Lassan már szokássá válik, hogy az adott szezon ezen szakaszában rangsoroljuk a klub igazolásait a legutóbbi BL-győztes szezon (2014/15) óta, minden évben beillesztve a listába az új igazolásokat. Idén nemcsak az időtartam hossza (kilenc évről beszélünk!), hanem a rengeteg új játékos (tízen jöttek az elmúlt évben) miatt is kihívás volt a lista összeállítása.

A tavalyi lista egyes részeit meghagytuk, a mostani Barca-játékosokhoz írt kommentárokat és értékeléseket azonban több helyen módosítottuk, így a sorrend is változott tavalyhoz képest. Értékelési szempontjaink közé tartozott a vételi ár, a csapatban mutatott teljesítmény és az esetleges eladási ár, ebből kifolyólag az esetleges nyereség/veszteség mértéke is, melyet a klub az adott játékoson szerzett. (A játékosok neve mellett szereplő szám a tavalyi helyezésükhöz képest mutatja az ideit, azonban vegyétek figyelembe, hogy a lista azóta tíz névvel bővült, ami jelentősen torzítja az értékelést, különösen a lista végefelé. Itt inkább a változás nagyságát érdemes figyelni. Mivel az új igazolásokat jellemzően a lista közepén szerepeltetjük először, ezért egy, a lista végén szereplő, tavalyról tíz helyet bukó játékos abszolút helyezése tulajdonképp változatlan tavalyhoz képest.)

Azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik legalább egyszer pályára léptek a csapatban, végleg leigazolta őket a klub (tehát nem kölcsönben jöttek), és nem visszavásárlási opcióval szerezték meg őket. Mindezek okán pl. Denis Suarez vagy Luuk de Jong nem kerültek fel a listára. Értékelésünk az amerikai osztályrendszert követi (F-A), az "M" millió eurót jelent, a harmadik adat pedig az eladási- és a vételi ár különbségéből jön ki, azaz a veszteséget/nyereséget mutatja: előbbinél minusz, utóbbinál pluszjel szerepel az érték előtt. Statisztikáink a cikk megjelenésének időpontjában valósak. 

 

49. Philippe Coutinho (-10)

(145M, 106 meccs, -125M)  

Ez a transzfer a Barcelona tragédiájának és gazdasági csődjének mintapéldája, mely remekül mutatja be a csapat elmúlt pár évét. Coutinho egy Angliában bizonyított, remek játékosként érkezett, akinek láttuk korábban a kvalitásait, azonban már az üzlet megköttetésének pillanatában látszott, hogy rendkívül túlárazottan vette meg a klub. A klubon belül uralkodó fejetlenség közepén érkezett, az edzői stáb össze-vissza dobálta a középpálya és a szélek között, lassan tudott csak beilleszkedni, és nem is ment neki a játék. A piaci értéke folyamatosan zuhant, és a barzil másfél évvel később már repült is Münchenbe. A Barcelona történetének legdrágább igazolása csereként duplázott a Barcelona ellen a spanyol klub történetének legnagyobb veresége során, majd visszatérése után még rosszabb formát mutatott, mint korábban. Ő is és a csapat is végigszenvedett újabb másfél évet, ami után a felek végleg búcsút mondtak egymásnak, a klub pedig hetedannyiért vált meg tőle, mint amennyit fizetett érte négy évvel korábban. Coutinho mélyrepülése és a Barcelona inkompetenciája megdöbbentő, elkeserítő és felháborító; a brazil joggal nevezhető a Barcelona történetének legrosszabb igazolásának.

Értékelés: F

48. Miralem Pjanic (-10)

(60M, 30 meccs, -60M) 

Egészen sokkoló ez a transzfer. Pjanic egy remek, elismert játékos volt, azonban a csapatnak egyáltalán nem volt szüksége rá. Már eleve érthetetlen, hogy miért cserélték ki Arthurra, de ha kettébontjuk az üzletet, akkor egyrészt Pjanic sehogy nem ér hatvanmillió eurót, másrészt harminc évesen fizettek ennyit érte, harmadrészt tisztán a posztján játszott Busquets és de Jong. Bartomeu és a Juventust vezető Agnelli számviteli trükközését a két klub és a két játékos (különösen Pjanic) bánta. A bosnyák padozott egy évet, majd elment kölcsönbe Törökországba, visszatérése után pedig Xavi teljesen jegelte. Végül a szezon közben távozott a világvégére, ezzel kiírva magát a futballból. Mindezt persze ingyen, így az érte kifizetett hatvanmillió euróból egyet sem lát újra a klub. 

Értékelés: F

47. Matheus Fernandes (-10)

(7M, 1 meccs, -7M) 

2020 elején vásárolta meg a Barcelona Brazíliából a játékost a Barcelona B-be... Vagyis azt hittük, hogy a B-be, de jelentősen meglepődtünk, mikor a féléves eseménytelen Valladolidos kölcsönszerződés után a játékost a felnőtt keretben találtuk az új szezon kezdetén. Fernandes a klub egyik legnagyobb szellemigazolása: nem is kapott rendes bemutatást, majd egy szezon alatt 17 percet játszott, végül a klub új vezetése felbontotta a szerződését. Rendkívül megérte. 

Értékelés: F

46. Douglas (-10)

(4M, 8 meccs, -4M)

Lord Douglas, a mém. Teljesen érthetetlen volt a leigazolása, általában kerettag sem tudott lenni. Biztos ami biztos, nyolc meccsére jutott egy BL-cím a rengeteg hazai siker mellett, melyekből gyakorlatilag egyáltalán nem vette ki a részét. A folyamatos kölcsönadogatások után lejárt a szerződése és ingyen távozott.

Értékelés: F

45. André Gomes (-10)

(37M, 78 meccs, -12M)

Tipikus eset, amikor nem a játékos hibája a barcelonai karrier kimenetele, hanem azé, aki szerint jó ötlet volt idehozni. Gomes minden elemében borzalmas volt, amin az sem segített, hogy gyorsan közutálat tárgya lett. Luis Enrique nyomta amíg tudta, de tényleg eggyel kevesebben volt vele a csapat, ami egy egész szezonon keresztül már éreztette a hatását. Pontok múltak rajta sajnos. Két év szenvedés után 12 milliós mínusszal továbbállt. 

Értékelés: F 

44. Neto (-16)

(26M, 21 meccs, -26M)

Cillessennel cseréltek helyet, amikor a holland Valenciába költözött. Neto jegyzett kapusként jött, hisz korábban a Juventus portáját is védte, de ter Stegen mögött nem számíthatott sok játéklehetőségre. Ehhez képest még annál is kevesebbet kapott, gyakorlatilag csak a kupában illetve a német sérülése esetén léphetett pályára. Azért a csekély meccsszám alatt is kiderült, hogy lábbal bőven nem üti meg az elvárt szintet, ezért abszolút érthetetlen, miért tölthetett el három évet magas fizetéssel a csapatban, és az sem világos, miért igazolt évi hat meccsre 26 millióért cserekapust a Barcelona. Persze eladni már nem sikerült ennyire jól, úgyhogy bukó a teljes összeg. Kiváló üzlet volt.

Értékelés: D-

43. Aleix Vidal (-9)

(17M, 51 meccs, -7,7M)

Vidal teljesítményére a legjobb szó a hullámzó. Bővítve hullámzóan rossz. Bár a 11 gólpassz nem mutat rosszul, a probléma főleg onnan eredt, hogy jobbhátvédnek igazolta le a csapat, csak Vidal nem tudott védekezni. Az előző évek legdurvább produkció néven előadott ámokfutásai közül több hozzá kötődik, egészen kétségbeejtő meccseket hozott néha. Akkor jött, amikor el volt tiltva az igazolásoktól a csapat, de sajnos semmi érdemit nem tudott hozzátenni. Három év szenvedés után feleannyiért továbbállt. 

Értékelés: D-

42. Junior Firpo (-9)

(18M, 41 meccs, -5M) 

Dicsérendő volt Bartomeuék gondolata, hisz hosszú évekig nem volt Jordi Albának olyan cseréje, aki tényleg balhátvéd lett volna. Aztán megvették Digne-t, akinek bukásával nem adták fel és Firpoban megtalálták újabb jelöltjüket a posztra. Kár, hogy újabb rossz döntést hoztak. Firpo fiatal és gyors volt, tehát az alapvető tulajdonságok már megvoltak a hosszútávú sikerességhez a poszton, csak sajnos minden más hiányzott. Egy viszonylag jó szezon után leigazolták a Betisből, aztán gyorsan kiderült, hogy nincsenek elég jó kvalitásai ehhez a szinthez. A sebességét leszámítva gyakorlatilag minden képesség hiányzott belőle, ami ehhez a szinthez kell, így nem csoda, hogy két év után megváltak tőle.

Értékelés: D-

41. Sergio Agüero (-10)

(0M, 5 meccs, 0M)

Az elmúlt évtized egyik legjobb csatárát sikerült ingyen megszerezni: ez még úgy sem rossz üzlet, hogy ő már bőven benne volt a korban és bizony sérülések is hátráltatták. Az akkori gazdasági helyzetben úgy is hatalmas üzletnek tűnt, hogy legfeljebb évi húsz meccset játszik az argentin. Csak ugye azok a bizonyos szívproblémák... Ez az, amire senki nem számít és nem is számíthat, ez az a körülmény, melyet nem lehet előzetesen bekalkulálni. Ám most sajnos mégis itt vagyunk, hogy Agüero gyakorlatban sosem játszott a Barcelonában.

Értékelés: D 

40. Gerard Deulofeu (-10)

(12M, 17 meccs, +2M)

Hogy mit érzett Ernesto Valverde és Josep Maria Bartomeu, amikor ez az üzlet megköttetett, az őszintén érdekelne minket. Deulofeu a klub nevelése volt, akiről aztán lemondtak 2013-ban, ekkor folyamatos sikertelen kölcsönadogatás következett. Végül két évvel később megszabadultak tőle hatmillióért, hogy aztán még két évvel később kétszer annyiért újra leigazolják. Fél évet szenvedett Barcelonában, lőtt két gólt, majd a Watford volt annyira rendes, hogy ugyanannyiért elvitte, így legalább nem kell F-et adnunk erre. 

Értékelés: D

39. Paco Alcacer (-10)

(30M, 50 meccs, -7M)

Jó játékos volt a Valenciában, de ennyire jó? Bár csak pár éve volt, mégis nevetségesnek tűnik 30 millió jelenleg egy csatárért, még akkor is, ha Alcacerről van szó, aki nem volt nagy név: csak Valenciában számított sztárnak és elég egyértelműen a padra jött. Neki kellett volna kiszorítania Suarezt a kezdőből. Ekkoriban Luis Enrique mindenképp igazolni akarta, hogy miért vásárolt meg rosszabbnál rosszabb játékosokat, ebben a hangulatban pedig Alcacer is folyamatosan a pályán találta magát. Egészen sokáig volt vicc tárgya, hogy mennyire gólképtelen: nagyjából fél év kellett neki, hogy először betaláljon. A forma később sem javult, Alcacernek pedig két év után megköszönték a munkáját. 

Értékelés: D

38. Francisco Trincao (-20)

(31M, 42 meccs) 

A viszonylag neves portugál bajnokságból érkezett nagyon fiatalon, jelentős pénzért, viszont Barcelonában főleg csereként nem sikerült jó teljesítményt nyújtani. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem is kapott kifejezetten sok lehetőséget, a magas meccsszám ellenére ha a perceket néznénk, máris látszana, hogy nem játszott sokat a portugál. Kicsit durva ítéletnek tűnt egy év után kölcsönbe küldeni, azonban A Wolverhamptonban sem váltotta meg a világot. Most hazájában bizonyíthat, azonban az egyre világosabban látszik, hogy ő nem lesz már a jövő Barcájának kerettagja.

Értékelés: D

 

37. Héctor Bellerín (ÚJ!)

(0M, 5 meccs)

Voltak évek, amikor mi is szívesen láttuk volna a csapatban, azonban ezek az idők rég elmúltak. Bellerín ígéretes tehetségként indult az Arsenalban, ahol évekig a figyelem középpontjában volt, azonban szép fokozatosan kezdett kikerülni először a kezdőből, majd a csapatból is. Végül a Betis dobott mentőövet neki, ahol bár a statisztikái nem voltak rosszak, de azért azt le állíthatjuk, hogy megváltotta volna a világot. Ezek után nehezen érthető, hogy került Barcelonába (nyilván kellett Dest helyére valaki, és ő ingyen volt elérhető), azonban elég egyértelmű volt, hogy nem képviseli az elvárt szintet. Nehéz lenne öt meccs alapján ítélni, de azért az világosan látszik, hogy nem lesz hosszabb kontaktusa ennél az egy szezonnál. 

Értékelés: D

 

36. Raphinha (ÚJ!)

(58M, 18 meccs)

Jó játékos a brazil, nem véletlenül válogatott, és azzal sincs baj, hogy a Barcelona játékosa. A gond itt az árral van, ami elképesztően soknak hat, ha azt nézzük, hogy egy évvel korábban a klub még el kellett, hogy engedje Messit a tarthatatlan gazdasági helyzet miatt. Nehezen tűnik indokolhatónak, hogy egy évvel később majdnem hatvanmilliót fizettek Laportáék egy, az angol első osztályból majdnem kieső csapat szélsőjéért. Ráaadásul ott volt Ferran, Fati, Dembele, Trincao és Ez Abde is, emellett Gavit és Depayt is előszeretettel játszatta itt Xavi. Ez a névsor, bár nem a legerősebb a világon, de azért elég nagy neveket tartalmaz ahhoz, hogy az ember elgondolkodjon: tényleg hatvanmillió euró kell még a megerősítésére? A PSG-nél biztosan annyi, de egy olyan klubnál, ahol számít az FFP, és a gazdasági helyzet éppen nem a legfényesebb, ott nem biztos, hogy ez volt a legjobb döntés. Ha a brazil őszi két gólját és négy gólpasszát is figyelembe vesszük, akkor végképp megkérdőjelezhető ez a döntés a vezetőség részéről. 

Értékelés: D 

 

35. Martin Braithwaite (-8)

(18M, 58 meccs, -18M) 

Imádtuk a dánt, de ez sem tudja elfeledtetni azt a tényt, hogy nem volt keresnivalója ebben a csapatban. Soron kívül érkezett Dembele sérülése miatt a Leganesből, akiket ezzel sikerült kiejtenie a klubnak a másodosztályba. Teljesen érthetetlen, hogy eltapsoltak ennyit egy olyan játékosért, aki aztán nem több, mint 403 percet kapott Dembele visszatéréséig. A következő szezonban viszont már egész sok lehetőséget kapott és volt is pár hét, amikor a csapat legjobbjának mondhatta magát. Ugyanakkor világosan kiderült, hogy játéktudásban bőven alulmarad: kreatív, gyorspasszos játéképítésre nem volt használható, azonban rendkívül becsületesen dolgozott. Braitwaite egy rossz, a csapat szintjén aluli igazolás volt; ettől persze még szimpatikus srác, de itt most nem ezt értékeljük.

Értékelés: D

34. Thomas Vermaelen (-8)

(19M, 53 meccs, -19M)

Frenkie de Jong kevesebb, mint másfél szezon alatt elérte azt a meccsszámot, ami Vermaelennek négy év alatt jött össze. Az ötödikben bepróbálkoztak egy kölcsönnel, az sem jött be. Igazából amennyire mémesítve lett a belga védő, még sajnálni is lehet, mert jobb napján kifejezetten jól tudott játszani, de a folyamatos sérülések meghatározóan hátráltatták karrierjét. Nyilván ő is ingyen távozott jó pár év után.

Értékelés: D

33. Arda Turan (-8)

(34M, 55 meccs, -34M)

Közel sem volt ez olyan rossz ötlet, mint amilyen lett a végkimenetel. A török karrierje csúcsán volt az Atleticoban, egy remek középpályásnak tűnt, akit szélsőként is lehetett használni. Barcelonában így számítottak rá, ezzel viszont az volt a probléma, hogy Neymar és Messi kirobbanthatatlanok voltak. Rotációs alapanyagként egyáltalán nem volt rossz a török az első évben, de később sajnos nagyon visszaesett a teljesítménye és Luis Enrique végleg kimeszelte a csapatból. Eltöltött egy évet úgy, hogy csak edzésre kellett járnia, majd a törökországi kölcsönszerződés alatt óriási balhékba keveredett. Nem csoda, hogy el sem köszöntek tőle, amikor lejárt a szerződése. 

Értékelés: D 

32. Antoine Griezmann (-8)

(120M, 102 meccs, -90M) 

Óriási cirkusza után egy évvel úgy döntött, igent mond a csapat második ajánlatára. A világbajnok kezdő csatára, akit a világ egyik legjobbjaként tartanak számon, bekerül egy csapatba, ahol egy nála jóval idősebb, szintén a legjobbak között jegyzett régi motoros marad a posztján, ő pedig kikerül szélre, ahol érthetően soha nem szerepelt még. És ki csodálkozik, hogy nem megy neki? Így telt el az első év, a másodikra azonban Suarez távozott, így adott volt a lehetőség Griezmannak feljebb lépni, ez viszont sajnos nem történt meg. Védekezni kifejezetten jól tudott, de elöl túl keveset nyújtott egy 120 milliós igazoláshoz képest. Statisztikailag nézve 102 mecsen 52 gól+assziszt egyáltalán nem rossz, de azért tőle ennél többet vártak, és az árcímke sem segített a megítélésén. Na meg az sem, hogy 90 milliós mínusszal zárt vele a klub. 

Értékelés: D+

31. Jeremy Mathieu (-8)

(20M, 91 meccs, -20M)

Vermaelennel egy nyáron érkezett, és egész vicces (más felfogással inkább szomorú) volt nézni a versenyfutásukat a kezdőért. Általában a francia került oda Vermaelen sérülései miatt, azonban enyhén szólva is megbízhatatlan teljesítményt nyújtott. Voltak ugyan jobb meccsei, gólja Clasicon, de összességében ez az üzlet nem érte meg a csapatnak ennyiért, úgy meg bőven nem, hogy ingyen távozott három évvel később. 

Értékelés: C-

30. Franck Kessié (ÚJ!)

(0M, 13 meccs)

Mindig nehéz megítélni a hozzá hasonló profilú játékosok érkezését, mert a Barcelona sosem arról a játékstílusról volt híres, amibe az erősebb fizikumú, romboló középpályások beleillettek volna. Ugyanakkor az elmúlt években a maguk korlátoltsága ellenére előbb Paulinho, majd később Arturo Vidal is bevált, ezzel megdöntötték a mítoszt, miszterint a hasonló box-to-box játékosok nem lehetnek sikeresek Barcelonában. Kessiére azonban ez a siker várat, hiszen bár elég rövid a középpályás keret idén a csapatban (öt játékos van), ő gyakorlatilag mégsem játszik. A maradék pályán töltött időben nem sokat mutatott, de ez nem is elég arra, hogy körültekintően értékelhessük teljesítményét.

Értékelés: C

29. Ferran Torres (ÚJ!)

(55M, 44 meccs)

Az elmúlt évek egyik legszürreálisabb igazolása, hiszen Laportáék 55 milliót csengettek le érte a Citynek úgy, hogy fél évvel korábban még Messit sem bírták beregisztrálni. Elég visszásra sikerült tehát a spanyol szélső hazahozatala, ráadásul az sem volt egyértelmű, miért került ennyibe. A Valenciában bár a tehetsége látszott, azonban még túl fiatal volt a igazi kibontakozáshoz, a Cityben pedig túl erősek voltak a posztriválisok a kiteljesüléshez. Persze nem rossz a 16 gól 43 meccsen, de azt egyáltalán nem magyarázza meg, hogy miért került majdnem annyiba, mint Haaland. Sajnos a spanyol első évében nem tudta megindokolni a vezetőség döntését, baromi szürke meccseivel és ordítóan nagy helyzetkihagyásaival hívta fel magára a figyelmet. Azért nagyságrendileg ugyanannyi gólt így is sikerült kitermelnie, mint Angliában, de egyelőre ez a transzfer csalódásként értékelhető.  

Értékelés: C

28. Marcos Alonso (ÚJ!)

(0M, 12 meccs)

Halvány fogalmunk nincs, hogy került ide azt leszámítva, hogy spanyol. Még a barcelonai akadémiát sem lehet felhozni, mert Alonso a Castillán nevelkedett... Bántóan sok évet tölthetett el a Chelseaben ahhoz képest, hogy mennyire középszerű játékos. Abszolút homály, hogy miért igazolta le a vezetőség, az elmúlt évek legfeleslegesebb igazolása, hiszen az eredeti posztján már két kiváló játékosa is volt a csapatnak. A sok sérült miatt egyelőre többet játszott belső védőként, ott általában a kötelezőt nyújtva nem sok vizet zavar a pályán. 

Értékelés: C

27. Malcom (-5)

(41M, 24 meccs, -1M)

Az egyik fantomigazolás: bár csak pár éve játszott itt, már olyan ködös emlék, hogy néha-néha azt hisszük, ez tulajdonképp nem is történt meg. A Rómába szálló gépről szedették le Bartomeuék jó nagy balhét összehozva csak azért, hogy aztán egy évig mellőzze Valverde, majd továbbadják ugyanannyiért a Zenitnek. Leghíresebb cselekedete a Realnak lőtt gólja, de az Inter elleni találat is pontot ért. 

Értékelés: C

26. Emerson Royal (-5)

(26M, 3 meccs, +5M)

Barca-dukker legyen a talpán, aki ezt le tudja vezetni. Valószínűleg Emerson sem érti, mi történt. Visszajött kölcsönből, hivatalosan bemutatták, játszott pár percet majd eladták. Nyilvánvalóan ez arra nem elegendő, hogy játékosteljesítményt értékeljünk, így valószínűleg gazdasági húzásról volt szó, ahol bár pozitívan jött ki a csapat, összességében azért nem kaszált ezzel az üzlettel. 

Értékelés: C

25. Jean-Clair Todibo (-5)

(1M, 5 meccs, +7,5M)

Ez megint egy egészen durva történet, ép ésszel nehéz felfogni, milyen események sorozata vezetett a teljes sztori kialakulásához. Todibót teljesen hirtelen, gyakorlatilag ingyen szerezték meg Franciaországból. Baromi fiatal volt, látszott, hogy fejlődnie kell még, ugyanakkor ordított róla, hogy határozott, remekül van felépítve és simán lehet vele számolni hosszabb távon is. Ez valamiért nem történt meg, egy év alatt egész nevetséges 325 percet kapott, majd továbbpasszolták, hiába győzött meg minden szurkolót ez a kevés idő alatt. A bődületesen gyenge Schalke egyik legjobbja volt fél év alatt, de ez sem volt elég, így ezt egy portugál kölcsönév követte, melynek végén legalább profitot hozva ment vissza Franciaországba. Állítólag magatartásbeli problémák voltak a történet mögött, nagy kár érte.

Értékelés: C

24. Samuel Umtiti (-5)

(25M, 133 meccs) 

Nagyon ellentmondásos igazolás vált belőle az évek során. Elképesztően jól kezdett, kiszorította Mascheranot és stabil kezdővé vált rögtön az első évben, nagyon stabil párost alkottak Piquevel. Az első két év mámorban telt: az előző öt év legjobb igazolásának is nevezték. Aztán megjöttek azok a fránya sérülések, és Umtiti folyamatosan kidőlt, gyakorlatilag nem lehetett rá számítani. Az sem segített, hogy a Világbajnokság előtt a műtét helyett az oroszországi tornát választotta, erre pedig rámehetett a karrierje. Hosszú évek cirkusza után végül elment kölcsönben az olasz kiesőjelölthöz, de mindent elmond róla, hogy ott sem tudja beverekedni magát a kezdőbe.

Értékelés: C

23. Yerry Mina (-6)

(11,8M, 6 meccs, +18M)

Van bárki, aki érti, hogy itt mi történt? De tényleg, akárki? Leigazolták a világ másik feléről, játszani nem játszott, majd fél évvel később eladták háromszor annyiért. Üzleti befektetésnek jó volt, de sportszakmailag abszolút rejtély, hogy mi járt a Barcelona és az Everton vezetőinek fejében. Érdekes, hogy akit meg el kellett volna, azt nemhogy így, de sehogy sem tudták eladni.

Értékelés: C

22. Lucas Digne (-6)

(16,5M, 46 meccs, +3,7M)

Ígéretesen kezdett a francia balhátvéd, akiben Alba utódját látták Bartomeuék, de aztán fél éven belül kiderült, hogy ez nem így lesz. Komoly problémák voltak főleg támadásban, gyakorlatilag lehalt vele a balszárny, de a védekezéssel is gyakran gondok voltak. Valószínűleg túl magas volt neki ez a szint, mert azóta a Premier Leagueben az egyik legjobbjának számít a posztján. Kisebb csoda, hogy nyereséggel tudták továbbadni. 

Értékelés: C

21. Sergino Dest (-9)

(21M, 72 meccs)

Az Ajax valamilyen szinten a megbízhatóság fellegvára, az innen elhozott fiatal játékosok nagy része remekül teljesít új csapatában. A holland klub azon kivételes egyesületek közé tartozott, akikkel jó volt a Bartomeu-vezetés viszonya, így nem csoda, hogy Dest itt kötött ki. Fiatalon érkezett; gyorsnak és magabiztosnak tűnt bemutatkozása során egy olyan poszton, ami idegen volt számára. Az első év egész ígéretesen sikerült, a másodikra azonban beszürkült. Egy jobb ellenfél szélsői gyakran bolondot csináltak belőle, támadásban pedig egyik meccsen sem hozott igazán jó teljesítményt. Xavinál egyre inkább kiszorult a csapatból, végül távozott is kölcsönben. Meglátjuk, mi lesz vele, de egyre kevésbé ígéretes a jövője Barcelonában.

Értékelés: C

20. Andreas Christensen (ÚJ!)

(0M, 8 meccs)

Nehéz volt a Chelsea védőinek munkáját külön-külön megítélni az elmúlt években, mert együtt működtek jól Tuchel rendszerében, ugyanakkor pont ez adott lehetsőgét arra, hogy alibijátékosok is jobbnak tűnhessenek. Azt túlzás lenne állítani, hogy Christensen ilyen, azonban azt bátran kijelenthetjük, hogy nem ő volt a legjobb az angol csapatban. Nem igazán látszik, hogy mi az a különleges képesség, ami alapján ő indokoltan játszana ennyire jó csapatokban, ugyanakkor nyilván nem véletlenül van évek óta a legmagasabb szinten. Persze ez sok más középszerű játékosnak is sikerül - elég itt Lenglet-ra gondolni-, azonban ebből nem látszik, hogy miért vele lesz jobb a Barca védelme. Ingyen jött, ezért rossz üzletnek nyilvánvalóan nem lehet nevezni, de egyelőre még nem játszott eleget a dán ahhoz, hogy jól meg lehessen ítélni a teljesítményét. 

Értékelés: C+

19. Ousmane Dembele (+13)

(130M, 170 meccs) 

Egyáltalán nem biztos, hogy felfogja Ousmane Dembele, hogy mekkora mázlista. A Barcelona egy meglehetősen türelmetlen klub, folyamatosan teljesíteni kell, és ha ez az adott játékosnak vagy edzőnek nem sikerül, akkor bizony gyorsan mennie kell. Nem véletlenül cserélődött ki gyakorlatilag két évente a Barca padja az elmúlt évtizedben. Ennek ellenére amit Dembelevel csináltak, az ennek a szemléletnek teljes ellentéte: senki más nem kapott még ennyi türelmet a klubtól. Brutális összegért igazolták le szemtelenül fiatalon, megvárták az összes, több mint egy évet lefogó sérülését, elviselték magatartásbeli kihágásait, és megvárták, amíg felnő. Xavi érkezésére pedig pont sikerült felnőnie. Ekkor érezhettük azt, hogy bár ötödik éve van itt a francia, még mindig ugyanarról a potenciálról kell beszélni, mint érkezésekor. Idén azonban úgy tűnik, hogy Dembele végre kezd beérni, és bár még mindig messze van az érte fizetett összeg meghálálásától, játékban már a csapat hasznára tud lenni. 

Értékelés: C+

18. Nelson Semedo (-3)

(35,7M, 124 meccs, -3,7M)

Sokkal több lehetett volna ebben, de valamiért nem sikerült. Fiatal, ígéretes jobbhátvédként csatlakozott egész magas összegért, hogy aztán három évvel később olcsóbban, áron alul adják el. Semedo egyik nagy erénye a gyorsasága volt, mellyel felüdülésként hatott a lassabb, megfontoltabb Sergi Roberto mellett. Ugyanakkor védekezésben sokkal jobb volt a spanyol, Semedon pedig nem látszott javulás a második és harmadik évben. Ez összességében azt eredményezte, hogy Semedo nem tudott annyi pluszt hozzáadni támadásban, mint amennyit Roberto védekezésben, így érthetően távozott, az érte kapott összeg viszont erősen hiányos. 

Értékelés: B-

17. Clément Lenglet (-6)

(36M, 160 meccs)  

Eredetileg a padra igazolták a franciát Bartomeuék, hisz akkoriban egyértelműnek tűnt a Pique-Umtiti páros, azonban utóbbi sérülései megadták a lehetőséget Lenglet-nak, aki nagyon magabiztos teljesítményt nyújtva gyorsan kiszorította vetélytársát. Gyakorlatilag leigazolása után egy hónappal a kezdőben találta magát. Nem az a feltűnő játékos, csöndben végezte a dolgát, általában a kötelezőt nyújtotta és nem többet. Szürkének szürke volt, de általában hatékony, mások talán középszerűnek neveznék. Az első két, sikeresebb szezont már gyengébbek követtek, így nem csoda, hogy az erősödő posztriválisok miatt idén kölcsönadták a franciát.

Értékelés: B-

16. Jules Koundé (ÚJ!)

(50M, 10 meccs)

Jelentősen összezavarodhatott az átlagos Barcelona-szurkoló a francia válogatott védő leigazolásánál, hisz a klubnak sikerült egy jegyzett, értelmezhető belső védőt igazolnia. Erre az elmúlt évtizedben nemigen volt példa (elég megnézni a cikkben szereplő többi játékost), azonban most nyáron végre egy nagyobb hal akadt a vezetőség horgára. Nagyobb, de még nem hatalmas: Koundé fiatal játékos, inkább még az ígérethez áll közel, mint a sztárhoz, de a Sevillában nyújtott teljesítménye abszolút meggyőző volt, ezért kifejezetten nagy üzletnek tűnik még ötvenmillióért is a francia leigazolása. Egyelőre nem játszott annyit, hogy rendesen értékelni lehessen, de nagy reményeink vannak őt illetően. 

Értékelés: B

15. Dani Alves (ÚJ!)

(0M, 20 meccs, 0M)

Értelemszerűen a második etapjáról beszélünk, ami roppant váratlanul jött: valószínűleg senki nem gondolta, hogy 2016-os távozása után még egyszer magára ölti a csapat mezét, és azt végképp nem, hogy ilyen későn teszi ezt. A világ valaha volt legsikeresebb focistája 38 évesen tért vissza, és itt töltötte 39. születésnapját is - miközben épp kiszorította a csapatból a 21 éves Destet. Alves visszatérése a romantikán és szimbolikán túl nagyon fontos volt a csapat életében: egy vezérkarekter érkezett, akire felnézhetett a fiatalokból álló, szedett-vedett csapat. Ingyen jött, fizetést nem kért, így még akkor se zavart volna, ha egy percet sem játszik. Ő azonban játszott, és nem is akárhogyan. Nyilván a régi sebessége már nem volt meg, azonban az eszével így is bőven befért a csapatba. Érdekes volt megfigyelni, hogy gyakran irányítót játszott a középpályán Busquets mellett, erre korábban nem volt példa. Sajnos a vezetőség nem marasztalta a fél év letelte után, pedig rendkívül megérdemelte volna a brazil. 

Értékelés: B

14. Memphis Depay (-)

(0M, 41 meccs)

A marketing egy nagyon fontos elem a futballban is. Azok a focisták lesznek pénzügyileg a legsikeresebbek, akik a legjobban el tudják adni magukat. Ehhez persze nem árt tudni focizni, de más utak is léteznek: ők azok, akik valamiért ki tudtak emelkedni marketingszempontból még akkor is, ha a focitudásuk nem ér fel hírességük mértékéhez. Ehhez gyakran valami megkülönböztető jelhez köthető marketingérték társul: Depaynak az egész hátas oroszlán tetoválását mindenki ismeri. És amint lehet marketinget húzni rá, a megfelelő oldalak már el is kezdenek foglalkozni az adott játékossal. Depayt Lyonban is követték, miután mindenki megfeledkezett arról, hogy mekkora bukás volt a Unitedban, az addigi egyetlen Barcelonához mérhető topklubban, amiben játszott. Az oroszlános emojival minden poszt eladható és igazából a foci itt háttérbe is tud szorulni. Depay jó játékos, de sosem volt a legjobb csatárok között, Messi távozása után pedig muszáj volt szrezni egy új gólfelelőst, lehetőleg ingyen. A holland a padra tökéletes igazolás lett volna, azonban kezdőként ez már kevés: nem csoda, hogy előbb Aubameyang, majd Lewandowski is túlszárnyalta őt, hiszen egyszerűen jobb képeségekkel redelkeznek a hollandnál. Ettől függetlenül ingyen egyáltalán nem volt rossz igazolás. 

Értékelés: B

13. Eric Garcia (-)

(0M, 49 meccs)

Bartomeu regnálásának második felében lett trend a fiatal ifisták elvándorlása, így lett Garciából City-játékos, ahol Guardiola belső védőhöz képest nagyon fiatalon adott neki meglehetősen sok percet. Szerződése lejártával nem hosszabbított, hiszen visszavágyódott, így elméletben a Barca részéről ez egy kiváló igazolás volt: Garcia a Barca növendékeként ismeri a klubot, ugyanakkor 20 évesen már jelentős tapasztalata volt a világ legerősebb bajnokságában a világ egyik legjobb edzője alatt. Innen sikerült elhozni teljesen ingyen; talán nem kell magyarázni, mennyire jó üzlet volt. Aztán a tavalyi szezon nehezen kezdődött: piros lap, bénázások, eladott labdák és róla bekapott gólok sora jellemezte, mely után felfogadott egy pszichológust, hogy az segítse bírni a mentális nyomást. Ez látszólag bejött, mert a teljesítménye a szezon második felére feljavult, és ez a forma idén is kitart. Messze van még a világklasszis szinttől, de még mindig nagyon fiatalon elég ígéretes jeleket mutat, hogy egyszer ott lehet a legjobbak között.

Értékelés: B

 

12. Arthur Melo (-2)

(31M, 72 meccs, +41M)

Ismeretlen játékosként érkezett Brazíliából, ám gyorsan kiderült tehetsége. Leginkább Xavihoz hasonlított, fantasztikusan tudta fedezni testével a labdát, remekül forgolódott és játszotta meg a társakat. Nagyon fiatalon érkezett, így abszolút elégedettek lehettek vele a szurkolók az első, bemutatkozó év után. A második sem indult rosszul, de aztán valami félrement. Kimaradozott a kezdőből, olykor a keretből is; prostik, ittas vezetés árnyékolta be az évét, majd a vezetőség látszólag teljesen érthetetlenül kicserélte Pjanicra. Legalább sikerült kétszer annyiért megválni tőle, mint amennyiért jött, de neki itt kellett volna maradnia, mert rengeteg volt benne. 

Értékelés: B

11. Jasper Cillessen (-2)

(13M, 32 meccs, +22M)

Hogyan legyél gyakorlatilag nulla játékkal közönségkedvenc? Bemutatja Jasper Cillessen, aki Bravot váltotta a cserepadon. Méltatlanul kevés lehetőséget kapott ahhoz képest, hogy stabilan Hollandia első számú kapusa volt: általában a kupában védett, ahol a vele játszó cserecsapatnak köszönhetően a gyengébb ellenfelek is foglalkoztatták a hálóőrt. Itt töltött három éve alatt kiderült, hogy egy remek kapusról van szó, aki emberileg nagyon szerethető, de teljesítményben nyilván nem tud felérni ter Stegenhez. Ebben a három évben talán a Barcának volt a legerősebb kapusfelhozatala a United mellett, Cillessen pedig emelt fővel távozhatott, és a körülményekhez képest elképesztően magas profitot hozott.

Értékelés: B+

10. Paulinho (-2)

(40M, 49 meccs, +7,5M)

Sokan - köztük mi is- fizikai sokkot kaptunk, amikor ez az üzlet megköttetett. Nehezen volt értelmezhető: Kínából hoztak vissza egy középkorú brazilt, aki Angliában már megbukott, piaci értékét csak 15 millióra becsülték, stílusra pedig annyi köze volt a Barcelonához, mint egy Championship-es darálónak. Aztán jöttek az első hírek, hogy a játékosok le vannak nyűgözve Paulinhotól az első edzés után. Valverdének szüksége volt egy hozzá hasonló játékosra, ő pedig nagyon gyorsan beilleszkedett, és elképesztően eredményes évet zárt. Távozása legalább annyira rejtélyes volt, mint érkezése: a Guangzhou többért vette vissza egy év után, mint amennyiért elengedte. Mintha mi sem történt volna. 

Értékelés: B+

9. Arturo Vidal (-2)

(18M, 96 meccs, -18M)

Paulinho távozásával és Valverde maradásával egyértelmű volt, hogy az edzőnek szüksége lesz még egy hasonló kaliberű középpályásra, így senkit nem lepett meg Vidal érkezése. Paulinhoval ellentétben a chileit örömmel fogadta a közönség nagy része, ami nem is csoda, hiszen ő egy Európában bizonyított remek képességű játékosként érkezett kifejezetten olcsón. Bele is vetette magát az itteni életbe, a legeredményesebb középpályása volt a csapatnak két éven keresztül. Igazi csupaszív figura, azonban néha kijöttek a technikai- és futásbeli hiányosságai. 

Értékelés: B+

8. Frenkie de Jong (-2)

(86M, 157 meccs) 

Ez nagyon sok pénz egy ennyire fiatal, Európában gyakorlatilag ismeretlen játékosért. Utóbbit azért nem nagy bátorság leírni, mert Bartomeuék már az Ajax BL-menetelése előtt lecsengették a milliókat a holland csapatnak, így de Jong úgy ejthette ki a Realt a BL-ből, hogy mindenki tudta: nyártól már bajnokikon is meccselhet velük. Nem titkoltan Busquets utódjaként igazolták a hollandot, akinek már első szezonban sikerült megcsillogtatnia fantasztikus képességeit. Egyelőre nyilván nem tett le annyit az asztalra, mint spanyol kollégája, de bőven lesz még rá ideje, hiszen azonnal alapember lett a csapatban, abszolút megérdemelten. Sajnos a Koeman-éra vége őt is megkoptatta és a holland beleszürkült a mezőnybe, ezután a Laporta-vezetés próbálta elüldözni, de a holland kitart és egyre jobb teljesítményeket produkál, ezzel lassan visszahozva a borsos árát.

Értékelés: A-

7. Robert Lewandowski (ÚJ!)

(45M, 19 meccs)

Nem hittük volna, hogy valaha is barcelonai mezben fogjuk látni az elmúlt évtized legjobb befejező csatárát, de kisebb csoda folytán végül erre is sor került. Vele kapcsolatban a legnagyobb kérdés az volt, hogy mekkora kockázat 45 milliót fizetni egy 34 éves játékosért. Normális esetben teljesen felelőtlen döntés lenne, Lewandowski azonban minden, csak nem normális. Az abszolút világsztár kategóriát képviseli, olyan szezonok állnak mögötte, amik után szinte képtelenség, hogy annyira visszaessen a teljesítménye, ami már ne lenne elfogadható. Ha fele annyi gólt lőne, mint korábbi Bayernes szezonjaiban, akkor is bőven a csapat legjobb góllövője lenne, erre pedig most óriási szüksége van a Barcának. Nagyon könnyen sikerült beilleszkednie és azóta is hétről hétre megmutatja, hogy miért kapott két Aranycipőt. 

Értékelés: A

6. Pierre-Emerick Aubameyang (ÚJ!)

(0M, 24 meccs, +12M)

Elképesztően jól járt a Barca ezzel az üzlettel: Aubameyang konfliktusa annyira elmérgesedett az Arsenalnál, hogy az angol csapat már ingyen is hajlandó volt megválni tőle, Laportáék meg ügyesen csaptak le a lehetőségre. A lezüllött keret miatt Auba azonnal a kezdőben találta meg magát, a pályán pedig gyorsan kijött, hogy mitől klasszis egy klasszis: lehet akármilyne rossz meccse, egyetlen egy labdaérintés elég lehet neki ahhoz, hogy befolyásolni tudja a meccset csapata javára. A gaboni pont ezt tette: általában a játékban is remekül vett részt, de szürkébb meccsei többségén is volt egy-egy mozdulata, melyből gól keletkezett. 22 meccsen 13 gólt lőtt egy pislákoló Barcában, ez hatalmas teljesítmény. Sajnos aztán nyáron áldozatul esett a klub gazdasági manővereinek, de a rajta keresett jelentős nyereség tovább emeli a transzfer összértékét.

Értékelés: A

5. Claudio Bravo (-)

(12M, 75 meccs, +6M)

A liga egyik legjobb kapusaként szerződtette a Barcelona, ő volt Bartomeu egyik korai igazolása. Rutinos, bizonyított kapusként érkezett, és bár a 13-as mezszámot kapta, egyértelmű volt, hogy ő lesz a kezdő. Két itt töltött éve alatt a ligában védett. Megbízhatóság és kiegyensúlyozottság jellemezte, abszolút szerethető figurája volt a csapatnak. Végül azért kellett távoznia, hogy ter Stegenből első számú kapus válhasson, és még profitot is hozott a klubnak. 

Értékelés: A

4. Ivan Rakitic (-)

(20M, 310 meccs, -14,5M)

Utólag nézve nevetségesen olcsón sikerült leigazolni az évtized közepének egyik legjobb középpályását. Lehetőségeihez képest a legjobban pótolta a távozó Xavit, első évében kulcsszerepe volt a BL-győzelemben és évekig stabil kezdőnek számított. Az első 2-3 éve után azonban jelentősen visszaesett a teljesítménye, lelassult fizikálisan és fejben is. Ugyanakkor ennyiért ez egy fantasztikus vétel volt és jó emlékekkel gondolhatunk a horvátra. 

Értékelés: A

3. Pedri (-)

(20M, 93 meccs) 

Tiniként igazolták le aprópénzért a másodosztályból, ehhez képest akkorát robbant, hogy talán még a játékosmegfigyelők is megijedtek. Jó tudni, hogy legalább utóbbi szakemberek jól dolgoznak, mert ez a srác egészen fantasztikusan játszik életkorához képest. Egy év alatt felszántotta a pályát, rekordmennyiségű meccsen lépett pályára, a világ egyik legértékesebb tinijévé vált és most már szép sorban nyeri az egyéni díjakat. Figyelni kell rá, hogy ne kallódjon el és egyenletes maradjon a fejlődése, de ha így folytatja, akkor világklasszis lesz belőle és még sok évig nézhetjük meccsről meccsre a zsenialitását. 

Értékelés: A+

2. Marc-André ter Stegen (-)

(20M, 346 meccs) 

Utólag vicces, hogy eredetileg második kapusnak lett igazolva. Persze ez akkor egy jó döntés volt, hisz vetélytársaként Bravo idősebb és rutinosabb volt nála, így a meccsek többségén ő védett, a német pedig a BL-ben és a kupában bizonyíthatott. Két év alatt kiderült, hogy mindketten nagyon jó kapusok, így a helyzet nem volt tovább tartható: valakinek távoznia kellett. A klub a jövőre gondolt, mi pedig tudjuk, mennyire jól döntöttek. Első számú kapusként a világ egyik legjobbjává fejlődött a német és még mindig rengeteg éve van hátra.

Értékelés: A+

1. Luis Suarez (-)

(82M, 283 meccs, -75M)

Kis híján bankot robbantott érte a csapat, hogy aztán az első három hónapban ne is játsszon Chiellini megharapása miatt. Baromira megérte. Nem egyszerű figura az uruguayi, de ha egyszer lenyugszik, akkor a világ legjobb csatára válik belőle. Mi pedig voltunk annyira szerencsések, hogy ez pont a Barcelonában történt meg. Páratlan triót alkottak Messivel és Neymarral: Suarez Aranycipőt nyert az egyik ilyen évben, majd a brazil távozása után ő lett Messi első számú társa. Ugyanúgy, mint Rakitic esetében, azért itt is kijöttek a problémák az évek múlásával, de még így is brutális számokat produkálva abszolút megérdemelten lett a csapat harmadik legeredményesebb gólvágója.

Értékelés: A+