Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20, 2020/21, 2021/22
Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Az első rész után most a keret összes tagját pontozzuk egytől tízig terjedő skálán a pályán és azon kívül nyújtott teljesítményük és mentalitásuk alapján. Pontszámainkat a képeken bekarikázva találhatjátok meg.
ter Stegen: Hajában van az erő? Úgy sűrűsödtek a német kiváló teljesítményei, mint ahogy a hajszálak a fején. Viccet félretéve tavalyi sérülése és műtétje után érezhető volt, hogy miért nem ment neki annyira tavaly. Idén újra kiváló formát mutatott, amivel megint a világ legjobbjai között lehet jegyezni. Ez azért különösen érdekes, mert nem volt kifejezetten sok védenivalója ebben a szezonban: kiváló védelem muzsikált előtte, ami kevés lövést engedélyezett. Nem véletlen, hogy ilyen kevés gólt kapott a csapat. Persze ehhez kellettek Stegen bravúrjai is - nem is egyszer -, de összességében érezhetően kevesebbet volt foglalkoztatva, mint tavaly. Teljesen megérdemelten nyerte meg a Zamorát és állította be a ligarekordot.
Pena: Az elmúlt években a cserekapusokkal kapcsolatban gyakran panaszkodtunk, hogy teljesen felesleges drágán igazolni évi 500 percre, ezt egy akadémista is meg tudná oldani. Egy évtized után erre most sor került Pena személyében, aki végül még ennyi időt sem töltött a pályán. Túlzás lenne azt állítani, hogy kihasználta, hiszen több potyát is benézett, abszolút érezhető rajta a meccshiány. Mindenesetre nem tölött annyi időt a pályán, hogy objektíven értékelni lehessen. Ha a klub hosszútávon Arnau Tenassal számol ezen a poszton, akkor valóban megérheti Penát beáldozni ebben a szerepben, mert tényleg semmit se játszik a fiatal kapus.
Baldé: Remek "bemutatkozó év" a "B csapat fiataljaként." Érezzük, hogy ez a kijelentés erősen sántít, pedig a formalitásokat tekintve erről van szó. Baldé életkorát megszégyenítő módon robbant be a Barcába, és büszke lehet az éves teljestményére. Messze van még a tökéletestől, de rendkívül ígéretes. Nagyon gyors, tud és mer cselezni és megindulni, hátul viszonylag jól védekezik. Egyelőre hiányosság részéről a pontos beadások elsajátítása, ebben Alba azért sokkal jobban teljesített, de ilyen kezdő év után nincs oka szégyenkeznie a fiatal spanyolnak.
Alba: Felemásra sikeredett ez a búcsúszezon: bár Baldé érezhetően jött fel és már a szezon előtt is látványos megmozdulásokat produkált, arra talán mégsem számítottunk, hogy Alba ennyire keveset fog játszani. Nem is feltétlenül gondoljuk realisztikusnak, hogy ez így alakult. Nyilván már ő sem volt a régi, ezért egyáltalán nem ártott, hogy kapott egy erős posztriválist, de azért a komolyabb, rutint igénylő meccsekről gyakran hiányzott. Egyébként rendkívül szerény volt, látszólag simán elfogadta a helyzetet, és amikor pályára lépett, azt lehetett megfigyelni, hogy mindent belead és igyekszik a rendelkezésre álló perceket a lehető legjobban hasznosítani. Az a vicc, hogy még így is veszélyesebb szélső volt, mint Ferran vagy Fati, a beadásai pontosak voltak és fontos gólt is lőtt a szezonban. Szomorú, hogy így jött el a búcsú ideje, mert egy év még lett volna benne.
Albától ebben a cikkben búcsúztunk el.
Alonso: Nem győzött meg minket, de ez talán annyira nem is meglepő. Elsősorban a szezon első hónapjaiban kapott sok lehetőséget. Balhátvédként nem volt az igazi, plusz ugye nem elhanyagolható tényező, hogy már volt 2 játékos a poszton, így érthetetlen, miért kellett még ő is. Xavi viszonylag gyorsan, még ősszel felismerte, hogy Alba és Baldé jobb megoldást jelentenek nála, így Alonso a szezon közepétől vicces módon inkább belsővédőként kapott szerepet. Azt is általában csereként, ugyanakkor ha néha kezdett, annak biszony súlyos következményei voltak, elég a BL-re gondolni. Ironikus, hogy még így is Garcia előtt állt a sorban, de ez már a másik spanyol szegénységi bizonyítéka. Alonso egy felesleges igazolás, aki hozta a várakozásainkat: nem vált be. Ennek ellenére valamiért hosszabbítottak vele, így jövőre is maximum a padon tudjuk elképzelni őt. Kifejezetten lassú játékos, aki korábban keveset játszott belső hátvédet, és nem is igazán tudja levédekezni az egy az egy elleniket. Esetleg Balde cseréjeként több sikere lesz jövőre.
Araujo: Sorozatban második szezonban gondoljuk róla, hogy ő a szezon legjobb játékosa - ez pedig rendkívül impresszív egy ennyire fiatal belső védőtől. Amit már eddig is tudtunk: remek fizikai adottságai vannak, melyeket okosan (=határozottan, de mégsem agresszívan) tud használni. Kiváló helyezkedése van és még gyors is, ezért a támadóknak nem sok esélyük van ellene. Amit idén tudtunk meg, hogy a vártnál jobban működik jobb szélen. Persze egyáltalán nem ez a szakterülete, és a támadásban gyakorlatilag használhatatlan, azonban a Clasicokon a Vinicius elleni védekezésben egészen fantasztikus munkát végzett, nem egyszer leradírozva a világ egyik legveszélyesebben mozgó szélsőjét. Ebből egyáltalán nem következik az, hogy valaha is jobb oldalt kéne játszania, viszont kézzelfogható példát nyújt, hogy évről évre nagyon látványosan fejlődik és hosszútávra lehet tervezni vele.
Koundé: Felemásan sikerült ez a szezon, ebben pedig a külső körülmények és Xavi jelentős szerepet játszottak. Koundé a liga egyik legígéretesebb belső védőjeként érkezett, aki a Sevillában már bizonyított és már a nagyon erős francia válogatottban is bemutatkozott. Szinte biztosak voltunk benne, hogy végig kezdő lesz és Christensen fog padozni. Ehelyett gyakorlatilag a meccsek többségén Xavi kitette jobb oldalra, hiszen itt nagyon hiányos a csapat és Koundé a válogatottban is itt játszik többnyire. Sajnos ez a megoldás hihetetlenül pazarló, mert Koundé sokkal rosszabb jobbhátvéd, mint amilyen képességei vannak középen. Amikor eredeti posztján játszott, akkor általában remek teljesítményt nyújtott, jobb oldalon viszont meglehetősen keveset tudott hozzátenni, főleg támadásban. Felemásra sikerült ez az első idény, de remélhetőleg ezt még sok másik fogja követni, ezúttal már belsővédőként.
Christensen: Nem sok elvárásunk volt a dántól, de bőven túlszárnyalta azokat. A Chelseaben általában háromvédős rendszerben játszott, mely a Barcától teljesen testidegen, így voltak kétségeink vele kapcsolatban. Ehhez képest bár csöndben, de kiválóan megoldotta a feladatait Araujo és a többiek mellett. Megbízható, szerény és visszafogott játéka van, ezek tökéletes belsővédő jellemzők. Igaz, hogy nem ő lesz a csapat legnagyobb sztárja, de legalább annyira fontosak a megbízható, konzisztens teljesítményt nyújtó játékosok. Kiváló fogás volt a vezetőség részéről.
Pique: Dicstelen zárás volt ez, minden szempontból. Pique mögött fantasztikus karrier húzódik, a Barcelona történetének egyik legjobb védőjeként vonult vissza, de ez az utolsó félév borzalmas volt. Xavi úgy döntött, nem számol vele idén, ami erős túlzásnak tűnik elnézve Alonso és Garcia teljesítményét. Az tény, hogy Pique már feleslegesen lett volna kezdő a fontos meccseken - elég az Inter elleni rémálomra gondolni-, de a kisebb bajnokikon nagyon is tudott volna segíteni a rutinjával. Erre végül nem igazán került sor, mert Xavi egyszerűen nem játszatta, így kevés játékperccel és nem sok felemelő pillanattal zárta le teljesen hirtelen a karrierét. Bőven elfért volna a keretben a szezon második felében, főleg a sérüléseket nézve. Nagy kár érte, de mi a szép dolgokra fogunk emlékezni.
Pique-től ebben a cikkben búcsúztunk el.
Garcia: Hát ez úgy igazán borzalmasra sikeredett. Szegény Umtiti volt állandóan gyalázva, de megkockáztatjuk, hogy ezt a szintet ő is hozta volna. Garcia tavalyi, első szezonja során még igyekeztünk felmenteni: először pszichológus, majd a nagy nyomás, aztán a szintén gyenge társak és a tapasztalanság... Mindig megvolt az indok, amiért elnéztük a gyenge teljesítményt. A probléma most, a második szezon során azonban már erősebben kijött, amikor a csapattársak hirtelen elkezdtek teljesíteni, Garcia azonban a régi maradt. Lassú, Araujoval ellentétben rossz értelemben használja testi fölényét, magyarul sokat szabálytalankodik. Könnyű megkerülni, a helyezkedése gyakran hagy kívánni valót maga után, és még lehetne folytatni. Gyorsan abba a helyzetbe jutott, hogy ő számított az utolsó választásnak, gyakran még Pique is megelőzte. Gyakorlatilag annyira rossz volt, hogy Xavi inkább kipróbálta védekező középpályásként, amiben szintén nem volt sok köszönet. Ha Xavi jövőre ezena poszton akarja használni, akkor inkább azonnal adják el, mert ebből az ötletből jó dolog nem fog kisülni.
Bellerín: Miután Destet elküldte Xavi, és Roberto továbbra se jelenti az igazi megoldást, a klub úgy döntött, hogy valakit mindenképp hozni kell a jobb oldalra. Pár évvel ezelőtt mi is örültünk volna Bellerínnek, aki a klub korábbi játékosaként ígéretes szezonokat futott az Arsenalban, de azóta azért jelentős lejtmenetbe került a spanyol karriere. Hát ezt Barcelonában sem sikerült fellendíteni, ahol a várakozásoknak megfelelően elég gyorsan kiderült, hogy nincs a csapat szintjén, ezért Xavi őt is mellőzte, gyakorlatilag egyáltalán nem adva játékperceket. Ebből az lett, hogy Bellerín fél év után távozott, gyarapítva azok egyre növekvő táborát, akik csak ennyi időt kapnak a klubnál.
Pedri: A fiatal spanyol esetében az a legnagyobb kérdés, hogy képes lesz-e újra végigjátszani szezonokat anélkül, hogy huzamosabb ideig sérült lenne. Az elmúlt 2 szezonban nem sikerült, a különbség pedig érezhető nélküle a pályán. Idén erre rátett egy lapáttal, hogy a csapat eleve szűkén volt a középpályásoknak, így a tavaszi szezonban többször volt probléma, hogy Pedri hónapokra kidőlt. A spanyol most már a világ egyik legígéretesebb játékosa, aki lassan ellép az ígéret státuszból a sztárság felé. Mindezt szerényen és kulturáltan teszi, nagy kedvencünkké vált. Számára tényleg az a kérdés a jövőre nézve, hogy képes-e megbírkózni Busquets távozásával és a tudására való egyre égetőbb szükséggel a csapat húzóembereként. Idén ez már meglehetett volna, ha kibírta volna az egész szezont egészségesen.
Busquets: Puyol sérült, alig játszik. Xavi csere. Iniesta egyre kevesebb lehetőséget kap. Pique csere, alig játszik. Busquets: megingathatatlan kezdő. Ő az a játékos, akinél "kiörgedve" egyáltalán nem érződött, hogy utolsó szezonját tölti a csapatban. Ez is bizonyítja, hogy ő még bőven a topfutball szintjén van, és lett volna még benne 1-2 év. De ő Busquets, aki elhatározta, hogy úgy fog innen távozni, ahogy elkezdte: alapemberként, zseniálisan játszva. A csávó egy fogalom, akit talán nem kell részletezni: ismerjük a gyengeségeit és még jobban ismerjük a kimagasló erősségeit, amelyeket idén is megbízhatóan, amolyan védjegyeként nyújtott. Szokásos, átlagos szezon. De nála mindegyik átlagos volt és ez az átlag rendkívül magas. Nagyon hiányozni fog.
Busquets-től ebben a cikkben búcsúztunk el.
de Jong: Meghatározó szerepe volt a hollandnak idén is, és most is talán kijelenthető, hogy a sziporkázás elmaradt, de a stabil teljesítmény megvolt, és elsősorban erre van szükség. Még mindig ott tartunk, hogy vállalhatna többet is, hiszen nem mondható magasnak az a hat gól és gólpassz, amit vállalt. Ugyanakkor így is feltűnő az a mennyiségű munka, amit beletesz a meccsekbe. Vele kapcsolatban most jön majd az érdekes kérdés, hogy mire megy majd a Busquets nélküli középpályával.
Roberto: Nagy zúgolódás volt tavaly, amikor hosszabbítottak vele egy évre, majd idén ez ugye megismétlődött. Mivel már több, mint egy évtizede itt van a klubnál és most már odáig fajult a helyzet, hogy ő lesz az első kapitány, így túl sok újdonságot nem tudunk elmondani róla egy-egy cikknél. Gyakorlatilag minden szezonja ugyanolyan: elég ígéretesen kezd, az első 2-3 hónapban gólokkal és gólpasszokkal jelentkezik, azután kicsit beleszürkül, majd pár hónapra megsérül és a szezon további részében a szokásos, semmilyen Robertot kapja a közönség. Kiegészítőembernek tökéletes, de teljesen elképzelhetetlen, hogy valaha is huzamosabb ideig kiemelkedő teljesítményt fog nyújtani. Azért azt mindenképp meg kell adni neki, hogy 1800 játszott perc alatt (gyakran védőként!) jobb G+A mutatói vannak de Jongnál és Busquetsnél.
Kessié: Nem tudjuk, hogy korábban jobban ment-e neki, de idén úgy nézett ki, mintha nem tudna focizni. Gyakori kép volt, hogy csereként beállt a játékba, majd hihetetlen lassú mozgással, mint aki azt se tudja, milyen rendezvényen van, azonnal fel is lökte az ellenfelet. Tényleg baromi lassan mozgott, teljesen úgy nézett ki, mintha zavarta volna a labda. A sok kispasszos játékhoz alkalmatlan, nincsenek igazán jó meglátásai a középpályán. Egész jól sikerül helyzetbe kerülnie, akkor viszont általában kihagyja azokat. Egyszóval teljesen alkalmatlan ebbe a csapatba: keveset játszott, de azt is rosszul. Felesleges lenne marasztalni még egy évre.
Gavi: Messzemenően túl sok játékidőt kap fiatal kora ellenére - ennek következményeit már élesen láthatjuk Pedri és Fati esetében is. Komoly félelmünk, hogy 1-2 éven belül Gavi is sorozatos sérülésekkel fog bajlódni. Ráadásul ebben a szezonban Xavinak egyáltalán nem sikerült megfelelően kiaknázni a fiatal spanyol által nyújtott lehetőségeket. Gavi szélre való kipakolása teljesen felesleges, nehezen érthető és szükségtelen lépés. Egyáltalán nem játszik ott jól, az ő helye középen van. Éles különbség volt megfigyelhető játékában a két poszton. Az, hogy összességében többet kellett elöl lennie, mindenképp Fati és Ferran szegénységi bizonyítéka, de ebből semmiképp nem kéne rendszert csinálni, mert pazarlás az ő tudását elherdálni ott, másrészt ezzel a lépéssel a balszárny nagyjából be is döglik.
Lewandowski: Megcselekedte kötelességét, amiért jött: brutális mennyiségű gólt szerzett. Ez volt az egyetlen célja, hogy a 34 éves játékosért elég brutálisnak mondható, 50 millió eurót csengetett le a klub. Hogy megérte-e, azon majd pár év múlva lehet vitatkozni, a tény egyelőre annyi, hogy bár a lengyel (már) nem hozta korábbi, Bayernes számait, azonban az új környezetben és a gyengébb csapatban így is rengeteg találatot szerzett. 33 gólon nincs mit magyarázni, hiszen évek óta nem sikerült ezt kilencesnek elérni Barcelonában. Lewandowski ősszel kiváló volt, a VB után 3 hónapig meglehetősen gyengén játszott, majd a szezon végére megint összeszedte magát. Ebbe nem lehet belekötni, a lengyel egyértelműen a szezon egyik legjobb teljesítményét hozta, és ez nem meglepő képességeit ismerve.
Dembele: Tavaly sikerült élete első normális barcelonai idényét produkálnia, a forma pedig megmaradt, így az idei szezon is pozitívan indult. Dembele helye most már megkérdőjelezhetetlen a kezdőben - már ha egészséges. Idén végül összesen 3 hónapot volt távol a csapattól, ami a korábbi szezonokhoz képest még istenes eredmény. Amikor ott volt a csapatban, akkor egyértelműen szükség volt rá még úgy is, hogy most már a sokadik évben mondogatjuk róla, hogy a gólokban való közvetlen részvételben továbbra sem jeleskedik. A támadásépítésben viszont kulcsfigura, elengedhetetlen kellék Xavi csapatának működéséhez. Idén a 17 G+A statisztikája is a vállalható kategóriába tartozik, ezért szégyenkeznie nem kell. Ugyanakkor most már ott tartunk, hogy a francia 26 éves, már semmilyen jóindulattal sem nevezhető ígéretnek, és mégis joggal érezhetjük azt, hogy továbbra sem sikerült kihozni belőle a benne rejlő potenciált.
Raphinha: Nagyon felemás érzésünk van vele kapcsolatban. Egyrészt ez az első éve, amikor mindig megengedőbbek vagyunk, másrészt viszont a posztján kialakuló jellegzetes helyzet és az érte fizetett árcímke miatt mégis nagy várakozásaink voltak vele szemben, gyakorlatilag Dembele sérülései alatt hónapokig tőle várhattuk egyedül a jó teljesítményt. Ez a teljesítmény néha jött, néha nem. Ha a 10 gólját és 12 gólpasszát nézzük, akkor abszolút elégedett lehet magával, ugyanakkor ezek nagyon rapszodikusan jöttek. Egyszer nagyon elemében volt a brazil, máskor teljesen használhatatlan volt minden megmozdulása. Szélsőségesen ingadozó, rendkívül inkonzisztens teljesítményt nyújtott: ezt jól mutatja, hogy amikor jól játszott, akkor annyira jól, hogy kijöttek ezek a szép statisztikák az egész szezonra vetítve. Amikor viszont rosszul, akkor az tényleg rossz volt. Nyilván joggal lehet mondani, hogy összességében soha rosszabb első szezont, itt inkább a versenytársak semmittevése emelte ki a problémákat, amit könnyű Raphinha teljesítményére húzni, hiszen ő kapott igazán lehetőséget Xavitól egész évben.
Fati: Igazság szerint valahonnan nézve rendkívül impresszív, hogy 10 gólt termelt ennyire kevés játéklehetőség mellett, jobbára a cserepadról beszállva a meccsek utolsó fél órájára. Ez megmutatja, hogy még mindig lehet benne potenciál, azonban az sajnos tény, hogy a legjobb Fatitól fényévekre vagyunk. Teljesen odaveszett a régi robbanékonysága és bátorsága, amivel veszélyt teremtve betört szélről a védők közé. Idén a találatai főleg úgy születtek, amikor valakinek sikerült kiugratni őt, vagy ha egy az egyben vihette rá a védőre a labdát. Magyarul ezekben a helyzetekben továbbra is ügyes, azonban már nem képes megbontani egy felállt védelmet, mint pl. Dembele, aki kifejezetten ezekben a szituációkban jeleskedik. Szerintünk szégyen, hogy Fati kevesebbet játszott Ferran Torresnél, de összességében mi sem láttuk volna szívesebben őt a pályán Raphinhánál vagy Dembelénél. Egy évet még kéne adni neki, mert az előzményeket ismerve nagyon méltatlan befejezés lenne ez ebben a formában és sajnáljuk őt, mert jó srácnak tűnik.
Ferran: Annak ellenére, hogy mennyit szidja mindenki, sikerült 10 gólt és gólpasszt kitermelnie, ami nem tragikus statisztika, de így is nagyon messze van a jótól. A gólok többsége teljesen jelentéktelen szituációkban (többgólos előnynél) született. Egy-két gólpasszát még ki lehet emeleni, de összességében mégis az a realitás, hogy játéka rendkívül hatástalan, gyenge és erőtlen. Cselezni egyáltalán nem képes, helyzetbe csak nagyon ritkán kerül és inkább minuszember a pályán. Rejtély, hogy Xavi miért őt favorizálja Fatival szemben, mert semmiben nem jobb játékos spanyol kollégájánál. Nagyon sokba került és adós a jó teljesítménnyel.
Depay: Ingyen érkezett egy olyan szituációban, amikor kellett valaki, de csak olyan, akit nagyon kevés pénzért tud szerződtetni a klub. Lehetett tudni, hogy Depay képességei limitáltak, és hosszútávon nem ő lesz a megoldás csatárposzton. Végül egy évig volt igazán az, aztán jöttek a nála jobb játékosok Aubameyang és Lewandowski személyében, a holland pedig partvonalon kívülre került. Ez a szezon már a nagy semmiről szólt, hiszen Depay egyáltalán nem játszott, így nem is tudunk semmit értékelni vele kapcsolatban.
Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk második részét! Te hogyan értékelnéd a játékosok teljesítményét?
Közreműködő adminok:
Játékosértékelés: PT10
Képek: Mo10
Szerkesztő: PT10
World of FCB, 2023.
