Röviden és tömören szeretném az elején összefoglalni, mi is történt egészen pontosan, mindez hogyan is történt egészen pontosan, és utána sok mindenről szó lesz. De mielőtt ennek nekikezdenék, leszögezném, hogy ez egy elég kemény hangvételű, olykor durva cikk lesz, így, ha valaki még mindig védené a játékosokat, kérem, ne olvassa tovább.

Nos tehát. Óriási volt a várakozás, hiszen a bent maradó csapatok közül két gigász csapott össze, és ez mindig nagy meccs, az ilyenről mindig sokat fognak beszélni, és egyébként, mint utólag kiderült, ez így is lett. De nem azért, mert az volt az év meccse, vagy azért, mert egy olyan óriási adok-kapok lett volna, hogy arra nem lehet nem emlékezni, hanem mert olyan történt, ami se azelőtt, és reméljük, se az után nem fog megismétlődni. A Bayern München egészen egyszerűen a porig alázta a Barcát. 8-2. Igen. 8. 2. Nem, nem elírás, nem elütés. 8-2, azaz NYOLC-KETTŐ.

A meccs első 20 percében úgy tűnt, hogy ez tényleg egy nagy csata lesz, a Bayern korai vezetését a Barca Alaba öngólja révén ki is egyenlítette, aztán pedig nekünk voltak helyzeteink nagyobb számban, közben pedig a Bayern amikor felért a kapuhoz, veszélyes volt. Ez, és a magasan feltolt presszing okozta labdavesztések vezettek oda, hogy 21 perc után megint vezettek, a félidő végére pedig tönkreverték a Barcát. Azt a Barcát, akinek a 20 percig tartó lendülete ezt követően gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni. A védelemben egyre nagyobb volt a káosz, egyre több labdát vesztettünk el rosszkor rossz helyen, egyre több kikényszerített hibát vétettünk, így aztán már 4-1-gyel mentünk pihenni. Ez után jött még egy Suárez villanás (egyébként azt el kell ismerni, azt nagyon finoman csinálta), majd további 4 Bayern gól. A teljesen szétcsúszott védelmünket legjobban talán az a pillanat írta le, amikor Robert Lewandowskival gólt LÖVETTEK. Hát bazdmeg.

És akkor itt megfogalmazódott egy gondolat mindenkiben: basszátok meg, ennyi elég volt. Majd egy kérdés: az oké, hogy évről évre kimentek a BL playoff visszavágóira, és leégetitek magatokat, de mostmár minket égettek. Meddig tart ez még? Persze erre évről évre az a válasz, hogy „tudjuk, hogy változás kell, a dolgok nem jó irányba mennek, változni fogunk”. De nem változtok. Atletico, Roma, Liverpool, Bayern. A négy csapat, akiktől a legutóbbi BL győzelmünk óta a kiesésünket okozó vereségeket elszenvedtük, és minden egyes alkalommal végig hallgattuk, hogy majd jön a változás. Eleinte még elhittük - én legalábbis - de idővel szkeptikussá váltunk - én legalábbis. Mostmár nem érdekel a kifogás, nem érdekel, hogy tudjátok, hogy változni kell. Mert ettől nem változik semmi. A verkli ugyanaz lesz jövőre is, és akkor megint be lesz dobva a változni kell duma, aztán megint semmi nem változik. Tettekre van szükség. Nem szavakra. És Messi, köszi, hogy kiállsz a Camp Nou elé, és elmondod nekik hogy most meg akarjátok nyerni a BL-t, de ezt most inkább hanyagold. Mert hiteltelen lett ez a kijelentés. És már senkit nem érdekel. Mint ahogy az sem, hogy sajnáljátok!

És akkor itt jön egy újabb érdekes téma: a változás. Ahhoz, hogy változni tudjunk, először is definiálni kell azt, mit is csinálunk, és az miért rossz. Kezdjük azzal, hogy a mérkőzésen mi lett alapból elrontva. A Bayern München egy fiatalos, fizikálisan erős csapat, amely bírja, ha az edző 90 perc tökig feltolt presszinget vár, és ezt Setién is tudta. Erre válaszul mégis feltett egy defenzív, átlag életkorát tekintve majd’ 30 éves kezdőcsapatot, amellyel gyakorlatilag már a kezdetektől kiherélte saját magát. Ez persze nem igaz, hiszen 15-20 percig jó meccset játszottunk, de mint utólag kiderült, ez Flick kezdeti óvatosságának volt köszönhető, aki nem tolta fel a letámadását. Mivel ő maga láthatta, hogy ez nem működik, kis túlzással a Barca malmára hajtja a vizet, elkezdett sokkal agresszívabban letámadni, és a dolgok itt megváltoztak. A hátul addig jól működő kombinációk beakadtak, a szélső védők nem kaptak olyan labdákat, amelyekkel megindulhattak, és innentől a Barca a saját kapuja előtt megfojtva vérzett el. Jó lassan, sokat szenvedve. A fejetlenség egyre csak nőtt, Setién pedig sem a taktikájában, sem új játékosok pályára küldésével nem reagált. Hogy miért nem, azt nem tudjuk, de hogy ennek mi lehet majd a következménye, arról fogalmunk azért lehet.

És akkor távolodjunk kicsit: mi az, ami már a mérkőzés előtt, már évek óta el van rontva? Rengeteg dolog. Leginkább az, hogy a sportszakmai döntéseket rendre felülírják a marketing-értékek. Vagyis nem fogunk megvenni, vagy a B csapatból felhozni egy kevéssé ismert játékost csak azért, mert tökéletesen illene a Barca futballjába, inkább igazolunk egy nagy nevet, aki majd mezeladásokkal, jegyeladásokkal növeli a bevételt. Mert valljuk meg: Antoine Griezmann nevét többen ismerik, mint mondjuk ismerték Ansu Fatiét. Arturo Vidal korábban nagyobb hírnevet szerzett magának, mint Riqui Puig. És most ott vagyunk, hogy ezekből az összeigazolt játékosokból van egy olyan keretünk, amely képtelen nézhető futballt játszani hetek óta, eredmények közelében sem volt, vagy ha mégis, azt egy jól irányzott mozdulattal eltaszította magától, miközben generációváltások maradtak el, a fiatalok nem kapnak lehetőséget, helyettük igazolunk 30 éves, kiöregedőben lévő játékosokat, és a keret évről évre sok helyen változik. Ez bármelyik másik csapattól elfogadható lenne, de a Barcelonától nem. Mert itt a hosszú évtizedekre visszanyúló gyökerek, és a Cruyff által lefektetett értékek ezzel összeférhetetlenek. Azok az értékek, amelyekbe a velem egy időben a Barcának szurkolni kezdők Guardiola jóvoltából beleszerettek. Mert az a mi utunk. Nem ez. De valahol pár éve az egész elcsúszott, most pedig mindenki kétségbeesetten próbálja visszahúzni a helyes útra, de ez a kapálózás, ez a kapkodó vergődés egyre biztosabbá teszi, hogy a jelen vezetés képtelen, alkalmatlan visszakormányozni a csapatot a helyes, járható útra.

És akkor itt az újabb kérdés: vissza lehet térni a járható útra? Igen. Egy éveken át tartó kemény, céltudatos munkával, a megfelelő emberek pozícióba helyezésével, és Bartomeu minél távolabb tartásával mindentől, ami Barca, ezt meg lehet még menteni. És - ezért sokan meg fognak kövezni, de - nem Setién kirúgása a megoldás. A helyére aligha lehetne most hirtelen a béka segge alól előrántani egy értelmes edzőt, ha csak nem a B csapathoz nyúlunk, ami azonban megint kockázatos lépés. Summa summarum itt évek kemény munkájával lehet visszakormányozni a csapatot a helyes útra, kérdés, hogy erre ki lesz a megfelelő ember, és ez a munka mikor kezdődik el.