Bartomeu igazolásait értékelő posztunkat itt olvashatod!

Kezdetek

A Bartomeu-éra talán mindannyiunk Barca-szurkolói életének egyik meghatározó időszaka volt. Láthattuk, hogy az a csapat, amelyet anno megszerettünk, miként fordult szembe a korábbi elveivel, miként adott fel mindent, és áldozott fel minden értéket a marketing oltárán.

Kezdjük mesénket túl az óperenciás tengeren, ahol van egy szép nagyváros, aminek van egy csodás nagy csapata. Ennek a nagy csapatnak voltak elvei, ez a nagy csapat többre értékelte a tehetséget a pénzpiaci értéknél, ez a csapat hitt a saját játékosaiban. Ez a csapat olyan edzőket nevezett ki, és olyan tagokból álló vezetőség által volt irányítva, akik ugyanebben hittek. Ennek a klubnak sokáig az egyetlen mezen megjelenő partnercége az Unicef volt: nem ők támogatták a csapatot pénzzel, hanem a klub támogatta az Unicef-et törődéssel, törekvéssel és reklámfelület-biztosítással.

2010-ben aztán az elnöki székbe beült Sandro Rosell, akinek alelnöke volt mesénk későbbi főhőse, az akkor még a szakmában pelyhestökű Josep María Bartomeu. Rosell elkezdte kiépíteni az FC Barcelona nevű brand-et, amely ötlet látszólag megtetszett Bartomeunak. Az elején természetesen ez nem nagyban ment, egy-két játékost vettek meg évente, egyet-kettőt eladtak, és így próbálták növelni a hatékonyságot.

Ez egy darabig még ment is, aztán jöttek a korrupciós botrányok. Leginkább Neymar leigazolása, és a valós átigazolási összeg miatt indultak meg a pletykák, hogy itt valami nem lesz teljesen tiszta, így a spanyol rendőrség nyomozást indított. Ennek eredményeképp 2014 januárjában Rosell lemondott elnöki posztjáról, majd később börtönbe is került. Ezt követően került az elnöki székbe Josep Maria Bartomeu. Persze kezdetben nem érezhettünk semmi negatívat vele kapcsolatban, a hangulat évek alatt romlott le szép fokozatosan. De vajon miért lett öt év alatt az elnök a legnagyobb közellenség Barcelonában? 

A játékoskoncepció

Bartomeu tovább akarta vinni Rosell projektjét, és ki akarta építeni a Barcát, mint világméretű brand-et. Ez azt jelentette, hogy mindenből a lehető legtöbb pénzt kell kisajtolni, ehhez azonban igen nagy tőkére volt szükség. Elsősorban azért, mert a szupersztároknak nagy a marketing-értéke, egy Luis Suárez nevével ellátott mez nyilván sokkal keresettebb lesz, mint egy olyan, amelyen egy akadémista neve szerepel. Ugyanakkor egy Luis Suarezt nem ugyanannyiba kerül foglalkoztatni, mint egy kis Andrés Iniestát, aki ingyen jött a saját akadémiáról szinte gyerekként. Luis Suarezt le kellett igazolni, majd világsztár révén azonnal nagy fizetést adni neki. Egyszóval vad költekezésekbe kellett kezdeni ahhoz, hogy ez a projekt létrejöhessen. Itt indult el az a folyamat, amely során a klub képes volt horribilis összegeket ajánlani egyes játékosokért csak azért, hogy biztosra menjenek az üzletet illetően.

Aztán jött a másik kritikus kérdés, a fizetés. Akiért a klub képes kiadni 70-80 milliót, az tudni fogja, hogy itt van bőven pénz, így nem fog fukarkodni, amikor fizetést kér. Plusz minél jobb játékosról van szó, annál több kérő akad, annál több lehetősége van, és a sportszakmai szempontok mellett természetesen az anyagiak is sokat fognak a latba nyomni, amikor az átigazolásáról dönt, illetve arról, melyik csapat ajánlatát fogadja majd el. Ezekkel a hatalmas költekezésekkel, és az évente 2-300 millió euróra taksált fizetési alappal haladt egyre közelebb a célja felé a vezetőség, ami az egy évre nézve egymilliárd eurós bevételt jelentette.

Stadionépítés

A Bartomeu-vezetésnek grandiózus tervei voltak, mely megfelelő gazdasági háttérrel roppant sikeres lehetett volna. Elindult az Espaí Barca-projekt: tervben volt a Camp Nou teljes felújítása, emellett pedig egy hatalmas sport- és élményközpontot hoztak volna létre Barcelona szívében, amitől hosszútávon újabb százmilliós bevételeket reméltek. Ezt 2014-ben majdnem ¾-es többséggel elfogadta a sociók közössége, akiknek természetes érdekük volt az, hogy a csapat gazdagodjon, hiszen ezzel ők maguk is gazdagodhattak. Az akkori költségvetése a projektnek kb. 600 millió euróra volt taksálva, és 2017-2024-ig volt betervezve annak végrehajtása és a pénz kifizetése.

Eddig szép a történet, de ezekhez később hozzáadódtak egyes extra költségek, így 2017-re 815 millió euróba került a megvalósítás, amelyből 725 milliót a Barca, 90 milliót pedig az amerikai befektetőbank, a Goldman Sachs fizetett a tervek szerint. A visszafizetés 2024-től indult volna és 25 éven keresztül törlesztette volna adósságát a klub, amely így az egyéb költségekkel és a kamatokkal már az 1,24 milliárd eurót súrolta. Ez ugye barátok között is alsó hangon a duplája a korábban elfogadott költségnek arról nem beszélve, hogy most, 2020-ban már rég tartania kéne a projektnek, eddig viszont csak a Miniestadiból lett Johan Cruyff Aréna egy kisméretű felújítás után.

A Messi-jelenség

A jövedelmező marketing fontos elemét látták meg Messiben. Már önmagában minden, ami Messis termék, sokszor drágábban adható el, mint bármi, ami nem Messis termék.Az argentin a világ valaha volt legjobb játékosa, minden futballszurkoló szívesen látja egyszer élőben, ehhez pedig nem kell mást tenni, mint Barcelonába látogatni és jegyet vásárolni egy mérkőzésre. Eddig teljesen egyértelmű, miért akarták Messit minél jobban megtartani. A probléma soha nem a szándék volt, hanem az, ahogyan ezt kivitelezték. Először is gyakorlatilag annyi pénzt ajánlottak fel neki, hogy abba sok klub belerokkanna, de legalább a költségvetésük dupláját vetették papírra a barcelonai vezetők.

Az argentin mai fizetése kicsit több, mint 78 millió euró évente. Ebből ugyan lejön jó a fele, mint adó, de akkor is számolhat egy nettó 40 milliós fizetéssel egy évben. Az 76 euró/perc, 4566 euró/óra, vagyis amíg mondjuk egy meccs előtt alszik 8 órát, keresett 36529 eurót, úgy nagyságrendileg 13 millió forintot. Érezhető benne az enyhe túlzás, nem? De. Emellé jöttek még az ilyen-olyan bónuszok a szerződésmegújításokért, amikre minden harmadik-negyedik évben szükség volt és ugye sosem lehetett az előzőnél nem többet kínálni. A jelenlegi kontaktus szerint jövő júniusban ki kell neki fizetni 33 millió eurót, még akkor is, ha nem hosszabbít, és ingyen leigazolhatóvá válik.

Nemcsak a horribilis fizetésével ártottak rengeteget a klubnak, hanem azzal is, hogy Messi kezébe egyre nagyobb hatalmat adtak. Amikor az argentin füttyentett, mindenki haptákba vágta magát, és leste, hogy melyik porcikájának milyen rezdülése vajon mit jelenthet. Mindeközben Messi ott állt, ő nyilván nem kérte ezt a pozíciót, de belekerült, és nagyjából a klub fölé nőtt. Ha ő megszomjazott a folyosón, oda teremtettek egy vízforrást. Ha a meze gyűrötten lett kirakva az öltözőbe, a szertárost kirúgták. Nyilván utóbbi költői túlzás, de jól szimbolizálja ezt a szituációt, melyre a „talpnyaló” terminust szokták használni. A vezetőség lement kutyába, pitizett és talpat nyalt Messinek. De csak addig, amíg ő cserében nem sok vizet zavart; de erről majd kicsit később.

Több kockázatos pont is volt a játékos és a klub közös történetében, amikor az argentin kifelé kacsintgatott. Ilyen volt a 2013-14-es szezon, amikor az adóhatóság szorongatni kezdte a játékost. Ahhoz, hogy Messi maradjon, a klub részéről kellett köré egy csapat, mellyel újra sikeresnek érezhette magát. Így hát építettek egyet. Luis Enrique 2014/15-ben ezzel az új kerettel majdnem minden reálisan gondolkodó Barca-drukker képzeletét meghaladó sikereket ért el, és letarolta Európát. Ám már akkor is látszott, hogy bár még mindig ott van Xavi, Iniesta; a támadósorban egy halálos hármas állt össze, mégis Messi volt a központi figura. Majd, ahogy a rózsaszín köd feloszlott, kirajzolódtak a hibák, egyre jobban világossá vált, hogy ez a csapat egy embertől függ: Messitől. Elhagyta a klubot Xavi, Dani Alves, Neymar, Iniesta, és ott maradt Messi. Sokkal több felelősség és teher hárult rá, sokkal nagyobb szerepe lett a pályán, és így a befolyása a klubon belül tovább nőtt.

A lejtő

Ez egy elég hosszan elhúzódó lejtmenet volt, kezdve a 2017-es nyárral. Addig felfelé ívelt Bartomeuék munkája, a pénz egész szépen látszott jönni, és bár voltak ballépések, a klub helyzete összességében stabilnak volt mondható. Ekkor azonban jött az a bizonyos Neymar-saga-ként elhíresült nagyjából egy hónap, amikor tulajdonképpen semmi nem szólt semmi másról, mint Neymar lehetséges távozásáról. Ez pedig mind a klub presztízsén, mind pedig az addigi munkájukon komoly sebeket ejtett. Neymar végül eligazolt, a helyére pedig egész gyorsan kellett valakit szerezni, hiszen a nagy hármas felbomlásával a csapat hite is megrendült; egy új edzőnek, Valverdének pedig innen kellett valahogy elkezdenie dolgozni.

Végül két befutó volt, Paulinho és Dembélé, de mindkét igazolás elég sok kérdést vetett fel. Paulinho ugye a Ghuangzhou Evergrande csapatából, egyenesen a méltán híres futballnagyhatalomból, Kínából igazolt el Európába, valószínűleg csak levezetni. Az ügyben az volt az igazán pikáns elem, hogy Bartomeu építész cége ekkoriban kezdett nyitni az ázsiai piac felé, amelyen nagy befolyással bírt a brazil játékost foglalkoztató csapat legfőbb támogatója, és egyben névadója, az Evergrande cég. Elég komoly, és hihető spekulációk láttak napvilágot arról, hogy Paulinho leigazolása valójában a két cég közötti megállapodás része volt. Amennyiben ez igaz - és hivatalos, hitelt érdemlő cáfolat hiányában akár annak is vehetjük-, Bartomeu mélyen a klub zsebébe nyúlt azért, hogy cége Ázsiában kapjon egy szeletet a tortából. Ismerve az elnököt és tevékenységét, ez talán nem meglepő.

Dembélé esete másképp, de ugyanúgy botrányosra sikerült. A Neymar-transzfer legfontosabb tulajdonsága a nyilvánossága volt. A cirkuszt egy percig sem tudták eltitkolni, minden részlet nyilvános volt és minden mezei fuballszurkoló tudta, hogy a katalán óriásklub zsebébe sosem látott mennyiség, 222 millió euró került. Úszkáltak a pénzben, ebből pedig mindenki részesülni akart, aki éppen a Barcelonával üzletelt. Egyre gyorsabban közeledett az átigazolási ablak zárulása, Neymar helye továbbra is üres volt, azt pedig tudta a vezetés, hogyha nem igazolnak senkit, akkor jó eséllyel bukó a teljes következő szezon. A kevés idő és a kapkodás meghozta a gyümölcsét: elkezdődött azok az üzletek kora, melyekből a sportszakmaiság hiányzott, tátongó helyét pedig a pénzeszsákok töltötték be. Pár hét alatt elérték, hogy Dembélé bojkottálja a Dortmund edzéseit, ezzel belekényszerítve őket az eladásába. Erre aztán 155 millió euró fejében sor is került: egy 20 éves, alig bizonyított játékost szerzett meg rekordáron a klub. Az igazi poén a sztoriban az, hogy azóta a francia szélső nem egészen a meccsek felén lépett csak pályára.

Annak a nyárnak azonban volt két nagy bukása is. Coutinho volt az egyik, akiért akárhogy alkudoztak a Liverpoollal, egyszerűen sehogy nem lehetett elérni az üzletet, így végül télen bevetették ugyanazt a módszert, amivel Dembélét megszerezték: rábírták a brazilt, hogy kényszerítse ki az eladását, majd 150 millióért sikerült szerződtetni őt is. A formája ugyan végig borzalmas volt, de legalább így elmondhatják, hogy fél év alatt 305 milliót dobtak ki az ablakon. Nemrég jelent meg egy interjú a vezetőség egyik akkori tagjával, aki Mbappéról, és a lehetséges szerződtetéséről beszélt. Az érintettek mindegyike azt akarta, hogy a francia csodagyerek a Barcát válassza, azonban a vezetőség két tagjának sikerült meggyőznie arról Bartomeut, hogy ide minden áron Dembélé kell. Akkor Mbappé 100 millió euróba került volna, ami 2/3-a annak, amit honfitársáért kicsengettek, és akkor most tessenek őket összehasonlítani. Ugye?

Nem kellett sokat várni a következő röhejes epizódra, de ekkor már nagyjából mindegy volt. 2018 nyarára felerősödtek azok a pletykák, melyek szerint Griezmann lenne a következő nagy dobás. A 17/18-as szezonban remekelt, a világbajnokságon is alapember volt. Ő fogta, és kihasználta a helyzetet, hogy minden áron a fókuszban maradjon: összehívott egy sajtótájékoztatót a jövőjével kapcsolatban, hogy bejelentse, nem jelent be semmit. Egy Piqué által tulajdonolt stúdióban leforgatott egy 40 perces dokufilmet arról, hogy "hát igen, nem volt könnyű a döntés", de azért marad az Atleticonál. Persze egy évvel később már szívesen jött, a klub pedig boldogan kitapsolt 120 milliót érte, hitelből. A francia világbajnok azóta is árnyéka régi önmagának.

Ahogy az átigazolási piacon, úgy az eredmények tekintetében is sikerült évről évre egy-egy nagy bukást összehozni. Persze, ez betudható volt egyfelől a minőségi igazolások hiányának, másfelől pedig annak, hogy képtelenek voltak megtalálni a jó embert a kispadra, de a folyamatos BL-bukdácsolások, illetve az óriási pofonok csak gyorsították a lejtmenetet. Mindezt próbálták takargatni a hazai sikerekkel, és az "elképesztő bevételekkel", de szép lassan kiderült, hogy sem a pályán nem lehet folyamatos dominanciát mutatni, sem pénzügyileg nincs rendben a klub. Mert a LaLiga az nem ugyanaz, mint a Bajnokok Ligája; a bevétel pedig nem ugyanaz, mint a nyereség.

A végjáték

A hosszas ámokfutás után elérkezett a Bartomeu-éra utolsó éve, a végjáték, a teljes káosz. Januárban kirúgták Valverdét, és bár ez jó ideje érett neki, mégis kivártak, és választottak egy teljesen alkalmatlan időpontot. Setién úgy vette át a csapatot, hogy nem tudott azon érdemben alakítani, ennek megfelelően pedig megváltást sem hozott, mint azt várták tőle. A bajnoki bukta igazából senkit nem érdekelt, hisz nem bűncselekmény másodikként végezni, de egy Bajnokok Ligája meccsen nyolc gólt kapni olyan teljesítmény, melyre már az is felfigyel, akinek korábban semmi nem tűnt fel a Barcelonával kapcsolatban. Ez volt az a meccs, mely tetézte az elmúlt évek megoldatlan problémáit és végleg felhívta a figyelmet a Barcelona körüli óriási viharfelhőkre.

Mindezek közben a „nagyon erős anyagi helyzetben” lévő klub szembesült a járvány gazdasági hatásaival: nem voltak nézők, akik a fő bevételi forrást jelentik (százmilliós tételek), az adósságokat nem tudták ütemszerűen törleszteni, és ahhoz, hogy ez a gazdaságilag erősnek mondott klub életben maradhasson egyáltalán, a játékosok fizetéseit hatalmas összegekkel nyirbálták meg. Nem kockázatos kijelentés azt mondani, hogy a világ összes klubja közül a Barcelona bukott legnagyobbat a koronavírus-járvány alatt, és ez nem amiatt történt így, mert  a vírus problémát okozott a tulajdonosi-befektetői körben; hanem mert annyira lehetetlen volt évek óta a klub szerkezeti rendszere, hogy az szépen felrobbant és beadta a derekát. Mindezt tetézték egy óriási nyári balhéval, amikor Messinek már nyilvánosan le kellett ülnie a Goal.com kamerái elé és közölni, hogy neki elege volt ebből a klubból, távozni szeretett volna, de a vezetőség nem engedte el. Bartomeu korábban megígérte neki, hogy engedi távozni, azonban ezt az ígéretét később megtagadta. Igen, fontos játékos az argentin, de tényleg jó ötlet mindenáron leláncolni? Utólag tudjuk: nem volt az. 

Közeledett az ötéves ciklus vége és vele az elnök-választások. Bartomeu egy bizalmatlansági indítványt már túlélt évekkel korábban, idén viszont újra hangoskodni kezdtek azok, akik lemondatták volna az elnököt. Bár többször elmondta, hogy nem tervez újraindulni 2021-ben, azért a háttérben aktívan készült a választásra. BarcaGate néven híresült el a botrány: az állítás szerint Bartomeu a klub kasszájából bérelt fel egy informatikai céget, hogy kamu weblapokon azokat az embereket sarazzák, akik rá nézve fenyegetőek lehettek. Ilyen volt többek között Lionel Messi, Xavi Hernandez, velük együtt pedig több igazgatósági tag, akik majdani ellenfelek lehettek a 2021-es választáson. Így történhetett meg, hogy egyik nap rendőrök lepték el a klubszékházat, iratokat és gépeket foglaltak le. Az ügyben, és még egyéb korrupció-gyanús ügyekben a spanyol rendőrség nyomozást indított, és cseppet sem lepődnénk meg azon, ha végül Bartomeu és köre is Sandro Rosell sorsára jutna és börtönbe kerülne.

A sok botrány, a borzalmas politika, és a klub gazdaságának gyakorlatilag tökéletes bedöntése vezetett oda, hogy kiírták az igazgatóság ellen a bizalmatlansági indítványt, azonban mielőtt szavazásra kerülhetett volna a sor, lemondtak. Ez volt lényegében az a hat év zárása, ami alatt sikerült a Barcát egy tradícióihoz hű csapatból egy termékké, egy márkanévvé degradálni. Ez alatt a hat év alatt sikerült eldobni mindent, ami anno szerethető volt a Barcában, sikerült szembemenni minden elvvel, és a felhalmozott 820 millió eurós adóssággal ellehetetleníteni a csapat teljes restrukturálását. Josep Maria Bartomeu és csapata egyre nagyobb és magasabb várat épített ittlétük során. Kártyából. Építkeztek, szárnyaltak amíg csak lehetett, azonban elérték azt a pontot, ami már túl magas volt: a kártyavár bedőlt, Bartomeu pedig Ikaroszként zuhant a mélybe vele. Hogy a következő elnökség miként tud majd kilábalni ebből a gazdasági helyzetből, az egyelőre ismeretlen, de egy biztos: Bartomeuék elmentek. 

Bartomeu igazolásait értékelő posztunkat itt olvashatod! 

Közreműködő adminok: mb22 & PT10

World of FCB, 2020. 

PT10 kollégámmal tettünk magunk között egy olyan ígéretet, hogy amikor nem lehet írni az adott meccsről értelmeset, akkor teljesen feleslegesen nem fogjuk magunkat ismételgetni. Ugyanis jelen helyzetben lehet számítani arra, hogy amíg teljesen össze nem kovácsolódik a csapat Koeman keze alatt, addig lesznek olyan meccsek, amikről aztán az ég világon semmi értelmeset nem lehet elmondani. Hála istennek a Barca a Betis ellen már 20 perc után megmutatta, hogy itt bizony igenis lesz miről írni, és itt most tényleg jöhet egy olyan cikk, ahol aztán lehet áradozni. Persze, mértékkel. 

Ami elsőre módfelett meglepően ért, hogy Lionel Messi a padon kezdte a meccset. Bár elvileg voltak gondok a bokájával, korábban sem Setién, sem Valverde nem mert volna meghúzni ilyet. De ugye Koeman nem Setién, vagy Valverde. Szóval Messi nélkül kaptunk egy kifejezetten izgalmas kezdőt, Pedrivel a tízes pozíciójában, és Griezmannal végre kilencesben. A meccs elejétől kezdve látszott, hogy mi az, ami Koeman alatt megváltozott. Az, hogy itt egy csapat épül, amibe betéve egy jó formában lévő Messit, kaphatunk egy olyan csapatot, amiben van még reménység. Ez az, amit az elődeinek kellett volna megoldani, ehelyett a csapat az idő előrehaladtával egyre inkább Messi köré épült. 

Vagyis jól kezdtük a meccset. Nem volt fejetlenség, nem várta mindenki, hogy majd Messi felbukkan és villant valamit, mindenki tudta a dolgát, mindenki jól mozgott (igen, még Piqué is). Azt kaptuk, amit szerettünk volna: egy alapvetően egész fiatalos brigád tele nagy jövő előtt álló játékosokkal élvezi a játékot, szépen játszik, pontosak, céltudatosak, és mennek előre. Mindenki beleadott mindent. A legjobban Griezmann teljesítménye lepett meg, de róla egész bőven majd a játékosoknál tervezek beszélni. Jó, persze, a helyzetkihasználás még mindig nem ment jól, de legalább voltak helyzetek, amiket ki lehetett hagyni. Voltak kapuralövések, senki nem akarta Messinek adni a labdát, hogy majd ő lőjön. Egyénileg úgy gondolom, hogy jót tett a játékosoknak, hogy nem volt most ott Messi. De erről a jelenségről is lesz majd még szó. Aztán a második félidőre becserélte Míster K, akkor meg annak lehettünk szemtanúi, ahogy fiatalodott 5 évet, és szinte csak azt nem csinálta meg, amit kifejezetten nem akart (mondjuk védekezni). Ez volt, amit láthattunk. 

Vannak olyan dolgok, amiket a számok nem, vagy nehezen mondanak el, és amik igazán széppé tudják tenni azt, amit Koeman csinálni akar. Az egyik ilyen a labdavesztés utáni visszatámadás. Anno Pep hozta be azt az ötletet, hogy amint elvesztette a csapat a labdát, 7 másodperc alatt vissza kellett szerezni. Ez úgy néz ki, hogy eladod a labdát, és rögtön rástartolsz arra, akinél az éppen van. A körülötted állók pedig igyekeznek a lehető leggyorsabban lezárni minden egyéb opciót. Nem néztem erről pontos statisztikát, de szabad szemmel látható volt, hogy rengeteg labdaszerzésünk volt az ellenfél térfelén. Igen, talán a célzott, csapatszintű letámadással vannak bajok, de ha legalább az eladott labdák egy részét hamar vissza tudjuk szerezni, már jobbak vagyunk, mint ha hagynánk őket kibontakozni. 

A másik ilyen a labdatartás. Koemannak egyáltalán nem célja, hogy 99%-ban birtokolja a labdát. Sokkal fontosabb az, hogy amint megszereztük, a lehető leggyorsabban juttassuk az ellenfél védelme mögé, és alakítsunk ki helyzetet. Éppen ezért amíg a meccs teljesen nyitott volt, és 11v11 mentek a felek, döntetlen volt, kevesebbet volt nálunk a labda. Mert a cél az volt, hogy amint az megvan, okos kis háromszögezésekkel (igen...ez se ma volt utoljára) a lehető leggyorsabban felérjünk, amíg az ellenfél védelme még nem rendeződött.

Aztán amikor kényelmes előnybe kerültünk, akkor el lehetett kezdeni labdázgatni. Viszont ennek is volt egy ritmusa. Nem ültünk rá a labdára, csak eldugtuk azt. Nem azért passzolgattunk, hogy teljen az idő, hanem mert a Betis beállt kontrákra, azt pedig általában 70% körüli labdabirtoklással lehet kezelni. Sok apró passzal és mozgással bejuttatni a védelembe/mögé a labdát. Itt mondjuk kellett már Messi, mert senki nem képes egy gombostű hegyényi területen 200 ember szorításából odaemelni a jobb helyzetben levő társ elé a labdát. De itt is az volt a cél, hogy alakítsunk ki helyzeteket, és azokból lehet gólokat szerezni. Vagyis nem az volt a lényeg, hogy akkor teljen már el az a szaros 30 perc. Nyilván ha még egy ilyen szinten pörög a csapat, akkor egy esetleges kapott gól nem jelent akkora veszélyt, mert 70-ről hamarabb felpörgünk 100-ra, mint 25-ről. Ezért lehetett szoros helyzetből is kihozni egy gálát a végére. 

Persze ilyen fellángolásokat láttunk már idén, aztán azt is láthattuk, milyen hamar tudnak ezek elülni, éppen ezért kezeljük most ezt is fenntartásokkal. Annál is inkább, mert most jön egy két hetes válogattottas szar, aztán meg az Atletico, ami nem lesz sétagalopp, soha nem az. De azért ennek most lehet örülni. 

Barcelona 5:2 Betis (Dembelé, Griezmann, Messi, Messi, Pedri)

Ter Stegen - ezúttal csupán két nagyobb védésre volt szükség tőle, ezeket pedig meg is tette, a két kapott gólért aligha lehetne elővenni. 6,5

Roberto - azt hiszem, önmagában az a statisztika, hogy a Betis az ő oldalán közel háromszor annyi támadást vezetett, mint a másik két oldalon, és ő ezeknél rendre lemaradt, tökéletesen mutatja a helyzetet. Borzalmas választás őt játszatni jobb védőként. 3

Piqué/Lenglet - most egész jól zártak mindketten, a góloknál a második hullámnak kellett volna visszazárnia és belelépnie a passzokba, ez nem történt meg. Sokat segít az ő teljesítményükön is, hogy a két vkp egyike mindig visszalép, ez által lehetővé téve, hogy ne csak oldalra, hanem felfelé is passzoljanak. Továbbá rendre vannak a széleken beinduló emberek, akiknek direktben tudnak passzolni. Élvezetesebb a játék, ha nem csak maguk között passzolgatnak percekig. 6-6

Jordi Alba - azt még korai lenne kijelenteni, hogy visszanyerte a formáját, de kezd elég erősen közelíteni felé. Ami mindenképpen bíztató, az az, hogy nem függ ő sem annyira Messitől. Akkor is tud szép kombinációkat összehozni, amikor Messi nincs a közelében. Azonban kezd rajta is kijönni, hogy ahogy öregszik, lassul, és nem mindig ér tökéletesen vissza. Egyelőre még nem baj, de 1-2 éven belül komolyabb gondokat okozhat ez. 7

Sergio - ő az egyik, aki a játék gyorsulásával egyre több rossz megoldást választ, és egyre kevésbbé hasznos tagja a csapatnak. Fizikálisan és fejben is lassú, és bár most pont kifogott egy jó meccset, ez a Betisnél komolyabb ellenfelek ellen nem fog menni. 6,5

de Jong - a csapat egyik legjobbja volt, bár ez tőle már nem is különösen nagy meglepetés. Gyakorlatilag a tökéletes ellentéte Businak, hiszen gyorsan hoz meg jó döntéseket, gyorsan ki is tudja őket vitelezni, fizikálisan is teljesen alkalmas arra, amit Koeman vár tőle. Csak kellene mellé egy hasonló társ, mert nem fogja tudni ellensúlyozni Busquetset. 8,5

Dembelé - nagyon nehezen jutottunk el ide, de jelenleg tud fontos tagja lenni a csapatnak. Jól játszik, jól érzi magát a pályán, meghúzza azokat a váratlan dolgokat, amikkel az ellenfél védelmét meg tudja zavarni, azaz hasznos a játéka. Bitang jó a labdaérzéke egyébként, és azért is lehet egy igazi kincs, mert mindkét lábával jól lő. A gólja tisztán zseniális volt, pontosan ezért jó, ha van széljátéka a csapatnak, és vannak ilyen emberek. Villan egyet, és máris megvan a helyzet. Védekezésben viszont továbbra is folyamatosan lemarad, látszólag nem tudja, mikor kivel kell visszamenni. Robertoval egy szélen gyakorlatilag halálos páros, nem a jó értelemben. 8

Pedri - még nincs 18, de egyre jobban kezd hasonlítani Iniestára a játéka. Klasszikus tízesben volt most tesztelve, és hölgyek-urak...tökéletes teljesítményt hozott. Döbbenetesen érett, a vérében van az, amit Koeman akar vele, ösztönösen dönt komoly helyzetekben, és majdnem kivétel nélkül jól. Volt egykét káprázatos megmozdulása, mint pl. amikor Griezmann elé sarkazta két ember között a labdát. Természetesen nem szabad őt sem folyamatosan játszatni, nem áll még rá készen. De a munkamorálja, a hozzáállása és a tudása megvan ahhoz, hogy a jövő nagy neve legyen. 9,5

Fati - a lehető legrosszabbkor jött be a sérülése, mert pazar formát mutat. A beindulásai mindig veszélyt jelentenek, a játékot majdnem kivétel nélkül jól olvassa, hamar hoz meg jó döntéseket, és mostmár bebizonyította mindenki számára, hogy bár még alig múlt 18, amikor ő a pályán van, akkor óriási hiba lenne félvállról venni, vagy alábecsülni. Sok olyan sztoriról lehetett hallani, hogy egy-egy komolyabb sérülés egy ilyen felszállóágban lévő játékos karrierjét mennyire visszaveti, vagy tönkre is teszi, de valahogy Fatinál ezt nem látom jönni. Sokkal eltökéltebb, és keményebben dolgozik annál, hogy ez útját állhassa. Viszont így nem lesz újabb válogatott szereplése sem egy ideig. 8

Griezmann - azt mondtam, rá még visszatérek, hát, akkor lássuk is mire gondoltam. Először is az rohadtul nem módi, hogy a válogatottól állandóan üzenget. Ezt ne. Vagy akkor legalább bizonyítsa be, hogy neki van igaza. Ehelyett egyre látványosabban eluralkodik rajta a frusztráció, egyre több kihagyott helyzete van, mostmár annyira rossz a helyzet, hogy egy büntetőhöz is félig remegő lábakkal áll oda, majd hagyja ki. Lelkileg persze nyilván nem könnyű a helyzete, de ez idővel csak rosszabb lesz, azt pedig senki nem akarja. A mezőnymunkája most kifejezetten tetszetős volt, és bár rúgott egy gólt, továbbra sem érezhető rajta, hogy kint lenne a gödörből. 7,5

Messi - azt gondolom, neki egyre többször kellene a padon kezdenie, és a második félidőre beállnia. Fizikálisan sem venne ki belőle annyit, a csapat is jobban függetlenedhetne. Még mindig igazi kincs, de azt gondolom, ideje kicsit átértékelni a szerepét. Ez most kifejezetten az volt, aminek lennie kellene. 9,5

Az a nagy büdös helyzet, hogy 4 meccsen sikerült 2 pontot megszerezni a maximum 12-ből, vagyis a csapat már most jelentősen le van maradva az élmezőnytől. Ebben a cikkben az okokat fejtegetve lesz kielemezve és kiértékelve a meccs.

Ronald Koeman két és fél hónapja, amikor idejött, megkapott egy rettenetesen sok sebből vérző, a Bayern által megsemmisített csapatot egy pénzügyi válság közepette egy olyan elnökség alatt, amely képtelen volt a rendelkezésére álló 6 év alatt konstans értelmes igazolásokat hozni. Kitett pár embert, akik az ő felfogásába nem nagyon illettek bele, illetve elkezdett dolgozni egy-két télen szerzett játékossal, vagy azokkal, akik kölcsönből visszatértek. Ugyanakkor van egy nagy probléma, vagyis az, hogy két egymástól elég elkülönült generációról van szó, vannak a nagyon fiatalok, akik kevés élvonalbeli tapasztalattal rendelkeznek, és a vén rókák, akik már az utolsó idényeiket tapossák. Van persze 1-2 átmenet, mint pl Lenglet, Ter Stegen vagy De Jong, de ez kevés egy jelenleg csak wannabe topcsapatban. Ilyen módon vagy a nagyon fiatalokat, vagy a 30+-osokat játszatja, egyik se egy stabil dolog. Vagy keveri a kettőt, ami jó, mert az ambiciózus fiatalokban megvan a kreativitás, a lendület, de ahogyan szombaton láthattuk, a tapasztalat nincs.

Ez azért különösen nagy gond, mert egy Alavés szintű csapat betolja a buszt, és kontrázik. Ahhoz pedig tapasztalatra is szükség van, hogy a játékosok tudják, egy ilyen csapattal hogyan kell szembenézni. Vagyis Pedri és Trincao valóban frissítést jelentettek, de erősítést ezúttal nem. Több okból sem. Az egyik az, hogy érkeztükkel egy darabig Messi, Pedri, Griezmann és Pjanic együtt szerepeltek, vagyis fel lett rakva elvileg 3 10-es és egy 8-as a pályára, akik meglehetősen hasonló területeken mozognak. Ennek eredményeképp folyamatosan egymást kerülgették, zavarták, ennek pedig meg lett az ára.

A másik nagy gondot a védelem jelenti, ami amúgy papíron stabil lábakon áll, mert a csapat arányaiban több gólt kap szöglet vagy büntető következtében, mint akcióból, de akkor is betolnak minden meccsen valami megingást, valami balfaszkodást (mondjuk, ha ezt nem tennék, akkor nem lennének büntetők, meg szögletgólok, szóval...jah). Nem hiszem, hogy erre külön fel kell hívni a figyelmet, hogy Piqué és Busquets jelenleg együtt a pályán olyanok, mint egy időzített bomba, ami bármikor képes faszságot csinálni. És ennek nem egyszer komoly ára van. Komoly ára volt a Real ellen, mert ha nem kapunk rögtön az elején gólt, akkor egy sokkal nyugodtabb tempóban játszhattunk volna, nem kellett volna az eredmény után futni. Komoly ára volt az Alavés ellen is, mert ha Piqué nem hozza hülye helyzetbe Netot, aki ebben hibázik, akkor nem kapunk gólt, és az Alavés nem engedheti meg magának, hogy tömörüljön.

A harmadik nagy gond tökéletesen kijött a meccsen, vagyis a játék dinamikája. Külön gond ez felállt védelemmel szemben. Ez ugye mindig is egy nehéz helyzet volt, mert ha valaki 10 mezőnyjátékossal leparkolja 20-on a buszt, az rohadt kellemetlen ellenfél, és roppant nehéz vele akármit is kezdeni. Annál inkább, minél kevesebb a sorok közötti mozgás, minél lassabb a labdajáratás. Az elsőre elvben jó lenne pl Messi, de ő rendre a fal előtt próbált meg valamit csinálni. Amikor beindul, az rendben van, de ebből meg elég keveset láthattunk. Griezmann ugyanez. Adná magát a megoldás, hogy a szélsőkkel kellene valamit kezdeni akkor, de itt visszakanyarodunk a tapasztalatlanság kérdésköréhez: ők egyszerűen nincsenek benne annyi ideje a topfutballban, hogy zsigerből tudják, mikor hova kell ilyen helyzetben futni, márpedig, ha valami nem zsigerből jön, az erőltetett, és abba könnyű belebukni.

Itt van még egy negyedik dolog is, ami amúgy meglehetősen zavaró. Vannak a keretnek olyan korszakos legendái, akik komoly tudás birtokában vannak, akiktől a fiatalok ezt elleshetik. Gondolok itt most Messire, Busquetsre, Piquére. De még urambocsá megemlítem Griezmannt is, aki nem legenda (nem is lesz az), de ő is egy kifejezetten jó játékos komoly képességekkel, az elmúlt másfél évben látottak ellenére. Ezek a játékosok viszont olyanformát mutatnak, amiben nem segítik a fiatalokat, akik viszont mástól nem fogják megtanulni az élsport minden elemét, csak a náluk tapasztaltabbakat követve. Vagyis látható, hogy elég nagy a széthúzás a csapaton belül ilyen szempontból.

Koeman alatt eddig az egyik legrosszabb szezonkezdetünket futjuk, én személy szerint mégsem tudom elővenni. A jelen helyzetben bármilyen csapat vezetése kívánatosabb és nyugalmasabb munka az FC Barcelonánál, ennek ellenére emberünk mégis látszik, hogy igyekszik egy jó csapatot csinálni, és ha már azzal főz, amit kapott, legalább ne legyen szar szaga és hányás íze. Az elemek ellen megy, és bár nem könnyű, de én tényleg hiszem, hogy ő a Man for The Job. Ha ezt a Gazdasági Versenyhivatal olvassa, akkor bajban leszek tiltott reklámért, de az az érzésem, hogy olyan ez, mint az egyébként fantasztikus Netflix-sorozat, a Designated Survivor. Ott is főhősünk az elemekkel szembeszállva, a lehető legrosszabb körülmények közepette veszi át az irányítást, és bár sok esetben ő is hibás, végül mégis sikerül stabilitást hoznia. Na Koemant ilyen szempontból tökéletesen össze lehet hasonlítani a sorozat főszereplőjével (többet nem árulok el, akit érdekel, nézze meg, megéri). A játékosértékelés most rövid, visszafogott lesz, és csak nagyon fontos dolgokat fog tartalmazni.

Deportivo Alavés 1-1 FC Barcelona (Rioja illetve Griezmann)

Neto - óriásit bakizott, rosszabbkor pedig nem is tehette, ha minden jól halad, szerdán már játszhat Stegen. Kár érte, pedig összességében jól teljesített. 4

Jordi Alba - sokat nem kavart az álló szaron. 5

Piqué/Sergio - nem győzök csalódott lenni, hogy ehelyett a kettő helyett komolyan nincs más alternatíva? Komolyan senkit nem lehet betenni De Jong és Lenglet mellé? Tényleg mindenképpen együtt kell játszaniuk? És ha igen, akkor tényleg ennyire nem bírnak odafigyelni? Borzalom. 2

Lenglet - hát jó nem volt, de legalább szar se...5

Roberto - hogy valaki hogy az istenbe él meg ennyi ideig egyetlen kibaszott gólból, és mellette csinálja a nagy semmit, az számomra teljességgel felfoghatatlan. Legalább már csak azért csinálna valami értékelhetőt, hogy ne legyen neki is olyan roppant kínos, hogy egy karriert felhúzott egy gólra. De nem. 3

De Jong - az a belső védővé visszavonása nekem kifejezetten tetszett, egyrészt mert familiáris a poszttal, másrészt pedig onnan fellépkedve komoly zavarokat okozhat az erőben. A formája stabilnak mondható, a teljesítménye pedig kifejezetten tetszik. Ha elmaradnak a megingások, még sokkal jobb is lesz ez majd. 7

Fati - nem túlzás azt állítani, hogy nem ez volt élete meccse, az első félidőben kihagyott egy ordító ziccert is, de összességében azt hiszem, ha ennél rosszabbul nem játszik, akkor elégedettek lehetünk vele. 6

Messi - kifejezetten frusztráltan játszott, pontosan erre is kapta a sárga lapját. Jó ideje nem találja a formáját, kezd egyre elkeseredettebb lenni, egyre enerváltabb, ezek pedig nem segítenek. 6

Dembelé - az jó, hogy végre kezd fizikálisan teljes értékű játékossá válni, de a csapatmunkája továbbra sem elég. 5

Griezmann - hihetetlen módon végre gólt szerzett. Persze utána elismerte, hogy mostanában nem jó a formája, végülis üzengetni csak a válogatottól menő, szemtől szembe nem. De reméljük, ez majd megtöri a jeget. 6

Nyakunkon a következő meccs, úgyhogy ez most egy rövidebb értékelő lesz. Aki nem olvasta az a Real ellenit, annak jó szívvel ajánlom, mert sokat fogok még ebben az évben hivatkozni rá.  Ez a Juve elleni találkozó is meglehetősen rossz játékot hozott, de nincs szívem számon kérni a csapaton. 

Az nagyon fontos, hogy ne szálljunk el ettől a győzelemtől, mert ez a Juventus elképesztően erőtlen volt és nem is teljesen a legjobbjaik álltak ki. Ugyanakkor Koeman is bátran rotált most, ami számomra nagyon szimpatikus. Lássuk ugyanakkor a főbb hibákat/hiányosságokat, melyeket az eddigi meccsek alapján látni vélek. 

1. Nincs széljátéka a csapatnak. Különösen Messi mozgásán érzem ezt. Gyakran hátramegy labdáért, de aztán  az ellenfél középső védői közé begyömöszölve próbálja megjátszani a társat, mert a széleken nincs kinek előreívelni. Egyszerűen túl sok támadást próbálnak meg középen kis passzokkal megoldani, de ezek halálra vannak ítélve. Egy tömörülő védelem ellen nagyon nehéz sikerrel alkalmazni ezt. Széljáték, beadások és átlövések kellenének.

2. Helyzetkidolgozás. Nyilván összefügg az előzővel, de keveslem a kidolgozott helyzetek mennyiségét és minőségét. Ezen a meccsen négy kaput eltaláló lövése volt a csapatnak, a Real ellen szintén ennyi, a Getafe ellen egy, és Bono kapuját is csak ötször sikerült veszélyeztetni. Bár a Celta ellen hárommal nyert a csapat, mégis összesen négyszer találták el a kaput. Pozitív kivételek eddig a Villarreal és a Ferencváros: kilenc illetve tizenegy a mutató. 

3. Helyzetkihasználás. Különösen Messinél és Griezmannal érzem azt, hogy olyan helyzeteket hagytak ki idén, amiket korábbi szezonokban simán belőttek. Ez csak addig nem lesz nagyobb gond, amíg mások pótolni tudják ezeket a találatokat. 

4. A védelem zavarba hozható. Ez viszont az eddigi években is így volt, szóval nem annyira nagy szám így leírva, de ténynek tény. Busquets különösen sok labdát ad el, de azért Pjanic és a belső védők is elég húzós megoldásokat mutatnak be néha. 

Mind a Juve mind a Barca új edzővel és rendszerrel próbálkozik, egy hónap után pedig láthatjuk, hogy talán mi állunk jobban, ez pedig mindenképp Koeman érdeme. 

Juventus - Barcelona 0-2

Neto - Szörnyű volt lábbal ezen a meccsen: 15/4 a mutatója a hosszú indításoknál. Ezt leszámítva a meccse  olyan volt, mint egy átlagos Liga-meccs, hisz a Juvénak nem volt kaput eltaláló lövése. Még én is beállhattam volna. 6

Roberto - Én egészen biztos vagyok benne, hogy Koeman taktikai utasítása az volt a spanyolnak, hogy nem lépheti át a félpályát. Eleve nem szokott túl effektív lenni vele a csapat jobb oldali támadójátéka, de most konkrétan egy támadással nem ment fel. Valószínűleg így próbált stabilizálni Koeman, és ezért nem Dest játszott. Belefért, de ettől még baromi unalmas így a spanyol játéka. 5.5

Lenglet & Araujo - Nem állította őket nagy kihívás elé a Juventus, így tisztességgel elvégezték a feladatukat, amíg bírták. Utóbbi főleg Araujo esetében igaz, és itt jön újra a kérdés a már csak VOLT vezetőség felé: Todibo miért nem kellett? 7

Alba - Az első félidőben még voltak veszélyes felfutásai, de aztán azok is eltűntek és a bal oldalon is megszűnt a támadójáték. Teljesen minimális energiát adott bele az egész csapat, nem látszott semmiféle akarás a második félidőben. 6.5

Pjanic & de Jong - Busquets horrorjátéka után ideje volt őket is kipróbálni. Az egyetlen izgalmas momentumuk az volt, amikor de Jong állt be Araujo helyett védőnek. Ez azért érdekes, mert a korábbi években Busquets többször játszott ezen a poszton, így engem meglepetésként ért, hogy végül a hollandot próbálta ki ott Koeman. Pjanicnak volt még meccs elején egy szörnyű labdaeladása, de egyébként ennyi. 6.5

Pedri - Egyszerűen elképesztő, hogy csak 5 millió euróba került ez a srác. Sokkal de sokkal érettebb a korához képest, és bár ez a Clasicon még nem látszott, most újra a mély vízbe dobta Koeman, ezúttal már teljes sikert aratva. Harcos, de visszafogott egyszerre, pontosan tudja a helyét, remek döntéseket hoz (Dembele mellett különösen erős a kontraszt) és hasznos tagja a csapatnak. Így tovább! 7.5

Dembele - Remélhetőleg jót fog tenni neki ez a két gól, amit az elmúlt héten szerzett, mert egyébként továbbra is rémisztő egy 120 milliós igazoláshoz képest. Nem tudom, hova ment volna a lövése, ha nem pattan meg a labda, de ugye a fociban mint tudjuk, nincs ha. Az eredményjelzőre felkerült, de ezt leszámítva nem sok vizet zavart. 6.5

Griezmann - A kedves Barca-szurkolói közösségnek minden évben kell egy arc, aki a bűnbak lehet, akit divat utálni. Úgy tűnik, idén a francia kapta ezt a hálás szerepet, de azt el kell ismerni, hogy gyötrelmes a teljesítménye. Lehet, hogy a mezőnymunka megvan, de egy ekkora sztártól többet várna az ember, mint egy-egy nagy kihagyott helyzet meccsenként. Egy gól az utolsó tizenkilenc meccsen, nem is kell kommentálni.  5.5

Messi - Hét meccs alatt nincs akciógólja a szezonban, ez azért elég kétségbeejtő. Gyakran egészen a védőkig hátramegy osztogatni, máskor elöl sétálgat, aztán megpróbálja középen átcselezni magát négy védőn. Emlékszem a 6-10 évvel ezelőtti jelentekre, amikor ez mindig bejött, és emlékszem az elmúlt egy év jeleneteire, amikor sosem jött be. Idősödik, és aggasztó a teljesítménye, pedig elhiszem, hogy akar. 6.5

Busquets - Hozta a megszokottat, még ha az nem is sok. Bejött egy teljesen lapos csapatba, mert a második félidőben tényleg nem igazán látszottak jelek arra nézve, hogy akármelyik csapat focizni szeretne. 6

Fati - Összehozott egy büntetőt, más momentuma nem volt. 6

 Pár éve volt egy nehezebb sulis évem, amikor különböző dolgok összejöttek, és nem egészen szeptember végén azt mondtam, hogy ezt én nem bírom tovább. Naiv gondolat volt, hisz 16 éves korig tanköteles az ember: lehet azt mondani, hogy nem bírod, de bírni kell. Szar volt az egész, minden nap szenvedtem tőle, de akkor is végig kellett csinálni. Egy diáknak április-májusra már joggal lehet elege az adott tanévből, nincs már messze a nyári szünet és a pihenő, de szeptember végén tényleg nagyon necces elérni azt az állapotot, amit május ugyanazon szakaszában szokott érezni az ember. 

Hosszú tanév volt, mondanom se kell, de kibírtam; azóta pedig sokat tanultam belőle. Egyszerűen türelem kell,  nem szabad hagyni egy folyamat elején eluralkodni a türelmetlenséget, rossz kedvet magunkon, mert onnan pokollá fog válni a folyamat teljes hátralevő része. Na ezt a gondolatomat alkalmazom a Barcelona jelenlegi szezonjánál is. Iszonyat szar a helyzet, annyira, hogy világosan látszik: nem fog változni, hiába panaszkodok. Új az edző, új a csapat, a vezetőség meg a régi. Sok a fiatal, de a keret gyengus, Messi utolsó éve lehet ez, a klub mindjárt csődbe megy. Milyen óriási teljesítményt várhatnék tőlük?

Ezt az évet egy átmeneti szezonként fogom fel. Remélhetőleg a következőt még ezzel az edzővel, de már egy új vezetéssel kezdi meg egy összeszokottabb csapat, aki viheti valamire; de addig ezt a szezont szeptembertől májusig kőkeményen ki kell bírni és reálisabb elvárásokat kell támasztani. Ez az az év, amikor nem bukok ki egy Sevilla ellni ikszen, egy Real elleni vereségen, vagy egy közepes minőségű játékon. A LaLiga legfiatalabb keretének idő kell, hogy összeszokjon; az új edzőnek idő kell, hogy megszokja a klubot, nekünk pedig türelmesnek kell lennünk, mert mostanra egészen nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen körülmények között ez másokkal is ilyen szar lenne. 

Sokat nézegetve a közösségi oldalak kommentjeit én egy borzasztóan kiégett és elfáradt közösséget látok, akiknek óriási szüksége lenne pozitív impulzusokra. Amint pozitívabban állunk valamihez hozzá, onnantól azonnal kevésbé fog rossznak tűnni ugyanaz a szituáció. Úgyhogy ebben az évben eme szemlélet mentén fogok írni Nektek, akár még vereségnél is a pozitívumokat emelve ki, mert szerintem erre van most szüksége a szurkolóknak. Lássuk tehát, minek lehet örülni, avagy miért ne kurvaanyázz az interneten: 

1. Nem volt ennyi közte, nem játszottunk ennyire rosszul. Persze, ez nem vigasz, a vereség akkor is vereség, de ne felejtsük el, hogy nagyon sokáig meccsben volt a Barca, megfelelő időben egy gólt lőve akár még nyerhettek is volna. Egyértelműen kevés 45 percnyi jó játék a Real ellen, de itt a csapat harmada lecserélődött az edzővel együtt, ott Zidane nagyon sok éve koordinál, nyáron pedig konkrétan nem igazoltak senkit. Na akkor melyik az összeszokottabb rendszer? Biztos, hogy olyan sokkal le vagyunk maradva tőlük?

2. Végre itt egy karakán edző. Ezt szerettük volna évek óta, nem? Mind Valverde mind Setién egy visszahúzódóbb, passzívabb személyiség volt: soha nem mentek bele nyíltan a konfliktusokba, mindig mindenkit megvédtek és magukat okolták. Ezzel szemben Koeman egy erős karakter, nem fél nyíltan kritizálni, ha valaki nem teljesít és az alapján válogatja a kezdőt, nem pedig név szerint. Valverdénél mikor lett volna csere Griezmann? Ha évek óta egy ilyen edzőt akarunk és végre jön is egy, akkor adjuk már meg neki az időt! Nem mehet mindig minden egycsapásra. 

3. A történelem legjobb játékosát utoljára nézhetjük ebben a mezben. Vagyis szinte biztosan, elég nehéz elképzelni, hogy Messi a következő szezonban is itt játszana. Nem lesz a legjobb szezonja, ez nyilvánvaló, de gondoljunk bele, mennyi mindent adott ez az ember! Ezután nem létezhet más reakció, minthogy hátradőlünk és egyszerűen élvezzük az utolsó meccseit amíg még lehet, közben pedig visszaemlékezünk az összes örömre, amit okozott nekünk. Én már csak ezért is bekapcsolom az összes idei meccset.

4. Fiatalok. Ez is egy hosszú évekre visszamenő kívánsága volt a szurkolóknak. Lehet, hogy nem mindenki akadémista, de ha itt van egy Pedri, aki aktívan megkapja a lehetőséget, akkor tudjunk már örülni neki! Igen, nem lesz minden héten a legjobb, de itt vannak új, baromi izgalmas arcok, akik akár a jövőjét jelenthetik ennek a klubnak. A kezdő átlagéletkora több, mint hármat esett idén, ez baromi sok. A jövő csapata épülhet, ha megfelelő segítséget kap. 

5. Ansu Fati. Mikor volt ilyen utoljára, hogy egy ennyire ordítóan fiatal játékos tud a Barcelona húzóembere lenni? Tipikusan az a játékos, akiről látszik, hogy nem lehet tanítani a tudását. Ezt tehetségnek hívják. Az első kérdésre a válasz szerintem az, hogy 15 éve és Lionel Messi. Belőle meg tudjuk, ki lett. Ha valahogy sikerül elkerülni a csődöt a klubnak, akkor ígéretes tíz év elé nézhetünk, csak várjuk ki türelemmel. 

Természetesen a negatív dolgokat  is le fogom írni idén, de ez a cikk most direkt nem erről szól, ezért csak röviden: továbbra is nagy problémának érzem, hogy felfutó szélső védők nem érnek hátra időben, ezzel baromira kinyílik a csapat széle védekezésben. Másik fő probléma a helyzetkidolgozás, gyakorlatilag az összes meccsen hiányoltam ezek számát. A befejezés sem a legjobb, de a fő probléma szerintem a helyzetek kevéssége, ez pedig a középpályát terheli felelősséggel. Koemannak sokkal korábban kellett volna cserélnie, nem a 82. percben kell behozni százmillió csatárt. 

Barcelona - Real Madrid 1-3

Csak egy nagyon rövid játékosértékelő, nem ez most a lényeg:

Neto - Engem teljesen hidegen hagy a hibája, mert előtte négy góltól mentette meg a csapatot. Másfél év után ez volt az első meccs, amikor láttam, hogy mit tud és teljesen meg vagyok elégedve. 8

Dest - Nagyon ígéretes, újabb pont a játékosmegfigyelőknek, akik sokakkal ellentétben még mindig megérdemelten vannak a klubnál. Nagyon hasznos, hogy mindkét oldalon tud játszani az amerikai. 7

Pique - Én még mindig hiszek benne, de egyelőre sok a hiba. Jobban tetszett az az arány, amikor csak minden harmadik meccsen volt rossz. 5

Lenglet - Ha valami a probléma vele, az a túl sok összehozott tizenegyes és kiállítás. 5

Alba - A gólpasszáért kap ennyit, egyébként ez is csak egy ötös lenne. A felfutások miatt folyamatosan lemarad védekezésben, simán kapjuk róla a gólokat. Ideje lenne alternatívát keresni. 5.5

Busquets - Nagyon régóta próbálom védeni, de ez kezd kétségbeejtő lenni. Ha Koeman mindenképp két vkp-t akar, akkor meg lehet próbálni Pjanicot, de én felvetném, hogy Alena még egy percet sem kapott idén. 5.5

de Jong - Szerintem semmi extra, de így is a jobbak közé tartozott. 7

Pedri - Ez még sok volt neki, de arra jó volt, hogy lássuk. Kicsit jobban kéne rotálnia Koemannak, én már korábban is említettem, hogy Pedrit idén csak a kisebb csapatok ellen tudom elképzelni. 6

Coutinho - Most ő sem volt fényes, de igazából szinte senki se. 6.5

Fati - Baromi sokat dolgozik, és ezt eredményesen teszi. Baromi nagy dolog, hogy 17 évesen ő a csapat húzóembere, ugyanakkor elég sokatmondó a többiekre nézve. 7.5

Messi - Ez egyelőre kétségbeejtően kevés tőle a szezon egészét nézve, bár ez a meccs pont a jobbak közé tartozott. Gyakran már a védők magasságából osztogat: ezek remek passzok. A probléma inkább előrébb van, a góljait senki nem fogja tudni bepótolni. 8