Ezzel már sokat foglalkoztunk a szezon során, de most a meccs megközelítése miatt fontos ismét előásni azt, honnan indultunk augusztusban. Koeman átvett egy megtépázott, a Bayern által épp nemrég megsemmisített, az útjáról nyilvánvalóan letért öregedő, egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdő csapatot egy lezárásokat okozó világjárvány idején. A romlott anyagi helyzet, és a Bartomeu-vezetőség tárgyalásképtelensége eredményeképp nem volt valós esély az igazolásokra, így főzött azzal, amit a konyhájában készen talált, és fel tudott hozni a pincéből. 

Ennek megfelelően kellett az elvárásokat is belőni, és mi magunk a szezon elején azt mondtuk, ha egy BL-indulást érő hely és a BL csoportkörből való kijutás megvan, akkor lehozta tisztességesen a szezont. Elég szomorú, hogy 2020-ra ez tűnt reális célkitűzésnek, de Koemannak szembe kellett néznie azzal a ronda valósággal, hogy itt évek óta nem történik érdemi szakmai munka, a keret magja változatlan, és bár öregszenek, nincs helyükre megfelelő pótlás. Így természetesen az elsődleges feladat az öltöző rendberakása volt, és meg kellett próbálni beintegrálni fiatalokat. Persze, Ansu Fati az előző szezonban már letette a névjegyét, Puig is kapott néha lehetőséget, de ott volt Pedri, aki ilyen szinten még nem bizonyított, ott volt a portugál reménység, Trincao, és az egyik nagy kérdőjel, Dembélé, aki a korábbi edzők kezei alatt elkallódott. Lionel Messit is maradásra kellett bírni, ami kifejezetten nehézzé vált Suárez eladása után. 

Az első lépéseket sikerrel megtette, és már őszre érződött, hogy egységes kezd lenni a csapat, de valahogy a szakmai része a dolognak még hiányzott. Aztán decemberre a kemény munka meghozta a gyümölcsét, elkezdett stabilizálódni a játék, a formánk is elkezdett feljavulni. December 5.-én a Cádiz vendégeként egy elég megszégyenítő vereségbe futottunk bele, akkor 7. helyen a tabellán, 10 meccsből mindösszesen 4-et megnyerve, 2 döntetlen és 4 vereség mellett. Csak hogy érezzük a kontrasztot, azóta 18 bajnokit játszott le a csapat, ezekből 15-öt meg is nyert, 3 pedig pontosztozkodással zárult. Ha december 5 óta számítanák a tabellát, jelenleg stabilan első lenne a csapat. Vagyis beért a munka.

És most ne beszéljünk az európai porondról. Ez egy kis kitekintés, de az mindenki számára világos lehet, hogy ott még egy 2-3 évig nem lesz esélye a Barcának. Ahhoz kellenek új játékosok, egy stabil anyagi helyzet, és mégtöbb munka. Így bár megalázó volt a PSG elleni kiesés, ne ebből induljunk ki Koeman idei munkáját nézve. 

Na de vissza oda ahol tartottunk. Ennek a 18 meccses veretlenségi sorozatnak az utolsó meccse volt az, amiről most igazán szó is van. A Sociedad ellen, idegenben. Az Reale Arena, vagy korábbi nevén Anoeta mindig a nehéz terepek közé tartozott, ahol egy esetleges elvérzés kalkulált kockázatnak számított. Alguacil ráadásul egy harcos, erős csapatot faragott a Sociból, aki tényezőként vesz részt az európai kupaindulásért folytatott harcban, jelenleg Európa Ligát érő 5. helyen állva. Vagyis nem ígérkezett sétagaloppnak. 

Koeman megint elővette az egy ideje használt 3 védős rendszert. Elő is kellett, mert az a szezon egészét nézve világos, hogy eddig messze ez fekszik legjobban a csapatnak. Szóval megint feldobta 3-4-3/3-5-2 valamiféle vegyítésében a csapatot. A kezdettől érződött, hogy egyértelműen a győzelem a cél, hiszen a Real Madrid és az Atletico Madrid is nyertek, vagyis nem fogadható el más. És bár az eleje nem alakult a legjobban, voltak pontatlan megoldások, és Ter Stegennek kétszer is nagyot kellett mentenie, még mielőtt nagyobb baj lett volna, Griezmann megszerezte a vezetést egy kipattanóból. 

A félidő egy megnyugtató 2-0-s előnnyel ért véget, ami egyre kezdett reálisabb lenni, hiszen a Barca a félidő felétől egyre erősebb nyomás alá helyezte a Sociedadot, akinek a védelme az első 45 perc végére kétszer is kapitulált. Majd a második félidőre kijött a csapat, és akkor történt meg az, amire Guardiola óta vártunk. Egész egyszerűen akkora mezőnybeli dominanciát mutatott a Barca, hogy nem lett volna csapat a világon, aki ezt kibírja. A játék tempós volt, az játékosok motiváltan, eltökélten, és úgy mentek előre, mintha 0-0 lenne, és mindenki gólt akarna szerezni. És mindezt szervezetten, rendezetten, okosan, higgadtan, megfontoltan. Esküszöm, hogy Guardiola Barcáját láttam legutoljára ilyen jól játszani. 

Olyan brutális különbség kezdett kialakulni a csapatok között, hogy idő kérdése volt, mikor és hány gólt lő még a Barca, miközben a Sociedad mindösszesen túlélni próbált. Hát, nem sikerült. Az 56. percre már korábban igen nehezen elképzelhető, 4:0-s különbség volt a két csapat között, amit Dembelé kétszer is 5-re növelt, és bár az elsőt nem adták meg (egyébként szerény véleményem szerint nem volt lesen, de ez már csak részletkérdés), a második már érvényes volt. Ugyan szépíteni sikerült a hazaiaknak egy nem akármilyen góllal, de Lionel Messi megadta a kegyelemdöfést. 

És hogy miért volt fontos elindulni a kezdetektől? Hogy lássuk a teljes képet. Augusztusban csak egy BL-indulást szerettünk volna. Szét volt esve a csapat, amit Koeman összerakott, és a kemény munka, valamint az edző személye mostanra elhitette a játékosokkal, hogy mi igenis többet érünk, mint "csak a BL indulás". Januárban még egy ledolgozhatatlannak tűnő hátrányban kullogtunk az Atletico és a Real mögött, mostanra feljöttünk a második helyre, és mindösszesen 4 pont választ el az Atleticotól. Mindezt egy 18 meccses veretlenségi sorozattal, és a Liga csapatai közül jelenleg a legjobb formában. 

Nem mondom, hogy Koeman lesz az az ember, aki majd egyszer triplázik a csapattal. Megvannak a korlátai, ez már most is látszik valamilyen szinten. De amennyire nem ez az első, és a körülmények által elég nehézzé tett első szezon fogja őt igazán megmérni, ugyanannyira megmutatja, miért ő a mi emberünk. És azt hiszem, hogy a nyár vége óta végzett folyamatos munkája, és a bele vetett hite tökéletesen mutatják, hogy ide jelenleg nem egy győztes, mindent megnyerő top edző kell. Ide jelenleg Ronald Koeman kell. 

Real Sociedad 1:6 FC Barcelona (Griezmann, Dest 2, Messi 2, Dembélé)

Ter Stegen - két alkalommal kellett nagyot mentenie, mindkettőt sikerrel vette. Az egyik ráadásul bravúros is volt. A gólért kár lenne hibáztatni, kapott egy bődületes gólt, lépjünk ezen túl. Megtette, amit megtehetett, azt a védelem feladata lett volna elfojtani. 7

Lenglet, Mingueza - valahogy idén egyikük sem tud konstans jó teljesítményt nyújtani, olyanok, mint egy sinus görbe. Egyszer fent, egyszer lent, de most szerencsénkre épp sikerült fent helyezkedniük. Lenglet játékában benne van ez a francia elegancia. Nehéz ezt megfogalmazni, hogy pontosan mit is jelent, de mindent elegánsan próbál megoldani. Mingueza ezzel ellenben csúszik-mászik, ha az kell, és ott lapul benne egy csepp tahóság is, egy kis agresszió. Ez azért előnyös, mert nem hagyja magát kicselezni, és ha kell, akkor isten bizony fel is borítja a másikat. Most, amit a Soci ellen láttunk, az egy jó védelem volt, egykét kisebb megingással, de összességében stabil lábakon álltak. Ezt kellene tovább nyomni. 7

De Jong - őt azért akarom külön tárgyalni, mert fontos a szerepéről is beszélni egy kicsit. Ugye a 3 védős rendszer egyik előnye, hogy támadásépítéskor az egyik belső védő felléphet a labdával, így is marad hátul biztosítani 2 ember. És ebben de Jong azért a megfelelő ember, mert a labdabiztossága és a passzhatékonysága garantálja, hogy ha fellép, akkor nem fogja ostoba módokon eladogatni a labdákat. A szezon elején tett kísérletezések belső védőként történő játszatására sikertelennek bizonyultak, 3 védős rendszerben viszont abszolút alkalmas harmadik védőnek. 7,5

Jordi Alba, Dest - két olyan szélső bunkóról beszélünk, akik oké, persze, jó védők, de ennél is fontosabb, hogy hasznosak a támadásépítésben. Így egy sorral feljebb helyezkedve sokkal jobb teljesítményre képes mindkettő. Ez direkt lehetőséget nyújt nekik a 16-oson belülre érkezésre, így pedig könnyebben dolgoznak ki helyzeteket, vagy kerülnek helyzetbe. Dest most tanúbizonyságot tett arról, amit Albaról már tudni lehet, hogy veszélyes a kapura. A jó mélységi beindulásaik megnyitnak új lehetőségeket, és ezzel élénkebbé, kiszámíthatatlanabbá teszik a támadójátékot. 8-8

Sergio - idén sajnos elég kevés jó teljesítményei egyike volt a vasárnapi. Labdával még mindig képes jól játszani, és hasznos tagja is a csapatnak ilyenkor, de amikor védekeznie kell, akkor rendre előjönnek a szokásos problémák, amelyekre most részletesen ezredszer nem térnék ki. Maradjunk annyiban, hogy néha még mindig képes jól játszani, de lassan el kellene kezdeni gyakrabban helyettesíteni Moribával. 7

Pedri, Messi - bár nem szokásunk, de most Messit együtt akarom tárgyalni valakivel, ez a valaki pedig Pedri. Ugyanis nagyon hasonló a szerepük 3-5-2-ben, csak a pálya eltérő részein. Ők jelentik a folyamatos játékot biztosító összeköttetést a védelem, a középpálya és a támadósor között. Messi többször is jól kivehetően a védőkig lépett vissza, innen vagy a széleket, vagy Pedrit kereste. Amikor pedig feljebb jutott a labda, ment vele Messi is, és vagy ő, vagy Pedri játszotta tovább előre. Többször is láttuk, és most megint fontossá vált kiemelni, mennyire értik egymást a pályán, és mennyire összhangban tudnak játszani. Ez egy mélyebben, tömörülősebben védekező csapat ellen fontos, mert ha két ilyen technikai képességekkel megáldott játékos érti egymást, azzal nagyon könnyen az egész védelmet meg lehet bontani. Arról már nem is beszélve, hogy a mélységi passzaik rendszeresen a jó embert találják meg. Messi esetében ezekben semmi meglepő nincs, itt most a lényeg a kettejük közötti kémia kiemelése volt. 7,5-9,5

Dembélé - már a cikk egy korábbi részében leírtam, hogy Koeman szárnyai alatt szemrevaló a formajavulása, és ez az utóbbi időben annak is köszönhető, hogy egész más szerepben játszik, mint korábban. Több oldal, és applikáció is csatár poszton tüntette fel, és lényegében ez nem is áll olyan messze a valóságtól, még ha nem is ő volt mindjárt a csapat csúcsa. Az új szerepének köszönhetően közelebb helyezkedik a pálya közepéhez, itt a védők között kibújva, és a kegyetlen sebességét kihasználva Messi és Pedri mélységi labdáival megindulva helyzetbe tud kerülni. Mivel magában a játékosban benne van a hiba lehetősége, ezért praktikus volt behelyezni egy olyan szerepbe, ahol kevesebbet kell cseleznie, befelé játszania, és így jobb teljesítményekre képes. Lőni meg majd csak megtanul. 8

Griezmann - ebben a rendszerben valami 10-es szerűt játszik, vagyis a pálya elülső harmadában kap labdákat, onnan osztogat, beérkezik a 16-oson belülre. Végre nem kell csatárt játszania úgy, hogy nem csatár, és ez most az idén egy pár hete megrekedő formáját megint úgy tűnik, kicsit felrázta. 8