Maga a meccs, mint azt leírtam a félidőben, inkább arra hajazott, mint amikor egy csapat összeszokott fiatal lemegy rugdosni a közeli focipályára. És ezzel nincs is semmi baj, viszont nem lehet elmenni szó nélkül a Setién féle és a Valverde féle rugdosódás mellett. Ernő alatt általában 2:0-nál ráült…

Önmagában véve a mérkőzés Ansu Fati dupláját leszámítva lényegében nem hozott semmiféle izgalmat, viszont ez megfelelő alapot biztosított 1-2 változtatás megfigyelésére. Hurrá. Tehát mivel maga a meccs egy teljesen szürke átlagos találkozó volt, ahol épp csak az akaratunk szabta meg, hány gólt…

Az előző cikket azzal vezettem fel, hogy végre van egy kis okunk örömködni, ugyanis a csapatnak volt egy jó meccse. Most engedelmetekkel ugyanígy indítanék. És ezt alá is támasztom pár ténnyel. Tény: az Atletico Madrid idén ugyan nem acélos, de a Wanda Metropolitano még így is Európa egyik…

Nem tudom, hányszor kell még blogposztot írni olyan kezdéssel, hogy végre úgy tűnik, kezd megszilárdulni a csapat. Tavaly, tavaly előtt is volt ilyen, és lassan kezd idegörlő lenni az ilyen kezdés, de hát nincs mit tenni, ez van, ezt kell szeretnünk.  Az Eibart mindig is szerettem, mint…

Mint azt az Inter elleni meccs után írtam, a Barca idén már nem először úgy néz ki, ki tud kapaszkodni a gödörből. Ezzel párhuzamosan a Valverde-ellenes hangok kezdenek elcsitulni, ami persze egyfelől fair, mert mit szidjunk az edzőn egy 4-0, vagy egy Inter elleni 2-1 után? De a problémák ettől még…