A meccs előtt bizonyos kérdések megfogalmazódtak bennem. Nevesítve: Valverde Barcája lesz e annyira szerény, hogy a sebzett oroszlánt nem kerülgeti, egy jól irányzott tőrdöféssel ledöfi? A sebzett oroszlán minden mindegy alapon nekiugrik e a Barcának, és Lopetegui megmenti e állását egy bravúrral? Egyszerű kérdések, melyekre a válaszok is egyszerűek. Valverde céltudatosan futtatta ki a gyepre gyermekeit, és Madridig rugdalta a sebzett oroszlánt, aki ugyan kivillantotta harapásra kész fogait, harapott egy gyengét, a végén 5 tőrdöféssel végleg elhalálozott. Na de mindez hogy is történt?

Egyik csapat sem tudhatott magáénak egy jó októbert, a gigászok küzdelmét a Barca mégis listavezetőként várta, míg a Real igen szerény, 7. helyen. A mieink az Inter ellen olyan meccsképet mutattak, amire csak annyit mondhattunk, ha ezt sikerül átmenteni a klasszikusra, akkor a Real leszakad, mi pedig előre ugrunk. Nem kicsit. 

A védelem egy folytonos fenyegetettségtől menekült meg Ronaldo távozásakor. És ez az elejétől érződött. Korábban Ronaldo Bale-lel és Benzemával magasan megkezdte a letámadást, ma Piquéék nyugodtan passzolgathattak, a madár feléjük nem nézett. Lopetegui valahogy elfelejtette leoktatni a letámadást, amivel a Barcelona dolga hatványzottan könnyebb lett. Mivel a meccs elején gyakorlatilag a Real tökéletes kiherélésének receptje megvolt, nem volt más dolga a csapatnak, mint az algoritmust alkalmazni. A letámadás-foszlányok ellen a csapat kompaktan, és meglehetősen könnyen fellépett, a védelem pedig rég nem állt ilyen stabil lábakon. 

Ékes példa a szétcincálásra az első gól: Rakitic Sergioval teljesen szabadon letol egy kényszerítőt, majd a visszakapott labdát rajzolt pontossággal tálalja a helyzetet remekül felismerő, és berobbanó Alba elé. Alba Bale laza fogásában fut egy nagyot, majd miután a helyzetet felméri, első szándékból nem kísérli meg Suárez megjátszását, nagyon okosan. Inkább tol egyet, majd Varane és Nacho között középre teszi. A labda elmegy a rosszul helyezkedő Casemiro mellett, majd Coutinho üresen érkezve a tehetetlen Courtois mellett a hálóba lő. Csiki-csuki, sakk-matt. 

Ezt követően a Real némlieg megzuhant, a Barca pedig vérszagot érezve ment előre. A félidőben egy kényelmes 2:0 után azt mondhattuk, ez megvan. A második félidőre azonban a vendégek is megérkeztek, és fejjel mentek neki a falnak. A szépítő gól utáni percekben nem egyszer rezgett a léc, meleg perceket kellett túlélnie a védelemnek, akik - nem győzöm eleget mondani - végtelen stabil lábakon álltak, a csapzott támadósor fenyegetése igazi veszélyt nem jelentett. A futball természetéből adódóan azonban ha egy csapat magasan nekiront a másiknak, és csak egy pillanatra nem biztos a labdatartása, a védekező csapat lecsap a labdára, és a lehető legtöbb támadóval megindul. És kottára ez történt. A megszerzett labdákkal Arthur, Rakitic és Sergio mesteri pontossággal játszotta meg az alig fogott Suárezt, aki mellett Coutinho, Rafinha, és a fent említettek közül kettő (jellemzően Rakitic és Arthur) megindult, és 5v4 vezettek kontrákat. Innentől kezdve a Real fölénye meddővé, a védelme sebezhetővé, a meccs pedig úgy szólván lejátszottá vált. Ezek eredményeképp alakult ki a már-már túlzásba vitt mészárlás:

FC Barcelona 5-1 Real Madrid (Coutinho, Suárez 3x, Vidal, illetve Marcelo)

Ter Stegen - Ronaldo nélkül, és azzal, hogy Balere jutott a védekezés egy része, biztonságban érezhette magát a német. Egyedül Marcelo lövésével nem tudott mit csinálni. Némileg túllendült a labda útján, vissza már nem érhetetett, nem róható fel neki a győzelem egyetlen szépséghibája. 8

Roberto - fenyegetettség híján a meccs nagy részében aktívan vett részt a támadások építésében. Még mindig meg tud lepni az időnkénti meghúzott egyéni akcióival, és azzal, milyen magabiztosan indul neki sok embernek. Amikor felkerült a középpályára, egyértelműen Suárez megjátszása lett a feladata. Ez két gólpasszban tornyosult. Nem rossz, mi?! 8

Piqué - Senior Gerard! Hadd kérdezzem meg Őfelségétől, ezt eddig miért nem lehetett így csinálni? Elegáns megoldások, elegáns passzok, elegáns légvédelem. De ha tudunk ilyet is, akkor ezt innentől kéretik tovább folytatni! 8,5

Lenglet - a meccs előtt azon aggódtam, képes lesz e megugorni ezt a szintet. Nem ugyanaz a Barcelona védőjeként a Real ellen játszani, mint a Sevilláéként. Összegezve a látottakat, neki ugyanaz volt. Csak lazán, csak pontosan. Semmi remegő láb, semmi megingás. Viszont rengeteg potenciál. 8,5

Jordi Alba - mivel Bale a meccs legnagyobb részében jószerrel használhatatlan volt, nem nagyon volt munkája hátul. Ment is előre, de hogyan tette mindezt...ha azt mondom, nem tudnék mondani nála jobb bal szárnyvédőt, azzal nem hazudnék. Az első gól előtt mesterien lépett el, és ugyan volt pár rosszabb beadása is, mindez semmit nem von el érdemeiből. 9

Arthur - idejött nyáron egy ismeretlen brazil srác. Senki nem tudta, mit várhat tőle. Azt sem, hogy majd beválik e, vagy sem. Én magam is zsákbamacskának neveztem. Majd azután teltek a meccsek, kapott pár percet, és bizonyított. A Spurs ellen - nagy meglepetésre - kezdő volt. 142 passzal zárt. És innentől fogva Valverde mint az első csapat oszlopos tagja, tekintett rá. És semmi meglepő nem volt abban, hogy a Real Madrid ellen is a kezdő 11 tagja volt. Olyan teljesítményt vitt a pályára eddig, hogy méltán mondhatjuk: Xavi 2.0. Lassan egyre biztosabbá válik, hogy nem egy 100 milliós igazolás, hanem maga Arthur Melo fogja Iniestát pótolni. Mert fel fog nőni a feladathoz. Nem láttam még olyan gyorsan a semmiből berobbanó játékost a Barcában, mint Arthur. A magasra tett léceket átszökellve már most bebiztosította a helyét. Elképesztő! Kérem, képedjünk el. 9

Busquets - olyan hálátlan feladatot kell ellátnia, amelyben az a jó, ha nem tudok róla sokat beszélni. De most azért tudok, mert nem lehet nem megemlíteni azt a mennyiségű munkát, amit a válogatott szünet óta pályára visz. Nem ismer elvesztett labdát, vagy elengedett támadót. Mindent, és mindenhol leszed. Ez az a Sergio Busquets, akit mi szeretünk. 8,5

Rakitic - amit ez az ember idén leművel, arra csak a legjobbak közül képesek páran. Fáradhatatlanul robotol, pihenő nélkül. De nem csak a fizikai munkája az, ami előtt fejet kell hajtani. Vezér lett a középpályán, a csapat egyik legfontosabb motorja. Amikor a jó ügy azt követeli meg, töri a játékot, egyébként mesterien bánik a labdával. És mindezt halál ösztönösen. 9

Rafinha - mivel a Real Madrid az esélytelenek nyugalmával futott ki, Valverdének kötelessége volt számolni azzal, hogy nekünk is esnek. És ha csak egy dolog van, amiben Rafinha jobb Dembélénél, akkor az a védekezés. Ugyan erre nem került sor, de Rafinha így is egy jót játszott. Maradandót nem alkotott, de a feladatát ellátta. 7,5

Suárez - hát baszod...ez mi volt? Engem személy szerint derült égből villámcsapásként csapott arcon a 3 gólja, de egész egyszerűen fantasztikus meccset játszott. 10,5

Coutinho - egy valamit tisztázzunk. Coutinho nem Messi. Nem várhatja senki el tőle, hogy úgy viselkedjen a pályán, úgy játsszon, és úgy irányítson 10 itt eltöltött hónap után, mint Messi. A második félidő elején voltak vele kisebb gondok. Nem igazán vonta be magát a játékba, pedig a fellazult madridi védelem ellen a mozgékonysága nagy fegyver lehetett volna. Ezen kívül azonban nem emlékszem olyan jelenetre, amikor valami nem lett volna vele helyén. Jó, na…a gólja előtt egy panenka-rabona-olló kombát tolhatott volna, nézzük el neki. 8

Valverde - azt azért legbelül mind tudtuk, ha Valverde nem veri meg ezt a Realt, akkor az ő napjai is meg vannak számlálva.