Ez a vonat elment. Egyszer volt Budán kutyavásár. És még dobálózhatnánk a közhelyekkel, mondásokkal, szólásokkal, mindennel amit kisiskolásként tanultunk. Őszintén meg mondom, az összeállítást látva még el is hittem fél percig hogy meglesz ez. Neymar játszhat, nincs Gomes, Mathieu pedig még a padon sincs ott. Jordi kezd, 4-3-3. Minden Culé álma. Azért fogadni nem mertem volna, de mondom az istenit, ha egyszer megvolt, meglesz most is. Aztán visszacsöppentem álmaimból egy borongós, havazós áprilisi budapesti estébe, a valóságba. Abba a valóságba, amiben egy gyerek ül a kanapén, Barca mezben, és remél, de mélyen legbelül tudja: ez már le van futva.

Ha a hit, a tudás és az akarat találkozik, jól tudjuk, milyen eredménnyel jár az. Hát ez nem az volt. A nagy reménységeink hamar elillantak. Én semmit nem láttam a pályán abból, ami be volt harangozva. Hogy az első gól meglesz, utána minden megy magától. Hogy 1% chance 99% faith. Semmit. Összesen 2 alkalommal sikerült kaput találjunk, a helyzetek gyatrák és túljátszottak voltak. Olyan volt, mintha fordítva lenne a párharc állása. Mintha nem is mi futnánk a továbbjutásért. A gyors gól nem volt meg, az átütőerő hiányzott. Benne lehet a fáradtság a pakliban, lehet motiválatlanság, sokmindent fel lehet sorakoztatni e listán. A Juventus hátra is dőlhetett a karosszékben, mert a továbbjutása egy percig nem forgott kockán. És ez nem rajtuk múlott. 17 lövőhelyzet nem a védelem stabilitását igazolja. Az, hogy ebből 2 talált kaput, az viszont lefesti: itt tartunk jelenleg. Nagy baj nem volt a csapattal, egységesebben mozgott mint az odavágón. De ha a helyzeteket nem fejezzük be rendesen, lófasz esti fényben. Ideje belátni: Lucho nem triplázva távozik. Ezzel a játékkal lehetetlen. Az egész egy nagy lusta pöcsölős lassú céltalan vergődés, ami ellen nem nehéz fegyvert találni. Szenvednek a sztárok, a taktika – ha van – elkopott, rosszul kitalált, egyéniség-centralizált a játék, minden Messitől, Iniestától és Busquetstől függ, erre pedig nem lehet építkezni. Bárki is követi Luchot a trónon, nem lesz nehéz ezt a teljesítményt felülmúlni. Taktikailag ez nulla. És magyar módra lehet mindent a sporikra fogni, naphosszat lehet kurvaanyázni a madridi felsővezetésnek, és listázni a kárunkra elkövetett hibákat. Jómagam is szoktam, kár volna tagadni. De nézzünk mélyen magunkba, és tegyük fel a kérdést: érdemlünk trófeát idén? Mi olyat mutattunk, amivel bizonyítottuk volna, hogy méltóak vagyunk a bajnokságra? Ehhez persze jönnek a tévedések, de a csúf igazság – és ezzel minden igaz Barca szurkoló szembe tud, és kell hogy tudjon nézni – az, hogy ez a csapat nem érdemel kupát. 

Ter Stegen – a szezonban az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt teszi le az asztalra. 6

Jordi Alba – mivel mindegy volt a történet, inkább támadott. Végre újra kezdő volt, ami feltüzelte. Szimpatikus volt a játéka, de nem emelkedett ki. 6

Piqué – az utolsó szamuráj. Már csak rajta érzem, hogy tűzbe menne a csapatért, és ez szomorú. És az, hogy ő fent maradt csatár poszton (és egyszer lesen fogták meg :D) ezt csak erősíti. Nem játszott rosszul, talán az egyik legjobb volt. 7

Umtiti – amit mindig is szerettem benne, hogy nem szarozik, akkorát basz oda, amekkorát kell. Ha sikerült volna beollóznia az egyik szöglet után azt a kísérletét, én visszavonultam volna a helyében. Így kell befejezni. 6

Roberto – Jordinál mindent elmondtam. 6

Busquets – egy ilyen meccsen jön ki az, mennyit számít ha nem selyemGomes van ott, hanem Busi. Nem fél a fizikai párharcoktól, márpedig erre egy olasz ellenfél ellen szükség van. Az ő munkája is közrejátszott, hogy a Juve alig támadott, de gyorsan hozzátenném, nem is volt rá okuk. 7

Rakitic – lassan szoktatni kéne Iniesta szerepköreihez, ugyanis jövőre megeshet, hogy nagyobb felelősség hárul rá, mint az gondolja. Erről bővebben Iniestanál. 6

Iniesta – meg kell találni az ideális pótlóját, mert vészesen fogy az ideje. Ő maga elmondta a meccs után, mikor a visszavonulásáról kérdezték, hogy konzultálni fog az új vezetőedzővel, utána dönt. Túl nagy rajta a felelősség, és ezt 32 évesen fizikailag se bírja úgy, mint bírta 5-6 éve. Nem játszott rosszul, de beleszürkült egy szar mezőnybe. 6

Messi – egyénlieg messze kiemelkedik a mezőnyből, a hátán cipeli a csapatot. Beszédes, hogy az utóbbi 4 meccsünkön a 3 lőtt gólból 2t jómaga jegyzett, egyhez pedig gólpasszt adott. Nem Neymarnak, nem Suáreznek. Alcácernek. Nálam (nem tudom hanyadjára) a meccs embere. 8

Neymar – az a 13 sikeres csel nem rossz, csak sokat nem értünk vele. Kétszer volt üresen ember, de ő inkább lőtt. Megrendítő volt sírni látni, de lássuk be: nem tett meg mindent ami tőle tellett. 6

Suárez – nem tudom volt e valaha ilyen rossz sorozata, de zsinórban a sokadik vállalhatatlan meccsét teszi le az asztalra. 4

P.S.: Irreális elvárás lenne mindig a triplát követelni. Valamint unalmas is. Nem is ez a cél. Nem ezért szurkolunk a Barcának. Viszont amiért vélhetően mindannyian elkezdtünk szurkolni, azt egyre kevésbbé láthatjuk viszont a pályán, és azon kívül. Az akadémiák virágzó eredményeit, a sorozatosan beépülő ifistákat, a Cruyffot idéző játékot. Nem fossa magából a La Masia a Messiket, Iniestákat, Xavikat. Azonban elég ránézni az utóbbi években kölcsönadott tehetségek listájára. Elkeserítő. Amig Bartomeu ezt a politikáját nem adja fel, a régi Barca nyomait láthatjuk csak.