Először is szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a szokásos játékosértékelő ezúttal csak pontozásból fog állni. Egy ilyen 0:0 után sok jót senkiről nem tudnék írni, mocskolódni pedig éppen nincs kedvem, szóval csak egy pontszámot fog mindenki kapni. És akkor az értékelő. Hogyaszongya...

Amikor egy új edző érkezik a csapathoz, az általában olyan, mint egy új szerelem kezdete. Eleinte a rózsaszín ködben az illető akármit tesz/mond, tökéletesnek fogja gondolni az ember (akinek nem inge, az...ugyebár). De aztán ahogy telik az idő, emelkedik fel ez a köd, oszlik szerteszét, és rájövünk, hogy az a bizonyos mégsem tökéletes. Na valami ilyesmi van velem, és Q mesterrel. Személyében egy olyan edző érkezett a csapathoz, akinek a játéka már a Betisnél eltöltött évei alatt is igen megtetszett, és akit 1,5 évig minden nap a Barca padjára rángattam volna Ernő helyére. Azonban most, hogy a kinevezésétől már kb 5 hónap is eltelt, vannak bizonyos dolgok, amelyek nem tudják elkerülni a figyelmem, és a Sevilla meccs ezekre világított pompásan rá. 

1) A labdabirtoklás ugyan gyorsult, de hatékonyabb aligha lett. Továbbra is igen nyögvenyelős az előrejutás, ezt tükrözi az is, hogy a tegnap megejtett passzaink úgy durván harmada, vagy annál is kevesebb ment előre. Na most ugye a kapu legtöbbször előrefele van. A foci lényege, hogy abba a kapuba, amit nem az a kapus őriz, aki a kedvenc csapatunkban játszik, bejuttassák a játékosok a labdát. Az egy gól. Asszem annyira nem nehéz kilogikázni, hogy ha nem visszük a labdát a kapu fele, akkor nem születik ez az úgynevezett gól. Na most a foci egy másik lényege, hogy aki ebből a bizonyos gólból többet szerez, az "megnyeri" a meccset. De ha ebből a "gólból" egyet se szerez a csapat, akkor nem nyeri meg a meccset. Pofon egyszerűnek tűnik, igaz? Na, hát lehet, hogy mégsem annyira egyszerű. De ne bagatellizáljuk ennyire el a dolgot, lássuk, mik voltak ennek az okai. Tulajdonképpen ez is egyszerű. Nem nagyon voltak meg azok az emberek, akik előre-hátra mozgásukkal meg tudnák teremteni a kapcsolatot a védelem és a támadósor között, így pedig ha csak nem Messi lépkedett vissza félpályáig, ugyanott voltunk, mint az elmúlt években elég sokszor: cirkulált jobbról balra a labda, szép ütemes tempóban, de igazán semmi nem történt. Belátható, így elég nehéz megnyerni a meccset. 

2) Az előzőből jön a következő, amiről beszélni szeretnék, ez pedig nem más, mint a mozgások. Többször észrevettem, hogy nézelődik egy-egy ember, és azon kapja magát, hogy bár ukázba az volt kiadva, hogy én a vonalak között mászkáljak, mégsem ezt teszem. Magyarán egyáltalán nem tűnik automatikusnak bizonyos embereknél, hogy akkor most ha ő ott van, akkor nekem itt kell lennem, mert a mester azt mondta, és ő tudja. Ez pedig megint csak azzá szokott fajulni, hogy előrefele nem nagyon lehet passzolni, így marad az oldalra/hátra kombó valamelyike. A támadó harmadba érve valahogy nem látja azt az ember, hogy akkor most ő meg ő elvisz két-három védőt, ő összerántja a védelmet hogy a másik megindulhasson, vagy éppen ő célba veszi a kaput, hogy jó labdát kapva gólt szerezzen. Megy a tökölés, a tétlenkedés addig, amíg el nem veszítjük a labdát. Csak sajnos ez egy idő után azt fogja eredményezni, hogy nem csak a labdát, a bajnokságot is elveszítjük. 

3) Az az egyik legnagyobb gondunk, hogy a keret iszonyú rövid. Első blikkre a szünet utáni első keret láttán megörültem, hogy "jé, mennyi akademista", majd sikerült rájönnöm (kis segítséggel), hogy valójában a helyes megállapítás úgy szól: "basszus, de kevés felnőtt kerettag". És ez leginkább a támadósort sújtja bizonyos posztokon. Klasszikus szélsőből például akad mindösszesen fél darab, hiszen a kis Ansu még mindig nem kész arra, hogy egy egész szezont lenyomjon a nagyok között. Csatárból ellenben három is van. Ugyanez igaz a középpályára, ahol 3 posztra van 5 játékos, akiket ugyan lehet rotálni, de az ilyen ütemű szezonban 2 hét után már járni nem fog bízni ebből minimum kettő. Így tehát nincs más választás, fel kell tölteni a 23 fős keretet a fiatalokkal, ami már csak azért is kockázatos, mert pengeélen verekszünk a Reallal a bajnoki címért, és a dolgok jelenlegi állása szerint könnyen lezúghatunk az eddig is instabil pozíciónkból. Na most ezért persze aligha lehet elővenni Setiént, aki átigazolási szezonon kívül érkezett, kész keret és kész tények elé állítva kellene most mégis csodát véghez vinnie. 

4) De hogy ne csak a szarról beszéljünk, kiemelném a védekezést. A Lega meccs után is írtam, de azóta ez volt az első igazi erőpróba: szemlátomást stabilabb, koncentráltabb és összeszedettebb a védekezés. Hangsúlyozom, nem csak a védelem, a védekezés. És elég bokalefosós jelenet volt az, amikor megláttam, hogy egy adott pillanatban Luis Suárez (!) a saját (!!) tizenhatosánál (!!!) állva várja a labdát, ami szükségszerűen egyet jelentett: visszament védekezni. Nem is teljesen értettem. De ezen túl többször lehet látni, hogy egy labdavesztés esetén legalább 6-7 ember elindul hátrafelé, ezzel gyakorlatilag a minimálisra redukálva annak a lehetőségét, hogy az ellenfél meginduló 2-3 játékosa olyan helyzetet teremtsen, hogy abból jó eséllyel lesz gól. És ezúttal az a védjeggyé vált meccsenkénti minimum egy balfaszkodás is elmaradt, amit az ember már szinte várt a Barca meccseken. 

Ja, szóval sajnos itt tartunk jelenleg. Javult a védekezés, ez elvitathatatlan. De támadásban továbbra is megakad a tudomány, akárhányszor egy szervezett védelem ellen kell mindezt tenni. Ennek tükrében aggasztó, hogy még hátravan az Atleti zárt kapukkal, szóval még csak a hazai publikum gólt érő buzdítására se lehet majd építeni. Az lesz még egy kemény menet. Ami viszont most van, az az, hogy nem a mi kezünkben van a sorsunk, volt egy nagy lehetőségünk, ezt sajnos nem sikerült megragadni. Bár szűkösek lesznek a keretek, de nyáron nagy változásokra lenne szükség. 

Sevilla FC 0:0 FC Barcelona

Ter Stegen - 9

Semedo - 6

Piqué/Lenglet - 7,5

Jordi Alba - 6

Busi - 6

Rakitic - 6

Vidal - 6

Braithwaite - 6

Suárez - 6

Messi - 6