Érdekes dolog ez a futball. Az előző mérkőzés után, és az után, hogy Messi mellé lesérült Suárez és Dembélé is, kevesen hitték, hogy ez a tegnapi jól is elsülhet. Sokáig ment a találgatás, hogy Messi játszhat-e, és ha nem, akkor mi legyen. Nos, egyet nem vethetünk Valverde szemére: igenis mert kockáztatni. Roppant érdekes, ám némileg várható módon Carles Pérez került be a kezdőbe, ezzel gyakorlatilag azt sugallta Ernő, hogy bár a kulcsjátékosok egy része hiányzik, a formáció marad a régi. Ez tavaly nem minden esetben volt így.
Az előző meccs egyik legnagyobb problémája az volt, hogy teret engedtünk a Bilbao rombló focijának. Megvolt a saját játékuk, és egy erősebb kezdővel sem tudtuk keresztül vinni rajtuk az akaratunkat. Ennek ellenére a Betis ellen egész más volt a helyzet. Nekik is kivehetően megvolt a saját játékuk. Letámadtak, amilyen magasan csak tudtak, és a labdákból első szándékból kapuratörtek. Ebből lett a gól, amely egyébként egy nagy védelmi hiba volt, de erről később. Mindezt, és a csapat jelenlegi, nem túl áldásos helyzetét figyelembe véve kisebb csoda, hogy ilyen jó meccset játszottak a fiúk. Nézzük, hogyan alakult a dolog.
Mint mondtam, rögtön az elejétől látszott a Betis szándéka. Erre a Barca válasza az volt, hogy a rengeteget mozgó, és állandóan váltogató Rafinha-DeJong-Roberto-Griezmann-Perez ötös gyors labdajáratással, a szélről befele törve bontogatta a védelmet. Magasan helyezkedett a védelem is, ami kiemelt pontosságot követelt a labdatartásban. Ez végül meg is lett. Ugyanakkor óhatatlanul is becsúszott egy hiba, a védelem pedig igen hátrányos helyzetbe kényszerült. Lenglet elhagyva a helyét bemozgott Piqué és Semedo közé, a francia helyén pedig Nabil Fékir megindulva vezetést is szerzett a vendégeknek.
És talán itt jött a meccs számomra legszebb fordulata. A Barca nem ment fejjel a falnak. Pontosan tudták, ugyanazt kell csinálni, amit eddig. Szépen, kivárva a megfelelő helyzetre focizni, majd amikor eljön a pillanat, beugratni valakit a boxba, az pedig befejezi az akciót. Olyannira türelmesre sikeredett a játék, hogy csak a félidő végén egyenlített a csapat. Carles Perez befele mozogva megjátszotta Robertot, aki egy fantasztikus ívvel kiugratta Grizit, a francia pedig megverte a vendég kapust. Így vonultunk pihenni.
Miután kijött a csapat, méginkább fokozták a játék intenzitását. Az eddig is elképesztően sokat mozgó támadó ötös begyorsult, a labdajáratás ezzel együtt szintén intenzívebb lett, és ennek eredményeképp mintegy 15 perc alatt sikerült összevissza szopatni a Betist, aki a végére azt sem tudta, hol van.
Persze, szépséghiba a két kapott gól. Két figyelmetlen passzból adódott két helyzet, amiket a Betis kihasznált. Oké. De ez azt hiszem, most belefér. Az igazán szép ebben az, hogy a csúfos szezonkezdés után megrázta magát a Barca, és letett egy olyan teljesítményt a pályára, amit nagyon rég vártunk, és ami sajnos innentől etalonként fog szolgálni. Persze, nem lehet mindig így játszani. De megpróbálni meg lehet...
Ami pedig Ernőt illeti, nálam nagyot lépett előre. Persze, az elefánt megbocsájt, de nem felejt. Viszont változtatni igenis tud ez az ember, ha nagyon akar. És eddig nagyon akar. Frenkie de Jong a jelek szerint bejátszotta magát a kezdőbe, Roberto nagyot megy a középpályán, és ez csak jobb lesz, ha Arthur is visszatér végre. Nem óckodott bedobni a mélyvízbe a 16 éves Ansu Fatit, aki egy korához mérten szép teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. És ennek a csapatnak, ezeknek a szurkolóknak igenis ez kell. Hogy a csapat tudjon parádézni Messi nélkül, hogy a fiatalok szóhoz jussanak, hogy az öregebbek néha háttérbe kerüljenek. Mert ennek erről kell szólnia, basszameg. Persze a szezon eddigi részéből nem érdemes sok következtetést levonni. Egy azonban biztos: ha ezen az úton, és így haladunk tovább, akár egy ragyogó szezonunk is lehet. Ehhez azonban a jó munka folytatása, és az eltökéltség elengedhetetlen.
FC Barcelona - Real Betis 5:2 (Griezmann 2, Perez, Alba, Vidal)
Ter Stegen - a szokásos, áldatlan helyzetbe került. Két védelmi hibából kapott két gólt, amelyek ellen semmit nem tudott tenni. Lábbal jó volt, meg ha jól emlékszem, egyszer védett, de neki ebből ennyi jutott. 6,5
Semedo - igenis ő a jobbhátvédünk, értem?! Fantasztikus, milyen támadó munkát végzett. Minden akciónál fent volt, ha nem nála volt a labda, a védelem széthúzásáról gondoskodott, és fáradhatatlanul caplatott vissza védekezni, ha úgy kívánta az illem. Ez az, amit az FC Barcelona jobbhátvédjének csinálnia kell. Parádé. 8,5
Piqué - Fekir góljánál nem volt teljesen tiszta, mit, hol és hogyan kíván csinálni. Kicsit ő is vakon volt, így hát nem lehet azt mondani, hogy nem volt részese az élménynek, főleg akkor, amikor a lövést biztos, 5 méteres távolságból szemlélte kényelmesen. Ezzel együtt a labdajáratásban, a fel-fel lépdelésben, és a légi elhárításban a szokásos, magabiztosan jó teljesítményét adta. 7
Lenglet - őt kicsit jobban lehet okolni társánál az első gólért. Számomra teljesen érthetetlen volt, miért hagyta ott a saját posztját, és töltött be egy nem létező pozíciót a jobb centerbekk és a jobb bunkó közt. Nem is volt meglepő, hogy az általa hagyott űrben olyan könnyen átjutott a Betis. Ezt követően viszont mindent megtett, hogy kijavítsa a hibáját, amit épp ezért most az egyszer el lehet neki nézni. 7
Jordi Alba - az előző meccs után megírtam, hogy az akkori produkciója kicsit messze volt a tavalyitól. Gyanús, hogy otthon ezért a kanapén kellett aludnia. Ha nem is ezért, de valamiért biztosan tanult abból, és felvette a tavalyi formáját. Remekül vágtatott előre a támadásokkal, játszott össze Griezmannal és az éppen mellette fodballozó középpályással, és tökéletes ütemben érkezett akkor, és oda, amikor és ahova kellett, hogy aztán gólt lőjön, és ezzel gyakorlatilag kiherélje a Betist. 8
Sergio - Sergio egy igen érdekes ember. Ő az a fajta védekező középpályás, aki egy cseppet sem védekező felfogásban nevelkedett. Neki mindig is a hátsó szervezés, és a letámadás volt a feladata. Emellett némi bónusz az, ha tud védekezni is. Így tehát logikus, hogy ha a csapat támadó futballt játszik, jobban teljesít. A tegnapi pedig ékes példája annak, mennyire függ a másik két középpályástól. Robertoban és De Jongban ott van az az örökmozgó, labdabiztos társ, akiket meg tud játszani, és akikkel együtt az ő igazi zsenije megvillanhat. Még kell szokniuk egymást, de tökéletesen látszott, milyen futball áll jól Sergionak. 8,5
De Jong-Roberto - ha valami, hát az biztos, ezek ketten akár évekig is jó párost alkothatnak a középpályán. Bíztató volt, hogy ilyen rövid idő után hogy megértik egymást, hogy érzik, hova és mikor kell menni, hogy, és mikor kell a másikat megjátszani. A váltogatásaikkal vélhetően az volt a cél, hogy a Betis védekezése össze legyen kavarva, ami kiválóan sikerült. Mindketten aktívan besegítettek a széleken, középen, box-to-box, fáradhatatlanul futkostak, és ami nem utolsó, azzal, hogy a támadójátékuk mellett a védekezésben is mindketten jók, stabilitást, és sokszínűséget adhatnak a középpályának. Régóta kellett már egy ilyen duó. Jó, ha Frenkie a kapuval szemben ellövi a helyzetét, más is lehetett volna a vége. De emellett a másik, Roberto, kiosztott 2 gólpasszt Grízesnek, és ez így lett kerek. 9-9
Rafinha - amióta téma az eladása, vagy a kölcsönjátéka, azóta mintha csak arra menne, hogy az ára az egekig szökjön. Néha vérfagyasztó mozdulatokkal, módfelett higgadtan cselezi ki az ellenfeleit, és utána játssza meg a labdát, természetesen pontosan. Talán el kellene játszani azzal a gondolattal, hogy az eladása helyett adjunk neki egy esélyt. Az eddigiek alapján nem bánnánk meg. Ja, és csak mondom, mindezt teszi egy kvázi vészmegoldásként. 8,5
Perez - amikor megláttam, hogy ő kezd, némileg elbizonytalanodtam benne, de mivel nem volt más választás, úgy voltam vele, ám legyen. És ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, hozzá talán soha nem fűzött reményeket igazolt be a játékával. Debütáns létére olyan szinten játszott, mint aki évek óta ismeri, és játssza a spanyol elsőosztályú focit. Pontos, kimért, kellően pimasz, pimaszul laza, és hasznos volt a játéka. A gólja pedig már csak a jól megérdemelt hab volt a tortán. 9
Griezmann - na, hát így kell elfeledtetni a ködös múltat, és megszerettetni magad a szurkolókkal. Rögtön a meccs elejétől kellemes meglepetésként hatott, hogy kilences létére milyen mélyen ment vissza labdákért, mennyi mezőnymunkát végzett, és milyen hasznos volt a védekezésben. Ezen kívül az összjátékokban is módfelett hasznos volt, a beindulásai pontosak, átgondoltak voltak. Egyszerűen ez volt számára a tökéletes hazai bemutatkozás. A két góljából a második egyértelműen szebb volt, bár erről nagy szerényen csak annyit nyilatkozott, Messitől másolta a mozdulatot. Na de ami a lényeg: Lalyos, remélem jól megfigyelted, mert ezt így kell csinálni. 10
Ansu Fati - reméltem, láthatom debütálni, most pedig abban bízok, kap még ilyen 10-15 perceket, mert van ebben a játékosban valami, amit nem lenne szabad veszni hagyni.
Vidal - kényszercsere létére igenis igazolta: tudomásul vette, hogy küzdenie kell a helyéért a csapatban, és bele is áll. Ezt stílusosan, és pókhálószaggató góllal jelezte. Ő egyébként az az ember, aki mind építkezésben, mind rombolásban használható, a labdaérzéke és a rettenetes külseje/ereje egyben az egyik legszínesebb játékosává teszi a csapatnak (és itt most nem csak a tetkóira gondolok). Amíg ezen az úton halad a csapat, és inkább játszik, mint töri a játékot, könnyen lehet, előrébb lép a rangsorban Rakiticnál.
Firpo - arra még várni kell, hogy kiderüljön, mit tud valójában hozzáadni a csapathoz
