Azt már korábban bizonyosan említettük, legalábbis szerettük volna, hogy cikk csak akkor készül, amikor tényleg van értelme, van miről írni. Úgy jó egy hónapja először adódott erre lehetőség, merthogy. Nem csak az történt, hogy a csapat megverte hazai pályán az első helyezettet, hanem emellett sikerült szép focit is villantani. Ha az elmúlt 3-4 hónapot nézzük, ez azért ritkaság számba megy, külön-külön is, nem, hogy együtt. Szóval megint volt egy jó meccs, megint örülhettünk egy kicsit, de megint nem bízhatjuk el magunkat, mert az egész megint roppant hamar visszájára fordulhat. 

A Sociedad Alguacil kezei alatt szép lassan megerősödött, és elkezdett komoly tényezővé válni, mostmár nem csak egy mumus, aki otthon megszorongat, idegenben viszont minden további nélkül tömik ki a nagyok. És akkor itt jönne be Koeman dicsérete, mert hogy ő minden további nélkül kitömhette volna őket. Az utóbbi időben elkezdtem azon merengeni, hogy vajon mivel lehetne védeni Koemant vajon mennyire az edző és mennyire a csapat hibája az, hogy jelenleg tökre jó dolognak számít az, hogy 5. helyen, Európa Ligát érő pozícióban vagyunk (bár, ha belegondolunk, hogy pl. az Arsenal szurkolók mit meg nem adnának egy ilyenért...na mindegy). És ez a meccs tökéletesen megmutatta, mi a helyzet, mik az arányok. Előrebocsátom, hogy rengeteg szám és matek lesz ebben.  

Koeman taktikája lényegében az, hogy kis játékokkal, sok mozgással, beinduló emberekkel a meccs elejétől fogva gyorsan a kapu elé jussunk, és lehetőleg első szándékból alakítsunk ki helyzeteket. 12 mérkőzésen 111 alkalommal próbálkozott a Barca a tizenhatoson belülről, az meccsenként valamivel kevesebb, mint 10 lövés. Ezek nem mindegyike ziccer természetesen, de az levonható belőle, hogy a (lövő)helyzeteink megvannak. Ezekből mindösszesen 14 gól született, szóval azt is megtudhatjuk ezekből, hogy átlagosan 7,9 büntetőterületen belülről leadott lövésenként szerez gólt a csapat (ezeknek a lövéseknek az átlag xG-je nem is rossz, 0,16). Ez pedig egy olyan dolog, ami nem az edzőn múlik. Ez azon múlik, hogy a pályán lévők mennyire összpontosítanak lövéseknél. 

De mi is ennek a lényege? Az, hogy megvannak a helyzeteink, a játék alapvetően kezd összeállni. A játékosok egyre jobban értik, mit akar a Mester, vannak begyakorolt figurák, mozgások, a játék sebessége is kezd egészen rendben lenni, és mivel kifejezetten sok támadást vezet és fejez be a csapat, ezért a szükséges passzpontosság is megvan. A Sociedad ellen is sikerült ezeket az elemeket hozni, 60 percig. Szépen játszott a csapat, mindenkiben benne volt a küzdeni akarás, a fiatalok kifejezetten jó teljesítményt nyújtottak, mindenki ment előre, minden klappolt. Egy ponton abszolút úgy is nézett ki a dolog, hogy akár ki is tömhetjük az ellenfelet, majd aztán jött Griezmann és a hajfonatai, és védőket megszégyenítő módon vágdosta ki a nagyobbnál nagyobb helyzetekben a labdát a kapu torkából. 

Volt egy pont, ahol Alguacil azt gondolhatta: "jó, ha ti nem akartok több gólt rúgni, akkor majd akarunk mi." Itt meg is változott a játék képe, és az utolsó 30 percben a Sociedad diktált. Kár, hogy nem tudok beszerezni hiteles számadatot arról, hány támadást vezettek a meccs ezen szakaszában, és hogy a mutatott játék alapján mondjuk x-es állásnál mennyivel tűntek volna esélyesebbnek, de azt kijelenthetjük, hogy a meccs utolsó 30 percében a Barcelona előnyben hazai pályán foggal körömmel küzdött, hogy kibrusztolja magának a 3 pontot. Ezzel csak az a gond, hogy teljesen szükségszerűtlen lett volna, és 60 perc alatt be lehetett volna fejezni a meccset, minden érdemi kérdést meg lehetett volna válaszolni. Ehhez csak annyi kellene, hogy jobban összpontosítson mindenki, aki a pályán van. Mert eddig el lehetett lötyögni a nagyobb meccseket, mert "hosszú még a szezon", meg "nem a Classicon dől el a bajnokság". De az igazság az, hogy egyre rövidebb, és egyre több olyan meccs jön olyan ellenfelek ellen, ahol a kihagyott helyzetek megbosszulják önmagukat, és ahol nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy egy órán át, 2-1-ig focizunk, utána meg majd kivédekezzük. 

Ahogy azt a meccs elejének alakulása is mutatta, egyre nagyobb akaraterő van a játékosokban (egy kicsit utánanéztem, és többször kerültünk hátrányba idén, de ez volt az első alkalom, hogy fordítani tudtunk), de továbbra is komoly gondok vannak egyesek fejében. A klub körül uralkodó állapotok jelenleg borzalmasak, a játékosok a januári bérükről lemondtak, hogy a klub ne szűnjön meg egyáltalán létezni, tetemes adósságok halmozódtak fel, azt egyelőre nem tudni, lesz-e bármi lehetőség a télen igazolni játékost, játékosokat (szükség éppenséggel lenne itt-ott emberre), jön az elnökválasztás, valamit kezdeni kellene Messi kedvtelenségével is, és akkor mindezek közepette ül az irodájában Koeman, és próbál a szarból várat építeni. Az ehhez szükséges játék kezd összeállni, ezt láthattuk többször is, viszont amíg nem ül le mindenkivel beszélgetni, és tesz rendet mindenki fejében, vagy bíz ezzel meg egy pszichológust, addig nem várhatunk ennél sokkal többet, csak remélhetjük, hogy ez legalább egy BL-indulásra elég lesz majd. 

Barcelona 2:1 Real Sociedad (Jordi Alba, Frenkie de Jong)

ter Stegen - akkor lehet igazán érezni, mekkora a baj, amikor a csapat egyik (ha nem a) legintelligensebb és legkimértebb játékosának a fejében is olyan zavarok vannak, amik kapitális hibákhoz vezetnek. Az elmúlt 1 hónapban két ilyen eset is volt, és mindkettőn olyan gólt kaptunk belőle, amely a különbséget jelentette. Viszont ezúttal megint azt a Stégát kaptuk, akit annyira bálványozunk. Nyomás alatt ismét pontos és jó labdákat adott, az apróbb védéseket rutinból tolta, majd amikor egyszer ki is csusszant a kezéből, 2 pontot érő óriási bravúrt mutatott be. Ilyenkor mutatja meg, mekkora kincs ő nekünk, mert bár voltak átmeneti rövid zárlatok nála is, de összevakarta magát, és megint lehozott egy jó meccset. (Szerintem simán lehetne csapatkapitány) 7,5

Jordi Alba - tavaly ilyenkor arról beszéltünk, hogy volt egy év, amikor egy kiváló formában játszó Alba keserítette meg mindenki dolgát, aztán ez elmúlt. Idén Koeman keze alatt megint elindult felfelé. Érezhetően vesztett a lendületéből, amíg a támadásokkal kivétel nélkül időben felér, a visszazárásokkal néha meggyűlik a gondja, ilyenkor azonban az oldalán biztosító örökmozgó Frenkie biztosít, így ebből sincs komoly gond. Fantasztikus érzéke van ahhoz, hogy kell pont jó időben középre tenni a labdát, és általában szeme is van az ilyen beadásoknak. A fentebb említett de Jongnak is így adott egy tökéletes ütemű gólpasszt, amivel fordítottunk. Ja, egyébként az egyenlítő gólt maga Alba jegyezte, egy elképesztő kapáslövésből. 9,5

Araujo & Mingueza - nem mondom, hogy nem sápadtam el, amikor megláttam, hogy őket választotta Koeman az első helyezett elleni, kiemelten fontos meccsen hazai pályán a védelem tengelyébe. Minden komolyabb kételyem eloszlatták elég hamar. Kiderült, hogy mégsem olyan ártalmas a lendületes fiatalokat betenni középre, még akkor sem, ha esetleg kevés tapasztalattal rendelkeznek. De abszolút rászolgáltak, hogy együtt játsszanak, mindketten jó teljesítményt nyújtottak korábban, Lenglet pedig két hét alatt annyit balfaszkodott, mint ittléte alatt még összesen soha, így ez tűnt a jó választásnak. Az bíztató, hogy ennyire bízik bennük az edző, az pedig egyenesen meggyőző, hogy még nyomás alatt sem roppantak össze - mert azért volt belőle bőven, és nem egy Osasuna próbálta meg a kapujához szorítani a Barcát -, állták a sarat, fejben végig ott voltak. Abszolút megvan abban a fantázia, hogy néha a sokkal sokkal mozgékonyabb fiatal páros jusson szerephez, akár nagyobb meccseken is. 7-7

Dest - nem sikerült vinnie a showt, azt viszont igen bizonyítania, hogy neki kell lennie az első számú jobb védőnek. 19 évesen kimagasló játékintelligenciája van, a technikai tudása és a magabiztossága lehengerlő. Nagyon hasznos a játéka, és erre Koemannak emlékeznie kell majd akkor, amikor Roberto újra egészséges, és el kell döntenie, ki játsszon. 6,5

Frenkie de Jong - nem egyedi az, amiben ő igazán jó, viszont egyedi képességei révén nem a következő Xavi, vagy Iniesta, vagy Zidane, vagy Dárdai, hanem az első de Jong. Megint kiment a pályára, letett egy komoly mennyiségű és minőségű munkát, futott oda-vissza, kereste a labdát, a labda is kereste őt, gyakorlatilag állandó passzopciót biztosított. A támadásépítésben éppen ugyanolyan hasznos tudott lenni, mint a védekezésben, és mint azt láthattuk, ha arról van szó, akkor a befejezések sem idegenek tőle. És még egy ilyen meccs után is van egy kis hiányérzete az embernek, mert ott van az, hogy még ez sem tűnt úgy, hogy ez a maximum, ami benne van. Mégis elég gyorsan kezdek beleszeretni a játékába. Jelenleg vitán felül a csapat egyik legjobbja és legfontosabbja. 8,5

Sergio - tegnap ő volt Mr. Rutin a középpálya tengelyében. Végre ő is egy olyan teljesítményt nyújtott, amit már vártunk tőle egy ideje. Persze, folyamatosan kitűnik az, hogy beleütközik a saját korlátaiba, ezért is indokolatlan, hogy minden meccsen minden áron ő kezdjen (vagy a nála még talán rosszabb Pjanic), de most jól jött a rutinja Minguezaék előtt. 7

Braithwaite - azért az, hogy amikor 5 méterre kerülsz a kaputól, és úgy rúgod fölé a helyzetet, ahogyan csak akkor megy, ha kifejezetten ezt akarod, még tőle is kicsit sok. Korlátozottak a képességei, az akaratereje korlátlan, de ezeknek nem sok hasznát vesszük, ha kiteszik a szélre. Sőt, gyakorlatilag semmi hasznát nem vettük. 5

Pedri - a szezon elején alapembernek számított, és hozta is a szintet. Na nem azt, amit vártunk tőle, hanem egy annál sokkal magasabbat. Aztán valahogy ez elkezdett esni, viszont védelmében mondanám, hogy nem várhatjuk el egy életében először elsőosztályban szereplő játékostól, hogy a debütálásának napjától kezdve klasszisokat megszégyenítő formát mutasson. Be kell őt is építeni, fel kell készíteni a profi karrierre. A tehetsége továbbra is lenyűgöző, most is hozott egy klasszis meccset. Konkrétan talán az írja le legjobban elszántságát, sokoldalúságát és tálentumát, hogy miután Koeman betette pivotba, fogta, és hozta az elvárásokat, sőt, utolsó emberként a nála termetesebb és gyorsabb Isak elé úgy vetette be magát, hogy szerencsétlen aztán akkorát nyekkent a kapufán, hogy azt nézni is fájt. 7,5

Messi - nem tudom, hova tegyem ezt a mostanit, mert megint nem látszott rajta, hogy úgy igazából érdekelné a meccs, vagy hogy tényleg játszani szeretne, ugyanakkor fontos tagja volt a csapatnak, megint a legtöbb támadás rajta ment keresztül. Noha a góllövés nem nagyon megy neki idén, azért még mindig látszik, hogy ha ott van, és nem az van, hogy tényleg szarik bele, csak egyszerűen kedvtelen, akkor is releváns tényező. 7

Griezmann - sikerült elhitetnie velünk azt, hogy végre kilábalt ebből a szenvedős török/argentin/brazil szappanoperára hasonlító korszakából, amikor a világ minden fájdalmával az arcán hajszolja a célját, de folyamatosan elbukik. Lőtt pár gólt pár meccsen, játszott jól párszor, aztán most megint elkezdett olyanokat csinálni, hogy 200%-os ziccerben, ahol konkrétan egy oda állított liszteszsákról bepattan a labda, kihagyja. Eszembe is jutott róla az a kép, ahol talán Jesus Navas a gólvonal előtt van a labdával, és a felirat így szól: how am I supposed to tell my kids he missed it? (hogyan fogom elmondani a gyerekeimnek, hogy ezt kihagyta?) De tényleg...az ilyeneket annyira elhagyhatná már. 6

 

 

Hosszú összefoglaló cikkünkben már értékeltük a Bartomeu-éra tanulságait, most pedig értékeljük az összes igazolását emelkedő sorrendben a legrosszabbtól a legjobb vételig. Ez a cikk a Facebook-oldalunkon november-decemberben megjelent posztok összesítése. Értékelési szempontjaink közé tartozott a vételi ár, a csapatban mutatott teljesítmény és az esetleges eladási ár. Csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akiket nem visszavásárlási opcióval szereztek meg és pályára is léptek legalább egyszer. Ezeknek a szabályoknak köszönhetően kiesett Denis Suarez és Emerson a listáról. Értékelésünk az amerikai osztályrendszert követi (F-A), az "M" millió eurót jelent. Statisztikáink a cikk megjelenésének időpontjában valósak. 

35. Douglas 

(4M, 8 meccs)

Lord Douglas, a mém. Teljesen érthetetlen volt a leigazolása, általában kerettag sem tudott lenni. Biztos ami biztos, nyolc meccsére jutott egy BL-cím a rengeteg hazai siker mellett, melyekből gyakorlatilag egyáltalán nem vette ki a részét. A folyamatos kölcsönadogatások után lejárt a szerződése és ingyen távozott.

Értékelés: F

34. Matheus Fernandes 

(7M, 1 meccs) 

Télen vásárolta meg a Barcelona Brazíliából a játékost a Barcelona B-be... Vagyis azt hittük, hogy a B-be, de jelentősen meglepődtünk, mikor a féléves eseménytelen Valladolidos kölcsönszerződés után a játékost a felnőtt keretben találtuk szeptemberben. Ő sem biztos, hogy tudja, mit keres Messiék között, de legalább továbbviszi Douglas mester örökségét. Kétszer annyiért, mint maga a legenda. Elég sokat elmond a helyzetről, hogy normális akcióképet sem találtunk a játékosról.

Értékelés: F

33. Martin Braithwaite 

(18M, 21 meccs) 

Imádjuk a dánt, de ez sem tudja elfeledtetni azt a tényt, hogy semmi keresnivalója nincs ebben a csapatban. Persze ez nem az ő hibája, hanem azoké, akik idehozták. Soron kívül érkezett Dembele sérülése miatt egy kiesőjelölt csapatból, aminek ráadásul még nem is ő volt a legjobbja (En-Neysrit egy hónappal azelőtt vitte el a Sevilla.) Az egy dolog, hogy ezzel a Leganest sikerült kiejtenie a klubnak a másodosztályba; még az is elfogadható, hogy nem találtak jobb lehetőséget, de az már elég kevéssé, hogy eltapsoltak ennyit egy olyan játékosért, aki aztán nem több, mint 403 percet kapott Dembele visszatéréséig. Viszonyításképpen: Vidal került pontosan ennyibe, ter Stegen pedig csak 2 millióval volt drágább. Braitwaite egy teljesen felesleges igazolás, ráadásul bőven a csapat szintjén aluli. Ettől persze még szimpatikus, de itt most nem ezt értékeljük.

Értékelés: F

32. André Gomes 

(37M, 78 meccs)

Tipikus eset, amikor nem a játékos hibája a barcelonai karrier kimenetele, hanem azé, aki szerint jó ötlet volt idehozni. Gomes minden elemében borzalmas volt, amin az sem segített, hogy gyorsan közutálat tárgya lett. Luis Enrique nyomta amíg tudta, de tényleg eggyel kevesebben volt vele a csapat, ami egy egész szezonon keresztül már éreztette a hatását. Pontok múltak rajta sajnos. Két év szenvedés után 12 milliós mínusszal továbbállt. 

Értékelés: F 

31. Aleix Vidal 

(17M, 51 meccs)

Vidal teljesítményére a legjobb szó a hullámzó. Bővítve hullámzóan rossz. Bár a 11 gólpassz nem mutat rosszul, a probléma főleg onnan eredt, hogy jobbhátvédnek igazolta le a csapat, csak Vidal nem tudott védekezni. Az előző évek legdurvább produkció néven előadott ámokfutásai közül több hozzá kötődik, egészen kétségbeejtő meccseket hozott néha. Akkor jött, amikor el volt tiltva az igazolásoktól a csapat, de sajnos semmi érdemit nem tudott hozzátenni. Három év szenvedés után feleannyiért továbbállt. 

Értékelés: D-

30. Junior Firpo 

(18 millió, 28 meccs) 

Bartomeuék gondolata dicsérendő, hisz hosszú évekig nem volt Jordi Albának olyan cseréje, aki tényleg balhátvéd lett volna. Aztán megvették Digne-t, akinek bukásával nem adták fel és Firpoban megtalálták újabb jelöltjüket a posztra. Kár, hogy újabb rossz döntést hoztak. Firpo fiatal és gyors, tehát az alapvető tulajdonságok már megvannak a hosszútávú sikerességhez a poszton, csak sajnos minden más hiányzik. Egy viszonylag jó szezon után leigazolták a Betisből, aztán gyorsan kiderült, hogy nincsenek elég jó kvalitásai ehhez a szinthez. Ez azért bosszantó, mert eközben a háznál lett volna Cucurella, őt viszont teljesen kidobták. Azóta ő spanyol válogatott lett, Firpo pedig örülhet, ha bekerül a Barcelona keretébe.

Értékelés: D-

29. Ousmane Dembele 

(130M, 86 meccs) 

"Neeeemneemnemneeemnemnem" - ahogy Németh Szilárd mondja a méltán elhíresült interjújában. Nem.  Ennek semmi értelme. Egyetlen jó dortmundi szezon után a Barcelona kiadott 130 millió eurót a franciáért, ezzel ő vált a klub legdrágább igazolásává. Majd megsérült. Majd megint megsérült. És újra és újra. Több, mint három szezon alatt sikerült nyolcvanhat meccset összehoznia, melyek döntő többségén nemhogy úgy nem játszott, mint egy 130 milliós igazolás, de gyakran még a második csapatban is jobb teljesítményeket lehetett találni. Fortnite, edzéskimaradások, kurvaanyázás a bírónak, volt itt minden tényleg. Csak foci, na az volt nagyon kevés.   

Értékelés: D-

28. Gerard Deulofeu 

(12M, 17 meccs)

Hogy mit érzett Ernesto Valverde és Josep Maria Bartomeu, amikor ez az üzlet megköttetett, az őszintén érdekelne minket. Deulofeu a klub nevelése volt, akiről aztán lemondtak 2013-ban, ekkor folyamatos sikertelen kölcsönadogatás következett. Végül két évvel később megszabadultak tőle hat millióért, hogy aztán még kettővel később kétszer annyiért újra leigazolják. Fél évet szenvedett Barcelonában, lőtt két gólt, majd a Watford volt annyira rendes, hogy ugyanannyiért elvitte, így legalább nem kell F-et adnunk erre. 

Értékelés: D

27. Paco Alcacer 

(30M, 50 meccs)

Jó játékos volt a Valenciában, de ennyire jó? Bár csak pár éve volt, mégis nevetségesnek tűnik 30 millió jelenleg egy csatárért, még akkor is, ha Alcacerről van szó, aki nem volt nagy név: csak Valenciában számított sztárnak és elég egyértelműen a padra jött. Neki kellett volna kiszorítania Suarezt a kezdőből. Ekkoriban Luis Enrique mindenképp igazolni akarta, hogy miért vásárolt meg rosszabbnál rosszabb játékosokat, ebben a hangulatban pedig Alcacer is folyamatosan a pályán találta magát. Egészen sokáig volt vicc tárgya, hogy mennyire gólképtelen: nagyjából fél év kellett neki, hogy először betaláljon. A forma később sem javult, Alcacernek pedig két év után megköszönték a munkáját. 

Értékelés: D

26. Thomas Vermaelen 

(19M, 53 meccs)

Frenkie de Jong kevesebb, mint másfél szezon alatt el fogja elérni azt a meccsszámot, ami Vermaelennek négy év alatt jött össze. Az ötödikben bepróbálkoztak egy kölcsönnel, az sem jött be. Igazából amennyire mémesítve lett a belga védő, még sajnálni is lehet, mert jobb napján kifejezetten jól tudott játszani, de a folyamatos sérülések meghatározóan hátráltatták karrierjét. Ő távozott, de utódja meg is van Dembele személyében. 

Értékelés: D

25. Arda Turan 

(34M, 55 meccs)

Közel sem volt ez olyan rossz ötlet, mint amilyen lett a végkimenetel. A török karrierje csúcsán volt az Atleticoban, egy remek középpályásnak tűnt, akit szélsőként is lehetett használni. Barcelonában így számítottak rá, ezzel viszont az volt a probléma, hogy Neymar és Messi kirobbanthatatlanok voltak. Rotációs alapanyagként egyáltalán nem volt rossz a török az első évben, de később sajnos nagyon visszaesett a teljesítménye és Luis Enrique végleg kimeszelte a csapatból. Eltöltött egy évet úgy, hogy csak edzésre kellett járnia, majd a törökországi kölcsönszerződés alatt óriási balhékba keveredett. Nem csoda, hogy el sem köszöntek tőle idén nyáron, amikor lejárt a szerződése. 

Értékelés: D 

24. Jeremy Mathieu 

(20M, 91 meccs)

Vermaelennel egy nyáron érkezett, és egész vicces (más felfogással inkább szomorú) volt nézni a versenyfutásukat a kezdőért. Általában a francia került oda Vermaelen sérülései miatt, aki enyhén szólva megbízhatatlan teljesítményt nyújtott. Voltak ugyan jobb meccsei, gólja Clasicon, de összességében ez az üzlet nem érte meg a csapatnak ennyiért, úgy meg bőven nem, hogy ingyen távozott három évvel később. 

Értékelés: C-

23. Miralem Pjanic 

(60M, 11 meccs) 

Még mindig sokkoló ez a transzfer. Pjanic egy remek, elismert játékos, de ilyen körülmények között nem volt rá szüksége a csapatnak. Már eleve érthetetlen, hogy miért cserélték ki Arthurra, de ha kettébontjuk az üzletet, akkor egyrészt Pjanic sehogy nem ér hatvanmillió eurót, másrészt harminc éves, harmadrészt tisztán a posztján játszik Busquets és de Jong. Ennyiért maximum a kezdőbe kéne igazolni, nem két évre a padra. Nagyon rossz üzlet volt. 

Értékelés: C-

22. Yerry Mina 

(11,8M, 6 mecs)

Van bárki, aki érti, hogy itt mi történt? De tényleg, akárki? Leigazolták a világ másik feléről, játszani nem játszott, majd fél évvel később eladták háromszor annyiért. Üzleti befektetésnek jó volt, de sportszakmailag abszolút rejtély, hogy mi járt a Barcelona és az Everton vezetőinek fejében. Érdekes, hogy akit meg el kellett volna, azt nemhogy így, de sehogy sem tudták eladni.

Értékelés: C

21. Malcom 

(41M, 24 meccs)

Az egyik fantomigazolás: bár csak két éve játszott itt, már olyan ködös emlék, hogy néha-néha azt hisszük, ez tulajdonképp nem is történt meg. A Rómába szálló gépről szedették le Bartomeuék jó nagy balhét összehozva csak azért, hogy aztán egy évig mellőzze Valvedre, majd továbbadják ugyanannyiért a Zenitnek. Leghíresebb cselekedete a Realnak lőtt gólja, de az Inter elleni találat is pontot ért. 

Értékelés: C

20. Jean-Clair Todibo 

(1M, 5 meccs)

Ez megint egy egészen durva történet, ép ésszel nehéz felfogni, milyen események sorozata vezetett a teljes sztori kialakulásához. Todibót teljesen hirtelen gyakorlatilag ingyen szerezték meg Franciaországból. Baromi fiatal volt, látszott, hogy fejlődnie kell még, ugyanakkor ordított róla, hogy határozott, remekül van felépítve és simán lehet vele számolni hosszabb távon is. Ez valamiért nem történt meg, egy év alatt egész nevetséges 325 percet kapott, majd továbbpasszolták, hiába győzött meg minden szurkolót ez a kevés idő alatt. A bődületesen gyenge Schalke egyik legjobbja volt fél év alatt, de ez sem volt elég. Jelenleg a Benficában van, akik valószínűleg végleg meg fogják venni. Érti ezt valaki? 

Értékelés: C

19. Lucas Digne 

(16,5M, 46 meccs)

Ígéretesen kezdett a francia balhátvéd, akiben Alba utódját látták Bartomeuék, de aztán fél éven belül kiderült, hogy ez nem így lesz. Komoly problémák voltak főleg támadásban, gyakorlatilag lehalt vele a balszárny, de a védekezéssel is gyakran gondok voltak. Valószínűleg túl magas volt neki ez a szint, mert azóta a Premier Leagueben az egyik legjobbjának számít a posztján. Kisebb csoda, hogy nyereséggel tudták továbbadni. 

Értékelés: C

18. Philippe Coutinho 

(145M, 86 meccs)  

Versenyeztetni lehet őket Dembelével, hogy melyik volt a rosszabb üzlet, mi azonban a francia mellett tettük le a voksunkat. Coutinho egy Angliában bizonyított, remek játékosként érkezett, akinek láttuk korábban a kvalitásait. Itt főleg az árral van gond, mert ez egyértelműen nem fog megtérülni a Barcelonának: ennyire sajnos nem jó játékos Coutinho. A fejetlenség közepén érkezett, össze-vissza dobálták a középpálya és a szélek között, lassan tudott csak beilleszkedni, hogy aztán másfél évvel később már repüljön is Münchenbe. Ott csereként egész hasznos volt, így most Barcelonában is kapott egy másik esélyt. Reméljük, élni tud vele, mert ez eddig ennyiért kevés. 

Értékelés: C 

17. Samuel Umtiti 

(25M, 116 meccs) 

Nagyon ellentmondásos igazolás vált belőle az évek során. Elképesztően jól kezdett, kiszorította Mascheranot és stabil kezdővé vált rögtön az első évben, nagyon stabil párost alkottak Piquevel. Az első két év mámorban telt: az előző öt év legjobb igazolásának is nevezték. Aztán megjöttek azok a fránya sérülések, és Umtiti folyamatosan kidőlt, gyakorlatilag nem lehetett rá számítani. Az sem segített, hogy a Világbajnokság előtt a műtét helyett az oroszországi tornát választotta, erre pedig rámehetett a karrierje. Azon kevesek közé tartozik a listáról, akik még mindig itt vannak, de jelenleg a keret egyik leggyengébb játékosa.

Értékelés: C+

16. Neto 

(26M, 14 meccs)

Cillessennel cseréltek helyet, amikor a holland Valenciába költözött. Neto egy komoly kapus, a Juventus portáját is védte, de ter Stegen mögött nem számíthatott sok játéklehetőségre. Ehhez képest még annál is kevesebbet kapott, gyakorlatilag csak a kupában illetve a német sérülése esetén léphetett pályára, így jött ki másfél év alatt a tizennégy meccs. Ennél azért ő többet érdemelne, és nem is biztos, hogy ennyiért kéne a klubnak évi hat meccsre játékost igazolnia. Erre ott lennének a fiatalok. 

Értékelés: B-

15. Antonie Griezmann 

(120M, 62 meccs) 

Óriási cirkusza után egy évvel úgy döntött, igent mond a csapat második ajánlatára. A világbajnok kezdő csatára, akit a világ egyik legjobbjaként tartanak számon posztján bekerül egy csapatba, ahol egy nála jóval idősebb, szintén a legjobbak között jegyzett régi motoros marad a posztján, ő pedig kikerül szélre, ahol érthetően soha nem szerepelt még. És ki csodálkozik, hogy nem megy neki? Ez volt az első év, a másodikra Suarez távozott, így itt lenne az idő Griezmannak feljebb lépni. Ez eddig sajnos nem történt meg. Védekezni kifejezetten jól tud, de sajnos elöl túl keveset nyújt egy 120 milliós igazoláshoz képest. 

Értékelés: B-

14. Nelson Semedo 

(35,7M, 124 meccs)

Sokkal több lehetett volna ebben, de valamiért nem sikerült. Fiatal, ígéretes jobbhátvédként csatlakozott egész magas összegért, hogy aztán három évvel később olcsóbban, áron alul adják el. Semedo egyik nagy erénye a gyorsasága volt, mellyel felüdülésként hatott a lassabb, megfontoltabb Sergi Roberto mellett. Ugyanakkor védekezésben sokkal jobb volt a spanyol, Semedon pedig nem látszott javulás a második és harmadik évben. Ez összességében azt eredményezte, hogy Semedo nem tudott annyi pluszt hozzáadni támadásban, mint amennyit Roberto védekezésben, így érthetően távozott, az érte kapott összeg viszont erősen hiányos. 

Értékelés: B-

13. Francisco Trincao 

(31M, 14 meccs) 

A viszonylag neves portugál bajnokságból érkezett nagyon fiatalon, jelentős pénzért, és hétvégi összefoglaló videókban lehetett látni, mennyire tehetséges játékosról beszélünk. Barcelonában egyelőre várat magára bármilyen jó teljesítmény, de türelmesnek kell lennünk. Nem szabad, hogy megtévesszen minket Fati vagy Pedri zsenialitása: egyáltalán nem az a normális, hogy ilyen fiatalon azonnal jó teljesítményt nyújt egy tinédzser. Példaként ott van Trincao portugál csapattársa, Joao Felix: az irdatlan sok pénzért igazolt csatár az első szezonban szenvedett az Atleticoban, gyakran csak a padon volt; idén már csapata legjobbja. Trincaonak idő kell, mi hiszünk benne, hogy ez egy jó üzlet lesz. 

Értékelés: B

12. Pedri 

(7,2M, 14 meccs) 

Tiniként igazolták le aprópénzért a másodosztályból, ehhez képest akkorát robbant, hogy talán még a játékosmegfigyelők is megijedtek. Jó tudni, hogy legalább utóbbi szakemberek jól dolgoznak, mert ez a srác egészen fantasztikusan játszik életkorához képest. Ezekkel az igazolásokkal még óvatosan bánunk, hisz három hónap alatt nem sokat lehet látni, de Pedri folyamatos játéklehetőséget kapva egyre inkább meggyőz minket, hogy ez egy remek üzlet volt. 

Értékelés: B

11. Arthur Melo

(31M, 72 meccs)

Ismeretlen játékosként érkezett Brazíliából, ám gyorsan kiderült tehetsége. Leginkább Xavihoz hasonlított, fantasztikusan tudta fedezni testével a labdát, remekül forgolódott és játszotta meg a társakat. Nagyon fiatalon érkezett, így abszolút elégedettek lehettek vele a szurkolók az első, bemutatkozó év után. A második sem indult rosszul, de aztán valami félrement. Kimaradozott a kezdőből, olykor a keretből is; prostik, ittas vezetés árnyékolta be az évét, majd a vezetőség látszólag teljesen érthetetlenül kicserélte Pjanicra. Legalább sikerült kétszer annyiért megválni tőle, mint amennyiért jött, de neki itt kellett volna maradnia, mert még mindig rengeteg van benne. 

Értékelés: B

10. Jasper Cillessen 

(13M, 32 meccs)

Hogyan legyél gyakorlatilag nulla játékkal közönségkedvenc? Bemutatja Jasper Cillessen, aki Bravot váltotta a cserepadon. Méltatlanul kevés lehetőséget kapott ahhoz képest, hogy stabilan Hollandia első számú kapusa: általában a kupában védett, ahol a vele játszó cserecsapatnak köszönhetően a gyengébb ellenfelek is foglalkoztatták a hálóőrt. Itt töltött három éve alatt kiderült, hogy egy remek kapusról van szó, aki emberileg nagyon szerethető, de teljesítményben nyilván nem tud felérni ter Stegenhez. Ebben a három évben talán a Barcának volt a legerősebb kapusfelhozatala a United mellett, Cillessen pedig emelt fővel távozhatott. 

Értékelés: B

9. Sergino Dest 

(21M, 11 meccs)

Az Ajax valamilyen szinten a megbízhatóság fellegvára, az innen elhozott fiatal játékosok nagy része remekül teljesít új csapatában. A holland klub azon kivételes egyesületek közé tartozott, akikkel jó volt a Bartomeu-vezetés viszonya, így nem csoda, hogy Dest itt kötött ki. Fiatal, gyors, magabiztos és tehetséges, nem izgulta túl a bemutatkozást egy olyan poszton, ami idegen volt számára, és azóta is szépen lépeget előre. Meggyőződésünk, hogy ő lesz az elmúlt évek legjobb igazolása hátul, hosszútávon lehet majd rá számítani és meghatározó játékos lesz Barcelonában.

Értékelés: B+

8. Paulinho 

(40M, 49 meccs)

Sokan - köztük jómagam is- fizikai sokkot kaptunk, amikor ez az üzlet megköttetett. Nehezen volt értelmezhető: Kínából hoztak vissza egy középkorú brazilt, aki Angliában már megbukott, piaci értékét csak 15 millióra becsülték, stílusra pedig annyi köze volt a Barcelonához, mint egy Championship-es darálónak. Aztán jöttek az első hírek, hogy a játékosok le vannak nyűgözve Paulinhotól az első edzés után. Valverdének szüksége volt egy hozzá hasonló játékosra, ő pedig nagyon gyorsan beilleszkedett, és elképesztően eredményes évet zárt. Távozása legalább annyira rejtélyes volt, mint érkezése: a Guangzhou ugyanannyiért visszavette egy év után, mint amennyiért elengedte. Mintha mi sem történt volna. 

Értékelés: B+

7. Arturo Vidal 

(18M, 96 meccs)

Paulinho távozásával és Valverde maradásával egyértelmű volt, hogy az edzőnek szüksége lesz még egy hasonló kaliberű középpályásra, így senkit nem lepett meg Vidal érkezése. Paulinhoval ellentétben a chileit örömmel fogadta a közönség nagy része, ami nem is csoda, hiszen ő egy Európában bizonyított remek képességű játékosként érkezett kifejezetten olcsón. Bele is vetette magát az itteni életbe, a legeredményesebb középpályása volt a csapatnak két éven keresztül. Igazi csupaszív figura, azonban néha kijöttek a technikai- és futásbeli hiányosságai. 

Értékelés: B+

6. Claudio Bravo 

(12M, 75 meccs)

A liga egyik legjobb kapusaként szerződtette a Barcelona, ő volt Bartomeu egyik korai igazolása. Rutinos, bizonyított kapusként érkezett, és bár a 13-as mezszámot kapta, egyértelmű volt, hogy ő lesz a kezdő. Két itt töltött éve alatt a ligában védett. Megbízhatóság és kiegyensúlyozottság jellemezte, abszolút szerethető figurája volt a csapatnak. Végül azért kellett távoznia, hogy ter Stegenből első számú kapus válhasson, és még profitot is hozott a klubnak. 

Értékelés: A

5. Clément Lenglet 

(36M, 99 meccs)  

Fantasztikusan alakul ez a karrier ahhoz képest, hogy eredetileg a padra igazolták a franciát Bartomeuék. Akkoriban egyértelműnek tűnt a Pique-Umtiti páros, azonban utóbbi sérüléseivel megadta a lehetőséget Lenglet-nak, aki nagyon magabiztos teljesítményt nyújtva gyorsan kiszorította vetélytársát. Gyakorlatilag leigazolása után egy hónappal a kezdőben találta magát. Nem az a feltűnő játékos, csöndben végzi a dolgát, általában a kötelezőt nyújtja és nem többet. Nyilván vannak hiányosságai; jó kérdés, hogy a zsenialitása miatt kap ennyi lehetőséget vagy mert nincs más, de elnézve a többi versenyzőt, nem akkora csoda, hogy befér a legjobb ötbe a francia. 

Értékelés: A

4. Frenkie de Jong 

(86M, 56 meccs) 

Ez nagyon sok pénz egy ennyire fiatal, Európában gyakorlatilag ismeretlen játékosért. Utóbbit azért nem nagy bátorság leírni, mert Bartomeuék már az Ajax tavaszi BL-menetelése előtt lecsengették a milliókat az Ajaxnak, így de Jong úgy ejthette ki a Realt a BL-ből, hogy mindenki tudta: nyártól már bajnokikon is meccselhet velük. Nem titkoltan Busquets utódjaként igazolták a hollandot, akinek már első szezonban sikerült megcsillogtatnia fantasztikus képességeit. Egyelőre nyilván nem tett le annyit az asztalra, mint spanyol kollégája, de bőven lesz még rá ideje, hiszen azonnal alapember lett a csapatban, abszolút megérdemelten. 

Értékelés: A

3. Ivan Rakitic 

(20M, 310 meccs)

Utólag nevetségesen olcsón sikerült leigazolni az évtized közepének egyik legjobb középpályását. Lehetőségeihez képest a legjobban pótolta a távozó Xavit, első évében kulcsszerepe volt a BL-győzelemben és évekig stabil kezdőnek számított. Az első 2-3 éve után azonban jelentősen visszaesett a teljesítménye, lelassult fizikálisan és fejben is. Ugyanakkor ennyiért ez egy fantasztikus vétel volt és jó emlékekkel gondolhatunk a horvátra. 

Értékelés: A

2. Marc-André ter Stegen 

(20M, 242 meccs) 

Utólag vicces, hogy eredetileg második kapusnak lett igazolva. Persze ez akkor egy jó döntés volt, hisz vetélytársaként Bravo idősebb és rutinosabb volt nála, így a meccsek többségén ő védett, a német pedig a BL-ben és a kupában bizonyíthatott. Két év alatt kiderült, hogy mindketten nagyon jó kapusok, így a helyzet nem volt tovább tartható: valakinek távoznia kellett. A klub a jövőre gondolt, mi pedig tudjuk, mennyire jól döntöttek. Első számú kapusként a világ egyik legjobbjává fejlődött a német és még mindig rengeteg éve van hátra.

Értékelés: A+

1. Luis Suarez 

(82M, 283 meccs)

Kis híján bankot robbantott érte a csapat, hogy aztán az első három hónapban ne is játsszon Chiellini megharapása miatt. Baromira megérte. Nem egyszerű figura az uruguayi, de ha egyszer lenyugszik, akkor a világ legjobb csatára válik belőle. Mi pedig voltunk annyira szerencsések, hogy ez pont a Barcelonában történt meg. Páratlan triót alkottak Messivel és Neymarral: Suarez Aranycipőt nyert az egyik ilyen évben, majd a brazil távozása után ő lett Messi első számú társa. Ugyanúgy, mint Rakitic esetében, azért itt is kijöttek a problémák az évek múlásával, de még így is brutális számokat produkálva abszolút megérdemelten lett a csapat harmadik legeredményesebb gólvágója.

Értékelés: A+

 

Ha nem olvastad még összefoglalónkat a Bartomeu-éráról, most megteheted itt!

Elég ritka az, hogy egy vasárnap 14.00-s kezdéssel a Barca játszik egy olyan meccset, amit az ember vigyorogva néz. Most persze ehhez kellett az az Osasuna is, amely igazából nem tanúsított ellenállást, de ne vegyük el az érdemet nagyjából mindenkitől, aki játszott. Lucho Barcájánál volt legutoljára olyan érzése az embernek, hogy kimegy a csapat, és az első perctől kezdve fojtó nyomás alatt tartotta az ellenfelet. Persze, nem lehet teljes analógiát felállítani, hiszen egészen más körülmények között dolgozott Enrique, mint Koeman. Viszont itt talán pont erről kellene most beszélni. 

Koeman elvállalta azt a munkát, amely elől a legtöbben futottak volna: egy soha nem látott anyagi válságban, külső erők által mart csapatot vett át, amely elküldte három fontos játékosát, és végig pengeélen táncolt a világ valaha volt legjobb játékosának maradásra bírásáért folytatott csatában. A keret emellett foghíjas volt, az átlag életkor magas volt, az utánpótlás-bázis éveken át tartó hanyagolása pedig azt eredményezte, hogy a La Masía játékosok nem bíztak meg az edzőkben, akik lehetőséget ígértek nekik. Itt került a holland kezébe a gyeplő. Természetesen szó sem lehetett arról, hogy alakítsa a keretet igényeinek megfelelően, vagyis kapott pár fonnyadt zöldséget, és néhány font friss húst, hogy akkor tessék lecsót főzni. 

Amit vasárnap délután láttunk, az volt a lecsó kóstolója. Mert mindenki harmonikusan mozgott. Minden játékos tudta, hogy ha neki odaadom a labdát, akkor nekem oda kell beindulnom, mert akkor megjátszható leszek. Mert mindenki tudta, hogy mikor kell elvinnie embert, mikor és hova induljon be, mikor és kinek passzoljon, és ha elveszíti a labdát, akkor arra rábaszott, mert futhat vissza védekezni. És pontosan ezt is kaptuk.  

Ezt talán már kiemeltem, de korábban Valverde és Setién alatt a labdabirtoklás sokkal inkább látszott a védekezés eszközének, mint a támadásénak. Azért volt nálunk a labda, hogy addig se támadhasson az ellenfél. Ezt megváltoztatta, és felpörgeti Koeman. Neki ezen túl komolyabb céljai vannak a lasztival: meccseket akar vele nyerni. Viszont nem tesz fel mindent a 99.99%-os labdabirtoklásra. Ha megvan a labda, támadunk. Ha nincs, visszaszerezzük. Ez ennyire egyszerű. Elméletben. Gyakorlatban azonban ha sikeres támadásvezetést akarunk, ahhoz nem elég minden második percben passzolni egyet. Gyorsan kell járatni a labdát, adott esetben kis területen, és a passzt adó játékosnak mindig be kell indulnia, hogy újabb lehetőséget adjon passzra, és ne lassuljon le a támadás azzal, hogy hosszas gondolkodások előznek meg egy labdaátadást. Ez sajnos nem megy konstansan úgy, hogy folyamatosan nagy terhelésnek vannak kitéve a játékosok, és fáradnak. Egy ilyen, sokkal céltudatosabban futballozó csapat sokkal nagyobb nyomást tud helyezni az ellenfélre.

Amikor megszereztük a labdát, céltudatosan a kapu felé mentünk vele, folyamatosan volt 1-2 ember, aki beindult, és beért a tizenhatoson belülre, amíg egyesek védőket kötöttek le, így sok, és komoly lehetőséget tudtunk kidolgozni. Amikor elveszítettük a labdát, megint jött a 7 másodperces szabály, vagyis hamar vissza kellett szerezni, lehetőleg az ellenfél térfelén. 

Összességében nem lehet sokmindent elmondani a meccsről ezen kívül, mert a legnagyobb részében az történt, amit Koeman akart, és sajnos ezek a meccsek ilyen egyszeri fellángolások. De ezek bizonyítják, hogy Koeman nem hibáztatható egy személyben az eredményekért. Egyelőre ennyire főtt össze Koeman lecsója, van még mit alakítani rajta, az ízek nem értek teljesen össze, de ez egy finom falat volt. 

Barcelona 4:0 Osasuna (Braithwaite, Griezmann, Coutinho, Messi)

Ter Stegen - abszolút belead apait-anyait a meccseken. Most ugyan nem kellett mentenie a seggünket, de néha eszembe jut az a Family Guy rész, amikor Peter azt mondja Loisenak: "ne ne ne ne főzzél csak Loise, inkább kidobjuk, csak ne lustulj el." Na ilyen helyzetbe hozza a védelem rendre Stégát. Ez most nem így volt, vagyis egy újabb strigula a neve mellé. 7

Dest - bitang jó kis játékos lehet belőle elég hamar. Bár a fejéről ez nem olvasható, mégis van esze a játékhoz, fel tudja mérni, mikor kinek a legértelmesebb passzolni, és inkább hátra passzol, vagy cselez egyet ahelyett, hogy vaktában rúgdalja középre a labdákat. Korábban is említettem, és most fent fogom tartani, hogy úgy néz ki, ő fogja majd pótolni Dani Alvest. 7,5

Mingueza - ez volt hazai közönség előtt pályán az első meccse, és megint egy könnyed csapat ellen mehetett. Egyelőre a pár évvel ezelőtti Sergio Ramosra hasonlít, mínusz egy tonna tahóság, vagyis szimpatikus. Nem vállal szükségtelenül nagy kockázatokat, fegyelmezetten tartja a Míster utasításait. Idővel majd nyilván ő is jobban belerázódik, és egy egészen pofás belső védő lesz belőle. 7

Lenglet - Minguezával azért járt jól, mert az alap dadáskodáson kívül nem nagyon kell vele bajlódni. Elsőre is egész jól együtt tudtak működni, elvégre két elég minimalista védőről van szó. Viszont a jelen helyzetben kiemelt fontosságúak Lenglet felpasszai, és az, hogy készen álljon korrigálni, ha társa esetleg hibázik. 7

Alba - leginkább támadó feladatokat látott el, mert az Osasuna nem akart minden áron támadni. Leggyakrabban az ellenfél hátsó sorai környékén tanyázott, és ott tolták ezt a leteszem az alapvonalhoz, te befutod és visszarúgod játékot. Egyszerű, mégis elegáns, és nehéz ellene védekezni. Desttel párban azért lesznek jók, mert megszűnik az, hogy mindig Alba oldalán menjenek a támadások, és néha ő is fúj egyet. 8

De Jong - az az érzésem vele kapcsolatban, hogy nincsen teljesen kiaknázva. Meg is felel és nem is felel meg neki ez a 4231, bár ez most talán azért volt más, mert Busquets hiányában ő volt az, akinek a védőkig is vissza kellett mennie olykor labdáért, és nem rohanhatott fel, mert Pedri nem tud helyette biztosítani. 6,5

Pedri - neki kifejezetten nem való ez a szerep, amibe most beletették. Fizikálisan egyáltalán nincs meg a test a test elleni párharcokhoz, és sokkal több keresnivalója van a kapu közelében, mint hátrébb. Talán ez lehetett volna a lehetőség, hogy inkább Alena játsszon helyette. 6

Coutinho - egyre jobban bizonyítja, hogy hiba lett volna lemondani róla. Kifejezetten éretten focizik tízesben, jól vált ki jobbra-balra, fontos eleme a játék forgatásának. Messi mellett abszolút húzóemberré vált, és bár nem egy központi figura a csapatban a pályán kívül, a pályán igenis az. Sokszor keresik őt a társak, sokszor hoz meg ő fontos döntéseket a támadások során. 8

Messi - egyre inkább az az érzésem, hogy Koemannak semmilyen terve nincs Messivel a védekezésben. Ez az, mikor egy kis levegőhöz juthat, pihenhet egyet. A labdavesztések után neki is vissza kell támadnia, de ha nem sikerül megszerezni a labdát, akkor csak elkezd visszább sétálni, hogy ne legyen hosszú a csapat. Ami a játékát illeti, sokszor látszott rajta, hogy kissé kelletlen, vagy nem is akar ott lenni, de csinálja. Most jóval fogékonyabb volt a játékra, sokkal inkább akart. A sárga lapja pedig egy szomorú dolog volt, egy elhunyt legenda előtti tisztelgésért nem kellene lapot adni. Lahozon is látszott, hogy nem szívesen teszi, de a szabály az szabály. 8,5

Griezmann - olyan ez a dolog, hogy ha egy darabig nagyon nem megy a játék, akkor belekerülsz egy lefele húzó örvénybe. Grizie pont jókor kapott Messitől a Betis ellen mentőövet, azóta egyre magabiztosabb, egyre jobb számokat produkál, és elkezdett gólokat lőni. A csapatjátéka eddig is jó volt, de ebben is sokkal lazább, felszabadultabb lett. Élvezi a játékot, és ez a lényeg, a többi jönni fog, hiszen van azon a szinten. Ja, és ha már 'az a szint', hogy mekkora gólt vágott, te jó ég...9

Braithwaite - közel nincs a csodacsatár szintjéhez. Egy egyszerű dán fickó, aki legkevésbbé sem néz ki dánnak, fickónak meg még annyira sem, de imád harcolni, végigbrusztol akárhány percet, fizikálisan megvan, és bebizonyította, hogy kell ebbe a csapatba jelenleg egy ilyen ember. Nem lesz belőle itt sem világklasszis, de legalább tudni lehet, hogy van egy kilencesünk, akivel Koemannak számolnia kell, és akinek játszania kell. Két meccsen engem erről legalábbis meggyőzött. 8

Kifejezetten sokmindenről emlékezetes maradhat a meccs, sajnos ezek között egyáltalán nem szerepel az, hogy olyan hú de észveszejtően jól játszott volna a csapat. Lionel Messi a jóisten se tudja, mióta először maradt ki a keretből egy a spanyol kupánál komolyabban vehető meccsen, továbbá Frenkie de Jong is szabadnapot kapott. Így alakult az, idén először a kezdőcsapatban találta magát rögtön három olyan ember is, aki korábban epizódszerepekhez is alig jutott: Alena, Braithwaite és Firpo. Piqué hosszas kihagyása okán felkerült, és egyből a kezdőcsapatba lett nevezve Oscar Mingueza, hosszú ideje először Dest, Coutinho és Trincao is kezdett. Vagyis egy tökig felforgatott csapattal ment bele a kijevi éjszakába Koeman. 

Ezek után talán nem meglepő, hogy szörnyen kezdtük a meccset. Voltak olyan pillanatok, amikor az összeszokottság akkora káoszt okozott, hogy többen is zavarták egymást, vagy valaki be akart indulni, de akinél a labda volt, láthatóan semmit nem vett észre ebből. Ez mondjuk nem lep meg, sokan általában padról szállnak be, vagy életük első felnőtt meccse volt. Valahogy úgy nézhetett ki a dolog, hogy a meccs előtt az öltözőben ismerkedős játékokat játszhattak, hogy Mingueza Braithwaitenak ne úgy üvöltsön, hogy "hé, kopasz kilencesben". Vannak még jó ilyen poénjaim, amiket a meccs közben bőven volt időm kiagyalni, mert az első félidőnek jó szerrel nem volt értékelhető pillanata. Úgy vonultunk 0:0-lal pihenni, hogy még csak esélyünk se volt gólt szerezni, és kurva nagy volt a rendetlenség. 

Koeman valószínűleg elmagyarázta, hogy aki mégegyszer nem tartja be az utasításokat, azt orrnyergen csűri, mert a fordulás után elkezdett játszani is a csapat. Dest révén a másiknál addig is sokkal élénkebb jobb oldal életre kelt, és bár Trincao megint nem nagyon csinált semmit, Dest egymaga megidézte Daniel Alvest, ami azt hiszem, mindent elmond a kölyökről. Az 57. percben már 2:0 volt, szóval innentől meg el lehetett kezdeni a gálafoci szerűséget, és akkor jöttek Koeman egyre debilebb cseréi: először behozta Puigot Alena mellé a középpálya tengelyébe, Griezmannt tízesbe, és Lenglet helyére Albat, ami után Firpo játszott Minguezával belső védőt. Ez is vicc egyébként, na mindegy. Aztán Pedri helyére azt a Matheus Fernandest is, akiről soha nem gondoltuk volna, hogy valaha pályára lép, és akiről egyébként az edzői stáb is elmondta már, hogy nem Barca-szintű játékos. Most megvolt valószínűleg a karrierjének a csúcsa, és nem bizonyította, hogy van benne potenciál. Ezek mellett már eltörpül, hogy Konrad is bekerült végül, és bemutatkozott.

Dynamo Kijev 0:4 Barcelona (Dest, Braithwaite 2, Griezmann)

Ter Stegen - a legkomolyabb feladata Mingueza nevének memorizálása lehetett, gyakorlatilag egyáltalán nem volt próbára téve. 6

Dest - ahogy azt már említettem, nekem teljesen odaidézte a pályára Dani Alvest. Ami azt jelenti, hogy egyelőre úgy tűnik, megvan a jobb védőnk. Roberto sérülésével valószínűleg folyamatos játékra számíthat a szezon egyik legnehezebb időszakában, ha ezt sikerrel veszi - miért ne tenné... -, azzal bebiztosítja magát egy életre. 8

Lenglet - megint lehozta a kötelező minimumot, bár sokkal többet értelme se lett volna tenni, ez nem az a pálya volt, amin meg kell halni. 6

Mingueza - debütánsként meglepően bátran próbálkozott a felpasszokkal, szerelt pár nagyot. A meccs előtt kollégáim összedobták neki is az MVP képet, én pedig csak röhögtem, hogy 'ugyan oszt mi a bánatért...'. Aztán majdnem kellett is. 7,2

Firpo - ahogy Fernandes, ő sem lesz soha alapembere, de még fontos tagja sem a csapatnak. Nagyon halott volt a jobb oldal, Pedri szinte soha nem kapott hátulról megfelelő támogatást, az egészet le lehetett húzni a wcn. Belső védőként meg már szinte semmi tenni valója nem akadt. 4

Alena - ha bizonyítani szeretett volna, az most nem jött össze. Egyáltalán nem akart kockázatot vállalni, és néha azt se tudta, hol lenne a helye, vagy mi történik körülötte. 4,7

Pjanic - kezd egy kicsit a kései Rakiticre hasonlítani, aki elvégzi a feladatát, kényesen ügyel rá, hogy annál ne többet, de úgy szinte semmit nem lehet a teljesítményéről elmondani, csak azt, hogy a pályán volt. 4,7

Pedri - neki sem jött ki a lépés. Vele egy kicsit elnézőbbnek kell lennünk, ez az első idénye a nagyok között, és most lett csak 18, van még hová fejlődnie. Ezt viszont ilyen kezdőcsapatban kifejezetten nehéz, ahol mindenki szarul játszik, nem kap támogatást sem az egyik pivottól, sem a mögötte álló szélső védőtől. Szóval efölött hunyjunk szemet, de ez tényleg rosszacska volt. 5,3

Coutinho - nem tudott a csapatnak vezére lenni. Valószínűleg nincs meg a befolyása, vagy a szava az öltözőben, most mégis többen is azt várták, hogy ő majd akkor felkarol mindenkit. De mivel ez a Barcánál Messi, Coutinho pedig még épp keresi az életkedvét, ez nem jött össze. Nem játszott ettől függetlenül rosszul, de volt, és lesz is ez jobb. 6

Trincao - neki viszont lassan el kellene kezdeni a semminél legalább nem kevesebbet hozzátenni a játékhoz, mert ezzel nem lesz sokáig versenyben. Ansu sérülése adott neki egy lehetőséget, amivel jobb lenne, ha élne. Egyelőre pontatlan, sehol a 25 méteres bombák, vagy azok a híresen nagy passzok. De persze egyáltalán nem reménytelen, sőt, hiba lenne temetni egyelőre. 5,5

Braithwaite - figyelembe véve, hogy jelenleg ő az egyetlen csatárunk, aki tényleg tud csatárt játszani, nem biztos, hogy hülyeség lenne elgondolkodni a beépítésén. Ez a meccs elég jól rávilágított arra, hogy akár egy átlagos szinten, de helyt tudna állni hosszútávon is, és hülyeség állandóan a padra ültetni, és Griezmannt vagy Messit erőltetni kilencesben, amikor be lehet tenni őt is. Nem egy nagyágyú, de gólt azért tud rúgni, van önbizalma, és keményen dolgozik. 8,7 

 

Ez most nem lesz kifejezetten hosszú, mert teljesen felesleges a látottakról hosszasan beszélni, szóval kezdjünk is bele. Miért vert meg az az Atletico Madrid, akinek ellenünk soha nem ment olyan jól?

1. Labdabirtoklás

Az ugye jó, hogy megpróbáljuk az Atleticot odanyomni a kapujához, de ez egyetlen csapatnak jó, és az az Atletico Madrid. Simeone az az edző, akit nem érdekel, hogy a csapata nem játssza a focit, amíg eredményes (mondjuk nem az, de nem ez a lényeg). Az ő malmára hajtja mindenki a vizet, aki megpróbálja labdabirtoklással szanaszét passzolni a védelmét, mert egy ilyenhez a csapat magasan kell, hogy helyezkedjen, neki pedig megvannak a kontrajátékhoz szükséges osztogatók, futóbolondok, trükkös csatárok, és a jelenlegi futball egyik legnagyobb tahója, aki beáll, köpköd, csíp, rúg, de még pofán is verne valakit, hogy megtartsa a labdát. És egyszer elveszted a labdát, abból megindulnak, és elég egy ilyet berúgni, mint láthattuk

Az Atletico ellen nem lehet megengedni, hogy lassú, körülményes, pontatlan legyen a labdabirtoklás, mert harciasan lecsapnak az első hibára, és megindulnak. Jó kérdés, hogy Valverde a maga "taktikájával" hogy tudta őket gyakorlatilag folyamatosan megverni, és hogy a látszólag nem csak légből kapott ötletekkel operáló Koeman, akinek van taktikája, elképzelései, hogyan bukott ebbe bele ilyen kellemetlenül, de erről még majd kicsit később. A lényeg: saját magunkat vertük meg azzal, hogy a játékunknak nem volt sebessége, leggyakrabban vagy nem indult be ember, vagy nem kapta meg a labdát, mert akinél volt, az a biztonsági megoldásra törekedett. 

2. Védelem

Alapból évek óta komoly gondokkal küzd a Barca ezen a fronton. Jobb hátvédünk Dest személyében lenne, ennek ellenére is Roberto van erőltetve, tudja a halál, miért. Lenglet még úgy ahogy jó formát hoz jelenleg, de Piqué fegyelmezetlen, előrerohan, aztán eladja a labdát, vissza már nem ér, lassú fejben és testben is. Előttük most két vkp játszik, akik egyike biztosan Frenkie de Jong, aki jó teljesítményt nyújt, a másik általában Busquets, akinek a dupla pivot nem igazán jön be, vagy, ha ő nincs, akkor Pjanic, aki egyébként egy teljesen átlagos játékossá lett ennyi idős korára, aki nem Barca-szint. Már nem. Összegezve a védelmünk jobbára lassú, pocsékul teljesítő vagy szürke játékosokból áll, amíg a padon ott fog megrohadni Araujo, Umtitiről továbbra sincsenek hírek. Valaki végre észre vehetné, hogy az eurószázmilliókból megerősített, de így is erőtlen támadósor mellett nem kellene elhanyagolni a védelmet, mert Ter Stegen akár meg is rohadhat, soha nem fog olyan statisztikákkal rendelkezni, mint a nála semmivel nem jobb Oblak, vagy Neuer. 

Most is rendre ezek a gondok jöttek ki: a lassú játékosok lemaradtak, a szürke játékosok ugyanúgy szürkéllettek a pályán, mint korábban, vagyis megadtuk Simeonééknak azt, amit akartak: hogy elég legyen az az egy nyomorultra sikerült gól. És akkor erről egy kicsit. Ter Stegen óriásit hibázott. Vagyis volt 20 másodperc, amit nem fog belevágni a videóönéletrajzába. Azzal, hogy rosszul helyezkedett az előrevágott labdánál, megrakta a tábortüzet. Ezt aztán el akarta oltani, de ahelyett, hogy azt a palackot választotta volna, amiben víz van, és az van ráírva, hogy akkor most spuri vissza, felkapta azt, amelyikbe benzin volt, rajta a felirat: jó már tökmindegy próbáld meg szerelni a technikás és nálad gyorsabb Carrascot úgy 45 méterre a kapudtól; és az üveg teljes tartalmát a tűzre locsolta. Ez a hibája három pontunkba került, de mielőtt valaki pálcát törne a feje fölött, számolja ki, a nagyobbnál nagyobb bravúrjai hány pontot mentettek meg a csapatnak, mióta itt van. Segítek, csak idén a Kijev ellen mentett annyit, amennyit most ráverhetünk. De legalább látjuk, hogy ő is ember, tud rossz döntéseket hozni. 

3. Támadás

Itt is sokminden van, ami el lett teljesen rontva, kezdve az alappal: nem nagyon fogsz tudni gólt rúgni, ha a támadó játékosok között semmi összhang nincs. Nem volt, nem rúgtunk gólt. Ilyenkor ami jól jöhet, az a felfutó szélső védő, hiszen az legalább létszámfölényt tud kialakítani a széleken. Jordi Alba fel is futott, Roberto viszont használhatatlan volt. Így a széleken is megadtuk az Atleticonak azt, amit akart. Az összhang hiányában Jordi Alba felfutásai csak az erejét égették el, vagyis a rá állított Llorente simán lubickolt. Verte sebességben, elvégzett munkában, hatékonyságban. A másik oldalon Carrascoval vagy ennyire nem akarta, vagy ennyire nem tudta felvenni a versenyt Roberto, de ez az oldal is a hazaiaké volt. Nem kell ezt túlcizellálni, egyszerűen nem voltunk ütőképesek, nem tudtunk mit kezdeni az Atleticoval. 

4. Cserék 

Direkt a cikkhez gondoltam, hogy egy kicsit matekozok. Arra kerestem a választ, a számok nyelvén mekkora hatással bírnak a meccsekre Koeman cseréi. Spoiler: semekkorával. Ez a való életben a következőt jelenti:

Becserélt játékosok	Becserélések száma
Trincao	8
Braithwaite	6
Pedri	5
Dembélé, Pjanic	4
Dest	3
Araujo, Fati, Coutinho, Firpo, Busquets	2
Puig, Griezmann, Roberto, Lenglet, Alena, Messi	1

 

Ez ugye összesen 17 becserélt játékos, 46 csere 11 meccsen. A fentiek közül négyen még nem voltak a kezdőcsapat tagjai idén: Braithwaite, Firpo, Puig és Alena. De nem álltam itt meg, nézzük, ezek a játékosok hogy teljesítettek. Gólt padról beállva négy alkalommal szerzett játékos, a Betis ellen kettőt Messi, a Ferencváros ellen egyet-egyet Dembélé és Pedri. Egyetlen gólpasszt adott cserejátékos, a Ferencváros ellen Dembélé. Innentől csak egy roppant egyszerű tartalomelemzésre van szükség ahhoz, hogy leszűrjük: Koeman a meccs közben eszközölt változtatásaival gyakorlatilag semmilyen hatást nem képes a meccsre nézve gyakorolni. Ez azért kellemetlen már most, és lesz méginkább az, mert a játékosok majd egyszer elkezdenek ebben a kibaszott sűrű meccsnaptárban elfáradni, gyakrabban kell majd - még ennél is gyakrabban - cserélni, és ezeknek a cseréknek olykor el kellene döntenie meccseket. Olykor hozzá kéne tennie valami pluszt. Ez eddig szinte egyáltalán nem történik meg.

Arról nem is beszélve, hogy a cserepolitika gyakran annyi, hogy égünk, 20 perc hátra van, és behoz a padról 37 középcsatárt, és 43 támadót, lehetőleg ugyanarra a posztra. Ez minden, csak nem segítség. Beállnak, vannak 30-an egy négyzetméter területen, mindenki zavar mindenkit, senki nem tud érvényesülni, és sikerült úgy ellőni minden cserét, hogy a végeredményen nem változtatott semmit. 

5. Egyéni teljesítmények

Ez egy roppant neuralgikus pont a Barca-szurkolók körében, de azt hiszem, hogy mostanra mind láthatjuk, hogy Leo Messi borzalmas formában van. Kedvetlen, általában elől sétálgat, egyre kevésbbé sikerülnek neki az 1v1-1v2 szituációk, egyre pontatlanabb, és kialudt a tűz a szemében. Kimegy a pályára, fodballozgat, aztán hazamegy. Itt lenne az ideje elgondolkodni azon, hogy kiépítsen Koeman egy nélküle is működőképes csapatot, neki pedig a beszállós veterán szerepet odaadni, aki bejön, ha ég a ház, és megment mindent, amíg viszont nem muszáj, addig nem játszik. Ezzel egyrészt lehetőséget adna más játékosoknak az edző, másrészt Messi sem lenne kitéve közel a 34-hez heti két meccses terhelésnek. 

Griezmann a másik, aki annyira távol van a formájától, mint Makó Jeruzsálemtől. Fiam, te egy csatár vagy. Azoknak a feladata az, hogy berúgják a labdát a kapuba, mert azt hívják gólnak, olyanok nélkül meg nehéz megnyerni a meccset. A vicc kedvéért utánanéztem, és meccsenként 2.38 alkalommal próbálkozik (csatár létére, ez a szám például Erling Braut Haaland esetében 4.34), ezekből összesen a szezonban kitermelt 2.84 xGt (ez a szám mutatja meg, hogy a játékos a lövéseiből hány gólt kellene, hogy lőjön), ezt 0.84-el alulrúgta, így van 2 gólja. Persze, lehet Clairefontaineből üzengetni, de az állításokat valamivel alá is kellene támasztani.

Piqué és Busquets azok a játékosok, akik leszolgálták éveiket, és lassan el kellene kezdeni gondolkodni a nyugdíjazásukon. Egyre lassabbak, ketten együtt komoly életveszélyt jelentenek, és ez javulni nem fog. Valamiért amikor egészségesek, mégis rendre játszanak, és rendre meg is van az eredménye. 

6. Konklúzió

Így állunk jelenleg. 8 meccsen 11 ponttal, 29 éve nem látott szezonkezdéssel, 9 ponttal az Atletico mögött, jelenleg az alsóház tetején. Koeman lába alatt egyelőre aligha ég a talaj, az ügyvezető igazgatóság legnagyobb munkája életben tartani a klubot, de januárban jönnek a választások, az óra addig ketyeg, és ha nem lesz hamarosan látványos javulás, akkor nem nehéz elképzelni, mi lesz, ha pl. egy Font megnyeri a választást. Az egyéni értékelőt most inkább kihagynám.

Atletico Madrid 1:0 Barcelona

Azt mondtam, nem lesz hosszú cikk...hoppá...