Az a helyzet, kedves Laporta, hogy ez már kezd nagyon unalmas lenni. Hétről hétre azt hallgatjuk, hogy Koeman pozíciója stabil, ugyanakkor hétről hétre egyre kevesebb kedvünk van leülni meccset nézni. Egyre kiábrándítóbb a játék, semmi előrelépésnek még csak jeles sem mutatkozik, és ez már kezd egyre vállalhatatlanabb lenni. Lassacskán most már el lehetne azon gondolkozni, hogy biztos van-e ennek így értelme. A tavalyi szezon alatt kifogás volt az, kifogás lehetett az, hogy üres stadionok előtt kellett játszani, és ez rányomta a hangulatát a szezonra. Most azonban a jelenleg hatályos járványügyi intézkedések mellett már engedélyezett volt a teltház a Real Madrid elleni meccsen. Ennek ellenére mégsem sikerült semmivel vállalhatóbb teljesítményt nyújtani, mint amikor üresen kongó lelátók előtt játszottunk. Sőt…

Tavaly februárjában a mélypontot jelentette az, amikor hazai pályán kikaptunk a PSGtől. Ezután elindult egy változás, és a tavasz kifejezetten kellemesre sikerült. Visszakaptuk a meccs nézés élményét, újra érdemes volt leülni a képernyők elé, mert hétről hétre egész szép focit láttunk. Természetesen messze nem volt a tökéletestől, és jócskán látszott, miben lehetne még fejlődni, de az is látszott, hogy megvan a fejlődés potenciális lehetősége a csapatban. Ezek alapján talán nem okszerűtlen, hogy voltak bizonyos elvárásaink erre a szezonra. Nem olyan elvárásokról beszélek, mint hogy éljük túl a csoportkört, vagy hogy 9 forduló után BL-t érő helyen legyünk. Olyan elvárásokról beszélek, hogy időnként vezessük a bajnokságot, hogy a játék legyen szép de minimum nézhető, és, hogy magabiztosan vezessük a Bajnokok Ligája csoportot. Már az sajnos világosan látszik, hogy ezek az elvárások túl magasak. Jelenleg a reális elvárásnak az mutatkozik, hogy így vagy úgy de jövőre jussunk be a Bajnokok Ligájába, és valahogy igyekezzünk tovább vergődni a csoportunkból.

De nézzük, hogy mit is jelent ez a számok nyelvén. Az idei szezonban le játszottunk 9 bajnoki mérkőzést, amelyekből négyet tudtunk megnyerni. Mindemellé jön három döntetlen, és két vereség. A két vereséget az Atletico Madridtól és a Real Madridtól szenvedtük el, és ez az igazán érdekes része a sztorinak. Az Atlético Madridot 2019. december 1-jén tudtuk megverni utoljára, ezt követően öt mérkőzést játszottunk velük, amelyből hármat megnyertek, kettő pedig döntetlen lett. Koeman irányítása alatt három mérkőzést játszottunk ellenük, ezeken összesen egy pontot sikerült szerezzünk, és nem rúgtunk gólt.

A helyzet a Real Madrid ellenében sem fényesebb. Minden idők egyik legrosszabb rekordját tudja magának Koeman, aki a lejátszott három el Classico mindegyiket elveszítette. Összegezve tehát a két fő rivális ellen egész egyszerűen képtelen nyerni a csapat. Ez kifejezetten baljós adat, tekintve, hogy leginkább ezeken a mérkőzéseken tudnám bizonyítani a holland, hogy valójában tényleg illik a Barcelonához.

És akkor most essék néhány szó a játékról. A tavalyi szezon második felében egész váratlan megoldásokkal, kellemes tempóval, és produktív támadójátékkal játszott a csapat. Tény és való, hogy akkor volt a támadó sorban egy Messi, volt egy néha jó formában lévő Griezmann, és Ousmane Dembelé is egészen felfelé ível t. De nemcsak ez volt a legszembetűnőbb különbség a mostani állapothoz képest, hanem az is, hogy a középpálya és a támadók között láthatóan megvolt az összhang. Most nemcsak, hogy az előbb felsorolt három támadó játékos egyikével sem számolhat az edző, de azok, akiknek a pótlásukról kellene gondoskodniuk, nem igazán értik meg magukat és nem igazán értetik meg magukat a csapat középső részével. Ilyeténképpen aztán a támadójáték is jelentősen döcögősebb. De nemcsak a sebességgel van a probléma, hanem kifejezetten zavaró, hogy egyáltalán nem látszik az, hogy az összhang és az egyetértés bármilyen módon is fejlődne.

A játék továbbra is teszetosza, semmi sebesség nincsen benne, nem nagyon látunk kreatív megoldásokat, és kifejezetten gyakori az, hogy egy játékosnak nincsen passz lehetősége, ennek következtében aztán egyedül marad, meg kell próbálni a megoldani valahogy a helyzetet, nem marad más, mint a cselezés, és aztán labdát vesztünk. Na most annak idején az ilyen helyzetekre az okosok kitalálták a letámadást. Ezzel még nagyon szépen tisztában is vagyunk, de ezt a pályán valahogy nem sikerül megvalósítani. Amikor még úgy is tűnik, mintha letámadnánk, akkor sem kompakt a csapat, így nem ér semmit. Teljesen feleslegesen égetjük el magunkat, bár igaz, hogy a tempó hiányában ennek nem látjuk kárát. És ezt most nehogy valaki is jó értelemben vegye, egyáltalán nem olyan értelemben szántam.

Tehát összegezve az eddigieket a játékunk kiszámítható, lassú, körülményes, és sok benne a hiba. És ebben bizony nagy szerepet játszik az is, hogy egyes kifejezetten fontos kulcs játékosaink már hetek óta formán kívül játszanak. Gondolok itt arra a Frenkie De Jongra, aki fiatal kora ellenére a tavalyi és tavaly előtti szezon meghatározó alakja volt a pályán, a csapat egyik legfontosabb eleme, és most mégis árnyéka önmagának. Vagy gondolok itt arra a ter Stegenre, akiről ami napvilágot látott az a statisztika, hogy az elmúlt öt mérkőzésen az ellenfél első kapura lövés se rendre bement. És természetesen nem lehet teljesen a kapus nyakába varrni kapott gólt, az akkor sem járja, hogy minden első lövés gól legyen. Rendkívül meg tudja fogni a csapatot az, ha rögtön a meccs elején gólt kap. Mert ez gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy rögtön az elejétől -1-ben játszunk, és a cél máris nem az, hogy a vezetést megszerezzük, hanem, hogy kiegyenlítsük, és ugyanonnan induljon az egész elölről.

Amint azt a legutóbbi mérkőzésen remekül láthattuk, nagyon egyszerű a Barca a játékával szemben az ellenszer. Tömörülő és agresszív védekezés re van szükség, nem szabad lehetőséget adni a kis kombinációknak, és a megszerzett labdákkal nagyon gyorsan meg kell indulni. És az általában azért szokott hatékony lenni, mert az átmenetek támadásból védekezésbe meglehetősen döcögősen mennek. Ezt a Real kiválóan mutatta meg az első góljánál, amikor Alaba labdát szerzett a tizenhatosnál, azzal megindult, majd a támadó harmadban Viniciustól teljesen zavartalanul kapta vissza, és tökéletesen lőtt a kapuba. Tette mindezt úgy, hogy Mingueza, akinek az lett volna a feladata, hogy labdavesztés után visszafut az ellenfél támadásával, még mindig semmi jelét nem adta annak, hogy ő majd valamikor is vissza szándékozik érni.

Mindeközben mi amikor labdát szerzünk, kevés ember indul előre, akinél a labda van, elveszít egy csomó időt azzal, hogy bevárja a társakat, majd mire felért annyi ember, amennyivel már lehet támadni, addigra az ellenfél visszazár. Azzal a labdajáratással, amellyel pedig operál a csapat, gyakorlatilag esélytelen, hogy egy felállt védelmet megtudjon bontani. Ennek köszönhető egyébként az is, hogy az elmúlt évek legrosszabb meccs / gól átlagát produkálja a csapat, mindemellé az xG statisztika is kifejezetten alacsony.

Mindez amit fentebb leírtam azért kifejezetten aggasztó, mert ez a csapat augusztus óta van így együtt. Ennek ellenére mégsem látszik semmiféle fejlődés, és nem látszik az, hogy a-ból éppen b-be tartanánk. És még a magamfajta megrögzött szurkolónak is egyre nehezebb rávenni magát arra, hogy hétről hétre, esetenként két alkalommal egy héten megnézze, most éppen hogy vergődik a kedvenc csapata. Kicsit elkeserítő ez a helyzet, és még elkeserítőbb az, hogy ennek nagyon nem így kellene lennie. Második szezonját kezdi meg a kispadon a holland szakvezető, ennyi idő alatt talán már okkal joggal remélhetünk, vagy remélhetnénk valamiféle előrelépést. De jelen pillanatban ugyan ott toporgunk, mint amikor Valverdét, vagy Setiént menesztették. Semmivel nem tartunk előrébb, sőt, két egymást követő idényt kezdünk siralmasan. Holott az edzőváltásnak. Az lenne a lényege, hogy az előző, gyengébb teljesítményű után elinduljon valami féle fejlődés.

Aki követi az oldalon a munkásságom at, az bizonyára tudja, hogy a végtelenségig képes vagyok védeni valakit. De ez egészen odáig tart, amíg még mindig azt érzem, hogy mindenhez tudom a nevemet adni. Ronald cimboránál valószínűleg rekordidő alatt jött el az a pont, amikor erre már nem vagyok képes. Sajnos egyre inkább azt gondolom, hogy teljesen fölösleges húzni a menesztését, mert ehhez minden lejátszott meccsel közelebb kerül, ugyanakkor mi minden meccsel távolabb kerülünk azoktól a minimális elvárásoktól, célkitűzésektől, amelyekről azt gondoljuk, bármilyen rossz is a helyzet, elérhetőek. És bevallom őszintén, én nem igazán szeretnék egy olyan szezont nézni, ahol a Barca nem érdekelt az európai kupákban. De még egy olyat sem, amikor az Európa Ligában versenyzünk. Hagyjuk ezt meg az Arsenal drukkereknek.

Záró gondolatként pedig arra szeretnék kitérni, hogy egyre kevésbé tudok egyetérteni azzal az - Egyébként oldalunkra is kikerült-állásponttal, hogy Xavi kinevezése gyakorlatilag a beáldozását jelentené. Nem jelentené azt, mert jelen pillanatban ő az egyetlen, aki képes lenne összerántani a csapatot, és valamilyen eredményt elérni. Nem igazán tudok olyan szabad edzőről, aki egyfelől lenne annyira hülye, hogy kapitányként szálljon egy süllyedő hajóra, másfelől aki alkalmas lenne arra, hogy gúzsba kösse a csapatot. Minden esetre remélhetőleg hamarosan Laporta is belátja, hogy ennek így semmi értelme, mert a jelen helyzetben a BL-t élőhelyek elérése is csak álom. És én nem szeretnék Barca drukkerként a BL-t írja helyekről álmodozni.

Barcelona 1:2 Real Madrid (Agüero)