Sajnos az tény, hogy a jó teljesítmény mostanában ritka vendég a Barcelona háza táján, ezért remélem megértitek, ha megragadva ezen igen ritka pillanatot, most áradozom egy kicsit. Végre van miről. 

Az alaphelyzet egyszerű: amelyik csapat nyer, az továbbjut. Csakhogy sem a Barca, sem a Dortmund nem tud magáénak egy fényes időszakot. Mi nyilván jobban látjuk a katalánok szenvedéseit, így inkább ez volt hangsúlyos. Azonban mint az a legtöbb ilyen történetben lenni szokott, a mesehős kritikus pillanatban megrázza magát, felkel hamvaiból, és mindent elsöpörve szerzi meg álmai királykisasszonyát. Nem pontos a metafora, mert mi mindösszesen egy vergődő Dortmundot söpörtünk el, de a mechanizmus lényegében ugyanaz. 

Mint az az utóbbi időben világossá vált, az egyre sokasodó problémák mellé társult az is, hogy lényegében a fél védelem harcképtelen volt. Ennek azonban megvolt a maga előnye, méghozzá, hogy láttuk élesben, nagy tétért játszani együtt a Lenglet-Umtiti párost, és jól vizsgáztak. A csapat többi részén nincsenek ilyen gondok, így ott lényegében akkora mozgástere volt az edzőnek, amekkorát akart, és élt is ezzel. Meglepő módon Ivan Rakitic 3 hónap után kezdő volt, Griezmann a padon kezdett Dembélé mögött, tehát lényegében - a maga egyszerű módján - meghúzta a váratlant Ernő. 

A meccs gyakorlatilag úgy indult, ahogy szokott. Volt pár hamar eladott labda, ezekből a Dortmund megpróbált építkezni, ámbátor cseppet sem segítette a helyzetüket, hogy a labdával a támadó harmadban inkompetensnek bizonyultak, a Barca védelme pedig stabil lábakon állt. A kezdeti megingást követően mintegy stabilizálódott a helyzet. A Dortmund labdával egyre nagyobb nyomás alá került, hosszasan mentek úgy a percek, hogy semmi mást nem csináltak a tanácstalan, "U" alakú passzolgatáson kívül. Figyelemre méltó volt, hogy bizonyos pillanatokban a Barca 7-8 emberrel az ellenfél térfelén támadott le, ez azonban sajnos olyan kezdetleges volt, hogy Jadon Sancho beszálltával, amint a Dortmund széljátéka némileg javult, már nem értünk el ezzel sokat, de erről majd lentebb. Már ekkor érződött, hogy a Barca jelentősen uralni tudja a meccset, és a hazaiak akarata érvényesül. Az előnyünk azonban még váratott magára. A Suárez góljától talán kissé megbolydult darazsak védelme mintegy 4 perccel később eladta a labdát, amit Messi csak a szokásos módon belőtt, itt pedig érdemben lezártnak tekinthettük a meccset. 

A Dortmund néhány léha próbálkozást leszámítva taktikailag mélyen alulmúlta a Barcát, ami talán egy kicsit az ego simogatására is jó volt. Valverde a meccs szintjéhez képest jól megszervezte a visszatámadást, ez azonban önmagában, Messi nélkül még mindig kevés lett volna. De most nem ezt nézzük. Végig irányítani tudtuk a meccset, és az embernek, még az utolsó 20 percben is, ahogy írd és mondd 25% körül birtokoltuk a labdát, az voot az érzése, hogy a Barca akarata érvényesül. Itt reflektálnék arra, amit az előző bekezdésben említettem, hogy Sancho beálltával mennyiben esett vissza a letámadás hatékonysága. Mivel a Dortmundnak innentől volt gyakorlatilag széljátéka, könnyebben húzták szét a katalánok szúk foci ellen hatásosnak bizonyuló letámadását. Nem véletlen, hogy innentől kivitte a vendég együttes a vonalak mellé a labdát, és onnan betörve próbált gólhelyzetet kialakítani. Ennek természetesen hátulütője volt az, hogy a széleken messzebb voltak a kaputól, a szögek sem voltak ideálisak, így Sancho lényegében semmiből jött gólján kívül a próbálkozásaik inkább a haldokló oroszlán utolsó karcsapásaira emlékeztettek, mint arra, hogy ezek itt tényleg pontot akarnak szerezni. 

Summa summarum tehát játszottak nekünk egy olyan meccset, amire már régóta vártunk. Megvolt a dominancia, megvolt a készség arra, hogy kézben tartsuk az eseményeket, hogy irányítsuk a meccset, és mindezt egy kellemesen üdítő focival tettük. Természetesen ezek után sem változik a vélemény Valverdéről, de amíg itt van, addig reménykedhetünk abban, hogy néha majd csurran-cseppen egy-egy ilyen üde színfoltnak számító meccs. 

FC Barcelona - Borussia Dortmund 3:1 (Suárez, Messi, Griezmann)

Ter Stegen - aránylag ritka az olyan meccs, amikor szép focival nyerni tudunk, és Stéga sem csak áll, mint fasz a lakodalomban, hanem valamiz hozzá is tud tenni. Sajnos az igaz, hogy a rövidre kapott gólokban a kapusnak nagyobb a felelőssége, mint normális esetben, viszont amellett unfair lenne elmenni, hogy kritikus helyzetekben milyen jól ott volt, és milyen szépeket védett. De, mint Knézy úrtól megtudhattuk, "a jó kapusnak szerencséje is van". Így egy 40 évvel ezelőtti mondás. 8

Sergi Roberto - most kár lenne azt boncolgatni, hogy már megint belekényszerül abbam hogy védőt játsszon, hiszen Wagué volt az egyetlen jobb bunkó a keretben rajta kívül, akit ilyen mély vízbe ilyen kevés tapasztalattal több, mint ostobaság lett volna bedobni. Mivel védőmunkája lényegében csak az utolsó 20 percben akadt, erről sokat nem lehet elmondani, viszont az kifejezetten jól nézett ki, ahogy a támadásokban kivette a részét. 7

Lenglet - úgy látszik, idén ő lesz a védelem tengelyében a biztos pont, az alfa, az omega, és minden. De azt hiszem, eki lőtja hétről hétre játszani, az tudja, erre rá is szolgál. Érti a Barca fociját, tud hátulról irányítani, a védő munkájára pedig nem lehet panasz. 8

Umtiti - ha csak azt nézzük, 14 hónapja, vagyis több, mint egy éve nem volt olyan, hogy egymás után két meccset is lejátszik, akkor önmagában értékelendő a szerdai produktuma. Viszont meglepő magabiztossággal, és határozottsággal állt bele a helyzetekbe, nem hibázott, okosan csak a legbiztosabbakat választotta, nem vállalta magát túl. Kár lenne a látottak alapján azon gondolkodni, eladjuk-e. 8

Junior Firpo - belőle azt hiányoltam, hogy a támadásokat nem tudja annyira segíteni, mint Jordi Alba. Természetesen "riválisa" szintjétől még mindig messze van, de a fejlődés megkérdőjelezhetetlen esetében. Az ilyen helyzetek neki is jók, amikor játszhat, és megmutathatja, miben javult. Aktívabb volt a támadásokban az eddigieknél, ez azonban betudható annak is, hogy a Dortmund az ő oldalán sem veszélyeztetett az első röpke 70 percben túl sokat, így minden energiáját az előrejátékba ölhette. 7,5

Rakitic - elkezdhetjük keresni a taktikai magyarázatokat a kezdőcsapatba nevezésére, de szerintem sokkal legitimebb a "véletlen művére" fogni azt. Emellett szól az is, hogy egy eddig igencsak mellőzött játékost az őszi szezon egyik legfontosabb meccsén hirtelen, egyszer csak a semmiből a kezdőbe rak Valverde. Ennek ellenére bebizonyította, akármikor, akármennyit játszik, még mindig lehet rá számítani. 7,5

Sergio - a középpálya magjaként természetesen elengedhetetlen szerepe volt abban, hogy megszervezze a letámadást. Egy ilyen meccsen pedig végső soron nem ártott, hogy volt mellette egy erős, és egy kreatív játékos is. 7,5

De Jong - az van, hogy ennyi idő alatt világossá vált, hogy a csapat egyik leginteligensebb játékosa. Elképesztő a labdaérzéke, rendre tudja, hova, mikor kell mozognia, és oda olyan pontosan érkezik, mint a német gyorsvonat. Nincsenek lemaradások, kényszerű faultok, ostoba hibák, dekoncentráltság. Az elején egy kis túltolásnak tűnhetett, hogy állandóan kezdő, de el kell szomorítsak mindenkit, aki ebben hitt. Nem volt túltolás. 8

Dembélé - összegezzük tehát. Minden második alkalommal, amikor egyáltalán pályára lép, megsérül. Emellé betársul a fegyelmezetlensége, a rendetlensége, az, hogy képes bepofázni spanyolul a Liga leggyökerebb bírójának, úgy, hogy mellé nem beszéli a nyelvet. Kíváncsi vagyok, legközelebb, amikor játékra kész lesz, játszik-e, vagy inkább letol még két Weekend League meccset FIFA-ban. Ezért 150 millió euró egy eddig meglehetősen hátrányos üzlet. 

Suárez - valahogy nagyon elkapta most. 20-30 méteres sávban mozgott a pálya jobbára közepén, de ott sokat. A csapatjátékhoz is hozzá tudott tenni, az eddigiekkel ellentétben. A gólja és az asszisztja már csak hab volt a tortán. A Leganes meccs után azt mondtuk, jó meccset játszik egy csatár, ha a legfontosabb pillanatban ott van, és gólt tud szerezni. De ha mindezt ilyen édes cukormázba csomagolja, azt úgy el tudjuk viselni, nemde? 9

Messi - 700. meccsét egy hozzá képest teljesen átlagos meccsel tette emlékezetessé. Nekünk. Neki ez csak rutin munka volt. Most őszintén. Van nála jobb? Aha, szerintem sincs. 10

Griezmann - lassan kezdtem azt hinni, hogy az a kezdeti lendület, aminek következtében olyan jó volt, alábbhagy. Ennek ellenére beszállt Dembélé helyett, és amint akklimatizálódott, életveszélyesen kezdett játszani. Ja, és csak jelzem...Messi adott neki egy gólpasszt. 8

Vidal - vélhetően stabilizálni szállt be, hiszen ekkorra a Dortmund elkezdett futballozni. 

Wagué - megint nem tudtuk meg, mit tud.