Tavaly Bartomeu távozása után rangsoroltuk összes igazolását, most, egy évvel később azt a cikkünket bővítjük. Azok a játékosok értékelése szó szerint megmaradt, akik már egy éve sem játszottak a Barcában, azonban a többiekhez írt kommentárokat és értékeléseket módosítottuk, bekerült az összes nyári igazolás és a sorrenden is változtattunk. 

Értékelési szempontjaink közé tartozott a vételi ár, a csapatban mutatott teljesítmény és az esetleges eladási ár. Az idei cikk írásánál Bartomeu tevékenységeinek csapatra gyakorolt gazdasági hatásai miatt kiemelt figyelmet fordítottunk a vételi árra és a játékosok továbbadása utáni nyereség/veszteség mértékére, így a sorrendet jelentősen befolyásolták az esetleges nagyobb pénzügyi nyereségek/bukások. (A játékosok neve mellett szereplő szám a tavalyi helyezésükhöz képest mutatja az ideit, azonban vegyétek figyelembe, hogy a lista azóta négy névvel bővült, ami valamelyest torzítja ezeket az értékeket. Itt inkább a változás nagyságát érdemes figyelni.)

Csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akiket nem visszavásárlási opcióval szereztek meg és pályára is léptek legalább egyszer. A csak kölcsönben érkező játékosokkal nem foglalkoztunk. Mindezek okán pl. Denis Suarez, Dani Alves vagy Luuk de Jong nem kerültek fel a listára. Értékelésünk az amerikai osztályrendszert követi (F-A), az "M" millió eurót jelent, a harmadik adat pedig az eladási ár-vételi ár egyenletből jön ki, azaz a veszteséget/nyereséget mutatja: előbbinél minusz, utóbbinál pluszjel szerepel az érték előtt. Statisztikáink a cikk megjelenésének időpontjában valósak. 

 

39. Philippe Coutinho (-21)

(145M, 106 meccs)  

Ez a transzfer a Barcelona tragédiájának és gazdasági csődjének mintapéldája, mely remekül mutatja be a csapat elmúlt pár évét. Coutinho egy Angliában bizonyított, remek játékosként érkezett, akinek láttuk korábban a kvalitásait, azonban már az üzlet megköttetésének pillanatában látszott, hogy rendkívül túlárazottan vette meg a klub. A fejetlenség közepén érkezett, össze-vissza dobálták a középpálya és a szélek között, lassan tudott csak beilleszkedni, és nem is ment a játék. A piaci értéke szép folyamatosan zuhanni kezdett, és a barzil másfél évvel később már repült is Münchenbe. A Barcelona történetének legdrágább igazolása csereként duplázott a Barcelona ellen a spanyol klub történetének legnagyobb veresége során, majd visszatérése után még rosszabb formát mutat, mint korábban. Coutinho mélyrepülése és a Barcelona inkompetenciája megdöbbentő, elkeserítő és felháborító; a brazil jelenleg kevesebb, mint hetedét éri korábbi vételárának és joggal nevezhető a Barcelona történetének legrosszabb igazolásának.

Értékelés: F

 

38. Miralem Pjanic (-15)

(60M, 30 meccs) 

Egészen sokkoló ez a transzfer. Pjanic egy remek, elismert játékos, de ilyen körülmények között nem volt rá szüksége a csapatnak. Már eleve érthetetlen, hogy miért cserélték ki Arthurra, de ha kettébontjuk az üzletet, akkor egyrészt Pjanic sehogy nem ér hatvanmillió eurót, másrészt harminc éves, harmadrészt tisztán a posztján játszik Busquets és de Jong. Padozott egy évet, idén pedig már nem is a csapat tagja. Nem kell vakmerőnek lenni, hogy megtippeljük: ez a pénz nem fog visszajönni. 

Értékelés: F

 

37. Matheus Fernandes (-3)

(7M, 1 meccs, -7M) 

2020 elején vásárolta meg a Barcelona Brazíliából a játékost a Barcelona B-be... Vagyis azt hittük, hogy a B-be, de jelentősen meglepődtünk, mikor a féléves eseménytelen Valladolidos kölcsönszerződés után a játékost a felnőtt keretben találtuk az új szezon kezdetén. Fernandes a klub egyik legnagyobb szellemigazolása: nem is kapott rendes bemutatást, majd egy szezon alatt 17 percet játszott, végül a klub új vezetése felbontotta a szerződését. Rendkívül megérte. 

Értékelés: F

 

36. Douglas (-1)

(4M, 8 meccs, -4M)

Lord Douglas, a mém. Teljesen érthetetlen volt a leigazolása, általában kerettag sem tudott lenni. Biztos ami biztos, nyolc meccsére jutott egy BL-cím a rengeteg hazai siker mellett, melyekből gyakorlatilag egyáltalán nem vette ki a részét. A folyamatos kölcsönadogatások után lejárt a szerződése és ingyen távozott.

Értékelés: F

35. André Gomes (-3)

(37M, 78 meccs, -12M)

Tipikus eset, amikor nem a játékos hibája a barcelonai karrier kimenetele, hanem azé, aki szerint jó ötlet volt idehozni. Gomes minden elemében borzalmas volt, amin az sem segített, hogy gyorsan közutálat tárgya lett. Luis Enrique nyomta amíg tudta, de tényleg eggyel kevesebben volt vele a csapat, ami egy egész szezonon keresztül már éreztette a hatását. Pontok múltak rajta sajnos. Két év szenvedés után 12 milliós mínusszal továbbállt. 

Értékelés: F 

34. Aleix Vidal (-3)

(17M, 51 meccs, -7,7M)

Vidal teljesítményére a legjobb szó a hullámzó. Bővítve hullámzóan rossz. Bár a 11 gólpassz nem mutat rosszul, a probléma főleg onnan eredt, hogy jobbhátvédnek igazolta le a csapat, csak Vidal nem tudott védekezni. Az előző évek legdurvább produkció néven előadott ámokfutásai közül több hozzá kötődik, egészen kétségbeejtő meccseket hozott néha. Akkor jött, amikor el volt tiltva az igazolásoktól a csapat, de sajnos semmi érdemit nem tudott hozzátenni. Három év szenvedés után feleannyiért továbbállt. 

Értékelés: D-

33. Junior Firpo (-3)

(18M, 41 meccs, -5M) 

Dicsérendő volt Bartomeuék gondolata, hisz hosszú évekig nem volt Jordi Albának olyan cseréje, aki tényleg balhátvéd lett volna. Aztán megvették Digne-t, akinek bukásával nem adták fel és Firpoban megtalálták újabb jelöltjüket a posztra. Kár, hogy újabb rossz döntést hoztak. Firpo fiatal és gyors volt, tehát az alapvető tulajdonságok már megvoltak a hosszútávú sikerességhez a poszton, csak sajnos minden más hiányzott. Egy viszonylag jó szezon után leigazolták a Betisből, aztán gyorsan kiderült, hogy nincsenek elég jó kvalitásai ehhez a szinthez. A sebességét leszámítva gyakorlatilag minden képesség hiányzott belőle, ami ehhez a szinthez kell, így nem csoda, hogy két év után megváltak tőle és most megint nincs cseréje Albának. 

Értékelés: D-

32. Ousmane Dembele (-3)

(130M, 124 meccs) 

"Neeeemneemnemneeemnemnem" - mondja Németh Szilárd a méltán elhíresült interjújában. Nem.  Ennek semmi értelme. Egyetlen jó dortmundi szezon után a Barcelona kiadott 130 millió eurót a franciáért, ezzel ő vált a klub legdrágább igazolásává. Majd megsérült. Majd megint megsérült. És újra és újra. Több, mint négy szezon alatt sikerült 124 meccset összehoznia, melyek döntő többségén nemhogy úgy nem játszott, mint egy 130 milliós igazolás, de gyakran még a második csapatban is jobb teljesítményeket lehetett találni. Fortnite, edzéskimaradások, kurvaanyázás a bírónak, legújabban pedig az a fránya szerződéshosszabbítás: volt itt minden tényleg. Csak foci, na az volt nagyon kevés. Elképesztően kár érte, pedig hatalmas tehetség (volt.)

Értékelés: D-

31. Sergio Agüero (ÚJ!)

(0M, 5 meccs, 0M)

Az elmúlt évtized egyik legjobb csatárát sikerült ingyen megszerezni: ez még úgy sem rossz üzlet, hogy az már bőven benne van a korban és bizony sérülések is hátráltatják. A jelenlegi gazdasági helyzetben úgy is hatalmas üzletnek tűnt, hogy évi húsz meccset játszik az argentin. Csak ugye azok a bizonyos szívproblémák... Ez az, amire senki nem számít és nem is számíthat, ez az a körülmény, melyet nem lehet előzetesen bekalkulálni. Ám most sajnos mégis itt vagyunk, hogy Agüero gyakorlatban sosem játszott a Barcelonában.

Értékelés: D 

30. Gerard Deulofeu (-2)

(12M, 17 meccs, +2M)

Hogy mit érzett Ernesto Valverde és Josep Maria Bartomeu, amikor ez az üzlet megköttetett, az őszintén érdekelne minket. Deulofeu a klub nevelése volt, akiről aztán lemondtak 2013-ban, ekkor folyamatos sikertelen kölcsönadogatás következett. Végül két évvel később megszabadultak tőle hatmillióért, hogy aztán még két évvel később kétszer annyiért újra leigazolják. Fél évet szenvedett Barcelonában, lőtt két gólt, majd a Watford volt annyira rendes, hogy ugyanannyiért elvitte, így legalább nem kell F-et adnunk erre. 

Értékelés: D

29. Paco Alcacer (-2)

(30M, 50 meccs, -7M)

Jó játékos volt a Valenciában, de ennyire jó? Bár csak pár éve volt, mégis nevetségesnek tűnik 30 millió jelenleg egy csatárért, még akkor is, ha Alcacerről van szó, aki nem volt nagy név: csak Valenciában számított sztárnak és elég egyértelműen a padra jött. Neki kellett volna kiszorítania Suarezt a kezdőből. Ekkoriban Luis Enrique mindenképp igazolni akarta, hogy miért vásárolt meg rosszabbnál rosszabb játékosokat, ebben a hangulatban pedig Alcacer is folyamatosan a pályán találta magát. Egészen sokáig volt vicc tárgya, hogy mennyire gólképtelen: nagyjából fél év kellett neki, hogy először betaláljon. A forma később sem javult, Alcacernek pedig két év után megköszönték a munkáját. 

Értékelés: D

28. Neto (-12)

(26M, 19 meccs)

Cillessennel cseréltek helyet, amikor a holland Valenciába költözött. Neto egy komoly kapus, a Juventus portáját is védte, de ter Stegen mögött nem számíthatott sok játéklehetőségre. Ehhez képest még annál is kevesebbet kap, gyakorlatilag csak a kupában illetve a német sérülése esetén léphet pályára. Azért az kijött, hogy lábbal bőven nem üti meg az elvárt szintet, ezért abszolút érthetetlen, miért nem adtak még túl rajta. Ennél azért ő többet érdemelne, és nem is biztos, hogy ennyiért kéne a klubnak évi hat meccsre játékost igazolnia. Erre ott lennének a fiatalok. 

Értékelés: D

 

27. Martin Braithwaite (+6) 

(18M, 56 meccs) 

Imádjuk a dánt, de ez sem tudja elfeledtetni azt a tényt, hogy nem volt keresnivalója ebben a csapatban. Csak volt, mert mostanra annyira lezüllött a játékosállomány, hogy a dán egészségesen simán kezdő lenne Barcelonában. Soron kívül érkezett Dembele sérülése miatt a Leganesből, akiket ezzel sikerült kiejtenie a klubnak a másodosztályba. Teljesen érthetetlen, hogy eltapsoltak ennyit egy olyan játékosért, aki aztán nem több, mint 403 percet kapott Dembele visszatéréséig, azonban az új szezonban egész sok lehetőséget kapott és volt is pár hét, amikor a csapat legjobbjának mondhatta magát. Ugyanakkor világosan kiderült, hogy játéktudásban bőven alulmarad: kreatív, gyorspasszos játéképítésre nem használható, azonban rendkívül becsületesen dolgozik. Braitwaite egy rossz, a csapat szintjén aluli igazolás; ettől persze még szimpatikus, de itt most nem ezt értékeljük.

Értékelés: D

 

26. Thomas Vermaelen (-)

(19M, 53 meccs, -19M)

Frenkie de Jong kevesebb, mint másfél szezon alatt elérte azt a meccsszámot, ami Vermaelennek négy év alatt jött össze. Az ötödikben bepróbálkoztak egy kölcsönnel, az sem jött be. Igazából amennyire mémesítve lett a belga védő, még sajnálni is lehet, mert jobb napján kifejezetten jól tudott játszani, de a folyamatos sérülések meghatározóan hátráltatták karrierjét. Ő távozott, de utódja meg is van Dembele személyében. 

Értékelés: D

25. Arda Turan (-)

(34M, 55 meccs, -34M)

Közel sem volt ez olyan rossz ötlet, mint amilyen lett a végkimenetel. A török karrierje csúcsán volt az Atleticoban, egy remek középpályásnak tűnt, akit szélsőként is lehetett használni. Barcelonában így számítottak rá, ezzel viszont az volt a probléma, hogy Neymar és Messi kirobbanthatatlanok voltak. Rotációs alapanyagként egyáltalán nem volt rossz a török az első évben, de később sajnos nagyon visszaesett a teljesítménye és Luis Enrique végleg kimeszelte a csapatból. Eltöltött egy évet úgy, hogy csak edzésre kellett járnia, majd a törökországi kölcsönszerződés alatt óriási balhékba keveredett. Nem csoda, hogy el sem köszöntek tőle, amikor lejárt a szerződése. 

Értékelés: D 

24. Antoine Griezmann (-9)

(120M, 102 meccs) 

Óriási cirkusza után egy évvel úgy döntött, igent mond a csapat második ajánlatára. A világbajnok kezdő csatára, akit a világ egyik legjobbjaként tartanak számon posztján bekerül egy csapatba, ahol egy nála jóval idősebb, szintén a legjobbak között jegyzett régi motoros marad a posztján, ő pedig kikerül szélre, ahol érthetően soha nem szerepelt még. És ki csodálkozik, hogy nem megy neki? Ez volt az első év, a másodikra Suarez távozott, így ott volt a lehetőség Griezmannak feljebb lépni, ez viszont sajnos nem történt meg. Védekezni kifejezetten jól tudott, de elöl túl keveset nyújtott egy 120 milliós igazoláshoz képest. Nagyon bízunk benne, hogy az Atletico meg fogja venni, mert különben belőle se fog soha többet pénzt látni a klub.

Értékelés: D+

23. Jeremy Mathieu (+1)

(20M, 91 meccs, -20M)

Vermaelennel egy nyáron érkezett, és egész vicces (más felfogással inkább szomorú) volt nézni a versenyfutásukat a kezdőért. Általában a francia került oda Vermaelen sérülései miatt, aki enyhén szólva megbízhatatlan teljesítményt nyújtott. Voltak ugyan jobb meccsei, gólja Clasicon, de összességében ez az üzlet nem érte meg a csapatnak ennyiért, úgy meg bőven nem, hogy ingyen távozott három évvel később. 

Értékelés: C-

22. Malcom (-1)

(41M, 24 meccs, -1M)

Az egyik fantomigazolás: bár csak három éve játszott itt, már olyan ködös emlék, hogy néha-néha azt hisszük, ez tulajdonképp nem is történt meg. A Rómába szálló gépről szedették le Bartomeuék jó nagy balhét összehozva csak azért, hogy aztán egy évig mellőzze Valverde, majd továbbadják ugyanannyiért a Zenitnek. Leghíresebb cselekedete a Realnak lőtt gólja, de az Inter elleni találat is pontot ért. 

Értékelés: C

21. Emerson Royal (ÚJ!)

(26M, 3 meccs, +5M)

Barca-dukker legyen a talpán, aki ezt le tudja vezetni. Valószínűleg Emerson sem érti, mi történt. Visszajött kölcsönből, hivatalosan bemutatták, játszott pár percet majd eladták. Nyilvánvalóan ez arra nem elegendő, hogy játékosteljesítményt értékeljünk, így valószínűleg gazdasági húzásról volt szó, ahol bár pozitívan jött ki a csapat, összességében azért nem kaszált ezzel az üzlettel. 

Értékelés: C

20. Jean-Clair Todibo (-)

(1M, 5 meccs, +7,5M)

Ez megint egy egészen durva történet, ép ésszel nehéz felfogni, milyen események sorozata vezetett a teljes sztori kialakulásához. Todibót teljesen hirtelen gyakorlatilag ingyen szerezték meg Franciaországból. Baromi fiatal volt, látszott, hogy fejlődnie kell még, ugyanakkor ordított róla, hogy határozott, remekül van felépítve és simán lehet vele számolni hosszabb távon is. Ez valamiért nem történt meg, egy év alatt egész nevetséges 325 percet kapott, majd továbbpasszolták, hiába győzött meg minden szurkolót ez a kevés idő alatt. A bődületesen gyenge Schalke egyik legjobbja volt fél év alatt, de ez sem volt elég, így ezt egy portugál kölcsönév követte, melynek végén legalább profitot hozva ment vissza Franciaországba. Állítólag magatartásbeli problémák voltak a történet mögött, nagy kár érte.

Értékelés: C

19. Samuel Umtiti (-2)

(25M, 133 meccs) 

Nagyon ellentmondásos igazolás vált belőle az évek során. Elképesztően jól kezdett, kiszorította Mascheranot és stabil kezdővé vált rögtön az első évben, nagyon stabil párost alkottak Piquevel. Az első két év mámorban telt: az előző öt év legjobb igazolásának is nevezték. Aztán megjöttek azok a fránya sérülések, és Umtiti folyamatosan kidőlt, gyakorlatilag nem lehetett rá számítani. Az sem segített, hogy a Világbajnokság előtt a műtét helyett az oroszországi tornát választotta, erre pedig rámehetett a karrierje. Azon kevesek közé tartozik a listáról, akik még mindig itt vannak, de jelenleg a keret egyik leggyengébb játékosa.

Értékelés: C

 

18. Francisco Trincao (-5)

(31M, 42 meccs) 

A viszonylag neves portugál bajnokságból érkezett nagyon fiatalon, jelentős pénzért, viszont Barcelonában főleg csereként nem sikerült jó teljesítményt nyújtani. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem is kapott kifejezetten sok lehetőséget, a meccsszám ellenére ha a perceket néznék, máris látszana, hogy nem játszott sokat a portugál. Kicsit durva ítéletnek tűnik egy év után kölcsönbe küldeni, és egyelőre az értékítélettel várni kell, hiszen nem tudni, vajon megveszik-e az angolok. Ha igen, akkor legalább biztosan nem bukik rajta a Barcelona, ha nem, akkor meg jövőre lesz lehetősége kibontakozni, mert jelenleg bőven hasznát venné a csapat.

Értékelés: C

17. Yerry Mina (+5)

(11,8M, 6 meccs, +18M)

Van bárki, aki érti, hogy itt mi történt? De tényleg, akárki? Leigazolták a világ másik feléről, játszani nem játszott, majd fél évvel később eladták háromszor annyiért. Üzleti befektetésnek jó volt, de sportszakmailag abszolút rejtély, hogy mi járt a Barcelona és az Everton vezetőinek fejében. Érdekes, hogy akit meg el kellett volna, azt nemhogy így, de sehogy sem tudták eladni.

Értékelés: C

 

16. Lucas Digne (+3)

(16,5M, 46 meccs, +3,7M)

Ígéretesen kezdett a francia balhátvéd, akiben Alba utódját látták Bartomeuék, de aztán fél éven belül kiderült, hogy ez nem így lesz. Komoly problémák voltak főleg támadásban, gyakorlatilag lehalt vele a balszárny, de a védekezéssel is gyakran gondok voltak. Valószínűleg túl magas volt neki ez a szint, mert azóta a Premier Leagueben az egyik legjobbjának számít a posztján. Kisebb csoda, hogy nyereséggel tudták továbbadni. 

Értékelés: C

15. Nelson Semedo (-1)

(35,7M, 124 meccs, -3,7M)

Sokkal több lehetett volna ebben, de valamiért nem sikerült. Fiatal, ígéretes jobbhátvédként csatlakozott egész magas összegért, hogy aztán három évvel később olcsóbban, áron alul adják el. Semedo egyik nagy erénye a gyorsasága volt, mellyel felüdülésként hatott a lassabb, megfontoltabb Sergi Roberto mellett. Ugyanakkor védekezésben sokkal jobb volt a spanyol, Semedon pedig nem látszott javulás a második és harmadik évben. Ez összességében azt eredményezte, hogy Semedo nem tudott annyi pluszt hozzáadni támadásban, mint amennyit Roberto védekezésben, így érthetően távozott, az érte kapott összeg viszont erősen hiányos. 

Értékelés: B-

14. Memphis Depay (ÚJ!)

(0M, 21 meccs)

A marketing egy nagyon fontos elem a futballban is. Azok a focisták lesznek pénzügyileg a legsikeresebbek, akik a legjobban el tudják adni magukat. Ehhez persze nem árt tudni focizni, de más utak is léteznek: ők azok, akik valamiért ki tudtak emelkedni marketingszempontból még akkor is, ha a focitudásuk nem ér fel hírességük mértékéhez. Ehhez gyakran valami megkülönböztető jelhez köthető marketingérték társul: Depaynak az egész hátas oroszlán tetoválását mindenki ismeri. És amint lehet marketinget húzni rá, a megfelelő oldalak már el is kezdenek foglalkozni az adott játékossal. Lyonban is követték, miután mindenki megfeledkezett arról, hogy mekkora bukás volt a Unitedban, az addigi egyetlen Barcelonához mérhető topklubban, amiben játszott. Az oroszlános emojival minden poszt eladható és igazából a foci itt háttérbe is tud szorulni. És háttérbe is szorult első pár hetes jó teljesítménye után. Depay sosem volt a legjobb csatárok között, most is csak azért lehet kezdő, mert jelenleg ennyire gyenge a Barcelona kerete. Ingyen a padra tökéletes igazolás lett volna, kezdőként ez már kevés, ugyanakkor egyelőre óvatosan bánunk az értékeléssel, mert csak fél éve van itt a holland. 

Értékelés: B

13. Eric Garcia (ÚJ!)

(0M, 15 meccs)

Egyelőre inkább csalódás a spanyol, de ez nem vonja el a figyelmet attól a ténytől, hogy elméletben ez egy kiváló igazolás volt. Garcia a Barca növendékeként ismeri a klubot, ugyanakkor 20 évesen már jelentős tapasztalata volt a világ legerősebb bajnokságában a világ egyik legjobb edzője alatt. Innen sikerült elhozni teljesen ingyen, ezt talán nem kell magyarázni, mennyire jó üzlet. Itt is ki kell emelni, hogy egyelőre nem telt el annyi idő, ami alapján megbízhatóan be tudnánk őt sorolni ezen a listán, és Garciának rengeteg ideje van még megmutatni, hogy mit keres ebben a csapatban.

Értékelés: B

 

12. Sergino Dest (-3)

(21M, 57 meccs)

Az Ajax valamilyen szinten a megbízhatóság fellegvára, az innen elhozott fiatal játékosok nagy része remekül teljesít új csapatában. A holland klub azon kivételes egyesületek közé tartozott, akikkel jó volt a Bartomeu-vezetés viszonya, így nem csoda, hogy Dest itt kötött ki. Fiatal, gyors, magabiztos és tehetséges és nem izgulta túl a bemutatkozást egy olyan poszton, ami idegen volt számára, és azóta is szépen lépeget előre. Idén nem érezni átütő erőt benne: főleg a védekezés problémás, de nagyon fiatal még, van ideje kiteljesedni.

Értékelés: B

11. Clément Lenglet (-6) 

(36M, 144 meccs)  

Akármennyire is divat utálni, jól alakul ez a karrier ahhoz képest, hogy eredetileg a padra igazolták a franciát Bartomeuék. Akkoriban egyértelműnek tűnt a Pique-Umtiti páros, azonban utóbbi sérüléseivel megadta a lehetőséget Lenglet-nak, aki nagyon magabiztos teljesítményt nyújtva gyorsan kiszorította vetélytársát. Gyakorlatilag leigazolása után egy hónappal a kezdőben találta magát. Nem az a feltűnő játékos, csöndben végzi a dolgát, általában a kötelezőt nyújtja és nem többet. Nyilván vannak hiányosságai; jó kérdés, hogy a zsenialitása miatt kap ennyi lehetőséget vagy mert nincs más. A tavalyi szezon második fele gyengébben sikerült, így idén kevesebbet látni, de mostanában többnyire hozza a kötelezőt a francia. 

Értékelés: B

10. Arthur Melo (+1)

(31M, 72 meccs, +41M)

Ismeretlen játékosként érkezett Brazíliából, ám gyorsan kiderült tehetsége. Leginkább Xavihoz hasonlított, fantasztikusan tudta fedezni testével a labdát, remekül forgolódott és játszotta meg a társakat. Nagyon fiatalon érkezett, így abszolút elégedettek lehettek vele a szurkolók az első, bemutatkozó év után. A második sem indult rosszul, de aztán valami félrement. Kimaradozott a kezdőből, olykor a keretből is; prostik, ittas vezetés árnyékolta be az évét, majd a vezetőség látszólag teljesen érthetetlenül kicserélte Pjanicra. Legalább sikerült kétszer annyiért megválni tőle, mint amennyiért jött, de neki itt kellett volna maradnia, mert rengeteg volt benne. 

Értékelés: B

 

9. Jasper Cillessen (+1)

(13M, 32 meccs, +22M)

Hogyan legyél gyakorlatilag nulla játékkal közönségkedvenc? Bemutatja Jasper Cillessen, aki Bravot váltotta a cserepadon. Méltatlanul kevés lehetőséget kapott ahhoz képest, hogy stabilan Hollandia első számú kapusa: általában a kupában védett, ahol a vele játszó cserecsapatnak köszönhetően a gyengébb ellenfelek is foglalkoztatták a hálóőrt. Itt töltött három éve alatt kiderült, hogy egy remek kapusról van szó, aki emberileg nagyon szerethető, de teljesítményben nyilván nem tud felérni ter Stegenhez. Ebben a három évben talán a Barcának volt a legerősebb kapusfelhozatala a United mellett, Cillessen pedig emelt fővel távozhatott, és a körülményekhez képest elképesztően magas profitot hozott.

Értékelés: B+

 

8. Paulinho (-)

(40M, 49 meccs, +7,5M)

Sokan - köztük mi is- fizikai sokkot kaptunk, amikor ez az üzlet megköttetett. Nehezen volt értelmezhető: Kínából hoztak vissza egy középkorú brazilt, aki Angliában már megbukott, piaci értékét csak 15 millióra becsülték, stílusra pedig annyi köze volt a Barcelonához, mint egy Championship-es darálónak. Aztán jöttek az első hírek, hogy a játékosok le vannak nyűgözve Paulinhotól az első edzés után. Valverdének szüksége volt egy hozzá hasonló játékosra, ő pedig nagyon gyorsan beilleszkedett, és elképesztően eredményes évet zárt. Távozása legalább annyira rejtélyes volt, mint érkezése: a Guangzhou többért vette vissza egy év után, mint amennyiért elengedte. Mintha mi sem történt volna. 

Értékelés: B+

7. Arturo Vidal (-)

(18M, 96 meccs, -18M)

Paulinho távozásával és Valverde maradásával egyértelmű volt, hogy az edzőnek szüksége lesz még egy hasonló kaliberű középpályásra, így senkit nem lepett meg Vidal érkezése. Paulinhoval ellentétben a chileit örömmel fogadta a közönség nagy része, ami nem is csoda, hiszen ő egy Európában bizonyított remek képességű játékosként érkezett kifejezetten olcsón. Bele is vetette magát az itteni életbe, a legeredményesebb középpályása volt a csapatnak két éven keresztül. Igazi csupaszív figura, azonban néha kijöttek a technikai- és futásbeli hiányosságai. 

Értékelés: B+

6. Frenkie de Jong (-2)

(86M, 112 meccs) 

Ez nagyon sok pénz egy ennyire fiatal, Európában gyakorlatilag ismeretlen játékosért. Utóbbit azért nem nagy bátorság leírni, mert Bartomeuék már az Ajax tavaszi BL-menetelése előtt lecsengették a milliókat az Ajaxnak, így de Jong úgy ejthette ki a Realt a BL-ből, hogy mindenki tudta: nyártól már bajnokikon is meccselhet velük. Nem titkoltan Busquets utódjaként igazolták a hollandot, akinek már első szezonban sikerült megcsillogtatnia fantasztikus képességeit. Egyelőre nyilván nem tett le annyit az asztalra, mint spanyol kollégája, de bőven lesz még rá ideje, hiszen azonnal alapember lett a csapatban, abszolút megérdemelten. Sajnos a Koeman-éra vége őt is megkoptatta és a holland beleszürkült a mezőnybe, de az adottságai továbbra is fantasztikusak és Xavi érkezésével remélhetőleg újra elkapja a fonalat.

Értékelés: A-

5. Claudio Bravo (+1)

(12M, 75 meccs, +6M)

A liga egyik legjobb kapusaként szerződtette a Barcelona, ő volt Bartomeu egyik korai igazolása. Rutinos, bizonyított kapusként érkezett, és bár a 13-as mezszámot kapta, egyértelmű volt, hogy ő lesz a kezdő. Két itt töltött éve alatt a ligában védett. Megbízhatóság és kiegyensúlyozottság jellemezte, abszolút szerethető figurája volt a csapatnak. Végül azért kellett távoznia, hogy ter Stegenből első számú kapus válhasson, és még profitot is hozott a klubnak. 

Értékelés: A

4. Ivan Rakitic (-1)

(20M, 310 meccs, -14,5M)

Utólag nézve nevetségesen olcsón sikerült leigazolni az évtized közepének egyik legjobb középpályását. Lehetőségeihez képest a legjobban pótolta a távozó Xavit, első évében kulcsszerepe volt a BL-győzelemben és évekig stabil kezdőnek számított. Az első 2-3 éve után azonban jelentősen visszaesett a teljesítménye, lelassult fizikálisan és fejben is. Ugyanakkor ennyiért ez egy fantasztikus vétel volt és jó emlékekkel gondolhatunk a horvátra. 

Értékelés: A

3. Pedri (+9) 

(20M, 56 meccs) 

Tiniként igazolták le aprópénzért a másodosztályból, ehhez képest akkorát robbant, hogy talán még a játékosmegfigyelők is megijedtek. Jó tudni, hogy legalább utóbbi szakemberek jól dolgoznak, mert ez a srác egészen fantasztikusan játszik életkorához képest. Egy év alatt felszántotta a pályát, rekordmennyiségű meccsen lépett pályára, a világ egyik legértékesebb tinijévé vált és most már szép sorban nyeri az egyéni díjakat. Figyelni kell rá, hogy ne kallódjon el és egyenletes maradjon a fejlődése, de ha így folytatja, akkor a csapat egyik legjobb igazolása lesz belőle. 

Értékelés: A+

 

2. Marc-André ter Stegen (-)

(20M, 298 meccs) 

Utólag vicces, hogy eredetileg második kapusnak lett igazolva. Persze ez akkor egy jó döntés volt, hisz vetélytársaként Bravo idősebb és rutinosabb volt nála, így a meccsek többségén ő védett, a német pedig a BL-ben és a kupában bizonyíthatott. Két év alatt kiderült, hogy mindketten nagyon jó kapusok, így a helyzet nem volt tovább tartható: valakinek távoznia kellett. A klub a jövőre gondolt, mi pedig tudjuk, mennyire jól döntöttek. Első számú kapusként a világ egyik legjobbjává fejlődött a német és még mindig rengeteg éve van hátra.

Értékelés: A+

1. Luis Suarez (-)

(82M, 283 meccs, -75M)

Kis híján bankot robbantott érte a csapat, hogy aztán az első három hónapban ne is játsszon Chiellini megharapása miatt. Baromira megérte. Nem egyszerű figura az uruguayi, de ha egyszer lenyugszik, akkor a világ legjobb csatára válik belőle. Mi pedig voltunk annyira szerencsések, hogy ez pont a Barcelonában történt meg. Páratlan triót alkottak Messivel és Neymarral: Suarez Aranycipőt nyert az egyik ilyen évben, majd a brazil távozása után ő lett Messi első számú társa. Ugyanúgy, mint Rakitic esetében, azért itt is kijöttek a problémák az évek múlásával, de még így is brutális számokat produkálva abszolút megérdemelten lett a csapat harmadik legeredményesebb gólvágója.

Értékelés: A+

 

Adatok forrása: Transfermarkt.com