Önmagában véve a mérkőzés Ansu Fati dupláját leszámítva lényegében nem hozott semmiféle izgalmat, viszont ez megfelelő alapot biztosított 1-2 változtatás megfigyelésére. Hurrá. Tehát mivel maga a meccs egy teljesen szürke átlagos találkozó volt, ahol épp csak az akaratunk szabta meg, hány gólt lövünk, nem is annyira erről, mint a megfigyelt dolgokról lesz szó. Jelzem előre, ezek az én meglátásaim, és ennek jogát fenntartom.
Az első, ami már egy ideje kezdett szemet szúrni, az az, hogy most talán tényleg kezd oldódni a kényelmetlenül kóros Messi-függőség. És ennek bizony komoly jelei is vannak. Persze még mindig aktívan részt vesz a gólszerzésekben, de talán valami földöntúli erő ráhatása szükséges, hogy ettől eltántorítsa. Azt hinné az ember, mint mindenre, erre is rá lehet unni, de neki még nem sikerült. Hallelujja. De most nem is csak a góllövésről van szó. A csapat láthatóan nem stagnál, és tátott szájjal várja, hogy Messi majd csináljon valamit. Láthatóan mindenkinek megvannak a feladatai, és ezek nem merülnek ki abban, hogy "Na fiam. Idefigyejjé. Fogod a bőrgolyót. Érted? Tehát fogod. Odaadod a Leónak. Tudod, a törpének. Na tehát fogod, odaadod, ő meg maj' megcsinyájja, ha akarja. Jóvan? Na dobd el azt a csikket azt takarodás be játszani!". Nem. Ezen túlmenően kapnak instrukciókat a játékosok, és gördülékenyen megy a játék akkor is, ha Messi nincs éppen ott. Az természetes adalék, egy igen nagy plusz, ha Messi ottvan, de látszólag nem elengedhetetlen. Jól lehet, ez azért tűnt most fel ilyen élesen, mert Valverde alatt ennek a tökéletes, szöges ellentétét láttuk, ez majd idővel letisztul, de egyelőre szerintem ez a helyzet.
A másik pedig a taktika, és az utasítások, valamint az ezek egyre jobban menő betartása. Ugye amikor nálunk van a labda, akkor a fő elem az, hogy mindig kell kínálni passzlehetőséget a labdásnak. Az nem megy, hogy az ellenfél térfelén valaki bele van kényszerítve egy 5-6 méteres labdavezetésbe. Ez látszólag egyre jobban megy. Gyakoribbak a pontos, kis területen lejátszott kényszerítők, az ütemezett és céltudatos beindulások, és a forgások. Ebben a támadósor van ott igazán a szeren, hiszen ha megfigyeljük, egyszer Griezmann, egyszer Messi van középen, és Ansu Fati is nem egyszer vált oldalt. Látszólag észrevétlenül, de ezekkel lehet megkavarni az ellenfél védelmét. Természetesen ezeken még finomítani kell, de meglátszik az utasítások hatása.
És akkor ugyan új bekezdésben, de itt tárgyalnám a letámadást is. Az már nem csak az én véleményem, hanem empirikus bizonyítékokkal is alátámasztható állítás, hogy ebben a csapat sokat változott Valverdéhez képest. A Barca amint labdát veszít, 2-3 emberrel megtámadja a labdabirtokló játékost, ezzel az előrejutás lehetőségét megakadályozva, és mintegy hátrakényszerítve azt. Tegyük fel, hogy az adott játékos a Liga szintjén átlagos képességekkel rendelkezik (sajnos ez a játékelem egyelőre nem működik a klasszisok ellen, ehhez még szükség van a finomhangolásra). Ebben az esetben egész addig megy fel a csapat, amíg a kapusig vissza nem kerül a labda. És ekkor jön a következő. Az első három ember alapvetően a védelmet és a kapust támadja, ez tiszta. A két szélső ráront a két szélső bunkóra, ezáltal ők nem lesznek passzopciók. A csatár a kapust támadja, ezzel a mielőbbi döntésre kényszerítve. Viszont a helyzetet csak nehezíti, hogy a két középpályás egy sorral feljebb lépve a belső védők és a középpályások közötti területet támadja, amely alap esetben olyan szűk, hogy ezt 1-1 ember a jelenlétével levédekezi. Így általában a földön kihozott labdák nem lehetségesek, marad tehát az előreívelés, amelyet viszont a belső védők fizikai erőfölényüket (Umtiti) vagy magasságukat (Piqué) kihasználva eltakarítanak.
Aki ezeket megfigyeli, az láthatja, hogy máris vannak javulások, viszont nem szabad elmenni szó nélkül a hiányosságok mellett sem. Az még a Levante ellen is figyelemre méltóan tűnt ki, hogy a csapat egy jó 60-65 percig bírja szusszal, onnantól kezdve kezd szétesni a letámadás, és kezd lassulni a játék. Ez természetes, ha egy olyan brigádról van szó, akik eddig minden bizonnyal nem nagyon voltak meghajtva, le nem igazán támadtak (merthogy ez rengeteg energiát feléget ám), és kínosan ügyeltek arra, hogy a meccsek a lehető legkevesebb befektetett energiát igényeljék. Viszont igen aggasztó, ha azt nézzük, hogy a szezon java még csak most kezdődik. És talán ez is az a tényező, ami miatt nem reális elvárás egy több kupás "sikerszezon" a jelenlegi helyzetben.
Már kitértünk erre, de most újra érdemes elővenni itt a keretet, és ebben a vezetőség felelősségét. Sérült Suárez, ő már nem játszik a szezonban. Lionel Messi sincs teljesen egészséges állapotban, valami lehet a térdével, hiszen már az első percektől kezdve fogni szokta. Ousmane Dembélé tegnap félbehagyta az edzést, vélhetően izomszakadás miatt, ha pedig ez igaz, idén - tőle kicsit sem meglepő módon - nem lép már pályára (egyébként itt lenne az ideje kibaszni innen, mert ez 1) valami röhejes, 2) eddig csak, és kizárólag bukás), és most talán ezek a legnagyobb gondok. Támadó nem érkezett, ellenben Carles Pérez és a talán még bevethető Abel Ruiz is távoztak. Így tehát maradt Messi, Griezmann, és Fati a BL-re, a Ligára és a kupára. Micsoda kilátások...
FC Barcelona 2:1 Levante (Fati 2x)
Ter Stegen - védett, védenie kellett néha hol kisebbeket, hol nagyobbakat. Noha a kapott gól előtt megzavarta a kifutó játékos, és az, hogy elhitesse magával, tényleg érdemes lest reklamálni annak ellenére, hogy Semedo hibásan belógott, és ezzel egyértelműen megakadályozta a les kialakulásának lehetőségét, azért elég kellemetlen pillanat volt látni, ahogy meg próbálja fogni a labdát, de az becsorog. Sajnos ez idén nem az első ilyen vagy hasonló bakija, de továbbra is úgy gondolom, mentett meg annyi pontot, hogy az ilyeneken - amikor ráadásul tényleg semmi nem múlik az eseten - szemet hunyhassunk. 7
Semedo - azt hiszem, most kivételt kell tennem. Most Semedo tényleg úgy viselkedett, mint egy szélső védő, vagy inkább, mint egy szélső mindenes. Ugyan védekezni kevés alkalma adódott, amikor kellett, ott volt, és megoldotta. Leginkább ő is a támadásépítésben segédkezett, és nem egyszer voltak jó felfutásai, vagy ígéretes centerezései. És akkor arról ne is beszéljünk, amikor rongylábú szélső támadókat is megszégyenítve küldött el kenyérért két védőt, és lőtte meg a forduló legszebb kapufáját. Az gólt ért. 7,5
Piqué - kezdeném egy kínos statisztikával. 21 meccsen sikerült begyűjtenie a 10. sárgalapját, ami egyet jelent azzal, hogy a második meccsét hagyja ki, mert összegyűlt neki az 5. Ez mondanom sem kell, a korábbi évekhez, ahol a rekord 30 meccsen volt 12, igen magas szám. Ez ugyanakkor nem csak az ő hibája, nem egyszer volt olyan helyzetben, hogy vagy fault, vagy elmegy mellette a támadó, és gól. Azért szerencséje volt, hogy a sporit nagyon nehéz volt kibillenteni a lelki egyensúlyából, mert nem egy lapot érő megmozdulása volt. Sajnos egyre jobban érződik rajta, hogy már öregszik, lassan el kell játszani a gondolattal, hogy kell helyette egy új ember. 6
Lenglet - például lehet ő Piqué helyett az új ember, hiszen a fiatal Gerire emlékeztet a játéka. Elegáns, kellően határozott, céltudatos, de nem igazán finomkodik, ha arról van szó, hogy oda kell lépni. Lassan el kellene kezdeni próbálgatni Umtitivel párban. A tegnapi alapján ő nem okozna csalódást. 7
Jordi Alba - ugyan még mindig nem mondhatni, hogy a régi önmaga, de egyre aktívabban vesz részt a támadások felépítésében, jól megérti magát Fatival, jók a beindulások, egy szóval tagadhatatlan, hogy fejlődik. Viszont még mindig nincs akkora ráhatása a meccsekre, amekkora volt tavaly, pl a Liverpool ellen hazaiban. 7
Sergio - az továbbra is biztos tény marad, hogy ennek a csapatnak az egyik legfontosabb embere Sergio Busquets. Azzal mindenki tisztában van, hogy Busi akkor igazán jó, ha nálunk van a labda. Nos, mivel ezzel Setién alatt nincs gond, ezért az ő teljesítménye miatt sem kell aggódni. Újfent elképesztő a szervezési és irányítási képessége, az, ahogy átlátja a pályát és a játékot, és hogy pillanatok alatt képes jó döntéseket hozni. Nagyon úgy tűni,, hogy eddig ő diktálja a csapat tempóját, ő gyorsítja, és ő lassítja a játékot. Nehéz lenne elképzelni nélküle jelenleg ezt a csapatot. 8
De Jong - nagyon nagy a teherbírása, és ez előny, viszont nem megyünk vele sokra, ha csak ő bírja 90 percig. Jól végrehajtja az utasításokat, a letámadásban nagyon hasznos, a támadások építésében is, viszont egy kicsivel több bátorságra lenne szüksége a kapu előtt, mondjuk, hogy 18-20 méterről - ha úgy van - lője el, és ne passzoljon. Remekül szót ért Busquetssel, és ő is remekül érzi, mikor, kinek és hova kell adni a labdákat. A korához képest kifejezetten érett és előkelő a játéka. 7
Rakitic - hogy mennyire kényszer, és mennyire az edző szabad akarata az, hogy ennyi lehetőséget kap, azt mindenki döntse el, de én személy szerint sokkal jobban örültem volna, ha helyette mondjuk Alená marad télen. Azzal együtt, hogy ez most nem volt egy rossz teljesítmény, viszont ha az eddigieket nézzük, nem nagyon értem, miért van még itt. 6,5
Griezmann - fura, mert amikor nincs más, akkor a hátára veszi a csapatot, de amint adódik egy olyan ember, akin látszik, hogy képes elvinni a showt, ő azonnal hátrébb lép egyet. Volt egy óriási helyzete, amit komolyan nehezebb volt kihagyni, mint belőni, és egy olyan, amikor valamiért passzolt ahelyett, hogy lőtt volna, de ezen felül sokmindent nem tudott felmutatni, és ez gond. 6
Messi - megnéztem a statisztikáit a meccsről. 10 lövést eresztett el, viszont a meccsen produkált összes xG-je (expected goals = várt gólok) 1,41 volt, ami ennyi lövésnél meglepően kevés, és azt jelzi, nem igazán tudott nagy helyzetbe keveredni. Persze, volt olyan, amikor lőhetett volna, de ő inkább gólt rúgatott Fatival. Látszik rajta, hogy nem okés vele valami, nehéz megmondani, pontosan mi a gond, de valami van, és ez aggasztó. Azért még mindig rettenete, ahogy 8-9 ember közül meglátja a kiinduló társat, és halál pontos labdát varázsol a lábára. 8
Fati - ha így folytatja, Dembelének nagyon sokat kell mutatnia, hogy kijátssza a kezdőből. 17 éves létére a csapatból a második legtöbb lövést ő adta le (5), volt három kulcspassza, és két gólt szerzett mindösszesen 104 másodperc leforgása alatt. Ha összevetjük azzal, amit én csináltam ennyi idősen, akkor ez ép ésszel konkrétan felfoghatatlan. Még mindig megvan benne az a tűz és az az akaraterő, ami eddig eljuttatta, és még mindig látszik, hogy világklasszis akar lenni. Persze még sokat kell tanulnia addig, de az mindenesetre jó jel, hogy Messi ennyire a szárnyai alá vette. 9
