Aki kicsit is tud latinul, valószínűleg találkozott már a vis maior kifejezéssel, aki viszont nem, annak hadd magyarázzam el. A vis maior olyan káreset, vagy károkozás, amelynek az ember alapvető gyengesége folyamán nem tud ellenállni. És akkor nézzük, hogy is jön ez ide. 

Lassan két hete, hogy Quique Setiént kinevezték. Mindez történt a szezon legnehezebb időszaka előtt, így nyilván befolyással bírt a csapatra is. Tehát mindent egybevéve volt 12 napja felkészíteni Valenciára a csapatot, amely idő alatt - legyen az akárki - fizikai lehetetlenség egy teljesen új koncepció működőképes leoktatása. Nem mondom, már van 1-2 dolog, amiben mintha változott volna a csapat, de ez akkor is egy igen hosszú és kemény munka lesz, továbbá nem könnyíti meg a dolgot a heti 2 meccs, ami innentől majdhogynem állandó lesz. 

A másik, és talán ez a legnagyobb probléma, az, hogy a keret jelenleg minden, csak nem alkalmas arra, hogy 3 fronton is helytálljunk. A támadósorból kiesett Suárez, Dembélé pedig állítólag a visszatérés küszöbén, de az eddigi tapasztalatok alapján 2 hét múlva megint megrándul valamije a hajnali 4-ig tartó fifázásban, így rá nem lehet építeni. Marad tehát Messi és Griezmann, akik mellé ha tetszik, ha nem, kényszerből mindig be kell tenni Ansu Fatit. A középpályán FdJ és Busi helye állandó, Arthur viszont még csak most tért vissza, a teljesítménye igen sok kívánnivalót hagyott maga után, Rakitic alkalmatlan erre a játékra mind fejben, mind fizikálisan, Vidal pedig eddig inkább csak csere, és állítólag nincs is minden rendben vele. Jobb bekkünk csak papíron van, 3 belső védő jut a 2 helyre, ami megintcsak kevés, Jordi Alba - mint a szezonban mindezidáig - keresi a formáját, Firpot nem nagyon láthattuk szóhoz jutni, így tehát az egyetlen poszt, ahol az állandó ember megvan, az a kapusposzt. Persze, mindig lehet ennél rosszabb, de jelen pillanatban éppen elég, hogy ennyire rossz a helyzet. Erre van is egy mondás: ha nem megy a kupi, nem a madamot, a kurvákat kell lecserélni. Ami itt részben igaz is. 

És akkor ezen a ponton szeretném felmenteni a teljes felelősség alól Setién mestert. Ugyanis az világos, hogy min dolgozik. Az is világos, hogy 2 hét nem elegendő idő arra, hogy a dolgokat alapjaiban véve megváltoztassa a klub körül, és világverő Barcát faragjon ebből a mostaniból. Világos, hogy a mozgások ennyi idő alatt nem lettek automatikusak, hiszen ha ez így lenne, nem kellene a meccs 2/3-ában oldalfaszokkal húzni az időt, és talán nem telne el úgy egy félidő, hogy kapura ugyan lövünk egyszer, de helyzetünk nincs, és az xG konvergál a nullához. 

És akkor térjünk rá a védekezésre, már, ha ezt lehetett annak nevezni. Na most a letámadás eddig sikerült hellyel közzel, de világos, hogy ami a Granada szintű játékosok ellen elég, az a Valencia szintűek ellen nem. Amikor tempótámadással próbálkoztak, és volt idő átrendezkedni védekezésre, akkor hellyel közzel egészen kivehető volt, hogy akkor végülis mi le akarunk támadni. Ez azonban csak a lassú, pöcsölős támadásépítések ellen volt hatékony (hát, mondjuk ez igen erős kifejezés), amikor a Valencia lendületből próbálta meg rávinni a csapatra a labdát, akkor újra előjött, fejben mennyire le van lassulva pár játékos - jó, nagyjából mind. Az átmenetek lassúak, döcögősek voltak, a játékosok egyéni hibákat vétettek, és lényegében mind a nyolc két gólt orbitális védelmi hibákból kaptuk. Nézzük is őket:

1. Első gól

A tizenhatoson belül áll kb 7 Barcás, valahogy mégsem sikerül kitenni onnan a labdát. A játékszer így eljut Maxi Gómezhez, aki nyilvánvalóan Jordi Alba embere volt. Ő ahelyett, hogy mondjuk megpróbálná a védőmunka látszatát kelteni, jó 5 méterre az emberétől figyeli az eseményeket. Mivel Gómez előtt volt terület, átvehette kényelmesen a labdát. Majd ellövi, Alba ekkor már látja, hogy ezt elkúrta, viszont minden, amit tenni tud, az az, hogy megpróbál blokkolni. De ez természetesen nem úgy sikerül, ahogy kellene, így az alapvetően mellémenő lövés egyenesen az akkor már vert helyzetben lévő ter Stegen mellett a kapuba pattan. 

2. Második gól

Bedobás után Rodrigohoz kerül a labda, akit a védelemből kilépve Umtiti próbál meg hatástalanítani. A spanyol átesernyőzi Umtitit, aki a nyomába ered, mindeközben Jordi Alba megint lemarad, Sergi Robertot egy teljesen alap mozgással elviszi Soler, így - mit ad isten - Maxi Gomez előtt megint kiürül a terület, természetesen meg is kapja a labdát, majd az átvétel és az igazítás ütemeiben Robertonak épp sikerül megfordulnia, de már csak a lövés pillanata után tud reagálni, így gyakorlatilag biztos a gól. 

És akkor ezeken túl már ne is említsük az első félidő számos védelmi megingását, a bakikat, és a támadójáték gyakorlatilag teljes hiányát. Viszont ami figyelemre méltó, hogy olyan történt a meccsen, amitől Valverde alatt kissé elszoktunk. Az edző a félidőben az addigi, siralmas teljesítményt látva utasításokat adott, majd ezeket betartatta a játékosokkal, és a játék képe is változott. Ezek pedig a következők voltak. Vidalt és FdJ-t egy kicsivel feljebb vezényelte, az ellenfél vonalai közé. Vidalnak és Griezmannak pedig az volt a feladata, hogy amikor a szélre kerül a labda, a védelem mögé fussanak, ezzel megpróbálták kicsit megnyitni azt, plusz területeket nyitottak meg. Ebből aztán született is néhány helyzet, de sajnos annyira volt ez elég, hogy azt mondhassuk, a második félidőben kicsit mi is fociztunk. 

Valencia 2:0 Barcelona (Alba og., Maxi Gomez)

Ter Stegen - az ilyen meccseken mérettetik meg, milyen kapusa van az adott csapatnak. És nekünk kérem szépen, világklasszis kapusunk van, aki egymaga képes meccsben tartani az egész csapatot, aki szilárdan áll, és biztos kezekkel őrzi a kaput. Persze, lehet úgy nézni, hogy Maxi Gomez belerúgta a büntetőt, de talán megérdemli, hogy azt mondjuk, akármilyen pocsék tizenegyes is volt az, kivédte. 9

Sergi Roberto - hiba, hiba, majd megint egy kis hiba, és hibával zárt. Világos, hogy ő nem képes erre a szerepre, és lassan már nem is tudjuk, mit tudna játszani. De ezt biztosan nem. 1

Piqué/Umtiti - édes istenem, ez mégis mi a halál volt? 1

Jordi Alba - világos, hogy nem találja a régi önmagát, pedig lassan ráfordulunk arra az időszakra, amikor mondjuk rohadtul kellene. 1

Sergio - ha a csapat szenved, akkor ő is. Bár az látványos volt, hogy lényegében a mezőnymunka jó a felét ő végezte el, minden labdakihozatalt ő vezetett, minden támadást ő indított meg érdemben, és ő volt az egyetlen, akin végig azt éreztem, hogy előre is akar játszani, nem csak oldalra, vagy hátra. 7

Arthur - amennyire istenítettük az előző szezonban, most pont annyira nehezíti ezt meg. Tesze-tosza, szétszórt, rossz döntéseket hoz, pontatlan, és kezd kicsit megbízhatatlannak tűnni. Tőle is nagyon nagyon sokkal több kell. 2

FdJ - próbálkozott, és ő is igyekezett előre játszani, de 1) azért ne legyünk elájulva tőle, 2) egy ilyen meccsen nem könnyű teljesíteni. Láttunk már tőle jó produkciókat, viszont az utóbbi időben ő sem az igazi önmaga. Ennél sokkal több kell. 4,5

Messi - bevallom, aggasztó volt látni azt a hitehagyott arckifejezését a közeli képeken, ami úgy a 60. perc környékétől kezdve kiült az arcára. Amikor a csapatkapitányból is elvész a győzni akarás, akkor ott el is lehet temetni a dolgot. Ő sem volt önmaga, bár még így is kiemelkedett a mezőnyből, ami egyrészt lehet az ő érdeme, másrészt mindenki más szégyene, de inkább ez utóbbi. 5

Griezmann - nehéz úgy, ha kevés labdát kapsz, de úgy meg nem fogsz labdát kapni, ha alapvetően nem nagyon sikerült jó helyre mozogni. 1