Az egyik oka annak, hogy csak most készült el a cikk, az az, hogy többször is nekiláttam, de mindegyiket kukába dobtam. Mert itt egész egyszerűen egy folyamatot kell újra felvázolni. Egy folyamatot, amiről azt hittük, Róma után nem kell többet beszélni. Majd jött Liverpool, majd Lisszabon, és a végén talán legdurvábbként éppen Barcelona. Négy egymást követő Bajnokok Ligája kiírás, amiben a csapat nem csak, hogy kiesik, egyenesen megszégyenítik.

Tulajdonképpen az nyilvánvaló volt, hogy Bartomeuék távozása a megoldás első fázisa a problémákra. A műtét sem addig tart, amíg a daganatot eltávolítják. Utána a sebet össze kell varrni, majd hagyni kell gyógyulni, kezelni kell, és hetek, mire egy ilyen műtétből felépül az ember. Na most itt ugyanez évekkel történik. A Bartomeuék által elkezdett folyamat betetőzése a Bayern elleni 8-2, ez pusztán az utórengés volt.

Évek óta csökken a keret minősége, alapemberek pótlásáról felejtettek el gondoskodni, a húzóemberek már 30 fölött, a vérfrissítés pedig most zúdult a csapatra idén, és ezt nehezen bírja el. Gondolok itt arra, hogy bár Pedri kiemelkedő teljesítményt nyújt, nemzetközi szinten egy masszív, agresszív, odacsapós focit játszó csapat ellen sok hasznát nem vesszük, mert egy erős széllökés kibillenti az egyensúlyából. Ezt ugye pótolni lehetne a rutinnal, ami meg ugye neki még nincs meg kellő mennyiségben, hiszen a PSG volt a második nagy csapat, aki ellen pályára lépett a BL-ben. Vagy ottvan Dest, aki védekezése a ligában okés, meg szeretjük is, de Mbappé úgy forgatta meg mint a gazda a trágyát.

És ezek azok, amiket liga-szinten még úgy, ahogy elbír a csapat. Mert végülis ott bóklászunk a második hely körül, végülis sorra nyerjük a meccseinket, de az már évek óta tudott, hogy a spanyol bajnokságban nincs nagy verseny. Igazán soha nem volt, mert ez 2-3-4-5 csapat küzdelméről szólt, a többiek pedig a maradék helyeken osztoztak. Így az, hogy otthon mekkora a dominancia, vagy ki mennyivel vezeti a tabellát, nemzetközi szinten nem megváltott jegy a BL-fináléra, azt ki kell érdemelni.

És ezt nem teszi meg a klub. Évek óta próbáljuk elhitetni, hogy mi topklub vagyunk, és ezt legitimálni a hazai eredményekkel, de szart sem ér az egész. Szart sem ér az egész, mert hülyére verünk egy Elchékből, Granadákból, Alavesekből álló mezőnyt, aztán kifutunk gyakorlatilag akárki ellen a BL-ben, és olyan ordas pofont kapunk, hogy hónapokkal később is a sebet nyalogatjuk.

Valahol ez most egy kicsit tényleg más volt. Mert persze a védelem legjobban teljesítő játékosa, Araujo sérült. Mert instabil a klub helyzete. Mert egy projekt elején vagyunk, és egyelőre nem tudni, hogy Koeman meddig építkezhet. De basszameg nem unalmas ez már? Nem unalmas mindig előhozakodni valami kifogással, hogy most éppen miért fért bele 3-4-8 gólokat kapogatni olyan meccseken, ahol semmi nem indokolta meg ezt? De. Kibaszottul unalmas állandóan takarónak használni valamit. Jajj mert nem volt néző, jajj, mert ez, jajj mert az.

HAZAI PÁLYÁN SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM KAPHATUNK NÉGY GÓLT. Akkor sem, ha a fél csapat tolószékben ül, akkor sem, ha a papírforma az ellenfélnek kedvez. Nincs rá mentség. És éppen ugyanúgy nincs mentsége Koemannak sem, aki látszólag nem nagyon tudott mit kezdeni azzal az Mbappéval, akinek a levédekezésének kitalálására volt 3 hónapja, és épp ugyanúgy nincs mentsége Piquének, aki más szemében előszeretettel látja meg a szálkát, de az övében valahogy fel sem tűnik a gerenda, és épp ugyanúgy nincs mentsége Messinek, aki a tizenegyes berúgásán kívül az égvilágon semmit nem tett hozzá. Egyedül ter Stegent menteném fel megint a felelősség alól, aki bár kétszer is szülinapi tortára illő gyertyát rúgott, a gólokról nem tehetett, és volt pár nagyobb védése.

Ez a szezon - pontosan tudtuk - nem a trófeákról fog szólni. Össze kell rakni egy olyan csapatot, aki majd jövőre, az után, vagy az után versenybe tud szállni a címekért, egy összeszokott brigádot, akik ismerik egymást a pályán és azon kívül. Erre valóban megfelelő ember Koeman, aki komoly odaadást, munkát, energiát követel meg a játékosaitól. Csak aztán jön egy ilyen vereség, a játék minden elemében felülmúl a PSG, állunk, és nézünk, hogy mi a szar történt, és az emberben okkal merül fel a kérdés: és hol az előrelépés? Merthogy jelenleg leginkább ugyanott tartunk, ahol a part szakad. 

Barcelona 1-4 PSG (Messi)

Egyéni értékelő ezúttal nem lesz, egyszerűen nem volt olyan teljesítmény, amit értékelni lehetne. Mindenki kap egy elégtelent.