Na, drágáim. Rég volt ilyen, és megint személyes okokból, de most van. Most megint van, szóval tessék kiélvezni. Megint van bőven mit összefoglalni, esemény- és érzelemdús pár hetecskén vagyunk túl, és messze még a hullámvasút vége.

Kezdjük először is ott, ahol először tényleges valósággá testesedett, mekkora is az a szartenger a csapat környékén, amelyet eddig csak vizionáltunk, de a valóságban nem tudtuk ténylegesen elképzelni. A helyszín: München, természetesen. Ugye az tudott, hogy az Allianz Arenában a Barca még soha nem nyert, most viszont bravúr kellett volna a BL-bentmaradáshoz. Ahhoz, ami az utóbbi 21 évben egyébként mindig megvolt így vagy úgy, most viszont a kezdő sípszóig csak álom volt. És ugye az is maradt. Egy darabig mint macska az egeret, csak pofozgatott a Bayern. Néha közel engedett magához, néha távolabb tartott, de nagyon semmi nem történt. Nem is nagyon kellett rohanniuk, hiszen a csoportelsőség teljesen értelemszerű volt, már csak az volt a kérdés, hogy 6/6-tal lesznek-e azok, és, hogy „meg tudják-e bosszulni Lewát”. Bazdmeg Müller, ezen mondjuk esküszöm felnevettem. Fogja az ember, és kitalálja, hogy mivel Messi kapta az aranylabdát, majd jól lemészárolják a Barcát. Oké, ez meg is történt, de mi köze a kettőnek egymáshoz? Na mindegy.

Szóval simán kikaptunk, és kiestünk, jön az Európa Liga. Tulajdonképpen ez egy kijózanító maflás volt a bajor jóbarátainktól. Ahogyan már fentebb utaltam rá, eddig is tudta mindenki, hogy itt azért elég nagy szar van, de azt senki, hogy ekkora. Pedig ekkora. És mi vajon ennek az oka?

Nos, tulajdonképpen az, hogy nincs normális támadónk, és nincs normális támadójátékunk. Ismeretes, hogy az edző keze a tizenhatosig ér. Eddig egyébként általában nem szokott gondunk lenni, mert pl. a Bayernből kiindulva az első meccshez képest jelentősen több helyzetünk volt. Egyszerűen onnan hiányzik valaki, aki a legesélytelenebb helyekről is úgy veri be, mint ló a lónak. Vagy, aki tud érkezni. Vagy az egyéb olyan attribútumokkal rendelkezik, amelyekkel – fájóan, de ismerjük be – Depay nem. És az jó, hogy most a széleken egyébként kezdünk meglenni, mert Abde jelenléte sokat dobott, Dembelé ismét kivételesen nem értékelhetetlen, ugyanakkor ez nagyjából a hangya nemi szervényit sem ér, ha középen a ló nemi szerve sem érkezik, hogy beszexuálja a labdát a kiszexuált kapuba. Depay sajnos erre egyelőre nem bizonyul tartósan alkalmasnak. Nagyon stílusos fiatalember, jó ruhái vannak, csak ez nem elég. Bár minden problémánkat nem, de egy jelentős részét megoldanám, ha tudnánk szerezni egy konstans csatárt, akire lehet a nehezebb pillanatokban is számítani.

Na de beszéljünk egy kicsit erről az Európa Ligáról. Az UEFA idei szezonjától eszközölt változásoknak köszönhetően egy kicsit sűrűbb mezőny verődött itt is össze, ami egyfelől jó, mert nem kell a nagyobbaknak teljesen fölöslegesen lejátszaniuk +180 percet, másfelől...ja, ilyen nincs. Szóval Európa Liga, te szépség. Rögtön megkaptuk egyébként a Napolit, ami nem a legszerencsésebb, viszont máris egy fair erőpróba lesz. És egyébként megvan a jó abba, hogy itt folytatjuk. Most nem kezdeném el pontról pontra ide is betenni azt a twitter threadet, amit már egyszer az oldalra kitettünk, de tényleg kikúrt jó zenéje van ennek a cuccnak! Javasolt letölteni, és a sok karácsonyi zene helyett hallgatott harci indulók közé betenni. Plusz az ilyen Gavi és Nico féléknek ez kellő tapasztalatot adhat – persze, ha továbbjutogatunk – ahhoz, hogy egy év múlva már egy évnyivel bölcsebben fussanak ki a BL-ben a pályára.

E körben végezetül pedig már csak egy dolgot. Ugye sokan rémeket látnak itt, mert hogy az Arsenal, az United és a Milan is ezt az utat járta be, de ezek az emberek gondolkodjanak el egyvalamin. Ebben a három csapatban az volt a közös, hogy a sorozatos, és fel nem ismert hibák eredményeképp oda csúsztak, ahova, és még ekkor sem történt váltás. Nálunk meg az volt, hogy ment szépen a rombolás, nőtt az üvegplafonon a szarkupac, majd amikor a Bartomeu-elnökség leköszönt, még mielőtt minden az ő nyakukba szakadt, beállt a repedező mennyezet alá Laporta, és vállalta, hogy szakadjon az ő nyakába. És ennek a nyakba szakadt kulának az egyik része az, hogy most kiestünk. De mi éppen kiássuk magunkat belőle, nem pedig éveken át tartó, kényelmes fürdőt veszünk benne. Ezért nem kell attól félni, hogy ilyen szinteken rekedünk meg.

Ez volt a nemzetközi kitekintés, nézzük, mi történt eközben otthon. Hát, igazából nem sok. Kikaptunk a Betistől, leikszeltünk az Osasunával, majd megcsíptük az Elchét. Látszólag semmi közös nincs ezekben a meccsekben, de tulajdonképpen mégis pontosan ugyanaz történt. Mindhárom esetben kevéssé vitatható, hogy a Barca focizott jobban. Tudatosak voltunk, mentünk előre, a presszingek gyakran jók voltak, jöttek a ziccerek. De a gólok azok nem. És megint kijött az, hogy nem jó taktika arra játszani, hogy többet lövünk, mint kapunk, ha nem lövünk gólt. Márpedig a Betis ellen ez otthon nem sikerült. Ami azért gáz. Továbbá közös mindhárom meccsben, hogy jószerrel egy-egy elfutás vagy pontrúgás okozta a kapott gólokat, ami azért eléggé idegesítő tud lenni. Valamiért mindig lemarad valaki, későn kapcsol, bebambul, bealszik, kihagy egyet a szíve, vagy a fene se tudja. Ami egyébként oké is lenne, minden 10 meccsből egyszer, és akkor is 6-0-s előnyben. Máskor nem.

És lezárásul nézzük, miben fogta meg Xavi legjobban a gondot. Mert ő maga is látta, de hetek után először lett ez így kimondva kerek-perec: egyszerűen nem értik a játékosok a pozíciós játékot. Magyarán Xavi próbálja ezt oktatni – ami látszik is – csak éppen ez nem akar automatismová válni, mert nem értik a játékosok. És égető a különbség aközött, amikor a játékos ösztönösen oda fut, ahova kell, vagy, amikor azért fut oda, mert eszébe jut, hogy ja, a kékmackós köcsög ezt kérte. Látványosan nagy a különbség, és ezért van az, hogy néha akadozik a játék. Most pont az Elche ellen a három fiatal zseni, Pablo Gavi, Nico González és Ferrán Jutglá marha szépen megoldották a gólokat, de tényleg az a realitás, hogy a 17-21 éves generáció vigye a hátán a csapatot? Mert Nico eddigi két gólja összesen 3 pontot ért nekünk, és ő egy középpályás. Jutglá gólja szintén életbevágó volt, mint ahogy Gavié is. Mindez viszont addig nem lesz elegendő, amíg hátul egy perc alatt szórakozunk el 2 gólos előnyt.

Holnap Sevilla, na az nagy feszülés lesz.