Olyan helyzet állt elő a klubnál, amely végett fontos, hogy kontextusban tudjuk értelmezni a Granada elleni meccset. Kedden ugyanis menesztették Valverdét, és némileg a légből kapott ötletként aláírtak Quique Setiénnel. Nem nehéz kimatekozni, hogy 5 napja volt felkészíteni a csapatot, és elkezdeni leoktatni a taktikájának az alapjait. Természetesen ezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy nem a legjobb meccset láttuk az idén, az azonban sajnos sokat elmond, hogy még így is messze élvezhetőbb volt az eddigieknél. Jelen cikkben pedig a meccsen látott változtatásokra szeretnék egy kicsit kitérni. 

1. A labdabirtoklás

82,7%. Egészen pontosan ennyit volt a Barcánál a labda, ami ha időben nézzük, több, mint 75 perc. Idejét nem tudom, utoljára mikor volt ennyit a labda nálunk, de talán nem is ez a leglényegesebb. Újfent az volt az érzésem, hogy az, hogy most éppen nálunk van a játékszer, pusztán egy eszköz arra, hogy az ellenfél védelme meg legyen bontva. Erre szolgáltak a sok idő után újra visszatérő háromszög-játékok, amikhez viszont egészen sok mozgásra volt szükség. Meglepett, hogy a játékosok milyen jól beleálltak ebbe, és milyen hamar szignifikáns változás mutatkozott a labdabirtoklást illetően. Mondanom sem kell, nem véletlen, hogy a Granada tökig feltolt letámadása lényegében semmit nem ért. 

2. A letámadás

Az elmúlt évek egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a Barca egyszerűen képtelen eredményesen, agresszívan és kompaktan letámadni az ellenfelét. Ez Spanyolországban a keretek közötti óriási különbségek miatt nem jelentett gondot, Európában azonban nem egyszer szaladtunk bele csúnya pofonokba, amelyeknek részben a játék ezen elemének hiánya is okozója volt. Setién mester megköveteli a játékosaitól, hogy a belüket kifutva a lehető legmagasabban, és a lehető legtöbb emberrel támadjanak le, és ennek az első jeleit láthattuk vasárnap. Labdavesztések után a környéken lévő összes játékos a labdást, vagy a potenciális passzsávokat kereste, és támadta meg nem is akármilyen agresszivitással, és ez alól nem volt kivétel. Mindegy, hogy a mez hátuljára Messi, vagy Ansu Fati neve volt írva, ez mindenkire vonatkozott. Elvégre a letámadás csak úgy működhet, ha mindenki csinálja. Ez pedig egyenesen vezet a következő változáshoz, ami nem más, mint 

3. A védekezés

Már a letámadás is önmagában egy iszonyat fontos, ha nem a legfontosabb eleme a védekezésnek, de van, hogy azt átjátsszák, ilyenkor pedig a csapat megindul hátra. A szezon eddigi részében egy-egy kontratámadással visszament a 2 belső védő, általában 1 vagy 2 szélső, és mondjuk Busquets. A többiek tisztes távolból figyelték az események alakulását, ami gyakorlatilag instant életveszély. Vasárnap ezzel ellenben nem egy labdavesztésnél több, mint a fél csapat spurizott vissza, ment Fati, ment Griezmann, ment Sergio, mindenki ment, Messi maradt fent, és még valaki. Ez az, amivel hátul stabilizálni lehet a csapatot. Az, hogy mindenki kiveszi a részét a védekezésből is, ha arra kerül a sor. Nem véletlen, hogy a Granada legközelebb kapufáig jutott, és helyzetük egyáltalán nem volt. 

4. Meccsközbeni változtatások

Azt egyelőre nem tudjuk, mik a Míster tervei, ha nem a Barca rúgja az első gólt, de sokmindent viszont már tudunk. Igen bátran váltogatta a formációkat, hol 4-3-3-ban, hol 3-5-2-ben, hol pedig akár 3-3-4-ben is láthattuk a csapatot. Már önmagában ez is jelentős különbség, ha pedig hozzátesszük azt, hogy 0:0-nál olyan játékost cserélt be, mint a kis Riqui Puig, akkor látjuk igazán, mit jelent az, amikor az edző meccs közben is edző, és belenyúl bátran a csapatába. 

Természetesen fontos kihangsúlyozni, hogy ez még a munka eleje. 5 nap alatt kellett ezeknek a dolgoknak az alapjait lefektetni, így nem volt idő a legaprólékosabban, a legrészletesebben leoktatni mindent, éppen ezért nem szabad az eredményt nézni. Most talán tényleg elindul valami olyan a csapatnál, ami a legjobb időket lesz képes valamilyen szinten felidézni. 

FC Barcelona - Granada 1:0 (Messi)

Ter Stegen - gyakorlatilag semmi, de tényleg semmi dolga nem volt. Lábbal játszott, a kezei meg elzsibbadtak szerencsétlennek. 6

Sergi Roberto - na most tart ott a dolog, hogy Roberto nem hogy védő, egyenesen középső védő pozícióban játszik, ami már tényleg eltávolodott a realitástól. Ezzel együtt ha a képességeit, és a meccsen nyújtott teljesítményét alapul vesszük, ez egy jó döntés volt. Megvannak a képességei a védekezéshez, ez minden kétséget kizáróan látszott már eddig is. A játékba belépő labdabiztos védő sok gondot okozhat az ellenfél védekezésében, hiszen plusz egy emberre kell figyelni, és ha arról van szó, akkor a harmadik belső védő pozícióból kihúzódva oldalra ismét a régi szerepében játszik. Taktikailag okosnak tűnő lépés, amit a teljesítményével koronázott meg. 8

Piqué - róla mindig is tudtuk, hogy előszeretettel mászkál feljebb labdával, amit Setién minden bizonnyal ki is fog használni. De nem emiatt volt meglepő tőle ez a meccs. Már egy ideje érződik, hogy kopott kicsit, rajta is fogott az idő vasfoga, és ez gyakran balul sül el. Most azonban sokkal koncentráltabbnak, összeszedettebbnek és pontosabbnak tűnt, a szerelései jókor és jó ütemben érkeztek, ő pedig végre egy értékelhető, hiba nélküli meccset tudott a háta mögött. 8

Umtiti - kérdéses volt, hogy a Csokiszörnyet meg akarja-e nézni magának Setién, de úgy tűnik, igen. Azért is lehetett erre szükség, mert rengeteg ideje nem számít alapembernek a csapatban, és tudni kell, lehet-e rá számítani. Nos, lehet. Ő is szívesen mászkált feljebb, de nem is csak labdákért, hanem megelőző szereléseket bemutatni, amik egészen pompásak voltak. Világos, hogy még mindig tudja hozni az elvárt szintet, kérdés azonban, hogy fogja-e bírni a térdecskéje, vagy megint bibis lesz, mert nem megy el a doktorbácsihoz. 8

Jordi Alba - na EZ az a Jordi Alba, akit mi szeretünk. Az a Jordi Alba, aki megállás nélkül dolgozik, fut, passzol, játszik, védekezik, és van benne egy tűz, nem ismer elvesztett labdát, és bármilyen helyzetben higgadtan, és jól dönt. Élesen kijött, hogy fontos szerepet fognak kapni a támadó erényei, ami 1) Setiénnél egy szélső védő esetében nem meglepő, 2) nekünk csak jó, mert mindig benne van egy robbanás, és onnantól megállíthatatlan. 8

Rakitic - az egyetlen csalódás ő volt. Neki nincsenek meg a skilljei az ilyen finom játékhoz. Nem egyszer akadoztak a kis passzok, a finom játékok. Ő egyszerűen nem erre lett kalibrálva. 6

Vidal - amennyire nem lepett meg Rakitic teljesítménye, annyira meglepett Vidalé. Nem csak elképesztő mennyiségű 1v1 vállalására képes, de remek érzékkel játszik kicsiben, háromszögel. A támadásokkal mindig jól lépett fel, nem akadoztak a passzok, tudta olvasni a játékot. Ha most kellene közte és Rakitic között választani, ő lenne a befutó. 8,5

Sergio - nem hiába lett ő az MVP. Egy kicsit más szerepkörben kellett játszania, ami viszont a jelek alapján fekszik neki. Egy sorral feljebblépett, amikor le kellett támadni, és a magas presszió eredményeképp megszerzett labdákkal rögtön indította meg a támadást. Lényegében ugyanaz, mint ami eddig volt, csak egyel magasabban, ezzel hatékonyabbá téve a letámadást. 9

Messi - nyilván a Messi-centrikusság felszámolása időigényes projekt lesz, de jelei már mutatkoztak annak, hogy ha mindenkinek megvannak a feladatai, mindenki megfelelő utasításokkal van ellátva, akkor nem kell mindenhol Messi a gördülékeny játékhoz, ő csak ott van, és besegít. Lényegében pedig ezt is csinálta. Ott volt, ahol kellett, és segített abban, amiben kellett. Persze, a gól sokat dob a teljesítményének az összképén, de valahogy az volt az érzésem, hogy ez most nem róla szólt. 8

Griezmann - a Míster külön is kitért rá, hogy óriási a teherbírási képessége, de ezt talán nem is kell mondani. Elég ránézni a meccs azon jeleneteire, amelyekben az egyik pillanatban még RB pozícióban szerzett labdát, a másikban pedig már a támadást építette, és folytatta. Óriási kincs egy ilyen játékos, és végre talán ki is lehet belőle hozni a maximumot. Valamint segített kitalálni egy új kifejezést: box-to-box kilences. 8

Ansu Fati - volt egy olyan érzésem, hogy ennek a srácnak is nagyobb lesz a füstje, mint a lángja az elmúlt időben hanyatló teljesítménye miatt. Persze nem is könnyű úgy, hogy szökőévente kap egy kevés lehetőséget, de most megmutatta, hogy benne igenis van kurázsi, és igenis számolni kell ezzel a kis emberrel, mert ő igenis szeretne helyet magának a csapatban, és ezért harcolni is fog. Alázattal, elszántsággal. Profi módon. 7

Riqui Puig - sok lehetőség nem jutott neki, de egyből sikerült beleszeressek a játékába. Rettenetesen elszánt, és olyan, mint a GTA 5-ben a vonat. Senki semmivel nem tudja megállítani. A labdát nem, vagy szabálytalanul lehet elvenni tőle, a játékot zsenge kora ellenére klasszisok módjára olvassa, nem mellesleg pedig a szerelése vezetett aztán a gólhoz.