Sorozatunk korábbi részei: 2016/17, 2017/18, 2018/19
Korábbi évértékelőink formáját idén is megtartottuk. Ennek lényege, hogy az első részben egymástól kérdezgetve összefoglaljuk a szezon történéseit. A kérdéseket igyekeztünk úgy válogatni, hogy a lehetséges válaszok teljes képet adjanak a csapat elmúlt szezonjáról. A második részben a játékosokat értékeljük és pontozzuk.
1. Mennyire volt célszerű a szezon felénél kirúgni Valverdét? Setién érkezte hozott változást?
PT10: Azért nagyon nehéz kérdés ez, mert utólag már tudjuk, mi történt, mégis vissza kell mennünk januárra, és az akkori állapotok szerint kell felmérni ezt a döntést. Már akkor is mentek a pletykák, hogy Setién csak beugró lehet nyárig, hogy aztán valaki nagyobb név vegye át a csapatot a szezon végeztével. Ezt már akkor is baromságnak tartottam, mert év közepén mindig kockázatos edzőt cserélni egy topcsapatnál. Ha nyáron fix a csere, akkor már jobb megtartani az adott edzőt addig, hogy a csere ne akassza meg szezon közepén a bajnokesélyest, így talán az adott év sikeresebben zárulhat. Valverdének távoznia kellett, ez nyilvánvaló, de Setién meccseit látva felteszem a kérdést: ezt nem lett volna egyszerűbb már Ernővel befejezni? Azzal az Ernővel, akit mindenki utál, de világosan látszik, hogy nemcsak ő volt a probléma. Ahogy nemcsak Setién. Bűnbaknak tökéletesek, de szarból várat építeni baromi nehéz. Setiénnek végül úgy kellett távoznia fél év után, hogy a statisztikái nem voltak szörnyűek, és végig más keretével kellett dolgoznia. Tény, hogy semmi újat nem tudott mutatni, a három hónapos pihenő után csak rosszabb lett a csapat, és ő bámult bambán a 8-2-nél, de ezek mind képtelenek elfeledtetni a tényt, hogy már eleve ki se kellett volna őt nevezni.
mb22: Merőben szokatlan lépés volt, a Barcánál ha ki is rúgnak, azt nem a szezon közepén szokták. Ez se Valverdének, sem pedig a helyére érkező Setiénnek nem volt előnyös, aki ugyanis kész, nagyjából alakíthatatlan keretet kapott. Emellett azt se felejtsük el, hogy Valverde kirúgása hosszú ideje érett már, az időzítés mégsem volt a legjobb. Setién látszólag nehezen tudott bármit is kezdeni ezzel a kerettel, ahol egyes hangadó emberek egyes hírek szerint nem örültek jelenlétének. Nem tudott igazolásokkal erősíteni, ráadásul igen hosszú ideig nem számolhatott Suárezzel, Dembelével úgy nagyjából egyáltalán nem. Nem is sikerült gatyába ráznia a csapatot, és bár az elején még jómagam is hittem benne, a vége felé világossá vált, hogy nem ő lesz a megoldás. Persze mindez lehet, hogy másként alakul, ha van egy átigazolási szezonja a keret alakítására, ha nem szól keresztbe a kényszerszünet, de akkor is valljuk meg: ez a félszezon igen pocsékra sikerült.
2. Mi lehet az oka az idén kiemelkedően rossz idegenbeli teljesítménynek?
PT10: Azért nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert furcsa módon egyáltalán nem tűnt fel nekem ez a jelenség szezon közben. Ezt megmagyarázhatja az a tény, hogy híresen rossz a Barca idegenben: ez még Spanyolországban is parafaktor, de a BL-ben ugye valóságos rémálom. Nem is akartam először elhinni, mikor a kolléga beválogatta ezt a kérdést, de a csekkolás után gyorsan kiderült az igazság: amíg a hazai bajnoki tabellát megnyerné a csapat, addig az idegenbelin csak harmadik lenne, hiszen több meccsen bukott pontot, mint amennyit megnyert (9-5-5). A BL-ben négyből csak egy meccset tudtak behúzni, azt is hatalmas szenvedések között a Slavia Praha ellen. Nem túlzás kijelenteni tehát, hogy borzalmasan szerepelt idén a csapat távol a Camp Noutól, nekem pedig tényleg nincs jobb tippem a szurkolói hangulatnál és a pszichés nyomásnál, mert egyszerűen elképesztő, hogy egy ilyen csapat ennyire felemásan teljesít otthon és vendégként.
mb22: Azt szokták mondani, hogy a hazai pálya mindig lejt, és ez hatványozottan igaz a Camp Noura. Amikor 80-90 ezer ember előtt játszol, akik 90 percen keresztül neked szurkolnak, akkor sok minden máshogy történik, mint amikor idegenben mindenki az ellenfelet buzdítja. Plusz ha otthon játszol, ennyi szurkoló előtt, sokkal nagyobbak az elvárások. Nyomás alá kerülnek a játékosok, és a legjobbjukat kell hozzák. Ez motiválóan hat rájuk, és ha nincs valami külső ráhatás, ez a motiváció idegenben szertefoszlik. És ha ez egyszer átmegy fejetlenségbe, mert valami bekattan a játékosoknál, nincs meg az az ember a csapatban, aki lenyugtassa őket, és hiba hibát követ, akkor az eredmény egy kapkodós szerencsétlenkedés lesz. Továbbá 2017 óta hatványozottan igaz, hogy Katalónia nem a legnépszerűbb Spanyolországban, vagyis a Barcát nem igazán kedvelik a tartományon kívül. És bár ennek talán semmi köze nincs ehhez, szerintem érdemes megemlíteni. Nem igazán jó olyan közegben játszani, ahol senki se szeret. Idegenben ütközik ki igazán, hogy már nincs egy Puyol, aki a tutyimutyi társaságot ráncba szedi, ha szükséges.
3. Mennyire változtatta meg a három hónapos leállás a csapat játékát, és vajon máshogy alakult volna a szezon, ha májusban fejeződik be?
PT10: A leállás előtti öt meccséből hármat nyert meg (Sociedad, Eibar, Getafe) a csapat, egy döntetlent játszott (Napoli) és egyszer kapott ki (Real Madrid). A minta látványos: a hozható meccseket behúzta a csapat, de a komolyabb ellenfelek ellen nem szerepelt jól. A bajnokságot bár szar játékkal, de még vezették a Real elleni vereség ellenére is, a BL-ben egy szerény idegenbeli x jött egy olasz középcsapat ellen. Az újrakezdés után a BL-t is beleértve 13 meccset játszott a csapat, a mérleg 8 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség. Nem mutat annyira rosszul, ha nem tesszük hozzá, hogy a győzelmek közül egyedül a Villarreal elleni idegenbeli siker mondható nehezebb kihívásnak. Amint jött egy komolyabb csapat, pl. a Sevilla vagy az Atletico, azonnal pontokat hullajtottak a srácok. És akkor nem beszéltem a bukdácsolásról Vigóban, vagy a hazai vereségről az Osasuna ellen. A Bayernt meg hagyjuk. A játék képe egyáltalán nem javult, az ingadozó forma megmaradt, így a szünet nem volt pozitív hatással a csapatra. Lehet spekulálni, hogy esetleg folyamatos játék mellett meg tudták volna tartani az előnyt a Reallal szemben, de azért mi is érezzük, hogy ez a csapat nem emiatt zárt rossz szezont.
mb22: Pont a legrosszabbkor kaptuk be ezt a kényszerszünetet. Setién nem sok ideje volt itt, de éppen meglehetett volna az alkalma arra, hogy megszilárdítsa, és a játékosokba nevelje az elképzeléseit. Erre durr, jön egy kovid, és ennek annyi. Továbbá mivel nem volt biztonságos, az edzéseket is leállították, ami erőnlétileg nem hatott jól. Persze gyúrtak a fiúk rendesen otthon, meg futottak, meg tudomisén, de az akkor sem olyan, mint a mindennapos edzésterhelés. És egy amúgy is gyenge fizikumú csapatnál ez nagyon hamar vissza tud ütni. Mint ahogyan tette is. Mert a vadbarmok a LaLigánál kitalálták, hogy ugyan már miért is ne játsszanak a szünet után 3 naponta meccset a csapatok, fejezzük már be ezt az idényt. (Utólag persze ezzel tulajdonképpen csak nyertünk, mert a bajnokság elbukása is szerepet játszott a változtatásokban.) Ez tulajdonképpen egyet jelentett azzal, hogy 3-4 meccs után mindenki a seggén kapkodta a levegőt, mert a keret rövid, a játékosok kiöregedőben vannak, fizikálisan pedig gyengék vagyunk. Ennek volt az eredménye az a kínzásra alkalmas szenvedés, amit a posztcovid meccseken láthattunk. Egy szó mint száz, elég rosszul hatott a csapatra ez a pihenő, bár összességében így kaptunk reális képet arról, mennyit is ér ez a csapat. Ennyit.
4. Mi volt az a pont, ahol a bajnokság elúszott?
PT10: Nem igazán szeretnék megemlíteni egy konkrét pontot, ez tényleg azon múlt kezdetben, hogy a Real vagy a Barca hullajtja el a több pontot, mindkét csapat nagyon kiszámíthatatlan volt a karantén előtt. Előtt, mert utána a fehérek nagyon belelendültek, a Barca pedig ugyanúgy bukdácsolt, és ez döntött a végén. Ha mégis ki kéne emelnem, hogy melyik meccsek nem fértek bele, akkor az Osasuna ellen szerzett összesen egy pontot (2-2, 1-2), és a roppant gyenge Espanyol és Celta elleni idegenbeli botlást (mindkettő 2-2) mondanám. Meg talán illett volna a Realt legalább egyszer megverni, ez a korábbiakban megszokott volt.
mb22: Nagyon nehéz egy egzakt pillanatot kiemelni, hiszen ugyan az Atletico és Sevilla elleni döntetlenek voltak azok a meccsek, amelyeken a Real megfordította a tabella állását, utána is becsúsztak bakik. Korábban azt szoktuk meg, hogy a Barca elhúz a bajnokság egy bizonyos szakaszában, a Real pedig onnantól már csak papíron esélyes, ha a Barca nem bukik kellően sokat, akkor nem változik semmi. Ez most nem így lett, amikor elsők is voltunk, nem nagyon sikerült utcahosszokkal meglépni, ami a kényszerszünet utáni terhelés alatt ütött vissza. Jómagam akkor sejtettem, hogy az a 4 pont fór nem lesz elég, amikor elkezdték, hogy akkor folytassuk a bajnokságot, vagyis számomra itt ment el egyértelműen a bajnoki cím, de ez ennél egy sokkal összetettebb dolog, vagyis ha pontosan akarjuk meghatározni, akkor ez a bajnokság évekkel ezelőtt, Bartomeu újraválasztásakor ment el.
5. Az elmúlt évek BL-kiesései után egy, a korábbiaknál is brutálisabb pofon következett a Bayern ellen. Vajon tényleg ennyire messze van a csapat az európai elittől, vagy csak egy meccsen jött ki ennyire rosszul a lépés?
PT10: Nyolc gólt kapni elég gáz, de mentségünkre legyen mondva: oda-vissza meccsről volt szó, az átlagban csak négy gól/meccs. Ja várj, nem. Nyilván ha egyszer elszakad valami, akkor onnantól jöhet a darálóhenger, és becsúszhat egy nagy pofon, de azért ennél reálisabbnak és őszintébbnek kell lennünk. Egyrészt a Bayern részéről, mert ők pont tekinthetőek a kérdésben megfogalmazott európai elitnek. Ebben a szezonban kilencszer (!!!) rúgtak legalább 5 gólt egy meccsen, és a Tottenham is kapott már egy hetest tőlük. Kijelenthető, hogy a meccseiken nemcsak úgy véletlenül, egyszer-kétszer szakadnak el a dolgok, ők bizony a gyenge ellenfeleket előszeretettel kitömik. A mi oldalunkon lehet jönni a 'topklub' meg 'végső esélyes' kifejezésekkel, de ezek csak egy idejétmúlt önkép utolsó próbálkozásai saját maga meggyőzősére és a valóság elfedésére. Ha még a taktikához nem is értünk, akkor is végig lehet futni az idei európai meccseinken, vissza lehet tekinteni az összefoglalókat, és nagyon gyorsan ki fog jönni, hogy maximum közepesen, de leginkább csak elfogadhatóan játszott a Barcelona. Egy ilyen kerettel nem eredmény továbbjutni a csoportból, ami most is meglett, de azért nem annyira simán, mint amilyennek tűnt. Szezon elején nem sikerült megverni az új arcokból álló, összeszokatlan Dortmundot (0-0), ezután a Camp Nouban sikerült legyűrni a később tovább sem jutó Intert (2-1). Ezt követte a szezon egyik legrosszabb meccse, amikor az újonc Slavia Praha lefocizta a csapatot, kisebb csoda volt, hogy azt a találkozót a Barca nyerte (2-1). A borzalom folytatódott hazai pályán is a csehek ellen (0-0), majd jött a talán egyedüli jó meccs a Dortmunddal szemben otthon (3-1), végül egy tét nélküli meccsen a fiatalok megverték az Intert (2-1). A kieséses szakaszban az egész évben bukdácsoló, olasz hetedik Napolit nem sikerült megverni (1-1), hogy aztán semleges helyszínen egy jó félidőt produkálva eldőljön a párharc (3-1). Ezután érkezett az első tényleges ellenfél a Bayern személyében, az eredményt meg mindannyian tudjuk. Most ezt így végigolvasva bárkiben komolyan még felmerül a gondolat, hogy egy meccsen jött ki rosszul a lépés?
mb22: A Bayern elleni vereség nem egy szimpla vereség volt. Évek óta nincs az európai elit szintjén a Barca, hiszen 2014/15 óta egyetlen elődöntő minden, amit fel tudunk mutatni a számos pofaégető kiesés mellett. Vagyis ahhoz már “hozzászoktunk”, hogy a BL nem a mi terepünk, semmi újdonság nincs abban, hogy nem vagyunk az elit szintjén. Ugyanakkor az, hogy Hansi Flick és csapata ilyen undorítóan nagy vereséggel alázta meg a Barcát, az elittől való irdatlan távolságot mutatja meg kegyetlenül. De valahol legbelül az van bennem, hogy nagyon is jó, hogy ilyen gyalázatosan szerepeltünk. Hiszen évek óta egyre égetőbb volt a változás eljövetele, és azt is tudhattuk, hogy ezt minél tovább görgetjük, annál nehezebb és hosszabb folyamat lesz. Azonban ez az a pont, ahol ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahol nem változásokra, hanem egy új Barcára van szükség, ha nem akarunk végleg eltávolodni az elittől, és megragadni a “valamikor nagy csapat, most azonban már nem tényező” szinten. Szóval, igen. Jelenleg rohadt messze vagyunk tőlük. De ez nem visszafordíthatatlan.
6. 12 év után először nem sikerült egyetlen trófeát se nyerni egy szezonon belül, a korábbiakkal ellentétben azonban most a játékon túl a klub is nagyon rossz állapotban van. Van innen kiút, avagy hogyan lehet felállni ebből a helyzetből?
PT10: Nagyrészt ez már a jövő kérdése, túlmutat a csapat játékán és ezen a szezonon. Szurkolóként a játékot, játékosokat, esetleg az edzőt látjuk és értékeljük, de a valóságban ennél sokkal komplexebb rendszer dolgozik ezek a sportemberek mögött. Minden a stratégiával kezdődik, a tervezéssel: ahogy egy vállalatnál, úgy egy focicsapatnál is ki kell tűzni hosszútávú célokat, és az ehhez szükséges lépéseket. Létre kell hozni a menedzsmentet, ami ezt képes lesz véghez vinni, és az sem árt, ha pénzügyileg is megvannak a források. Csak ezután jöhet a konkrét megvalósítás, majd az eredmények. Ez a folyamat pedig sosem egy év alatt játszódik le. Lehet évről évre tervezni, de az a topfutballban nem sok jót ígér. Ez a Barcelona jelenleg olyan sok és meghatározó tényezőben van nagyon mélyen, hogy teljes újjáépítésre van szükség. Először is szükség van egy teljesen új vezetőségre és menedzsmentre, akik valós sportprojektet tudnak felvázolni. Ha valaki ebből nem értené, lefordítom: az nem egy terv, hogy ebben az évben kit igazolunk pozícióján kívülre tízmilliókért a 33 éves Messi mellé. Valós, legalább ötéves stratégiára van szükség, meg kell szerezni egy jó edzőt, akivel egyeznek az elképzelések, el kell távolítani azokat a játékosokat, akik nem illenek bele ebbe, végül pedig meg kell keresni azokat a játékosokat, akik a következő 5-10 évét jelenthetik ennek a csapatnak. Nem a padra kell igazolni, majd eladni egy szezon múlva, hanem valós, minőséget képviselő játékosokat kell keresni. Ha ezek mind megvannak, akkor el lehet kezdeni kiépíteni a játékot, és talán jön az eredmény. Azonnal biztos nem, de jó stratégia esetén előbb-utóbb biztosan.
mb22: Talán a legizgalmasabb téma az egész cikkben. Kiút. Ahhoz, hogy tudjuk, mi is lenne a kiút, mit is jelentene nekünk a kiút, mi is tulajdonképpen, amit keresünk, tudni kell, mi a gond. Egyszerű. A marketing túlzott térhódítása a Barca elveit letaszította a trónról, ez pedig - mint láthatjuk - járhatatlan út számunkra. Elakadnak a fiatalok a B csapatnál, mert nincs akkora marketing értékük, mint egy 30 éves sztárnak. Majd aztán a lehetőség reményében eligazolnak. Ezért is volt biztató Ansu és Puig felkerülése a felnőttekhez. Azonban ez messze nem elég. Ahhoz, hogy innen visszakormányozza valaki a csapatot, drasztikus változásokra, ehhez pedig egy elveiben hívő, kemény emberre van szükség. Amilyen Koeman. Ide nem 30+os nagy nevek kellenek, vagy sztárigazolások. A Barca nem az a csapat, ahol ez van megkövetelve. Ide egy cruyffi tanokat valló edző kell, aki hisz az utánpótlásban, hisz a fiatalokban, hisz a Barca alapelveiben. Kizárólag így lehet megmenteni a klubot az európai élmezőnytől való végleges leszakadástól. Itt most építkezni kell. Aztán lehet élvezni a kemény munka eredményét. Ide most Koeman kell, neki pedig idő.
7. Ki volt a csapat három legjobb, és három legrosszabb játékosa?
PT10:
Legjobb 3: ter Stegen idén kiemelkedett teljesítmény és mentalitás szempontjából is, simán lehetne vezére a csapatnak. Ő nyújtotta a legkonzisztensebb teljesítményt, nagyon keveset hibázott egész szezonban, és a pályán kívül is remek ember. Messi statisztikailag is egyre inkább hátrébb kerül a pályán, idén már nagyjából megegyezett a gól-gólpassz mutatója, ami nagyon különleges teljesítmény; kár, hogy élete egyik leggyengébb szezonját futotta. Nála is érezni a kiöregedést, de rengeteget elmond nagyszerűségéről, hogy még így is bőven befér a legjobb háromba. Őszintén nem akartam harmadik embert választani, mert más nem emelkedett ki szerintem, végül kényszerből Pique mellett tettem le a voksom, akinek bár voltak szörnyű meccsei, de rengeteg stabil teljesítményt is sikerült hoznia, szerintem még lehet 1-2 jó szezon benne.
Legrosszabb 3: A rémálom folytatódik, eltelt egy újabb szezon, ezért mi újra leírhatjuk, mennyire borzalmas, idegesítő és frusztráló Ousmane Dembele jelenléte ebben a csapatban. Korábban sem voltunk megelégedve vele, de a 2019/20-as szezon minden korábbit alulmúlt, és nem kicsivel tette ezt. Kőkemény kilenc meccset bírt, mérlege egy gól, egy piros lap és egy kurvaanyázás a bírónak. Úgy, hogy nem is tud spanyolul. Alba ripacskodása addig fért bele, amíg a pályán kompenzálni tudott a játékával, de az elmúlt 2 szezon már gyengusra sikeredett, a pofázás mégsem tűnt el. Mindent elmond a szélső idei teljesítményéről, hogy nem egyszer erősebb volt a jobb széle a Barcának a védekezni egyáltalán nem tudó Semedoval vagy a teljesen alibi Robertoval. Idei volt az első szezon, amikor Ivan Rakitic nem számított alapembernek a 2111 percével, valahogy mégis pályára került 42 meccsen, amiért borzasztóan kár, mert szinte kivétel nélkül csak elvette a helyet a fiatalok elől. Nem az egy góllal vagy öt gólpasszal van gond, hanem az alibipasszok tömkelegével, a merő ötlettelenséggel és fásultsággal. Már évek óta.
mb22:
Legjobb 3: Azt hiszem, ez teljesen egyértelmű. Ter Stegen évek óta a legmagasabb szinten teljesít kiváló formában. Olykor egy-egy apró figyelmetlensége megbocsájtható, hiszen emellett megszámlálhatatlanul sok pontot szerzett meg a csapatnak védéseivel, roppant magabiztos és megbízható. Bérelt helye van a top3-ban. Ahogy Lionel Messinek is, hiszen - bár nem ez volt élete szezonja, de - továbbra is hátán viszi a klubot. Persze kezdenek kikristályosodni negatív tulajdonságai, amelyek olykor nem segítenek, de attól még mindig a csapat legjobbja. Lenglet rengeteget fejlődött az által, hogy beverekedte magát a kezdőbe. Ugyan némileg minimalista, de egyre magasabb szinten oldja meg a feladatát.
Legrosszabb 3: Nagyon nagy volt a választék, Rakitic, Umtiti, Semedo is simán befértek volna ebbe a klubba, de most ők hárman maradnak végül. Dembelé tulajdonképpen az ablakon ki- és tűzbedobott pénz volt. 9 bajnoki meccsen egy gólt jegyez és van mellette egy hihetetlen balfasz bepofázása is, amiért természetesen ki is állították. Minél hamarabb el kell adni. Roberto évek óta a PSG elleni góljából él. Nincs a Barca szintjén, nem is volt és nem is lesz. De a legrosszabb, hogy annyit volt szélső védő - amiben amúgy szar -, hogy már nem tud középpályást sem játszani. Ennek nincs értelme. Mint ahogy Firponak sincs. A csávó nagyon messze van még ennek a Barcának a szintjétől is, nem is tudom, minek vették meg. Fölösleges.
8. Ki volt a legpozitívabb és a legnegatívabb csalódás idén?
PT10:
Pozitív: Fati - Őszintén nem hittem benne, hogy egy 16 éves gyerek bármilyen létjogosultsággal szerepelhet ebben a csapatban, teljesen szkeptikusan álltam az egész szituációhoz. Majd a srác jött, beállt az Osasuna ellen és orbitálisan rám cáfolt. Egy egész szezonon keresztül. Nyolc gól, egy gólpassz, mindez 17 évesen, fantasztikus teljesítmény.
Negatív: Arthur. Ez a választás nem csak a brazil mutatott játékáról szól, hanem az egész szituációról, ami vele történt. Ugyan a pályán is többet vártam tőle ebben a szezonban, talán nem véletlenül került ki annyiszor a kezdőből. Itt pályán kívüli problémák is voltak. Az eladása kívülről teljesen érhetetlen, engem nagyon érdekel, mik lehettek a sportszakmai okok egy 23 éves tehetséges játékos távozása mögött, mert valaminek kellett lennie. Vajon a magatartással volt gond? Az egész biztosan példátlan, hogy a játékos nem hajlandó visszajönni a városba, hiába kötelezi erre a szerződése. Ilyet utoljára Kisvárdán láttam, de ennek a mentalitásnak ott is kellett volna maradnia.
mb22:
Pozitív: Lenglet - Mindig is tudtuk, hogy nagy a potenciál a srácban, de hogy egyszer majd kirobbanthatatlan alapembere legyen a kezdőnek, azt nem igazán sejthettük. Elhanyagolható számban volt megingása, hibája, a felpasszai élményszámba mentek, jól olvasta a játékot, és mert kockázatot vállalni. Volt pár buta faultja és kétszer ki is állították, de az kinek nincs, ezt ne rójuk neki fel. Egész konkrétan a védelem legjobbja volt idén, úgy, hogy igyekezett minimalistán játszani, néha pedig adott egy-egy nagy zsugát. Nem kell sok, hogy a Liga top3 védőjéből az egyik legyen, ha már most nem az.
Negatív: Arthur - Az előző szezonban nyújtott egy olyan teljesítményt, amire azt mondhattuk, ő a következő Iniesta. Aztán fogta, és egy huszárvágással elrontott mindent. Kezdődött az egész a faszbajával, amiről nem tudni pontosan mi és hogy volt, de az biztos, hogy jó sokat kihagyott miatta. Aztán persze újra formába kellett volna jöjjön, ami nem sikerült, így már nem számított alapembernek. Majd jött az eladása a Piemonte Cal...Juventusnak, és onnantól a profizmus átment prolizmusba. Természetesen eleinte szenvedő mártírként mindenki őt sajnálta, aztán nem akart visszajönni Brazíliából, amivel szerződést szegett. Majd amikor visszajött, hogy megnézze a Napoli elleni meccset, összekapott a vezetőséggel, akik nem akarták beengedni a Camp Nouba, és a hisztéria folytatódott, nemrég pedig részegen autóbalesetet okozott. Nagy kár érte, mert nagy tehetség lehetett volna, erre elment a Juvéba, ezzel megfosztva magát az ígéretes karriertől.
A második rész ide kattintva érhető el.
Köszönjük, hogy végigolvastad évértékelőnk első részét! Te melyik adminunk válaszaival tudsz leginkább azonosulni?
Szerkesztő: PT10
World of FCB, 2020.
