Hosszú összefoglaló cikkünkben már értékeltük a Bartomeu-éra tanulságait, most pedig értékeljük az összes igazolását emelkedő sorrendben a legrosszabbtól a legjobb vételig. Ez a cikk a Facebook-oldalunkon november-decemberben megjelent posztok összesítése. Értékelési szempontjaink közé tartozott a vételi ár, a csapatban mutatott teljesítmény és az esetleges eladási ár. Csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akiket nem visszavásárlási opcióval szereztek meg és pályára is léptek legalább egyszer. Ezeknek a szabályoknak köszönhetően kiesett Denis Suarez és Emerson a listáról. Értékelésünk az amerikai osztályrendszert követi (F-A), az "M" millió eurót jelent. Statisztikáink a cikk megjelenésének időpontjában valósak. 

35. Douglas 

(4M, 8 meccs)

Lord Douglas, a mém. Teljesen érthetetlen volt a leigazolása, általában kerettag sem tudott lenni. Biztos ami biztos, nyolc meccsére jutott egy BL-cím a rengeteg hazai siker mellett, melyekből gyakorlatilag egyáltalán nem vette ki a részét. A folyamatos kölcsönadogatások után lejárt a szerződése és ingyen távozott.

Értékelés: F

34. Matheus Fernandes 

(7M, 1 meccs) 

Télen vásárolta meg a Barcelona Brazíliából a játékost a Barcelona B-be... Vagyis azt hittük, hogy a B-be, de jelentősen meglepődtünk, mikor a féléves eseménytelen Valladolidos kölcsönszerződés után a játékost a felnőtt keretben találtuk szeptemberben. Ő sem biztos, hogy tudja, mit keres Messiék között, de legalább továbbviszi Douglas mester örökségét. Kétszer annyiért, mint maga a legenda. Elég sokat elmond a helyzetről, hogy normális akcióképet sem találtunk a játékosról.

Értékelés: F

33. Martin Braithwaite 

(18M, 21 meccs) 

Imádjuk a dánt, de ez sem tudja elfeledtetni azt a tényt, hogy semmi keresnivalója nincs ebben a csapatban. Persze ez nem az ő hibája, hanem azoké, akik idehozták. Soron kívül érkezett Dembele sérülése miatt egy kiesőjelölt csapatból, aminek ráadásul még nem is ő volt a legjobbja (En-Neysrit egy hónappal azelőtt vitte el a Sevilla.) Az egy dolog, hogy ezzel a Leganest sikerült kiejtenie a klubnak a másodosztályba; még az is elfogadható, hogy nem találtak jobb lehetőséget, de az már elég kevéssé, hogy eltapsoltak ennyit egy olyan játékosért, aki aztán nem több, mint 403 percet kapott Dembele visszatéréséig. Viszonyításképpen: Vidal került pontosan ennyibe, ter Stegen pedig csak 2 millióval volt drágább. Braitwaite egy teljesen felesleges igazolás, ráadásul bőven a csapat szintjén aluli. Ettől persze még szimpatikus, de itt most nem ezt értékeljük.

Értékelés: F

32. André Gomes 

(37M, 78 meccs)

Tipikus eset, amikor nem a játékos hibája a barcelonai karrier kimenetele, hanem azé, aki szerint jó ötlet volt idehozni. Gomes minden elemében borzalmas volt, amin az sem segített, hogy gyorsan közutálat tárgya lett. Luis Enrique nyomta amíg tudta, de tényleg eggyel kevesebben volt vele a csapat, ami egy egész szezonon keresztül már éreztette a hatását. Pontok múltak rajta sajnos. Két év szenvedés után 12 milliós mínusszal továbbállt. 

Értékelés: F 

31. Aleix Vidal 

(17M, 51 meccs)

Vidal teljesítményére a legjobb szó a hullámzó. Bővítve hullámzóan rossz. Bár a 11 gólpassz nem mutat rosszul, a probléma főleg onnan eredt, hogy jobbhátvédnek igazolta le a csapat, csak Vidal nem tudott védekezni. Az előző évek legdurvább produkció néven előadott ámokfutásai közül több hozzá kötődik, egészen kétségbeejtő meccseket hozott néha. Akkor jött, amikor el volt tiltva az igazolásoktól a csapat, de sajnos semmi érdemit nem tudott hozzátenni. Három év szenvedés után feleannyiért továbbállt. 

Értékelés: D-

30. Junior Firpo 

(18 millió, 28 meccs) 

Bartomeuék gondolata dicsérendő, hisz hosszú évekig nem volt Jordi Albának olyan cseréje, aki tényleg balhátvéd lett volna. Aztán megvették Digne-t, akinek bukásával nem adták fel és Firpoban megtalálták újabb jelöltjüket a posztra. Kár, hogy újabb rossz döntést hoztak. Firpo fiatal és gyors, tehát az alapvető tulajdonságok már megvannak a hosszútávú sikerességhez a poszton, csak sajnos minden más hiányzik. Egy viszonylag jó szezon után leigazolták a Betisből, aztán gyorsan kiderült, hogy nincsenek elég jó kvalitásai ehhez a szinthez. Ez azért bosszantó, mert eközben a háznál lett volna Cucurella, őt viszont teljesen kidobták. Azóta ő spanyol válogatott lett, Firpo pedig örülhet, ha bekerül a Barcelona keretébe.

Értékelés: D-

29. Ousmane Dembele 

(130M, 86 meccs) 

"Neeeemneemnemneeemnemnem" - ahogy Németh Szilárd mondja a méltán elhíresült interjújában. Nem.  Ennek semmi értelme. Egyetlen jó dortmundi szezon után a Barcelona kiadott 130 millió eurót a franciáért, ezzel ő vált a klub legdrágább igazolásává. Majd megsérült. Majd megint megsérült. És újra és újra. Több, mint három szezon alatt sikerült nyolcvanhat meccset összehoznia, melyek döntő többségén nemhogy úgy nem játszott, mint egy 130 milliós igazolás, de gyakran még a második csapatban is jobb teljesítményeket lehetett találni. Fortnite, edzéskimaradások, kurvaanyázás a bírónak, volt itt minden tényleg. Csak foci, na az volt nagyon kevés.   

Értékelés: D-

28. Gerard Deulofeu 

(12M, 17 meccs)

Hogy mit érzett Ernesto Valverde és Josep Maria Bartomeu, amikor ez az üzlet megköttetett, az őszintén érdekelne minket. Deulofeu a klub nevelése volt, akiről aztán lemondtak 2013-ban, ekkor folyamatos sikertelen kölcsönadogatás következett. Végül két évvel később megszabadultak tőle hat millióért, hogy aztán még kettővel később kétszer annyiért újra leigazolják. Fél évet szenvedett Barcelonában, lőtt két gólt, majd a Watford volt annyira rendes, hogy ugyanannyiért elvitte, így legalább nem kell F-et adnunk erre. 

Értékelés: D

27. Paco Alcacer 

(30M, 50 meccs)

Jó játékos volt a Valenciában, de ennyire jó? Bár csak pár éve volt, mégis nevetségesnek tűnik 30 millió jelenleg egy csatárért, még akkor is, ha Alcacerről van szó, aki nem volt nagy név: csak Valenciában számított sztárnak és elég egyértelműen a padra jött. Neki kellett volna kiszorítania Suarezt a kezdőből. Ekkoriban Luis Enrique mindenképp igazolni akarta, hogy miért vásárolt meg rosszabbnál rosszabb játékosokat, ebben a hangulatban pedig Alcacer is folyamatosan a pályán találta magát. Egészen sokáig volt vicc tárgya, hogy mennyire gólképtelen: nagyjából fél év kellett neki, hogy először betaláljon. A forma később sem javult, Alcacernek pedig két év után megköszönték a munkáját. 

Értékelés: D

26. Thomas Vermaelen 

(19M, 53 meccs)

Frenkie de Jong kevesebb, mint másfél szezon alatt el fogja elérni azt a meccsszámot, ami Vermaelennek négy év alatt jött össze. Az ötödikben bepróbálkoztak egy kölcsönnel, az sem jött be. Igazából amennyire mémesítve lett a belga védő, még sajnálni is lehet, mert jobb napján kifejezetten jól tudott játszani, de a folyamatos sérülések meghatározóan hátráltatták karrierjét. Ő távozott, de utódja meg is van Dembele személyében. 

Értékelés: D

25. Arda Turan 

(34M, 55 meccs)

Közel sem volt ez olyan rossz ötlet, mint amilyen lett a végkimenetel. A török karrierje csúcsán volt az Atleticoban, egy remek középpályásnak tűnt, akit szélsőként is lehetett használni. Barcelonában így számítottak rá, ezzel viszont az volt a probléma, hogy Neymar és Messi kirobbanthatatlanok voltak. Rotációs alapanyagként egyáltalán nem volt rossz a török az első évben, de később sajnos nagyon visszaesett a teljesítménye és Luis Enrique végleg kimeszelte a csapatból. Eltöltött egy évet úgy, hogy csak edzésre kellett járnia, majd a törökországi kölcsönszerződés alatt óriási balhékba keveredett. Nem csoda, hogy el sem köszöntek tőle idén nyáron, amikor lejárt a szerződése. 

Értékelés: D 

24. Jeremy Mathieu 

(20M, 91 meccs)

Vermaelennel egy nyáron érkezett, és egész vicces (más felfogással inkább szomorú) volt nézni a versenyfutásukat a kezdőért. Általában a francia került oda Vermaelen sérülései miatt, aki enyhén szólva megbízhatatlan teljesítményt nyújtott. Voltak ugyan jobb meccsei, gólja Clasicon, de összességében ez az üzlet nem érte meg a csapatnak ennyiért, úgy meg bőven nem, hogy ingyen távozott három évvel később. 

Értékelés: C-

23. Miralem Pjanic 

(60M, 11 meccs) 

Még mindig sokkoló ez a transzfer. Pjanic egy remek, elismert játékos, de ilyen körülmények között nem volt rá szüksége a csapatnak. Már eleve érthetetlen, hogy miért cserélték ki Arthurra, de ha kettébontjuk az üzletet, akkor egyrészt Pjanic sehogy nem ér hatvanmillió eurót, másrészt harminc éves, harmadrészt tisztán a posztján játszik Busquets és de Jong. Ennyiért maximum a kezdőbe kéne igazolni, nem két évre a padra. Nagyon rossz üzlet volt. 

Értékelés: C-

22. Yerry Mina 

(11,8M, 6 mecs)

Van bárki, aki érti, hogy itt mi történt? De tényleg, akárki? Leigazolták a világ másik feléről, játszani nem játszott, majd fél évvel később eladták háromszor annyiért. Üzleti befektetésnek jó volt, de sportszakmailag abszolút rejtély, hogy mi járt a Barcelona és az Everton vezetőinek fejében. Érdekes, hogy akit meg el kellett volna, azt nemhogy így, de sehogy sem tudták eladni.

Értékelés: C

21. Malcom 

(41M, 24 meccs)

Az egyik fantomigazolás: bár csak két éve játszott itt, már olyan ködös emlék, hogy néha-néha azt hisszük, ez tulajdonképp nem is történt meg. A Rómába szálló gépről szedették le Bartomeuék jó nagy balhét összehozva csak azért, hogy aztán egy évig mellőzze Valvedre, majd továbbadják ugyanannyiért a Zenitnek. Leghíresebb cselekedete a Realnak lőtt gólja, de az Inter elleni találat is pontot ért. 

Értékelés: C

20. Jean-Clair Todibo 

(1M, 5 meccs)

Ez megint egy egészen durva történet, ép ésszel nehéz felfogni, milyen események sorozata vezetett a teljes sztori kialakulásához. Todibót teljesen hirtelen gyakorlatilag ingyen szerezték meg Franciaországból. Baromi fiatal volt, látszott, hogy fejlődnie kell még, ugyanakkor ordított róla, hogy határozott, remekül van felépítve és simán lehet vele számolni hosszabb távon is. Ez valamiért nem történt meg, egy év alatt egész nevetséges 325 percet kapott, majd továbbpasszolták, hiába győzött meg minden szurkolót ez a kevés idő alatt. A bődületesen gyenge Schalke egyik legjobbja volt fél év alatt, de ez sem volt elég. Jelenleg a Benficában van, akik valószínűleg végleg meg fogják venni. Érti ezt valaki? 

Értékelés: C

19. Lucas Digne 

(16,5M, 46 meccs)

Ígéretesen kezdett a francia balhátvéd, akiben Alba utódját látták Bartomeuék, de aztán fél éven belül kiderült, hogy ez nem így lesz. Komoly problémák voltak főleg támadásban, gyakorlatilag lehalt vele a balszárny, de a védekezéssel is gyakran gondok voltak. Valószínűleg túl magas volt neki ez a szint, mert azóta a Premier Leagueben az egyik legjobbjának számít a posztján. Kisebb csoda, hogy nyereséggel tudták továbbadni. 

Értékelés: C

18. Philippe Coutinho 

(145M, 86 meccs)  

Versenyeztetni lehet őket Dembelével, hogy melyik volt a rosszabb üzlet, mi azonban a francia mellett tettük le a voksunkat. Coutinho egy Angliában bizonyított, remek játékosként érkezett, akinek láttuk korábban a kvalitásait. Itt főleg az árral van gond, mert ez egyértelműen nem fog megtérülni a Barcelonának: ennyire sajnos nem jó játékos Coutinho. A fejetlenség közepén érkezett, össze-vissza dobálták a középpálya és a szélek között, lassan tudott csak beilleszkedni, hogy aztán másfél évvel később már repüljön is Münchenbe. Ott csereként egész hasznos volt, így most Barcelonában is kapott egy másik esélyt. Reméljük, élni tud vele, mert ez eddig ennyiért kevés. 

Értékelés: C 

17. Samuel Umtiti 

(25M, 116 meccs) 

Nagyon ellentmondásos igazolás vált belőle az évek során. Elképesztően jól kezdett, kiszorította Mascheranot és stabil kezdővé vált rögtön az első évben, nagyon stabil párost alkottak Piquevel. Az első két év mámorban telt: az előző öt év legjobb igazolásának is nevezték. Aztán megjöttek azok a fránya sérülések, és Umtiti folyamatosan kidőlt, gyakorlatilag nem lehetett rá számítani. Az sem segített, hogy a Világbajnokság előtt a műtét helyett az oroszországi tornát választotta, erre pedig rámehetett a karrierje. Azon kevesek közé tartozik a listáról, akik még mindig itt vannak, de jelenleg a keret egyik leggyengébb játékosa.

Értékelés: C+

16. Neto 

(26M, 14 meccs)

Cillessennel cseréltek helyet, amikor a holland Valenciába költözött. Neto egy komoly kapus, a Juventus portáját is védte, de ter Stegen mögött nem számíthatott sok játéklehetőségre. Ehhez képest még annál is kevesebbet kapott, gyakorlatilag csak a kupában illetve a német sérülése esetén léphetett pályára, így jött ki másfél év alatt a tizennégy meccs. Ennél azért ő többet érdemelne, és nem is biztos, hogy ennyiért kéne a klubnak évi hat meccsre játékost igazolnia. Erre ott lennének a fiatalok. 

Értékelés: B-

15. Antonie Griezmann 

(120M, 62 meccs) 

Óriási cirkusza után egy évvel úgy döntött, igent mond a csapat második ajánlatára. A világbajnok kezdő csatára, akit a világ egyik legjobbjaként tartanak számon posztján bekerül egy csapatba, ahol egy nála jóval idősebb, szintén a legjobbak között jegyzett régi motoros marad a posztján, ő pedig kikerül szélre, ahol érthetően soha nem szerepelt még. És ki csodálkozik, hogy nem megy neki? Ez volt az első év, a másodikra Suarez távozott, így itt lenne az idő Griezmannak feljebb lépni. Ez eddig sajnos nem történt meg. Védekezni kifejezetten jól tud, de sajnos elöl túl keveset nyújt egy 120 milliós igazoláshoz képest. 

Értékelés: B-

14. Nelson Semedo 

(35,7M, 124 meccs)

Sokkal több lehetett volna ebben, de valamiért nem sikerült. Fiatal, ígéretes jobbhátvédként csatlakozott egész magas összegért, hogy aztán három évvel később olcsóbban, áron alul adják el. Semedo egyik nagy erénye a gyorsasága volt, mellyel felüdülésként hatott a lassabb, megfontoltabb Sergi Roberto mellett. Ugyanakkor védekezésben sokkal jobb volt a spanyol, Semedon pedig nem látszott javulás a második és harmadik évben. Ez összességében azt eredményezte, hogy Semedo nem tudott annyi pluszt hozzáadni támadásban, mint amennyit Roberto védekezésben, így érthetően távozott, az érte kapott összeg viszont erősen hiányos. 

Értékelés: B-

13. Francisco Trincao 

(31M, 14 meccs) 

A viszonylag neves portugál bajnokságból érkezett nagyon fiatalon, jelentős pénzért, és hétvégi összefoglaló videókban lehetett látni, mennyire tehetséges játékosról beszélünk. Barcelonában egyelőre várat magára bármilyen jó teljesítmény, de türelmesnek kell lennünk. Nem szabad, hogy megtévesszen minket Fati vagy Pedri zsenialitása: egyáltalán nem az a normális, hogy ilyen fiatalon azonnal jó teljesítményt nyújt egy tinédzser. Példaként ott van Trincao portugál csapattársa, Joao Felix: az irdatlan sok pénzért igazolt csatár az első szezonban szenvedett az Atleticoban, gyakran csak a padon volt; idén már csapata legjobbja. Trincaonak idő kell, mi hiszünk benne, hogy ez egy jó üzlet lesz. 

Értékelés: B

12. Pedri 

(7,2M, 14 meccs) 

Tiniként igazolták le aprópénzért a másodosztályból, ehhez képest akkorát robbant, hogy talán még a játékosmegfigyelők is megijedtek. Jó tudni, hogy legalább utóbbi szakemberek jól dolgoznak, mert ez a srác egészen fantasztikusan játszik életkorához képest. Ezekkel az igazolásokkal még óvatosan bánunk, hisz három hónap alatt nem sokat lehet látni, de Pedri folyamatos játéklehetőséget kapva egyre inkább meggyőz minket, hogy ez egy remek üzlet volt. 

Értékelés: B

11. Arthur Melo

(31M, 72 meccs)

Ismeretlen játékosként érkezett Brazíliából, ám gyorsan kiderült tehetsége. Leginkább Xavihoz hasonlított, fantasztikusan tudta fedezni testével a labdát, remekül forgolódott és játszotta meg a társakat. Nagyon fiatalon érkezett, így abszolút elégedettek lehettek vele a szurkolók az első, bemutatkozó év után. A második sem indult rosszul, de aztán valami félrement. Kimaradozott a kezdőből, olykor a keretből is; prostik, ittas vezetés árnyékolta be az évét, majd a vezetőség látszólag teljesen érthetetlenül kicserélte Pjanicra. Legalább sikerült kétszer annyiért megválni tőle, mint amennyiért jött, de neki itt kellett volna maradnia, mert még mindig rengeteg van benne. 

Értékelés: B

10. Jasper Cillessen 

(13M, 32 meccs)

Hogyan legyél gyakorlatilag nulla játékkal közönségkedvenc? Bemutatja Jasper Cillessen, aki Bravot váltotta a cserepadon. Méltatlanul kevés lehetőséget kapott ahhoz képest, hogy stabilan Hollandia első számú kapusa: általában a kupában védett, ahol a vele játszó cserecsapatnak köszönhetően a gyengébb ellenfelek is foglalkoztatták a hálóőrt. Itt töltött három éve alatt kiderült, hogy egy remek kapusról van szó, aki emberileg nagyon szerethető, de teljesítményben nyilván nem tud felérni ter Stegenhez. Ebben a három évben talán a Barcának volt a legerősebb kapusfelhozatala a United mellett, Cillessen pedig emelt fővel távozhatott. 

Értékelés: B

9. Sergino Dest 

(21M, 11 meccs)

Az Ajax valamilyen szinten a megbízhatóság fellegvára, az innen elhozott fiatal játékosok nagy része remekül teljesít új csapatában. A holland klub azon kivételes egyesületek közé tartozott, akikkel jó volt a Bartomeu-vezetés viszonya, így nem csoda, hogy Dest itt kötött ki. Fiatal, gyors, magabiztos és tehetséges, nem izgulta túl a bemutatkozást egy olyan poszton, ami idegen volt számára, és azóta is szépen lépeget előre. Meggyőződésünk, hogy ő lesz az elmúlt évek legjobb igazolása hátul, hosszútávon lehet majd rá számítani és meghatározó játékos lesz Barcelonában.

Értékelés: B+

8. Paulinho 

(40M, 49 meccs)

Sokan - köztük jómagam is- fizikai sokkot kaptunk, amikor ez az üzlet megköttetett. Nehezen volt értelmezhető: Kínából hoztak vissza egy középkorú brazilt, aki Angliában már megbukott, piaci értékét csak 15 millióra becsülték, stílusra pedig annyi köze volt a Barcelonához, mint egy Championship-es darálónak. Aztán jöttek az első hírek, hogy a játékosok le vannak nyűgözve Paulinhotól az első edzés után. Valverdének szüksége volt egy hozzá hasonló játékosra, ő pedig nagyon gyorsan beilleszkedett, és elképesztően eredményes évet zárt. Távozása legalább annyira rejtélyes volt, mint érkezése: a Guangzhou ugyanannyiért visszavette egy év után, mint amennyiért elengedte. Mintha mi sem történt volna. 

Értékelés: B+

7. Arturo Vidal 

(18M, 96 meccs)

Paulinho távozásával és Valverde maradásával egyértelmű volt, hogy az edzőnek szüksége lesz még egy hasonló kaliberű középpályásra, így senkit nem lepett meg Vidal érkezése. Paulinhoval ellentétben a chileit örömmel fogadta a közönség nagy része, ami nem is csoda, hiszen ő egy Európában bizonyított remek képességű játékosként érkezett kifejezetten olcsón. Bele is vetette magát az itteni életbe, a legeredményesebb középpályása volt a csapatnak két éven keresztül. Igazi csupaszív figura, azonban néha kijöttek a technikai- és futásbeli hiányosságai. 

Értékelés: B+

6. Claudio Bravo 

(12M, 75 meccs)

A liga egyik legjobb kapusaként szerződtette a Barcelona, ő volt Bartomeu egyik korai igazolása. Rutinos, bizonyított kapusként érkezett, és bár a 13-as mezszámot kapta, egyértelmű volt, hogy ő lesz a kezdő. Két itt töltött éve alatt a ligában védett. Megbízhatóság és kiegyensúlyozottság jellemezte, abszolút szerethető figurája volt a csapatnak. Végül azért kellett távoznia, hogy ter Stegenből első számú kapus válhasson, és még profitot is hozott a klubnak. 

Értékelés: A

5. Clément Lenglet 

(36M, 99 meccs)  

Fantasztikusan alakul ez a karrier ahhoz képest, hogy eredetileg a padra igazolták a franciát Bartomeuék. Akkoriban egyértelműnek tűnt a Pique-Umtiti páros, azonban utóbbi sérüléseivel megadta a lehetőséget Lenglet-nak, aki nagyon magabiztos teljesítményt nyújtva gyorsan kiszorította vetélytársát. Gyakorlatilag leigazolása után egy hónappal a kezdőben találta magát. Nem az a feltűnő játékos, csöndben végzi a dolgát, általában a kötelezőt nyújtja és nem többet. Nyilván vannak hiányosságai; jó kérdés, hogy a zsenialitása miatt kap ennyi lehetőséget vagy mert nincs más, de elnézve a többi versenyzőt, nem akkora csoda, hogy befér a legjobb ötbe a francia. 

Értékelés: A

4. Frenkie de Jong 

(86M, 56 meccs) 

Ez nagyon sok pénz egy ennyire fiatal, Európában gyakorlatilag ismeretlen játékosért. Utóbbit azért nem nagy bátorság leírni, mert Bartomeuék már az Ajax tavaszi BL-menetelése előtt lecsengették a milliókat az Ajaxnak, így de Jong úgy ejthette ki a Realt a BL-ből, hogy mindenki tudta: nyártól már bajnokikon is meccselhet velük. Nem titkoltan Busquets utódjaként igazolták a hollandot, akinek már első szezonban sikerült megcsillogtatnia fantasztikus képességeit. Egyelőre nyilván nem tett le annyit az asztalra, mint spanyol kollégája, de bőven lesz még rá ideje, hiszen azonnal alapember lett a csapatban, abszolút megérdemelten. 

Értékelés: A

3. Ivan Rakitic 

(20M, 310 meccs)

Utólag nevetségesen olcsón sikerült leigazolni az évtized közepének egyik legjobb középpályását. Lehetőségeihez képest a legjobban pótolta a távozó Xavit, első évében kulcsszerepe volt a BL-győzelemben és évekig stabil kezdőnek számított. Az első 2-3 éve után azonban jelentősen visszaesett a teljesítménye, lelassult fizikálisan és fejben is. Ugyanakkor ennyiért ez egy fantasztikus vétel volt és jó emlékekkel gondolhatunk a horvátra. 

Értékelés: A

2. Marc-André ter Stegen 

(20M, 242 meccs) 

Utólag vicces, hogy eredetileg második kapusnak lett igazolva. Persze ez akkor egy jó döntés volt, hisz vetélytársaként Bravo idősebb és rutinosabb volt nála, így a meccsek többségén ő védett, a német pedig a BL-ben és a kupában bizonyíthatott. Két év alatt kiderült, hogy mindketten nagyon jó kapusok, így a helyzet nem volt tovább tartható: valakinek távoznia kellett. A klub a jövőre gondolt, mi pedig tudjuk, mennyire jól döntöttek. Első számú kapusként a világ egyik legjobbjává fejlődött a német és még mindig rengeteg éve van hátra.

Értékelés: A+

1. Luis Suarez 

(82M, 283 meccs)

Kis híján bankot robbantott érte a csapat, hogy aztán az első három hónapban ne is játsszon Chiellini megharapása miatt. Baromira megérte. Nem egyszerű figura az uruguayi, de ha egyszer lenyugszik, akkor a világ legjobb csatára válik belőle. Mi pedig voltunk annyira szerencsések, hogy ez pont a Barcelonában történt meg. Páratlan triót alkottak Messivel és Neymarral: Suarez Aranycipőt nyert az egyik ilyen évben, majd a brazil távozása után ő lett Messi első számú társa. Ugyanúgy, mint Rakitic esetében, azért itt is kijöttek a problémák az évek múlásával, de még így is brutális számokat produkálva abszolút megérdemelten lett a csapat harmadik legeredményesebb gólvágója.

Értékelés: A+

 

Ha nem olvastad még összefoglalónkat a Bartomeu-éráról, most megteheted itt!