Ékes példája volt a Betis elleni meccs annak, amikor nem csak az eredmény volt a fontos, és nem csak a három pontnak lehetett örülni, és most erről lesz szó. Már eddig is leírtam többször, és ezek után is számítani kell erre, de Quique Setién és a csapat jelenleg nincsen abban az állapotban, hogy olyan elvárásokról beszéljünk, mint a BL. Talán még a LaLiga reális, de ezt majd az idő eldönti. Nem az a célom, hogy ezzel univerzálisan megváltoztassam a Barcáról kialakult megítélést, de ha 1-2 ember fülében sikerül elültetni a bogarat, máris nem volt hiábavaló mindezt leírni. 

Elég sok apró változás látszik már most a csapat hozzáállásán és a játékon, és jelen pillanatban a legfontosabb, hogy ezeket észrevegyük. A Real Betis kétszer is vezetést szerzett a tegnapi meccs során. Majd mindkettő után látni lehetett, hogy a Barca óvatosan, de az első pillanattól azon dolgozik, hogy kiegyenlítsen. Egyik gól sem szegte a játékosok kedvét, ami egy ilyen meccsen kulcsfontosságú. Végül aztán a félidőre sikerült kialakítani egy 2:2-es részeredményt, ami a játékot tekintve hízelgő, de nem alaptalan volt. Megvoltak a helyzeteink, javarészt mi támadtunk, az egyetlen hiba az volt, hogy az elején belementünk a Betis rohangálós vagdalózásába, és sikerült összehozzunk egy szekérderéknyi teljesen ostoba faultot. 

A második félidőben mutatkozott leginkább meg, milyen az, amikor a kispad mellett ordibáló, általában 40+-os őszülő csávó nem csak eljátssza, hogy edző, hanem az is. Felpaprikázta Setién a csapatot, és támadó felfogásban küldte őket pályára. A cél egy volt: jó játékkal megnyerni a meccset. És lényegében ezt is csináltuk. Frenkie egy sorral feljebb lépett időnként, amit a Betis védői nem gyakran tudtak lereagálni, és talán ez is az oka annak, hogy egész barcelonai pályafutása alatt most volt a legtöbb helyzete. De az egész csapat egyel feljebb lépett, egyre többet mozogtak játékosok a vonalat között, és egyre koncepciózusabbnak tűnt minden, ami a pályán történik. Ennek megfelelően a játék képe is megváltozott, és innentől abszolút miénk volt a meccs. 

Szembetűnő továbbá, hogy a második félidő feltolt játéka ellenére a védelem is stabilabb lett, olyannyira, hogy a Betis egyszerűen nem tudott kialakítani helyzeteket, és nem volt ritka, hogy a félpálya környékén elveszítették a labdákat. Egy szó mint száz, láthattunk egy olyan félidőt, amire jó rég vártunk már. Gyors és pontos labdajáratással sorra alakítja ki a helyzeteket a Barca, mindemellett a védelem is stabilan áll a lábán. 

És akkor most egy kis áttekintés, hol tartunk jelenleg. Az látszik, hogy a játékosok egyre jobban kezdik érteni a játékot, és egy-két szomorú kivételtől eltekintve az utasítások megértése és végrehajtása sem okoz már olyan komolyabb gondot. A játék gördülékenyebb, a mozgások sokkal rutinszerűbbek, és érződik, hogy emögött lassan egy hónap igen kemény munka áll. Természetesen árnyalja a helyzetet, hogy 14 egészséges, hadrafogható lovag van jelenleg a felnőtt csapatban, ebből többen csak azért játszanak, mert nincs helyettük más, és épp ez az, ami az egekig szárnyaló vágyainkat vissza kell, hogy fogja. Továbbá még mindig nem sikerült az igazán komoly ellenfelek ellen nyerni, a legközelebbi pedig maga a Real Madrid lesz, és itt a másik, ami miatt egyelőre a LaLigáról is csak óvatosan álmodjunk. 

Ezzel pedig ki is fejtettem a címet. Optimistának érdemes lenni, mert világosan látszik a haladás, és végre van egy elképzelés, de a hurráoptimizmust egyelőre nyugodtan eltehetjük a fiókba. Ez az év nem arról fog szólni, hogy mindent megnyerünk, hanem hogy hogyan sikerül a játék elsajátítása. És ez lesz az, ami az év végén Setiént megméri. (Teszem hozzá, ez volt az első idegenbeli győzelme a Ligában, és egy igen jó meccsen.)

Real Betis 2:3 Barcelona (DeJong, Sergio, Lenglet)

Ter Stegen - ismét nem akadt komoly védenivalója. A kapott gólokról nem tehetett, ezen kívül egy-két alkalommal konkrétan a szájába repült a sültgalamb. Viszont az kezd idegölő lenni, mennyit tud pöcsölni a labdával, és milyen kockázatos passzokat tud adni utolsó embereknek. Már a Bilbao ellen is többször szaladtunk ebbe majdnem bele, de ez egy BL szinten nagyon nem lesz vicces. 7

Semedo - furcsa, mert minden adottsága megvan a posztjához, az embernek mégis gyakran támad hiányérzete azt illetően, hogy talán nem láthattunk tőle mindent. A támadójátékhoz aktívan hozzájárul a nagy sebességével és a rendre pontos kényszerítőivel, ez előbbit pedig a védekező munkájánál is kamatoztatja, mégis olyan érzésem volt őt illetően tegnap is, mintha ez nem az lenne, amit tudna. 6

Lenglet - egy igazi idióta vagy fiam, már megbocsásson nekem az Uramisten a szóhasználatért. Nem azzal van a baj, hogy blokkolni akartál, és eltalálta a kezed a labda, amiből büntető volt. Azt kijavítottad a góloddal. Hanem azzal van a baj, hogy mindezek után, és az után, hogy emberelőnybe kerültünk Fekir majomkodása miatt, fogod, és sárgalappal a zsebedben belerúgsz egy teljesen indokolatlan szituációban Joaquinba. Na ez a bajom veled. Jó meccs volt ez is, de mi a rákért kell ilyenekkel elbaszni? 6

Umtiti - honfitársával ellentétben a csokiszörny viszont egy teljesen korrekt meccset hozott le. Az igaz, hogy hagyta elfutni Fekirt, akit utána még lőni is hagyott, és ezt mondjuk joggal kérjük rajta számon, de mellőzte a fölösleges faultokat, jól lépett be a játékba, aranyat értek a felpasszai, és a légvédelemben is jelesen helyt állt. 7,5

Junior Firpo - valahogy néztem őt, és egyszerűen egy semleges játékos képét keltette, aki igazából ottvan, de tulajdonképpen csak azért, hogy meglegyünk 11-en a pályán. Hozzá nem tett a játékhoz, el nem vett belőle, egyszerűen fölösleges volt a pályán. 2,5

Sergio - ő viszont minden alkalommal tűzközelben volt, és sorra szerezte a labdákat. Nagyon látványosan javult Setién keze alatt, ami érthető is, hiszen ő akkor jó, amikor labdával, és nem az ellen játszunk, ilyen pedig itt nem fordulhat elő. 8

Frenkie de Jong - talán az eddig itt eltöltött ideje alatt ez volt a legjobb meccse. Állítólag Setién szereti a sokoldalú játékosokat, és de Jongban megvan minden, ami a komplett box-to-box középpályáshoz kell. Alkalmasint szerez 1-2 labdát, visszamegy védekezni, kimozog a szélekre besegíteni, és a támadások befejezésében is lehet rá számítani. A játékot pedig úgy olvassa, mint öregapám két házipálinka és egy 6000 kalóriás vasárnapi ebéd után a karosszékében az Egri csillagokat. A gólja pedig maga volt a tökély. 9

Vidal - minden szépet és jót, amit eddig hallottunk róla, most ezen a meccsen megcáfolt. Persze, ő is ember és neki is van szar napja, de ez tegnap kritikán alulira sikerült. Kolléga, a maga érdekében ez most egy elégtelen

Sergi Roberto - nagy kérdés, meddig fog még megélni a PSG elleni góljából, de úgy néz ki, egyelőre egész jól megvan azzal. Azóta lényegében akárhol játszott, akármi volt a feladata, nem tudta ellátni rendesen. Lassan rajta is el kell gondolkozni, én már meg is tettem. Ez botrányosra sikerült. Elégtelen

Griezmann - néha tényleg bántó, mennyire észrevétlen tud maradni. Megértem, hogy nem könnyű beilleszkedni ilyen előzmények után a csapatba, de ez nem magyarázat arra, hogy 89 perc játék alatt nem sikerült kapura lőnie. Ő sem ment át. Elégtelen

Messi - volt egy olyan megérzésem, hogy nem igazán éli jelen pillanatban ezt a dolgot, és tőlünk is kapott a fejére a csapatkapitányi, és úgy alapból az aktivitás hiánya miatt. Viharos egy héten van túl, viszont minden kételyt sikerült eloszlatnia a formáját és a küzdőszellemét illetően. Valenciában mintha elvesztette volna a hitét, és jó volt újra látni a szemében a tüzet. Gólt ugyan nem lőtt, de gyakorlatilag megnyerette a csapattal a meccset. 9,5