Igazság szerint az elmúlt 5 napban folyamatosan próbáltam megírni ezt a cikket, de egyszerűen képtelen vagyok még mindig objektíven látni az eseményeket. Aki tehát nem szeretne szubjektív, de - igaz, mi igaz, pokolian nehezen, de - visszafogott véleményt olvasni, azt megkérem, mindannyiunk közös érdekében jelentkezzen ki a Facebookról. De talán megér egy olvasást.
Igazság szerint, és ez most egy nagyon személyes rész, amikor leülök nézni Valverde Barcáját, tudom, mit fogok látni. És ez kiölt valamit. Azt a mélyen bizsergő izgalmat, hogy gyermeki lélekkel, pezsegve várjam, vajon mit fog hozni ez az újabb mérkőzés, vajon most mi lesz az a csavar, amit meghúz egy váratlan pillanatban a csapat, és amiről majd a sportsajtó a lefújást követő 15 percben, amíg épp nem Messit és Ronaldot hasonlítgatják össze, beszélni fog. Kihalt az a rajongás.
Pont a meccs előtt egy cimborámnak okfejtettem, hogy amikor egy hónapja azt írták, 8 győzelemre vagyunk a triplától, kuncogtam, akkorra viszont valóssá vált. Csak sajnos az élet nem így megy. Valverde kifejtette, hogy az előny nem garantál semmit, nem fogja lazábbra venni a Barca, mint a múlt hetit. Ennek ellenére ugyanazzal a kezdővel futott ki a csapat, elkerülve a minimális kockázatot. Egyetlen cél volt: rúgni egyet, és aránylag keveset kapni. Bár már egy rúgott gól is a világot jelenthette volna, ugyanis abban az esetben a Liverpoolnak 5-ször kellett volna válaszolnia.
Mégis a meccs közvetlen legelején, 7 perc után Alba bakizott egyet, a Liverpool pedig Origi révén egyet ledolgozott. Mondhatni, hogy ez kicsit összerázta a Barcát, ugyanis elkezdtek támadni. És itt megint többször kijön a kockázatkerülés: gólhelyzetben, vagy tiszta lövőhelyzetben húztak meg olyanokat, hogy továbbadja, vagy cselez, vagy akármi. Klasszis játékosok. 15 méterre a kaputól. A második félidő elején gyorsan visszahozta a párharcot a Pool, a Barca játéka lényegében megsemmisült, majd egy trükkös, vendég oldalról nagyon elbaszott szögletből Origi továbblőtte a csapatát. Ennyit tudok a meccsről elmondani.
Nézzük a közvéleményt. Nevetséges. Egyszerűen nevetséges. Jómagam is összeroskadtam lelkileg, hogy egy ilyet kell másodjára végignéznem. És ezért is szántam rá bőven időt, hogy lenyugodjak. De sok kanapédrukker, fotelszakértő rögvest akcióba lépett. Úgy kb a-z-ig baszta volna ki a keretet a legtöbb. De különösen sokan emlegették Suárez, Rakitic, Coutinho, Umtiti nevét. Ha megbocsájtotok, erre annyival reagálnék, hogy aki tudja, csinálja jobban. A többi nem tűr nyomdafestéket. Megintcsak gyakori elem volt siratni a szezont. Azt a szezont, amiben a Barca 3 meccsel a vége előtt bajnok, és amiben kupadöntőt játszik. Förtelem. Igazából tették mindezt 45 percnyi szar játékon. De ennél aggasztóbb a háttér.
2015 januárjában volt némi feltételezett nézeteltérés Messi, és Lucho közt, aminek az eredményeképp mindkét klubtag távozása felmerült, sokan pedig - köztük jómagam is - Bartomeu lemondását követeltük. Már ott látszott, hogy nem a jó irányba tart a klub. A végtelen pénzhajhász felfogás kezdte rombolni azokat az értékeket, amiket a Guardiola érában megszerettünk. Maga a rendszer maradványai voltak már meg, nagyon halványan. Igazolt a klub, amikor kellett valaki, az akadémia pedig csak romlott és romlott. A tehetségek sorra igazoltak el, ugyanis az ilyen játékosoknak nem a Barca B a végállomás. És már akkor látszott, hogy ez a folyamat csak a romlásba viszi a klubot, és Cruyff hagyatékát. És a jóisten se tudja, hogy, de ez akkor kipattant. Laportát hirtelen mindenki vissza akarta hozni, valljuk meg, némileg jogosan.
Valahogy a sociók bizalmat szavaztak mindennek ellenére, és azóta ezt szopjuk meg. A Barca azóta az ominózus 2014/2015-ös idény óta nem, hogy nem nyert BL-t, meghatározó szereplője sem tudott lenni a sorozatnak. És akkor vegyük ellenpéldának az Ajax idei menetelését. Az egész keret aligha ér többet Messinél. Nem költöttek milliókat. Erik Ten Hag egyszerűen megfogta, bemagolta a cruyffi focit, leoktatta, majd elmentek egészen messze vele. Mert ez egy rendszer. Itt nem arra van bízva, hogy majd XY megvillan, vagy XY kicselez valakit. Nem. Van focijuk. Belőlünk pedig ez hiányzik. És itt jön a Barcelona legnagyobb problémája. Nincs rendszer. Játékosok vannak. Világsztárok, akik a hátukon cipelik a csapatot. És ide persze, hogy nem lehet beintegrálni a kisebb nevű akademistákat. Ugyanis ők nem 100 milliós szupersztárok, akik egyéni villanásokkal képesek eldönteni meccseket, de erről most ennyi elég is.
És akkor most nézzük meg, mi Valverde sara ebben. Azért, hogy itt van, nem lehet hibáztatni. Megkeres a Barca. Mit mondasz? Köszi, de nem? Aha, persze. Elfogadod. Ezt is tette. Ugyanakkor azt már korábban is tudni lehetett, hogy nem szeret semmilyen kockázatot még csak színlelten sem vállalni, és mint azt Guardiola is mondta régebben, „aki nem kockáztat, valójában az kockáztat a legnagyobbat”. Teljesen a játékosaira hagyatkozik. Ugyan valamit bizonyára jól tud, ugyanis két éve Spanyolországban jószerrel nincs ellenfele. De az is kiderült, nem tanul a hibáiból.
Ha csak azt nézzük meg, hogy ennek a fényes bajnoki szezonnak mi volt a legnagyobb szégyenfoltja, világosan látszik, miről beszélek. Úgy kaptunk ki a Betistől otthon, hogy 1) nem voltunk tényezők, 2) lőttünk 3 gólt is (!!!). Mert egyszerűen a végtelenségig hajszolta az elképzeléseit, és nem jött rá, hogy ez folyton Setién és a Betis malmára hajtja a vizet. Most nem állok neki elemezni azt a meccset, de gondolom mindenki emlékszik rá. Hiba hiba hátán, regeneráció pedig sehol semmi. És ugyanez jött ki a Liverpool ellen is - részben. Rosszul indult a meccs. Világos volt, hogy a hazaiaknak mi lesz a céljuk. Ő mégsem tett ellene semmit. Mégsem húzott meg egy ún. váratlant, nem reagált Klopp meccs közbeni változtatásaira. Amikor pedig felocsúdott, akkor már nagyon, nagyon késő volt, így jött egy szerkezetváltás, majd visszaváltott az eredetire.
Nem maradhat el a konklúzió, szóval nézzünk pár napnál is világosabb szent bölcseletet lezárásképp. Ez a Barcelona jelenleg nincsen azon a szinten, hogy a Bajnokok Ligájának komoly esélyese legyen, így ezt talán nem árt szem előtt tartani a 2019/20-as idényre. Nem a játékosállománnyal van a baj. Európa talán legváltozatosabb kerete a miénk. Tele egyénileg, és csapatban is fantasztikus játékosokkal. De két dolog miatt ez soha nem lesz olyan, mint mondjuk a 2010/11-es Barca. 1) öregszenek a játékosok, és nem látszik az a második vonal, aki majd átveszi a szerepeket, 2) R E N D S Z E R ! ! ! És amíg nem mer konckáztatni Valverde, nem meri bevállalni, hogy nem nyer meg minden 4 meccsből 3-at, viszont egy rendszert, egy struktúrát alkalmaz, mondjuk azt, amit Cruyff csinált, vagy esetleg egy saját agya szüleményét, de mindenképpen egy olyat, ami nincs ennyire egyéni teljesítményekre utalva, addig nem várhatunk el komoly eredményeket nemzetközi szinten.
