Ernersto Valverde edzősködése óta az egész csapat a megosztottságról szól. Azelőtt is voltak problémák, leginkább a vezetőséggel. Emlékezhetünk a bizalmatlansági indítványra, a borzalmas igazolásokra vagy éppen a fiatalok folyamatos távozására. Ernő érkezésével (és Neymar távozásával) nagyjából lenyugodott a tenger, beköszöntött az állóvíz. Na de meddig? Kommunikációs- és igazoláspolitikai téren rendbe jöttek a csapat problémái, azonban ezzel párhuzamosan jöttek újabbak, melyekből egyelőre nem látszik a kiút. 

Ernersto Valverde edzősködése óta az egész csapat a megosztottságról szól. Eredményesség terén a csapat (főleg előző évben) kiemelkedőt nyújtott, idén is jól állunk minden sorozatban, azonban mégis akkora a felháborodás, mintha már teljesen elbuktunk volna mindent február közepére. Pedig nagyon nem így van, szóval mire fel ez a nagy elégedetlenség? 

Nem emlékszem, mikor kezdtem el pontosan szurkolni a Barcának, de valamikor 2010 környékén kerülhetett rá sor. Jóformán semmit nem tudtam a fociról, kapcsolgattam a csatornák között, és megláttam egy meccset. Az most mellékes hogy nagyon tetszett az egyik csapat meze (kék-piros csíkos volt), de ahogy leragadtam a képernyő előtt, szép lassan vettem észre, hogy milyen elképesztő precizitással passzolnak. Minden passz tűpontos volt, a labdalevételek egytől egyik rendkívül figyelemreméltóak. Mindezt baromi gyorsan csinálták, nem egyszer hülyét csinálva az ellenfélből. Egyszerűen áradt belőlük a magabiztosság. Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött az egész játékuk eleganciája és szép lassan, több véletlenszerűen elkapott meccs után elkezdtem az FC Barcelonának szurkolni. 

Na hát ebből a csodálatból tűnt el minden 2019-re. Ugyanúgy követem minden meccset, ugyanúgy örülök a szezon végén a Spanyol Kupa-győzelemnek, na de a játék? Lassan kínzásként élem meg az egyes találkozókat. Régen napokig vártam a hétvégét, most épp hogy bekapcsolom kezdésre a TV-t. Hiába a rengeteg pénz és a nagy tét, ennek az egésznek a lényege a szórakoztatás lenne. Olyan mint egy videojáték. Akkor veszed meg, ha úgy érzed, leköt, ha azt gondolod, élvezni fogod, ha megéri a befektetett időt és energiát. Ha élvezted, akkor megveszed a következő részt vagy a hasonló tematikájút a rivális kiadótól. Ha nem tetszett, otthagyod a picsába.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ismerjem magamat, az indokaimat és hogy őszinte is lehessek legbelül. Ezek az elvek mentén pedig kérdezem: jók a mostani meccsek? Nem. Megvan bennem az évtized elején tapasztalható gyermeki izgalom napokkal előre? Nem. Élvezem a Barca-meccseket? Nem. Akkor miért nézem mégis az összeset?

Barcelona - Valladolid 1-0

Stegen - Harmatgyenge volt ez a Valladolid. De őszintén, kurva rosszak voltak. Pár szebb támadásra (általában kontrából) futotta, de az utolsó harmadban, főleg az utolsó passzoknál mindig elbuktak. Nem volt kaput eltaláló lövésük, szerintem innentől teljesen felesleges Stegen  teljesítményéről beszélni. 6

Roberto & Alba - A kellemes passzolgatásból kivették a részüket hátul, de mivel a csapatnak nem volt kedve focizni, ezáltal pedig támadni sem, így be is fejezték ennyivel a meccset. 6.5

Pique - Gerard az egyetlen játékos a LaLigában, aki a szezon összes percét pályán töltötte. Ez február közepén már elég brutális statisztikának számít, de ami igazán szép a történetben, hogy ezt milyen minőségben teszi. Az egyik legjobbja idén a csapatnak, és csak remélni tudom, hogy nem pont a legfontosabb időszakra fárad el. 8

Vermaelen - Verminátor tipikusan az a bizonyos potyautas, aki ha véletlenül hozzákerül a labda, akkor a legegyszerűbb megoldást választva továbbítja azt, egyébként pedig a legjobb helyről nézi végig a meccset. És még csak fizetnie se kell érte. 7.5

Busquets - Ő sem roppant meg ezek az "acélos " támadások alatt, úgyhogy rutinból lehozta a meccset. Nem mellesleg ha bárkit érdekel, regisztrált az internetre. 7.5

Vidal - Most jutottam el oda, hogy bátran ki merem jelenteni: Paulinho jobb volt. A brazil sem rendelkezett óriási technikai képességekkel, de mégis hozzá tudta adni azt a pluszt, mely Vidalból (egyelőre) hiányzik. 7

Alena - Nézegetve a Realos oldalakat, gyakran futok bele olyan kommentekbe, hogy kedves barátainknak egyedül Vinicius miatt éri meg bekapcsolni a TV-t. Ez esetben a mi Viniciusunkat Alenanak vagy Dembelenek hívják. Ők azok, akik frissítően hatnak, tudnak új dolgokat mutatni. Dembele a látványosabb, de Alena központibb figura, aki nem fél átvenni a játék szervezését. Sokat kell még fejlődnie, de ha Ernő továbbra is ennyire kitart mellette, akkor ez a fejlődés szépen jönni fog. 8

Dembele - A meccs első félidejében az volt az ember érzése, hogy csak a francia akar kihozni valamit a meccsből. Cselezgetett, rohangált, látványosan próbálta felpörgetni a csapat csigalassúságú játékát. Kezdetben még sikerült, aztán a második félidőben eltűnt, de közvetlenül sérülés után ez belefér. 7

Messi - Hát a statisztikák szerint jó meccset játszott, de én őszintén szólva nem vagyok lenyűgözve a 2019-es Messitől. A cselei többsége nem jön be, viszonylag sok labdát veszít, tegnap pedig egy-két helyzetet leszámítva egyáltalán nem volt veszélyes. A második tizit lőhette volna Coutinho. 6.5

Boateng - Bemutatkozott, úgy tűnik, nem a legjobbkor. Tipikusan ő játszik abban a pozícióban, mely legjobban függ a többiek teljesítményétől. Az márpedig pocsék volt, így Boatengnek maradt az elfogadható mezőnymunka és a kihagyott 1v1 helyzet. 5.5

Suarez - Borzalmas, de tényleg. Megint azt az arcát mutatta, amikor 10 emberrel is többre megyünk. 5

Coutinho - Ez már egész kiábrándító kezd lenni. 5