Távolról érdemes megközelíteni a meccset, mert az elmúlt napok-hetek történései vezettek oda, hogy egy gólparádés meccsen heréltük ki a Valenciát, úgy szó szerint. Mindkét csapat meglepően rossz szezonkezdést produkált. A megszerezhető 9 pontból 4-4-et tudtak magukénak, a mégleg 1gy1d1v volt. Gyenge, sőt, szar. Így tehát nagy volt a nyomás. Aki ezt a meccset megnyeri, felzárkózik, a vesztes pedig le fog szakadni, és innentől bravúrok sorozatára lesz szükség ahhoz, hogy visszamásszon az élbojba. Persze a hazai pálya nekünk kedvezett, de pont a Valencia bizonyította nem egyszer, hogy a Camp Nou még nem biztosíték semmire.
Tovább fűtötte a kedélyeket, hogy a hét közepén kiderült, Messi nem fog játszani. Marcelinoék esélye így megnőtt. Aztán Peter Lim húzott egy olyat, amit mindig megtesz, amikor a Valencia kilábalni látszik egy nehéz időszakból: beleköpött a levesbe, és kirúgta Marcelinot. Marcelinoval amolyan rablók voltak itt, így azonban már csak félkarú rablóknak lehetett őket nevezni. Így ismét a Barcánál volt az előny. Persze, ez sem garantált semmit, mert debütált már ellenünk edző úgy, hogy semmit nem vártunk az ellenféltől, mégis kikaptunk. Ettől egy kicsit lehetett tartani, de ez most nem jött be.
Gyorsan látszott, hogy a csapat szándéka az, hogy a mentálisan kissé megtört vendégeket a kapujukhoz szorítva megroppantsa. A széleken a vártnál jobban ment a támadás, és két perc után Ansu Fati révén már vezetett is a csapat, hogy aztán 5 perc múlva a kis bissau-guineai de Jong első gólját készítse elő világklasszis módon. Ettől fogva pedig nem volt sok kérdés. Nekünk folytatni kellett a támadójátékot, bízva abban, hogy idővel jön a harmadik, a negyedik gól, és a Club Ché teljesen összeomlik. Ők pedig egy dologgal próbálkozhattak: kontrázni amennyit csak tudnak. Viszont itt jött ki nagyon, mennyire szét van csúszva fejben ez a csapat, és hogy ez mekkora előny a Barcának. Jószerrel minden második vendég labda ment társhoz, és összesen 3 alkalommal tudtak kapuig jutni, ebből egyszer nem lett semmi, egy gólt szereztek, és egy kaput találó lövésük volt. Rettentő gyenge. Gyakorlatilag teljesen fel voltak őrölve Marcelino menesztésétől, és attól, hogy a 7. perc után -2-ről játszottak. A védelem mozgásai rendezetlenek voltak, könnyen volt forgatható a védekezés, és sok volt a 20-25 méteren belül eladott labda. Ez alapján okkal-joggal bízhattunk abban, hogy a félidőig ez a meccs eldől. Lényegét tekintve pedig el is dőlt. Gameiro gólja után ugyan voltak még kísérletek, de egyik sem volt elég ahhoz, hogy térdre kényszerítsék vendéglátóikat.
A pinehő után - ahol Celadesnek lehetett egykét kéretlen szava a játékosaihoz - egy némileg határozottabb Valencia futott ki, ami azt eredményezte, hogy pár százalékot faragtak az óriási labdabirtoklási hátrányukból. De ennyi, nem több. Nem írnám ezt a Barca védelmének a számlájára, mert korántsem volt olyan szinten a csapat hátulja, amilyenen mondjuk kellett volna, de semmivel nem érződött veszélyesebbnek a Turia parti brigád, mint az első félidőben, labda nélkül. Tologattak jobbra-balra, de mint ahogy a pulzusszámom, ők sem mentek feljebb. És ugye ilyenkor jött menetrend szerint a jelenség, amire a magyar azt mondja: "szegény embert még az ág is húzza." Griezmann egy második labdát kapura vágott, Cillessen hibájából az a kapufáról Piqué elé pattant, az pedig higgadtan belőtte. És kész. Vége a dalnak. Amennyire 2:1 után reménytelennek tűnt a helyzet, annyira volt konkrétan reménytelen 3:1 után. A katalánok megérezték a vér szagát, és mentek, mentek. Végre újra elkezdett mindenki lövöldözni, mint állat, és percről percre jobban érződőtt, hogy ez már csak vergődés egyik oldalról, erőfitogtatás a másikról. Suárez becserélése és két gólja ezen a ponton már semmit nem döntött el, mint ahogy Maxi Gomez gólja sem, pusztán tökéletesen illusztrálta, mi a baj a védekezéssel.
Ezek a két kapott gólok nem festenek jól. Nem egészséges az, hogy két hazai meccsen 4 gólt kap a csapat. Viszont erre kell készülni egész évben, mert úgy kb ez is lesz. De az éremnek van egy másik oldala, ami okán érthető, hogy miért kap ennyit a csapat. Végre újra előtört az, hogy támadni akar a Barca. A középpálya is folyamatosan ezt sugallja. Busi feljebb játszik, de Jong és Arthur a széleken segít, és olykor egész elől, akár kilences pozícióban is felbukkannak. Egy szóval: a csapat jobbára 7-8 emberrel támad. Ehhez egy részről elengedhetetlen a gördülékeny, gyors, és biztos labdatartás. Mivel a védelem magasan helyezkedik el, az elvesztett labdákból rögtön hatalmas területeket tud az ellenfél bejátszani, és elég 1-2 gyors ember, hogy a védelem vert helyzetben loholjon hátra. Ez pedig meg fog esni. Mint ahogy eddig is, ez után is ilyenekkel lehet majd a legjobban megsebezni a Barcát. Ugyanakkor az előrejáték sokkal színesebb, ötletesebb lett. Több a szélsők által végzett centerezés, a középpályások magasabbra merészkednek a half-spacekben. Persze, néhol látható rendezetlenség a mozgásokban. Nincs minden a legtökéletesebben leoktatva. De világos, hogy ebben a felfogásban sokkal élvezhetőbbek, nézhetőbbek a meccsek.
Hatalmas a rizikófaktor, mégegyszer kiemelem. De látszik a minőségbeli javulás tavalyhoz képest. És még egy számottevő adat bizonyítja ezt. Tavaly Messi a gólok 70%-ában aktívan szerepet vállalt. Hiányában a játék unalmas, kiszámítható, és életlen volt. A meccsek jó része pedig 1, vagy 0 ponttal értek véget. Ennek ellenére idén 9 gólszerzője van 4 meccsen a csapatnak, köztük az ifjonc Ansu Fati (2), Carles Pérez, az újonc Antoine Griezmann (2), Frenkie de Jong, és a sokak által leírt Luis Suárez (2). Emellett a Messi nélküli játék minősége érezhetően javult, a középpálya kreativitása ismét hangsúlyos lett, a labdatartás pedig gyorsabbá, és céltudatosabbá vált. Hozzá tartozik, hogy ez még mindig csak az otthoni meccsekre igaz, idegenben a megszerezhető 6 pontból bezsebelt 1 továbbra is aggodalomra adhat okot, de ha ezt a rendszert mondjuk majd Messivel vengédbe is át tudjuk ültetni, akkor újra beszélhetünk arról, hogy van remény ebben a szezonban. Addig pedig örüljünk ezeknek a kis előrelépéseknek, és reméljük a munka folytatását.
FC Barcelona 5:2 Valencia CF (Ansu Fati, De Jong, Piqué, Suárez 2 illetve Gameiro, Maxi Gómez)
Ter Stegen - ha eddig volt esélye a Zamorára, hát most sajnos nem lesz. Ennek a rendszernek az egyik nagy vesztese ő, hiszen amikor gólhelyzetbe kerül az ellenfél, ez a jó ember jobbára már kiszolgáltatott helyzetben van, és onnan nagyon ritkán lehet megmenteni a csapatot, ami ha sikerül, akkor az óriási bravúr. Természetesen most ő is sokat fejlődhet, de ez az év nem róla, és a védéseiről fog szólni. 6
Semedo - az eddigiek alapján most kicsit mintha alulmúlta volna önmagát. Még így is sokat fellépdelt, és vissza is futott, de hiányzott az a kis pimaszság a játékából. Kevesebbet cselezett, kevesebbet mozgott befelé, igyekezett kerülni a kockázatot, és ez nem állt neki olyan jól. 6
Piqué/Lenglet - igen, kiszolgáltatott helyzetben voltak sokszor. Igen, ennek a rendszernek ez a hátulütője. Ha az ellenfél megszerzi a labdát, és tempóból megindulva 2v2 vezeti a védelemre, ott jelentősen csökkennek az esélyek. De ez nem feltétlen ok arra, hogy két ilyen gólt kapjunk. Amelyek ráadásul nem is igazi villámgyors kontrákból születtek, hanem egyszerű böszmeségből. Az nem megy valamiért, hogy a két center közt ne legyen lehetősége megindulni a csatárnak. Vagy nincs elég jól begyakorolva, vagy nincs jól lekommunkiálva. De egy vérbeli 9-es tudja, hol és mikor kell elindulni. A védőknek pedig az lenne a feladata, hogy ezt megakadályozza, ellehetetlenítse. És ez az, ami valahogy nem megy. Az első gólnál Gameiro robbant be, és lehet integetni, hogy les, nem volt az. Lenglet mögötte, Piqué pedig előtte volt. A passzsávot senki nem zárta, mindenki bambult. A második gólnál szintén a kettő közé érkezett a labda, de egyáltalán nem volt lehetetlen a tisztázás. Az biztosan látszik, hogy ebben nagyon fontos, hogy fejlődjenek. Mert persze, amíg többet rúgunk, addig megeshet 1-2 ilyen. De lesz olyan, aki ellen nem tudunk többet rúgni. Ott ez pedig nem fér bele. 6
Alba - az már szinte fel sem tűnik, ha szerves része lesz a támadó játéknak. Tőle gyakorlatilag ez a standard, ehhez kell viszonyítani a játékát. Ebben megint jól helyt állt. A passzai jók voltak, a 16-oson belül veszélyesen mozgott. Az látszik, hogy neki hiányzik az a fajta játszópajti, mint Messi, de hála a jó égnek, feltalálta magát. Fatinak szép labdákat adogatott, és de Jonggal is jól kijön. Ez fontos lehet a folytatásban. 7
Sergio - róla már korábban elmondtam, hogy akkor az igazi önmaga, ha olyan játszópartnerei vannak, akik tudják, mikor hova kell mozogni, és mindig megjátszhatóak. Ez a Betis ellen működött idén először jól, most pedig a második hazai meccsen is hasonló, az előzőtől talán kicsit jobb eredménnyel zárult. Ismét sok labdát szerzett, tartott meg, és játszott meg. A védekezése még mindig tud maga után kívánni valót hagyni, de jelenleg sajnos egyetlen klasszikus védekező középpályásunk sincs, így erre nem lesz egyhamar megoldás. 7
Frenkie de Jong/Arthur - na és ez az, ami az idén a leghangsúlyosabb lesz. A kreatív középpálya. Azok a játékosok, akik stílusban - ha szintben még nem is - közelítenek a XavIniestához. Azok a játékosok, akik a támadást vezetik, irányítják, a csapat motorjaként azt mozgatják, forgatják, és hajtják. Frenkie elmondta a meccs után, még szeretne fejlődni. Ha még tud, akkor örömmel üdvözöljük döntését. Valverdétől pedig, hogy újra azok a játékosok játszanak, akik a labdatartásban erősek, offenzívek, és rendkívüli a helyzetfelismerő képességük. Játsszunk el a gondolattal, hogy ezek egy szép nap majd Messivel játszanak. Az a nap egy nagyon szép nap lesz. 9-8,5
Ansu Fati - rögtön kiemelem, a kapott pontszámánál figyelembe fogom venni a korát, és ahhoz mérem a teljesítményét. Amikor végignézek a sztárokon, és meglátom a kezdőben Fatit, A tanú című film egyik idézete jut eszembe: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.", ide átírva: "Kicsit kisebb, kicsit fiatalabb, de a mienk." Ha belegondolok, hogy én 16 évesen és párszáz naposan otthon ültem, és a videojátékaimat basztattam, ő meg gólt lőtt a Camp Nouban, csökken az önértékelésem. Egészen kivételes zseni ez a gyerek. Ilyen fiatalon halál lazán esernyőzget, vagy éppen nyugodtan húzza le az alapvonal felé a labdát, hogy kicselezve egy védőt De Jong elé tálaljon. Vagy mondjuk gólt és gólpasszt jegyez 7 perc alatt. Remek a mozgáskultúrája, és parádésan játssza be a széltől a középső zónáig terjedő részt, hogy ha éppen úgy kell, csatár poszton érkezzen. Az összjátékokban éretten vesz részt, nem vállalja túl magát, és van egy finom, elegáns pimaszság a játékában. Vélhetően nem utoljára láttuk játszani a felnőttben. Szívmelengető volt a jelenet, amikor a lecserélésénél álló ovációt kapott a közönségtől. Dembélé pedig kötheti szépen fel a gatyát, ezt a gyereket innen ki kell túrni. És egy szépet beintett Bartomeunak: nem az igazolások kellenek. Hanem az ilyenek. 9
Griezmann - ez most nem arról szólt, hogy ő egymaga lője a gólokat. Ő is egy ugyanolyan fogaskerék volt a darálógépben, mint mindenki más. A legjobban azt bírom benne, hogy egy ilyen helyzetben nem kezd el szenvedni, nem romlik a játéka, pusztán kevésbbé lesz látványos. De attól még becsülettel beleáll, és ha kell, akkor a "piszkos"munkát végzi. Mindig is szimpatikusak voltak azok a kilencesek, akik nem csak kilencesek, hanem ha úgy kell, mindent tudnak csinálni. Tényleg nem volt látványos. De annál hasznosabb volt, és most ez volt a fontos. 7,5
Carles Pérez - olyan túl sok lehetősége nem volt villogni. Az Alba-Fati oldalon ment leginkább a játék, ennek vagy az az oka, hogy Fatit akarták reflektorfénybe, vagy a Valencia védelme ott volt sebezhetőbb. Annyi biztos, ebben a gyerekben is nagy a potenciál. Neki lassan aktiválódik az a klauzula a szerződésében, hogy ha 7 meccsen pályára lép, akkor a felnőtt keret tagjaként kell kezelni. És neki ez nagy lehetőség lesz, amit biztos, hogy nem fog elszúrni. Mozgékony, gyors, labdabiztos, jól passzol, jól lő. A LaMasia egy újabb csiszolatlan gyémántja. 7
Suárez - remekül szállt be. Több hét kihagyás után már annak örültem volna, ha két pontos passza van. De látszik, kezd adoptálódni a rendszerhez. Több mezőnymunkát végez, de amikor kell, a kapu előtt van. Benne azt szeretem, hogy az a klasszikus kilences. Fel se kell nézzen, tudja hol a kapu, és izomból lövi be akárhova a labdát. Rögtön a visszatérése után nem több mint egy perccel, és két labdaérintéssel lőtt egy olyan gólt, amit sokan irigyelnek, aztán egy gyönyörű, okos, rövidbe lőtt labdával tette fel a pontot az "i"-re.
