Mint azt az Inter elleni meccs után írtam, a Barca idén már nem először úgy néz ki, ki tud kapaszkodni a gödörből. Ezzel párhuzamosan a Valverde-ellenes hangok kezdenek elcsitulni, ami persze egyfelől fair, mert mit szidjunk az edzőn egy 4-0, vagy egy Inter elleni 2-1 után? De a problémák ettől még nem halványulnak el. De nem köpöm szembe magam, és nem fogok fröcsögni.
Julen Lopeteguinak nem fekszik a Camp Nou, legutóbb itt egy ötöst kapott. Mindemellé jön az, hogy a teljesen átalakult Sevilla nem váltja be a hozzá fűzött remények egyikét sem. Mondhatni tehát, hogy pocsék körülmények közt fordultak rá a meccsre. Mint az említettem, a Barcánál pedig egyre jobb a helyzet, így sejteni lehetett, hogy hazai győzelmet hoz a meccs. Ugyanakkor ez egyáltalán nem indult ilyen egyszerűnek. A két koncepció a megszokott volt, de a kezdésbe megint beragadt a Barca védelme. Több pillanat is adódott, amikor a keresztbemozgó Ocampos összerántotta a védelmet, hogy aztán vagy ő, vagy más ráívelje Luuk de Jongra. Nagy szerencsénkre a Sevilla drukkerek nem éppen kedvence bár veszélyes helyzeteket alakítottak ki neki, mindent kihagyott. Ez pedig soha nem marad megtorlatlanul, így most sem. Gyakorlatilag 8 perc alatt le lett zárva a meccs Suárez, Vidal majd pedig Dembélé révén.
Mondhatjuk, hogy kezdettől fogva domináltunk? Sajnos nem. A Sevilla tudta érvényesíteni az akaratát, de nem végig. Ez pedig végzetes lehet, és az is volt. Kb 20 perc után érkezett meg a pályára valóban a Barcelona, és az addig csak számok szintjén lévő labdabirtoklási fölény elkezdett egyre komolyabb, valós különbséggé fejlődni. A Sevilla olykor hosszú percekre szorult be a kapuja elé, ha pedig lazult a szorítás, a Suárez és Dembélé előtt hagyott üres területek jelentettek egyre élesebb veszélyt. A széleken felfutottak párszor, de az első 20 perc kihagyott helyzeteinél nagyobbakat nem sikerült összehozniuk. Ezzel ellenben a Barca folyamatosan növelte fölényét, és ez abban a 8 percben csúcsosodott ki, amikor konkrétan be lett darálva az andalúz csapat.
Világosak voltak Lopetegui elképzelései, de hamar, és gyorsan omlott össze a gépezet. Egyen ugyanis nem számolt: ha van területe a támadóknak, akkor a letámadást kiröhögve De Jong és Arthur meg fogja találni a réseket, és komoly lehetőségekkel kecsegtető támadásokat fognak indítani. Ez ugyanis Valverde legkomolyabb fegyvere az őt torkon ragadó csapatok ellen. És ahogy az egész csapat kezd belelendülni a szezonba, úgy jön ki egyre jobba, hogy ez később is nagy erénye lehet a csapatnak.
A második félidő sajnos az ilyenkor megszokott módon zajlott, és csak Messi szabadrúgása jelentett némi élvezetet. A cserékkel Valverde stabilizálta a középpályát, és úgy erősített, hogy a Sevillának nem volt rá válasza. Ennek eredményeképp érvényesült az a közmondás, hogy mindig az erősebb kutya baszik. Vasárnap mi voltunk az erősebb kutya. Hála istennek.
A Barcán nagyon meglátszik, hogy Granada után elkezdett felébredni. Hibák ugyanúgy adódnak, és ezeket sajnos nem lehet elsimítani az eredményekkel. Ezeken dolgozni kell. De védekezésben javulni látszik a csapat. Ezt az is igazolhatja, hogy azóta 4 meccsen annyi gólt kaptunk, mint ott egyen, szám szerint kettőt. Geriéket valaki felrázta, ez egészen biztos. Valverde rájött arra, hogy ha játszani akarja a focit, akkor olyan középpályások kellenek, akik erre alkalmasak. Azóta Frenkie és Arthur rendszeres és oszlopos tagjai a kezdőcsapatnak. Általuk a foci gyorsabb lett, a támadások sokkal kreatívabbak, az összjátékok szebbek, és a felpasszok pontosabbak. Valamilyen szinten a korabeli XavIniestát idézik, még ha nem is feltétlen ugyanakkora zsenialitással. Luis Suarez harapósabb, és Dembélé is bizonytotta, ha kell, lehet rá számítani. Persze, ez még mindig messze elmarad attól, aminek lennie kellene. De a jelen helyzetünkben az egyetlen, amit tehetünk, hogy örülünk annak, ami van, és ha néha játszik egy ilyen meccset a csapat, akkor utána azt emlegetjük orrvérzésig.
FC Barcelona 4-0 Sevilla (Suérez, Vidal, Dembélé, Messi)
TerStegen - Luuk de Jong személyesen gondoskodott arról, hogy kapott gól nélkül hozza le a 200. meccsét. Persze, ehhez kellett az ő zsenije is, de egyetlen egyszer! Minden esetre megnyugtató, hogy a védései már nem a vereség elkerüléséhez kellenek, hanem a kapott gól nélkülihez. 8
Semedo - külön büszke vagyok a srácra, mert egy éve még mindenki arról beszélt, hogy nem lesz ez így jó, most pedig stabil ember a kezdőben, akár a posztján kívül is. Remekül kombinációk, gyors gondolkodás, és nem kevés vér a pucában. Na meg sebesség. Ez az, ami egy szélső védő. 8
Todibo - ahhoz képest, mekkora aggodalomra adott okot az ő kezdetése, ahhoz képest egy egész kerek, és méltóságteljes performanszot tett le az asztalra. Stabil volt hátul, mert belépni a játékba, mert cselezni, mert felfutni, mert szerelni, mert ütközni. A képességei és a paraméterei abszolút adottak, és látszólag kell neki a mélyvíz, hogy lubickoljon. 7
Piqué - Lenglet esetében meséltem már arról, hogy anno Puyol viselkedett így. Mestere volt az ifjú Gerinek, aki most több ízben is tovább vihette ezt az örökséget. Egy-két lemaradása volt, ezekből látszik, hogy kicsit megfogja őt is az idő vasmarka. Kicsit hibás volt Araujo kiállításánál, de mivel alapembert nem vesztett ezzel a csapat, így most ezt hagyjuk. Az az észosztó pillanat Lahozzal igen szépen festett, ezt mellette jegyezzük fel. 8
Roberto - stabilan állt a lábán a védelem és a védekezés az oldalán. Reguilonra kellett figyelnie, de nem okozott neki semmiféle különösebb problémát. Az már csak azért is kezd biztosnak tűnni, hogy nem marad ebben a pozícióban, mert ha Semedo visszekerül, őt igen nehezen játssza majd ki. 7
Vidal - az a helyzet, hogy nekem az egyik kedvencem a jelenlegi keretből. Rettentő sokat dolgozik, és nem érdekli, ha csak minden harmadik meccsen játszik. Durván sokat fut, szerel, ütközik, lép fel támadni, megy vissza szerelni, pontosak és átgondoltak a mozdulatai, és veszélyes a kapura. Az ilyen középpályás az, aki gyakorlatilag egy áldás a csapatának. 8
De Jong/Arthur - most azért állnak párban, mert rájöttem arra, hogy ezek ketten kiegészítik egymást. Ettől lesznek a tökéletes pár a középpályán. Frenkie de Jong fő profilja az, hogy a játékot és a védekezést egyaránt szervezi, védekezik, hátulról irányít. Arthur Melo ezzel együtt abban jó, hogy szervezi a játékot, és támad. Frenkie box-to-tox, Arthur pedig a támadó térfelet gyakorlatilag teljes egészében bejárja és irányít. A Sevilla ellen pedig látszott, mekkora fegyver ez a két ember a letámadás ellen. Nem egyszer hintáztatták meg a rájuk vezényelt embereket, aztán pedig okosan és higgadtan folytatták a játékot. Őket rettentő nehéz semlegesíteni. Hála az istennek. 8/8
Dembélé - sokat elárul róla ez a piros lap. Rendkívül ostoba, és fegyelmezetlen volt, amikor kiállították, és nem gondolta át a szavainak a súlyát. Ilyet nem mondunk az egyik legnagyobb gyökérnek Spanyolországban. Főleg, ha törjük a nyelvet. Maga a játéka élvezhető volt, a gólja parádé. Csak ettől még mindig az az ember marad, akit nem lehet beilleszteni egy fegyelmezett játékba, hanem azt a feladatot lehet neki adni, hogy rohangáljon, és bontsa az ellenfél védelmét. 7
Suárez - az igazi kilences arról ismerhető fel, hogy akármilyen testtartásban is van, akárhol is van, a büntetőterületen belülről szinte mindenhonnan képes egy érintésből gólt szerezni. Suárez pedig igazi kilences. Stílusosan reagálta le a kritikákat, nem hisztizett, hanem 4 napon belül 3 nagyon fontos gólt lőtt. Ez pedig a profizmus egyik fő eleme. A csapatjátéka még mindig döcög, de érezhető, hogy javul a formája. 8
Messi - mint azt az Inter meccs után mondtam, neki ez a szezon eleje kvázi. Ennek ellenére egész jól megérkezett. Bevert egy pazar szabadrúgást, és egész meccsen jól játszott. De ami a leginkább feltűnt: kezdett az az érzésem lenni, hogy nem cipeli a hátán a csapatot, nem ő csinál mindent, hanem ő is ott van, és ez egy kis pluszt ad nekünk. Nem pedig az alapot. Ez egészen üdítően hatott. 8
Sergio - gyakorlatilag stabilizálni állt be a középpályát.
Rakitic - nem ezzel játszotta be magát a csapatba.
Araujo - szerencsétlen helyzetbe került Chicharitoval szemben. Ha felrúgja, piros. Ha lerántja, az is. Tapasztalat nélkül nem várhattunk túl sokat.
