Meglehetősen hálátlan feladat egy ilyen meccset értékelni, már azon túl, hogy a látottak nyilván értékelhetetlenek, hacsak nem a Granada teljesítményét szeretnénk górcső alá venni. Hálátlan feladat, mert az ember legszívesebben fröcsögne, üvöltene, ordítana és sírna, elküldve mindenkit egy melegebb éghajlatra, aki megérdemli. De mégsem tehetem ezt meg, mert valami elfogadható, konstruktív értékelőt kéne összehoznom az értékelhetetlenről.
Kezdjük talán azzal, hogy lassan egy évtizede nézek Barcelona-meccseket, és olyan 7-8 éve követem nagyon aktívan a csapatot, az elmúlt 5 évben pedig maximum 15-20 meccset hagyhattam ki, azt is általában önhibámon kívül. Sok mindent láttam tehát az elmúlt évtizedben, és a lelkesedésem végig kitartott, mondjuk 2 évvel ezelőttig. Azóta is minden meccset megnézek amit tudok, de már csak ritkán van ott az a gyermeki izgalom, hogy basszus, kezdjük már! Pedig ugyanúgy ott van a zseniális Messi, mint 10 éve, ugyanúgy vannak izgalmas játékosok akiket lehetne csodálni, de a meccset megelőző várakozás mégis alábbhagyott.
Egyszerűen nem lehet várni ezeket a meccseket Ernesto Valvedre irányítása alatt, mert hiába van meg általában a győzelem, egyszerűen a játék élvezhetetlen, és már nagyobb energia végigülni egy 1-2 gólos győzelem 90 percéből azt a 70-et, amikor semmi nem történik, mert a srácok megelégszenek az adott eredménnyel. És idén a helyzet ugye még rosszabb, idegenben pedig már hosszú idő óta aggódhat az ember. Egy éve mondjuk még csak egy Sevilla vagy Bajnokok Ligája-ellenfél ellen, most már pedig bármilyen ellenféllel szemben. De tényleg, akármilyen ellen.
Szeptember 14-én a Manchester City hatalmas meglepetésre nagy fölényben játszva kikapott az újonc Norwich City otthonában. Nem játszottak rosszul, de nem jött ki a lépés. Ezután a meccs után nyilatkozott Rodri:
Általában az ilyen meccsek után megöljük a következő ellenfelet. Tehát a következő meccsen meg fogjuk ölni az ellenfelet. Guardiola elmondta nekünk, hogy ennek a csapatnak tilos kikapnia, kötelező nyernünk.
A következő Premier Leauge meccs 8-0-ra végződött a Watford ellen. Talán nem kell magyarázni, mire akarok kilyukadni. Eleve nem volt rossz a játék a Norwich otthonában, de mindenkinek becsúszhat egy vereség. Erre Guardiola megfejtette és kielemezte a problémákat, kellően motiválta a csapatot, feltüzelte őket, és először a Shaktart majd a Watfordot verték meg rendesen, ahogy azt megígérték.
Valahogy így működik egy rendes edző egy rendes csapatnál. Ezzel szemben a Barcelona hónapok óta képtelen nyerni idegenben sőt, az idegenbeli meccseinek 62%-át elvesztette a legutóbbi győzelem óta. Ezen felül a játék képe nemhogy javulna, de egyre kilátástalanabb. A helyzetet mindig az ezek a meccsek közé beékelődő, általában magabiztos hazai győzelmek fedik el, kérdés hogy még meddig.
Mert ez a tegnapi meccs átlépett egy határt. Legalábbis nekem biztosan. Utoljára Rómánál voltam ennyire letörve a választás eredménye a Barcelona játéka miatt. Akkor még pozitívabban is láttam a helyzetet, hisz pont Barcelonából néztem a római meccset, frissen szerzett Camp Nou-élménnyel a szívemben (Barcelona-Leganes 3-1.) Valahogy akkor az a pár napos, elsöprően pozitív élmény miatt nem tudtam annyira szenvedni Róma miatt, a liverpooli estén meg már nem tudtam meglepődni, de ez most más.
A városok többsége a látvánnyal és kulturális örökségeivel vonzza a turistákat, de Barcelona városa olyan kivételes helyzetben van, hogy rengetegen (csak) a focicsapat miatt utaznak oda. Egyszerűen szórakoztatóiparrá vált a helyi futball, ami annak köszönhető, hogy kivételesen magas szinten űzik egy kivételes helyszínen, kivételes hangulatot és élményt kreálva. Ez az a helyszín, amit még azoknak is ajánlani tudok, akiknek semmi köze a labdarúgáshoz. Azaz csak ajánlani tudtam. Most jutottam el arra a szintre, hogy ezt már nem lehet jó szívvel ajánlani senkinek sem, mert a meccsek nemhogy nem élvezhetőek, de egyenesen bűnrosszak.
És ez az a pont, amikor ez az értékelő is egyértelműen oda érkezik, ahova valószínűleg az összes barcelonai focival foglalkozó cikk a napokban: Ernesto Valverdéhez. Az az igazság, hogy kurva nehéz nem neki felvarrni az egészet, és az elmúlt 2 évben annyiszor próbáltuk meg mentesíteni őt mb22 blogíró kollégámmal, hogy ezen a szinten nekünk is elfogyott a maradék türelmünk.
Mert van az hogy nem jön ki a játék és kikapsz (lásd: Norwich vs City), van az, hogy kis hullámvölgyben vagy, és van az hogy meccsről meccsre átírod a pénz, logika és józan ész szabályait. Igen, ezt a Leicester megcsinálta pozitív értelemben 2016-ban, de mi itt most rohadtul semmilyen pozitív értelmezésről nem beszélünk.
Mert erre tényleg lehetetlen magyarázatot találni, hogy hogyan tud a világ egyik legértékesebb kerete meccsről-meccsre kiszopni bármely más csapat stadionjában olyan kilátástalan játékkal, amit lassan a magyar NB1-ben sem látni. 1-1 kaput eltaláló lövéssel, esetleg talán 1 igazi, kidolgozott veszélyhelyzettel, valószínűleg rúgott gól nélkül és egész biztosan kibaszott lélektelenül, fosul játszva. Nem kell magyarázni, elég megnézni a Facebook-oldalunkon kigyűjtött statisztikákat, melyet ide is betettünk, mindent elmondanak.
Ernesto Valverde tényleg egy mágus. Zseniális abban, hogyan kúrja szét a világ egyik legjobb csapatát, annak játékosait és játékát, miközben a világ pénzéért összevásárolt sztárok ötlettelenül néznek egymásra, a nyilatkozatok semmit sem mondanak semmiről, a vezetők pedig fentről lenézve mosolyogva tárják szét a kezüket, hisz a csapat megint megdöntötte saját naptári évi nyereségét. Ez az FC Barcelona, 2019-ben.
Granada - Barcelona 2-0
Muszáj pontozni, hisz mindig szoktunk, de persze jó kérdés, hogy az adott pontszám a játékost vagy esetleg valaki mást minősít.
ter Stegen - Azért azt tőle sem várható el, hogy egy hét alatt kettő büntetőt is kifogjon. Volt egy hatalmas védése, mely kárba veszett Vidal kezezése miatt, egyébként pedig egyszer majdnem beejtette a labdát a saját kapujába, nem sűrűn látni ilyet tőle. Őt tényleg tudom sajnálni, az évek óta nyújtott kimagasló teljesítményéért megérdemelne végre egy Zamora-díjat, de ilyen fos védelemmel már az is csoda, ha le tud hozni egy kapott gól nélküli meccset. 5
Semedo - Szóval adott a szituáció, hogy egy csapatnak van 2-2 jobb- és balhátvédje. De ha valaki rosszabbul játszik vagy megsérül, akkor a második félidőre mindig kurva gyorsan kialakítja az edző azt a szituációt, hogy jobboldalt egy középpályás játszik, baloldalt meg a jobbhátvéd. Logikus. 4.5
Pique & Lenglet - Múlt évben fantasztikus párost alkottak, idén egyelőre nem jön ki a lépés. Hogy kicsit védelmükbe vegyem őket, az idei bekapott gólok jelentős részénél nem ők hibáztak, és mire közbe tudtak volna szólni, már kialakult egy olyan játékszituáció, melyet nem volt esélyük megállítani. Tipikusan jó példa a Granada első gólja. Ennek ellenére a bekapott gólok a védelmet minősítik és ők a védőink. 4
Firpo - Az eddigi nem túl sok, ám emlékezetes meccséből egyelőre úgy tűnik, hogy ő lesz a következő Aleix Vidal. Semmilyen mértékben nem látni létjogosultságát a Barcelonában való szereplésének. Az első gólnál való szerepét nem kell magyarázni, remélhetőleg tud majd javítani, amíg Alba sérült. Bár Valverdét ismerve nem lennék meglepve, ha Semedo kezdene a helyén kedden. 3
Rakitic - Ivánnak egész nyilvánvalóan semmi keresnivalója a kezdőben. Nagyon kedvelem, sokat tett le az asztalra, de 2019-et írunk, és ez már kevés. Sok bámészkodás, lassúság és szétkontrázó Granada. Kurva gyenge. 4.5
de Jong - Az egyetlen elfogadható teljesítményt nyújtó játékos a kezdőben. Őt azért sajnálom, hogy a játékfilozófia miatt jött ide, erre ezt kell tapasztalnia. Egymaga sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint a többi középpályás együttvéve. 6.5
Roberto - Robiban az az izgalmas, hogy változatos a játéka. Ezt úgy értem, hogy egyik meccsen érett játékot nyújt, a másikon fogalmatlanabb, mint Douglas mester legszebb napjain. Vajon most melyik volt? 4
Perez - Nem biztos, hogy az első csapat szintjén van, de legalább lelkesen próbálkozik, és vannak értékelhető mozdulatai. Erre amikor ég a ház, az edző őt cseréli le a nála sokkal gyengébb másik 2 támadó helyett. Őszintén nem értem, miért, de megnyugtató, hogy Dembele jelenlegi hozzáállását és állapotát nézve biztosan lesz még esélye Pereznek. 6
Suarez & Griezmann - Na és akkor megérkeztünk. Szóval adott egy csapatban egy 32 éves, legszebb évein rég túllevő sztárcsatár, aki bár egészen váratlan csodákra képes, de ezt már csak minden 5. meccsén tudja megmutatni. A Bajnokok Ligájában első számú gólfelelősként négy éve nem tud betalálni, és a statisztikái is drasztikusan leromlottak az utóbbi 2 évben. Azonban a nyáron erősítés érkezik: a csapat vezetése 100 millióért elhozza a világ egyik legjobb, világbajnok csatárát, aki a legjobb életkorban van, hisz 28 éves. Nem nehéz kitalálni, mi fog történni. A fiatal szép lassan átveszi az öreg helyét. Ő lesz a kezdő, míg a rutinosabb játékos a csere. Na igen, csak kár hogy ez a Barcelonában nem így működik, hisz Valverde Suarezt játszatja középen, Griezmann pozíciójának meg semmi köze ahhoz, amilyen poszton tud játszani. Nem nehéz kitalálni az eredményt általánosságban, de ha egy meccsen a társak is reménytelenek, akkor válik a közös teljesítmény értékelhetetlenné. 1
Messi - Lassan fel lehet készülni arra az időszakra, amikor nem Messitől várjuk a csapat megmentését. Ez a meccs remek példa rá. 4
Fati - De kurvára nem is egy 16 évestől kellene! Értem, hogy sok a sérült, de elképzelésnek is nevetséges, hogy a csapat legnagyobb fegyvere heteken keresztül egy 16 éves gyerek legyen. Fati ehhez képest megint a legizgalmasabb látnivaló volt a második félidőben, minden tiszteletem az övé. 7
Vidal - Hagyjuk. 2
