Elég ritka az, hogy egy vasárnap 14.00-s kezdéssel a Barca játszik egy olyan meccset, amit az ember vigyorogva néz. Most persze ehhez kellett az az Osasuna is, amely igazából nem tanúsított ellenállást, de ne vegyük el az érdemet nagyjából mindenkitől, aki játszott. Lucho Barcájánál volt legutoljára olyan érzése az embernek, hogy kimegy a csapat, és az első perctől kezdve fojtó nyomás alatt tartotta az ellenfelet. Persze, nem lehet teljes analógiát felállítani, hiszen egészen más körülmények között dolgozott Enrique, mint Koeman. Viszont itt talán pont erről kellene most beszélni. 

Koeman elvállalta azt a munkát, amely elől a legtöbben futottak volna: egy soha nem látott anyagi válságban, külső erők által mart csapatot vett át, amely elküldte három fontos játékosát, és végig pengeélen táncolt a világ valaha volt legjobb játékosának maradásra bírásáért folytatott csatában. A keret emellett foghíjas volt, az átlag életkor magas volt, az utánpótlás-bázis éveken át tartó hanyagolása pedig azt eredményezte, hogy a La Masía játékosok nem bíztak meg az edzőkben, akik lehetőséget ígértek nekik. Itt került a holland kezébe a gyeplő. Természetesen szó sem lehetett arról, hogy alakítsa a keretet igényeinek megfelelően, vagyis kapott pár fonnyadt zöldséget, és néhány font friss húst, hogy akkor tessék lecsót főzni. 

Amit vasárnap délután láttunk, az volt a lecsó kóstolója. Mert mindenki harmonikusan mozgott. Minden játékos tudta, hogy ha neki odaadom a labdát, akkor nekem oda kell beindulnom, mert akkor megjátszható leszek. Mert mindenki tudta, hogy mikor kell elvinnie embert, mikor és hova induljon be, mikor és kinek passzoljon, és ha elveszíti a labdát, akkor arra rábaszott, mert futhat vissza védekezni. És pontosan ezt is kaptuk.  

Ezt talán már kiemeltem, de korábban Valverde és Setién alatt a labdabirtoklás sokkal inkább látszott a védekezés eszközének, mint a támadásénak. Azért volt nálunk a labda, hogy addig se támadhasson az ellenfél. Ezt megváltoztatta, és felpörgeti Koeman. Neki ezen túl komolyabb céljai vannak a lasztival: meccseket akar vele nyerni. Viszont nem tesz fel mindent a 99.99%-os labdabirtoklásra. Ha megvan a labda, támadunk. Ha nincs, visszaszerezzük. Ez ennyire egyszerű. Elméletben. Gyakorlatban azonban ha sikeres támadásvezetést akarunk, ahhoz nem elég minden második percben passzolni egyet. Gyorsan kell járatni a labdát, adott esetben kis területen, és a passzt adó játékosnak mindig be kell indulnia, hogy újabb lehetőséget adjon passzra, és ne lassuljon le a támadás azzal, hogy hosszas gondolkodások előznek meg egy labdaátadást. Ez sajnos nem megy konstansan úgy, hogy folyamatosan nagy terhelésnek vannak kitéve a játékosok, és fáradnak. Egy ilyen, sokkal céltudatosabban futballozó csapat sokkal nagyobb nyomást tud helyezni az ellenfélre.

Amikor megszereztük a labdát, céltudatosan a kapu felé mentünk vele, folyamatosan volt 1-2 ember, aki beindult, és beért a tizenhatoson belülre, amíg egyesek védőket kötöttek le, így sok, és komoly lehetőséget tudtunk kidolgozni. Amikor elveszítettük a labdát, megint jött a 7 másodperces szabály, vagyis hamar vissza kellett szerezni, lehetőleg az ellenfél térfelén. 

Összességében nem lehet sokmindent elmondani a meccsről ezen kívül, mert a legnagyobb részében az történt, amit Koeman akart, és sajnos ezek a meccsek ilyen egyszeri fellángolások. De ezek bizonyítják, hogy Koeman nem hibáztatható egy személyben az eredményekért. Egyelőre ennyire főtt össze Koeman lecsója, van még mit alakítani rajta, az ízek nem értek teljesen össze, de ez egy finom falat volt. 

Barcelona 4:0 Osasuna (Braithwaite, Griezmann, Coutinho, Messi)

Ter Stegen - abszolút belead apait-anyait a meccseken. Most ugyan nem kellett mentenie a seggünket, de néha eszembe jut az a Family Guy rész, amikor Peter azt mondja Loisenak: "ne ne ne ne főzzél csak Loise, inkább kidobjuk, csak ne lustulj el." Na ilyen helyzetbe hozza a védelem rendre Stégát. Ez most nem így volt, vagyis egy újabb strigula a neve mellé. 7

Dest - bitang jó kis játékos lehet belőle elég hamar. Bár a fejéről ez nem olvasható, mégis van esze a játékhoz, fel tudja mérni, mikor kinek a legértelmesebb passzolni, és inkább hátra passzol, vagy cselez egyet ahelyett, hogy vaktában rúgdalja középre a labdákat. Korábban is említettem, és most fent fogom tartani, hogy úgy néz ki, ő fogja majd pótolni Dani Alvest. 7,5

Mingueza - ez volt hazai közönség előtt pályán az első meccse, és megint egy könnyed csapat ellen mehetett. Egyelőre a pár évvel ezelőtti Sergio Ramosra hasonlít, mínusz egy tonna tahóság, vagyis szimpatikus. Nem vállal szükségtelenül nagy kockázatokat, fegyelmezetten tartja a Míster utasításait. Idővel majd nyilván ő is jobban belerázódik, és egy egészen pofás belső védő lesz belőle. 7

Lenglet - Minguezával azért járt jól, mert az alap dadáskodáson kívül nem nagyon kell vele bajlódni. Elsőre is egész jól együtt tudtak működni, elvégre két elég minimalista védőről van szó. Viszont a jelen helyzetben kiemelt fontosságúak Lenglet felpasszai, és az, hogy készen álljon korrigálni, ha társa esetleg hibázik. 7

Alba - leginkább támadó feladatokat látott el, mert az Osasuna nem akart minden áron támadni. Leggyakrabban az ellenfél hátsó sorai környékén tanyázott, és ott tolták ezt a leteszem az alapvonalhoz, te befutod és visszarúgod játékot. Egyszerű, mégis elegáns, és nehéz ellene védekezni. Desttel párban azért lesznek jók, mert megszűnik az, hogy mindig Alba oldalán menjenek a támadások, és néha ő is fúj egyet. 8

De Jong - az az érzésem vele kapcsolatban, hogy nincsen teljesen kiaknázva. Meg is felel és nem is felel meg neki ez a 4231, bár ez most talán azért volt más, mert Busquets hiányában ő volt az, akinek a védőkig is vissza kellett mennie olykor labdáért, és nem rohanhatott fel, mert Pedri nem tud helyette biztosítani. 6,5

Pedri - neki kifejezetten nem való ez a szerep, amibe most beletették. Fizikálisan egyáltalán nincs meg a test a test elleni párharcokhoz, és sokkal több keresnivalója van a kapu közelében, mint hátrébb. Talán ez lehetett volna a lehetőség, hogy inkább Alena játsszon helyette. 6

Coutinho - egyre jobban bizonyítja, hogy hiba lett volna lemondani róla. Kifejezetten éretten focizik tízesben, jól vált ki jobbra-balra, fontos eleme a játék forgatásának. Messi mellett abszolút húzóemberré vált, és bár nem egy központi figura a csapatban a pályán kívül, a pályán igenis az. Sokszor keresik őt a társak, sokszor hoz meg ő fontos döntéseket a támadások során. 8

Messi - egyre inkább az az érzésem, hogy Koemannak semmilyen terve nincs Messivel a védekezésben. Ez az, mikor egy kis levegőhöz juthat, pihenhet egyet. A labdavesztések után neki is vissza kell támadnia, de ha nem sikerül megszerezni a labdát, akkor csak elkezd visszább sétálni, hogy ne legyen hosszú a csapat. Ami a játékát illeti, sokszor látszott rajta, hogy kissé kelletlen, vagy nem is akar ott lenni, de csinálja. Most jóval fogékonyabb volt a játékra, sokkal inkább akart. A sárga lapja pedig egy szomorú dolog volt, egy elhunyt legenda előtti tisztelgésért nem kellene lapot adni. Lahozon is látszott, hogy nem szívesen teszi, de a szabály az szabály. 8,5

Griezmann - olyan ez a dolog, hogy ha egy darabig nagyon nem megy a játék, akkor belekerülsz egy lefele húzó örvénybe. Grizie pont jókor kapott Messitől a Betis ellen mentőövet, azóta egyre magabiztosabb, egyre jobb számokat produkál, és elkezdett gólokat lőni. A csapatjátéka eddig is jó volt, de ebben is sokkal lazább, felszabadultabb lett. Élvezi a játékot, és ez a lényeg, a többi jönni fog, hiszen van azon a szinten. Ja, és ha már 'az a szint', hogy mekkora gólt vágott, te jó ég...9

Braithwaite - közel nincs a csodacsatár szintjéhez. Egy egyszerű dán fickó, aki legkevésbbé sem néz ki dánnak, fickónak meg még annyira sem, de imád harcolni, végigbrusztol akárhány percet, fizikálisan megvan, és bebizonyította, hogy kell ebbe a csapatba jelenleg egy ilyen ember. Nem lesz belőle itt sem világklasszis, de legalább tudni lehet, hogy van egy kilencesünk, akivel Koemannak számolnia kell, és akinek játszania kell. Két meccsen engem erről legalábbis meggyőzött. 8