Az a helyzet srácok, hogy ezt most megint elcsűrtük. Megint megvolt a lehetőség akár csak átmenetileg is, de az élre állni, saját kézbe ragadni a gyeplőt, és egy nagyon kényelmes pozícióból várni a Real-Sevillát. De elcsűrtük. És az elmúlt hónap nagyjából erről szólt, ez pedig a végén nem biztos, hogy elég lesz.
A bajnokság egy olyan sajátos állatfaj, ami nem nyeri meg saját magát. Azt nekünk kell megnyerni. De még csak nem is baj, ha nem nyerjük meg. Az elmúlt 14-5 évben elég markáns volt a Barca dominanciája a hazai fronton, ez nem vitás, és most benne vagyunk egy rosszabb szakaszban. Ez lehet zsinórban a második év, hogy nem vagyunk bajnokok, és két év alatt egyetlen gyatra kis kupát sikerült nyerni. Jó, persze a kép nem ennyire árnyalt, de sokan ezt gondolják.
Na de a lényeg, hogy azzal nincsen baj, ha valaki jobb nálad. Néha kell is, mert különben a sikerek könnyen az ember fejébe szállnak, egy idő után már nem tudja őket értékelni, természetesnek veszi azokat, és nem tud küzdeni. Ez olyan, mint egy kapcsolat. Ha az ember belekényelmesedik, és nem teper, akkor előbb utóbb jön valaki, aki lecsapja a kezéről. Tehát nem baj az, ha valaki jobb mint te. Ez nem mindig az emberen múlik.
Ami viszont baj, és ez viszont igenis rajtunk múlik, az az, ha hagyjuk, hogy valaki jobban akarjon mint mi. És a szezon kulcspillanataiban ez volt a döntő faktor. Oké, volt a hazai elbukott Clásico, az egy másik sztori, akkor még nagyon a munka elején volt a csapat és Koeman. Viszont a többi meccsen az előttünk levők ellen nagyon sok múlt azon, hogy nem mi akartuk jobban. Úgy tettünk, mintha akarnánk, de az nem elég. Még nagyapám dobálózott azzal a mondattal, ami mostanában eszembe szokott jutni: "Ha eleget kúrogatod Fortunát, megsegít".
Merthogy ez olyan, hogy a szerencse az nem jön mindig csak magától. De ha tényleg a belünket kitesszük, és minden tőle telhetőnél is többet megtesz a csapat, akkor össze fog jönni. Ez az, ami az utóbbi meccsekről sajnos nem mondható el. És ez az egyik oka annak, hogy tudomásul kell venni: három körrel a vége előtt jelentősen lecsökkentek az esélyeink a bajnokság megnyerésére. Pedig minden adott lett volna nem is olyan réggel ez előtt.
Meg ugye vegyük hozzá, hogy úgy általában nehéz megnyerni a ligát, ha a Realt és az Atleticot négy meccsen egyszer sem tudjuk megverni. És 12 megszerezhető pontból ellenük egyet begyűjteni roppant silány teljesítmény. De idén mégis meg lett volna rá a sansz. És nehogy azt higgye bárki is, hogy ezeken a meccseken ment el a bajnokság. Minden évben lehet kalkulálni, hogy kb 4-5 vereség az, ami normális esetben becsúszhat, mellé még pár döntetlen. Ez benne van, ez mindenkinek benne van a pakliban, veretlenül rohadt nehéz lenne lehozni. Nem lehetetlen, furcsa mód épp Valverde mutatta meg, hogy van erre is lehetőség (igaz, még ott sem sikerült), de piszok nehéz. Idén sajnos a kalkulált kockázatnál több, és esetenként rohadtul bosszantó vereség csúszott be, és döntetlenből is adódott pár ilyen. És ezek a pontok hiányoznak nagyon.
Az Atleti meg tudjuk, milyen. Nagyon keményen védekeznek, ha kell, akkor rángatnak, rúgnak, ütnek, köpnek, harapnak. Ellenük egy tempós, nagyon sokat mozgó focit kell játszani, mert a lassú birtoklás semmire nem lesz elég. Éppen ezért, és a meccs óriási tétje miatt volt roppant különös, hogy a Barca az első félidőt mégis jórészt meddő labdabirtoklással töltötte. Közben az Atletico a megszerzett labdákkal felért a kapuig, helyzeteket alakított ki, és sokáig Ter Stegen volt az, aki tartotta a 0:0-t. Nekünk meg adódott két szaros helyzet, egyiket ugyan csak jóindulattal lehet annak nevezni, Griezmann lövése ugyanis nem irányulhatott sok másra, mint a statisztika kozmetikázására. De volt itt minden, Lenglet-mentés, Stegen védés, lényeg, hogy maradt a gól nélküli döntetlen.
Aztán a második félidőben jelentősen megélénkült a csapat, és ezzel fordítottan arányosan az Atletico egyre inkább azon dolgozott, hogy a döntetlent biztosítsa, és pontot szerezzen, nem kellett nekik a három. Mert mi a Granada elleni bukóval lehetőséget adtunk nekik, hogy ne kelljen itt a három pont. Mi meg mentünk előre, a játéknak lett sebessége, egyre többször sikerült a védelem mögé kerülni, jöttek a helyzetek. De a gól az csak nem. Én személy szerint nem éreztem azt a higgadtságot a csapaton a végén, amit éreztem a nagyobb fordításokon, meg azokon a meccseken, amik az utolsó percekben dőltek el. És ennek lehet az az oka, hogy nem Koeman volt az oldalvonal mellett, lehet az az oka, hogy ennek most nagyobb tétje volt, mint az eddigi meccseknek, de valami akkor is más volt.
Azt azért a 38. forduló meccseinek a lefújásáig nem lehet kijelenteni, hogy elbuktuk a bajnokságot. Egyelőre minden ebbe az irányba mutat, de van még 3 meccs, a top3 csapat közül talán nekünk a legkönnyebb a vége. Lehet még itt akármi, minden esetre azzal is el kell kezdeni barátkozni, hogy ez nem biztos, hogy meglesz.
Barcelona 0:0 Atletico Madrid
