Az előző cikket azzal vezettem fel, hogy végre van egy kis okunk örömködni, ugyanis a csapatnak volt egy jó meccse. Most engedelmetekkel ugyanígy indítanék. És ezt alá is támasztom pár ténnyel. Tény: az Atletico Madrid idén ugyan nem acélos, de a Wanda Metropolitano még így is Európa egyik legnehezebb terepe, bárkinek. Tény: a Barcelona idegenbeli formája nem feltétlen volt bíztató a meccs előtt. Tény: az Atletico erőssége a védelem, gyengesége a támadás, a Barca esetében pedig ez pont fordítva van. Így tehát a legvalószínűbb az X volt.
Valószínűleg Sergio hiánya okozta azt, hogy Valverde felküldte helyette a rengeteget brusztoló, kemény Ivan Rakiticet. Megvallom, és Vidalt vártam, de így sem volt elkeserítő. Geri a visszatérése örömére egyből kezdő is lett, így igazából Alba volt egyedül, akit pótolni kellett. Nagy kérdés a támadó szekcióban nem volt, a Messi-Griezmann-Suárez hármas evidens módon pályára lépett. A csapatról durván ennyit.
A meccs elejétől - némileg mindenkit meglepve - támadásra rendezkedett be Simeone. Ebben a rendszerben biztosabbnak érezte Saúl bevetését a védelem balján, így ők ketten Trippierrel folyamatosan nyomás alá helyezték a Barca széleit. Valverde erre reagálandó visszaállt, és a jól bevált 442-s struktúrában, a lehető megmagasabban támadott vissza. Ez annál is inkább nekünk volt kedvező, mivel az Atletico nem a labdatartásra van berendezkedve, és nem meglepő módon felállt védelemmel szemben nem hatékonyak. Így, amig ebben a mederben folyt a meccs, veszélyt nem igazán érezhettünk. Viszont amikor megvolt a labda, és megindult a csapat, akkortól vált a dolog izgalmassá. Amikor kapuig jutottunk, nem volt baj, viszont nem egyszer ez nem sikerült. Itt ugye alapvetően igaz, hogy a védelem egy adott pillanatban rendezetlen, és az ebben a pillanatban megindított kontrákkal bizony komoly lehetőség adódik az ember előtt. Lényegében ez is volt az első félidő menete. A Barca próbált bejutni az Atleti védelmébe, néha több, néha kevesebb sikerrel, igazán komoly helyzete azonban nem adódott. A matracosok ezzel ellenben az épp újrarendeződő védelmi vonalak közt megindulva nem egyszer, nem kétszer, de háromszor is nagy helyzetekig jutottak, ahol már csak Ter Stegen szakértelmére hagyatkozhattunk. A német természetesen nem hagyott minket cserben. Összességében elég szenvedősnek tűnt az első félidő, de ha a dolgok mögé nézünk, láthatjuk, hogy ebben volt taktika, némi tervszerűség, és a Valverde-érában már oly sokszor, szívesen látott vendég, a szerencse.
A dolgok ott váltak izgalmassá, amikor a második félidőben Ernő rávezényelte a csapatot az Atleticora. A papíron ekkorra úgy kb 62%-os labdabirtoklásnak innentől kezdve volt értelme is, nem csak az ellenfél térfelén passzolgattunk, hanem konkrétan az volt a cél, hogy egy védelmi lyukon keresztül gólhelyzetig jussunk. Mentálisan az Atletico érezhetően nekilátott fáradni, a Barca pedig ekkortól ténylegesen átvette a meccs felett az uralmat. Innentől jöttek a nagyobb helyzetek, és innentől már látni lehetett, hogy a csapat meg akarja nyerni a meccset. Természetesen ehhez kellett az is, hogy a saját tizenhatosunkon belül durván 1 perc alatt 3 óriási mentést is bemutasson a helyezkedési hibáját korrigáló védelem, de itt most nem fogok leállni fröcsögni. Megoldották, kész, ez a lényeg. Ráadásnak a végén még Lionel Messi húzott egy finomat, tanári módon játszott össze Suárezzel, majd lőtte ki Oblak mellett az alsót.
Azt hiszem, okkal joggal mondhatjuk, ez egy megérdemelt győzelem volt. A játék néhol nem volt a legszebb. Néha túl sokat foglalkoztunk a védekezéssel. De ezek arra mutattak rá, nem kell bepánikolni, ha egy csapat elkezdni nyomni a Barcát. Még van ebben hova fejlődni, de az már most látszik, hogy egyszer majd fog tudni ez a csapat rendezetten, labdabirtokló csapat ellen bekkelni.
És most kap egy külön bekezdést Valverde. Nagyszerűen reagálta le az Atletico némileg meglepő játékát. Rögtön tudta, a legjobb, ha most visszaáll, és amikor tud, a megszerzett labdákból megindul. Valószínűleg készültek erre, ugyanis nem ad-hoc, a semmiből kezdtünk el védekezni, szervezetten, rendszerszerűen ment minden. A megfelelő pillanatban pedig fordított egyet, és elkezdett támadni. Ritka pillanat az ilyen, de most van okunk dícsérni.
Atletico Madrid - FC Barcelona 0:1 (Messi)
Ter Stegen - lényegében rá is igaz minden, amit a Dortmund után leírtunk. Ismét óriási szerepet vállalt a győzelemben, és ha valaki még emlékszik, őt választottuk a meccs emberének. Kulcsmomentumokban voltak óriási védései, amelyek elmaradása esetén a csapat már a félidőben kettővel égett volna. 10
Sergi Roberto - megintcsak ugyanaz igaz, kényszerből került ki a szélre, de ha már ott volt, köszönte szépen, és lehozott egy remek meccset. Érezhetően jobban szerették kihozni a forgatásokat az ő oldalára. A beadásai annyira nem voltak jók, de a játék egyéb elemeiben messze hozta a tőle elvárt szintet. 8
Piqué/Lenglet - az az igazság, hogy annak ellenére, hogy időnként kicsit el lett tolva a helyezkedés, mégsem tudom azt mondani, hogy rosszul játszottak. Mégpedig azért nem, mert minden egyes elrontott helyezkedésre jutott egy korrigálás, két 1v1 elleni kivédekezés, két kifejelt labda, és egy nagy mentés. Már ha a puszta tényt nézzük, hogy az Atletico otthonában kapott gól nélkül zárták a meccset, érdemesek az elismerésre. Ha emellé hozzátesszük azt, hogy a mélységi átadásaikkal mennyit segítettek a csapatnak, akkor szerintem nyugodtan szemet lehet hunyni afölött a pár hibás helyezkedés fölött. Nem fáztunk rá, és ez a lényeg. 8
Firpo - még mindig érezhető, hogy kicsit idegen a csapatban. Persze, sokkal fényesebb a helyzet, mint mondjuk egy hónapja, de ez a megkövetelt szintet még nem ütötte meg. Jó úton halad efelé, egyre bátrabb, egyre pontosabb, de még mindig van hova fejlődnie. 7
Rakitic - mindig is szerettem azokat a játékosokat, akik akármennyi percet is kapnak, ugyanolyan eltökéltséggel, elszántsággal küzdenek minden egyes nap, és amikor szóhoz jutnak, megmutatják, miért érdemes nekik lehetőséget adni. Ivan Rakiticnek pedig érdemes lehetőséget adni! Ez a középpálya most vele volt teljes. Ő volt az erőember, a verőlegény, aki hátulról indulva segítette előrefele a csapatot. 8
Arthur - egy hosszas mellőzés után jó volt újra látni. Folyamatosan nyomás alatt volt, ugyanis azt tudni lehet, hogy ő egy fontos eleme a játéknak, és ha egy ilyet az ember kikapcsol, akkor minden akadozik. Ennek ellenére mégis bejárta a pálya nagy részét, ott volt mindig az események kellős közepén, rajta ment át minden támadás. Ő volt a zsugabubus, akinek, ha odaadtad a labdát, abban biztos lehettél, a játék jó irányba folytatódik. 8
De Jong - olyan könnyedséggel olvassa a játékot, mint a 80-as években a tinédzserkorba lépő fiúk apu nénis újságját. Mindig pontosan tudja, hova, mikor kell passzolni, és nem is véti el. Ha ez az ember még fejlődni akar, az nem lesz egyszerű, de állunk elébe. 8
Messi - van egy nagy hátránya annak, aki a Barcelona ellen játszik, méghozzá, hogy nincs egy Messije. Mert egy Messivel minden könnyebb. Egy Messit csak beengedsz a pályára, elfocizgat, és rúg egy mindent eldöntő gólt. Persze ezen kívül kiemelendő az egész mezőnymunkája, hogy annak ellenére, hogy egyesek szerint ő „nem védekezik”, majd’ a tizenhatosáig rohant vissza egy általa elvesztett labdáért. 8,5
Suárez - lényegében mindent megcsinált, ami rá volt bízva. Érezhető, hogy javul az összjátékokban. Természetesen vannak még hiányosságok, de az a finomra szabott kényszerítője Messivel, illetve úgy anblokk a finom összjátékok egyre látványosabban mentek. Ezen felül a gólban is főszerepet vállalt. Meg lehetünk elégedve a Dagival. 7,5
Griezmann - a fogadtatására természetesen lehetett számítani. Sosem közönségkedvenc egy rivális színeiben visszatérő játékos, de ez benne van a pakliban. Alapvetően neki is egyik fő feladata volt a védekezés, amikor a helyzet megkívánta, és ezt a tőle elvárt minőségben teljesítette is. A támadásokban is aktív volt, volt még gólhelyzete is, amit azonban sajnos nem sikerült kihasználnia. Rajta is érződik, hogy egyre jobban akklimatizálódik, és egyre aktívabb a csapatban. Nehéz a helyzete, de egyrészt ezt magának köszönheti, másrészt a teljesítményére nem panaszkodhatunk. 7
Vidal - amit kellett, megcsinált, de ennyi idő alatt sok feljegyezhetőt nem alkotott
Umtiti - vészcsere létére, alig bemelegítve igen stabilan szállt be, és elég bíztató, hogy zsinórban harmadszor is pályára tudott lépni
