Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19, 2019/20, 2020/21
Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Az első rész után a másodikban a keret összes tagját pontozzuk egytől tízig terjedő skálán a pályán és azon kívül nyújtott teljesítményük és mentalitásuk alapján. Pontszámainkat a képeken bekarikázva találhatjátok meg.
ter Stegen: Nem lehet a kapusokat önmagukban értékelni, hanem ehhez szükséges a védelmet is. Stéga ugye ilyen szempontból szar helyzetben volt, mert egy hosszú, térdműtét miatti kihagyást követően tért vissza, és ráadásul a védelem is szar volt előtte. Ennek köszönhetően Koeman alatt nagyjából tiszta sor volt, hogy meccsenként egy gólt legalább fogunk kapni, de jó lesz az kettőnek is. Xavi érkezése nála is egy új szezont jelentett, onnantól rohamosan elkezdett javulni a teljesítménye. Végül 15 kapott gól nélkülivel zárt, ami a szezon első felét tekintve egy meglepően magas szám. Nem ez volt a legjobb idénye, de a javuló forma mindenképpen bíztató.
Neto: Neto az az ember, akinek már az ide érkezésekor borítékolva volt a távozása. Nem őt minősíti, bárkivel így lett volna, hiszen a Barcelona kapusa ter Stegen, és ez még évekig így is lesz. Neto ismét a kelletlen másodhegedűs szerepében tetszelgett. Az mondjuk azért még ebben a szerepben is – megkockáztatjuk – megalázó, hogy a kupameccseken sem számít rá a mester. Rengeteg olyan meccs lett volna, ahol egyáltalán nem jelentett volna semmiféle hátrányt, ha nem Stegen véd, hanem Neto.
Mingueza: Már a szezon elején érezni lehetett, hogy ő lesz a keret egyik vesztese, hiszen hatan versenyeznek posztján: ez még úgyis sok, hogy Umtiti már nem igazán beszámítható. Ennek megfelelően Mingueza gyakorlatilag nem játszott belső védőt a szezonban, és az edzők a jobb oldalon próbálták bevetni, ami teljesen érhetetlen. Teljesen más karakter a spanyol, abszolút testidegen tőle ez a szerep. A végeredmény is ilyen lett, érezhetően rosszabb volt vele a jobboldal, mint bárki mással.
Roberto: Szinte teljesen kimaradt neki ez a szezon a sok sérülés miatt, egyedül az első pár hónapban kapott lehetőséget, akkor viszont egész gyakran. Nagyon jól kezdte a szezont, 2 góllal és 1 gólpasszal jelentkezett az első 3 meccsen. Ez annak volt köszönhető, hogy Koeman a középpályán számított rá, hiszen ez az eredeti posztja, azonban később vissza kellett térnie a jobbhátvéd pozícióba, és a teljesítménye is elszürkült. Gyakorlatilag hatmeccsnyit játszott, ez a minimális idő, amit már pontozni tudunk.
Alves: Voltak kételyeink, hogy mennyit tud segíteni 38 évesen, de abszolút ránkcáfolt. Nyilván nem hozott klasszis szintet, de ez talán nem is elvárható. Nehéz eldönteni, hogy az ő érdeme vagy a többiek szégyene, hogy a négy játékos közül egyértelműen Alves nyújtotta a legjobb teljesítményt. Kicsit elvontabb szerepkörben muzsikált, mint a korábbi években: gyakran belépett középre, segítve a játékirányítást. Kulcspasszaiból azonnal kilátszott, hogy mekkora klasszis volt fénykorában, és ezek a képességek nem tudnak eltűnni. Kérdés, hogy mi lesz vele jövőre, de ez a teljesítmény alapján abszolút nem lóg ki a keretből.
Dest: Hát, ez bizony elég rosszul sikerült. Nagy reménységként jött ide, de valahogy nagyon megakadt a fejlődése. Nyilván ez a poszt az egyik legkomplexebb a modern futballban: egyszerre kell jól védekezni és kellően segíteni a támadásokat. Sok játékos megél abból, hogy az egyiket fejleszti tökéletesre, a másikban meg bántóan közepes: ilyen pl. Alexander-Arnold, aki fantasztikusan készít elő, a védekezésben viszont abszolút középszerű; vagy mondjuk Walker, aki az egyik legbiztosabb védő, de cserében nem ő a City asszisztkirálya. Na a probléma abból fakad, hogy Dest mindkét tér(fél)en középszar teljesítmény nyújt. A védekezésben talán még jobb, de azért egy viszonylag tehetségesebb szélső simán elmegy mellette; támadásban viszont abszolút nulla a srác, és ez nagyon érződött a szezonban. Ez a teljesítmény nagyon kevés lesz, még egy ilyen év után a Barcának új jobbhátvéd után kell majd néznie.
Pique: Érződnek a spanyol fizikai korlátai, egyre kevesebbet fog bírni, azonban a klasszisa továbbra is látszódik. Olyan mértékű rutint szedett össze, amivel kompenzálni tudja lassuló (és sosem gyors) sebességét. Nem volt tökéletes szezonja, azonban nélküle minden egyes alkalommal szétesettnek tűnt a védelem - ez elég sokat elmond Pique tudásáról és hatásáról. Divat őt szidni, azonban minden egyes évben kiderül, hogy nélküle kevesebb a Barcelona védelme. Hacsak nem igazolja le a csapat ezen a nyáron a világ két legjobbját a poszton, akkor Pique jövőre is hasznára lesz a csapatnak.
Garcia: Nehéz szülés volt, de kezd beválni. Nagy reményeket fűztünk hozzá, hiszen fiatal kora ellenére már jelentős tapasztalatot szerzett a világ talán legjobb csapatában, ennek ellenére nagyon nehezen kezdte barcelonai karrierjét Garcia. Piros lapok, rossz helyezkedések, néha ijesztő fogalmatlanság jellemezte: végül már arról jöttek a hírek, hogy pszichológust fogadott a hatalmas nyomás következtében. Igazi versenytársak hiányában az egész szezonban pályán maradhatott a spanyol, és ez megtette a hatását: a tavaszi idényben egyre magabiztosabb teljesíményt nyújtott, szép szereléseket és nagy mentéseket is láthattunk tőle. Az első évet mindig bemelegítő szezonnak tekintjük, Garcia pedig korrekt teljesítményt nyújtott.
Araújo: Emlékezetes a debütálása: pár perccel csereként való megérkezése után már mehetett is le egy piros lappal, majd Dembele kurvaanyázott egyett a bírónak, így lett duplapiros. Na de hol vagyunk már ettől? Araujo folyamatosan, minden meccsen egyenletesen fejlődik, egyre és egyre jobb lesz. A fejlődés ebben a szezonban beteljesedett: Araújo a liga egyik legjobb védőjévé vált. Brutális testfelépítésű, tipikus "izomvédő", aki ellen nagyjából lehetetlen fizikai párharcot nyerni. Ezzel szinte automatikusan jár a légi párharcok többségének megnyerése, és Araujo esetében még egy ritka szerencsés tulajdonság is társul: baromi gyors az uruguayi, ezáltal remekül tudja javítani esetleges hibáit. Azok pedig azért még előfordulnak: főleg helyezkedésben kell javulnia, illetve a labdák megjátszásában. Látva fejlődéséi sebességét, remélhetőleg 1-2 éven belül ezek is meglesznek, és világklasszisként tekinthetük majd az uruguayira.
Alba: A szokásos formáját hozta: nem minden meccsen effektív, de összességében az egyik legfeltűnőbb tagja a csapatnak. Az már rég nem újdonság, hogy a bal oldala erősebb a Barcának, az idei jobbhátvédek mellett meg végképp nem volt nehéz kitűnnie Albanak. Ennek ellenére a 12 gólpassz figyelemreméltó teljesítmény védőként, Dembele után a csapat második legjobbja etéren, és összességében is a szezon egyik legjobb játékosa volt a spanyol.
Lenglet: Garcia érkezésével és Araújo romamosabb fejlődésével hátrébbszorult a francia, immáron csak negyedik a posztján. Ezt automatikusan kevesebb játékperc kíséri: Lenglet gyakorlatilag csak csereként játszott idén. Ahhoz képest viszont egész sok játékpercet összeszedett, azonban ezeket elég semmilyen módon játszotta végig. Pozitív dolgokat nem tudunk kiemelni tőle, annak lehet örülni, ha nem kell negatívat megemlíteni. Sajnos jópár ilyen eset is volt, kifelé lóg már a csapatból a védő.
Umtiti: Az a vicc, hogy idén még egész sokat volt elérhető, egyszerűen csak nem rakták be a csapatba. Távozni nem akar, így marad az üldögélés: egyetlen meccsen lépett pályára a szezonban, ez nyilván nem értékelhető bővebben.
F. de Jong: Nagy csalódás volt ebben a szezonban. Korábban pont kezdett látványosan kitűnni, amikor Koeman alatt egy kötetlenebb szerepkörben futballozhatott. Ekkor sokkal több felfutása volt, melyek során nagyon veszélyes helyzeteket tudott kialakítani az ellenél kapuja előtt, gyakran a gól sem maradt el. Idén azonban újra beszürkült, Xavi alatt kisebb szabadságot kapott. Nincs arról szó, hogy rosssz lett volna, de egyáltalán nem tudott kiemelkedni. Az az igazság, hogy körülötte Busquets, Pedri és Gavi is jobban teljesített. Ennél most már többet várnánk a 25 éves hollandtól.
Busquets: Tartozunk annyi vallomással, hogy szerkesztőségileg hatalmas rajongói vagyunk a spanyolnak. Igyekszünk nem elfogultan értékelni, de egyszerűen lenyűgöz minket a játéka. Nyilvánvalóan egyértelmű hiányosságoktól szenved: nagyon lassú, ezért ha elviszik mellette a labdát, akkor vége a védekezésnek. Ezért kell mellé egy ember, aki kiegészíti (de Jong), és ha ez megvan, akkor Busquets egészen elképesztő. Nem sokan helyezkednek nála jobban a világon, a játékirányítási és labdatartási képessége elképesztő. Idén ez végképp kitűnt, klasszisokkal rosszabb volt a középpálya nélküle. Játékintelligencia terén egyáltalán nem látjuk rajta az öregedést, még mindig a világ egyik legjobbja posztján.
Pedri: Akármennyire zseniális volt, féltettük tavaly: úgy éreztük, hogy ilyen fiatalon elképesztő mértékben túlterhelik. Ez a sejtés sajnos beigazolódott, hiszen idén a fél szezont sérülten töltötte. (Ilyen félelmeink vannak most Gavival kapcsolatban is). Ehhez képest viszont impresszív, hogy mennyire nyomát hagyta a csapaton abban a kevés időben, amikor pályán volt. Statisztikailag egyértelműen látszik, hogy nélküle sokkal jobban szenved a Barca, de ezen túlmenően a mezei néző számára is hihetetlen látványos játékot nyújt. Idén elkezdett szépségdíjas gólokat szerezni, a játékirányítása és megindulásai minden korábbinál jobbak. Egyszerűen érezni lehet, hogy ennél még mindig többet fog tudni, de már most a csapat egyik legjobbja.
Nico: Hirtelen került fel a B csapatból szezon közben, de ígéretesen kezdett, végül a szezon végére beszürkült. Nála is azt lehet érzékelni, mint de Jongnál: legjobban Busquets pozíciójában tudna játszani, azonban amíg a veterán spanyol ennyire meggyőző, addig nem igazán lehet leváltani. Így kényszerűségből Nico általában előrébb játszott, ami szerintünk annyira nem passzol hozzá, egyelőre a támadásépítés és progresszív passzok terén nem jeleskedik, de bőven van még ideje fejlődni. A következő szezonban az lenne ideális, hogy Xavi a 60. perc környékén leszedi Busquetset, és a maradék 30 percre Nico kipróbálhatná magát a pozícióban.
Gavi: Valahogy így kell 17 évesen berobbanni. Hivatalosan még nem is az első keret tagja, de annyira egyértelműen a kezdő része, hogy már mi is ide soroljuk értékelőnkben. Alapvetően két pozícióben játszott a szezonban, attól függően, hogy éppen hol volt a legtöbb sérült. Eredendően a középpályán szeret futballozni, itt valóban szép teljesítményt nyújtott, aztán a tavaszi idényben egyre többször került ki a balszélre, ami kevésbé volt tetszetős. Reméljük, hogy nem ebben a pozícióban fog hosszútávon játszani, mert a középpálya sokkal jobban illik hozzá. Az biztos, hogy ez egy bámulatos első szezon volt, és felesleges is ecsetelni, hogy mekkora ígéret a srác.
Puig: Az egyik legellentmondásosabb figurája a csapatnak. Sok szurkoló évekig panaszkodott, hogy az edzők még a keretbe se teszik be, mások attól kaptak idegösszeroppanást, ha a pályára lépett. Talán idén billent meg ez az egyensúly, és kezd a mélybe hullani Puig felállított szobra. Valami nem stimmel: egyszerűen nem lehet, hogy ennyi edző ugyanúgy nem hajlandó játszatni őt. Idén különösen kevés lehetséget kapott, ennek következtében pedig a pályán töltött percei gyengére sikeredtek, hiszen nagyon nehéz ilyen kevés lehetőséggel jól élni (erről talán Luukot érdemes megkérdezni). Az egészen biztos, hogy ez a szituáció nem mehet így tovább, mert előttünk épül le a spanyol, aki felfedezésekor hatalmas csillagnak tűnt, mára azonban már csak szürke árnyéka önmagának.
Coutinho: Borzalmas volt ez az egész barcelonai karrier, nagyon szomorúak az idejövetelének körülményei és a letetett teljesíménye is. Utolsó utáni lehetőséget kapott ebben a szezonban, és nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy minden adott volt a bizonyításhoz. Az elmúlt évtized leggyengébb középpályás-állományával indult neki az ősznek a klub, gyakorlatilag nem volt annyi elérhető kerettag, ami a három kezdő pozíciót meg tudta volna tölteni. Ennek ellenére Coutinho botrányosan rossz meccseket játszott, majd egész szürreális módon a 160 milliós igazolást kiszorította a B-ből hirtelen felhozott Gavi és Nico. Utólag nézve nem csoda, a brazilnak egyszerűen nem működött a játéka ebben a klubban.
Aubameyang: Ritka, hogy egy téli igazolás fél szezon alatt meg tud valakit győzni, de Auba ebbe a kategóriába tartozik. Számkivetettként felbontotta a szerződését az Arsenallal, és úgy igazolt ide, hogy 14 meccsen 4 gólt szerzett a PL-ben, vagyis nem voltak nagy elvárások. Ezzel szemben Barca-színekben hamar elkezdte a gólgyártást, és végül fej-fej mellett zárt Memphissel, úgy, hogy majdnem 1000 perccel kevesebbet játszott. Csak a bajnokságot figyelembe véve neki volt a második legnagyobb várható gól/90 perc aránya, 0.72 xG/90MIN-nel zárt. Ezt ugyan valamelyest alul lőtte, de arról mindenképpen jó képet mutat ez a szám, hogy hamar beilleszkedett a csapatba és felvette az itteni stílust. Egy év folytatást még mindenképpen megérdemel, kiemelkedően jó teljesítményt nyújtott annak ellenére, hogy csak egy lyuk átmeneti foltozásaként érkezett.
Fati: Hát a kicsi Ansura nagyon nehéz mit mondani, mert pont azokban az időkben sérült meg, amikor egy játékos a leginkább befuthat. Bár azért az érdekes, hogy majdnem minden visszatérésén szerzett egy gólt, de összességében ez a szezon nem tartogatott neki sok jót. Ezzel igazán az a gond, hogy ez lehetett volna az úgymond vízválasztó. Megkapta Messi mezszámát, ő volt a csapat legjobban várt sztárpalántája, és itt most tényleg alakíthatott volna egy maradandót. Nem rajta múlt, és még mindig túl fiatal ahhoz, hogy leírjuk a jövőjét, sőt, leginkább mindenki abban bízik, hogy ez a szezon nem gátolja meg abban, hogy egy fényes karriert fusson be. De róla legkorábban a következő idényben derülhet ki, mit is tud adni a konstans jelenléte a csapatnak.
Dembele: Nem lehet hova tenni ezt a gyereket. 24 éves korára már megszerettette, majd szép lassan, de biztosan megutáltatta, majd ismét megszerettette magát a szurkolókkal. A szezon elejét természetesen megint sérüléssel töltötte, aztán mindenki el akarta adni télen. Nem akadt vevő, mert fél év volt hátra a szerződéséből, és senki nem fog rá pénzt kiadni. Így aztán maradt, és akkor már elkezdett játszani. Szórta a gólpasszokat, egyre biztosabb lett, és egyre nagyobb veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Közben ment a huza-vona a szerződése körül, mert az ügynöke nem akart belemenni az alacsonyabb fizetésbe (ezen a ponton azért meg kell jegyezni, hogy ha Dembelé annyira akarna maradni, rákoppintana a körmére). Aztán már egyenesen éltette a Camp Nou, és úgy volt, hogy na jó, akkor hosszabbítanak a felek, és most megint ott vagyunk, hogy mi szeretnénk, ha maradna, de úgy tűnik, nem fog. A januártól nyújtott teljesítménye mindenesetre nagyon meggyőző volt.
Torres: Kevesen látták meggyőzőnek az első fél évét, és igazság szerint a teljesítményének sok szempontból javulnia kellene. A kapu előtt gyakran hibázott, nagyon sok helyzetre lőtt mindösszesen 6 gólt, esetenként úgy, hogy 7-8 helyzetet rontott egy meccsen. Ebben mindenféleképpen várjuk a javulást, ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a támadó játék szempontjából jelentős tagja lett a csapatnak. Ez alatt azt kell érteni, hogy sokat profitált a csapat abból, hogy jó ütemben mozdul be a védők közé/mögé, ezzel megnyit új területeket, elvisz védőket, vagy maga kerül olyan helyzetbe, hogy a kapott labdákat könnyen középre tudja játszani. Sok, őt érő kritika jogos, ezt fontos tisztázni. Ugyanakkor mindenképpen meg kell várni, hogy egy teljes szezont az elejétől a végéig lejátsszon, és utána lehet megítélni, hogy most akkor ő jó vagy rossz volt.
Depay: Korántsem lehetne azt mondani, hogy ő volt a csapat sztárja és húzóembere, pedig elvileg erre a szerepre kenték fel. De közben meg érdemes belegondolni, hogy ez mennyire az elmúlt évek Barcáját hozó mentalitás, és el is vetni ezt rögtön. Nem kell ide kifejezetten azért hozni embert, hogy aztán köré lehessen csapatot építeni. Csapatot kell építeni és abba a megfelelő embereket idehozni. Depay ebben megállta a helyét. Megállta a helyét, mert kivette a részét kellően a játékból, nem volt tőle idegen a védekezés, a helyzetek kialakítása, és azért nem a semmire lett ő (az egyik) gólkirály. Megszokhattuk azt is, hogy 38 meccseken 42 gólokat lőnek egyes játékosok, de egy kicsit a földre leszállva az a 13 nem is olyan tragikus. Kevés, de a reálisan elvárhatótól mégsem marad annyira le.
Braithwaite: Van az, amit tényleg nagyon nehéz értékelni, és ez az. Nem lehet egyszerűen semmit elmondani Bré szezonjáról, hiszen gyakorlatilag nem is volt neki. 4 meccsen lőtt 2 gólt és jegyzett 1 gólpasszt, de így erről nem igazán lehet mit értekezni. Jó, szép, akármi, de tőle kellene az egyik leghamarabb megválni, mert ez tényleg nem segít. Nem az ő hibája, persze, ezerszer elmondtuk, hogy ez mennyire elbaltázott transzfer volt, de ez nem javít a helyzeten. Ha 23 olyan játékost akarunk, aki bármikor harcra kész, és bevethető, akkor könnyes búcsút kell neki inteni.
L. de Jong: Sokak egyik kedvenc játékosa lett, és az egészen biztos, hogy nem érdemtelenül. Az a mérhetetlen alázat, amivel dolgozott, annak ellenére, hogy tudva levő volt, hogy másodhegedűs, az példaértékű lehet a mostani és eljövendő generációk számára. Előtte is adódott egy óriási lehetőség, és talán nem blődség azt mondani, hogy akármennyire nem ez a csapat az ő szintje, ő a lelkét kitette érte. Keményen, alázattal, emelt fővel, és ha szükség volt rá, akkor ő érkezett. Mindegy, hogy 10 meccsnyi padozás után, ő érkezett, ollózott, csúszott, mászott, fejelt, térdelt, amit éppen kellett. A hírek szerint nem tartja meg a Barca, és ez kár.
Demir: Az eleve nem gyakori, hogy kölcsönvesz a Barca egy alacsonyabban jegyzett liga egyik csapatától, az meg még kevéssé, hogy aztán azért nem játszatja a játékost, hogy ne kelljen érte fizetni. Akkor ennek mi értelme volt? Konkrétan nem is maradt meg semmi abból, amit ez a gyerek csinált, így az ő értékelése most itt sajnos a végére is ér. Bár azért azt még illik hozzá tenni, hogy egy másik élethelyzetben akár megvethette volna itt a lábát, mert nem béna a srác. De ez nem az volt.
Agüero: Ez a szegény ember nem méltó módon hagyta ott a futballt. Először ide igazolt annak reményében, hogy gyerekkori jóbarátjával oszthatja meg az öltözőt. Aztán ez a jóbarát távozott, és Kun érthetően nem volt vidám. De beleállt, majd aztán felépült a sérüléséből, lőtt egy gólt a Realnak, és a következő meccsen kijött egy szívdiszfunkció, ami miatt végül szögre kellett akasztania a stoplist. Ha valami, hát ez nem méltó egy ilyen illusztris karrier befejezéséhez. Nagy segítség lehetett volna a csapat számára. Sajnáljuk, Kun. Őszintén sajnáljuk.
Traoré: Hát itt mondjuk pont az a helyzet, hogy fél év után valamit mondani kell arra, hogy jó volt-e vagy rossz, hiszen kölcsönbe érkezett, de ez a fél év nem volt meggyőző arról, hogy érdemes érte 30 millió eurót kiadni, és hagyni, hogy foglalja a 11-es mezszámot. Nem indított rosszul, hiszen végülis adott néhány gólpasszt, de nem nagyon sikerült profitálnia a csapatnak abból, hogy ő itt van. Eleve nem a világot megváltani hivatott ez a kölcsönszerződés, hanem pusztán annyira, hogy nyárig legyen ott egy opció, aztán majd meglátja mindenki, hogy akarják-e a folytatást. Nem veszítünk sokat azzal, ha nem.
Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk második részét! Te hogyan értékelnéd a játékosok teljesítményét?
Közreműködő adminok:
Játékosértékelés: mb22 & PT10
Képek: Mo10
Szerkesztő: PT10
World of FCB, 2022.
