Azt már korábban bizonyosan említettük, legalábbis szerettük volna, hogy cikk csak akkor készül, amikor tényleg van értelme, van miről írni. Úgy jó egy hónapja először adódott erre lehetőség, merthogy. Nem csak az történt, hogy a csapat megverte hazai pályán az első helyezettet, hanem emellett sikerült szép focit is villantani. Ha az elmúlt 3-4 hónapot nézzük, ez azért ritkaság számba megy, külön-külön is, nem, hogy együtt. Szóval megint volt egy jó meccs, megint örülhettünk egy kicsit, de megint nem bízhatjuk el magunkat, mert az egész megint roppant hamar visszájára fordulhat. 

A Sociedad Alguacil kezei alatt szép lassan megerősödött, és elkezdett komoly tényezővé válni, mostmár nem csak egy mumus, aki otthon megszorongat, idegenben viszont minden további nélkül tömik ki a nagyok. És akkor itt jönne be Koeman dicsérete, mert hogy ő minden további nélkül kitömhette volna őket. Az utóbbi időben elkezdtem azon merengeni, hogy vajon mivel lehetne védeni Koemant vajon mennyire az edző és mennyire a csapat hibája az, hogy jelenleg tökre jó dolognak számít az, hogy 5. helyen, Európa Ligát érő pozícióban vagyunk (bár, ha belegondolunk, hogy pl. az Arsenal szurkolók mit meg nem adnának egy ilyenért...na mindegy). És ez a meccs tökéletesen megmutatta, mi a helyzet, mik az arányok. Előrebocsátom, hogy rengeteg szám és matek lesz ebben.  

Koeman taktikája lényegében az, hogy kis játékokkal, sok mozgással, beinduló emberekkel a meccs elejétől fogva gyorsan a kapu elé jussunk, és lehetőleg első szándékból alakítsunk ki helyzeteket. 12 mérkőzésen 111 alkalommal próbálkozott a Barca a tizenhatoson belülről, az meccsenként valamivel kevesebb, mint 10 lövés. Ezek nem mindegyike ziccer természetesen, de az levonható belőle, hogy a (lövő)helyzeteink megvannak. Ezekből mindösszesen 14 gól született, szóval azt is megtudhatjuk ezekből, hogy átlagosan 7,9 büntetőterületen belülről leadott lövésenként szerez gólt a csapat (ezeknek a lövéseknek az átlag xG-je nem is rossz, 0,16). Ez pedig egy olyan dolog, ami nem az edzőn múlik. Ez azon múlik, hogy a pályán lévők mennyire összpontosítanak lövéseknél. 

De mi is ennek a lényege? Az, hogy megvannak a helyzeteink, a játék alapvetően kezd összeállni. A játékosok egyre jobban értik, mit akar a Mester, vannak begyakorolt figurák, mozgások, a játék sebessége is kezd egészen rendben lenni, és mivel kifejezetten sok támadást vezet és fejez be a csapat, ezért a szükséges passzpontosság is megvan. A Sociedad ellen is sikerült ezeket az elemeket hozni, 60 percig. Szépen játszott a csapat, mindenkiben benne volt a küzdeni akarás, a fiatalok kifejezetten jó teljesítményt nyújtottak, mindenki ment előre, minden klappolt. Egy ponton abszolút úgy is nézett ki a dolog, hogy akár ki is tömhetjük az ellenfelet, majd aztán jött Griezmann és a hajfonatai, és védőket megszégyenítő módon vágdosta ki a nagyobbnál nagyobb helyzetekben a labdát a kapu torkából. 

Volt egy pont, ahol Alguacil azt gondolhatta: "jó, ha ti nem akartok több gólt rúgni, akkor majd akarunk mi." Itt meg is változott a játék képe, és az utolsó 30 percben a Sociedad diktált. Kár, hogy nem tudok beszerezni hiteles számadatot arról, hány támadást vezettek a meccs ezen szakaszában, és hogy a mutatott játék alapján mondjuk x-es állásnál mennyivel tűntek volna esélyesebbnek, de azt kijelenthetjük, hogy a meccs utolsó 30 percében a Barcelona előnyben hazai pályán foggal körömmel küzdött, hogy kibrusztolja magának a 3 pontot. Ezzel csak az a gond, hogy teljesen szükségszerűtlen lett volna, és 60 perc alatt be lehetett volna fejezni a meccset, minden érdemi kérdést meg lehetett volna válaszolni. Ehhez csak annyi kellene, hogy jobban összpontosítson mindenki, aki a pályán van. Mert eddig el lehetett lötyögni a nagyobb meccseket, mert "hosszú még a szezon", meg "nem a Classicon dől el a bajnokság". De az igazság az, hogy egyre rövidebb, és egyre több olyan meccs jön olyan ellenfelek ellen, ahol a kihagyott helyzetek megbosszulják önmagukat, és ahol nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy egy órán át, 2-1-ig focizunk, utána meg majd kivédekezzük. 

Ahogy azt a meccs elejének alakulása is mutatta, egyre nagyobb akaraterő van a játékosokban (egy kicsit utánanéztem, és többször kerültünk hátrányba idén, de ez volt az első alkalom, hogy fordítani tudtunk), de továbbra is komoly gondok vannak egyesek fejében. A klub körül uralkodó állapotok jelenleg borzalmasak, a játékosok a januári bérükről lemondtak, hogy a klub ne szűnjön meg egyáltalán létezni, tetemes adósságok halmozódtak fel, azt egyelőre nem tudni, lesz-e bármi lehetőség a télen igazolni játékost, játékosokat (szükség éppenséggel lenne itt-ott emberre), jön az elnökválasztás, valamit kezdeni kellene Messi kedvtelenségével is, és akkor mindezek közepette ül az irodájában Koeman, és próbál a szarból várat építeni. Az ehhez szükséges játék kezd összeállni, ezt láthattuk többször is, viszont amíg nem ül le mindenkivel beszélgetni, és tesz rendet mindenki fejében, vagy bíz ezzel meg egy pszichológust, addig nem várhatunk ennél sokkal többet, csak remélhetjük, hogy ez legalább egy BL-indulásra elég lesz majd. 

Barcelona 2:1 Real Sociedad (Jordi Alba, Frenkie de Jong)

ter Stegen - akkor lehet igazán érezni, mekkora a baj, amikor a csapat egyik (ha nem a) legintelligensebb és legkimértebb játékosának a fejében is olyan zavarok vannak, amik kapitális hibákhoz vezetnek. Az elmúlt 1 hónapban két ilyen eset is volt, és mindkettőn olyan gólt kaptunk belőle, amely a különbséget jelentette. Viszont ezúttal megint azt a Stégát kaptuk, akit annyira bálványozunk. Nyomás alatt ismét pontos és jó labdákat adott, az apróbb védéseket rutinból tolta, majd amikor egyszer ki is csusszant a kezéből, 2 pontot érő óriási bravúrt mutatott be. Ilyenkor mutatja meg, mekkora kincs ő nekünk, mert bár voltak átmeneti rövid zárlatok nála is, de összevakarta magát, és megint lehozott egy jó meccset. (Szerintem simán lehetne csapatkapitány) 7,5

Jordi Alba - tavaly ilyenkor arról beszéltünk, hogy volt egy év, amikor egy kiváló formában játszó Alba keserítette meg mindenki dolgát, aztán ez elmúlt. Idén Koeman keze alatt megint elindult felfelé. Érezhetően vesztett a lendületéből, amíg a támadásokkal kivétel nélkül időben felér, a visszazárásokkal néha meggyűlik a gondja, ilyenkor azonban az oldalán biztosító örökmozgó Frenkie biztosít, így ebből sincs komoly gond. Fantasztikus érzéke van ahhoz, hogy kell pont jó időben középre tenni a labdát, és általában szeme is van az ilyen beadásoknak. A fentebb említett de Jongnak is így adott egy tökéletes ütemű gólpasszt, amivel fordítottunk. Ja, egyébként az egyenlítő gólt maga Alba jegyezte, egy elképesztő kapáslövésből. 9,5

Araujo & Mingueza - nem mondom, hogy nem sápadtam el, amikor megláttam, hogy őket választotta Koeman az első helyezett elleni, kiemelten fontos meccsen hazai pályán a védelem tengelyébe. Minden komolyabb kételyem eloszlatták elég hamar. Kiderült, hogy mégsem olyan ártalmas a lendületes fiatalokat betenni középre, még akkor sem, ha esetleg kevés tapasztalattal rendelkeznek. De abszolút rászolgáltak, hogy együtt játsszanak, mindketten jó teljesítményt nyújtottak korábban, Lenglet pedig két hét alatt annyit balfaszkodott, mint ittléte alatt még összesen soha, így ez tűnt a jó választásnak. Az bíztató, hogy ennyire bízik bennük az edző, az pedig egyenesen meggyőző, hogy még nyomás alatt sem roppantak össze - mert azért volt belőle bőven, és nem egy Osasuna próbálta meg a kapujához szorítani a Barcát -, állták a sarat, fejben végig ott voltak. Abszolút megvan abban a fantázia, hogy néha a sokkal sokkal mozgékonyabb fiatal páros jusson szerephez, akár nagyobb meccseken is. 7-7

Dest - nem sikerült vinnie a showt, azt viszont igen bizonyítania, hogy neki kell lennie az első számú jobb védőnek. 19 évesen kimagasló játékintelligenciája van, a technikai tudása és a magabiztossága lehengerlő. Nagyon hasznos a játéka, és erre Koemannak emlékeznie kell majd akkor, amikor Roberto újra egészséges, és el kell döntenie, ki játsszon. 6,5

Frenkie de Jong - nem egyedi az, amiben ő igazán jó, viszont egyedi képességei révén nem a következő Xavi, vagy Iniesta, vagy Zidane, vagy Dárdai, hanem az első de Jong. Megint kiment a pályára, letett egy komoly mennyiségű és minőségű munkát, futott oda-vissza, kereste a labdát, a labda is kereste őt, gyakorlatilag állandó passzopciót biztosított. A támadásépítésben éppen ugyanolyan hasznos tudott lenni, mint a védekezésben, és mint azt láthattuk, ha arról van szó, akkor a befejezések sem idegenek tőle. És még egy ilyen meccs után is van egy kis hiányérzete az embernek, mert ott van az, hogy még ez sem tűnt úgy, hogy ez a maximum, ami benne van. Mégis elég gyorsan kezdek beleszeretni a játékába. Jelenleg vitán felül a csapat egyik legjobbja és legfontosabbja. 8,5

Sergio - tegnap ő volt Mr. Rutin a középpálya tengelyében. Végre ő is egy olyan teljesítményt nyújtott, amit már vártunk tőle egy ideje. Persze, folyamatosan kitűnik az, hogy beleütközik a saját korlátaiba, ezért is indokolatlan, hogy minden meccsen minden áron ő kezdjen (vagy a nála még talán rosszabb Pjanic), de most jól jött a rutinja Minguezaék előtt. 7

Braithwaite - azért az, hogy amikor 5 méterre kerülsz a kaputól, és úgy rúgod fölé a helyzetet, ahogyan csak akkor megy, ha kifejezetten ezt akarod, még tőle is kicsit sok. Korlátozottak a képességei, az akaratereje korlátlan, de ezeknek nem sok hasznát vesszük, ha kiteszik a szélre. Sőt, gyakorlatilag semmi hasznát nem vettük. 5

Pedri - a szezon elején alapembernek számított, és hozta is a szintet. Na nem azt, amit vártunk tőle, hanem egy annál sokkal magasabbat. Aztán valahogy ez elkezdett esni, viszont védelmében mondanám, hogy nem várhatjuk el egy életében először elsőosztályban szereplő játékostól, hogy a debütálásának napjától kezdve klasszisokat megszégyenítő formát mutasson. Be kell őt is építeni, fel kell készíteni a profi karrierre. A tehetsége továbbra is lenyűgöző, most is hozott egy klasszis meccset. Konkrétan talán az írja le legjobban elszántságát, sokoldalúságát és tálentumát, hogy miután Koeman betette pivotba, fogta, és hozta az elvárásokat, sőt, utolsó emberként a nála termetesebb és gyorsabb Isak elé úgy vetette be magát, hogy szerencsétlen aztán akkorát nyekkent a kapufán, hogy azt nézni is fájt. 7,5

Messi - nem tudom, hova tegyem ezt a mostanit, mert megint nem látszott rajta, hogy úgy igazából érdekelné a meccs, vagy hogy tényleg játszani szeretne, ugyanakkor fontos tagja volt a csapatnak, megint a legtöbb támadás rajta ment keresztül. Noha a góllövés nem nagyon megy neki idén, azért még mindig látszik, hogy ha ott van, és nem az van, hogy tényleg szarik bele, csak egyszerűen kedvtelen, akkor is releváns tényező. 7

Griezmann - sikerült elhitetnie velünk azt, hogy végre kilábalt ebből a szenvedős török/argentin/brazil szappanoperára hasonlító korszakából, amikor a világ minden fájdalmával az arcán hajszolja a célját, de folyamatosan elbukik. Lőtt pár gólt pár meccsen, játszott jól párszor, aztán most megint elkezdett olyanokat csinálni, hogy 200%-os ziccerben, ahol konkrétan egy oda állított liszteszsákról bepattan a labda, kihagyja. Eszembe is jutott róla az a kép, ahol talán Jesus Navas a gólvonal előtt van a labdával, és a felirat így szól: how am I supposed to tell my kids he missed it? (hogyan fogom elmondani a gyerekeimnek, hogy ezt kihagyta?) De tényleg...az ilyeneket annyira elhagyhatná már. 6