Meglehetősen nehéz lenne ezt a meccset önmagában értékelni, figyelmen kívül hagyva az odavágót, a szezont, az eddigi és a következő éveit a csapatnak. Nem is szeretném és nem is fogom megpróbálni, úgyhogy ez a cikk többről szól, mint maga a meccs.
A Barcelona a nemzetközi porondon szórakoztatótermékké vált az elmúlt években a semleges szurkolók számára, hisz gyakorlatilag minden kiírásban voltak sok gólt hozó, nagy visszhangot váltó meccseik. "A pisztolynak meg a fasznak hogy melyik vagy, na az a nem mindegy"- mondja Endre bá' az Aranyéletben, és bizony a Barcelona általában nem a megfelelő végén tartózkodott ezeknek a párharcoknak. Ugyanakkor mind emlékszünk azokra az esetekre, amikor sikerült a fordítás, és ezek közül is kiemelkedett 2017-ben a PSG elleni visszavágó. Ez adta a pikantériáját az idei párharcnak, de azért azt mindannyian sejtettük, hogy itt nem lesz továbbjutás.
Na de mi lett volna, ha... Hihetetlen, hogy mi történt tegnap. Félelmetes belegondolni, hogy ez a szedett-vedett csapat márciusra annyira összeállt, hogy három gólos hátrányból képes lett volna felállni a tavalyi második ellen. Persze ez spekuláció, de azt kár lenne tagadni, hogy benne volt a játékban. Ha nem jön elő megint az idén túl sokat felbukkanó pocsék helyzetkihasználás, a csapat bizony a félidőre ledolgozta volna hátránya jelentős részét.
Koeman az első meccs óta, három hét alatt feltalált egy új felállást, melyben korábban sosem játszott a csapat és mégis kiválóan tudja alkalmazni. Merész és baromira tiszteletreméltó úgy felküldeni öt védőt a pályára, hogy bőven ebben a régióban van a legtöbb sérülted a keretben. Ugyanakkor nincs mit veszteni és ezt nagyon jól felismerte a holland. A felállás már bevált a Sevilla és az Osasuna ellen is, előbbi csapat ellen ráadásul összejött a fordítás. Csupa jó jel. Na ezekhez a meccsekhez képest még egyet csavart az edző és tényleg soha nem látott felállásban küldte pályára a csapatot.
A későbbiekben még fogok beszélni a keret problémáiról, de itt az ideje belevágni az elsőbe: a középső védők nem teljesítenek elég megbízhatóan. Lenglet, Umtiti és Mingueza játékában folyamatosan ott van a hiba, gyakorlatilag két meccsenként összehoznak egy büntetőt az ellenfélnek, a gólok jelentős részét pedig róluk kapja a Barcelona. Együtt feltenni őket egész bátor vállalkozás, még úgy is, hogy a fő veszélyt jelentő Mbappéval először Dest találkozik a pályán. Umtitiben elképesztően nem bízik Koeman (ezt Firpo későbbi beállása is bizonyítja), így előállt a Liverpoolnál idén folyamatosan alkalmazott megoldással: hátrébb húzott egy középpályást. Itt jött a morális kérdés másik oldala: megéri-e valamennyivel stabilabbá tenni a védekezést (azért de Jong sem sziporkázott ezen a poszton korábban), cserében támadásban elveszítve az egyik legfontosabb építő láncszemet, aki nem mellesleg mostanában egész sok gólt is szerzett?
Koeman meglépte, összeállt az eddig nem látott Alba-Lenglet-de Jong-Mingueza-Dest hátsó alakzat, és a csapat nekiesett a PSG-nek... Az első meccset, illetve a négy évvel ezelőttit látva nehéz eldönteni, hogy ennyire működött-e Koeman új stratégiája vagy újra ennyire alantas felfogásban játszott-e a PSG; de a tény az, hogy lefocizták őket Párizsban. A Bacelona már a meccs legelején remek felfogásban ment ki a pályára: sokat futva magasan letámadták a franciákat, akik folyamatosan eladogatták a labdát még saját térfelükön. Az öt védő alkalmazásával elölről egy ember eltűnik és a széljáték sokkal jobban a hátsó emberekre hárul, így Dembele gyakorlatilag kilencest játszott, a társak többször neki próbálták meg beívelni a védők közé a labdát. Ki kell emelni, hogy az évek alatt számottevően javult a francia fizikuma, hiszen ezeket a labdákat megtartani és továbbvinni kifejezetten erőt kívánó feladat, amit ő abszolút jól végzett el. Cserében a befejezések sehol nem jöttek össze. Erről még kicsit később.
Nyilván Navas is elképesztően nagyot ment, külön kiemelendő az óriási mentése Dest kapufájánál. Bármennyire is kedvencünk a 6-1-es mérkőzés, azért azt el kell ismernünk, hogy akkor minden összejött. Balfaszkodó védők, öngól, megkérdőjelezhető tizenegyes: gyakorlatilag tényleg minden bement akkor. Most az ellentétét láttuk, egyszerűen minden kimaradt és joggal érezhetjük azt, hogy többet érdemelt volna a Barca. Én azt gondolom, a lendület véglegesen a kihagyott tizenegyes után szakadt meg, mert azt belőve már csak két gól lett volna a hátrány, anélkül viszont maradt a három és miután a második félidőt nem sikerült elég intenzitással kezdeni, összességében nem maradt elég hit a srácokban, hogy utolérjék magukat. Persze a második félidőben is jobbak voltak az ellenfélnél, de ez már egy gólra sem volt elég sajnos.
Miért lett meg négy éve és miért nem most? Erre elég egyszerű válaszolni, nem kell hozzá atomfizikusnak lenni, szóval rövidre is fogom. Összehasonlítva a kezdőket, a PSG-ben (Marquinhos, Kurzawa, Verratti, Draxler) és a Barcelonában is (ter Stegen, Pique, Busquets, Messi.) négy név egyezik meg az akkori és mostani csapatokban. Kijelenthető tehát, hogy a játékosok kicserélődtek, ez viszont nem a Barcelona javára történt. A PSG játékoskeretileg a csatársort leszámítva még nem is igazán lett erősebb, a Barcelona viszont nagyon leépült. Négy éve még Mascherano, Iniesta, Neymar és Suarez futottak a pálya különböző szegletein, most ezeken a posztokon Mingueza, Pedri, Griezmann és Dembele játszottak. Nincs mit magyarázni rajta.
Bár ez a meccs valóban szebben sikerült, az eredmény csak 1-1 lett. Győzni itt sem sikerült, cserében az első meccs brutális volt: én azért megkérdőjelezném, hogy összességében emelt fővel távozott-e a csapat. Nézzük meg, hogy viszonyul ez az eredmény az előző évek kizúgásaihoz képest! (Előre is elnézést kérek a Paint-tudásomért.)
Szép kis lista, nem? Az x tengelyre összesített eredményeket írtam fel, a pontok meg szubjektívak, azonban abban egész biztosan megegyezhetünk, hogy a Bayern elleni összecsapás volt a legrosszabb. Hova helyezzük akkor a polcon ezt a tegnapit? A kapott gólok mennyisége miatt csak kicsivel a Bayern alá? Esetleg a Liverpoollal egy szinten van, hiszen csak az egyik meccsen kapott négy gólt a csapat? A Juventus a befutó az azonos gólkülönbség miatt? Netán jobb volt mindegyiknél, mert idén már Suarez sem volt a csapat tagja? Teljesen felesleges megválaszolni. Az igazi kérdés ez: biztosan emelt fővel távozott 2021-ben a Barcelona egy olyan meccsen a BL-ből, mely Lionel Messi utolsó nemzetközi találkozója lehetett a klubban?
Ez a múlt, térjünk rá a jelenre. Idén nagyon alacsonyra tettük a várakozásokat, ennek megfelelően valószínűleg senkit nem ért sokként a végeredmény. Nem kell részletezni, mekkora káoszt produkált az elmúlt 14 hónapban a Barcelona, ezért érdemesebb magát a konkrét játékot figyelni. Vannak reménységek, Fati Pedri és Araujo is a jövő meghatározó játékosai lehetnek. Az eredmények szépen kezdenek jönni, a Spanyol Kupa-döntő és a bajnoki második hely az elmúlt tíz évben is viszonylag normálisnak számított. Vannak ugyanakkor nagy hiányosságok is a keretben. Jól reprezentálta az egész meccs ezt a hangulatot: folyamatosan támadt, jól játszott a csapat, mégsem tudott elég gólt lőni, egyéni hibákon, poszton kívül játszó játékosokon pedig elment a remény.
Óriási probléma a már emlegetett védelem, ahol ha őszinték akarunk lenni, ötből csak ketten (Pique és Araujo) ütik meg a szintet. Lenglet Pique mellett még egész jól tud játszani, de ha ő válik a rangidőssé, összerogyik a teljesítménye. Mingueza egyelőre nem ez a szint (szerintem ezután sem lesz az), Umtiti helyzetét pedig semmi sem írja le jobban, minthogy Mingueza váratlan első félidei cseréjénél nem ő jött középre a saját posztjára, hanem a csere balhátvéd Firpo, akinek nem sok használható megmozdulása volt idén. Ezen a poszton jelentős vérfrissítés kell, ahogyan a befejező pozícióban is. Az egyetlen kilences játékos Braithwaite a keretben, ami egészen nevetséges. Egy ilyen színvonalon játszó klub egyszerűen nemhogy azt nem engedheti meg magának, hogy egy csatárja legyen, de azt végképp nem, hogy őt Martin Braithwaite-nek hívják.
Hétvégén megnyílt a jövő, Joan Laporta lett a klub igazgatója. Függetlenül attól, hogy én nem vagyok elragadtatva tőle, az tény, hogy a Barcelona jövőjét ő jelenti most, legalábbis a következő öt évben biztosan. Az ő feladata lesz megmenteni a klubbot a teljes zuhanástól és az ő felelőssége, hogy jövőre a már említett hiányposztokat jobb kvalitású játékosok töltsék be. Ő rajta múlik majd, hogyha egy év múlva a Barcelona összetalálkozik a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában a Juventussal, Liverpoollal, Bayernnel vagy PSG-vel, akkor mi lesz a találkozók végeredménye.
