A legnagyobb gond nem maga a gond, mint tény. Ennél sokkal nagyobb gond az, hogy ezt a gondot a felelősök vagy nem akarják, vagy nem tudják felismerni. Vagy szimplán felismerik ugyan, de nem változtatnak rajta. És ebből erednek az olyanok, mint ez a meccs is. Tökéletesen leírja a helyzetet az, hogy admintársaimmal gyakorlatilag ketyegő bombaként dobáltuk egymásnak az értékelő lehetőségét. Ez nem így bevett. De erről egész egyszerűen kínzás írni. 

Namost amit egy ilyen meccstől vártunk:

1. Dinamikus játék a Barca oldaláról. Azt ugyebár mindenki álmából felkeltve is tudja, az Atletico Madrid immáron sokadjára masszívan összerakott védekezése egyetlen módon törhető fel: gyors oldalváltásokkal, és minél több mozgással a vonalak közt. Mivel erre nem volt most ott Coutinho, vélhetően ilyen feladatot kapott Szarturó Vidal, aki többé kevésbbé meg tudta oldani ezt. Messi megint megkapta a szokásos kötetlen szerepet, de ezzel gyakorlatilag nem ment semmire, tök egyedül maradt rengetegszer. Kell továbbá ehhez a védelemfeltöréshez egy agilis, harapós (nem szó szerint...khömm...) csatár, aki egyszerűen megőrül, csak hogy gólt lőhessen. Érdemes felpakolni néhány, a váratlant meghúzni képes játékost, aki sebességével, párharcnyerő képességével és pontosságával hamar megbontja a védelmet. És néhány olyan védekező játékos, akinek ugyan kevés dolga lesz minden bizonnyal, de 1) tud iszkolni ha szar van 2) nem csinál fölösleges faultokat. 

2. Romboló, de eredményes foci az Atleticotól. Simeone az első perctől kezdve ugyanazt a játékot játssza. Az adott ellenfél stílusához alkalmazkodva a lehető legmagasabban labdát szerez, majd minél több emberrel megindulva másodperceken belül befejezi a kontrát. Neki nem kell a labda. Tartogassa, aki akarja. Ő szarik bele. Neki legjobban a labda elleni játék fekszik. És ezt meg is csinálta. A Barca eljátszadozott, az Atletico pedig amikor tudott, kontrázott. És kivárt egy védelmi hibára. 

És ezt kaptuk belőle: a Barca gyakorlatilag semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy fel kívánja törni az ellenfél védőfalát, aki lazán letolódta a hosszú percekig elhúzódó oldalváltásokat. Coutinho hiányában Messi meglehetősen magányos volt, nem igazán tudott kinek passzolni, vagy nem kapott labdákat, ezért nem meglepő módon a védelem előtt tanyázott, nem egyszer. Az Atletico "rákényszerítette" a fociját a Barcára. Ugyan ez annak is betudható, hogy a csapat végig asszisztált Simeone elképzeléseinek, akkor sem festett jól. Zsinórban másodjára pedig mégannyira sem.

És itt vissza is kanyarodnék a felütéshez: ez a gond. Zsinórban másodjára. Olyan nem nagyon kéne, hogy előforduljon, hogy egymást követő két meccsen úgy marad nyeretlen a Barca, hogy még csak nem is számított esélyesnek. Hogy kvázi le lett focizva. És ez nem az első ilyen két meccs. És a fejesek nem tesznek semmit. Nem akarom egy ember nyakába varrni az egészet. Nyilvánvalóan nem csak Valverde tehet erről. De benne van. Nyakig. És mindenki ül a kis székében, nézi a számlájára áramló pénzt, a szezon meg közben folyamatosan úszik el. Na EZ itt a gond. Köszöntem, jóéjt. A csapatot mindenki értékelje ki kénye kedve szerint. Fröcsögéshez nincs kedvem, mást meg sajnos nem tudnék róluk mondani. 

(csak mert ez sosem maradhat el:)

Atletico Madrid 1-1 Barcelona (Costa, illetve Dembélé)