Na, hölgyek, urak! Ki gondolná, hogy egy ilyen megfeneklett, unalmas, és szar meccsről lehet cikket írni? Pedig lehet. Sőt, valójában annyi mindent mondanék, hogy nem is tudom, hol kezdjem.  

Beszéljünk először néhány külső tényezőről, ami hatott a meccsre. Nem szokásom murinnyózva a pályára morogni, de emellett nehéz elmenni szó nélkül. Nem sokkal a meccs előtt terjengtek képek, melyeken látszott, hogy a Valladolid kicserélte a gyepszőnyeget. Ez nem sikerült hibátlanul. Konkrétan az egyik tizenhatos olyan volt, mint ha légifelvételről néznénk a világháborús Verdunt. Egyszerűen egy LaLiga meccshez méltatlan gyepen kellett játszaniuk a fiúknak, olyanon, amire itthon csak annyit mond a közparaszt: “a tehenemet sem engedném rá szarni!” Ami viszont jól sült el, az a VAR debütálása. Volt ugyanis az, hogy a 93. percben a Valladolid hosszú percek óta először feljutott a kapuig, egy oldalbeadás után pedig gólt szereztek. Aztán jött a heves reklamálás, mely egy kis konzultációba torkollott a VAR-os kollegákkal, két perc pöcsölés után a bíró pedig behúzta a képzeletbeli lesvonalat, és a Barcának – mióta az eszemet tudom először – a technológia mentett pontot.  

Elég világosan körvonalazódik, hogy a csapat nem ezeken a meccseken fog parádézni. Ez valahol érthető, nem lehet mindig kibebaszottjól játszani. Ilyenkor az jelentheti a különbséget, hogy a Barcánál olyan egyéniségek vannak, akik ha egy kicsit összedolgoznak, akkor nagyon nagy dolgokra hivatottak. Tavaly is ez volt a séma. Behúzta a csapat ezeket a meccseket, nem az volt a cél, hogy mindenki éveken át beszéljen ezekről a meccsekről. Ugyan sokminden változhat még idén. A valaha volt leghosszabb kerete most van a csapatnak, mindenhol minőségi cserékkel. Most igazán van lehetőség forgatni a csapatot, betenni új arcokat. Ugyanakkor sok kérdés nyitott a szezon kapcsán: tanult Valverde Rómából? Ez csak szezon eleji forma? Látunk idén gálameccset? Mire elég a keret? Tud-e forgatni Valverde? Mi lesz a La Masiaval? Puig? Munir?  

Még egy gondolat, aztán jönnek a játékosok. Nagyon hasonlított az eddigi produkció a tegnap előtti gyepre. Nagyon próbált késznek tűnni, de azért meglátszik, hogy új, hogy van még rajta betömendő kátyú, van vele még munka.  

Valladolid – FC Barcelona 0-1 (Dembelé) 

Ter Stegen – mit mondjak...ott folytatta, ahol abbahagyta. Volt 2 elég nagy mentése, bár az egyik les után volt, de ez mit sem vesz el az érdemeiből. Jobbára rutinfeladatokat kapott, amiket maradéktalanul megoldott. Eddig 2/2. Jó arány. 8 

Roberto – valahogy azt érzem, idén sem sokat láthatjuk a középpályán. Szomorú, mert ő nem védőnek lett teremtve, egyszerűen túl jó a játékintelligenciája ahhoz, hogy elbassza az oldalvonal mellett. 7 

Piqué/Umtiti – valahogy nem lehet őket különszedni. Masszívan tették, amit tenniük kellett, ez jobbára annyiból állt, hogy vagy versenyt futottak a deep blockból kontrába fejlődő két csatárral, vagy tisztáztak. Rutin, és meg is oldották. 8 

Alba – egyre gyakoribb az összjátéka Coutinhoval és Dembélével, ami tehermentesíti Messit, és gyorsítja a játékot. Rakitic ha épp azon a szélen van, nagyon sokat játszik Albával. Valahogy csak pozitívként tudom elkönyvelni ezt. Egységesebbnek tűnik így az egész. 8 

Rakitic/Busquets – érdekes volt megfigyelni, amint egymás szerepében tündököltek. Busitól eddig azt szoktuk meg, hogy a két belső védő közé visszamászva segít felépíteni a támadásokat, Rakitic pedig keresi vele a kapcsolatot, hogy a labdajáratást/oldalforgatást tovább folytassa. Valverde valószínűleg egy év után ráeszmélt, hogy Rakitic teherbíró képessége lehetővé teszi azt, hogy kontra esetén Geri és BigSam mellett egy harmadik védőként ne Busi szenvedjen vissza, hanem Rocketic. Ez elsőre apróságnak tűnik, de mégsem az. 8 

Coutinho – soha nem rossz az, ha van egy mágus, aki a középpályáról irányít, szab tempót, vezényel. Ez Messit is tehermentesíti, plusz van egy Neymarnál klasszisokkal okosabb játszótársa, aki ahelyett, hogy azt lesné, ki ellen vetheti be a tudását, azt nézi, ki érdekében vetheti be a tudását. Nagy különbség. 8 

Suárez – lassan de biztosan az önnön erejéből felépített szobrának pusztítójává kezd válni. Olyan megoldásokat választ fontos helyzetekben, amelyeket amatőr szinten is nehéz kimagyarázni. Még kb 3 meccsen át lehet ezt ‘szezon eleji formának’ hívni, utána sajnos már a ‘leépülés’ a helyes kifejezés. Ne tedd ezt magaddal, Lalyos! Sírva kérlek! 3 

Dembélé – PT10 kollegám egyik tavalyi értékelőjére reflektálva annyit a kis csokiról, hogy egy sztár attól sztár, hogy a kritikus pillanatban - vagy hívjuk azt kényszerhelyzetnek – egy emberként meg tud hozni egy sorsdöntő, de helyes döntést. Dembelé pedig egy sztár. Jó látni, hogy ha arról van szó, ő is tud különbség lenni a Barca és ellenfele közt. 8 

Messi – ne feledjük el, ez a csapat még mindig Messi-orientált. Sokat fejlődött a brigád, de messze még a végcél. Azonban most nem kellett külonosebben Messi ehhez a győzelemhez. Nem nyújtott olyan kimagaslót, és a csapat így is nyerni tudott. A hogyan kérdésre pedifg az iméntiekbven leírtam a választ. Messze még az, hogy Messi nélkül is minden klappoljon, de értékeljük azt, amit eddig elértek. 7