Luis Enrique első évében triplázott a Barcelona kispadján, a 2014/15-ös szezonban. Azóta már 4 év telt el, és mostanra megszokhattuk egy-egy szezon aktuális menetét. Az ősz mindig az erőfelmérésről, a reménykedésről szól, hogy az adott év jobb lesz, mint az azelőtti. Aztán eljön a tavasz, jól kezdődik minden, majd jön az óriási bukás, általában a Bajokok Ligája negyeddöntőjében. Egy szezont leszámítva mindig ugyanaz a képlet: Spanyolországban egyeduralkodók vagyunk, szinte minden évre jut egy fölényes Clasico-győzelem, a BL-ben pedig minden évben azt hisszük, hogy lehet esélyünk, de aztán április környékén bekövetkezik a rémálomszerű valóság.

Idén már kimondhattuk, hogy sorozatban negyedszer következett be a csúfos kiesés, és az évek múltával egyre jobban remélhettük, hogy a csapat előzetesen készül egy ilyen eseményre, ezáltal pedig megpróbálja megelőzni azt. Idén sem úgy nézett ki ősszel, hogy ez a megelőzés folyamatban van, azonban Ernő december környékén elkezdte cserélgetni az embereket, eloszlatta a perceket, egyre több lehetőséget adott a csapat legkritikusabban fáradó részén Alenanak, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a tétmeccseken a legjobb embereink kipihentek lehessenek.

Március környékén a szurkolóknak azért már lehet elképzelése az adott szezon kimeneteléről. Nekünk is van, de nem elég. Hiszen mondhatjuk, hogy Spanyolországban lefutottnak tűnik az ügy, de lassan ez senkit sem érdekel, hiszen szinte már megszokottnak tekinthetjük. Mindenki a BL-re kíváncsi, hiszen az az igazi húzóágazat, abban mérik az igazi sikert. Nehéz felmérni, hol lehetünk a teljes mezőnyben, de azért az elég egyértelműen kijelenthető, hogy szeretnénk legalább egy szintet lépni. 

A szintlépés pedig az elődöntő, ahol már 4 éve nem voltunk. Idén meglehet, de ahhoz túl kéne jutni azon a bizonyos negyeddöntőn. Az esélyeinket pedig a nyolcaddöntős produkció után már lehet érezni. Vagy mégsem? Példa van mindkettőre: 2 éve a PSG-t ugyan legyőztük, de érezhető volt, hogy azzal az ingatag játékkal a Juventus nagy falat lehet. Az is lett, gólt sem lőttünk. Ellenpéldaként ott van a múlt évi szezon, amikor a Chelsea kiütése után senki se gondolta volna, hogy a Róma nagy falat lesz...

És itt tartunk most. Egy kellemetlen lyoni este után egy borzasztóan sima visszavágó érkezett. Teljesen ellentmondásos, hiszen egy BL-ben középszerű csapatnak nem tudott a Barca betalálni idegenben, a visszavágón ugyanakkor lemosta a pályáról. Ez az 5-1-es siker alkalmával 20 percig rezgett kicsit a léc, de igazából akkor sem volt veszélyes helyzete a franciáknak. Egyébként pedig nagyon egyértelműen látszott a különbség a 2 alakulat között, és teljesen megérdemelten jutott tovább a Barcelona.

De mire lesz ez elég? Ezt borzasztóan nehéz megtippelni. A Manchester United Joséval móka és kacagás lett volna, Solksjaer azonban nagyon összekapta őket. Nem kell kifejezetten érteni a focihoz ahhoz, hogy kijelenthessük: nincsenek egy polcon a Lyonnal. Amiből meríthetünk, az a franciák elleni meccs, és pont ez a tanulsága az egész párharcnak: nem tudunk tippelni, mert nem igazán mérvadó ez az 5-1-es összesített eredmény.

Barcelona - Lyon 5-1

Stegen - A gól előtt rosszul jött ki a kapujából, más dolga meg nem volt. Néha a passzaiban kis kapkodást véltem felfedezni, de most ez bőven belefért. 7

Roberto - Nem értem, hogy miért ő kezdett Semedo helyett, hiszen a portugál egyértelműen jobban teljesít nála. A meccs elején még sikerült párszor átverni és a gólban is ott volt, de később már nem kellett annyira fegyelmezetten védekeznie. 6.5

Pique - Azt a 20 percet átvészelte a csapat többi tagjával együtt,  egyébként pedig borzasztóan unatkozott, ezt bizonyítja a gólja és a meccs utáni nyilatkozata, amivel mindenkit kiégetettet. Köszönöm Elnökúr, kérem a következőt! 8

Lenglet - Engem nagyon lenyűgöz, hogy valószínűleg azzal a tudattal jött ide, hogy a Pique-Umtiti páros mögött ő lesz a csere, de aztán viszonylag gyorsan és sokáig került be a mélyvízbe, amit hatalmas profizmussal old meg. Én el tudom képzelni, hogy idén már ő maradjon kezdő, aztán majd nyáron leharcolják a Csokifiúval. 7.5

Alba - Egységesen volt jó a csapat, Alba is a középmezőnyt erősíti, de a középmezőny magas átlagot képviselt ezen a meccsen. Nem volt szükség annyira szélsőkre, mert főleg a védelem mögé beívelt labdákkal próbálkoztak Messiék, így Albanak főleg a védekezés és a felesleges rohangálás maradt. 8

Busquets - A gólnál ő sem volt a helyzet magaslatán, de egyénként szokásosan megbízhatóan és láthatatlanul játszott. Megdöbbentően lassú egyébként, komoly meccseken erre nagyon figyelnie kell Ernőnek. 8 

Arthur - Nagyon jól játszott a fiatal brazil, a második gólnál Suareznek adott kiugratása pedig tényleg a legnagyobbakat idézte. Megnyugtatóan fiatal, remélhetőleg hatalmas játékos lesz belőle a Barcelonánál. 8

Rakitic  - Nagy kérdés, mi lesz vele nyáron, hiszen nála senki sem tud jobban besegíteni egyszerre védekezésben és támadásban, rohangálni, felvenni a fizikai párharcokat, egyszóval szinte akármiben segíteni. Nekem hiányozni fog, ha elmegy. 7.5

Coutinho - Magához képest szokásosan gyenge volt, de ha az elmúlt hónapjaihoz mérem, akkor azért az átlagosnál jobb. Valószínűleg jót tett neki Suarez gólpassza, mert a meccset is aktívabban tolta le, de azért ez még messze van az elvárásoktól. 7

Messi - Teljesen felesleges megpróbálni újat írni róla. 2 gól, 2 gólpassz, meccs embere. 9

Suarez - Kezd újra formába lendülni az uruguayi, és ezt a legjobbkor teszi. Az első félidőben konkrétan a legjobban teljesített, a gólpassza előtti labdaátvétel fantasztikus volt, de egyébként is nagyon veszélyesen játszott. A gól nem jött össze, de ez senkit se érdekel, ha minden mást remekül csinál. 8.5