szezon hajráját azonban a Real bírta jobban, ez megbocsátható. Azonban ekkor szedték be Setiénnel a 2-8-at a Bayern ellen Portugáliában, így talán nem is kell magyarázni, hogy miért nem lett meg a bajnokság. A teljes szétesés ezután kezdődött már Koemannal és egy nagyon kedvtelen Messivel. Az ősz annyira borzalmasra sikeredett, hogy mire tavaszra Messinek visszatért a kedve a focihoz és ezzel a csapat teljesítménye is javult, már olyan nagy volt a lemaradás, hogy azt nem lehetett behozni: végül harmadikak lettek, 5 pontra az Atleticotól és hétre a győztes Realtól.

Az előző szezonra valószínűleg mindenki élesen emlékszik: Messi távozásával a maradék tartás is eltűnt, az elmúlt évtized(ek) leggyengébb kerete a középmezőnyben szenvedett, majd egy szinte csodával felérő tavaszi menetelésnek köszönhetően sikerült felzárkózni a második helyre, 13 pontos lemaradással (!) a győztestől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azzal a 73 szerzett ponttal idén negyedik lehetne a csapat, ez jól mutatja, hogy mennyire gyenge volt a tavalyi ligaszezon. Na de akkor mi történt idén? Egyrészt gyenge szezont futott a Madrid: 78 ponttal zártak: ennyire gyenge teljesítmény legutóbb pont akkor fordult elő, amikor a Barca utoljára meg tudta nyerni a bajnokságot. Véletlen lenne...?

Persze a liga megnyeréséhez a saját teljesítmény is kell, amire most Barcelonában egyértelműen a keret és az edző a magyarázat. A klub évek óta először tudott kompetens játékosokat igazolni: Lewandowski leigazolásával betömték az évek óta tátongó, gólképtelenséget okozó lyukat elöl, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a Barca bajnok tudjon lenni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a kulcs mégsem itt, hanem a védekezésben volt, ezzel nyerte meg a Barca a bajnokságot. 70 gólt lőtt idén a csapat, ami egyáltalán nem kiemelkedő, sőt. Számomra teljesen megdöbbentő statisztika, hogy a 2020/21-es szezonban, amikor csak harmadik lett a klub, 85 gólt lőttek, ami a legtöbb volt a szezonban! Azonban 38-at is kaptak mellé, az idei hússzal szemben. Koundé és Christensen beválása mellett Araujo, ter Stegen és a középpályások védekezésének javulásával Xavi egy remek rendszert alakított ki, melyben megdöbbentően kevés gólt kaptak, főleg addig, amíg volt tétje a meccseknek. Ez a kulcsa a győzelemnek, és az egész szezonnak is, minden téren. Vissza is fogok még rá térni más kérdéseknél.

mb22: Mert ez egy ilyen csapat. Képes hosszú távon egy olyan kiegyensúlyozottnak mondható teljesítményt nyújtani, amely egy liga lebonyolítású bajnokságban győzelmet ér. Emellett ott van az a faktor is, hogy anyagi helyzet ide vagy oda, a Barca továbbra is Spanyolország két legjobb csapatának egyike. De vissza az első érvhez. A szezon eleje óta sikerült több poszton is olyan játékosokat megszerezni/beépíteni/megszilárdítani a csapatba, akik összességében a siker kulcsai lehetnek. Persze, az ősz nem indult fényesen, hiszen novemberig nem voltunk az élen, és azt se lehet mondani, hogy agyonnyerte volna a csapat magát, csak más jobb volt. Az őszt beárnyékolták komoly sérülések, a csapat, a játék kezdett ugyan összeállni, de idő kellett neki, és ekkor a Barca még két fronton versenyzett. Aztán a BL (majd EL) kiesés után, illetve a két európai félszezon között egyetlen dolog volt a fókuszban: a Liga. Fontos szerepe volt ebben a védelemnek is, ami amikor fullosan tudott felállni, akkor a spanyol csapatok számára leggyakrabban lehetetlen feladatot nyújtott, ezt támasztja alá a 26 kapott gól nélküli meccs. Ha csak a bajnokságot nézzük, akkor vitán felüli, hogy Xavi a mi emberünk. Szeret fiatalokat játszatni, van egy tiszta elképzelése, ami egy 38 meccses tornán eredményes tud lenni, a játékának alapja az az igazi Barca-iskola, amiben nevelkedett.

Összességében pedig arra a kérdésre a válasz, hogy miért most sikerült, és nem eddig, az, hogy mert most megvoltak hozzá a feltételek, és ezeket Xavi össze tudta gyúrni egy az elmúlt 3 idényben látottnál valamivel magasabb szinten, és némiképp stabilabban játszó Barcává. Idén a Real Madrid gyenge volt, de nem gondolom, hogy ez lenne az, ami miatt a Barca meg tudta nyerni. Azért nem gondolom, mert ha jobban a seggünkre tapadnak, az sokkal nagyobb versenyt, és teljesítéskényszert eredményez. Ilyen szinten azonban ez a csapat valószínűleg meg tudott volna felelni neki, több erre utaló jel is volt. De senki ne gondolja azt, hogy ez így mindig elég lesz. Bár szűkös a büdzsé, de nyáron igazolni kell embereket, ki kell seperni a keretet, mert ez nem lesz elég mindig.

2. A tavalyi csúfos európai szereplés után idén megerősített kerettel is csak ugyanolyan kínos eredménysort tud felmutatni a csapat. Miért nem sikerült előrelépni és hogyan lehetne innen fejlődni?

PT10: Ha a lehető legrövidebben akarok válaszolni, akkor a keret egyenlőtlen készségei miatt. Na de azért beszéljünk róla bővebben! Már augusztus végén, a sorsolásnál látszott, hogy a csoportkör vízválasztó lehet: a Bayern előzése nem tűnt realisztikusnak, azonban a második hely is megfelelt volna. Erre megkapta a csapat az Intert, a lehető legnehezebb ellenfelet a harmadik kalapból. Így már valódi kihívás volt maga a csoportkör is, és az elköltött pénzek miatt rettentő kínos lett volna megint kiesni. "De sikerült?" - kérdezné a mosolygós Kovács Zoltán, és bizony sikerült megint kiesni. Az az igazán ijesztő, hogy nem sikerült több pontot szerezni a tavalyi mélypontnál: ugyanúgy hétnél állt meg a társaság, csak a legutóbbi, 2-9-es gólkülönbség helyett idén 12-12 lett a vége. Meg most nem állt be Pique középcsatárnak a Benfica ellen...

A Bayern elleni meccseket lőtt gól nélkül, -5-tel tudták le, ez még talán belefér, nem is volt realisztikus ellenük a pontszerzés. A probléma nyilván a másik négy meccsel van. A 12 lőtt gólból kilencet (!!!) a gyenge Plzennek sikerült belőni, és ez máris beárazza az egész csoportköri teljesítményt. Az Intert egy meccsen sem sikerült megverni - emlékezhetünk Pique hírhedt felszabadító kézmozdulatára - így teljesen egyértelműen esett ki megint a csapat az Európa Ligába. A kulcs pedig a védelem alapembereinek kiesése volt. Az Inter elleni első meccsen Araujo és Koundé sem volt bevethető, így középen Garcia, jobb oldalon Roberto, bal oldalon meg valami érthetetlen okból Alonso kezdett. A középpályáról de Jong hiányzott, majd Christensen is megsérült, így a visszavágon ő sem tudott ott lenni, ahogy a többiek sem. A Roberto-Garcia-Pique-Alonso hátsó négyes három gólt kapott be hazai pályán, ezzel pedig elúsztak az igazi remények. Ezután nem volt meglepő, hogy Bellerínnel, Kessiével és az ezúttal belső védőként játszó Alonsoval szemben a Bayern kiütötte a csapatot a Camp Nouban.

Nyilván felesleges azt ecsetelgetni, hogy mi lett volna ha, azonban az tény, hogy a keret még mindig nem annyira mély, hogy kibírja 3-4 kulcsjátékos kiesését. Nekem meggyőzősédem, hogy velük más eredmények születtek volna, és a csapat megúszhatta volna a kiesést. Őszintén szólva az Európa Liga nem érdekel, úgyhogy gyorsan letudom ezt a részt: most már ott is van pár rendkívül erős csapat, a United elleni sorsolásnál pedig valószínűsíthető volt a végkifejlet. Ott Pedri, Dembele és Busquets hiányzott, és ez elég is volt a kieséshez. Az eredmény szorosnak mondható, így itt is fennáll a kérdés, hogy a kezdő játékosok jelenléte mennyiben változtathatta volt az eredményt. Európa idén is megmutatta a klubnak, hogyha sikereket akar elérni, akkor erős pad és leginkább győztes mentalitás kell. Ősszel mindkettő hiányzott a srácokból.

mb22:  Ez a csapat jelenleg nem versenyképes egy kupa-lebonyolítású sorozatban, ennek számos oka van. Kezdjük ott, hogy fejétől bűzlik a hal, és Xavi nem rendelkezik egyelőre azzal a tapasztalattal, ami egy ilyen játék ilyen szinten történő űzéséhez szükséges. Ugyanis ha a Bayernek vagy az Inter ellen az ember magas labdatartással, magas presszinggel és proaktív futballal próbálkozik, akkor azt vagy kibaszott jól kell csinálnia, vagy sajnos ez lesz. Mert ezek olyan ellenfelek, akik ellen egy hiba is halálos. És ezek olyan tornák, amelyeken egy vereség is sok. Persze, erre lehet azt mondani, hogy Guardiola első szezonjában triplázott, viszont akkor, 14 éve még teljesen más volt a foci. Akkor Guardiola újat próbált. Most Xavi egy olyan játékot játszik, amelyet vagy nagyon pontosan lehet, vagy sehogy.

Meg ugye az is ott van, hogy ősszel nem volt Araujó, aki majdnem az egész BL csoportkört, de annak fontos meccseit biztosan kihagyta. És sokat elmond, hogy az ő hiánya ekkora veszteség volt. Ott volt az is, hogy amíg a Ligában belefértek a nagy kihagyott ziccerek, addig itt pl. a Bayern ellen idegenben rendesen visszakaptuk ezeket. Korai lenne kijelenteni, hogy ez a csapat, és Xavi ennyire képes, mert megint sok volt a nüansz, ami ellenünk sült el, viszont ezt a tornát nüanszok fogják eldönteni. Itt Európa legjobbjai versenyeznek (többnyire), itt a nüanszoknak komoly jelentősége van, itt ezeken tornák, szezonok múlnak. Egyszerűen annyira jónak kell lenni, hogy ezek már ne számítsanak. A Barca pedig nem jó ennyire. Nincs azon a szinten, mint egy Bayern, vagy egy City. Nem tudja annyira rákényszeríteni magát egy ilyen neves és erős riválisra. Persze egy erősebb, tapasztaltabb kerettel ez megintcsak alakulhat máshogy, ez csak spekuláció, de összességében komoly fejlődésre van szükség, hogy az apróságok már ne számítsanak.

3. A bajnoki elsőséggel tapintható Xavi munkássága, azonban tény, hogy jóval erősebb kerete van elődjénél és Európában ugyanúgy sehol sincs a csapat. A legendás középpályásból lett edző jelenti a hosszútávú megoldást?

PT10: A klub jelenlegi állapotában a fokozatosságra kell törekedni. Egy csődközeli helyzet és a történelem legjobb játékosának sajnálatos távozása után csak őrültek várhatják el a Barcától, hogy a tíz évvel ezelőtti formáját mutassa. Jelenleg türelmesnek kell lenni, ami elengedhetetlen a fokozatos építkezéshez. Mindig 1-2 lépéssel nézzünk magunk elé, próbáljuk meg megugrani a következő lépcsőfokot úgy, hogy közben nem zuhanunk hátra kettőt. Ha ez sikerül, akkor jöhet a következő lépcsfők, és így tovább. Ebben a szezonban sikerült erősíteni a keretet és megnyerni a bajnokságot, így az előrelépés teljesen egyértelmű. Most kell jönnie az elért eredmények megtartásának, és aztán jöhet az újabb előrelépés. Xavi sikeresen fejlesztette a csapat védelmét, mely kiválóan szerepelt a szezonban. A következő szezon egyik célja, hogy a jó védekezést sikerüljön megtartani. Emellett megfelelő igazolásokkal kell pótolni a távozó Busquetset, illetve a gólszegény szélsőket. Szintén előre kell lépni Európában: nem lehet többet kiesni a csoportkörben a BL-ből. Ha ezek a célok nem sikerülnek, akkor jövőre el lehet gondolkodni Xavi menesztésén, de egyelőre a spanyol képes a fokozatos fejlődésre, Barcelonában pedig pontosan erre van most szükség.

mb22: Egyelőre mind az igenlő, mind pedig a nemleges válasz túl korai lenne. Tény és való, hogy van előrelépés, egy stabilabb teljesítménnyel például 4 meccsel a vége előtt bajnok lett a Barca, ugyanakkor vannak hiányosságok, és nem látszik, hogy Európában ez az egész hogyan fog összeállni. Nyilván nem könnyű úgy munkát végezni, hogy közben minden oldalról jönnek az aljasabbnál aljasabb támadások, Tebas gyakorlatilag megállás nélkül azon fáradozik, hogy annyira basszon ki a klubbal, amennyire csak kitud; folyamatos a bizonytalanság, kéne erősítés, de nem biztos, hogy tud jönni, kéne egy nagytakarítás, de nem biztos, hogy lesz seprű. Ezek mind olyan tényezők, amelyek mellett egy edző nem tud kizárólag a szakmai munkára koncentrálni, akárhogy is mantrázza ezt a médiában. Xavi egy olyan döntést hozott meg, amikor elvállalta a Barca vezetőedzői feladatát, amelyet nagyon kevesen tettek volna meg. A klub akkor a csőd szélén állt, kilátástalan helyzete pedig nem volt sok ember számára vonzó. Xavi mégis jött, és megpróbálta. Idén két trófeát is bezsebelt a csapattal. Természetesen egy ponton ez már nem lesz elég, ez már nem lesz mentség, és jövőre már mindenki elég máshogy nézné, ha a csapat – akár a jelenlegi kerettel – a csoportkör után ismét elköszön a BL-től, ugyanakkor igenis van különbség aközött, ahol voltunk, és aközött, ahol most vagyunk. De ennek ellenére még mindig nehéz megmondani, hogy hosszútávon Xavi lesz-e a megoldás, illetve, hogy Xavi mekkora távon lesz majd megoldás. 

4. Messi távozásával egy korszak lezárult, azonban maradtak régi, ismerős arcok, akik most végleg távoznak. A csapat négy kapitányából három búcsúzott a szezon során. Mekkora volt Pique szezon közepén történő távozásának hatása az öltözőre, illetve miben nyilvánul meg Busquets és Alba öröksége?

PT10: Rendkívüli szezon volt, hiszen korábban még sosem rendeztek világbajnokságot télen, így nem állt le másfél hónapra a klubfutball a szezon közepén. Most mégis megtörtént, és az egyik legváratlanabb hozadéka Gerard Pique visszavonulása volt. Rendkívül váratlanul érkezett: tény, hogy keveset játszott és az sem volt jónak mondható, azonban így is meglepetés volt, hogy szezon közben egyik pillanatról a másikra így dönt egy klublegenda. Nyilván megvoltak az előzményei: a Shakirával történő viharos szakítása után már eleve célkeresztben volt, ezt tovább nehezítette, hogy mindösszesen tíz meccsen szerepelt idén, és az Inter elleni szerencsétlen szituációja után nagyon sokan nekiestek. Nehéz belátni a színfalak mögé, de állítólag már egy ideje eleve elszigetelten érezte magát a csapatban, nyilván a focihoz is egyre kevesebb kedve volt, és aztán jöttek az agresszív, internetes csürhének betudható magabiztossági problémák, amíg végleg elvették a kedvét. Utolsó meccsén stílusosan a padon állította ki magát, amin jót mosolyogtunk, de igazából elképesztően szomorú, hogy a saját rajongói így bánnak a klub elmúlt évtizedeinek egyik legjobb és legsikeresebb játékosával. Azonban a 2023-ban betöltött szerepét nem lehet letagadni: teljesen beárazza őt a tény, hogy a csapatot látszólag semmilyen szinten nem érintette meg ez az esemény, és összességében sikerrel teli szezont zártak, ahonnan látszólag nem hiányzott a megmondóember. Ebben persze szerepet játszhatnak azok a játékosok, akik Pique nélkül is vezetőszerepet játszanak. Ilyen Alba és Busquets.

A spanyol balhátvéd távozása elkeserítő számomra: simán helye lenne a csapatban. Az elmúlt években a védekezési képességei valóban megkoptak, azonban egyértelműen neki vannak a legjobb beadásai a csapatban. Idén szerintem méltatlanul kevesett játszott, de még ennyi is elég volt ahhoz, hogy bőven hozzátegyen a csapat szezonjához. Az elmúlt évtizedben ő jelentette a csapat bal oldalát, és bár Balde személyében megvan az utódja, szerintem nincs olyan szinten még a fiatal spanyol, hogy egymaga lehúzzon egy szezont. Alonsoról pedig inkább ne beszéljünk... Alba távozásában is megint az a szomorú, hogy nem sportszakmai okokból történt, hanem mert a klub annyira tragikus gazdasági helyzetben van, hogy szép lassan minden ékkövét el kell, hogy üldözze magától...

Busquets esetében nem biztos, hogy erről van szó, de azért nyilván a fizuspórolás itt sem elhanyagolható. A spanyol középpályás egy intézmény, egy fogalom, melyet a futballközösség rendkívüli módon alulértékel, fel sem fogva, hogy mekkora kincset lát. Busquets korának talán legjobbja posztján, akit elhalványított Xavi és Iniesta zsenialitása, azonban a legendák távozása óta eltelt években bizonyítóerejűen láthattuk, hogy milyen a csapat vele és milyen nélküle. Óriási veszteség, nagyon szomorú vagyok. Most már végérvényesen lezárult egy korszak, azonban minden vég egyben új kezdet...

mb22: Mindhárom játékos távozásával egy-egy, és összességében egy nagy korszak zárult le. Már senki nincs itt a 2011-es Dream Teamból, Ter Stegent leszámítva a 2014-15-ös Dream Teamnek is egy tagja maradt, ezt azért nehéz elfogadni mint szurkoló, és mint ember. Mindhárom játékos csapatkapitány volt, mindhárom játékos húzóember volt, és mindhárom játékosnak rendkívül sokat köszönhet a klub, és a szurkolók. Piqué távozása mindenképpen az egyik legsokkolóbb hír volt, nagyon érdekes időzítéssel. Erre magyarázatként később Xavi is elmondta, hogy a Piqué-Shakira összeveszés/válás/megcsalás/miegymás nem tett jót a csapat körül uralkodó – eleve borzasztó – légkörnek, majd aztán újabb motivációra derült fény annak ismeretében, hogy Piqué a szerződése hátralévő idejére neki járó illetmény teljes egészéről lemondott, és ezzel jelentős forrásokat szabadított fel a klubnak. De nem lehet elmenni amellett szótlanul, hogy a csapat legkarakteresebb figurája volt, és gyakorlatilag mindenkinek az apja. Ő még ha nem is játszott, akkor is egy fontos tagja volt a csapatnak, és végül stílusosan, egy Gil Manzanonak beugatásáért kiállítva fejezte be a pályafutását (azért akkora világtalan baromnak is tudni kell lenni, hogy egy visszavonuló játékost a padon ülve kiállíts, na mindegy).

Alba esetében megintcsak nem volt teljesen várható, de nem is volt teljesen előreláthatatlan, hogy abba fogja hagyni. Csapatkapitányként a szerződése megújításáról is szó volt, ugyanakkor az ő itt tartása is komoly költségekkel járt, jelentősnek aligha volt mondható a szezonban a szerepe, és a teljesítménye is valamennyivel elmaradt a korábbi évektől – bár ez a kettő nyilván összefügg. De ő végülis balhé nélkül, csendben, és médiavisszhangtól mentesen búcsúzott el a klubtól.

Sergio távozása azonban valamilyen szinten várható volt. Volt már korábban is szó róla, hogy ez lesz az utolsó szezonja, és persze senki nem akarta ezt, de végülis nem lehet azt mondani, hogy na erre aztán senki nem számít(hat)ott. Az ő távozásával kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy lesz-e olyan játékos, aki betölti a helyét, illetve, hogy mennyiben alakul át ezzel a játék. Ami pedig az örökségüket illeti, mindhárman legendák, a klub oszlopos tagjai voltak, akikre a fiatalok felnéztek, felnéznek, akik a klubért játszottak, és nem a klubnál, és akik a legnehezebb pillanatban meg tudták hozni a legnehezebb döntést, ami végső soron a klub anyagi helyzetének összerázásához fontosnak tűnik. LEGENDÁK!

Pique-től még az ősszel ebben a cikkben, Albától nemrég, Busquetstől pedig a héten búcsúztunk el a nekik dedikált cikkekben.

5. Az elmúlt évek jellemző vonása volt, hogy a Barca kiváló csatárai megpróbáltak több gólt lőni, mint ahányat a gyenge védelem kapott. Idén mintha fordult volna a kocka: a csapat védekezése jóval magabiztosabbnak tűnt. Mi állhat a váratlan fejlődés hátterében?

PT10: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljeskörűen válaszolni tudok erre, de talán valamelyest árnyalhatom a kérdést. Engem kifejezetten meglep a csapat hátsó teljesítménye, mert ha a tényeket nézzük, akkor nem feltétlenül volt elvárható ez a javulás. Kezdjük ott, hogy megint sikerült igazi jobbhátvéd nélkül lehúzni a szezont, ami érezhető problémákat szült az emúlt években. Persze, itt volt fél évig Bellerín, de ő egyáltalán nem volt komolyanvehető. Roberto továbbra is alibi a poszton, és évek óta nem tud sérülésmentesen végigjátszani egy-egy idényt. Gyorsan el is fogytak a poszton bevethető játékosok, de itt jött jól, hogy valamiért három balhátvédje volt a csapatnak. Kezdetben Xavi Baldet erőltette, de ez sem működött, úgyhogy elkezdte a belső védőket kipakolni jobbra, akik helyett meg gyakran balhátvédet (Alonso) játszatott középen. Kész őrület, főleg a végeredményt látva.

Azt el kell mondani, hogy Koundé és Araújo is egyértelmű pazarlás jobb oldalt. Bár készségesen elvégzik a feladatot, de a támadásoknál érződik, hogy nem odavalók, egyszerűen nem tudnak igazán segíteni, miközben középről érezhetően hiányoznak. Túloldalon is voltak érdekességek. Alonso az első 2-3 hónap teljesítményei után gyorsan a belső védők cseréjeként találta magát, és Balde, illetve Alba váltogatták egymást. Szerintem Balde hátul jobb, míg Alba a támadásokat tudja jobban segíteni. Szépen kiegészítették egymást, de egyikőjüknél sem éreztem azt, hogy ők a tökéletes játékos egy egész szezonra vetítve. Az egész gondolatmenetet arra akarom kihúzni, hogy szerintem úgy védekezett remekül a csapat, hogy a széleken annyira nem is játszott jól.

Maradtak a belsővédők, és talán itt van a titok. Garcia annyira borzalmas volt, hogy védekező középpályás lett belőle; Pique pedig gyorsan távozott, úgyhogy róluk nem kell beszélni, azonban a maradék három játékos kiváló volt. Koundé sajnos keveset szerepelhetett eredeti pozíciójában, pedig élesen látszott, hogy sokkal komfortosabb ott, mint jobb oldalon. Úgyhogy az igazi babérokat Araújo és Christensen arathatják le tőlem. Az uruguayi elképesztő fejlődésen ment keresztül: a tavalyi pozitív szezon után idén végérvényesen megérkezett, és a világ egyik legjobbja a posztján. A dán óriási meglepetésember, de szép csöndben nagyon megbízható teljesítményt hozott. Ők kiegészülve az újraéledő ter Stegennel rendkívül sokat tettek hozzá a csapat szezonjához és sikereihez.

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az összkép csalóka lehet: Spanyolországban tényleg keveset kaptak, azonban ha megnézzük az európai teljesítményt, akkor a gyenge Plzen-t elfelejtve a csoportkörben négy meccsen kaptak kilencet (igaz, hogy felforgatott felállásban), a Unitedtól pedig két meccsen négyet. Ez azért valamennyire beárazza az egészet, de az vitathatatlan, hogy a fejlődés így is nagyon látványos.

mb22: Nehéz lenne azt mondani, hogy ez egyedül a védelmen múlott, ugyanis a védelem és a védekezés – bár sok közük van egymáshoz, de – nem ugyanaz a két fogalom. Amit idén jóval többet lehetett látni, az az, hogy a csapat egyes labdavesztések után sokkal hamarabb, és sokkal hatékonyabban rohanja le az ellenfél labdásait, miközben a földpassz opciók közül a lehető legtöbbet lezár. Ezzel két dologra lehet kényszeríteni a játékost: vagy megpróbál egymaga kikecmeregni ebből, ami három ember között Messit kívánó feladat, vagy magasan próbálkozik. Ez persze akkor jó lehet, ha nem Araujó vagy Christensen várja az ívelést ölbe tett kézzel. Látványosan sokkal több labdát szerzett meg a csapat a támadó harmadban és a középpályán, és jelentősen hatékonyabb volt a presszing. Természetesen ez sem jelentett mindig tökéletes megoldást, hiszen azok a csapatok, amelyek magasabb intenzitásra voltak képesebbek, és labdabiztosabbak voltak, ez ellen jobban tudtak érvényesülni, viszont ez a magas presszingben mindig benne van (lásd például, hogy a 8 nemzetközi meccsen 16, a 38 hazai meccsen pedig 20 gólt kapott a csapat).

Nyilván fontos volt az is, hogy jó egyedek alkották a Barca védelmének magját, elég csak Araujót, Koundét, Christensent vagy Baldét említeni. Persze az Araujó/Koundé páros egyikének konstans jobb szélen elégetése egy rossz dolog, de 1) amíg nincs jobb opció, addig talán még mindig élhetőbb, 2) ez megadta a lehetőséget egy hibrid formáció kidolgozásához, 3) itt most nem a támadójátékukat értékeljük. A letámadás és a csapatszintű védekezés lehetett a kulcs idén, ugyanakkor arra is rá lett világítva, hogy ebben az aspektusban még mindig sokat kell fejlődni a valós európai álmok érdekében. De az mindenképp fontos volt, hogy a csapat végre egységesen védekezett. Ez jó alap lehet.

6. A klub gazdasági fejetlensége közepén tavaly nyáron jelentős pénzekért érkeztek új igazolások, másokat viszont ingyen szerzett meg a klub. Egy szezon távlatában mennyire igazolta a csapat Laportáék tavalyi döntéseit, és hogyan kéne a következő időszakban tervezni a klub játékospolitikáját?

PT10: A döntéseket nyilván az elért teljesítmény fényében lehet vizsgálni. A bajnoki cím évek óta először került a csapathoz, azonban Európában egyáltalán nem sikerült előrelépni. Előbbi nagy teljesítmény, utóbbi hatalmas blama, így az összekép erősen változó. Ez akkor is igaz, ha megnézzük a konkrét új játékosokat. Az elmúlt években egyre több volt a kölcsönszerződés és az ingyenes szerződtetés, hiszen ezek a transzferek olcsóbbak és kockázatmentesebbek. Úgy gondolom, hogy egy ingyen jött játékossal szemben talán kevesebb is az elvárás, így az esetleges csalódás is kisebb. Rövidtávú szerződéseket kötve nem tud velük akkorát kockáztatni a klub, hiszen ha gyengén teljesítenek, akkor legalább gyorsan továbbállnak, mint ahogy az Bellerín esetében történt. A spanyol jobbhátvéd leigazolása teljesen értelmetlen volt, erről felesleges is beszélni. A további három ingyen érkező játékos, Alonso, Kessié és Christensen azonban jóval többet játszott. Alonso egy rossz játékos, számomra ez egyértelmű, ő nem jött be a Barcának. Ennek ellenére hosszabbítottak vele, amivel én mélységesen nem értek egyet. Kessié szerintem előzetesen sem illett bele a rendszerbe, azonban erre korábban Paulinho és Vidal már rácáfolt. Na az elefántcsontparti nem. Konkrétan olyan érzésem volt őt nézve, mintha nem focistát néznék. Egész szezonban nagyon esetlenül mozgott, és az egyetlen Clasicon szerzett gólját leszámítva semmilyen ráhatása nem volt a szezon alakulására. Christensennek annál inkább, hatalmas pozitív csalódás és kiváló befektetés volt Laporták részéről.

A mérleget a pozitív oldalra a drágábban vett játékosok döntik. Lewandowski esetében tudtuk, kit vesz a klub és a lengyel ennek megfelelően teljesített is, még a VB utáni rossz hónapok is belefértek. Koundéval és Raphinhával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A francia kiváló lehetne, ha Xavi nem a jobboldalon fecsérelné el a tudását és a tehetségét. Amíg ez folyik, addig a francia nem lesz képes kibontakozni és addig nem igazán érte meg az érte kiadott pénz. Raphinhával az inkonzisztens teljesítménye a problémám. Ha következő szezonban huzamosabb ideig képes lenne jó teljesítményre, akkor talán nem kellene magyarázkodnia Laportának, hogy miért vette meg méregdrágán.

Összességében a vezetőség kockáztatott, és az eredmény vegyes lett. Az új játékosok egy része hozzáadott a szezonhoz, míg mások inkább elvettek belőle. Szerintem az irány nem rossz, azonban még nem tartom realisztikusnak, hogy 50-70 millió euróért vásároljanak játékosokat. Meg lehet próbálni szezononként 2-3 dárágbb igazolást, de inkább az okos, Christensen-féle üzletekre lenne szükség és kevesebb stadionépítési perverzióra. Abban itthon jók vagyunk, hagyják meg nekünk ezt a szokást. Számomra rendkívül visszás, hogy Ferran Torres hatvanmillióba kerül, a stadionépítésre kurva sok pénz megy el, de Messit el kell üldözni, Gavi szerződésére meg nincs pénzügyi keret. Kicsi szerénység és kevesebb mohóság kéne Laportától, de nem véletlenül remek politikus. A játékosok valószínűleg idén is jönni fognak (Albáék persze távoznak...), azonban így folytatva még jó pár évig ott lesz a fejünk felett a folyamatos pénzügyi bizonytalanság.

mb22: Nehéz lenne egyértelműen azt mondani, hogy jó vagy rossz döntések születtek, mert volt mindenféle. A legfeleslegesebb teljesen egyértelműen Hector Bellerín volt, akit leigazoltak, majd aztán el is adtak ingyen, közben viszont fizettek neki fizetést – ahogyan ugye azt szokás, viszont hozzá nem tett semmit a klubhoz. Marcos Alonso is azt a tábort erősíti, akit tök fölösleges volt iderángatni. Gyakran lemaradt, megfutották. Összességében ő a ligában egy jó csere lehet kis meccseken, amíg a fontos játékosok fújnak egyet, de másodszámú szélsővédőként, és sokadszámú centerként kell vele számolni. Kessiéről a legjobb, amit el lehet mondani, hogy gyakorlatilag lélektanilag az ő góljával nyertük meg a ligát, ami a barcelonai El Classicót (mi még használhatjuk ezt a kifejezést, a spanyol szellemi tulajdon hivatal meg lesz*phat), ami kulcsfontosságú volt, ugyanakkor arra a kérdésre, hogy neki vajon milyen valid szerepe van a klubban, még nem érkezett válasz.

Raphinha esetében bár nem futott rossz szezont, és a kezdeti nehézségek után végülis a csapat egyik komoly tagja lett, még mindig rendkívül kérdéses, hogy ilyen anyagi helyzet mellett 70 millió euróért jó boltnak számít-e. Lewandowski és Jules Koundé pedig egészen másik kávéház. Koundé egy fiatal, de rendkívüli képességekkel rendelkező belső védő, akinek a leigazolása egy óriási dolognak számított, ugyanez igaz a „veterán” csatárklasszis Robert Lewandowskira is. Mindkettejük személyében olyan játékos érkezett, aki komoly rést tud betömni a pajzson. Koundé a védelemben Araujóval hosszútávú megoldást kínál, ha ügyesen manővereznek, akár egy évtizedre megvan a belső védő páros, ráadásul mindketten a liga 5 legjobb védője közé tartoznak. Lewandowski pedig a Suárez távozása óta tátongó lyukat tömte be a csatárposzton, és személyében van egy olyan kilencesünk, aki a játékban is részt tud venni, valamint használható a védekezés során is. Összességében komoly kockázatokat vállalt Laporta és a vezetőség, és ami semmiképp nem jó, hogy ennek ellenére csak egy ligaelsőséggel lett jobb a csapat, Európában éppen ugyanúgy szerepelt le, mint tavaly. De hosszabb távon elengedhetetlen volt, hogy ezeket a kockázatokat bevállalják, és ha ebbe nem bukik bele a Barca, akkor ezek a kockázatok lehetnek majd azok, amelyek visszarepítik a futball elitjébe a csapatot, és ezek a kockázatok, amik nélkül jóllehet most itt sem tartanánk.

7. Ki volt a csapat három legjobban, illetve legrosszabbul teljesítő játékosa?

PT10:

Legjobb három:  Ha tavaly Araujot választottam a szezon legjobbjának, akkor idén is őt kell, mert azóta csak még jobb lett a fiatal uruguayi. Egy ilyen erős védekezési statisztikákkal záró év után eleve furcsán mutatna, ha nem a hátsó alakzat tagjait emelném ki, Araújo pedig közülük is kiemelkedett. Kiválóan használja fizikai képességei, remekül helyezkedik, és már jobbhátvédként is megállja a helyét. Egyre csak jobb és jobb, remélhetőleg lesz még tovább.

Lewandowskival kapcsolatban óriási várakozásom volt, talán nem kell megindokolni, hogy miért. Pontosan azok a gólok hiányoztak korábban a csapatból, melyek szerzésére a világklasszis lengyel képes: váratlanul, nehéz szituáció közepén elsül egy lövés, ami beakad. Sikerült is hoznia a szintet: talán nem annyira átütően, mint Münchenben tette, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy ő sem fiatal már. A Világbajnokság után ki kell jelenteni, hogy volt 2-3 gyengébb hónapja, de ez is beleférne, ha lenne mögötte egy épkézláb cserecsatár. Ez idén hiányzott, és a csapat szélsői sem gólgazdagságukról híresek, így néha úgy érződött, hogy Lewának egyedül kell cipelni elöl mindenkit. Általában megoldotta, és pont ezért ilyen kiváló játékos. 

Sokan viccelődtek ter Stegen hajbeültetés utáni formajavulásával, de sokkal kevesebben foglalkoztak a ténnyel, hogy az előző szezon második felét sérülten játszotta végig, és a kisebb formahanyatlása ennek volt betudható. Nyáron rápihent a műtétre, és idén látványosan javult a teljesítménye. Egyes, aktívabb meccsein azt a Stegent láthattuk, aki 3-4 éve a csúcson volt. Neki is nagy szerepe van a csapat remek hátsó mutatóiban, hiszen több bravúrral is hozzájárult eslő Zamora-díja megszerzéséhez.

Legrosszabb három: Nem véletlen, hogy Garcia nagyságrendileg 1000 perccel kevesebbet kapott, mint az előző szezonban. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a posztriválisok is sokkal erősebbek voltak, mint a tavalyi szezonban, de Garcia teljesítménye így sem javult. Nyilván nehezebb konzinsztens jó teljesítményt nyújtani, ha az ember nem játszik folyamatosan, és ez Garciának nem is sikerült. Nagyon bizonytalan, erőtlen, gyakran rosszul helyezkedik és nem igazán gyors. Túlzás lenne azt állítani, hogy nyugodt lehet a szurkoló, amikor a spanyol van hátul. Azért szomorú ez a teljesítmény, mert 20 évesen majdnem 50 meccse volt Guardiola Cityjében, ami nem kis teljesítmény, azonban ez Barcelonában nem igazán látszik. 

Ferran csak azért nem végzett az "első" helyen, mert percarányosan a többiekhez képest egész sok gólt lőtt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy most egy egész szezon alatt sikerült annyit termelni, mint tavaly fél év alatt, de kevesebbet is játszott. Ferran góljaival az a problémám, hogy többségük teljesen jelentéktelen szituációkban (többgólos előnynél) születik. A Világbajnokság óta 2 gólja van, de mentségére legyen mondva, hogy abból az egyik a győztes találat volt az Atletico ellen. Ezt leszámítva az összes találat már lefutott meccseken született. Egy-két gólpasszát még ki lehet emeleni, de összességében mégis az a realitás, hogy játéka rendkívül hatástalan, gyenge és erőtlen. Cselezni egyáltalán nem képes, helyzetbe csak nagyon ritkán kerül és inkább minuszember a pályán. Rá is igaz az, ami Garciára: fiatalon sok lehetőséget kapot a világ legjobb csapatában Guardiola irányítása alatt, ehhez képest viszont nagyon keveset mutat Barcelonában. És nagyon sokba is került. 

Alonso jelenléte kevéssé lehet meglepetés a jelenléte ezen a dobogón, legalábbis engem nem lep meg. Nem értettem, miért érkezett, mert sosem láttam benne fantáziát. Nem is volt szükség rá, mert bal oldalon már volt két jobb játékos nála, így Xavi középen erőltette, ami nem is a posztja. Sok gólt kapott róla a csapat, több olyan meccs is volt, mely során a beállítása után szinte rögtön kapitulált. Nem igazán látom benne a javulás lehetőségét, úgyhogy remélhetőleg jövőre se fog sok lehetőséget kapni.

mb22: 

Legjobb három: Araujó már Piqué ittléte alatt is egyértelműen a védelem legfontosabb tagja volt, a távozását követően pedig ez meghatványozódott. Jelenleg az a helyzet, hogy ha Araujó nincs, attól sokkal jobban tart az ember, mintha bármelyik gólerős támadó esne ki. Rendkívüli játékintelligenciája van, gyakorlatilag bárkit zsebre tesz, és ha csak nem fog ki egy borzalmasan rossz napot, akkor nem fognak elmenni mellette. Amikor az ember azon aggódik, hogy nincs a védelemben egy vezér alak, akkor nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja Araujó személyét, aki fiatal kora és relatív tapasztalatlansága ellenére már most kiemelkedő alakja az egész csapatnak, és főként a védekezésnek.

Igaz, hogy idén nem ter Stegen bravúrjaitól volt hangos a sportsajtó, ugyanakkor hogy a bánatba ne lenne a csapat egyik legjobbja az az ember, aki a posztján a liga legjobbjának járó díjat elhódítja? 38 fellépéséből 26 alkalommal nem kapott gólt hazai porondon, és persze, védekezés meg védelem, na de kérem, ők sem szűrtek meg mindent. Ter Stegen nagyon kellett ennek a csapatnak. Nagyon kellett, hogy egy konzisztensen jó formát nyújtó kapusunk legyen, aki lábbal talán egész Európa egyik legjobbja (top3 mindenképpen), aki elképesztő reflexvédéseket mutat be, és aki teljesen együtt él a játékkal. Nem voltak bakik, nem voltak hibák, és amikor kellett, akkor ott volt. Ennél többet egy kapustól nem lehet várni.

Lewandowski úgy lett gólkirály, hogy az első szezonját futotta a ligában, hónapokon keresztül nem voltak körülötte olyan emberek, akik egy csatár köré kellenek általában, és nem lőtt gólt büntetőből. Nagyon egyértelmű, hogy egy rendkívüli igazolás volt, és az elején jómagam sokáig nem is tudtam elhinni, hogy tényleg megtörtént, és tényleg leigazoltuk. Gyakorlatilag éppen azt hozta el, ami hiányzott ebből a csapatból: egy gólképes csatár, aki bárhonnan és bárhogy képes gólt szerezni, és aki a támadó szekció egyértelmű vezére. Töredelmesen bevallom, hogy nem számoltam ki, hány pontot értek a góljai, de az szinte biztos, hogy nélküle most nem lennénk itt, ami mellett az a pár hónapos időszak is belefér, amikor nem volt a legjobb önmaga.

Legrosszabb három: Bevallom, én örültem, amikor sikerült  Garciat szerződtetni. Az elején még mutatott is olyan dolgokat, amik alapján azt lehetett mondani, hogy persze, fejlődnie kell még, de nem reménytelen. Viszont, mint azóta kiderült, sajnos az. Hiába kapott maga mellé komoly versenytársakat, egyáltalán nem látszott az, hogy elkezdene fejlődni, vagy fejben jobban ott lenne. Dekoncentrált, a hibáit általában agresszióval igyekszik javítani, és egyáltalán nem fedezhető fel semmi jele annak, hogy ő komolyan gondolná azt, hogy itt helye legyen. Amikor lehetőséget kapott – még annak tudatában is, hogy ezek egyszeri lehetőségek – semmi olyat nem mutatott, ami alapján az ember könyörgött volna, hogy újra lássa.

Ferran az üdvöske, akinek tavaly komoly szerepe volt abban, hogy a csapat támadójátéka javult, azonban idén gyakorlatilag semmit nem tett a ligagyőzelemért. Amikor játszott, végtelen számú rossz döntést hozott, a passzai, cselei – amikor éppen sikerültek – majdnem semmit nem tettek hozzá a játékhoz, és összesen egy olyan góljára tudok visszaemlékezni, ami meccsdöntőnek bizonyult. Ezen felül a fegyelmezetlenség, a szórakozottság jellemezte, amivel így összességében nem hogy nem segíti, de egyenesen hátráltatja a csapatot, és teljesen indokolatlan a jelenléte. Szomorú, mert ha 2-3 évvel korábban hozzuk el, akkor könnyen lehet, hogy ma a jövő nagyjáról beszélünk, de így ez egyelőre tök esélytelen.

Alonsot a semmiből, és a semmiért igazolták le, és a teljesítménye is leginkább ezt támasztotta alá. Igaz, hogy voltak meccsek, amikor nem rontott, de egyfelől ezek voltak a ritkább esetek, másfelől pedig a rontásait utólag nem igazán tudta helyrerakni. Amikor pedig éppen jól indult egy meccs (espanyol elleni hazai 1-1), akkor utána gondoskodott arról, hogy az ellenfél kiegyenlíthessen büntetőből. Ahogy már említés esett róla, a kicsi és jelentéktelen csapatok elleni meccseken jó lehet arra, hogy a vetélytársait helyettesítse, de ennél több szerepet nem szabad kapnia, és egy önmagát komolyan vevő edző egy önmagát komolyan vevő klubnál nem is ad neki több szerepet.

8. Ki volt a szezon meglepetésembere, illetve legnagyobb csalódása?

PT10:

Pozitív - Christensen: "Bőven benne lehet, hogy nincs igazam, de Christensen szerintem nem jó védő" - okoskodtam szeptemberi igazolásértékelőnkben. Hát, nem lett igazam. A dán mindig is egy csöndes, szerény figura volt, így sosem rajta lesz a reflektorfény, de ez így jó. Először még azt gondoltam, hogy csak azért lehet kezdő, mert Pique és Garcia annyira gyenge, hogy ez így nem verseny. Teltek-múltak a hónapok és a dán rámcáfolt: egyre stabilabb, egyre látványosabb teljesítményt hozott és kiváló párost alkottak Araújoval. Talán az uruguayinak vannak a látványosabb tisztázásai, azonban Christensen is kiválóan helyezkedett, neki is rengeteg hasznos mentése és felszabadítása volt. Ha sikerül fenntartani ezt a formát, akkor pár évre végre nyugodtak lehetünk ezen a poszton.

Negatív - Fati: Talán durva 10 rúgott gólra neki adni, de mégis ő kapja. Amikor 16 évesen robbanásszerűen belökte az ajtót, egyrészt nyilván meg voltam lepődve, másrészt úgy éreztem, hogy ez nem teljesen normális. Ezt a reakciót az első szezon sorám az ámulat és a félelem vette át: ahogy egyre többet játszott, úgy éreztem, hogy ez a srác zseniális, ugyanakkor nem normális, hogy ennyit játszik. Emlékszem, volt olyan eset, amikor azért maradt ki a kezdőből, mely növekedésben volt és emiatt fájt a lába. Jót mosolyogtam, mert ilyet még nem láttam. Azonban egyre inkább aggódni kezdtem érte, hogy vajon nem lesz-e ebből később probléma, mert ilyen fiatalon nem egészséges ennyit a felnőttek között játszani. Hát, lett is probléma és most már ott tartunk, hogy az elmúlt 2 évben szinte többet volt sérült, mint egészéges, amikor pedig játszott, akkor nem emlékeztetett a 16 éves Fatira. Idén ősszel egyszerűen félt a kontaktoktól, hogy nehogy újra megsérüljön, ez pedig rányomta bélyegét a játékára. Tavasszal kicsit bátrabban játszott, de az eredmény elmaradt. Jelenleg Dembele az egyetlen konzisztens szélsője a csapatnak, gólokat azonban ő sem lő, úgyhogy a többiektől kellett volna valami mutatvány, de ez ebben a szezonban elmaradt. Ferran is rosszul játszott, de vele kapcsolatban nem is voltak magas elvárásaim, így sajnos Fati kapja meg a szezon csalódása címet.

mb22:

Pozitív - Baldé: Ez a srác szinte előzmények nélkül bekerült a felnőttbe, és gyakorlatilag egyből megmutatta, hogy ha nem is világklasszis szint, de az lesz. Nagyon kevés szó esett róla mind az oldalon, mind eleve a sajtóban, viszont van egy olyan érzésem, hogy ez hamarosan változni fog. Nagyon gyors, a védekező feladatait komolyabb bakik nélkül jól lehozta. Igaz, hogy a támadásokban még van hova fejlődnie, és még nem mindig tud jól dönteni a kapu előtt, a lövéseinél pedig néha az is jobb lett volna, ha egyszerűen csak elesik, vagy luftot rúg, de szépen fejlődött idén, és ahhoz semmi kétség nem férhet, hogy jövőre komolyan a kezdőcsapatban van a helye, mint alapember. 30 meccs a ligában, 6 assziszt, 1 gól szerintem mindenképpen korrekt statisztika egy 19 éves debütánstól. 

Negatív - Fati: Nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozta azt, hogy a szezon legnagyobb részében mellőzve volt, és meccsenként is csak átlag 39 percet kapott, hiszen nem így indult a karrierje. A 10-es mezszám egyértelműen túl korai volt neki, nem tudott felnőni ehhez. Persze az se segített, hogy sérülése után nem tudott formában visszatérni, de az idei teljesítménye sajnos akkor sem írható le máshogy, mint, hogy csalódás. Valaminek lennie kellett a háttérben, mert az nem normális, hogy van egy sztár ifi, akit mindenki imád, és az edző egyszerűen nem teszi be. Hogy ez a munkamorálja, vagy egyéb ok miatt volt, az egyelőre ismeretlen, azonban az mindenképp beszédes, hogy a klub az eladását fontolgatja.

A második részt ide kattintva tudjátok elolvasni.

Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk első részét! Te melyik adminunk válaszaival tudsz leginkább azonosulni?  

Szerkesztő: PT10

World of FCB, 2023.