Cholo Simeonénak évek óta van egy sajátos stílusa, felfogása a futballról, és az Atleticoval ezt próbálja meg pályára vinni. Változni ez soha nem fog, mindig maximum kozmetikázik rajta. Úgy néz is a recept, hogy a meccs elején magasan presszionálva igyekszik zavart kelteni az ellenfélben, utána pedig visszaáll, és baszdossák fel a labdákat a jobbnál jobb befejező embereikre. Hogy ez esztétikus lenne? Önmagában talán igen, de azzal a sok vérbeli bunkóval teletűzdelve akik ott vannak nem ad valami szép képet. Főleg az a 20-25 fault amit egy Barca szintű csapat ellen elkövetnek. Mert ha jön rád egy Messi, vagy egy Coutinho, le tudod szerelni? Kevés rá az esély. De ha felborítod, akkor tuti nem megy tovább.  

Igazából a Barca ellen tegnap ebből a filozófiából annyit láttunk, hogy betolták a buszt. Semmi presszing, magasan meg mégannyira semmi. Néha egy majomképű vagy egy Griezmann odatévedt Piquéék felé, de nem jelentett veszélyt. Az első pillanattól kezdve a Barcelona dominált, és teljesen érezhető volt, hogy idő kérdése egy gól. A nagy ajnározásokkal ellentétben ez az Atletico védelem minden volt, csak stabil nem. Az egyetlen, akivel tényleg nem lehetett mit kezdeni, az Ablak volt. Ha ő nincs, a két csapat közt olyan simán van egy négyes, és akkor sem lehetett volna senkinek egy szava sem. 

Valverde érzésem szerint elég pontosan tudta, és tudatta az ellenféllel az első perctől, mit akar. Az egyetlen módja, hogy megtörje az Atleti védelmét, az a sok mozgás, kötetlen posztok, sok, gyors, kis passz, és a támadók jó időben, jó helyre történő beindulása. Mivel újfent előállt a helyzet, hogy van 3 klasszisunk elől, és most még ráadásul cseréjük is van, valamivel könnyebb helyzetben volt a csapat, mintha csak a Messi-Lali duó élt volna elől. Láthatóan kurva jól érzi magát ez a tridente elől, ugyanis a mozgások rendben voltak, nem volt túltolva egyik szél sem, a passzaik többnyire megtalálták egymást, és mindhárman érezték, mikor kell rágyorsítani, vagy épp elvinni egy embert a másik elől. Meg merem kockáztatni, hogy ez a támadó hármas nagyobb dolgokra lett hivatva, mint az MSN.  

A letámadásunk, a középpálya védekezése (és itt ki kell emelnem Busi és Rakitic beteg mennyiségű munkáját) és a védelem összehangolt működése eredményezte azt, hogy az Atleti nem tudott helyzetet kialakítani, és 45 percen át a térfeléről alig jött ki, nem hogy a kapunkig nem jutottak. Érdekes az, hogy amíg az első félidőt megközelítőleg 70%-os labdabirtoklással zárta a Barca, addig a második félidő 50-50-es mutatója végül egy kiegyenlítettebb képet adott. Az Atleti ugyanis elkezdte a második félidő elején járatni a labdát. Csakhogy ez nekik stílusidegen. Valverde meg fogta, azt mondta jó, akkor most egy kicsit magunkra engedjük őket. És jól is tette. Fellazult az Atleti védelme ezáltal, lassan zártak vissza, és amíg a mi hátsóink leszedtek mindent, addig a támadóink gyorsan ziccerbe keveredhettek, ahol már csak Oblak tudott menteni.  

Hogy megérdemeltük é? Maximálisan. Több is lehetett volna a két csapat közt? Naná. De most az egyetlen, ami igazán fontos, az az, hogy a bajnokság megnyerése felé.  

Barcelona – Atletico Madrid 1-0 (Messi) 

Ter Stegen - hát ezt lehet én is lehozom 0-ra. Ez persze nem a német érdemeiből vesz el. Abban a kis páros interjúban a meccs előtt azt mondta Herr Stégen, hogy reméli, mindketten élvezni fogják majd Oblakkal. Hát, ezt bizonyára egyikük sem élvezte. Kapus szempontból Oblaknak volt pár dolga, de szegény Stegen lógatta az orrát hátul, ugyanis ezek a szárnyaszegett matracos janicsárok akkora átütőerőt jelentettek, mint légy a falnak. 7 

Jordi Alba – jószerrel az egész meccsen az ő oldalán folyt a Barca támadójátéka, majd aztán a védelmi vonal előtt kezdett el a pálya teljes szélességében kiterjedni. Iszonyat sebességkülönbség van közte és Vrsaljko közt, amivel remekül szórakozott El Ferrarí. Minden támadásnál az ellen alapvonaláig merészkedett. Pontosan, jól játszott, és remekül kivette a szerepét az Atleti széthúzásában. 8 

Piqué-Umtiti – azt hittem majd szopni fognak a Griezmann-Costa duóval, de olyan nyugodt meccsük volt, mint már rég. A légi elhárításra csak a második félidő közepétől volt szükség, jószerrel csak akkor találkoztak a labdával, amikor azt valaki hátra tette nekik. Hibátlan rangadó. Nincs ezen mit magyarázni. 8 

Roberto - talán a Felipe Luis-Koke kettős technikai, talán pedig sebességbeli fölényének köszönhető, hogy Robika meccsének jelentősen kisebb hányada szólt a támadásokról. De nincs ezzel semmi baj, amikor tudott, ment előre, de inkább a biztonságosat választotta. 7 

Iniesta – az a durván 35 perc, amit pályán volt, az jó volt. A többi már laposabb, de nembaj.  

Sergio-Rakitic - mindkettőnek kb ugyanaz volt a feladata: stabilitást adni a középpályának, ellehetetleníteni a gyors kontrákat, és lehetőséget adni Iniestának plusz a négy támadónak, hogy játsszanak. Parádésan megcsinálták, nem nagyon emlékszem sem taktikai, sem technikai hibákra egyiktől sem. Tökéletesen hozták a feladatot, Busi még néha színt is vitt bele. 9 

Messi – most őszintén, egy ilyen után mit írjak? Nem is érdemes boncolgatni, az úgysem adja át valósághűen...10 

Suárez - amint nem volt területe, meg akart próbálni játszani. Lehet, hogy suta hozzá. De fejlődött már így is, és még fog is. Nem volt ordító ziccere, viszont az össze-vissza mozgó hármas tagjaként remekül érezte, mikor hol kell lennie, hogy a legtöbbet segítsen. Jó volt ez, az istenit is. 7 

Coutinho – hogy hiányzott már az az igazi faszagyerek a csapatból, aki nem kaksizza össze a pókemberes alsót attól, hogy Oblak áll a kapuban, és fogja, és tök mindegy ki van ott, rálövi 24-25-ről is. Van még hova fejlődnie, és a csapat 100%-os bizalmát is el kell nyerje, de nagyon jól halad. És mellesleg jól zörgette tegnap is. Volt pár szólója, amik Messire hajaztak. 7 

Gomes – mit keres ez még itt? Nulla...a gyök alatt... 

Paulinho – nem nagyon értettem, miért Coutinho helyére jött be, miért nem Iniesta helyére. Jobban járt volna mindenki.