Kezdjük azzal, amit talán mind tudunk legbelül, de kellemetlen bevallani önmagunknak. A Messitől való függés nem apadt. Csupán vannak játékosok, akiknek feljavult Messi mellett a teljesítménye, gondolok itt Suarezre, Coutinhora, Albara, Rakiticre, Dembélére. De az a vezető, aki tud az alfa, az omega, és A különbség lenni, az továbbra is Messi. És egyelőre nem látni, ki lesz az, aki átveszi a stafétabotot, ahogyan Xavi átvette Puyoltól, Iniesta Xavitól, és Messi Iniestától.

A másik alapvetés, hogy gödörben vagyunk. Októberben az 5 meccsből a csapat egyetlen egyet, a legnehezebbet nyerte meg. Az addig 100%-os mérleg mellé beszedtünk 3 döntetlent, és egy vereséget. A Spurs elleni meccs után joggal mondhattuk, hogy elindultunk felfelé. Aztán a hétvégén sikerült visszacsúszni nem keveset. Hogy ez miért van, azt nem tudom. Hogy ki a felelős, arra vannak elméletek. Válogatott szünet után ha nem látható javulás, az már gond. Komoly gond.

És akkor a meccsről pár gondolat. A Valencia meccsterve az volt, amit az első 10 percben pályára vittek. A széleken megfutják a Barcát, középen pedig Gameiro és Batshuayi érkezik a beadványokra, hol egyik, hol másik, aki éppen nem érkezik, az második hullámban a lecsorgókat lövi el egy egyből. Ennek 1,5 perc után gól lett az eredménye, igaz szögletből. De nyugta továbbra sem volt a Barcának. Aztán 10 perc után Guedes egy szerencsétlen ütközés következtében combizomsérülést szenvedett, és innentől új fejezet indult. A Barca feljebb kapcsolt 1-es fokozatból 4-esbe, és ostrom alá vette a szilárdnak tűnő Valencia-kaput. A nyomás Messi egyenlítő találata után sem enyhült, és nem tartom kizártnak, hogy ebben a szakaszban le lehetett volna zárni a meccset. A második félidő közepétől a játék látványosan lelassult, hiányoztak a frissítések, és a végére gyakorlatilag botorkált mindenki a pályán. Abban talán egyet érthetünk, hogy egy ilyen meccset így nem lehet megnyerni.

Valencia 1-1 Barcelona 

Ter Stegen – igazán nagyot nem kellett mentenie egyszer sem. A kisebb, magabiztos védések természetesen megvoltak. A gólnál kb annyira lehet hibásnak nevezni, mint Cillessent. Meglepne, ha ő nyerné a Zamorat a jelen védelem mögött. Ezzel együtt a teljesítményére egyetlen panaszszó nem irányulhat. 7

Semedo – szemmel láthatóan hagyangolják a támadásépítésekben, ezt pedig azonnali hatállyal orvosolni kell. Guedessel meggyűlt a baja, ami nem is csoda. Azért szép versenyeket futottak, de egy pillanatnyi levegőhöz a lecserélése után néha jutott. Az nagyon dícséretes, hogy Cheryshev lövésébe bele sikerült dobnia magát. 7

Piqué – jelenleg az ‘egyetlen, jobb lábbal hasznosítható belső védő’ cím büszke tulajdonosa, ez pedig nem hagy sok lehetőséget a rotációra. Bár azt nekem szerintem senki nem fogja tudni elmagyarázni, hogy ha egyetlen jobbos belső védőnk van, akkor miért nem veszünk mégegyet, de legyen. A formahanyatlása után ez volt zsinórban a második meccs, amikor nem volt vállalhatatlan. Róla pattant ugyan Garay elé a labda, de az inkább volt Vermaelen hibája. Na az, hogy Garay üresen lőhetett, az nem tudom ki hibája volt. 6 

Vermaelen – szívesen megkérdezném Valverdét, mire gondolt, amikor azt mondta, ne Lenglet, hanem Vermaelen játsszon Piquével védősdit. Vermaelent pedig arról kérdezném ki, hogy neki U2-ben nem tanították meg, hogy védekező szögletnél nem középre csúsztatjuk egy esetlen, balfasz mozdulattal a labdát? 3

Jordi Alba – azon kevesek egyike, akire a szezon folyamán bármikor számítani lehet. A támadásokban, a védekezésben egyaránt aktívan kiveszi a részét, így nem is csoda, ha az ő oldaláról kevesebb gólt kapunk. És nem volt ez másképp a Valencia ellen sem. 7

Rakitic - valami egészen gigászi az, amit idén fut a srác. Minden meccsen pályára lépett, többnyire végig is játszotta őket, és olyan mennyiségű jó döntést hoz meg meccsenként, mint más egy egész szezon alatt. A kapura is veszélyes. Valahogy nem is csodálom azt az aranylabda jelölést. Embertelen. 8

Arthur - 146 átadást vitt véghez a Valencia ellen, ezzel olyan magasságokba emelkedve, ahol legutóbb Xavi járt. A labdaérzéke valami elképesztő, és már az első pillanattól látszott, tudatos, és eltervezett minden mozdulata. A kockázatosabb átadásokat egyelőre igyekszik kikerülni, de ez talán nem is akkora gond. Egyértelműen helye van a kezdőben, és ezt két meglehetősen nehéz mérkőzésen bizonyította, klasszis játékkal. 8

Busquets - hozta a tőle megszokottat. Igaz, Kondogbiával néha nem éppen barátkozási szándékból mentek egymásnak, de ez sem okozott gondot. Az a nehéz Busquets értékelésében, hogy ha a meccset nézed, nem tudzs róla gyakorlatilag semmit írni. Ahhoz őt kell nézned, hogy a meccsről tudj bármit írni. Kiváncsi vagyok, ki lehet majd méltó utódja. 6

Coutinho - a csapat sebességének egyik nagy vezére. Bejátssza a csatárok mögötti területeket a pálya teljes szélességében, és rengeteget segít ezzel Messinek, akinek nem egyedül kell elkérnie a labdát és megcsinálni a piszkos munka hátralévő részét is. Ugyan még addig van egy ki idő, de jelenleg ő tűnik a legesélyesebbnek Messi örökségének továbbvitelére. De..lekopogom. 7

Suárez - a Tottenham ellen kétszer bejövő átlépegetést úgy tűnik, felvette a palettájára véglegesen. Szokjunk hozzá, át fog lépni mindent. Látványos javulást mutat a mezőnymunkában, de a góllövés valahogy nagyon nem megy neki (bezzeg Paconak...). De amíg úgy nem lő gólt, hogy nincs a csapat terhére, addig ez talán elviselhető. 7

Messi - és ismét. Ismét ott vagyunk, hogy Messi az alfa, az omega, a kezdet, és a vég. Ha ő nincs, elestünk volna vagy 717682 ponttól, csak idén. És a helyzet elég kilátástalan. Vannak javuló periódusok, amikor mintha kicsit jobban menne a csapat, és nem éreznénk azt, hogy Messi nélkül kiesnénk, aztán minden kezdődik elölről. Mi lesz velünk, ha egyszer visszavonul...9