Előszóként annyit hadd, hogy a Sevilla tavaly éppen ugyanebben a helyzetben vesztett Szuperkupa döntőt. Igaz, akkor a fasz kellemesebbik felén voltunk, de a lényegen nem változtat. Az újuló Sevilla 3at otthon, 2t idegenben kapott, és elbukták a tornát. Majd 4-5 hónappal később, a bajnoki meccsünkön jobban megfingattak mint addig bárki, és ha nincs Leo, otthagyjuk a fogunk.

Drága Bartomeu! Ez a vereség neked, és a szeretett brigádodnak szól. Nem hogy könnyebbé tennétek Valverde dolgát, lassan ott vagyunk, hogy egyre nehezebb lesz. Fiatalok kellenek a csapatba. Ifik, akik tehetségesek, akikre hosszú távon építeni lehet. Hunyjunk most szemet a tény fölött, hogy a La Masiat teli talppal rúgjátok le a Taigetoszról. De legalább akit helyette vennétek, lenne erősítés a csapatnak. Nem, dehogyis. Nekünk mindenkinél jobban csak egy valaki kellett, az Paulinho. Világos, hogy a 3 éve Kínában levezető 29 éves Paulinho lesz a megoldás a problémánkra. Majd utána hazudoztok össze vissza, hogy Dembélé már centikre van a Camp Noutól, vele együtt jön Cou is. A két csapat pedig röhögve cáfol rátok. Öregem rajtunk röhög a világ...köszönjük, az ajtó arra van!

Igazából Geri nagyon jól összefoglalta a helyzetet. 9 év alatt, amit itt volt, most egyszer lehetett azt érezni, hogy esélyünk sincs. Hogy annyival vagyunk a Real mögött, hogy Messi sem segíthet. Zongorázni lehetett a különbséget a két gárda között. Oké, értem. A korai gól megfogta a csapatot. Csak utána a teendő az szokott lenni, hogy megpróbálunk kiegyenlíteni. Nem gyorsan kapni mégegyet. De az a gól is baszki. Asensio saját maga sem hitte el, hogy a 7 védekező szellemű játékosunkból egyik sem lép ki rá. Olyan zavartalanul lőtte el egy 27ről, amennyire álmában sem még soha. Stegen egész egyszerűen köpni nyelni nem tudott, megértem. Azt viszont nem, hogy utána a csapat ugyanazt az inkompetens játékot tolta. Egyáltalán semmi ritmusváltás, semmi lendület, ötlet meg annyi sem. Amiket Valverde elmondhatott az öltözőben, azt alig láttuk vissza. Csak sejtem, hogy háromszögelni kellett volna, vagy valami hasonló. Ment az ötlettelen labdázás, miközben Lionel Messi a védelem közelében tanyát vert, hátha kap egyszer egy labdát, hogy megváltsa a világot. Nem így lett. Persze hogy szar volt Suárez, de nem is lehet jó, ha el se jut hozzá a labda. Ő nem az, aki 30 meg 50 métereket fog visszalépni labdáért. Ő csatár. Nem is feladata. De alig juttattuk el hozzá. A középpálya nagyon problémás volt. Aztán Umtiti elaludt, Benzema(!!!!!!!!!) lefordult róla, és eltette a rövidbe. A meccs lényegében eddig tartott. Innentől a Real csak lasztizott, mi pedig azért tűntünk jobbnak és kreatívabbnak mint az előtt, mert nekik már édes mindegy volt. Ez a meccs fejben ment el. Senki nem volt igazán ott. Senki nem játszotta ki a lelkét is a pályán, nem éreztem hogy az életük árán is meg akarják nyerni. És a kibaszott idegesítő nem maga a vereség. Hanem 1) 12 lövésünk volt, gólt nem szereztünk 2) egyéni hibákon ment el, Valverde feje meg főhetett a technikai zónán belül/kívül, az eladott labdákról mindenki tehet, csak ő nem.

A klasszikus csapatértékelő elmaradna. Legyen elég annyi, hogy mindenki kap egy kegyelemkettest, mert nem vonultak le 5 perc után.

De nem baj, néhány órán belül jön Coutinho, Dembélé, Özil, Dybala, Verratti, és még sokan mások, és varázsütésre az összes gondunknak annyi.

Idő és bíztatás kell most a csapatnak. Ez nem egy 2 hetes meló, amibe Ernesto kezdett. Hónapok, mire ez gyümölcsözik, de hát az almafa sem az ültetés utáni első nap terem.