Ronald! 

Majdnem másfél itt töltött éved alatt rengeteg minden történt a csapattal, melynek te is részese voltál, ám most eljött a búcsú ideje.

Mindannyian és valószínűleg te is tudtad, mire vállalkozol. Elképesztően hálátlan időpontban vetted át a csapatot, melynek utolsó eredménye egy történelmi , 8-2-es vereség volt a Bayern ellen. Ezután a csapat majdnem széthullott, hisz Messi nyíltan bejelentette távozási szándékát. Végül maradt az argentin, de a problémák vele együtt ragadtak itt. Egyre rosszabb volt a csapat gazdasági helyzete és nem kaptad meg azokat a játékosokat, akiket kértél. Teljesen felforgatott, megfiatalított csapatot vettél át, de Te mégsem panaszkodtál, hanem nekiálltál dolgozni. 

Hozzuk ki a lehető legtöbbet ebből - volt a mottód és mindent megtettél ennek érdekében. Rögtön megemelted az edzések intenzitását, melyet jó néven fogadott a közvetlen és tágabb környezete is a csapatnak. Bár később kevésbé látszott ez a fejlődés, az első hónapokban még felfedezhető volt a változás a játékosokon. 

Sosem játszott jól az általad vezetett Barcelona, de az első hónapok után sikerült megtalálni a nyerő formát és hatalmasat hajrázva felhoztad a csapatatot a dobogós helyekre. Mindent elmond a befektetett munkádról, hogy ez a társaság hetekig még a bajnoki címre is esélyes volt, melyet végül az utolsó meccseken papírforma alapján elbukott. Nem jó a harmadik hely, ugyanakkor a realitásokat nézve elégedettek lehettünk ezzel az eredménnyel. Bár a Bajnokok Ligájában nem volt esélye a csapatodnak, de legalább viszonylag tisztességesen estünk ki és kompenzáltál mindenkit egy Spanyol Kupa-címmel, mely az előző szezon sikertelensége után nagyon jólesett a szurkolóknak. 

Nem akartál szép focit játszani, Te nyerni akartál. A rendelkezésre álló szűkös eszköztárból bevetettél, amit belehetett és őszintén kimondtad a problémákat. Ez kezdetben szokatlan volt, azonban gyorsan megszerettük ezt a stílust a korábbi évek mellébeszélései után. 

Első szezonod teljesítményével kiérdemeltél egy lehetőséget a folytatásra, azonban ebben már nem volt sok köszönet. Persze a körülmények még rosszabbak lettek, a klub a csőd szélére sodródott, igazolni senkit nem tudott és most már tényleg elvesztette Messit, aki toronymagasan a legjobb játékosod volt. Bár tudtad, hogy mire vállalkoztál, ezt a lépcsőfokot már nem sikerült megugranod. 

Talán a legnagyobb probléma a makacsságod volt, mellyel egy idő után nem voltál hajlandó el- és felismerni a hibákat, a csapat összetételén már egyáltalán nem változtattál és ugyanazokat a hiányosságokat mutattad be hétről hétre minden meccsen. Most elbuktál és a klub téged áldoz fel, de mindannyian jól tudjuk, hogy nem csak Te voltál a probléma és a távozásoddal nem fognak megoldódni a gondjaink. Nem Te leszel a klub legsikeresebb edzője, de örökre a klub legendája maradsz. Te is tudtad, hogy más nem végezte volna el ezt a munkát és Te mégis megpróbáltad kihozni a legtöbbet belőle. Tudatosan, büszként és felnőttként vállaltad az áldozati bárány szerepét, majd amikor eljött az áldozás ideje, némán hallgattál el. Ronald Koeman, köszönjük!