Az ilyen meccseknek az a jó oldala, hogy aránylag őrlángon is behúzhatóak a papírforma szerint. Még egy kissé tartalékosabb csapattal is, és akár egy kihagyott tizenegyes is belefér.

Mindkét csapat változott a nyáron. Régi-új arcok tűntek fel a hazaiaknál, valamit egészen új zsenik (pl. Enzo Zidane) mutatták meg fényes oldalukat. A tavalyi kupadöntőn játszó csapathoz képest Deportivo Alaves kezdője 5 olyan játékost tartalmazott, akik akkor is ott voltak. A Barca is sokmindent megélt. Eligazolt Neymar, jött Deulofeu, Semedo, Paulinho és Dembélé (ez utóbbi ma este érkezik meg Barcelonába, így még nem játszott). Valverde sokmindent változtatott a játékon, amivel többek közt Messi válláról lekerült a mázsás teher egy része.

Tovább mennék attól hogy tetszett, egyenesen lenyűgözött, ahogy Ernesto Valverde beleépíti Cruyff felfogását a játékba. Labdatartásnál egyre magabiztosabb kezd lenni a háromszög-játék, élvezet nézni a megszilárdulását. A sok és ügyes szélsőnk pedig lehetővé teszi a pálya végletekig történő széthúzását. A szélesség mellett a mélységre is hangsúly van feltetve. Megnyugtató az ilyen apró finomságok visszahozása. Egy-egy percre a szurkoló 8-9 évet visszarepül az időbe, és felidézi a Pep keze alatt mindent letaroló Barcát, a futballtörténelem talán valaha volt legjobb csapatát. Egy az egyben azt a brigádot sosem kapjuk vissza, de ilyen mentalitással a fiatalok is beleszagolhatnak abba, milyen is volt az, mikor nem volt ellenfelünk.

Nem hibátlan a játék. A helyzetkihasználás hagy maga után kívánni valót. A dinamika is hiányzik a csapatból. De a zongorista sem játssza virtuózként a kottát, amit először lát. Andrés szerepe megintcsak nagyon fontos a csapatnál, nem különbb Busitól és Messitől. De a teher, amit Lucho rakott rájuk, oldódik.

A La Masia idei roncsolódása után megnyugtató volt azt látni, hogy Ernesto 8 saját nevelést küldött ki a kezdő 11 tagjaként, Albat, Gerit, Vidalt, Iniestat, Busit, Robertot, Deut és Messit. Öregebbek, néhányuk felett bizony eljárt az idő. De ez a brigád akkor is képvisel valamit. Méghozzá egy arany generáció oszlopos tagjai voltak többen belőlük. A Barca megmásíthatatlan, sokat megélt, vérbeli harcosai. Érdemes rájuk építeni, beléjük lett verve taknyos korukban a Barca-DNS.

Alavés 0-2 Barcelona (Messi, Messi)

Ter Stegen – szar lehet ilyen meccseken a Barca kapuját „őrizni”. Mindig is mondtam, ezen meccsek vesztese a germán szokott lenni. Egyetlen egyszer került olyan helyzetben, amit higgadtan és zseniálisan kellett megoldania, megtette. Azért az még mindig lenyűgöző, szorított helyzetben milyen pontosan ívelget „gyengébbik” lábbal. 2/2 kapott gól nélküli nem rossz. 7

Jordi Alba – érezhetően még mindig szenved, hogy nincs előtte Neymar. Most viszont bátran mehetett és ment is előre, nem volt rá hátul szükség. Neymar hiányát egymaga próbálja pótolni, és ez most nagyon jól ment. Adott egy gólpasszt, és majdnem végig elől játszott, pontosan. 7

Umtiti – továbbra is tartom, hogy nem nagyon vesznék vele össze. Volt egy kis jelenete Sobrinoval, amit nem értettem, miért ért sárgát, de mindegy. Kicsit érezhetően felcseszte az agyát, és ez kellett. Határozott lábbal pakolgatott oda, látványos volt. 7

Piqué – azért az, mikor Sobrino megkerülte, nem volt olyan szép. De azon kívül rutinból hozta. Egyik véleményes esésére a spori tizenegyest fújt, pedig csak ollózott volna. Azért az látványos lett volna úgy. 6

Vidal/Roberto – behatárolhatatlan volt a két csávó posztja, szerepe. Kb egy az egyben ugyanolyan meccsük volt, hol az egyik, hol a másik volt elől. Egyik sem emelkedett ki, nem egyszer nem jót húztak meg, de itt belefért. Nelsinho hátul stabilabb. 5

Iniesta – ezek kellenek neki. Öreg éveire nehezebben bírja az iramot, itt nem volt nagy. Rutinmunkát végzett, jól osztogatott, egyszer-kétszer eldurrantott egy lövést. Ő legalább próbálta. 7

Rakitic – továbbra is sikerül beleszürkülnie a meccsbe. Egy jó megmozdulása volt, amikor elsülött egy balost, de nem találta el Pacheco kapuját. Sokat robotol, ami szimpatikus. Talán a jövőre nézve neki ez lesz a szerepe. Ha így van, illik rá. 6

Busquets – nem kellett őt nézni, hogy lássuk a játékot. Nem volt sok dolga, alig támadott az Alavés. 6

Deulofeu – pótolná Neymart? Nem. De a harci szelleme, a nyerni akarása, a küzdő ereje mindenképp észreveteti a pályán. Nem szarozni jött ide, van is helye a csapatban. Agresszívan támad le, van annyira vagány, hogy 20-ról eldurrant egy-egy jobbost, és nagyon beleillik Valverde széthúzós játékába. Nekem eddig nagyon szimpatikus. 8

Messi – MOTM, MVP, POTM, TOTS, TOTY, meg a fasz se tudja mi még. Olyan szintet képvisel, amit el nem érhet senki ember fia. Az Olümposz tetején focizik, ahova ember nem juthat. Neki simán belefér egy kapufa és egy kihagyott büntető, teljesen mindegy. Úgyis akkor rúg gólt, amikor akar. Az elején bemelegítette Pachecot, aztán leszopatta az Alavést. Ennyi. Ez a mi Messink. 10

Paco – a gólpasszáig fel se nagyon tűnt, hogy ottvan. Először stílusosan kilőtte az egyetlen passzsávot fogó játékost, majd odafejelte a bizonytalan Alexis mellett Messihez a zsugát, és sakk matt. 5

Denis – nem tetszik ott a szélen. Nem rossz, de középen klasszisokkal jobb lehetne. 5

Paulinho – amikor ő játszott, nem kapott ki a Barca. 200

Egy valamit kell beismernem a végén. Nem vagyunk Európa top1 klubja. Spanyolországban se valószínű, hogy mi vagyunk a legjobbak. De a szilárd talapzat megvan. Kezdődhet az építkezés, a határ pedig a csillagos ég. A sorsunk a kezünkben.