Luis, a búcsú sose könnyű, hatványozottan igaz ez akkor, ha egy klublegendává nőtt embertől kell elköszönni. Ahogyan Neked a sajtótájékoztatón, sokunknak könnybe lábadt a szeme, amikor hivatalossá vált a transzfer.
Hat éve, amikor leigazolt ez az egyre szánalmasabb klub, sokan nem hittek benned. A Chiellinivel való balhéd sajnos teret adott a sok rosszmájú, kételkedő embernek. De az első perctől látszott az eltökéltséged. Kezdetben Messivel és Neymarral az oldaladon egy egész világot romba döntő csatárhármast alkottatok. Ontottátok a gólokat, és kirajzolódott, miért is igazolt téged le a Barca. Mert kellett nekik egy igazi kilences. Az a fajta ember, aki a tizenhatoson belül vérből rúg akárhonnan akkora gólokat, hogy a ház beleremeg. Az első igazán emlékezetes gólod pont a Real Madrid ellen szerezted a Camp Nouban.
Addigra a kételkedők meggondolták magukat, a negatív hangok eltűntek. A váratlan nagy mestere voltál. Amikor senki nem számított rá, meghúztál egy finom szólót, felszőrözted David Luizt, és kilőtted a pókot a PSG kapujából. Vagy éppen fogtad, és csak úgy a semmiből ollóztál egy gólt a Levante ellen. Vagy, ha éppen úgy tartotta kedved, félmagasan elcsavartad sarokkal a labdát a Sevilla kapusa mellett. Nem is beszélve arról, amikor Messi 2016 szeptemberében átadta a labdát a Betis ellen egy szabadrúgásnál, és teli csűddel tekerted fel a rövid felsőbe. Ezek azok a dolgok, amikre csak egy hozzád hasonló, vérbeli kilences képes. Akinek a DNS-ében van a kapu, és aki vakon lő bárhonnan gólt. Hosszú idő után te voltál az első Barca-játékos, aki duplázni tudott a Bernabeuban, vagy aki egy el Clásicon háromszor mattolta a Real Madridot. Ezt a sort pedig napestig lehetne folytatni.
Hullámvölgyek természetesen minden karrierben vannak, mint a tiédben is akadtak. Azonban sokat árul el egy emberről, és a csapata iránti eltökéltségéről, hogy ezeket hogyan kezeli, és amikor kilábal belőle, akkor milyen teljesítmény nyújtására képes. Amikor már lassan egy éve nem szereztél gólt a Bajnokok Ligájában, akkor jött egy Lyon elleni hazai meccs, ahol ezt megtörhetted volna. Egy nagyszerű kombináció után a kapu előtt voltál, lábadon a labda, de ahelyett, hogy beverted volna, lepasszoltad az addigra már alaposan szenvedő Coutinhonak. Mert nem az egyéni elismerés számított. Amiből nem szűkölködtél. Vegyük példának azt, amikor 53 meccsen 59 szerzett góllal magad mögé utasítottad az Aranycipő, a Pichichi és az UEFA Év Játékosa díjakért zajló versenyben Lionel Messit és Cristiano Ronaldot. Vagy azt, hogy a Barcelona történelmének harmadik legeredményesebb játékosává váltál 283 meccsen 198 góllal és 97 gólpasszal. Nem semmi számok.
Viszont most, hat év után itt a könnyes búcsú ideje. Nagyon nehéz mit írni úgy, hogy ezek után gyakorlatilag ki lettél baszva, mint ahogy macskát szarni szokás. Soha nem fogjuk elfelejteni, hogy a fél életed lesen töltötted, de amikor nem ott, akkor a legjobb helyen voltál. Soha nem fogjuk elfelejteni, hogy amikor épp nem a sporikkal vitáztál hevesen, akkor történelmet írtál. Soha nem fogjuk elfelejteni, mennyit tettél ezért a klubért. 9ráciasLuis! Gran abrazo minden Barca drukker nevében. Hiányozni fogsz! Ádios!
Hasonló cikkeink: Iniesta búcsúja
