Parádés időszakon vagyunk túl, és még nagyon úgy néz ki, lesznek történések. Bejövő igazolásokról is van szó, és lehetséges eladásokról is cikkeznek, egy azonban biztos: lelkileg megtépázva várta a szezonkezdést a Barca a nyár eseményei miatt.

Ronald Koeman érkeztével beharangoztak egy vadiúj programot, egy nagyon csili-vili új Barcát, ahol az átlag életkor alig lesz 18, a játékosok fáradhatatlanul hozzák a csúcsminőséget sok-sok éven keresztül, akár heti 3 meccsekkel is. Erre mindenki gyorsan rá is harapott, nagyon érdekesnek hangzott ez a terv, de az élet hamar közbeszólt, és kibukott, hogy a jelen vezetőség átlagos tárgyalási pozíciójával nem, hogy jó játékosokat venni, még világklasszisokat eladni is alig lehet. Így történhetett meg az, hogy 2,5 millió euróért sikerült túladni Vidalon, Rakiticen és Luis Suárezen. Még fejenként 2,5-2,5 millió is nagyon húzós lenne, de hogy a háromért kaptunk összesen ennyit, az minden elképzelést túlszárnyalt. Közben persze visszatért Alena, végre itt van Pedri és Trincao, és az ifi csapatból is ígéretes emberek kerültek fel - egyelőre átmenetileg - a nagyokhoz. Szóval volt mit olvasgatni a sportsajtóban.

És akkor így jött a meccs. Koeman nem vállalt több kockázatot annál, mint hogy új formációban, egy kicsit magasabb intenzitást várva küldte fel a játékosait a pályára. Ez előbbihez látszólag már adoptálódtak a fiúk, ami meg az intenzitást illeti, ahogy lassan 3 éve nem volt rendes edzés, ott nem lehet elvárni egy tökigpresszing 90 percig fenntartását. Ennek megfelelően a letámadás szinte értelmezhetetlen is volt. De, mint ahogy a holland korábban elmondta, a taktikai elemeket elmagyarázta, most jöhet a fizikális felkészülés. Idővel majd lesz letámadás is. Most a fontos a stabilitás megteremtése.

Mint arról már említést tettem, szemlátomást sokakra jól hatott ez a 4-2-3-1. Fati a szélen szinte lubickolt, Messi hol csatár volt, hol meg valami olyan, amit csak ő tudott, hogy mi. Griezmann posztja gyakorlatilag felismerhetetlen volt, bár, ha mindenképpen kéne valami tipp, akkor jobb szélső/jobb összekötő/csatár/szélsővédő/vizesfiú. Coutinho meg zseniális volt középen. Folyamatosan mélyen lépdelt vissza, segítette a labdakihozatalokat, forgatta a játékot. Egész más színben tün

dökölt, mint az első barcelonai idényében.

Ami továbbá szembetűnő volt, az az, hogy próbálta a Barca gyorsan járatni a labdát, és igyekezett a lehető legtöbbször előrefele játszani. A passztérkép is egész máshogy nézett ki, mint korábban: a két-három helyett legalább hat játékosnál sokat volt a labda, mindig volt sebessége. Ugyanakkor ez is olyan dolog, hogy igazi fejlődést úgyis csak onnantól láthatunk, hogy fizikálisan is ráncba lesz szedve a csapat, addig 50 perceket fognak bírni. Ezzel mondjuk a hírek szerint nincs gond, hiszen nem nagyon van pihenőnap, az edzéseken meg vannak hajtva a játékosok, a fejlődés ezek szerint tehát garantált.

Összegezve láthattunk egy kellemes meccset egy-két debütánssal, és egy egy félidős gálát. Látszik, mi akar lenni az elképzelés, és az is látszik, hogy valamit ebből már sikerült megvalósítani, és végre az érződött a csapat játékán, hogy nem ez az a szint, ahol megrekedtünk, hanem ez egy tanulási folyamat eleje.

Barcelona 4:0 Villarreal (Ansu Fati 2, Messi, Pau Torres öngól)

Neto - a védekezésnek hála komolyabb feladata nem volt, mindösszesen kettő gyengusz próbálkozást kellett védenie, ezt pedig hibátlanul meg is tette. Tulajdonképpen még csak ismerkedünk a csávóval, mert bár már egy éve, hogy itt van, eddig soha nem volt akkora lehetősége bizonyítani, mint most. Ter Stegent mondjuk aligha játssza majd ki. 7

Roberto - természetesen hozta a szokásos formáját, vagyis piszkosul megnehezítette azt, hogy bármit is tudjak róla írni, annyira sehogy se játszott. Se nem volt jó, se nem volt rossz. 6

Piqué/Lenglet - a legnagyobb örömünkre egy kicsit tovább fejlődött a játék Koeman alatt annál, mint hogy ezek ketten 5 perceket passzolgatnak egymás között, aztán egyszer valamelyik megunja, és feljebb passzol. A dupla pivot rendszernek köszönhetően folyamatosan vissza tud lépni vagy Sergio vagy Frenkie labdákért, így nekik is több passzopciójuk van, ezen felül a szélen mélységből beinduló játékosok is remek lehetőségeket kínálnak. Védekező funkciójuk nem igazán volt egykét takarításon kívül, de a Barca védelméről normál esetben ezt kell várni. 7-7

Jordi Alba - ez alatt az egy meccs alatt több jó megmozdulása volt, mint az egész tavalyi szezonban összesen. Végre érezte, mikor szabad elindulni, és mikor jobb maradni hátul. Ansu Fati pedig nagyon sokat segített abban, hogy a csapat bal széle ne csak egy Albaból álljon, és így ne kelljen összevissza rohangálnia. A gólpassza pofás volt. 7,5

Frenkie de Jong - na pontosan ez az, amiről itt szó van. Ha egy igazán harapós, éles Frenkiet akarsz látni, akkor fogd meg, rakd be a pozíciójába, és minden magától elrendeződik. Végre pontosan ott, és pontosan azt tudta játszani, ahol és amiben a legjobb: védekező középpályást, aki mélyről indul, felveszi a labdát, osztogatja, és aktívan szerepet vállal a védekezésben. 8

Sergio - vagy az volt a gond, hogy nem nagyon játszott még 4231-et, vagy az, hogy épp szar napja volt, de ez egy elég pocsék teljesítmény volt. 4

Ansu Fati - vicces, hogy azért nem lehetett hivatalosan a meccs embere, mert a díj szponzora egy sörmárka, ő pedig nem töltötte be a 18. életévét. Pedig tökéletesen megérdemelte volna. Teljes értékű játékosként volt ott, és nem az volt az ember érzése, hogy most csak azért tapsol neki, mert na mégis egy fiatal játékos, hát legyen egy kis önbizalma. Ésszel futott be a területekbe, nem cipelte indokolatlanul a labdát, amikor kellett, vállalt egy kis rizikót, rúgott két gólt, és összehozott egy büntetőt. 17 évesen. Ja... 9

Coutinho - az első, ami szembetűnik róla, hogy fizikálisan elég jó hatással volt rá a müncheni kiruccanása. Aztán nála is ugyanaz a helyzet, mint De Jongnál, vagyis: ha a posztján játszik, akkor parádésan megy neki. Nem tudom, mi ütötte meg Valverdét annyira anno, hogy komolyan azt gondolja, kiteszi a szélre, de mint azt az idő bebizonyította: nem neki volt igaza. Coutinho egy tízes, a tízes pedig nem szélső. Ennyi a történet. Csak így tovább, Phil. 8,5

Messi - neki volt a legkesze-kuszább nyara, de nagy szerencsénkre nem úgy kezeli magában ezt a helyzetet, hogy leszegett fejjel kóricál össze-vissza a pályán, és semmit nem csinál. Volt egy olyan statisztika, hogy az első 20-25 percben 8 labdaérintése volt. Ez egyfelől kurva kevés, másfelől pedig talán ne bánjuk annyira. 33 éves, nem fogja tudni megint elvinni a hátán a csapatot. Ez a statisztika pedig arra enged következtetni, hogy a csapat akkor is tud játszani, ha nem megy át minden támadás Messin. 7,5

Griezmann - Busi mellett ő volt a másik, aki nagyon szar napot fogott ki. Gyakorlatilag szellemként járt-kelt a pályán. 4