Fogadjátok sok szeretettel oldalunk elmúlt 1 hónapjának gyümölcsét, az első évértékelőnket! A poszt létrejöttében összes adminunk részt vett, akiket fel is sorolunk a poszt végén, a források ismertetésével együtt.
A posztban kitérünk a szezon és játék menetére, a legfőbb bukásokra és annak okaira, illetve értékeljük a játékosokat is, a poszt végén pedig megnézhetitek a hangulatvideót, melyet szintén mi késztettünk. Vágjunk bele!
A szezon menete
A nyár ígéretes igazolásokkal zárult, ennek megfelelően mindenki kíváncsi volt, hogy hogyan fog szerepleni a meglehetősen átalakított csapat. Az augusztusi felkészülési időszakban simán verték a Celticet (3-1) és a friss angol bajnok Leicestert (4-2), viszont a Liverpool nagyon kiütötte a csapatot (4-0). Persze ezek kevéssé számítanak, hiszen úgyis a tétmeccseken dől el a szezon kimenetele. A szuperkupát nagyon simán nyerte az alakulat a Sevilla oda-vissza legyőzésével, majd a ligában rögtön hatot rúgott a Betisnek. Remek kezdet, mondhatjuk.
Sajnos viszont csak eddig volt sima a szezon, hiszen ezután állandó visszaesések jellemezték a csapatot. Rögtön a harmadik fordulóban hazai pályán kikapott a csapat az újonc (!) Alavestől, ráadásul hazai pályán (1-2). Teljesen érthetetlen vereség volt, és még többet elmond róla, hogy a katalánok egyetlen gólját Jeremy Mathieu szerezte. Talán ez a legfájóbb vereség az egész szezonban. 2 fordulóval később a csapat megint botlott: egy hazai x az Atletico ellen a megbocsátható kategóriába tartozik. A kiscsapatokat eközben jellemzően nagy arányú győzelemmel lépte át a Barca, ötöt lőttek a Leganesnek és a Gijonnak is idegenben. A probléma ott kezdődött, hogy nagyobb csapatok is játszanak a ligában, a Celta Vigo pedig 4-3-ra megverte a csapatot október elején. Egész elképesztően kétségbeejtő szereplés volt. Az első gólnál Busquets eladta a labdát 20 méterre a kapujától, a másodiknál Suarez labdavesztését követő felívelés után nem léptek ki a labdát vezető játékosra, a harmadiknál Mathieu pedig mosolyogva nyugtázta öngólját. Ezután sikerült feljönnie a katalánoknak egy gólra, és aztán pedig ahogy ősszel írtuk, "Stegen kikukázta a meccset", hiszen belelőtte a csatárba a labdát, ami aztán bepattant a kapuba. Ez egy nagyon szomorú vereség volt, jellemezve az egész szezon kiegyensúlyozatlanságát.
Mindeközben BL-ben azonban remekelt a csapat, a 6 csoportmeccséből ötöt megnyert, ami remek teljesítmény. Egyedül a Citytől kapott ki idegenben 3-1-re, azon a meccsen viszont nagyon gyengén játszott Enrique csapata. Közben a B csapat kikapott a Katalán Szuperkupa döntőben az Espanyoltól, de ismerjük el, ez nem sok mindenkit érdekel. November vége kritikusan gyengére sikeredett, hazai pályán 30 percet emberelőnyben játszva ikszeltek le a Malagaval, a katalánok 29 lövéséből (!) 8 találta el a kaput. Ezután a kupában a B csapat nem bírt a Herculessel, majd az Anoetában játszottak 1-1-et a mumussal. Ezt követte a hazai Clasico, mely szintén ezzel az eredménnyel zárult. Ez pedig azt jelentette, hogy 4 egymást követő spanyol meccsen nem tudott nyerni a csapat. Nagyon gyenge statisztika. Bár a kupa visszavágón gurítottak egy hetest a Herculesnek, ám ezt gyorsan feledtette a Bilbao elleni idegenbeli vereség, melyen kétszeres emberelőnyben (!) sem tudott egyenlíteni a csapat. Rögtön ezután Messi a 90. percben mentett pontot a Villarreal ellen, ezekkel ez eredményekkel pedig jelentős előnyre tett szert a Real Madrid a tabellán. Kifejezetten gyenge őszt zárt a csapat, melynek okai a többi fejezetben kerülnek kifejtésre.
Ez a Villarreal-meccs utáni kinézete a tabellának 2017. január 9-én.
Oldalunk szubjektíven értékeli a játékosok éves teljesítményét 10-es skálán. (A zárójelben található adatok sorban: lejátszott mérkőzések száma, lejátszott percek száma, kapott gólok száma, gól nélküli meccsek száma.)
Ter Stegen (46 meccs, 4140 perc, 47 bekapott gól, 17 gól nélküli meccs): Bravo távozása után egyértelműen kiderült, mennyire jó kapus a német, és abszolút lehet rá számítani. Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a szezon meccseinek többségén, ám voltak negatívan és pozitívan is kimagasló meccsei. Előbbiből leginkább a Celta elleni idegenbeli meccset lehet említeni, amikor belerúgta az ellenfélbe a labdát, melyből gól született, a csapat pedig otthagyott 3 pontot. Emellett még elszórva volt benne gólokban egész évben, és több gólt kapott, mint ahány meccsen játszott, ami azért ismerjük el; nem túl jó statisztika. Viszont voltak találkozók a szezonban, mikor jelentős részét vette ki a győzelemből, ilyen pl. a tavaszi Clasico, melyen hatalmas érdemei voltak a 3 pont megszerzésében. 7.5
Cillessen (10, 900, 9, 3): 10 meccs jutott neki idén, 2 csak azért, mert Stegen sérült volt. Érdemesebb így csak a kupaszereplését nézni. 10 meccsén 9 gólt kapott, mely meglehetősen gyenge statisztika. Legnagyobb pillanata a kupa elődöntőjének visszavágóján volt, melynél rámosolygott Gameirora annak tizenegyese előtt, ezzel pedig jelentősen befolyásolta pszichológiailag a csatárt, aki ki is hagyta a büntetőt. Tavasszal azonban 3 és fél hónapig nem játszott, a kupadöntőn pedig gyengén védett. Sokkal több lehetőséget kéne kapnia, mert még mindig nem vagyunk tisztában a képességeivel. 6
Masip: Nem kapott idén meccset, így nem is lehet értékelni. -
A szezon első fele igen pocsék lett, nem gondolhattuk, hogy ezt is alul lehet múlni. Majd a Barca bebizonyította, sajnos de. Méghozzá nem is kicsivel sikerült rosszabb második félévet produkálni. Már a legelső meccsen akadt egy kis gond. A Betis otthonában 1-1-et ért el a csapat, a gond viszont az volt, hogy ha a félidőben 3-mal megy a Betis, egy rossz szavunk nem lehetett volna. Egész egyszerűen elég volt gyors, pontos passzokkal, és kényszerítőkkel játszani, nem bírta lereagálni a védelem. Nem egyszer Stegen miatt nem kaptunk gólt, és ez nem igazán elfogadható. A támadósor szépen mindent kihagyott, a spori nem adott meg egy teljesen tiszta gólt, de a játékra ez nem lehet kifogás. Jöttek jobb meccsek, de az egész szezonunkra semmi nem volt akkora kihatással, mint a párizsi kirándulás (PSG 4:0 Barcelona). A vereség nem szégyen. Sok góllal kikapni, az már közelít. Na de egy vergődő játékkal sok góllal kikapni, úgy hogy ismét a kapuson múlik, hogy ez nem 2x ennyi...na az szégyen. Nem kicsi. Hatalmas. Egész egyszerűen három egymást követő érdemi, és pontos passzt nem bírt felmutatni a csapat. A nagy nevek vergődtek, a csapat pedig annyira esett szét, mint azelőtt soha. Minden bizonnyal egyetlen meglepett ember sem volt akkor, mikor Iniesta azt mondta, taktika nélkül mentek ki a pályára.
Sokkoló volt.
Luchotól úriemberi tett lett volna ezek után bekopogni Bartomeu irodájának ajtaján, megköszönni a lehetőséget, és arrébb állni. Nem így tett. A hiba forrását a felállásban kereste, így rögtön elővette a Guardiola által is félve használt 3-4-3-at, melyben – talán egyetlen jó döntéseként – Messit betette klasszikus 10-es pozícióba, a jobb szélen meg Rafinhát futtatta. Eredményeit tekintve sikeres volt ez a felállás, lényegében ilyen rendszerben a Barca kiütötte 4-0-s hátrányból a PSG-t a Bajnokok Ligájából. Az a 6-1 egészen hihetetlen, ám valahol sorsszerű kiütés volt. A PSG szemmel láthatóan félt a Barcától, Cavani 30 méterre futkosott a saját kapujától. Aki pedig félve betolja a buszt, az ezt kapja. Ez sorsszerű. Mindig ez van. Emery nem igazán találta ezt ki, és végül a saját félsze okozta a vesztét. Persze kellett ehhez a Barca hihetetlen győzni akarása, Neymar higgadtsága, és Roberto tökéletes érkezése.
De ez is inkább csak egy három napos csodának menne el. Amiben benne van ugyan egy igen kínos la corunai vereség (Deportivo 2:1 Barcelona). Ezt abba a kategóriába kell sorolni, mikor folyton te támadsz, minden kimarad, majd az ellenfél két pontrúgásból megver. De azért emeljük ki a Sevilla 3-0-s legyőzését, ott is az első félidőt. Az ott látott játék egész egyszerűen mámorító volt. Minden stimmelt, minden fogaskerék olajozottan forgott, a gépezet pedig csak darált, és darált. Minden csoda három napig tart, így a mondás. Az álmunk után következett a szomorú, szenvedéssel teli felébredés a valóságba. Abba a valóságba, ahol a Juventus elleni párharcot (először Juventus 3:0 Barcelona, majd Barcelona 0:0 Juventus) lőtt gól nélkül sikerült lehozni, a két meccs közt pedig kikaptunk Malagában (Málaga 2:0 Barcelona). A torinói vereség nem fájt volna annyira, ha legalább egy gólt valaki szerez. De ehelyett Suárez megint csak látványosan szenvedett, Neymar legalább hajtott, de nem volt eredményes. Málagáról már beszélni is idegölő. Minden kimaradt, majd kétszer futott meg minket a hazai gárda. Egyszer Mathieu beragadt, majd ahelyett hogy tudván, hogy elbaszta, és Sandro után menne, nekiállt reklamálni, mire meg megmozdult, Sandro már a gólját ünnepelte.
Ezen szomorú, és sikertelen időszakot követte a Real legyőzése (Real Madrid 2:3 Barcelona), az utolsó örömteli meccs a szezonban. Igencsak adok-kapok meccs volt, sok góllal, és Ter Stegen számos nagyobb védésével, plusz két óriásival. De az a szív, ami Robertot a 90+3. percben arra buzdította, „fiam, told meg azt a szaros labdát, vidd el középen, add oda Gomesnek, ő majd Jordinak aki leteszi Messinek”, na az nem hétköznapi. Meg is tette Roby, majd Jordi legurította Messinek, aki nem cicózott, visszahúzta a rövidbe, ezzel életben tartva ideig óráig a bajnoki cím reményét. Természetesen ne suhanjunk el a Copa del Rey fölött sem. A 32 közt 8-1 arányban a Herculést, a 16 közt 4-3 arányban a Bilbaot, a negyeddöntőben 6-2 arányban a Sociedadot, az elődöntőben 3-2-vel az Atleticót, majd a döntőben 3-1-el az Alavest búcsúztattuk. Ez mind szép, s nagyon jó. Ugyanakkor a Barcelona az utóbbi években annyi címet nyert, hogy a Király Kupa a legjelentéktelenebb. Így nem is tartanak a katalánok győzelmi parádét, mint madridi kollégáink. Így egy szezonról, melynek a végén csak egy kupa kerül a vitrinbe, nem lehet pozitívan beszélni.
A játék menete
Egy csapat sikerét vagy bukását alapvetően nem egy szezon határozza meg, hanem egy több éven át tartó folyamat. Ez a szezon rosszul sikerült, amit viszont továbbvihetünk, az az idén (vissza)fejlődött játék. Nézzük, hogy alakult.
Alapvetően a szezonbéli játékunkat az oly jól ismert szinusz-görbe festi le a legjobban. Mélypontból a csúcsra, majd egy mélyrepülés, és újra fent. Voltak egészen káprázatos meccsek, ahol a játék szemet gyönyörködtető volt. Ott volt példának a Sevilla elleni 3-0, vagy a PSG elleni 6-1. Eredménynek is szépek, de a játék mellett sem lehetett elmenni. De szomorúan hangsúlyozandó, ezek csak üdítő kivételek. Nagyon jól kitűnt, hogy Enrique egyre pontatlanabbul adja ki az utasításokat a játékosoknak. Belejátszottak a gyenge egyéni teljesítmények is, de nem ez volt a bukások fő oka. A játék gyakorta ötlettelen, cammogós és lassú volt. Nagyon függött a csapat Messi, Iniesta és Busquets játékától, így pedig lehetetlen jó eredményekkel végigvinni egy szezont. Iniesta 32-33 évesen nem cipelheti a hátán a csapatot, pedig ez volt az elvárás.
A szezon elején az olyan kardinális játékelemekben volt hiba, mint a labdakihozatal. Busquets nem lépett mindig vissza, ha pedig Gomes játszott védekező középpályást, ő még annyit sem tett hozzá. A belső védőknek gyakran a kockázatosat kellett játszani, vagy előreívelni a labdát, amiből nem egy és nem is kettő, hanem három gólt kaptunk. Illetve ennél egy kicsivel többet. Roberto eleinte látott formája a jobboldal erőltetését élből kizárta. Szerencsére a kis Robikának a játéka feljavult, de Ő NEM SZÉLSŐ VÉDŐ! Alba még megbízható volt a balon Neymarral, de a jobb oldal Messire volt bízva. Aztán ez a hadrend Párizsban totális csődöt mondott, többet erről s meccsről ne is. És itt jött Lucho korszakalkotó ötlete, a 3-4-3. Eleinte tetszetős is volt, de aztán jöttek a bökkenők, amik az egészről alkotott képünket radikálisan megváltoztatták. Alapvetően ha a középpálya két szélén mondjuk Aleix és Jordi játszottak volna, nem lett volna vele gond. Full-backek, bírják a gyűrődést. És neadjisten ha arra van szükség, rögtön 5 védőnk van. De ez nem így lett. Kitette Lucho az egyik szélre Iniestát (32 évesen, hogy ha kell, fussa ki a lelkét – tapstapstaps) a másikra pedig Rakiticet. Két szervező középpályásunk volt a szélen, bent pedig egy balfasz Gomes és Busquets. Ehhez a formációhoz egy iszonyat labdabiztos középpálya kell, a mienkre pedig sok mindent lehet mondani, de hogy labdabiztos, azt a legnagyobb jóindulattal sem. Guardiola is csak a kis meccseken merte bevetni.
Egy variáció a sok közül
Aztán jöttek a 3 védős rendszervariánsok, a 3-4-1-2, a 3-3-1-3, a 3-5-2. Ezekben Messi játszott rendre a csatár mögött, hagyományosan a klasszikus 10-es pozícióban. És ott talán feljavult a játéka. Volt kihívása, osztogathatott kedvére, élvezte is. Valljuk be egy ilyen tudású metahumánnak nem a szél való. Hogy vegyen komolyan egy embert, mikor simán befűz négyet? Na de végül - és talán ez Lucho utolsó gigainnovációja - megállapodott a 4-3-1-2-nél, Messi mint klasszikus 10-es, előtte Suárezzel és Neymarral. Ezzel érezhetően egy bizonyos tartást kapott a csapat, mindenki a neki kedvező poszton szórakoztatta a népet, és az eredmények is jöttek, gondoljunk csak a Clasicora. Összességében kétségbeejtő volt azt látni – bármilyen eredményes is volt – hogy Cruyff játéka már csak nyomokban van jelen a pályán. A labdabirtoklás egyre kevésbé lett fontos, egyre többet operáltunk kontrákkal, bekkeléssel, ez pedig nem az öreg Johan műve.
(A zárójelben található adatok sorban: lejátszott mérkőzések száma, lejátszott percek száma, gólok száma, gólpasszok száma.)
Piqué (41 meccs, 3563 perc, 3 gól, 0 gólpassz): Egyértelműen a védelem legjobb tagja, aki újra a világ legjobbjai között foglal helyet. Nem lehet védőként lehozni egy szezont hiba nélkül, így neki is voltak, ám továbbra is ő a védelem légi parancsnoka, sokat szerel, és megbízhatóan játszik. 7.5
Mascherano (40, 3012, 1, 4): Az idei egy gyengébben sikerült szezonja volt, több hibával játszott a keleténél, ugyanakkor nagyon fontos mentései is voltak. Ő csak a harmadik lefoglalkoztatottabb a posztján, ám így is rengeteg játéklehetőséget kapott. A szezon során többször kellett jobbhátvéd pozícióban játszania, ez nem a legbiztosabb posztja, és a védekező középpályás helyén sem ért fel idén Busquets szintjére. 6
Alba (39, 2971, 1, 6): A védekezési képezdégei mellett óriási erénye, hogy támadásban is remekül hasznosítható, és idén minden eddigieknél jobban megértették egymást Neymarral. a 3-4-3-as formáció térnyerésével gyakran kiszorult a kezdőből, amik játszott, akkor támadásban a középpályán helyezkedett, míg védekezésnél visszament eredeti pozíciójába. Nem a legjobb szezonja, de elégedetlennek sem kell lennünk vele kapcsolatban. 7
Digne (26, 1853, 1, 1): Ősszel ígéretesen kezdett, ám aztán romlott a formája. Nagyon látványosan rossz az összjátéka Neymarral, mely jelentősen rontja a bal oldali támadójátékot. Emellett gyakran rossz megoldásokat választ a pálya támadó felében, ám a védekezési problémákat általában meg tudja oldani. Első szezonnak nem rossz, de több fog kelleni. 6
A szezon bukásának okai
A csapat a kupát tudta megnyerni idén, mely csalódást keltő szezonnak mondható. Nagyon nehéz összeszedni az okokat, hiszen majdnem egy évről beszélünk sőt, ha nagyon mélyen bele akarunk menni a témába, akkor több év folyamatát kell megvizsgálni. Pontosan ez az időtartam miatt egy ilyen szezon bukásának szerteágazó okai vannak, melyekből mi most megpróbálunk minél többet összegyűjteni. A legkomolyabb okokat külön fejezetben írjuk le: "Enrique bukása", "igazolások besülése". A rövidebb kifejtést követelő tényeket pedig most soroljuk fel. Komoly problémát okozott a nem megfelelő rotálás. Több volt már idén, mint korábban, ami fontos dolog, viszont előre meg kell tervezni, különben káosz lesz belőle. Egy nem megfelelően megtervezett rotáció súlyos pontok elvesztését jelentheti, mint ahogyan tette is nem egyszer a szezon során. A rotálás ellenére azonban voltak túlterhelt játékosok, mint pl. az MSN, akik képesek 2 meccsen 10 gólt lőni, azonban a túlterheltség következtében komolyabb csapatok ellen besülnek (lásd: Juventus). Nem lehet 3-4 ember vállára helyezni egy egész csapatot. Idén ez még súlyosabb volt (és most jön a fő probléma), hiszen a kezdőjátékosok idén nagyon hullámzó teljesítményt nyújtottak. Iniesta egész évben gyenge volt, Busquets és Rakitic őszét pedig minél gyorsabban szeretnénk elfelejteni. Ők pótolhatóak lehetnének, ha a padról megfelelő minőségű játékosok tudnák váltani őket. Ehhez pedig jól kellett volna igazolni.
Az igazolások besülése
Egy csapat szezonját döntően tudja befolyásolni a nyáron érkezettek teljesítménye. Idén ez hatványozottan igaz volt a Barcelonára. Sokan távoztak előző nyáron a csapatból, ezeket már egy másik cikkünkben részleteztük, úgyhogy inkább az érkezőkről írnánk most. Név szerint az újak: Cillessen, Umtiti, Digne, Denis Suarez, Gomes és Alcacer. Nagyon különböző teljesítményt nyújtottak, vegyük is sorra őket.
A cikk Enriqueről szóló fejezetében is kifejtjük (ezután jön!), hogy bár többet lett rotálva a csapat, mint korábban, még mindig vannak olyan játékosok, akik nem kapnak elég lehetőséget. Cillessen 10 meccsen egészen nevetséges 900 percet kapott. Ez édeskevés, úgy meg főleg, hogy ebből 8 kupameccs volt. Teljesen rendbenvaló, hogy Stegen az elsőszámú kapus, de ebből még nem következik, hogy hónapokig jegeltetni kéne szegény srácot, hiszen február 7. és május 28. között egy meccsen sem lépett pályára. Eltelt 1 év úgy, hogy még mindig nem tudjuk, mire képes. Talán majd jövőre.
Ez azért egy nagyon pikáns pillanat volt.
Umtiti az egyetlen igazolás, aki bevált. Olyannyira, hogy sikerült kiszorítania Mascheranot a kezdőből (bár talán ez az argentin gyenge szezonjának is betudható.) A francia hátvéd még nagyon fiatal, ezért nem is tökéletesek a meccsei, viszont egy óriási ígéretről beszélünk, aki hosszútávon ki tudja majd segíteni a csapatot.
Digne abszolút cserének lett leigazolva, és ezt a szintet is képes hozni. Ígéretesen indult a szezonja, talán ő alkalmazkodott a leggyorsabban, és egy ideig még Albat is versenyhelyzetbe kényszerítette. Ám ez tél környékén feledésbe merült, hiszen a francia teljesítménye leromlott. A legrosszabb helyzet a tavasz volt, amikor az edző 1 hónapig be se tette a csapatba. Összességében közepes szezonja volt, melyhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy a támadásokat nem tudja megfelelően támogatni, és Neymar is magára van utalva, mikor Digne van mögötte.
Denis szezonja kísértetiesen hasonló évet tudhat maga mögött, mint Digne. Ígéretes kezdés, gyenge tél, játék nélküli tavasz. Voltak meccsek, mikor nagyon jól látszott, ekkor kiderült, hogy miért a Barca akadémiáján focizhatott, ám a fontos meccseken nem lehetett rá számítani. Kezdetnek nem rossz, de nagyon sokat kell még fejlődnie. A legnagyobb félelem vele kapcsolatban az, hogy Rafinhat fogja lemásolni, azaz elfogadhatóan kezd, második évében jól játszik, ám utána leragad egy szinten, és nem képes fejlődni tovább.
Gomes elmúlt éve a nagy kérdőjelekről szólt. Viszonylag drágán leigazolták, majd teljesen csődöt mondott a világ egyik legjobb klubjában. Ezután része lett egy körkörös reakciónak, melynek a végén nem sok jót látni. Enrique tudta, hogy nagyon gyenge Gomes pályán nyújtott teljesítménye, ezért betette a következő meccsre is, hátha megmutatja ennek az ellenkezőjét, de Gomes még rosszabb volt. Ezekkel a játszatásokkal pedig olyanok kerültek háttérbe mint Rafinha vagy Denis. Gomes az elmúlt évek egyik legrosszabb igazolása, értékes pontok mentek el idén rajta.
Alcacer ősze Gomeséhoz hasonló volt, egyszóval tragikus. Az MSN-t nyilván nem tudta kiszorítani a kezdőből, csereként beszállva pedig nagyon nem érezte a játékot. Néha kezdőként is megkapta a lehetőséget, ám nem tudott élni vele. A szezon egyik legemlékezetesebb története volt a csatárként való hónapokig tartó gólcsendje, már-már Szalai Ádám esetét idézte. Aztán valamikor télen megtört a jég, a tavasza pedig a többiekkel ellentétesre sikerült: egyre jobban fejlődött, elkezdett gólokat lőni, és a Clasicon sem vallott szégyent. Messze még az elvárt szint, de érdemes megpróbálni jövőre is.
Próbáltunk mindenkinél pozitív dolgokat is felhozni, de az igazság az, hogy a 6 új igazolásból csak 1 (Umtiti) vált be igazán. A probléma ezzel az, hogy a 23 fős keretből ők hat játékost képeznek, közülük 5 pedig nem tud tétmeccsen elfogadhatót nyújtani. Ezen pedig el tud menni egy szezon. Persze lehet mondani, hogy ez az első évük, és idő kell nekik, de akkor is szembetűnő, hogy hogyan lehet egy nyár alatt ötször mellényúlni. Sürgősen javítani kell ezen a vezetőségnek, mert ez egy nagyon rossz tendencia.
Enrique bukása
Egy edző távozása többnyire érzelmes búcsúval, a szép pillanatok ilyen-olyan felidézésével jár. Azonban meg kell említeni a távozás okát, s ha az esetleg egy bukás, arról szót kell ejteni.
Nagyszerűen indult Enrique barcelonai edzősködése, triplázott, UEFA-szuperkupagyőztes és klubvilágbajnok lett, utóbbit kapott gól nélkül nyerte meg. Második évében „csupán” egy hazai tripla jött össze, idén már csak a kupa maradt. Rengeteg tényező kövezte ki a bukás felé útját, többről azonban ő maga tehet.
Konokan ragaszkodott az elképzeléseihez, ami nem is baj, csak hogy azok elkoptak időközben. Iniesta, Busquets és Messi köré akart csapatot építeni, így viszont meg volt pecsételve a sorsa. Nem lehet mindig azzal számolni, hogy Messi majd elfut, és ver kettőt. Addig rendben is van, hogy többnyire ezt teszi, de mi van ha kidől? Idén is volt egy két hónapos kiesése, és rendesen megérezte a csapat, az eredmények nem jöttek, és a Messire háruló igen nagy feladatot Neymar és Suárez nem tudta ellátni, nem is beszélve az akkor még korántsem meggyőzően teljesítő Pacoról, akit Messi távollétében a szélen próbált használni. Szép próbálkozás. Figyelembe kell venni azt is, hogy Iniesta nem 26 éves, nem is 29, hanem 33. A tudása még mindig a régi, fizikailag viszont egyre kevesebbet bír. És ezzel ellentétesen, ahelyett, hogy mondjuk Denis Suárez, vagy Rafinha gyakoribb játszatásával, vagy Andrés feladatainak egy részének Rakiticre való átruházásával tehermentesítette volna világ-, és Európa-bajnok veteránunkat, még nagyobb terhet rótt a vállára. Tőle függött az egész játék, kvázi játékos-edzőként volt jelen a pályán. És ne mondja senki, hogy Rakiticet szép lassan nem lehetett volna betanítani, ezzel kicsit levenni az Iniestat nyomó terhekből.
Viszlát!
A játék elég kiszámítható lett idénre. Amikor valaki betolta a buszt, azt többnyire ráérős, cammogós labdatartással próbálta kizökkenteni Enrique. Hát nem sikerült. A magasan feltolt védelemben pedig elég volt egy figyelmetlenség, és megfutottak minket, de ezen nem akart javítani. Az idei szezonra addig romlott a helyzet, hogy 38 ligameccsen 33 gólt kaptunk, és ezek közt 2-3 olyan volt, amit Ter Stegen miatt. Nem egyszer mentette meg a német a seggünket, ami egyfelől a fiatal kora ellenére kibontakozó tehetségét, másfelől a védelem hibáit nyomja az orrunk alá. Valamint egy másik beszédes adat, hogy a 117 lőtt gólunkból 79 az MSN neve mellé íródott. Egyértelműen függtek tehát az eredmények Messiéktől.
És voltak külső hatások is. Míg az első évben a keret szűkössége azt eredményezte, hogy a fiatalokat kellett felültetni a padra, akik vérében csörgedezett a Barca-játék, idővel szanaszét lett igazolva a csapat, ám ezek nem váltak be. Idén olyan keményfejűen ragaszkodott Lucho a valag pénzért megszerzett André Gomeshez, hogy ezzel a távozás gondolatát több igencsak értékes ifista agyába beplántálta, gondolok itt most főként Rafinhara. Az akadémiához az utolsó évben szinte semmit nem nyúlt, Alena a szezon második felében padozhatott, Marlon pedig kapott két meccset. De olyan tehetségek, mint Kaptoum, Palencia, vagy Mboula egy percet sem kaptak, még a padon sem. És erre nem tudjuk milyen magyarázattal tud szolgálni.
Nemsokára eljön az ő ideje is.
Mindeközben a 60 milliós igazolása, Gomes úgy adogatta el a labdákat, hogy a Nike is a receptért esedezik, a szintén miatta igazolt Paco pedig sokáig ugyanannyi góllal futkosott valamivel több pályán töltött percig mint jómagunk. Aztán persze ez utóbbi 8 gólt lőtt, de Gomes csak egy-egy meccsre villant meg. Ez is igazolja, hogy a fafejűsége a vezetőséggel szemben igencsak viszont sült el. Míg a Robert-Rexach duó által visszacsábított Denis amint lehetőséget kapott, villantott. Nem tesz jót egy csapatnak, ha csak a neve és egy EB-cím miatt – amiről a legkevésbbé ő tehet – vesz meg egy játékost, majd az edző mindennél jobban ragaszkodik hozzá. A Barca játéka nem két perc alatt betanulható. Ezt igen sokan alátámaszthatják. Ehhez meg kell találni a speciális embereket, mint Coutinho vagy Eriksen, és őket idecsábítani, nem a pöcsölő, körülményes Gomest.
Ezek összevéve, valamit a BL szégyenteljes elhagyása tehát Luis Enrique és a 2016/17es szezon bukásához vezetett. Valószínűleg az ezüst, és a Copa del Rey meglett volna Kaptoummal, Mboulaval, és Palenciaval is, ehelyett most arra várunk, kivel egyeznek meg. A számok nem hazudnak, Enrique az egyik legeredményesebb edző a klub történelmében. Azonban taktikailag középszintű, sajnos vagy nem, de ez az igazság.
Roberto (47, 3567, 1, 6): Idén is kiderült, hogy nem jobbhátvédnek teremtetett, ám ehhez képest nagyon jól megállta a helyét. Védekezésben és támadásban egyaránt elfogadhatót nyújt, rengeteget fut, s nagyon lelkes. Nem egy meccs volt, mikor szinte ő akart csak a csapatból focizni, látszott rajta az szenvedély. Nem véletlenül ő lőtte a hatodikat a PSG ellen, és a 40 méteres felfutása nélkül nem nyerte volna meg a csapat a Clasicot. Ilyen mentalitásra vágyik minden edző. 8
Vidal (12, 886, 2, 5): Az edzővel keletkezett cirkusza rányomta bélyegét a szezonjára. Ősszel borzasztóan játszott, utána kimaradt hónapokig a keretből, majd mikor újra bizalmat kapott, megsérült. Nagyon kevés meccsén viszont 7 gólban volt része szélső hátvédként, mely jó statisztika. Reméljük, hogy Valverde jobban fog rá számítani. 6.5
Umtiti (43, 3729, 1, 0): 43 meccsén belső védőként nem volt piros lapja. Első évében 23 évesen beverekedte magát a kezdőbe, mely óriási szó. Tapasztalatlan még, természetesen vannak hibái, viszont rendkívül magabiztosan és megbízhatóan játszik, stresszmentesen oldja meg a hátsó kockázatos passzokat is. Fiatal, tehetséges, az elmúlt évek egyik legjobb igazolása. 9
Mathieu (16, 1145, 1, 0): Nem játszott sokat, sérült is volt, balhézott Enriquevel, tehát nagyon hasonlít a szezonja Vidaléhoz. Azonban ő még sokkal rosszabbul játszott. Már 3 éve is teljesen érthetetlen volt a leigazolása, most is az. Egy jó meccse volt idén, valamelyik kis csapat ellen. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, így a szezon végére már be se került a csapatba. 4.5
Spanyol cirkusz
Bár a csapat maga is sokat tett azért, hogy ez a szezon bukás legyen, oldalunk úgy érzi, hogy idén külső tényezők is szerepet játszottak ebben. Az alábbiakban erről írunk.
Szögezzük le a legelején, hogy ezzel a fejezettel nem áll szándékunkban olajat önteni a tűzre, de ami ebben a szezonban történt a Ligában, az nem lehet a véletlen műve, és ezt mindenkinek be kell látnia. Természetesen nem szép dolog bírózni. Tudjuk, ők is emberek, előfordulhat, hogy tévednek, néha-néha rossz döntések születnek... Na most ez az idei La Liga szezonban nem egészen így volt. A 38 fordulóból nem tudnánk egyet is mondani, melyben így vagy úgy, nem volt rossz döntés, és ami még szomorúbb hogy ez is szerepet játszott a bajnokság végkimenetelében. És igen, lehet azt mondani, teljesen jogosan, hogy ha a Barca csak egyszer nem alszik be, nem veri meg saját magát az Alaves ellen, akkor nem így alakul és újra a katalánoké a trófea, de ha csak a hibák egyike nem lett volna akkor is ez a helyzet. Hiszen akárhogyan osztunk és szorzunk, a tévedések jelentős hányada a királyiak érdekeit szolgálta.
Ki ne emlékezne a Betis elleni meg nem adott találatunkra amit a világon mindenki bent látott kivéve a drága spori, a Villarreal elleni 2 kezezésre amelyből egyik sem ért tizenegyest, vagy esetleg a Real elleni 1:1-re végződött klasszikuson Carvajal kezezésére, ami szintén nem volt semmi a játékvezető szerint... Ez csak néhány rossz ítélet, azok közül amelyek pontot/pontokat vettek el a csapattól.
A másik oldal a királyiak bajnoki menetelése, amelybe 12. emberként beugrott a bíró alkalmanként. Csak hogy néhányat említsünk itt is: a Celta elleni első meccs, ahol Morata gólja lesről született, az Espanyol elleni ahol Ramos nem lett kiállítva, majd sem ő sem Pepe szabálytalansága nem ért büntetőt, a Villarreal elleni ahol Ramos szabálytalan volt az egyenlítő találata előtt, a Sporting ellen Lucas Vazquez műesése amivel tizenegyeshez jutottak, ellenünk Carvajal kezese utáni nem befújt tizenegyes, a Malaga ellen ahol Ramos találata les volt, és még sorolhatnánk amíg akarjuk. Az említett néhány meccsen mind pluszpontokhoz jutottak.
Ha kivonnánk ezeket az "ajándék-pontokat" madridi barátainktól, a miénkhez pedig hozzáadjuk amit elvettek tőlünk, fölényes előnnyel zártunk volna az élen ebben a kiírásban is.
Ahogyan Piqué mondta, egy válogatott meccs után, ahol a spanyolok lesgólt szereztek: "Nem csoda, hogy megadták ezt a gólt nekünk, hiszen fehér mezben játszottunk."
Ezeken az ítéleteken kívül a lapokkal sem egyformán bántak a játékvezetők, a mezek színének függvényében. Elég csak arra gondolni, hogy Casemiro-t a Clasicon legalább ötször le kellett volna küldeni.
Ha pedig piros lap; a szövetség egyenlően bánt mindenkivel, csak mint tudjuk a Real egyenlőbb mindenkinél. Egy-két nem is oly régi példa: Neymar megtapsolta a bírót a piros lapja után, ezért 3 meccses eltiltással jutalmazták, de Ramos ugyanezért csak 1 meccset kapott.
Ez lapot se ért.
Vagy a Clasicon, szintén Ramos becsúszása után a szerencsének köszönhető hogy Messinek nem lett komolyabb baja, hiszen elég messziről nyújtott lábbal érkezett a spanyol, de a szövetség szerint nem volt veszélyes, mert Leo felugrott, és így elég volt egy meccs eltiltás érte. Kérdjük mi, kedves szövetség: Messinek hagynia kellett volna, hogy eltörjék a lábát, hogy a méltó büntetést kapja a csapatotok kapitánya?
Itt érdemes megemlíteni azt az aprócska részletet is, amely eléggé beszédes: egyedül a Realnak több fellebbezését fogadták el a lapok eltörlésének/büntetés enyhítésének ügyeiben, mint a Liga többi 19 csapatának összesen.
Szintén érdekes dolog, amit a spanyolok az adócsalások ügyében csinálnak.. Messi, Mascherano, Neymar, és még sokan mások, minden évben több alkalommal gyakorlatilag ugyanazért mennek bíróságra, és valamiért mindig akkor üti fel a fejét a vizsgálat mikor közeleg a Clasico.. Hát nem érdekes? Mint ahogy az is, hogy a Ronaldo-féle adócsalásos ügyet peren kívül rendezte a bíróság...
Azon hogy a spanyoloknál halasztották egy évet a gólvonal-technológia rendszerének használatát, és videóbíró is csak a következő években lesz, meg sem lepődünk. Ha már szabályosan nem megy hosszú évek óta, legalább így nyerjenek már egyszer Tebas bácsi kedvencei.
Rakitic (51, 3524, 8, 7): Nem a legjobb szezonja volt a horvátnak, ősszel nagyon nem találta a formáját, így rövid időre cserepadra is került. Tavasszal szerencsére újra formába lendült, így nagyon meglátszott, hogy ő a csapat legjobbja a poszton Iniesta után. Ugyanakkor ha a szezont nézzük, akkor csalódás a játéka, reméljük, jövőre kiegyensúlyozottabb lesz. 6.5
Busquets (48, 3928, 0, 3): Nagyon hasonló a helyzete a horvátéhoz, ősszel nagyon rosszul játszott meccseken át, de mivel nincs cseréje, így egész évben a kezdőcsapatban lehetett. Tavasszal neki is megérkezett a megszokott teljesítménye, és az év végére a csapat egyik legjobban teljesítő játékosa lett. Továbbra is ő a világ legjobbja posztján, abszolút forgatja a teljes csapatot, kis cselekkel döntő helyzeteket tud kialakítani, melyből gólok születnek. A csapat egyik legjobb játékosa, de idén túlzottan hullámzott a teljesítménye. 7.5
Denis (36, 1788, 3, 5): Hasonlóan az újoncok többségéhez ő is ígéretesen kezdett, az ősze teljesen elfogadható volt, ám télen nagyon leült. Szó szerint, hiszen abszolút csere- majd kiegészítőember lett belőle. Tavasszal sajnos nagyon keveset játszott, mely a fejlődésének se tesz jót. Első évnek ez elfogadható, de még nagyon messze van a kezdő, akár Iniesta kiesésével is. 6.5
Iniesta (37, 2288, 1, 6): Még mindig rengeteg meccset kap, de azért érezhetően már kevesebbet, főleg kezdőként. Az idei szezonban érződött először a kora, már nem tudott a régi minőségégben futballozni. Még mindig a csapat esze, ám nagyon feltűnő volt a szezon során, hogy megindulásai során sokkal többször választott rossz megoldást/szerelték le, mint korábban. Nem lehet neki felróni, 33 éves már. Ki kell használni már, amíg még pályán láthatjuk, mert nagyon kezd lefelé ívelni a terhelhetősége. 6.5
A legjobb 3 játékos
Oldalunk blogíró adminjainak szubjektív top 3-ja következik most, megindokolva, hogy szerintük miért az a 3 játékos teljesített legjobban, akiket választottak.
A23
1. Messi: Ismét megmutatta ebben a szezonban is meccsről meccsre, miért ő minden idők legjobbja. Olyanokat tud csinálni amiket rajta kívül senki, ha ő nincs idén akkor még komolyabb gondjaink is lehettek volna...
2. Sergi Roberto: Elképesztő tehetség a fiatal spanyol, és úgy tűnik sosem fárad el, sosem veszti el a motivációt, elég a Clasico vagy a PSG elleni meccsek végére gondolni. Tudja mit jelent Barça mezt viselni, sokan tanulhatnának tőle.
3. Neymar: Több helyen a szezon legjobbjaként emlegetik, nálam csak harmadik lett, ennek az oka az, hogy bár valóban már ilyen fiatalon klasszis teljesítményre képes, egymaga el tud dönteni meccseket, viszont néha nem tűnik elég érettnek, feleslegesen viták, szabálytalanságok, esetenként piros lapok amiknek nagy ára van...
Szerintünk idén a legjobbak között volt.
PT10
1. Messi: Nagyon nehéz bármi újat írni erről az emberről, hiszen annyi mindenki istenítette már, és tényleg csak ismételni tudok én is. Nézzük inkább a tényeket: egy új szerepkörben, hátrébb játszva képes ugyanannyi gólt termelni, mint korábban. Továbbra is ő a csapat vezére, tőle lehet a legtöbbre számítani. És ő a szezon legjobb játékosa.
2. Neymar: Tény, hogy nem lőtt annyi gólt, mint ami talán elvárható lett volna tőle, ám a gólpasszokból kivette a részét. Emellett pedig egy olyan minőséget kezd képviselni, amelyet nem sokan mások a világon. Elképesztően cselez, fantasztikusan gyors és veszélyes. Nagyon gyorsan robog a világ legjobbjának pozíciója felé, már csak kicsit nyugodtabbnak kell lennie, és el fogja érni célját.
3. Roberto: Minőségben jelentősen elmarad az előző kettő focistától, ám valamilyen mértékben egy ilyen értékelésnél a focista saját magához képest nyújtott teljesítményét kell nézni. Roberto pedig megállja a helyét egy számára idegen pozícióban, ahol a védekezést rendre meg tudja oldani. Nagy szépséghibája, hogy nem tudja megfelelően segíteni a támadásokat, ám ezt kárpótolja a hozzáállása. És emiatt van a harmadik helyen idén. Mi lett volna, ha nem indul meg az utolsó percben a PSG ellen, és robog 30 métert hulla fáradtan? Mi lett volna, ha nem teszi ugyanezt ugyanígy a Clasicon? Kifutja a lelkét, nem pofázik, szép csöndben teszi a dolgát. Majd egy bukás közeli helyzetben nem lógatja az orrát, hanem hullafáradtan még fut 30 métert, melyből gól születik. És ez az, ami mindennél fontosabb.
mb22
1. Messi: Az argentin zseni ismét bebizonyította, a hátán viszi bármikor a csapatot. Nem egyszer időn túli góljával nyertünk, pl. a Real Madrid és a Valencia otthonában. A nagy meccseken megint repítette a csapatot, egy-két ellenpéldától eltekintve, ahol már ő sem segített. Amikor Enrique betette Suárez mögé, elképesztően játszott. Nagyon ráillik a klasszikus 10-es szerepkör, remekül osztogat onnan, és ha hatan jönnek ellene, annyit küld el a sarki boltba egy csellel. 52 meccsen 54 gólt rúgott, ami földöntúli. Egész szezonban talán egyszer volt, hogy látványosan csak szenvedett, és semmi nem jött össze, azt leszámítva nem lehetett róla mást írni, mint hogy a futballtörténelem méltán legjobb játékosa, egy másik szint képviselője.
2. Neymar: Talán végre felnőtt. Persze, bele lehet kötni abba hogy folyton bulizik meg utazik. De egy 24 éves, kőgazdag, sikeres, és jó vágású szupersztárról van szó. Viszont a pályán nagyon tetszetős amit csinál. Ez az idénye nem a gólontásról szólt sajnos. Inkább arról, hogy felnőjön a pályán. A PSG ellen az utolsó 8 percben nyújtott teljesítménye előtt tátott szájjal állt minden drukker. A hátán repítette fénysebességgel a csapatot. 4-1-nél a 91. percben odaállt, kitopogta azt a négyet, és stílusosan bekúrta, négy perc múlva pedig egy Xavit idéző gólpasszal kihagyhatatlan helyzetbe hozta Robertot. Szerintem Neymar egyik legjobb és legfontosabb idénye ért véget, nagyon kíváncsian várom a jövő évi folytatást.
3. Ter Stegen: Bravo távoztával a kezdőben találta magát, és kellett neki ez az édes teher. A Celta elleni bakija után mindenki kivégezte és eltemette gondolatban, de megmutatta, hogy nem véletlen őt igazolta le a klub. 78%-os hatékonysággal védte a kapujára tartó lövéseket, ami a harmadik legjobb kapusteljesítmény Neuer (79%) és Asenjo (81%) után. Olyan kapusokat előzött meg mint Casillas, Buffon, Lloris, Courtois, vagy a Zamora-díjas Jan Oblak. A Real Madrid ellen pedig történelmet írt, ugyanis a Barca kapusainak még nem kellett 12 védést bemutatniuk egyetlen meccs alatt. Az egész szezon alatt két sárga lapot kapott, egyet a BLben és egyet a bajnokságban. 81.4%-os pontossággal passzolt, ami egész elképesztő egy kapustól, főleg hogy meccsenként a 40-50 passz nem meglepő tőle.
Arda (30, 1847, 13, 7): Nagyon erősen kezdte a szezont, majdnem sikerült Neymart pótolnia. Aztán a brazil visszaérkezésével természetesen kiszorult a kezdőből, és egyre kevesebbet játszott. Tavasszal szinte végig sérült volt, a szezon utolsó negyedében pedig alig jutott szóhoz. Nem érte meg neki ebbe a csapatba igazolni, és a klubnak sem térül meg ez a befektetés. 6.5
Rafinha (28, 1567, 7, 5): Az előző szezonbeli fellendülést visszaesés követett, idén nem látszott rajta bármilyen fejlődés. Gomes értelmetlen szerepeltetésének következtében alig játszott, a szezon második felében szinte végig sérült volt. Kiderült azonban, hogy a szélen is bevethető, és ennek megfelelően egész sok gólból vette ki a részét. Ennek ellenére azonban több kell. 6.5
Gomes (47, 2652, 3, 3): Ő volt az előző nyár "sztárigazolása", a közepesen ismert, fiatal, drága játékos. Ahogy Enrique fokozatosan fáradt el a munkában, úgy akarta saját döntéseinek helyességét beigazolni. Így rögtön a szezon elején betette Gomest a kezdőbe, bizonyítva, mekkorát igazolt. Legalábbis az edző erre számított, ám az ellenkezője történt. A fiatal játékos nem tudott beilleszkedni, hétről hétre siralmas teljesítményt nyújtott. Így pedig kezdetét vette az ördögi kör, melyben edző és játékos is egyre süllyedt lefelé a szakadékban. Néha voltak szegény Gomesnek jobb/elfogadható meccsei, ám ez egy katasztrofális szezon, amelyben pontokat vesztettünk a portugál miatt. És ez Enrique hibája. 4,5
Alcacer (28, 1385, 8, 4): Cserének lett igazolva, tartalékosként játszott. A szezon egyik legszomorúbb története volt a gólcsendje, melyet februárban sikerült megtörnie. Kiszámoltuk, 466 percet töltött pályán gól nélkül. Befejező csatárként. Mindez nagyon gyenge, rá is ment a szezon első fele a beilleszkedéshez. Aztán tavasszal megtáltosodott, elkezdte termelni a gólokat, asszisztokat. Pár összejött neki, de a probléma az, hogy most jutott el oda, ahol egy éve kellett volna lennie. Munirt elüldözvén Arda gyakori távollétében pedig ő lett volna az a játékos, aki egyedüliként kisegíti az MSN-t gyengébb meccseiken. Nem sikerült. 6
Az év legszebb pillanatai
Majdnem teljes egyetértésben sikerült ezt megszavazni az adminoknak, talán azért, mert nagyon egyértelmű.
1. Fordítás a PSG ellen: Ennek az eseménynek utólag nem sok haszna volt, hiszen az utána következő fordulóban a Juventus nagyon simán megverte a csapatot, ám mégis ez számunka a szezon legszebb pillanata, hiszen ez egy példa nélküli esemény a sportág történetében. Mindannyian emlékszünk a meccsre, a körülményekre. És lehet, hogy Mascherano csúszása után tizenegyest kellett volna fújni, lehet, hogy Suarez esése nem ért tizenegyest, lehet, hogy csúnya gólok születtek, de ezek pont azért nem érdekelnek senkit, amiért akkora eufóriát okozott Roberto utolsó perces találata. Azért nem izgatnak senkit a körülmények, mert ekkora érzelembombát nem sok más esemény okozott az emberek életében. És ez felbecsülhetetlen.
2. Messi gólja a Clasico utolsó percében: Nagyon hasonló a helyzet, mint a PSG-s fordítás. Itt is egy érzelmi hullámvasút volt a meccs, majd az utolsó percben érkezett a bomba. Az egész meccs fantasztikus volt, mindkét csapat remekül játszott, és egész drámai befejezése lett az elmúlt évek legjobb klasszikusának. Messi különleges ünneplése pedig beleégett az emberek fejébe, mert egészen félelmetes hangulatot teremtett. És visszahozta a Barcát a ligába.
3. A kupagyőzelem: Egy győzelem azért annyira különleges, mert rengeteg csapatnak sosincs esélye rá, így pedig felértékelődik az az érzés, hogy valamiben első vagy. A legjobb. És bármilyen szar is egy szezon, győzelemnek akkor sem tud nem örülni az ember. Lehet, hogy ez csak egy spanyol kupa, melyet már régóta birtokol a csapat, de akkor is újra megnyerte, mi meg nagyon örültünk neki.
Suarez (51, 4302, 37, 20): Szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak, ez alapján pedig az uruguayi idén 51 meccsen 57 gólból vette ki a részét. Hibátlan szezon, mondhatni. Persze, ha nem láttad a meccseket, akkor nyilván az. Nem lehet vitatkozni azzal a ténnyel, hogy ezek a számok félelmetesek. Viszont mégis Luis Suarezről beszélünk, és a mutatott játék alapján ez a focista leggyengébb szezonja a Barcában. Pozíciójából adódóan ha a társaknak nem megy, akkor neki sem, hiszen a védők gyűrűjében nem egyszerű labdához jutni. Suarez pedig idén nem egy meccsen szenvedett nagyon látványosan. Gyakran persze egy-egy helyzetből lőtt statisztikajavító gólokat, de közben azt érezte az ember, hogy a játék nem megy, és a passzolgatásokba nem lehet bevonni a focistát. Persze Suarez befejezőcsatár, és ezt a szerepét remekül betölti. Nagy kérdés viszont, hogy várhatunk-e tőle ennél többet. A válaszunk az ezt megelőző 2 szezon alapján igen. És attól a formájától idén elmaradt. 7
Messi (52, 4452, 54, 19): 52 meccsen 73 gólból vette ki a részét., és ez nem elég élete legjobb szezonjához. Hiszen ő Lionel Messi, a világ legjobb focistája, aki soha nem látott magasságba emelte a mércét. Idén majdnem megugrotta, félelmetes, hogy az új, irányító szerepében is ilyen veszélyes a kapura. Rengeteg elképesztő megoldás idén is, megannyi csel, passz, ünneplés lengte őt körül. Majdnem tökéletes szezon, de pár csapat (pl. a PSG és Juventus) bemutatta, hogy gyakran mennyire csak a látszat az MSN ereje. Mert amennyire tönkreverik a kicsiket, annyira ijesztő, amikor momentuma sincs 90 perc alatt a világ legjobb játékosának. 9
Neymar (45, 3972, 20, 27): Mindenki a gólcsendjéről beszélt, pedig ha a szezont nézzük, akkor közel sem súlyos a helyzet. Összesen pedig 45 meccsen 47 gólból vette ki a részét, ez is remek statisztika. Tény, hogy nem lőtt annyi gólt, viszont rengeteg meccsen a hátán vitte a csapatot, s olyankor is lelkes volt, mikor Messi már rég sétálgatott. Idén a brazil inkább az asszisztokra ment rá, illetve az ő oldalán lehet legkönnyebben felépíteni a támadást, mert ebben az évben már annyira gyors, robbanékony és megállíthatatlan lett, hogy nemsokára a világ legjobb játékosa válik belőle. Gólhiány ide vagy oda, messze a legjobb Barcás szezonja. Kevesebb szövegelés, és hibátlan lesz a szezon. 9
Hangulatvideó
Oldalunk készített egy hangulatosnak szánt videót is, mellyel prezentálni szeretnénk, mennyire hullámvölgyes volt a szezon érzelmileg. Csodás gólok, pokol és menny a PSG ellen, a Juventus elleni reménytelenség, álom Clasico és kupagyőzelem. Egyszóval minden benne van, élvezzétek! (Ha esetleg letiltja a honlap, akkor itt tudjátok megtekinteni.)
Források:
Játékosstatisztikák: www.transfermarkt.com
Meccsek eredményei, adatai: www.sofascore.com
Közreműködő adminok:
Szezon menete, első félév: PT10
Szezon menete, második félév: mb22
Játék menete: mb22
A szezon bukásának okai: PT10
Az igazolások besülése: PT10
Enrique bukása: mb22
Spanyol cirkusz: A23
Játékosok egyéni értékelése: PT10
Az év legszebb pillanatai: PT10
Hangulatvideó: Nono & PT10
Kiegészítő szövegek: PT10
A cikket összerakta, szerkesztette: PT10
Reméljük, sikerült élvezhető évértékelőt írnunk, köszönjük, hogy elolvastad!
World of FCB, 2017.
