Az a nagyon érdekes ennek a meccsnek a kapcsán, hogy bár nem volt ez egy kifejezetten jó meccs, mégis egy kifejezetten jó meccsként gondolok vissza rá. Megvolt benne gyakorlatilag minden, amit egy ilyen kaliberű meccstől várhatunk: egymásnak feszülő csapatok, indulatok, sárgalapok, egy (pontosabban három) kiállítás, kivédett büntető, be nem fújt büntető, utolsó utáni pillanatban szerzett létfontosságú gól. 

De mégsem ez az, ami miatt nekem annyira tetszett ez a meccs. Sokkal inkább azért tetszett, mert láthattuk Koeman munkájának az egyik gyümölcsét. Bár azt sokszor kihangsúlyoztuk, és valószínűleg még lesz is rá alkalmunk, hogy nemzetközi szinten nem tényező jelenleg a Barca, Spanyolországban ugyanakkor az. Mert bár tény, hogy a Sevilla nem vert meg nagyon az első meccsen, és az is tény, hogy mostanában elég gyengék, a csapat akkor is az első pillanattól a továbbjutásra játszott. Mert elhitték, hogy erre van lehetőség. 

És ez valahol más, mint amikor Valverde ennél keret szintjén sokkal jobb Barcája közönség előtt a szart is kiverte a Sevillából az elődöntőben két éve. Azért más, mert akkor a klub helyzete jelentősen stabilabb volt, jobb játékosok alkották a keretet, televolt a stadion nézőkkel, és az egész atmoszféra nem engedte meg, hogy ne nyerjünk 6-1-re. 

De vissza Koemanhoz, Koeman Barcájához, és ehhez a szezonhoz. Ahhoz sajnos idő kellett, hogy összeálljon a csapat, és képes legyen egy kisebb kilengésekkel tarkított, de átlagosan kiegyensúlyozott teljesítményre. Ez úgy decemberre realizálódott, és csak, hogy érezzük: azóta Spanyolországban két meccset vesztett el a csapat: a nevetséges szuperkupa-döntőt hosszabbításban, és a Sevilla elleni kupa-elődöntő odavágót. A bajnokságban az elmúlt 15 meccsünkből 12-t megnyertünk, és 3 végződött döntetlennel. Vagyis sikerült egy hazai szinten stabil teljesítményt nyújtó csapatot faragni, aki kimegy a pályára, és meg akarja nyerni a meccseit, és általában meg is nyeri. 

És ez az, amivel a Sevillát kiejtettük. Az elején egy parádés Dembélé gól, utána pedig küzdöttünk a másodikért. Küzdöttünk, de csak nem jött. Csak kimaradoztak a helyzetek, csak nem akart semmi befelé pattanni, majd aztán jött Mingueza bakija, amiért majdnem súlyos árat fizetett az egész csapat, de erről lentebb. De minden ellenére látható volt, hogy melyik csapat akar jobban döntőbe jutni. Mentünk, még akkor is, amikor már szinte késő volt. És, amikor már a szurkolók sem igazán hitték el - én legalábbis már nehezen -, akkor jött Piqué, és bólintotta be a 90+4. percben a gólt, ami egy esélyt adott, hogy továbbjussunk. Majd aztán Braithwaite a hosszabbításban a döntőbe bólintotta a csapatot. 

Ugye ez a küzdőszellem nem példa nélküli, elég csak visszaemlékezni a Levante elleni kupameccsre, ahol egészen a 93. percig állt kiesésre a csapat, majd végül 5-3-mal továbbjutottunk. Vagyis mostanra lett annyi tartása a csapatnak, hogy ne feladja nehéz helyzetben, és elkeseredetten lődözzön, hátha valami bemegy, hanem az utolsó sípszóig küzdjön, és ha akkor sem jött össze, akkor sem érheti az a vád a fiúkat, hogy nem próbálták meg. És én éppen ezért hiszem, hogy bár továbbjutni nem fogunk a PSG ellen, de nem úgy fognak nekimenni az egésznek, hogy ez már egy eleve vesztes meccs, hanem, hogy mi megtesszük, amit megtehetünk, és ha nem sikerül, nem sikerül. 

Barcelona 3:0 Sevilla, összesítésben: 3:2 (Dembélé, Piqué, Braithwaite)

Mivel megint nem egy olyan meccsen vagyunk túl, ahol kiemelkedő egyéni teljesítmények voltak, ezért megint egy unortodox egyéni értékelő jön.

Ter Stegen - a büntető előtt pont azon agyaltam, hogy neki idén valahogy nem volt ezekkel szerencséje, rendre még az irányt sem sikerült elkapja. Majd az egyik legfontosabb pillanatban fogja, és megfogja a büntetőt. Sok munkája nem volt, mégis a tőle várható maximálissal járult hozzá a továbbjutáshoz. 7

Mingueza - 6

Piqué - két dologban veheti még mindig nagyon nagy hasznát a csapat, ezek pedig a mentalitása és a tapasztalata. A tapasztalata, mert tudja, mikor érdemes felmenni, és mikor kell elől alakítania, és a mentalitása, mert ilyenkor mindig a lelkét is kiteszi a csapatért. És ez a gólja emlékeztetett arra, hogy bár a védőmunkájával már nem lehetünk maximálisan elégedettek, még mindig szükség van rá. Plusz ez a 3 belső védős rendszer még mindig jobban elbírja őt is. 7

Lenglet - 6

Dest - 6

Sergio - 6

de Jong - egyszerűen csak meg akarom ragadni az alkalmat, hogy leírjam, mennyire imádom a gyereket. Neki is jó ez a 3142 felállás, többet mehet előre. 6

Pedri - 6

Alba - belőle is sokkal többet ki lehet hozni ebben a rendszerben. Neki is több szabadsága van az előre játékban, többet érkezhet be a 16-oson belülre, és több helyzetben vehet részt. A kapufája megérdemelt volna egy gólt, de mivel ő adta Brének a továbbjutást érő gól gólpasszát, azt hiszem, nem lehet oka panaszkodásra. 7

Messi - egyszerűen...csak...Messi volt. Akit még akkor is öröm volt nézni, amikor nem lőtt gólt, adott gólpasszt, csak egyszerűen játszott. És a reakciója a továbbjutásra, Bré góljára, Piqué góljára, na azok beszédesebbek mindennél. Onnan, hogy a szezon elején jómagam azon a véleményen voltam, hogy akár el is engedhettük volna, eljutottam oda, hogy ismét könyörgöm, ne menjen sehova!!! 7

Dembélé - valami baszott nagy gólt sikerült szereznie...olyan szögből, olyan testtartásból, úgy felvágni a rövidbe, ráadásul úgy, hogy állva hagyja Václikot...na az kemény. Ez a rendszer neki is jól áll, Messi mellett társcsatárként több lehetősége adódik a védők között beindulni, és ha kap egy jó labdát, azzal veszélyes helyzetet alakít ki. 7

Volt egy időszak, amikor már komolyan kezdtem azt hinni, hogy lassan összeáll Koeman Barcája. Egyre több játékos volt jó formában, a meccsek már-már kezdtek élvezhetőek lenni, és bár lehet, hogy csak a szürke és egysíkú hétköznapok miatt, de isten lássa lelkem, néha már vártam is egy-egy meccset. Szóval a ligában meneteltünk szépen, zsinórban sikerült 7 meccset megnyerni, és az a sorozat egyébként még mindig tart, amely szerint 14 meccse vagyunk veretlenek, ebben 3 döntetlen mellett 11 meccset meg is nyert a csapat. 

Aztán ugye jött a BL. Én még azt is el tudtam valahol képzelni, hogy majd egy fiatalos és dinamikus csapat kifut a pályára, és valahogy megnyeri a meccset. Olyan nagyot nem is tévedtem, kár, hogy ez a fiatalos és dinamikus csapat a PSG volt, és ők nyerték meg a meccset. Majd ugye jött a Cádiz, a terep ugyanaz, a bántóan sok ideje töküresen kongó Camp Nou. És letoltuk ugyanazt a lelketlen, ritmustalan, unott szar focit, és bár nagyjából 37-szer annyi helyzetünk volt, mindent kihagytunk, ők meg a végén Lengletnek köszönhetően még egyenlítettek is. Ilyen hét után jött az Elche bepótolni az első meccset.

Nyilván mindenki azt várta, hogy ha már eddig tököltek a fiúk, akkor most menjenek ki, és egész egyszerűen gyalázzák meg az ellenfelet. Na, amikor Koeman kelletlenül megadta a régóta várt rotációt, minden ilyen álom szertefoszlott. Gyakorlatilag feltett mindenkit, aki instant életveszély, kezdve a Piqué-Umtiti párostól Minguezán, mint jobb védőn át a formáját Torinóban felejtő Pjaniccal és Braithwaitetel zárva a sort. Vagyis az edző gondolt egyet: "rotációt akartok? Nesztek bazmeg rotáció, örüljetek." Vettük, Főnök, többet nem akarunk rotációt. És ugye ennek megfelelően az első félidő nagyjából annyi szórakoztató értéket tartalmazott, mint a kikapcsolt televízió képernyője. 

Aztán Messi a félidőben kicsit nekiesett a csapatnak. Lecseszte őket, hogy az mégis mi, hogy nincs ritmusa a játéknak, nem bírunk felpörögni, és kapjuk már össze magunkat. Köszi, Leo, bár ezt egyébként egy hete is bejátszhattad volna a PSG ellen, de ne szőrözzünk. Legalább látszólag vették a srácok a lapot, a második félidőre kicsit felpörgött a történet. Dinamikusabb lett a játék, tényleg el akartunk jutni a kapuig, tényleg gólt, gólokat akartunk rúgni, ebben segített a kicsit kijjebb nyíló Elche is. 

Azért jó lett volna keményen bedarálni az Elchét tekintve a keretek közötti osztálykülönbséget (még úgy is, hogy egyes helyeken a mellőzött játékosok kerültek bevetésre), de igazából annyira mindenképp jó volt ez a meccs, hogy könnyed játékkal 3:0-ra nyertünk, és a csapat egy kritikán aluli hét után egy győzelemmel utazik majd Sevillába. 

Barcelona 3:0 Elche (Messi, Messi, Alba)

Ter Stegen - 6

Mingueza - 5

Piqué/Umtiti - pár évvel ezelőtt amikor ők ketten kezdőként a védelem tengelyét alkották, az ellenfelek retteghettek. Akkorát fordult a világ, hogy ha meglátjuk őket a kezdőben, akkor a mi pelusunk lesz tele kaksival. Egyszerűen konstans bennük van a hiba. Ott van az, hogy pontatlanok, helyezkedési hibákat vétenek, kitámadnak úgy, hogy az egyáltalán nem szükséges, üres területeket hagynak. Most is simán megcsinálták, hogy az Elche tizenhatoson belül középre lőtt labdájánál teljesen egyvonalban helyezkedtek, így jutott el a csatárig, és csak azért nem kaptunk gólt rögtön a meccs elején, mert az a szerencsétlen félkegyelmű 6 méterről képes volt fölé lőni. Nagyon nagy gondok vannak belső védő poszton, és ezek még a spanyol 19., már most biztos kiesőnek ígérkező ellen is ki tudnak jönni. 4

Jordi Alba - nagy melós a csávó, és eddig sem kifejezetten illethettük panasszal a szezon során, de ez most egy nagyon jó teljesítmény volt. Fontos szerepe van a támadásokban, mert ezzel szélesíti a pályát, a szélső támadónak lehetőséget biztosít kicsit beljebb helyezkedni, és létszámfölényt tud kialakítani a támadó harmadban. A gólja meg teljesen megérdemelt volt. 7,5

Pjanic - 5

De Jong - az a nagyon durva az emberben, hogy a szezon első percétől kezdve képes az utolsó sípszóig futni. És nem kocorászik, nem sétálgat, fut. Fut, és cselez, és szerel, és passzol, és lő, és érkezik a támadásokkal, és visszamegy védekezni, és mindezt teszi a legnagyobb alázattal, és egy egészséges önkritikával. Egészen hihetetlen, hogy ilyen fiatalon milyen profizmussal áll hozzá a labdarúgáshoz. Már most a csapat egyik legjobb és legfontosabb játékosa, és még mindig csak 23 éves. Döbbenet. A gólpassza meg hát...oké nem mintha ez az érdemeit csorbítaná, kellett hozzá az Elche nevetséges védekezése is, de na...zseniális volt. Ő az, aki esetében mindig meg fogom engedni magamnak a csöpögős, áradozó hangnemet. Mert megérdemli. 7,5

Pedri - 6

Braithwaite - azért tőle nem számítottam ilyen kvázi jó teljesítményre (bocsi, Bré...). Küzdött becsülettel, mint mindig, nagyobb helyzete ugyan nem volt, de azért csak kiosztott két egész szépre szabott gólpasszt: Messinek egy okos sarkazósat, Albanak meg egy pontosan lefejeltet. 6,5

Messi - egy ideje mintha ráébredt volna, hogy a kapitányi karszalag nem pusztán formalitás, üres szimbólum. Ennek súlya van. Ugyanis a viselőjének kell utasításokkal ellátni meccs közben a társakat, szervezni a játékot, beszélni, és lebaszni a gárdát, ha tököl. Jó volt olvasni Koemantól, hogy Messi felrázta a srácokat a félidőben, és ő maga is kicsit felpörgött. Rúgott két nem akármilyen gólt, nagyon finom szólók után verte meg szerencsétlen Edgar Badíat, akitől egyébként a mezét is elkérte meccs után, ami nem egy hétköznapi dolog. 8,5

Trincao - kezd kicsit Dembelére emlékeztetni. Úgy húzogatja a labdát, mintha a FIFA-ban játszana, elfektet gyakorlatilag akárkit, majd tiszta helyzetben rúgja a kapusba. 6

Basszátok meg! Ez volt az első gondolatom a meccs kapcsán. Basszátok meg! Komolyan. Tényleg. Basszátok meg! Adott a helyzet: hazai pályán nem akárhogy, 4-1-re elver minket a PSG (egyébként érdemes lenne precedenst keresni, mikor kapott a Barca utoljára 4 gólt a BL-ben a Camp Nouban). Majd utána a hétvégén hazai pályán az Atletico 2-0-ra kikap a Levantétól. Vagyis a srácoknak egy kibaszott Cádiz ellen lett volna lehetőségük egy kicsit bebizonyítani, hogy az a PSG meccs csak egy visszaesés volt, vagy legalább, hogy Spanyolországban még mindig versenyben vagyunk és akarunk maradni a bajnoki címért, és egyben az egyébként behozhatatlannak tűnő hátrányon faragni. Ugyanis nem tudom, kinek tűnt fel, de az Atletico nem szórja két kézzel a pontokat, így minden alkalom döntő lehet.

De nem. Nem bazdmeg. Nem. Kimegy pontosan ugyanaz a kezdő a pályára, mint kedden. Sehol egy változtatás, mert végülis az tök rendben volt, ami kedden történt. Jó, hát a PSG-nek szerencséje volt, meg na nézők nélkül ugyan kinek van kedve focizni, igaz? És elindul a meccs. Az ember azt gondolja, a 14 órási kezdésekkel amúgy sem szoktunk jól járni, akkor rendre szarul játszik a csapat, nincs meg a pörgés. Ennek ellenére volt egy kis sebesség, volt némi kreativitás, De Jong beindulásai figyelemre méltóak voltak, és istenemre, az első félidő kellemes is volt. Közben én is ebédeltem egy finomat, valahogy a sör is jól esett, a nap is sütött, hát, én élveztem. 

Leo Messi egyébként zseniálisan pofátlan büntetőgólja jelentette az előnyt, de a két les miatt elvett gól is azt mutatta, hogy nagyon őrlángon, de azért meg igyekszünk verni ezt a hígfos Cádizt. És nem azért mondom, hogy hígfosok, mert a döntetlen után jól esik őket sározni, hanem, mert azok. Egész egyszerűen az egész ligát beárazza, hogy ez a szutyok csapat nem a kieső zónában vergődik. Három csapatot szeretnék a szezon végén ott látni, az Elchét, az Alavest és a Cádizt. Szóval légyszi, LaLiga, kicsit embereljük meg magunkat.

De ha már a megemberelésnél tartunk, akkor vissza a meccshez. A vendégek a második félidőben egy kicsit feljebb mentek, mert az elsőben konkrétan két támadásuk volt, és így ugye nehéz kiegyenlíteni. Mi meg, mint amikor a nagyfiú menőzni akar a barátnőjének azzal, hogy az öcsit szopatja a cselekkel, meg a húzogatásokkal, próbáltuk megtartani a labdát és az előnyt. Ez előbbit sikerült, utóbbihoz azonban az kellett volna, ami már jó két hónapja folyamatosan kellene, az pedig Lenglet a pálya helyett a padon. Bazmeg ember 88. perc, egy veszélytelen középre lőtt labda, egyet kellett volna előrelépj, és elrúgod a játékos elől. Nem, ehelyett fogod, belerúgsz épp akkorát a lábába, hogy ha attól ő rutinosan a földre rogy, büntetőt fognak ítélni. Így is lett, az a kis vörhenyes meg berúgta, fingom nincs, mi a neve. De nem is érdekel. Az egész nem érdekel innentől kezdve. 

Azért nem érdekel, mert kibaszottul felháborítónak tartom, hogy arról beszélnek, hogy a szurkolók maradjanak hűek a csapathoz, ez most egy kis botlás, és ezt hallgatjuk minden rohadt évben. És semmi nem látszik változni. Koeman elvárja a kemény munkát, jó neki. De mi meg egyszer az életben azt várnánk el, hogy megmutassák azt, hogy mégis mi az istenért maradjunk hűségesek a klubhoz azon túl, hogy már csak azért is nekik drukkolunk, mert így kezdtünk el focit nézni, és nem vagyunk divatdrukkerek. Mégis mi az, ami miatt nekünk heti kétszer akár az asszonnyal megvívott csaták, akár egy baráti találkozó lemondása terhe mellett le kell ülnünk nézni, ahogy a csapat égeti magát, és minket.

És nekem senki ne pofázzon mégegyszer arról, hogy minden meg van téve a siker érdekében. Mert ez nem minden, ez inkább semmi. Mert a mindenbe beletartozik a kemény munka, a meccseken a helyzetek berúgása, az összpontosítás, a széthúzás helyetti egység (így pl. az, hogy Piqué nem kezd el kurvaanyázni a csapattársaknak), minden meccs komolyan vétele, és a győztes mentalitás. Mi nyerni akarunk, ha meg nem jön össze, hát ez van, továbblépünk. Na ezt is basszátok meg. A vereség után az ember elgondolkodik, mit rontott el, elgondolkodik, mit kellene máshogy csinálnia, és azt máshogy csinálja. Nem kifut a következő meccsen ugyanúgy, és csak azért nem kap ki, mert az ellenfél egy szar. Ez a győztes mentalitás. Nem arról papolni, hogy győztes a mentalitásunk. 

Na bár ezzel senki nem akar szembe nézni, azt hiszem, már egy ideje ezt meg kellett volna tenni, és akkor én most kimondom: az FC Barcelona egy erős középcsapat jó játékosokkal. Semmi több. Semmi més que un club, semmi világverő topcsapat. És amíg nem látjuk azt a játékosok szemében, hogy az életüket is áldoznák egy győzelemért, hogy a tűzbe mennének egymásért, hogy ölni tudnának a sikerekért, addig ez egy felsőkategóriás kerettel bíró középcsapat lesz, aki még mindig elhiszi magáról, hogy nem az, aztán közben hétről hétre bemutatja, hogy ez nem más, mint önteltség. Egyéni értékelő meg majd lesz akkor, ha lehet írni bármit is a játékosok teljesítményéről. 

Barcelona 1:1 Cádiz (Messi)

Az egyik oka annak, hogy csak most készült el a cikk, az az, hogy többször is nekiláttam, de mindegyiket kukába dobtam. Mert itt egész egyszerűen egy folyamatot kell újra felvázolni. Egy folyamatot, amiről azt hittük, Róma után nem kell többet beszélni. Majd jött Liverpool, majd Lisszabon, és a végén talán legdurvábbként éppen Barcelona. Négy egymást követő Bajnokok Ligája kiírás, amiben a csapat nem csak, hogy kiesik, egyenesen megszégyenítik.

Tulajdonképpen az nyilvánvaló volt, hogy Bartomeuék távozása a megoldás első fázisa a problémákra. A műtét sem addig tart, amíg a daganatot eltávolítják. Utána a sebet össze kell varrni, majd hagyni kell gyógyulni, kezelni kell, és hetek, mire egy ilyen műtétből felépül az ember. Na most itt ugyanez évekkel történik. A Bartomeuék által elkezdett folyamat betetőzése a Bayern elleni 8-2, ez pusztán az utórengés volt.

Évek óta csökken a keret minősége, alapemberek pótlásáról felejtettek el gondoskodni, a húzóemberek már 30 fölött, a vérfrissítés pedig most zúdult a csapatra idén, és ezt nehezen bírja el. Gondolok itt arra, hogy bár Pedri kiemelkedő teljesítményt nyújt, nemzetközi szinten egy masszív, agresszív, odacsapós focit játszó csapat ellen sok hasznát nem vesszük, mert egy erős széllökés kibillenti az egyensúlyából. Ezt ugye pótolni lehetne a rutinnal, ami meg ugye neki még nincs meg kellő mennyiségben, hiszen a PSG volt a második nagy csapat, aki ellen pályára lépett a BL-ben. Vagy ottvan Dest, aki védekezése a ligában okés, meg szeretjük is, de Mbappé úgy forgatta meg mint a gazda a trágyát.

És ezek azok, amiket liga-szinten még úgy, ahogy elbír a csapat. Mert végülis ott bóklászunk a második hely körül, végülis sorra nyerjük a meccseinket, de az már évek óta tudott, hogy a spanyol bajnokságban nincs nagy verseny. Igazán soha nem volt, mert ez 2-3-4-5 csapat küzdelméről szólt, a többiek pedig a maradék helyeken osztoztak. Így az, hogy otthon mekkora a dominancia, vagy ki mennyivel vezeti a tabellát, nemzetközi szinten nem megváltott jegy a BL-fináléra, azt ki kell érdemelni.

És ezt nem teszi meg a klub. Évek óta próbáljuk elhitetni, hogy mi topklub vagyunk, és ezt legitimálni a hazai eredményekkel, de szart sem ér az egész. Szart sem ér az egész, mert hülyére verünk egy Elchékből, Granadákból, Alavesekből álló mezőnyt, aztán kifutunk gyakorlatilag akárki ellen a BL-ben, és olyan ordas pofont kapunk, hogy hónapokkal később is a sebet nyalogatjuk.

Valahol ez most egy kicsit tényleg más volt. Mert persze a védelem legjobban teljesítő játékosa, Araujo sérült. Mert instabil a klub helyzete. Mert egy projekt elején vagyunk, és egyelőre nem tudni, hogy Koeman meddig építkezhet. De basszameg nem unalmas ez már? Nem unalmas mindig előhozakodni valami kifogással, hogy most éppen miért fért bele 3-4-8 gólokat kapogatni olyan meccseken, ahol semmi nem indokolta meg ezt? De. Kibaszottul unalmas állandóan takarónak használni valamit. Jajj mert nem volt néző, jajj, mert ez, jajj mert az.

HAZAI PÁLYÁN SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM KAPHATUNK NÉGY GÓLT. Akkor sem, ha a fél csapat tolószékben ül, akkor sem, ha a papírforma az ellenfélnek kedvez. Nincs rá mentség. És éppen ugyanúgy nincs mentsége Koemannak sem, aki látszólag nem nagyon tudott mit kezdeni azzal az Mbappéval, akinek a levédekezésének kitalálására volt 3 hónapja, és épp ugyanúgy nincs mentsége Piquének, aki más szemében előszeretettel látja meg a szálkát, de az övében valahogy fel sem tűnik a gerenda, és épp ugyanúgy nincs mentsége Messinek, aki a tizenegyes berúgásán kívül az égvilágon semmit nem tett hozzá. Egyedül ter Stegent menteném fel megint a felelősség alól, aki bár kétszer is szülinapi tortára illő gyertyát rúgott, a gólokról nem tehetett, és volt pár nagyobb védése.

Ez a szezon - pontosan tudtuk - nem a trófeákról fog szólni. Össze kell rakni egy olyan csapatot, aki majd jövőre, az után, vagy az után versenybe tud szállni a címekért, egy összeszokott brigádot, akik ismerik egymást a pályán és azon kívül. Erre valóban megfelelő ember Koeman, aki komoly odaadást, munkát, energiát követel meg a játékosaitól. Csak aztán jön egy ilyen vereség, a játék minden elemében felülmúl a PSG, állunk, és nézünk, hogy mi a szar történt, és az emberben okkal merül fel a kérdés: és hol az előrelépés? Merthogy jelenleg leginkább ugyanott tartunk, ahol a part szakad. 

Barcelona 1-4 PSG (Messi)

Egyéni értékelő ezúttal nem lesz, egyszerűen nem volt olyan teljesítmény, amit értékelni lehetne. Mindenki kap egy elégtelent.

A Sevilla elleni lelketlen foci egy elég rossz jelnek mutatkozott. Egy fontos meccs volt, ahol egy jó formában lévő ellenféllel kellett megmérkőzni, és a csapat mégsem éreztette azt, hogy ez maximális erőbedobással történik. Éppen ezért volt tökéletes ellenfél az Alaves a PSG elleni Bajnokok Ligája playoff első meccs előtt. Lehetőség nyílt arra, hogy egy kis erőfitogtatással a csapat az önbizalmát növelje.

Az volt a legfeltűnőbb, hogy az első pillanattól győzelemre játszottunk. Egészen eddig szokássá vált, hogy az első 10 percben a csapat bentmarad az öltözőben: a labdatartás meddő, nem vezet semmire, a letámadás értelmezhetetlen, egyesek lemaradozgatnak, és az ellenfélnek lehetősége nyílik helyzetek kialakítására. Ez azért nagy gond, mert ha hozzászoknak a fiúk, hogy a ligában ebből nem lesz baj, nehezebb lesz felpörögni nemzetközi porondon, ahol viszont egy Mbappéval felálló PSG például keményen kihasználhatja ezt.

Ezért volt az egy pozitív jel a csapat részéről, hogy ennek tudatában az elejétől az volt a cél, hogy hamar odaérjünk a kapuhoz, és minél több helyzetet kialakítsunk. Az Alaves pedig beparkolta a buszt, megpróbáltak kontrákat vezetni az eladott labdákból, ezek azonban elég nagy számban fennakadtak a Busi-Ilaix-Puig középpályán, de ha itt nem is, akkor a védelem állította meg őket.

Meglepően későn érkezett az első gól, de egészen addig sem lehet az az érzése az embernek, hogy ez egy kiegyenlített meccs, még ha 0-0 is volt. Sokkal inkább tűnt egy olyan meccsnek, mint amikor a városligeti betonpályán valamelyik budai csapat pár arca lemegy rugdosni, a vasárnapi ebéd előtt leszaladó környékbeli srácok kihívják őket egy meccsre, és a helyi futballsztárok elcicáznak a környékbeliekkel. Aztán amikor Trincao beverte, akkor nagyjából el is dőlt a történet. Már az eredményjelzőre is kiült a fölényünk, az Alavesben egyáltalán nem volt benne egy heroikus feltámadás, a félidő előtt Messi megduplázta a fórt, és a helyzeten Rioja talált gólja sem változtatott érdemben.

Az Alaves a gólja után jobban kinyílt, többet próbáltak meg támadni nagyjából ugyanannyi sikerrel, mint korábban, viszont ennek következtében a Barcának nagyobb területei adódtak az ellenfél védekező harmadában, ezt pedig még nem nagyon úszta meg csapat a Camp Nouban.

Összességében azért volt ez egy jó hangolódás, mert bár egy sokkal sokkal gyengébb csapat ellen játszottunk, mint kedden fogunk, de egy nagy arányú, és könnyed győzelmet könyvelhettünk el. 5 gólt ritkán rúgtunk ebben a szezonban (összesen eddig kétszer), így ez is növeli a morált, továbbá sikerült komolyabb hiba nélkül lehozni a meccset (kivéve Moribát, de ő egyrészt nem fog játszani a BL-ben nagy valószínűséggel, másrészt pedig nem fizettünk érte komolyabb árat). 

Barcelona 5:1 Alaves (Trincao 2, Messi 2, Junior)

Ter Stegen - mivel a védelmen és a középpályán nem nagyon jutott túl az Alaves, így Stegen kapuja is ritkán került tűz alá. Lucas Perez ezen felül megtette nekünk azt a nagyon aranyos szívességet, hogy mindent és még többet is kihagyott. Egyedül Rioja lövése volt az, ahol megkérdezném, Stegen, akinek híresen jó reflexei vannak, miért ment el a másik irányba. 6

Mingueza - először éreztem rajta, hogy szélső védőként is egy egész korrekt meccset hozott le. A támadásokkal felért, védekezni kevesebbet kellett, de megoldotta. Ugyanakkor állandóan benne van a veszélyforrás, mert egy gyors kontrával nem fog tudni visszazárni, és ez komolyabb szinten sokba kerülhet. Ezeken a meccseken el lehet vele bohóckodni a szélen, de például egy PSG ellen ez kevés lesz. 7

De Jong - vele kapcsolatban is volt egy érzésem, ami először fogott el. Először éreztem azt, hogy nem érezhető meg jelentősen a hiánya a középpályáról. Erről még majd kicsit lentebb. Az igazi oka valószínűleg, hogy szabadabban lépdelhetett feljebb, mert a védelem nem került nyomás alá. És egy belépő belső védő mindig nagy előnyt nyújthat. De Jong ezt jól csinálta, de itt is kiemelném, hogy ez ilyen szinten okés csak. 7

Lenglet - arról már egy korábbi cikkemben írtam, hogy javult a játéka az elmúlt nem sok időben. Most is a jó cipőjét vette fel. Neki is inkább a támadásokban volt szerepe. Arra érdemes figyelni, hogy a felpasszai - akár középen, akár a szélen - nagy arányban pontosak, és ezek képesek 10 méterekkel előrébb vinni a csapatot. Ezek a meccsek neki is jót tesznek, önbizalmat adnak a folytatáshoz, és erre szüksége is van, mert kulcsfigurája lett a korábbi gyenge formája ellenére, a jelenlegi keret egyetlen, a posztján játszatott belső védőjeként. 7

Junior - volt egy olyan vicceskedő félmondatom PT10 kollégámnak, hogy az az igazi megalázás, amikor Firpoval rúgatjuk a gólt. De az igazság az, hogy ez nem igaz. Bár még továbbra sem hiszem, hogy hosszú távon alapemberévé tudna válni a csapatnak (mert még nem volt lehetősége ezt bebizonyítani), mostanában mind a jobb, mind a bal szélen megkapja a lehetőséget, és még ha nem is kifogásolhatatlan a teljesítménye, azt semmiképp nem lehet rámondani, hogy rosszul mozogna. Kell elé és mellé egy játékos, akivel tud kombinálni, akik adott esetben kiegészíthetik a gyengeségeit, és akkor nem érződik olyan élesen, hogy nem ez a szint. 7,7

Sergio - nem tudom, mi vágta fejbe a csávót, de most lejátszott egy (nagyjából) hibátlan meccset. A korábbiakkal ellentétben nem állt meg, ha nem sikerül szerelnie, odaért a labdákra, a letámadásban értelmezhető volt a mozgása, és jól mozgatta középről a csapatot. Ha ez most nem csak egy felfelé történő kilengés volt, akkor lehet, hogy visszanyertük az egyik eddig eltűnt embert a csapatból. Ami nem lenne nagy baj, mert elég sok sérüléssel küzdünk jelenleg. 8

Ilaix Moriba - Ansu Fatit is egy kicsit enyhébben értékeltük az első pár meccse után, így Moribának is megadom most ezt. Nagyon tetszett az elszántsága, a magabiztossága, a bátorsága. Némileg kockázatkerülően játszott, de ez egy ligában debütánstól még elfogadható. Volt két pillanata, ami nagyon tetszett, amikor lepasszolta a középen némileg jobb helyzetbe érkező Trincaonak, és amikor szintén Trincaoval ment fel a támadással, és tökéletesen helyezkedve várta a labdát (igaz, a portugál nem viszonozta a szívességet, és nem passzolt, hadd debütáljon már szegény wannabe PólPogba góllal is). Az nem volt szép jelenet, amikor az Alaves gólja előtt pont ő adta el a labdát, de ott inkább sajnálni tudtam, mint haragudni rá. De Jong pedig szerintem részben neki köszönhetően nem hiányzott annyira a középpályáról. Mindkét játékosban benne van az, hogy szeretnek előrefele játszani, építeni a támadást, keresni a felpasszok lehetőségét, és ha ezt nem is tudta olyan szinten hozni, mint a holland, kezdetnek nem rossz. 7

Puig - valószínűleg Koeman is elkezdte érezni, hogy mostmár aztán tényleg nincs semmi mentség arra, hogy kihagyja a csapatból. Egyre több lehetőséget kap, most például konkrétan kezdőként végigjátszotta a meccset. Nem vállalt fel annyi kockázatot, amennyit talán a már látottak alapján vártunk volna tőle, törekedett a biztos és pontos játékra. Ez az, amit egyébként pozitívumként értékelnék, de ismerve az adottságait, esetében nem az. Minden esetre Messivel jól megérti magát a pályán, oda-vissza keresik egymást. Az pedig, ha Messi keres a pályán, és akar veled összejátszani, annak a jele, hogy bízik benned. Ha pedig Messi bízik valakiben, abban bízzunk mi is nyugodtan. 7,5

Trincao - volt egy olyan sejtésem a sráccal kapcsolatban, hogy az első gólja majd változást fog hozni a játékában, és ez be is jött. Hosszú időt kellett rá várni, hogy a Betis ellen megtörjön a gólcsend, de megtört. Azóta sokkal magabiztosabban játszik, elől pontosabb, és nem utolsó sorban ismét gól szerzett, ezúttal kettőt is mindjárt. Ideje volt már, hogy elinduljon felfelé, kell a csapatba egy hozzá hasonló jól lövő, ügyes szélső játékos, aki meg tudja húzni a váratlant. Szóval üdv végre az élők között, Francisco. 8,5

Griezmann - 2021 még akár az ő éve is lehet. Eddig mindenképpen az, 7 gólja és 9 gólpassza elég árulkodó statisztika. Ez a jelenlegi formája valamelyest legitimálja a 120 milliós vételárát, de azért ennek ki kellene tartani még egy jó darabig. Jól érzi magát, ha egy kicsivel kötetlenebb szerepben játszhat, és így az sem érződik meg rajta olyan markánsan, hogy esetenként a szélről beindulva kell játszania. 8,3

Messi - nem is lehetett kérdéses, hogy ő az MVP. Azon túl, hogy vágott két olyan gólt, ami mindenki mástól bombának számítana, de tőle teljesen normálisnak, volt egy tucat zseniális megmozdulása. Jó volt látni a pályán a játékkapcsolatát Puiggal, majd amikor Pedri pályára lépett, vele is. A Griezmannal való borús kapcsolatáról szóló hírek már egy jó ideje megszűntek, és látni lehet, hogy vele is jó viszonyban van. Itt most nem a vezetői skilljeinek vettük nagy hasznát, hanem a zsenialitásának. Motivált, megvan benne a küzdeni akarás. Még ha ez is lesz az utolsó idénye - amit ugye egyelőre nem lehet tudni -, legalább szépen hagyja majd itt az alma materét. De jelenleg kimagasló formát mutat, és ezt ki kell élvezni. 9